Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-14 / 187. szám

Áz FKP jubileumi nyilatkozat©! ' PÁRIZS: A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyi­latkozatot tett közzé a fa­siszta megszállás alóli felsza­badulás 25. évfordulója al­kalmából. Az ellenállás eszméihez va­ló hűség — állapítja meg a nyilatkozat — korunkban egyet jelent az európai kol­lektív biztonság rendszeréért, a második világháború után kialakult határok elismeré­séért, a német revansisták atomfegyverektől való távol­tartásáért, a békéért, a népek szabadságáért és az általános leszerelésért vívott harccal. (MTI) A nagy és a kis halászok tí tája BUENOS AIRES: Egyhetes szünet után Bue­nos Airesben folytatódtak az Egyesült Államok, valamint Chile, Ecuador és Peru kép­viselőinek tanácskozásai a Csendes-óceán dél-amerikai partjai mentén folytatandó halászatról. A jelek szerint igen csekély- a kilátás arra, hogy megegyezésre tudnak jutni. A tanácskozás egyik munkabizottságában feszült helyzet keletkezett, amikor az Egyesült Államok delegátusa vitatta a három latin-ameri­kai államnak a kétszáz mér- földes halászati területi vi­zekre vonatkozó igényét. ELÉGEDETLENEK GAULLE-ISTÁK FESZÜLTSÉG ÉSZAK-IRORSZAGBAN RUDÉ PRÄVO-KOMMENTÁR MIKÖZBEN A FRANCIA dolgozók és képviselők, a kommunista párt és a szakszervezetek harcot vívnak azért, hogy a devalválás nyomán előálló helyzet terheit a tőkéseknek ne sikerüljön, kizárólag a bérből és fizetésiből élőkre áthárítani —, jobbról is megtámadtak a francia kormány pénzleértékelési határozatát. Ugyanis éppen a gaulle-ista körökben terjed az elégedetlenség. Jean- Marcel Jeanneney volt államminiszter — aki a devalvá­lást annyira ellenző De Gaulle • tábornok egyik legközvet­lenebb munkatársa volt — nyilatkozott a Figaro-nak, s ebben nyilvánosan helyteleníti a frank leértékelését. „Ma is változatlanul fennállnak az okok, amelyek tavaly no­vemberben De Gaulle-t a devalváció elutasítására kész­tették” — jelentette ki, hozzáfűzve: nincsenek meg a fel­tételei azoknak a reményeknek, amelyeket a Pompidou kormányzat a devalváláshoz fűzött. ISMÉT RENDKÍVÜL FESZÜLTTÉ VÁLT az észak­írországi helyzet. A keddi 16 órás, éjszakába nyúló zavar­gás után Londonderry utcáin még mindig farkasszemet, néztek egymással tüntetők és rendőrök, a város csata­térre emlékeztet, teli van a könnygáz maradványaival s 'a járókelők zsebkendőjüket arcuk elé tartva közlekednek. A felvonulásokat, tüntetéseket betiltotta a kormány, amelynek elnöke, Chichester Clark a zavaros helyzet miatt lemondta szeptemberre tervezett washingtoni útját. •A haladó szellemű politikusok, köztük a világ legfiatalabb parlamenti képviselője, a 22 éves Bernadette Devlin, el­sősorban Londont és a Wilson-korrhányt okolják, amiért engedték így elmérgesedni a helyzetet, hiszen „Észak­írországot nem lehet kormányozni a jelenlegi alkotmány alapján”.- Követelik, hogy a brit kormány végre csele­kedjen. • NAGY FELTŰNÉST KELTETT és érdeklődést vál­tott ki világszerte a CSKP vezetőinek 1968. májusi érte­kezletéről szóló jegyzőkönyv részleteinek mostani nyilvá­nosságra hozatala. A Rudé Právo szerdán visszatért az ügyre. Üjra felteszi a kérdésit: miért hallgattak akkori­ban a tanácskozás eredményeiről, miért nem kongatták . meg a vészharangot, amikor fény derült a szocializmust fenyegető nagy veszélyre? A lap a mulasztások egyik okát a tömegtájékoztatási ' eszközök nagy részének akkori és későbbi helyzetében jelöli meg. „A titkári tanácskozás jegyzőkönyve által fel­vetett többi kérdésre pedig csak úgy lehet választ adni, na az egyes személyek ottani felszólalásait összehasonlít­juk nézeteik és cselekedeteik további fejlődésével” — ál­lapítja meg a CSKP Központi Bizottságának lapja. Gyilkosság! hullám LOS ANGELES: A Los Angeles-i rendőrség 19 nyomozóból különleges csoportot hozott létre, a múlt pénteki ötös gyilkosság tette­seinek felderítésére —: köz­ben pedig a város területén nyolcra emelkedett az utóbbi napok halálos áldozatainak száma a gyilkossági hullám­ban. Kedden az 53 éves Wil­PtiS. augusztus 14., csütörtök liam Lennon golfedzőt lőtte le egy ismeretlen gyilkos. Lennon halála egy áruházta- lajdonos, La Bianca és fele­sége meggyilkolását követte — alig 19 kilométerre attól a háztól, ahol pénteken Sha- rom Taté filmszínésznőt és négy vendégét küldte a ha­lálba az ismeretlen gyilkos, vagy gyilkosok csoportja. Noha Lennon gyilkosát még látták, amint autójába ugrott és elszáguldott, róla és indítékairól sem tudnak töb­bet. mint a másik két bűn- cselekmény tetteseiről. (MTI) Holland tengerészek „bűne” HONGKONG: A kínai hatóságok több hó­napos fogság után szabadláb­ra helyezték Odto Cevier és S. Algra holland tergerésze- ket. akiket annak idején Sanghajban vettek őrizetbe „Mao Ce-tung elnök le­fényképezéséért” A matrózik szabadulásáról hírt adó South China Mor­ning Post azt is közölte, hogy Reviert és Algrát a hong­kongi holland konzulátus tisztviselői vették át a hatá­ron a kínai megbízottaktól. A La Manche csatorna legfiatalabb átúszója A zászlóvivő Q Fél évszázada vitatják a burzsoá világban a Szovjet­unió szerepét, s ez a vita be­betör a nemzetközi munkás- mozgalomba és a felszaba­dító mozgalmakba is. Válto­zik a vitatkozók alapállása, színezete, váltakoznak néze­teik, le-letűnnek a politikai porondról, hogy azután né­hány elhasznált régi doktrí­nából egy újat összehozva új zászlóval jelentkezzenek. De ez a körforgás egy szilárd pont körül kavarog, ami nem más, mint a Szovjetunió tényleges történelmi szerepe, vagy ha úgy tetszik, külde­tése. Ez az, ami — vitassák bárhogy — nem változik mindaddig, amíg r.em követ­kezik be alapvető történelmi fordulat a szocializmus és a kapitalizmus küzdelmében. A kérdés időszerűségét bi­zonyítja, hogy a kommunis­ta és munkáspártok moszk­vai világértekezlete résztve­vőinek szinte mindegyike szükségesnek . tartotta meg­erősíteni a Szovjetunió tör­ténelmi szerepéről vallott egyértelmű nézetét. Ilyen­formán — úgyszólván ’’napi­renden kívül” — ez lett a ta­nácskozás egyik igen fontos témája, s a világértekezlet nyugati visszhangjában ha lehet, még többet szerepel. Arra itt kár lenne sok szót vesztegetni, hogy most is, mint rendszerint, a velünk szemben hagyományosan el­lenséges polgári sajtó a sa- . ját önkényes mércéjével mé­regeti a Szovjetunió tekin­télyét. Tulajdonképpen a pol­gári körök ötven éve mindig arra a következtetésre jut­nak, hogy a Szovjetuniónak nincs is tekintélye. S ötven éve egyebet sem tesznek, mint minden' erejükkel, pén­zükkel, hírközlő kapacitá­sukkal küzdenek e rájuk nézve oly nyomasztó és va­lóságos tekintély ellen. Kétségtelen, hogy a tekin­tély (amely nem ugyanaz, mint a szerep, amelyet a Szovjetunió objektíve betölt a nemzetközi életben és a munkásmozgalomban), függ­het különböző megítélésektől. De ezek mitsem változtatnak a Szovjetunió objektív sze­repén: azon, hogy megteste­síti a szocializmus legna­gyobb gazdasági, politikai, diplomáciai és katonai ere­jét, — hogy nemcsak a mun­kásmozgalom, de általában a forradalmi és haladó moz­galmak legnagyobb támasza. 0 A csikágói 14 éves Jón Erikson, Doverben átúszta a La Manche-csatornát. A francia és az angol part kö­zötti távolságot 11 óra és 23 perc alatt tette meg. (Telefoto: — AP—MTI—KS) Kiváló minőség, szép csomagolás lengyel cukorka- • j Kapható az élelmiszerboltokban — ABC-áruházakban zetlen módon mindenki más­nál többet áldozott és áldoz a kommunista ügyért, a nem­zetek szabadságáért, a világ­háború megakadályozásáért, az emberiség szebb jövő­jéért”. Gondoljunk csak arra: szovjet berendezésekkel ala­pozta meg a fiatai szocialista országok legtöbbje .az ipari fejlődést; a szovjet nép óriá­si erőfeszítéseivel létreho­zott rakéta-nukleáris poten­ciál tartja távol az imperia­listákat attól, hogy katonai erővel állítsák helyre ural­mukat akár a szocialista or­szágokban, akár a voilt gyar­matokon. Túl azon, hogy ez a sze­rep, tiszteletet kelt — túl a téma minden érzelmi vonat­kozásán, — a helyzet egy bizonyos történelmi funkció betöltésére készteti az SZKP-t, a Szovjetuniót, im­már fél évszázada. S rajta kí­vül nincs olyan párt, olyan szocialista ország, amely ezt a funkciót át tudná vállalni és ténylegesen be is tudná tölteni. Ez a szüntelenül bő­vülő, fejlődő funkció kezdet­ben abból állt, hogy ez az ország volt a kommunista vi­lágmozgalom egyetlen bázi­sa és támasza. Később azzal bővült, hogy a Szovjetunió katonai győzelme a fasizmus felett, léte, helyzete, nemzet­közi tekintélye lehetővé tet­te a szocialista világrendszer létrejöttét. Ebből az is kö­vetkezik, hogy a szocialista országok, s minden valóban kommunista törekvés viszo­nya az SZKP-hoz, a Szovjet­unióhoz csakis ezen az ob­jektív helyzeten alapulhat, tehát csakis szövetségi, test­véri viszony lehet, az ügy létérdekeinek megfelelően. S következik az is, hogy a test­véri, szövetségi viszony a Szovjetunióval végérvényes­sé és megdönthetetlenr.é te­szi országainkban a győztes szocialista forradalmat. S Kádár elvtárs a kommu­nista világértekezleten egy szokatlanabb nézőpontból ki­indulva is feltette a Szovjet­unió szerepének kérdését. „ ... Egyenjogúak vagyunk ugyan, de nem egyforma a helyzetünk a felelősségben és a teherviselésben. Ha min­dent viszonylagosan számí­tunk is, ha őszinték akarunk lenni, akkor meg kell mon­danunk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja és a szovjet nép, amely a jogok­ból csak az egyenlő törvé­nyes részt igényli magának, mérhetetlenül több felelős­séget hordoz bármelyikünk­nél. Internacionalista és ön­A moszkvai tanácskozá­son kellő hangsúlyt kapott a Szovjetunió történelmi funk­ciójának úttörő jellege is. Ez alatt azt értjük, hogy a szo­cialista építés ötvenéves szovjet tapasztalatait, vala­mint az SZKP-nak a nem­zetközi harci porondon szer­zett félévszázados ismere­teit egyetlen párt sem hagy­hatja figyelmen kívül. El­mondhatjuk, hogy a felszóla­lók csaknem mindegyike, köztük még olyanok is, akik néhány kérdésben nem val­lották a többség álláspontját, például az olasz vagy az ausztrál párt képviselői, a ta­nácskozáson kinyilvánítot­ták meggyőződésüket, hogy a Szovjetunióra, annak in­ternacionalista politikájára, mint a forradalmi világmoz­galom legfontosabb megha­tározó tényezőjére kell te­kinteni. Amíg a világtanácskozá­son szinte kivétel nélkül minden delegáció pozitív előjellel, a Szovjetunió nem­zetközi szerepének igenlésé­vel foglalkozott a kérdés­sel, addig a tanácskozás kö­rül folyó polémiában egye­sek megkérdőjelezték ezt a szerepet. Mégpedig hogyan? A munkásmozgalom egyes szféráiban újra meg újra felüti a fejét az a szubjektív idealista szemlélet, amely önkényesen szelektálja a Szovjetunió fejlődésének kor­szakait, elszakítva az esemé­nyeket az objektív történel­mi tényezőktől és folyama­toktól. A Szovjetunió szere­pét pozitív és negatív szaka­szok váltakozásának tekintik, személyekhez, intézmények­hez kötik, s ennek megfele­lően jogot formálnak arra, hogy a munkásmozgalomnak ehhez a meghatározó bázisá­hoz fűződő viszonyukat is periodikusan, vagy ha úgy tetszik, konjunkturáli­sán alakítsák. Nincs itt helyünk e kérdés teljes történeti-elméleti ana­lízisére, csupán elégedjünk meg annak leszögezésével, hogy akárcsak egy-egy törté­nelmi mozzanat komoly megítéléséhez is bizonyos történelmi távlatok kellenek. Nemcsak az olyan nagy for­dulópontok, mint az októberi forradalom világtörténelmi jelentőségének, vagy a Szov­jetunió második világháborús teljesítményének a szocialis­ta világrendszer létrejötté­ben betöltött szerepe megíté­léséhez kellenek esztendők. Gondoljunk arra: ma már nincs vita a nemzetközi kommunista mozgalomban arról, hogy milyen szerepe volt a Szovjetuniónak a ma­gyarországi szocialista rend­szer megmentésében. Pedig ez tizenhárom évvel ezelőtt — átmenetileg — nem egy pártban éles belső polémiát váltott ki. Ugyan melyik pártnak használ, ha „távlatokra vár­va” függetleníti magát a kommunista mozgalom fő áramlatától, elhatárolódik egyik vagy másik kérdés­ben a Szovjetuniótól, gyen­gíti ezzel a nemzetközi, s egyben a hazai kommunista mozgalmat? s Kádár János hívta fel Moszkvából hazatérve a fi­gyelmet 'arra, hogy „a ta­nácskozás előkészítő idősza­kában és a tanácskozáson egyaránt szemtanúi lehettünk annak és éreztük, hogy .új, tisztultabb, bensőségesebb formában erősödött és növe­kedett a Szovjetunió iránti tisztelet, megbecsülés, biza­lom és annak a különleges szerepnek a megértése, amit a Szovjetunió betölt a vi­lág összes haladó mozgalmá­nak és progresszív törekvésé­nek segítésében”. Minden hadseregnek volt is, lesz is zászlóvivője. És meg kell mondani, hogy ez a szerep a jövőben is a Szov­jetunióra vár. A kommunis­ta világforradalom zászlóvi­vője, élen haladó csapata a Szovjetunió, és nyilván az lesz a jövőben is. „Ez az el­ismerés, ennek a szerepnek a méltatása a tanácskozáson — mondotta Kádár elvtárs — minden presszió, kincstári illendőség nélkül jutott kife­jezésre, s ez rendkívül fon­tos. Azt hiszem, hogy ez nagy erőnyeresége mozgal­munknak. Azon kell mun­kálkodnunk, hogy ez a jö­vőben is így legyen. Bebizo­nyosodott, hogy lehetséges a pártok, a szocialista orszá­gok önállóságát, függetlensé­gét tiszteletben tartani és egyidejűleg fenntartani, ápolni a bizalmat a Szovjet­unió iránt. Ez nélkülözhetet­len előfeltétele a kommunis­ta világmozgalom eredmé­nyes működésének, ugyan­akkor jól összefér a kapcso­latainkban megerősödő de­mokratikus módszerekkel”. Szabó L. István Indonézia U;obb bajsza a kommunisták ellen — amnesztia az ultra jobboldalnak DJAKARTA: Az ADN hírügynökség dja- kartai tudósítójának jelenté­se szerint, Indonéziában ki­végezték Sujono Wirjumar- tono-t, az Indonéz Kommu­nista Párt vezető funkcioná­riusát. A djakartai kerületi pártvezetőség elnöke egyike volt azoknak, akiket a dja­kartai rendkívüli katonai tör. vényszék az 1965-ös szep­temberi puccskísérletben va­ló állítólagos részvételéért halálra ítétt. Miközben a rögtönítélő b róságnak több tartományi fi városban új pereket indít: nak az IKP tagjai és a vele szimpatizáló személyek eile az indonéz igazságügyminis; tér bejelentette, hogy an nesztiában részesít 45 ultr; jobboldali szeparatista vezi tőt, akik összeesküvést sző tek a nemzeti egység me; bontására és véres lázadás: kát szítottuk Sukarno elnö idején. Akkor a hatóságo jogerősen elítélték őket. (MTI) Az Apollo 11. űrhajósai SpAmst^S Michael Collins, az Apollo 11. űrhajósai sajtóértekezletet tartottak. (Teleroto: — AP—MTI—KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom