Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-02 / 177. szám
ROMA: Mariano Rumor pénteken délután visszaadta az új olasz kormány megalakítására szóló megbízást. Elhatározását közölte Saragat köztársasági elnökkel. HONG-KONG: A múlt hét szombatján hatalmas földrengés rázta meg Santou dél-kínai várost és környékét. A földrengésről mindeddig kínai részről semmit sem közöltek: a Star cí mü angol nyelvű hong-kongi napilap azonban a Kínai Népköztársaságból érkezett szemtanúk beszámolóira való hivatkozással közli, hogy a katasztrófa során több mint háromezer személy vesztette életét. A mérések alapján a földrengés epicentruma közvetlenül Santou közelében volt. KAIRO: Plane svéd őrnagy holttestét pénteken repülőgépen Stockholmba szállították. Az őrnagyot — az ENSZ közel- keleti megfigyelő erőinek tagját — vasárnap az izraeli fegyverek tüze ölte meg. BELGRAD: „Békéscsabai hetet” rendeznek szeptember 20-tól 30-ig a jugoszláviai Nagy- beeskereken, a két testvérváros közötti megállapodás értelmében. Az ünnepi napokon kiállítást rendeznek Békéscsaba életéről, Ezüst György festő műveiből — és fellép több békéscsabai művészcsoport is. BELGRAD: H”- ! Belgrádban bejelentették, hogy Mirko Tepavac jugoszláv külügyminiszter meghívására Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter ez év szeptember elején hivatalos látogatást tesz Jugoszláviában. PASADENA: A Mars felülete ^megszólalásig” hasonlít a Hold felszínéhez — ezt árulták el a vörös bolygóról készült első „közel-képek” a Mariner 6. amerikai űrszonda felvételei. KAMPALA: í VI. Pál pápa, aki csütörtökön érkezett Ugandába, pénteken az ország parlamentje és a látogatása alkalmából Kampalába érkezett afrikai vezetők előtt elsősorban politikai kérdéseket érintő beszédet mondott. Kijelentette, hogy folytatni fogja, „szerény, de szeretetteljes és lojális erőfeszítéseit” a nigériai béke elömozdítására.El- ismerte, hogy ebbeli fáradozásai ezideig kudarcot val- lotak. A katolikus egyházfő elismerte a népek jogát a törvényes önállóságra, azonban hangoztatta, hogy bizonyos körülmények között ennek eléréséhez, szerinte a lassabb, de biztosabb útra van szükség. amely abból áll, hogy előtte felkészítik az embereket és az intézményeket az igazi önkormányzatra. „Forró r W oyar Csikágóban Csikágóban nagyszabású néger tüntetés zajlott le. A rendőrség rátámadt a tüntetőkre és bántalmazta őket. (Telefoto — AP—MTI—KS) Tiltakozás „Á zöldsipkások" bemutatása ellen PÁRIZS: Egyre nagyobb arányú a tiltakozó mozgalom Francia- országban amiatt, hogy több párizsi filmszínház műsorára tűzte „A zöldsipkások” (amerikai tengerészgyalogosok) című amerikai háborús propagandafilmet. A film az Megjelent a Nemzetközi Szemle augusztusi száma A Nemzetközi Szemle augusztusi száma több jelentős írást közöl, köztük Gustáv Husákr.'ak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának beszédét, amelyet a kommunista újságírók prágai értekezletén mondott. Beszédében foglalkozik a Moszkvában megtartott kommunista és munkáspártok tanácskozásának jelentőségével. Ennek kapcsán, mint közvetlen következtetést említi, hogy Csehszlovákia is a nemzetközi osztályküzdelmek áramában él, ezek politikai és ideológiai következményeivel együtt. Gustáv Husák' a továbbiakban a Központi Bizottság áprilisi és májusi határozataival foglalkozik, s az azokat követő differenciálódási folyamattal. Megállapítja; ez helyes folyamat, amely világossá teszi, „ki a szövetségesünk. ki támogat bennünket, kinek vannak kétségei és ki a nyilvánvaló ellenség.” A Nemzetközi Szemle legújabb számában olvashatjuk Pirityi Sándor: „Alkotó vitaszellem erősödő egység” című cikkét is. Az MTI moszkvai tudósítójának írása összfoglaló áttekintést ad a kommunista és munkáspártok moszkvai nagy tanácskozásáról. A Nemzetközi Szemle számos érdekes cikke közül megemlítjük még: B. Racs- kov „A közel-keleti válság és az amerikai olajmonopóliumok” című írását, Racs- kov cikke Izrael és az arab országok közötti konfliktus gazdasági okait részletezi, amelynek hátterében a külföldi tőke álL amerikaiak vietnami háborúját dicsőíti és a szabadság- harcosokat rágalmazza és gyalázza. A vietnami nép támogatására és győzelmének elősegítésére alakult francia akcióbizottság nevében Georges Marchais titkár levelet intézett Chaban-Delmas miniszterelnökhöz, amelyben követeli a provokációs film vetítésének, azonnali betiltását. Olyan időpontban — hangzik a levél — amikor Párizsban tartják a Vietnammal foglalkozó értekezletet, ilyen filmnek a vetítése súlyos sértés és provokáció a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes forradalmi kormányának küldöttsége ellen. Megengedhetetlen, hogy a francia kormány eltűrjön ilyen provokációt anélkül, hogy ezzel megtagadná azokat a kijelentéseit, amelyek szerint hozzá kíván járulni a vietnami konfliktus befejezéséhez. (MTI) 4*rA TÁVOL-, A KÖZÉP- ÉS A KÖZEL-KELET térségeiből érkezett a hírügynökségek politikai jelentéseinek zöme a pénteki napon. Ázsiában Nixon befejezte indiai és alig egyórás repülőutat megtéve megkezdte pakisztáni látogatását. Mindkét országban külön-külön is kisebb„- nagyobb politikai válságok és bonyodalmak zajlottak le a közelmúltban és zajlanak le most is, ehhez járul a két szomszédos ázsiai hatalom egymás közötti konfliktusa, s az amerikai elnöknek ugyancsak tojástáncot kellett járnia, hogy mindkét helyen megpóbálja elfogadhatóvá tenni magát. INDIÁBAN MINDENESETRE azt tanácsolták Nixori- nak, hogy ne újítsa fel a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállításokat, amelyekre Washington 1965-ben mondta ki az embargót. Pakisztánban viszont — bár lapunk zártáig még nem állnak rendelkezésünkre részletes jelentések az ottani tárgyalásokról — feltehetően ellenkező irányban próbálták befolyásolni a Fehér Ház urát Igaz, hogy Richard Nixon indiai és pakisztáni útja egyaránt villámlátogatás volt csupán, mégis, az eddigiekből úgy tűnik, hogy még egy villámlátogatásnyi konkrét eredményt sem ért el. NIXONNAL PÁRHUZAMOSÁN JÁRJA Ázsia országait Rogers amerikai külügyminiszter. Úgy tűnik, az USA legreakciósabb szövetségeseit — azt is mondhatjuk — csatlósait — keresi fel. A dél-koreai bábrezsimnél telt látogatást, az Egyesült Államok további támogatásáról biztosítva a rendkívül ingatag szöuli rezsimet, utána Tajvanba utazott, ahol, feltehetően, Csang Kaj-seket biztosítja majd Washington további szövetségéről. Bár ez az utóbbi útja viharosnak Ígérkezik, minthogy Csang Ka.j- t sekéket nyugtalanítja: nem kezdődik-e új, barátságosabb szakasz az USA és Peking viszonyában? Bizonnyal magyarázatot kémek majd arra, miért enyhített most bizonyos utazási és kereskedelmi korlátozásokat Washington a Kínai Népköztársaság irányában? UGYANAKKOR AZ USA „szürke eminenciás külügyminisztere” Nixon fő nemzetvédelmi és nemzetközi politikai tanácsadója, Kissinger, Európába utazott, mégpedig Párizsba. Hivatalosan azért, hogy tájékoztassa a francia kormányt és a Párizsban tárgyaló USA-delegációl az elnök ázsiai körútjáról. Ám politikai megfigyelők szerint Kissinger inkább azért érkezett, hogy hivatalosan meghívja Washingtonba Pompidou elnököt. Érdekes a legjobban informált veterán francia politikai publicista,, Tabouis asszony véleménye. Harrimanmel tárgyalt, s az utóbbi határozottan azt a véleményét hangoztatta, hogy Washingtonnak ezután másképp kell tágyalnia az Avenue Kiéberen. Szerinte addig nem lehet haladást elérni, míg az amerikaiak a jelenlegi saigoni rezsim megerősítését tartják szükségesnek. Harriman szerint mindaz, amit ma az USA kormánya politikailag, stratégiailag és diplomá- ciailag tesz, csak fokozhatja a vietnami háborút. Kérdés, egyetért-e Harriman józan szemléletével Kissinger is, és ha igen, rá tudja-e bírni Harriman utódját, Cabot Lod- ge-ot, hogy másképp tárgyaljon, pontosabban: befolyásolni tudja-e Nixont abban az irányban, hogy változtasson vietnami politikáján? VÉGÜL MEGEMLÍTJÜK, hogy a Közel-Kelet térsé; gében pénteken is dörögtek a fegyverek. A szíriai légierő és tüzérség kairói jelentések szerint a megszállt Golatv hegyekben és Kunaitra vidékén mért csapást az izraeli erőkre. A Szuezi-csatorna déli körzetében Izrael nyitott' tüzet az egyiptomi állásokra. Kereskedelmi és számviteli gyakorlattal rendelkező hálózati ellenőrt felveszünk. Fizetés: megegyezés szerint. II. részesedési kategória. Jelige; Hálózati elenőr IIj önéletrajzos ajánlatokat fenti jeligére a Magyar Hirdető egri kirendeltségéhez kérjük beadni. Kontinensünk békéje Hazánk fővárosának neve az elmúlt néhány hónapban különleges hangsúlyt kapott az európai politikában. A varsói hatalmak budapesti felhívása ismét az érdeklődés előterébe állította az összeurópai biztonsági rendszer megteremtésének kérdését. S Budapesthez újabban egy másik főváros: Helsinki neve kapcsolódik. A finn kormány, mint ismeretes, nag£ jelentőségű konkrét kezdeményezést tett, hogy az európai értekezlet az északi fővárosban üljön össze. Miért annyira időszerű és fontos földrészünk biztonsági rendszerének kiépítése? Hiszen Európa viszonylag csendes, legalábbis a délkelet-ázsiai harcmezők csatazajával, vagy a közvetlen háborús veszélytől terhes közel-keleti helyzettel összehasonlítva. Ez a csend azonban valóban viszonylagos, a nyugalom nincs megfelelőképpen megalapozva. Az amerikai imperializmus jelentős állásokat épített ki magának Nyugat-Eurőpá- ban, nem mondott le hódítótámadó terveiről. Az a tény, hogy elképzeléseit nem realizálhatta, azok valóra váltását meg sem kísérelhette, nem szándékainak' változásán, hanem a szocialista országok gazdasági, politikai, s ne;n utolsósorban katonai erejének növekedésén múlott. Behunynánk szemünket, ha nem látnánk, hogy az európai kontinens szívében húzódik a két társadalmi-hatalmi rendszer fő frontvonala. Itt vannak azok a határok, ahol a varsói hatalmak, illetve a NATO-erők fizikai közelségben, szinte karnyújtásnyi távolságra állnak egymástól. Ha a világon mindenütt fennáll annak a veszélye, hogy egy helyi összecsapás magában hordozza a tűz tovaterjedésének veszélyét, Európa szívében, minden valószínűség szerint, ilyen összecsapás nukleáris világháborúba torkollana. A mai stratégiai feltételek mellett szinte elképzelhetetlen, hogy a két Németország határán elterülő Harz-hegység- ben — az amerikai tábornokok kedvelt kifejezésével élve — „bozótháborút” viseljenek. Érdemes fellapozni a katonai kiadásokra fordított hatalmas összegek listáját. A Béke és Szocializmus legutóbbi száma érdekes statisztikákat közöl. Eszerint a NATO-blokk fennállása óta csaknem 1300 milliárd dollárt adott ki fegyverkezési célokra. Az elmúlt esztendőben, 1968-ban a NATO katonai kiadásai 102.877 millió dollárt, a varsói hatalmak védelmi költségei 49 745 millió dollárt tettek ki, amire elsősorban a NATO-fenyegetés ellensúlyozása céljából volt szükség. Ez a 150 milliárd dollár, több mint az összes fiatal afrikai, ázsiai és latin-amerikai ország nemzeti jövedelme. Az összegekből — a folyóirat megállapításai szerint — 40 millió lakást és 140 ezer kórházat lehetne létesíteni. A fegyverkezési verseny csökkentésének, majd a katonai szövetségek feloszlatásának útja — amint ezt a szocialista országok már többször javasolták, csakis egy európai biztonsági rendszer kiépítése lehetne. Ezt a gondolatot a moszkvai fő dokumentum is felvetette. A kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozásán elfogadott okmány nyomatékosan han^úlyozza: „A biztonságot ténylegesen az szavatolná, és minden egyes európai állam haladásának az lenne egyik feltétele, ha olyan hatékony európai biztonsági rendszer jönne létre, amely a kontinens mindén államának egyenjogú kapcsolatain és kölcsönös megbecsülésén, valamennyi európai nemzet egyesített erőfeszítésein alapulna”. Az európai biztonsági rendszer eszméje nem véletlenül talált nagy visszhangra egész Európában. A közvélemény józan rétegeinek egyetértése mellett, minden valószínűség szerint annak hatására, több nyugat-európai kormány is viszonylag pozitívan nyilatkozott. Kedvező benyomást tett a szocialista országok rugalmas tárgyalási készsége, például nem zárkóznak el olyan problémák megvitatása elől, mint Kanadának, a NATO másik tengerentúli tagjának (az első éppen az Egyesült Államok) részvétele a konferencián. Az elmúlt hónapokban a két- vagy több oldalú megbeszéléseken szinte kivétel nélkül szóba került az európai biztonság megteremtésének szükségessége. Az európai biztonság megszilárdulásának útjában mégis jelentős akadályok tornyosulnak. Mindenekelőtt az Amerikai Egyesült Államok és legfőbb európai szövetségese, Nyugat-Németország — úgy is, mint a NATO ténylegesen vezető kettőse — igyekszik gátolni minden pozitív kezdeményezést. Szavakban ugyan nehéz kereken tagadni az európai rendezés szükségességét. de tetteik arról vallanak, hogy egy ilyen enyhülés nem áll érdekükben. Az amerikai becslések szerint hétezer nukleáris fegyvert tárolnak Nyugat-- Európában, s igyekeznek támaszponthálózatukat biztosítani. (Erre utalnak azok a tárgyalások, amelyeket Washington Madriddal folytatott a spanyol területeken levő amerikai bázisok fenntartása ügyében, s az amerikai szándékokat elárulja a reakciós görög rendszerrel való ösz- szeölelkezés; az Athénnek szánt katonai szállítmányok felújítása is.) Bonn támogatja az amerikai vonalat, de amellett igyekszik hangsúlyozni sajátos érdekeit is. Nyilvánvaló, hogy az a nyugatnémet magatartás, amely nem ismeri el a második világháború európai következményeit, az új realitásokat (Odera—Neisse határ, a Német Demokratikus Köztársaság léte, Nyugat- Berlinnek mint önálló politikai egységnek működése), éles ellentétben áll az európai biztonsági rendszer gondolatával. A szocialista országok természetesen nem támasztanak különleges feltételeket a tárgyalások megkezdéséhez; de nyilvánvaló, hogy revansista területi követelésekkel és egy másik európai állam létének fenyegetésével nem lehet békét teremteni kontinensünkön. Ábrándokban ringatnánk tehát magunkat, ha úgy hinnénk, hogy az európai biztonsági rendszer megteremtése könnyen és gyorsan jöhet létre. A nehézségek reális számbavétele mellett mégis reményt keltő a kép: egyre többen ismerik fel a kollektív biztonság szükségességét, s mindinkább elszigetelődnek a rendezés ellenfelei. A többi szocialista országgal együtt ezért folytathatjuk fáradhatatlan erőfeszítéseinket Európa biztonságáért, s jóelső érzés hallani, amikor e küzdelem új szakaszát éppen ^ budapesti felhívás fémjelzi. .... R. &> i
