Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-10 / 184. szám
Szalatnyay József kiállítása az egri Képcsarnokban h nagyközönség számára is: Nyitás ötévi szünet után Böngészés a gyöngyösi Bajza József Tudományos Könyvtárban Kezembe veszek egy ős- nyomtatványt. Ödön kötés, ■évszázadok óta megsárgult lapok. Még 1500 előtt készült magyar nyomdában. Forgatom a könyvet. Hány és hány ferences rendi szerzetes tu- dományszom.ias délutánjait idézik a hallgató oldalak. Hol vannak már ők, de aj könyv megmaradt, s beszél, tudósít az atomkor siető embere számára is... Mintha visszaléptem volna az időben. Ismeretlen barokk mester művészi faragású könyvszekrényeit csodálom. Hány évtized mindennapos munkájának eredményeképpen készült el ez a remekbe faragott bútorzat. Az isme- i rétién mester nevét ma már nem lehet kideríteni, elmos- > ták könyörtelen évszázadok. Ám a könyvek legyőzték a rohanó időt, úgyszólván sértetlenül várják újabb évszázadok könyvrajongóit az ódon polcokon. Szakemberek segítségével vajlattam az évszázados köteteket. A kultúrtörténeti kincsnek számító könyv- dzsungelben kalauzolt Nagy Gyula múzeumigazgató és Vekerdi József, az Országos Széchenyi Könyvtár tudományos főmunkatársa... Könyvkedvelő ferencesek Á nagy hírű könyvtár anyagát közel öt éve katalogizálják. Augusztus közepétől már a nagyközönség szá- ' ra is nyitva állnak a mesz- híres bibliotéka ajtajai. Látogatásom érdekessége az, hogy alig két héttel nyitás előtt érkeztem... Nem érdektelen egy kis történelmi visszapillantás... A gyöngyösi ferences rendi kolostort, melynek maradványai ma is érdekes színfoltjai a város architektúrájának, az 1460-as években építették. A gyógyítással is foglalkozó rend szerzetesei már ekkor megkezdték a könyvanyag szorgos gyűjtését. A mohácsi vész után néhány évtizeddel rendi központtá lett a régi körzeti kolostor. A ferencesek kényszerűségből behódoltak a mohamedán hódítóknak. Nem könnyen szerzett menlevelük biztosította számukra a zavartalan bibliotékái munkát. S ők nem késlekedtek. Ügyszólván kelet-európai mentőakciót szerveztek. Megőrizték a szerbiai, szlavóniai, bulgáriai rendektől hozzájuk került értékes kiadványokat. Éviszázadok történelmi viharát sértetlen állták az öreg kolostori faSZAMOS RUDOLF: Sátori reggel kilenckor ö? alvatlan, sötét árkok mélyén ülő szemmel lépett Csupati szobájába. „Van egy kis kávéd?” kérdezte rekedten. Csupati szélesen mosolygott; miközben megjegyezte: „El- ' ső osztályú brazil csempész- ; áru.” ' — Irigylem a bivalyerős 1 szervezetedet. Nekem maholnap a fáradságtól élni se lesz kedvem, nemhogy vic- | celni. „Fel a fejjel..biztatta Csupati barátját. „Amíg van!" — Mindjárt csinálok neked egy jó kávét. Meglásd, visszahozza az életkedvedet! f — Életkedv? Amikor hét- . ről hétre ilyen mocskos bandákkal küszködik az ember, mint ez az éjszakai társaság is — zökkent le Sátori fáradtan a székre. — De Kántor, ezt én mondom neked, tíz Sherlm n Holtnes-nál is töb| bet ,er. Ka meggondolom, V69. augusztus 10., vasárnapiak. A szerzetesek, gyűjtötték az emberi szellem dokumentumait. II. József korában a megszüntetett kassai jezsuita rend értékes könyvanyagát szerezték meg árverés útján. • Egyszer aztán elérkezett a válságos pillanat. A kultúrtörténeti értékű könyvtárt 1951-ben könnyed felelőtlenséggel pusztulásra ítélték, akárcsak annyi más többit. A lelkes tudománypártolók és patrióták azonban szót emeltek az értelmetlen barbarizmus ellen. Dr. Bán Imre egyetemi tanár —, aki akkor Gyöngyösön tanított — megmentette majd teljes állagában a könyvtárt. Maga nem győzte a közel 12 000 kötetnyi anyag katalogizálását. Amikor a városból elkerült a viszonylag rendezett anyag, már a tudományos kutatók rendelkezésére állt. öt évvel ezelőtt a megtalált évszázados katalóguskönyvek alapján újra kezdték az anyag rendezését. A nagy munka néhány hét múltán befejeződik, s jöhetnek az érdeklődők, a látogatók... De mit láthatnak? Ebből egy kis ízelítőt... Kétszáz ősnyomtatvány, 100 ezer dolláros Corvina Vekerdi József először az ősnyomtatványokat mutatta be. Kétszáz kötet van belőlük a könyvtárban. Rendkívüli értéküket igazolja az is, hogy darabonként számon tartjuk mindegyiküket a világ neves könyvtárában. Magyarországon — az Országos Széchenyi Könyvtáron kívül — ez az egyetlen bibliot íka, ahol ilyen szép számán találhatók világszinten is ritkaságnak számító könyv- példányok. Megállunk egy szekrénynél. Szakértő kalauzom egy újabb kincset emel ki. Egy nyomtatott Corvina, kézzel festett iniciálékkal (kezdőbetűkkel) Mátyás király könyvtárából. — Amerikai gyűjtök és könyvtárak ezért az egyetlen példányért 100 000 dollárt ajánlottak vételárként. Tovább is lehetett volna srófolni az árakat, de nem piacra szánt érték ez, mert része nemzeti kultúrkincsünknek, s mint ilyen, nem fejezhető ki forintértékben. A neves bibliotéka 1500— 1600-ig 800 ritkaságot rejteget. A kiadványok nemcsak egyházi jellegű művek. Mihogy ez a Jonny, Alias Kecze Jancsi, negyed éve verte már a dobot az orrunk előtt, a guta kerülget. — Csupati legyintett. „Á.kl ne húzd magadat.’’ — Nincs fogalmad, mit köszönhetünk mi Kántornak. Csupati szerénykedni akart, de Sátori leintette. —Kántor nélkül még most is a két tetemet bámulhatnánk és fogalmunk se lenne, mi is történt. — Cukrot kérsz bele? — tette Sátori elé Csupati az alumínium ibrikben párolgó kávét. A főhadnagy bólintott. A rejtély nem volt rejtély többé. Hat óra alatt teljessé vált a mozaik-kép. — Megtörtek a fickók — kezdte újra Sátori és közben csempsegve szűrcsölte kávéját. — Három óra hosszat tagadtak. Egyik se ismerte a másikat. Végül a vörös hajú portás belegabalyodott ellentmondásaiba, hogy nem maradt számára más kiút, csak az, hogy bemártsa Kecze Jancsit, a dobost, aki dühében a vörös hajú mellett vei a kolduló barátok rendje orvosi, gyógyító feladatkört is ellátott, sok köztük az orvostudományi mű. A barátok tudományos — földrajzi, históriai, művészeti — érdeklődését számos értékes kötet jelzi már ebből a korból is. Kultúrtörténeti értékű bejegyzések Belelapozok a kötetbe. Némelyik kötéslapján és a hátsó borítólap belső oldalán latinul írt „tudósítások” messzi évszázadokból. A néhány soros posszesszori és olvasói jegyzetek nemegyszer neves szerzőktől származnak: — Ez itt Oláh Miklós esztergomi érsek tollvonása, ezt az orvosi receptet meg Szepsi Csombor Márton, a világjárt író—utazó írta. Valahol hallhatott egy hatásos orvosi receptet, s rögvest lejegyezte. Ma már orvostörténeti érdekesség. Am búvárkodhatnak itt a könyvtártörténészek is. Erre csak egy példát, melyet már a több éves elemző, katalogizáló munka felderített. A nyelvészet megállapításai szerint 1540-től megszűnik a francia jövevényszavak beáramlása nyelvünkbe. — Ezt igazolják a könyvek posszesszori bejegyzései is. Az 1540-es év itt is határkő. Eddig igen sok a Nyugatról vásárolt, főként francia könyv. Utána viszont a legtöbb művet a német birodalomból vásárolják a ferences rendi utazó szerzetesek. Arról is beszélnek a bejegyzések, hogy egyes korokban milyen volt a könyvellátás. Szikszai Bálint, debreceni professzor 1563-bar.' azt Írja egy általa Debrecenben vásárolt könyv belső borítólapjára, hogy a cívisvárosban vásárolta. A kötet első kiadása három évvel ezelőtt jelent meg Zürichben. Ez a tény meglepő tudósítás, eddig ugyanis nem gondolták történészeink, hogy négyszáz évvel ezelőtt ilyen gyors volt a könyvforgás. O O O O I Böngészés, tájékozódás közben szinte elvesztettem az időérzékem. A kora délutánból késő este lett, mire elhagytam a könyvtárt. Megbűvöltek az évszázados kötetek, a nemzeti kultúrkincs felbecsülhetetlen értékei. Valószínű, így jár majd a legtöbb látogató, a nagyközönség is... Pécsi István Tillingert is eláztatta. Tiszta gengszterbanda ez. „Ki az a Tillinger?” — szakította meg egy pillanatra barátját Csupati. — Tillinger Ádám, az egyik határszéli faluból 1945-ben kitelepített volks- bundista volt a csoport összekötője. Kántor az ő nyomát követte a határtól a szállodáig. Amikor fél tizenegykor a városba ért, a busz- pályaudvarról felhívta az éjszakai portást, aki a szálló személyzeti bejárata előtt várt rá. — Az alagsorban műsoron kívül a fűtővel találkoztak, aki megjegyezte, hogy ezen az ajtón idegenek nem léphetnek a hotelbe. A portás meglepetésében azt mondta, hogy új kollegát hozott. Az öreg ezt nem nagyon akarta elhinni és már elindult az alagsori folyosón, hogy az üzletvezetőnek bejelentse, mert olyan még nem fordult elő, hogy a szálló új alkalmazottját a kazánházi folyosón keresztül vezessék be elsőnek az épületbe, amikor három utcai főbejárat Mai hazai képzőművészeti életünkben a nagyközönség olykor-olykor nehezen tud eligazodni. Az egyes kiállításokról, eseményekről a Művészet című folyirat havonta közöl kisebb-nagyobb recenziókat, reprodukciókat, az irodalmi folyóiratok, a napilapok is foglalkoznak a ma művészeivel, de őket közelebbről megismerni, a műélvezőt az alkotások légkörébe bevonni »már nem segítenek. Különösen áll ez a vidéki városok közönségével kapcsolatban. Szalatnyay József neve is véletlenül, 1960-ban, az Ország-Világ hasábjairól lett ismert előttem. A művész megfestette a százéves asz- szonyt, aki nem más, mint a magyar képzőművészet történetének egyik ismert alakja, a Lila ruhás hölgy, akit Szinyey Merse Pál a két jegenye alatt, a szerelmes ifjú férj érzelmi telítettségével festett meg egykor. A hajdani sudárszép Lila ruhás 1953-ban ült modellt Szalatnyay Józsefnek, s a bekötött fejű asszony csak romjaiban idézte a régen- volt Probstner Zsófia színésznőt. A művész a hosszú ujjú kezeket az ismert pózba rakatja ugyan, a világosszínű nagy masni még lobog az öreg arc alatt, de az asz- szony már százéves, az öregség minden szárazságával. És a kép ettől hiteles és nagy riportra méltó. Azóta már tudom Szalatnyayról, hogy nemcsak érintkezésbe léphetett Derkovits Gyulával, de annak szug- gesztiv arcáról két tanulmányt is rajzolt. Megmintázta a kiváló művészettörténész Lyka Károlyt, megkapó pasztellel örökítette meg érzelmeit édesanyjáról és feleségéről. Belső erőt és meggyőződést sugárzó, a jellemekkel barátságot, megértő közösséget teremtő portrékat alkotott többek között Kodály Zoltánról, Medgyessy Ferencről, a nemrég elhunyt Tersánszky Józsi Jenőről, a költő Áprily Lajosról, az ugyancsak költő és a gasztronómia nemes művészetét saját arcán is tükröző Berda Józsefről is. Az első művészi tett — ha szabad ezt a kifejezést használnom — a művész életében az 1932-es dátumot viseli. S ha valaki végigkíséri a művész munkásságát — a kíváncsiságot élmény koronázza, megállapíthatja, hogy fiatalkori eszményeitől nem tudták elriasztani a különböző áramlatok, divatok, hóbortok. A művészi ízlést formáló technikai újítások, a műis van. A vita hevében Tillinger elvesztette a fejét és megfojtotta az öreget. — Elég súlyos hiba! — dörmögte Cupati. Sátori bólintott. — Emlékszel, amikor Kántor az alagsorból a hallba érkezett, hogyan morgolódott a portáskarám előtt? Számomra már akkor gyanússá vált a vörös hajú. — Én is gyanakodtam rá, azért mondtam, hogy figyeltesd. — Az énekesnő a dobos szeretője volt. Még Budapesten szervezték be és Jonny azzal ámította, hogy itt lent összehozza majd egy nyugatnémet menedzserrel, aki odakint szerződést szerez neki és elindítja a karrier útján. Macát ezzel hozta össze, de közben megismerkedett azzal a nővel, akinek a lakásán elkaptuk őket. Az énekesnő, a Maca, vagy hogy hívták, amikor ezt megtudtuk, féltékenyked- ni kezdett, s mert a csempészésbe őt is beavatták, feljelentéssel fenyegette, és zsarolta a dobost... — Egyre türelmetlenebbül követelte, hogy szökjenek Ausztriába és azt hitte, Jonny az új nő miatt nem akar nekivágni az útnak. Nem tudhatta, hogy Kecze Jancsinak az új szerelmére is csak azért volt szüksége, hogy a futárukat százötven százalékos biztonsággal szervészi absztrakciónak ezerféle magyarázata közben a világot megismerni akaró ember reális szemléletével, a helyükön lévő dolgok természetes megismerésével közeledik témáihoz. Elsősorban a való világ részei, a jelenségek érdeklik, és csak akkor lépnek elő témákká, amikor a művész érzelmi telítettsége és kíváncsisága kiemeli őket a pillanatból, hogy önzésével és tudása törvényei szerint megörökítse. Szalatnyay látásmódjának hitele van. Nemcsak azért, mert a reális életjelenségeket, a tárgyakat áthevíti lobogó lelkesedésével, hanem azért is, mert ezt a hevületet a szemlélő érteni és érezni is tudja. Sok-sok líra és itt- ott fojtott dráma színezi a képekben történő elbeszélést. A művész fő gondja mégis, hogy az általa megélt pillanatot örökítse meg arcban és tájképben egyaránt. Ezen a kiállításon az egri közönség Szalatnyay tájképeit láthatja. A művészi realitás és a humanitás jellemzi minden képét. Az emberi szem szemlél itt mindent, a lélek is látásközeiben marad. A hangulat olykor áttetszőén lírai, mintha egy friss lépésű Tóth Árpádverset olvasnánk. S ha a kiállított tájképeket figyelmesebben szemléljük: Szigliget, Tokaj és a Duna-kanyar megannyi tája, Buda sok részlete mindig más színegyvelegben, más ruhában toppan elénk. Az egyik képen vezhesse meg. Az volt a módszerük, hogy Tillinger átjött a határon. Két óra múlva a bárban volt. Itt egy óvatlan pillanatban Keczének átadta a leveleket, a valutát, vagy ami éppen soros volt és átvette a kész jelentéseket. Kecze a nagydobba rejtette a csomagot. A vörös hajú, az állandó éjszakai portás pedig hajnalban, amikor a szálló és a bár elnéptelenedett, kiszedte a küldeményeket a dobból és reggel Kecze barátnőjének lakására vitte. Ott rövidesen megjelent Jonny egy régi haverja, aki azután Budapestre továbbította az anyagot. — A főpincér a csempészésben volt érdekelt, a kémkedésről nem tudott. A lánc visszafelé is hasonló módon dolgozott. Budapestről kémjelentések jöttek és ugyan, ki gyanakodott volna a dobra? Ennél biztosabb rejtekhelyei sehol se találhattak volna. A csempészés mellékes tevékenységük volt. Ezt is óvatosságból csinálták. Ugyanis, ha netalán lebukik valahol a lánc egyik szeme, a csempészés került volna előtérbe... — Hát ez van, pajtás. Az ügyet Budapest vette át, én pedig javasoltam a főnöknek, hogy Kántort újabb szolgálati aranyéremre terjessze fel, •Vi If* tVégej .. a sárgának más árnyalat« bukkan fel, mint a másikon, a barna itt mintha feszesebb lenne, mint a másik alkotá- son, mert az adott pillanatban az érzelmek és az élmény így láttatta a művészszel a minden percen újuló, másuló világot. A kiállított képeken mindenütt feszes harmónia, rend uralkodik, a formák lezárják és maradéktalanul magukba foglalják azt az élményt, amit a művész megörökíteni igyekezett. A színek ritmusa követi a formák egybehangzását és ez a köny- nyed összecsengés a színek és formák között tudatos művészi munka. A kiállítás katalógusa negyvennégy képet sorol fel, de a színek varázsa minde- nik alkotáson más és más. A festő belelát a táj leikébe és azt, ahogyan belelát, kapjuk a művekben. Két példával érzékeltetném ezt a látásmódot. Az Utca a Riviérán címet viselő képen a szűk utcába a mediterrán napsütés izzása szorul meg, az egyik házsor a másikra árnyékot vet, de az árnyék a színeket mégsem takarja el, a lazúrosán áttetsző árnyék- fátyol alól kibújnak a házfalak különböző színei, amelyek a néptelen utca élní- vágyó lobogását még magasabbra emelik. A másik alkotás egri tárgyú. Az egri Széchenyi utcának azt a részletét tárja a néző elé, amely a mozi előtti barokk szoborral indul és központi mondanivalója a Dobó Gimnázium déli homlokzata. A képen még rajta látszik a barokktól elütő, az utca páros oldalán lévő szecessziós épület sárga foltja, de megfosztva jellegtelensé- gétől éppen azzal, hogy csak foltként jelenik meg. Ezáltal lesz koncentrált és hiteles az a kép, amely inkább csak élmény, mint lefényképezhető valóság. És mégis a festmény igazabb. Szalatnyay József gyűjteményes kiállítása megérdemli az érdeklődést, mert a' lelek világításától derűs képei, fölényes technikai tudása, megvallottan emberközpontú és ezért rokonszenves világa, színeinek ezerárnyalatú szépsége, látásának gazdagsága — nyeresége a művészet iránt fogékony közönségnek. (farkas) A lereg’ő, mint üzemanyag A nagy szállítórepúlőgé- pek a jövőben az ionoszférá- ban felhasználhatják a levegőt, mint üzemanyagot. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint ennek lehetőségét igazolta egy mesterséges hold, amelyet 1966-ban juthattak fel az ionoszférába. A repülőgépeket gázplazma- lámpa hajtóművekkel fogjál# felszerelni. Kántor és Csupati Részletek egy nyomozókutya történetéből Féja Géza portréja (olaj).
