Népújság, 1969. augusztus (20. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-22 / 193. szám

Tudomány és fejlődés

TALÁN TÚLSÁGOSAN IS

közhely lett a tudományos- technikai forradalomra hivatkozni napjainkban. Legalábbis annyira, hogy sokai úsy gondolják, a tudomány halad a maga, bizonyára rögös, ' de meredeken felfelé ívelő útján, íj lakosság, a tér-* melés, egyszóval a társadalom pedig — ha áttételesen és kisebb-nagyobb zökkenőkké1 is, de — gyümölcsözteti a hol áldozatosnak, hol éppen kényelmesnek hitt kutatómunka eredményeit. ,

'Tény, hogy a fejlettség bizonyos fokán álló, modern államokban az utóbbi évtizedekben a tudományos kutatás olyan hálózata jött létre, amely — a múlhatatlanul szükséges anyagi eszközök birtokában — látszólag spontán módon működik, fejlődik. A valóságban azonban semmilyen mai társadalomban nem esetíeges, véletlenszerű ez a fejlődés és különösen nem lehet az szocialista körülmények között, ahol párt- és állami program rögzíti s foglalja rendszerbe a legfőbb nemzeti célkitűzéseket, köztük elsőrendűen a tudományos munka fő irányait, módszereit. Ezek újbóli napirendre tűzése időszerűvé vált nálunk is, egyrészt,- mert a reformmal a gazdaság, az egész társadalom újfajta követelményeket támaszt a tudományos munkával szemben, másrészt; meri az előttünk álló tSvlatr tervek mintegy légüres térben mozognának a megfelelő tudományos háttér s megalapozottság nélkül.

Egyebek mellett ezért is volt nagyjelentőségű az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése, amelyen határozatot hoztak a párt tudománypolitikai irányelveiről. A Központi Bizottság állásfoglalása legfőképpen azon a megállapításon alapul, hogy a tudomány gyors fejlődése és társadalmi szerepének növekedése korunk egyik általánosan jellemző vonása, amely szocialista körülmények között különös erővel hat.

A MAGYAR TUDOMÁNY

közelmúlt eredményei is figyelmet érdemelnek, jelentékeny tudományos bázisunk épült ki, ennek ellenére vagy éppen ezért — ez különösen megszívlelendő figyelmeztetés — ne építsünk légvárakat: kutatóhálózatunk, a

nemzetközi együttműködés lehetőségeit is kihasználva, alkalmas hazai igényeink kielégítésére, de világszínvonalú, új tudományos eredményeket csak néhány, körülhatárolt területen hozhat létre! Nos, ezeknek a területek-' nek — a hazai hagyományok és tudományos örökség, anyagi és személyi adottságaink és neon utolsósorban a tényleges szükségletek, a konkrét tudományos „kereslet” alapján való — meghatározása valóban sürgető feladat Ä kutatási befektetések tervezett növelése, a kilátásba helyezett tekintélyes összegek bölcs megfontoltsággal történő i felhasználása, lehetőleg kevesebb,

A lakás és a fiatalok

Arról 3 furcsaságról; hogy* Gyöngyösön ugyan egymás után adják át a negyvenla-- kásos épületeket ennek eile-* néne sincs 3 városi tanácsnak egyetlen olyan áj lakása sem, amit a közel ezer igénylő között kiadhatna, már megszokott fanyar mosoly- lyal beszélnek a helybeliek.

Ezek a lakások mind a bá-i nya és az erőmű részére- készülnek.

Azt pedig csak kézlegyintéssel intézik el, hogy milyen lehetőséget kapnak a fiatal házasok a családalapításhoz.1 Pedig a vonatkozó rendelet szerint a lakások húsz százaléka a fiataloknak járna.

Erre az utóbbira voltunk kíváncsiak, amikor megkértük Molnár Gézát, a városi tanács vb-titkárát, hogy tájékoztasson bennünket, hány ifjú házas kapott lakást az utóbbi években.

Az adatok nagyon figyelemre méltóak. Egészen meglepőek.

Az eltelt öt év alatt állami lakást összesen 1256-ot utaltak ki. i Ebben a számban nincs benne az, amit az OTP építtetett, sem áz, amit akár szövetkezeti összefogással hoztak létre. Ha kiemeljük a kiutalt lakások közül azokat, amiket fiatal házasok kaptak meg, akkor 281 lakást kapunk. Vagyis többet a hivatalosan is megállapított húsz százaléknál.

De nem szabad elhallgatnunk azt sem, hogy a tanács segítő készsége mellett a fiatalok sem várták a sült gálám but. Maguk, a KISZ segítségevei eddig 94 lakást építettek meg és vettek birtokukba, most épül további 45, de tervezik még újabb 92 lakás megépítését is.

A tanács is méltán lehet büszke arra, hogy a lehetőségein belül is bőkezűen gondoskodik az ifjú házasokról, de az új házasok is teljes joggal hivatkozhatnak áldozatkészségükre.

' Érdekes ezekre az adatok- . ra még olyan szempontból

W felfigyelni, hogy milyen beszédesen bizonyítják: Gyöngyös a fiatalok városa. Ez t a vonását annak is köszönheti, hogy az utóbbi időben nemcsak lényegesen fejlesztették a helybeli ipari üzemeket, hanem újabb gyárakat is telepítettek a városba. A legjelentősebb hatást pedig a külszíni bánya és az erőmű megépítése váltotta ki, aminek ma még csak a folyamata érződik, befejezése . még hátra van.

Végső fokon tehát megállapíthatjuk, hogy bármilyen furcsa és ellentmondásos is a lakáshelyzet Gyöngyösön, a város hatóságai kötelességü- • kön túl is gondoskodnak a fiatalokról.

(gmf)

de annál kecsegtetőbb, nagy feladatokra való összpontosítása — a cél, amelyet a tudománypolitikai irányelvek megjelölnek.

Ami a kilátásba helyezett szervezeti1 reformokat illeti, bizonyára nagy figyelmet kelt az egyetemi tanszékek javasolt nagyobb szerepe a kutatásban. Annál is inkább, mert ez nemcsak a tudomány, hanem — Eötvös Lo- ránd immár klasszikus érvelését igazolva — az egyetemi oktatás, a tudásképzés színvonalát is emelné. Mert „tudományos az oktatás ott, ahol tudósok tanítanak”.

SZÓLNI KELL a kutatás és a gyakorlat szorosabb kapcsolatát szorgalmazó megállapításokról is. Ilyen kívánság természetesen

korábban is elhangzott. Ám a tervbe vett szervezeti reformok, valamint a kutatás-finanszírozás korszerűsítése feltehetően megteremtik a tényleges, tehát célszerűen ösztönzött együttműködés lehetőségeit.

Figyelmet érdemlő, amit a Központi Bizottság a kutatások kívánatos módszerével, szellemével összefüggésben hangsúlyoz. A tudományos kutatás szabadsága, a vitaszellem bátorítása, a tudományos élet további demokratizálása elengedhetetlen kívánalmak. Hasonlóképpen elengedhetetlen az is, hogy a tudósok — akiknek kiválasztására, képzésére igen nagy figyelmet kell fordítani — a szocialista társadalom javára gyümölcsöztessék mindazt a támogatást, amit kapnak- És nemcsak általában: a társadalomtudományi kutatásra például igen nagy feladat hárul a szocializmus építése mind hatékonyabb módszereinek kidolgozásában.

A TUDOMÁNYOS MUNKA, ahogy sehol a világon, nálunk sem képzelhető el szélesedő nemzetközi együttműködés nélkül. A szocialista országok sokoldalúbb kooperációja, a Szovjetunió óriási tudományos arzenáljának behatóbb megismerése, a tervezett szocialista integráció kilátásai a hazai tudományos fejlődés elsőrendű tartalékai. Ez azonban nem feltételez elzárkózást a nem szocialista országok tudományos életéből. Egy szocialista ország tudományos gyarapodása, a kezdeményezőbb szabadalmi forgalom és az élénkülő tudományos kapcsolatok, tapasztalatcsere, révén, az egész szocialista társadalmi fejlődés javára válik.

b. j.

(Foto: Enyedi Zoltán, Szeged)

A szegedi fesztivál záróakkordja

Utolsó bemutatójához érkezett az idei szegedi fesztivál. A szabadtéri játékok standard vendégtársulata, a Magyar Állami Népi Együttes lépett a közönség elé, melynek külföldi útjaira célozva mostanában tréfásan emlegetik, ha Magyarorszá-* gon valaki látni akarja, nyaranta Szegedre kell utaznia. A Rábai Miklós vezette együttes ősbemutatót tartott: Jeles napok címmel. A magyar nép tizenkét jeles napját, a hónapokhoz kapcsolódó népszokásokat dolgozták fel triós formában, táncosokkal, ének- és zenekarral, s a háromrészes műsor más-más etnikumból meríti a folklór

jellegzetes motívumait.

Január a regölés, a jövendőmondás szokásait eleveníti fel, beleszőve a csoda- szarvas legenda hősi, archaikus ötletét,1 február a farsang és a böjt jelképes alakjainak harcát mutatja be. Márciusban a zöldág-járás, áprilisban egy Temesvári Pelbárt- tól töredékeiben ránk maradt vaskos misztérium-játék kerül a színpadra. Májusban májusfát állítanak, június a szent.ivánéji pogány tűz- imádás, július a tréfás bo- szorkányűzés, augusztus az aratás hónapja. A szeptemberi szőlőéréskor szőlővé változnak a lányok, októberben Dömötör-napi pásztorfogadást tartanak, novemberbea halotti tort, decemberben pedig betlehemest.

Tizenkét hónap, tizenkét szokása kelt életre a szegedi színpadon, tizenkét tájegység jellegzetességeivel, Palócföid- től Kalocsáig, Csallóköztől Bodrog- és Rába-közig, Székelyföldtől Sárközig. A három felvonás zenéjét komponáló Gulyás László, Kocsár Miklós és Daróci Bárdos Tamás a népdal hangulatának, varázsának szellemében írta a kísérőzenét. A sokszínű díszleteket Sándor Lajos és Horváth Mihály, a jelmezeket Kascsák Margit tervezte.

N. I.

Őszi seregszemle

Negyven pavilonban 450 kiállító — Gyakorlati bemutatók — Utazási kedvezmény — Szeptember 5-től 15-ig találkozó a Városligetben

A Városliget, a fővárosi vásárváros ismét a lázas készülődés zajától hangos. Árut szállító gépkocsik, sürgő-forgó emberek, helyükre kerülő bútorok, hűtőszekrények, textíliák s sokféle más fogyasztási cikk, ezt látja ma a szemlélő. A hazai ipar már hagyományosnak számító őszi seregszemléjét, a Budapesti őszi Vásárt szeptember 5 és 15 között rendezik meg. jóval nagyobb területen, mint a múlt évben. Idén a kiállítók 40 pavilonban, valamint á szabadtéren összesen mintegy 50 ezer négyzetméter területet foglalnak el áruikkal, a nemzetközi vásár területének kétharmadát. A tavaly született elhatározás eredményeként a váfár valóban az ipar, a kereskedelem és a fogyasztók találkozója lesz, már azért is, mert csak forgalomban levő, vagy a közeljövőben forgalomba kerülő termékeket állítanak ki. Mód lesz arra is, hogy a kereskedelem a helyszínen kössön megállapodásokat az ipar képviselőivel, azonnali, vagy rövid határidőn belüli szállításokra.

örömmel üdvözlendő új vonása lesz az ez évi Budapesti Őszi Vásárnak, hogy a nágy- közönség számára nemcsak kereskedelmi vállalatok, de maguk a gyártók is közvetlenül felkínálják termékeiket. A többi között a Győri Pamutszövő- és Műbőrgyár, a Duna Cipőgyár, s a Videoton kínálja majd saját árusító pultjainál legújabb termékeit.

A vásáron 450 vállalat, kisipari szövetkezet és kisiparos állít ki. A fővárosi gyárak mellett nagy szerep jut a vidék iparának, közöttük a Hajdúsági Iparműveknek, a Jászberényi Hűtőgépgyárnak,

a Tiszai Vegyiműveknek, a Borsodi Vegyikombinátnak. A gyárak, vállalatok nagyré-. sze gyakorlati bemutatókat tart a vásár idején. így a konzerváruk, a háztartásvegyipari, s a textilipari cikkek ésszerű, korszerű felhasználásáról. Ott lesz a vásáron a KONZUMEX és HUNGARO- COOP is, olyan1 árucikkekkel, amelyek eddig alig, vagy egyáltalán nem voltak találhatók a kereskedelmi forgalomban.

A vásár vidéki látogatói, ahogy a korábbi években, úgy ebben az esztendőben is 33 százalékos vasúti kedvezményt kaphatnak. Szombaton és vasárnap pedig úgynevezett családi jeggyel, 30 forintért tekintheti meg a vásár gazdag látnivalóit egy négytagú család.

k. m.

■ys/s/ss/sssssssss/ss/ssssssssss/sssss/ssss/s/y/ss/s/s/ss/s/ssss/s/ssss/ssssssssssssssss/sssssssss/s/s//sss/ssssssssssssssssss/ss/ss///s/ss/s/sssssss///////j-/sss//ss/s/ss/s/s/s//ss//ss/ss//ssssssssss/s/ss/vss/s//ssssssssss

VIVl/iE GYÖRGY:

UT A POKOLBÓL

i. augusztus ZZ*, péntek

D.

Magdinak szörnyű volt ilyen állapotban viszontlátni férjét. Ezt a vásott külsejű, önmagából kivetkőzött embert; Arcának összetörtségé- ben, ruhája gyűrődéseiben benne volt az alkoholisták lényege.

— Haragszol? — kérdezte Korompai.

Az asszony nem válaszolt, A szobába ment és tiszta, vasalt öltönnyel tért vissza.-*- Tedd rendbe magad, vedd fel ezt a ruhát — mondta parancsolóan, majd hozzátette: — Itt volt érted Bakó.

— Itt volt? — kapta fel

fejét.

— Itt, és hívott, menj

dolgozni.

— Mit mondtál neki?

Az asszony nem válaszolt.

— Mit mondtál? — kérdezte követelőén.

— Mit mondhattam? f— Mondtam, hogy ném tudom hol vagy.

— Miért kellett ezt megmondani? Miért nem mondtad például, hogy családi ügyben sürgősen el kellett utaznom.

— Hazudni senki kedvéért nem tanulok meg.

— Na jó — mondta jelentőségteljesen Korompai. Közben levetette magáról a gyű- rótt.ruhát és öltözködni kéz-;

dett. — És még mit kérde-; zett Bakó?

— Nem kérdezett semmit. .. Én mondtam el, hogy nem bírom tovább. Térítsenek észhez. Talán még nem késő. I

Korompai félig húzta fel a vasalt nadrágot, aztán megállt az öltözködéssel és a székre vetette magát.

— Szóval kiadtál, mint az idegent.

— Nem adtalak ki. Ha ezt tettem, akkor a te érdekedben tettem. Különben azt csinálsz, amit akarsz. Miattam úgy rendezed az életedet, ahogy jónak látod.

Az asszony szavai keményen, nata''.vettan kopi.an- tak Korompai kóválygó tudatában. Erőtlen volt ahhoz, hogy bármit mondjon. Most érezte csak igazán azt a gyengéiig-t amit a-, alkoholista érez az .átvirrasztott éjszaka után. Ügy vélte, izmainak minden rostját szétáztatta a konyak és most annyi ereje sincs, hogy szembenézzen önmagával.

— Akkor nem megyek többet dolgozni — jelentette ki és a szobába indult. A bevetett ágyon felhajtotta a paplant és lefeküdt. Gondolatai szabadjára engedve csa- pongtak. Sorra vett minden lehetőséget. Legjobban attól félt, hogy ez az eset leleplezi* vagy legalábbis kiindulópontot nyújt leleplezéséhez. Fáradtnak érezte magát, de a félelem nem hagyta aludni. Forgolódott az ágyon és remegett az elébe vetült szégyentől, amely akkor következik be, ha minden kitudódik. Sőt, nem egycével mérte. Most azonban már olyan könnyű fajsúlyú, hogy semmi joga többé számon kérni az emberi hibákat. Most Bakó is alkalmazhatja vele szemben a szigorú mércét és akkor többé már senki.

Végül kimerültén elaludt, csak reggel ébredt fel. Megnézte a vekkert, hat óra volt. Felesége még aludt. Felült az ágyban és most — noha nagyon kábult — tisztább fejjel gondolt végig mindent.

szerűen szégyenről van sző. Hiszen a vállalatnál köztudott, hogy Korompai szigorú bírálója a trehányságnak és az elvtelenségnek.

Ezek jobban foglalkoztatták, mint egy esetleges fegyelmi, ami nincs kizárva, hiszen Bakóval is szembekerült néhányszor. Igaz, akkor még- önmagátűs- szigorú mérAztán határozott. Bemegy és elmond mindent Bakónak. Azt, hogy régóta összejátszik a parasztokkal. Mindezért vállalja a felelősséget, csináljanak vele azt, amit megérdemel. Ahogy ezeket végiggondolta megkönnyebbült. Ismét tisztának érezte magát. Hangulata is jobb lett, fütyö- részni kezdett, ügy,- ment 3

konyhába mosakodni. A tűzhelyen lábas volt, benne káposztás kocka. Villát vett elő és belefalt. így hidegen is nagyon ízlett. Leült a székre és jócskán evett. Elmenőben cédulát hagyott az asztalon.

„Nagyon finom volt a tészta, délután időben jövök.”

Ment az utcán, révetegen lépkedett. Gondolatban végig élte azt a helyzetet, hogy beállít Bakóhoz, előadja mindazt, ami lelkiismeretét terheli és megújulva kijön tőle. Ahogy ismételgette magában ezt a jelenetet, egyre jobban féllj.

Hiszen nem is1 olyan egyszerű. Nem csupán botlásról van szó, amit önkritikával el lehet intézni. Több ezer forintot kapott a parasztoktól és szinte felmérhetetlen az az összeg, amellyel — a hamis osztályozás révén — becsapta az államot.

A kedélyes bátorságot mind jobban kiszorította belőle a félelem. Amikor a keresztutcához ért, újra azon tanakodott, hogy be sem megy, lesz, ami lesz. Esetleg felmondanak neki és kész. Keres egy másik munkahelyet, de nem hurcoltatja meg magát. A börtön jutott eszébe. Ettől remegett. Magában beszélni kezdett.

— Nem, ezt mégsem lehet. Nem rohanhatok önként a börtön Ha nem megyek be, legfeljebb kirúgnak, ^z lehet minden. De soha nem derül fény a csalásra. Na, kirúgnak .. Akkor kirúgnál^

; .-i: ((Folytatjuk)

I