Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-05 / 153. szám

A parlament tegnapi üléséről jelentjük A nemzetközi szövetkezeti nap alkalmából... A szövetkezeti mozgalom 115 éve tette meg első lépéseit, s azóta jelentős gazdasági és tár­sadalmi erővé növekedett. A szövetkezeti ösz- szefogás eszméje; a kölcsönös segítés szándé­ka, a dolgozó emberek békés boldogulásának biztosítása. E nemes törekvéseket szolgálja a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségének 1922 évi XI. kongresszusán hozott határozata, amely július első szombatját nemzetközi szövetkeze­ti napnak nyilvánította. Hazánkban több mint 100 éves a szövetke­zés tradíciója, ám a demokratikus szövetke­zeti mozgalom igazi kibontakozása csak a fel- szabadulás után kezdődött el. Magyarországon jelenleg a nemzeti jövede­lem mintegy egyötödét a szövetkezetek bizto­sítják az aktív keresők közel egyharmadának foglalkoztatásával. A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek az ország termőterületének több mint háromnegyed részén gazdálkodnak, s biz­tos megélhetést nyújtanak egymilliós tagsá­guknak. A kisipari termelőszövetkezetek 21 milliárdos termelésükkel az ország ipari ter­melésének 6 százalékát adják. Az általános fogyasztási és értékesítő termelőszövetkezetek a kiskereskedelmi és vendéglátóipari forgalom közel egyharmadát bonyolítják le. Szövetkezeti mozgalmunk új erőre kapott a gazdaságirányítási rendszer reformja és az ezzel összefüggő új szövetkezetpolitikai elvek nyomán. Az Országos Szövetkezeti Tanács e napon az egész magyar szövetkezeti mozgalom nevé­ben üdvözli a Szövetkezetek Nemzetközi Szö­vetségét és felhívja a magyar szövetkezők né­pes táborát, a szövetkezetek tagjait és dolgo­zóit, hogy a szövetkezeti eszméhez híven és méltóan az előttük álló feladatok jegyében ünnepeljék meg 1969 július 5-én a Nemzetközi Szövetkezeti Napot. Szolgálja az ünnepi megemlékezés a társa­dalmi összefogásnak, a szövetkezés eszméjének és hazánk valamennyi szövetkezetének erő­södését. Felemás szolgáltatás A vállalkozók monopóliuma — a lakosság sérelme (Folytatás az 1. oldalról.) átlagosnak mondható, Sopron gyengébb és Mosonmagyaró­vár erősen elmaradott hely­zetét ecsetelte. Mocsári Sándor a debreceni vízviszo­nyokról beszélt, Németh Imre pedig Miskolcnak, az ország második városának vízhelyzetéről számolt be kü­lönös fontosságúnak ítélve a negyedik ötéves terv idősza­kára tervezett új szennyvíz- telepet, amelynek mielőbbi megépítéséhez erőteljes tá­mogatást kért. A jelentékeny hazai ter- málvízvagyon sorsa a tegnapi hozzászólók jó részét is foglalkoztatta. Dr. Szabó József Harkány- fürdő rendkívül értékes vol­tát bizonyította a mozgás- szervi megbetegedések gyó­gyításában és ezért javasol­ta szélesebb körű — termé­szetesen ehhez mért fejlesz­tést kívánó — hazai és nem­zetközi idegenforgami hasz­nosítását. Érthető módon tavaink, folyóink vízgazdálkodásának fejlesztése s jobb kihasználá­sa is élénken foglalkoztatja a képviselőket. Dr. Szabó Jó­zsef javasolta: vizsgálják meg a drávai hajózás lehe­tőségeit. Dr. Lukács János Zala megyei képviselő pe­dig a Balaton és speciálisan a Kis-Balaton vízgazdálkodá­sának rendezéséről szólván említést tett a Dráva-Bala- ton csatorna létesítésének gondolatáról, amely ha a Za­la és Somogy határán meg­építenék. nemcsak a Balaton vizproblémáit segítené meg­oldáshoz, hanem átalakítaná a két megye gazdálkodását is. Egy másik nagy, a megvaló­sulás időszakába jutó víz­létesítmény, a Tisza II. vízlépcső vár­ható hatását elemezte Németh Imre, arra kér­ve az illetékeseket, hogy már előre meg kell ter­vezni azokat az intézke­déseket. amelyek a víz­lépcső bekapcsolása után nélkülözhetetlenek a Borsod megyei jó ivóvízel­látáshoz. Dégen Imre államtitkár ezután összefoglalta a vitát. Az ismételten szóba került nagyobb beruházási igények­kel kapcsolatban hangsúlyoz­Tisztelt Országgyűlés! A tájékoztató tanulmányo­zása során arra a meggyőző­désre jutottam, hogy az 5 év­vel ezelőtt megszavazott víz­ügyi törvény és ennek alap­ján hozott rendeletek, intéz­kedések hatékonyan elősegí­tik, gyorsítják az ország komplex vízgazdálkodási cél­kitűzéseinek megvalósulását, lehetővé teszik hazánk ipari, mezőgazdasági és lakossági — évről évre fokozódó — víz­igényének kielégítését. A fejlődés elismerésre mél­tó. Az előttünk fekvő jelentés azt igazolja, hogy a felsza­badulás óta eltelt időszak­ban, de különösképpen az utóbbi 10 évben, hazánk víz- gazdálkodásában olyan ered­mények születtek, amellyel a felszabadulás előtti, több év­tizedes lemaradásunkat tud­tuk pótolni. Gyakorlatilag megszűnt az árvízveszély, nagyobb vízfo­lyásaink árvízvédelme kielé­gítő. Kisebb vízfolyásaink védelmi rendszerének kiépí­tése, korszerűsítése tervsze­rűen folyik. Az ország lakos­sága lassan már nem is em­lékszik a félrevert harangok, a medréből kilépett folyók életet, vagyont veszélyeztető, félelmes zúgására. Ipari vízellátásunk lénye­gesen javult, bár itt a teljes igények kielégítése a roha­mosan fejlődő ipar, a vidéki ipartelepítés növekedésével napról napra jelentkező újabb vízigények még hosz- szú ideig komoly gondot okoznak. A mezőgazdaság vízellátá­ta: lehetetlen az ország min­den településén belátható időn belül azonosan fejlett viszonyokat teremteni a vízgazdálkodásban. A törek­vés a kigyenlítettségre mind­amellett jogos, de gyakorla­tilag úgy értendő, hogy a szélsőséges helyzeteket kell leggyorsabban megszüntetni. Szóit a vízügyi szervek szo­ros együttműködéséről a szaktárcákkal, amelyeknek eredménye­képpen az építésügy gyors ütemben növeli majd az azbesztcement csövek gyártását, a nehézipar pedig intézkedé­seket tesz a bányászattal kap­csolatban keletkező vízgor.1- dok megelőzésére. A vízgaz­dálkodás korábban gyakran szemben állt az iparral, most egyre inkább szövetségesként, együtt lépnek fel... Miután az árvízvédelmi feladatok, különösen az egyik képviselői hozzászólás alap­ján, némileg túlhaladottnak tűnhettek, az államtitkár szükségesnek tartotta megje­gyezni, hogy nem beszélhe­tünk még a veszély egyszers­mind enkorra való teljes ki­küszöböléséről. A közepes árvízveszélyt valóban teljesen meg­szüntettük, jelentette ki a továbbiakban, s ennek folytán most már egyre na­gyobb eredményességgel ve­hetjük fel a harcot az eset­leges nagy árvízveszélyekkel szemben1 is, de azok teljes megszüntetéséhez még sok munka kelL Dégen Imre nagy tapssal fogadott összefoglalója után az országgyűlés, elfogad­ta a vízgazdálkodás hely­zetéről és fejlesztési cél­kitűzéseiről szóló beszá­molót. Következtek az interpellá- eiós ügyek. Bodonyi Paine — Pázsit Árpád képviselő korábban benyújtott inter­pellációjára válaszolva — is­mertette a kulturális, vala­mint a szociális és egészség- ügyi bizottság együttes je­lentését a vállalati bölcsődék és óvodák ssáménak csökke­néséről. Elmondotta, hogy ez az irányzat már I960 óta érezhető és nem is a reform­mal, hanem elsősorban azzal kapcsolatos, hogy nagyszámú sában bekövetkezett óriási előrehaladás, nemcsak az ön­tözési lehetőségek felszaba­dulás előttihez viszonyított 31-szeres növekedésével, de az öntözés korszerűsítésé­vel, megteremtette előfelté­telét a magasabb termésho­zamoknak, a belterjesebb gazdálkodásnak. Jelentős az olyan mezőgazdasági üzemek száma, amelyek nem kiszol­gáltatottjai az időjárás sze­szélyének, termelésük a víz- szükséglet szempontjából is biztonságossá vált. A további fejlődés biztosí­téka, hogy a harmadik ötéves terv időszakában az állami költségvetés 6,3 százalékát fordítjuk vízügyi célokra, s igen örvendetes, hogy az e célokra szolgáló keret a ne­gyedik ötéves terv időszaká­ban még lényegesen növek­szik. Engedjék meg, hogy né­hány gondolatban szűke bb hazám. Heves megye vízgaz­dálkodási helyzetéről is szól­jak. A fejlődés itt is jelentős. A területi vízügyi igazgató­ságok a megyei és járási ve­zetőkkel hatalmas erőfeszíté­seket tettek és tesznek jelen­leg is a megye vízgazdálko­dási helyzetének további ja­vítására. Egyre több és jelen­tősebb vízgazdálkodási léte­sítménnyel gazdagodik me­gyénk. Épül a Tisza II., amely jelentősen bővíti me­gyénk mezőgazdasági üze­meinek öntözési lehetőségét. Van már néhány hegyvidéki tározónk, amelyek az ipari üzemek vízigényének kielé­gítése mellett segítik a lakos­sági igények kielégítését ia A most átadott Köszörűvöl­ideiglenes jelleggel létesített gyermekintézményt megszün­tettek, valamint, hogy a vál­lalatok, — miután egy ren­delkezés értelmében lakóterü­leti gyerekeket is el kellett helyezniük — inkább átadták az intézményeket a tanács­nak vagy pedig megszüntet­ték. A bizottságok úgy vélik, egyszerű, adminisztratív in­tézkedéssel nem sok ered­ményt lehetne elérni, viszont bíznak az elkészült pénz­ügyminisztériumi rende­lettervezetben, amely le­hetővé teszi a vállalatok és tanácsok társulását gyermekintézmények fenntartására és létesíté­sére. Ezen túlmenően, a negyedik ötéves tervben erőteljesebb fejlesztésre van szük­ség, főleg a lakóterületeken; a számítások szerint 27 ezer óvodai és 7 ezer bölcsődei új férőhelyre. . Az országgyűlés ezt a választ tudomásul vette. Borivó Károly képviselő interpellált ezután a pénz­ügy- és az igazságügy-minisz­terhez a közvéleményt meg­lehetősen foglalkoztató telek- kisajátítások ügyében. El­mondotta, hogy a rendeleti­leg megállapított 40 forintos kisajátítási egységárat a tényleges árak már messze túlhaladták, ezért rengeteg a polgári peres ügy, de sokan idegenkednek a pereskedéstől, s miért kerüljenek ezek hát­rányos helyzetbe. Vályi Péter pénzügyminisz­ter válaszolt mindkét tárca képviseletében az interpellá­cióra. Véleménye szerint a kisajátítások számának csök­kenésére nem lehet számí­tani, ezért méltányos a kívánság, hogy az 1965-ben megál­lapított és azóta túlhala­dott irányárakat megvál­toztassák. A megoldás folyamatban van, de ezt össze kell kötni az egész állami telekpolitika ki­dolgozásával és időszerű jogi rendezésével. Addig is, lehe­tőség van arra, hogy a kisa­játító, eleve reálisabb, ma­gasabb árat ajánljon fel. A miniszteri választ az or­szággyűlés egyhangúlag tudo­másul vette, majd az elnöklő Kállai Gyula berekesztette az ülésszakot. gyi ivóvíztározó jelentős mértékben csökkenti a Mát­ra vidékének ivóvízellátási gondjait. Mégis, szabad legyen meg­említenem, hogy ennek a vi­déknek, mint hazánk jelen­tős idegenforgalmi körzeté­nek a vízellátása korántsem megoldott. A megfelelő és kielégítő vízellátás biztosítá­sa érdekében még további központi intézkedések szük­ségesek. Nagyobb figyelmet és köz­ponti támogatást érdemelne a megye gyógyvizeinek hasz­nosítása is, hiszen a bükkszé- ki — Salvus néven — még az országhatárokon túl is jól is­mert. Kihasználtsága mégis elenyésző. Saját és központi erőforrásokból hazai és kül­földi betegek igényeit egy­aránt kielégítő gyógyfürdő építése is sürgőssé válik. Tisztelt Országgyűlés! Az általam is vázolt pozi­tívumok elismerése mellett szeretném olyan negatív je­lenségre is felhívni a figyel­met, amelyek ugyan az elért eredmények értékét nem csökkentik, de választóinkat, a lakosságot foglalkoztatják, megszüntetésük céljaink megvalósítását vinnék előbb­re. A tájékoztató szerint is nagy különbség van a városi és falusi közművesített víz­ellátás terén. Természetesen el kell ismerni, hogy a lema­radás is nagyobb volt falun. A város és a falu közötti kü­lönbség megszüntetésében az utóbbi időben mindinkább előtérbe kerül a vidéki la­kosság korszerű vízellátási­nak megoldása. E cél érdeké­A Népújság július 3-i szá­mában a Gelka-monopólium- ról írtunk és szóvá tettük az Egri Vas- és Fém KTSZ, il­letve a Gelka írásbeli meg­állapodását, amely monopol­helyzetet teremt rádió, tele­vízió, általában híradástech­nikai berendezések javítására a Gelkának, ületve háztartá­si kisgépek javítására a szö­vetkezeti szerviznek. A két cég megállapodása következ­tében nincs versenytárs, a vállalkozóikat semmi sem szo­rítja arra, hogy gyorsan és jobban dolgozzanak és nem vitás, hogy ennek a lakosság vallja kárát. Július közepén végre át­adják az egri szolgáltatóhá- zat, a Csákány utcai épület­tömbben helyet kap a mintegy 100 négyzetméter nagyságú szerviz. De aki azt gondolja, hogy ezzel megoldódik a me­gyeszékhely tv-, rádió- és ház- tartósikisgép-javítása, az té­ved. A Csákány utcai szolgái ta- tóiház építése 4.8 millió fo­rintba kerül, ebből legalább 800 ezer forint terheli a kis­gépjavító szervizt A többi tetemes költséget államunk viseli, hogy a lakosság szol­ben a falusi lakosság anyagi áldozatokra is hajlandó, egyetért a kormány határo­zatával, s országszerte, de megyénkben is sorra alakul­nak meg a vízműtársulások. Ez az áldozatvállalás azon­ban mégsem hozza meg a kí­vánt eredményt, nem gyor­sulhat meg a fejlődés, ha ah­hoz nem kielégítő az anyag- ellátás. Több év óta országos prob­léma az azbeszt nyomócső hiánya. Egyetlen hazai gyá­runk termelése az évi szük­ségletnek csak egy kis há­nyadát biztosítja és a beter­vezett vidéki létesítmények nem kerülhetnek megvalósí­tásra. Űjabb csőgyár építése megkezdődött Selypen. Ügy tudom, 1971-ben kezdődik itt a termelés. Nem lehetne-e meggyorsí­tani az üzembe helyezést az­zal, ha az új gyár építési költségeihez a központi be­ruházás is hozzájárulna, s nem szabna határt a Cement- és Mészipari Tröszt szűkebb anyagi lehetősége? Illetékes szerveink import útján igyekeznek a felmerülő igényeket kielégíteni. Töb­bek között olasz, jugoszláv és osztrák csöveket is importá­lunk. Ezek ára jelentősen magasabb a hazai gyártmá­nyú — ez évben megemelt — cső áránál is. A vizműtár- sulások betervezett és a la­kosságra kivetett hozzájáru­lási összege a cső árának nö­vekedése következtében nem fedezi e bekerülési költsége­ket Az adott állami támoga­tás mértéke — elnézést kérek — lassan a tervezett és a tényleges bekerülést költség gáltatási igényeit kielégítse. Ma már több mint négyezer ember él Eger új lakótelepén és számítsuk hozzá a környé­ket, vegyük figyelembe,, hogy minden családnak van rádió­ja, vagy televíziója, esetleg mindkettő, vásároltak mag­netofont, hűtőgépet, padló- kcíélőt, vagy mosógépet. Leg­alább 800 ezer forintba került a szerviz építése, a ktsz több mint 300 ezer forintot költött műszerekre, de ha elromlik a tv, a rádió, vagy a magne­tofon, hiába lesz a szomszéd­ban a szolgáltatóház, a tele­víziót, a rádiót és a magne­tofont továbbra is a város másik felébe, a Gelkához kell cipelni, jobbik esetben innen kell várni a szerelőt, hogy mikor jön és mikor javítja meg a készüléket. Miért? Azért, mert a Gelka és a ktsz szerződése tovább­ra is monopoihelyzetet te­remt, híradástechnikai gépek javítására mindenáron bizto­sítani akarja a Gelka, illetve háztartási kisgépekre a ktsz kizárólagosságát. Ez a la­kosságnak sok bosszúságot és kárt okoz, de a lakosságot nem kérdezték meg, nélkülük döntöttek. közötti különbség fedezetére sem elegendő. A különböző csőárak a reá­lis bekerülési költség beter­vezését is lehetetlenné te­szik, hiszen az anyagi jellegű költségkihatások aszerint alakulnak, hogy hazai, oszt­rák, olasz, vagy jugoszláv csövet épít-e be a kivitelező? Tisztelettel kérem a pénz­ügyminiszter elvtársat, hogy értsen egyet az Országos Víz­ügyi Hivatal egységes csőár kialakítására tett javaslatá­val. Engedje meg a T. Ország- gyűlés, hogy még egy rövid gondolatot felvessek. A köz­ponti beruházások mellett számos gazdaság vállalta és még több vállalná saját ere­jű beruházásból — ahol arra a természeti adottságok is lehetőséget adnak — víztá­rozók építését. Jelenlegi hi­telpolitikánk ezt azonban gátolja. Ugyanis az e célra biztosított hitelek 3—5 éves lejárattal kerülnek kiadásra. Ilyen beruházási költség, ennyi idő alatt nem térül meg. Szükséges lenne a víz­tározó-építések meggyorsítá­sa érdekében tíz-tizenöt éves lejáratú hitelek biztosítása. Tisztelt Országgyűlés! A vízgazdálkodásban elért igen jelentős eredmények el­ismerésének ismét hangot adva, az Országos Vízügyi Hi­vatal Magyarország vízgaz­dálkodásáról szóló jelentését, választóim: a Heves megyei képviselőcsoport és a magam nevében elfogadom, és a T. Országgyűlésnek elfogadásra A hatóság, a tanács tud-e a megállapodásról? Most már ismernie kell a megállapo­dást, hiszen a legszélesebb nyilvánosság előtt tesszük szóvá. A magánjogi megálla­podás érvényességét nem vi­tatjuk, de az illetékesek fi­gyelmét nyomatékosan felhív­juk, hogy a monopólium sérti a lakosság érdekét, szűkíti a szolgáltatást, holott az ellátás javítására lenne szükség. Eger város tanácsa 800 eaer forint értékű szervizműhelyt, bocsát a vállalkozó rendel­kezésére. Méghozzá térítés nélkül, állami hitelből! Ép­pen azért úgy véljük, hogy az államot és a lakosság ér­dekét képviselő hatóságnak joga, sőt kötelessége megkö­vetelni, hogy az új szerviz­ben televíziót és rádiót is ja­vítsanak, ne felemás szolgál­tatást végezzenek. A Gelka egri szervizvezető­je arra hivatkozik, hogy a ja­nuár elseje óta érvényes szerződés szerint a ktsz tele­víziót és rádiót fizetés elle­nében javíthat, de garanciá­lis javításra csak a Gelka jogosult. De az gyakorlatilag továbbra is monopóliumot je­lent, mert a lakosság később is oda viszi készülékét, ahol a garanciális javítást meg­szokta, másrészt a legtöbb baj az üj gépekkel van és al­katrészt az a cég kap, ame­lyik a garanciális jogot meg­szerezte. A vas- és a fém ktsz kép­viselője azt mondja, hogy a háztartásban előforduló min­den gépet javítson a Ge&a és a szövetkezet is. Olyan gyorsan szaporodnak a tele­víziók, rádiók, hűtőgépek és porszívók, hogy ketten sem győzik a munkát. Mi a vas- és fém ktsz ál­láspontjával értünk egyet. Legyen verseny a szolgáltató- iparban, legalább két cég kö­zött választhasson a lakosság, ott javíttasson, ahol gyorsab­ban, jobban és olcsóbban dol­goznak. Nem értünk egyet a Gelka- szerviz egri vezetőjével, aki élénken tiltakozott az ellen, hogy a ktsz szerződést kös­sön a Videoton gyárral tele­víziók garanciális javítására, egri szakáruház és bemutató­terem közöl létrehozására. Mi örömmel tanulmányoztuk a vas és fém ktsz fejlesztési tervét, amely szerint gyors ütemben és minden téren fejlesztik a szolgáltatást, sőt hamarosan egri székhellyel és több vidéki teleppel önálló szolgáltató szövetkezetei akarnak létesíteni. F. L. 1969. július 5., szombat Hevér Lajos, Heves megye 7. választókerületének képviselője, állami gazdasági igazgató hozzászólásának teljes szövege, a vízgazdálkodásról szóló országgyűlési vitához

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom