Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-30 / 174. szám

BBS nÍAefgu(í|l SSKÜlfittilC Miskolci Tervező Vállalat *»■»J acUIBim építésze. Fekete MikJós tízteres lélekszámú, új Diósgyőrt tervezett a régi helyén. Már maketten is roppant esztétikusak eredeti megoldásai; hogy kellemes ívben vonuló két — egyenként 6—100 méter hosszú — 'tízemeletes sávház alkotja a város gerincét és mellőlük 30 lakószintes, 110 méteres függőkért es épületek emelkednek a magasba. A fantáziadús építész munkája kiviteli tervszinten van. Képünkön; a tervező és leendő művének makettje.

■ (MTI foto —r Kunkovács László felvétele)

Hogyan gondoskodnak az öregekről Vámosgyörkön?

Vámosgyörkön, az egykori úri kastély több mint két évtizede nyújt otthont — az otthontalan idős embereknek. Az első években mindössze 20—30 idős ember élt a kastélyban, majd ez a létszám — amint a férőhelyek; számát növelték 1—• egyre gyarapodott. Ma a tóvatalos adatok szerint 105 százalékos az intézet férőhely-kihasználtsága, ugyanis a 100 férőhely mellett — a soron kívüli felvételek következtében — 4—5 pótágyat is el kellett helyezni a szobákban.

Családi meleg — társadalmi úton

A «zcfxck viszonylag otthonosak: zömmel 3—7 sze^ mélyesek, tiszták, kényelmesek. (Legfeljebb — amint erről a közelmúltban; a Gyöngyösi Járási Tanács vb-ülésén is szó esett, amikor az intézet tevékenységéről tanácskoztak — a ^betegek számára kellene néhány kényelmesebb bútor, főleg szék és fotel.) A

társadalmi úton kifejezhető szeretetnek.

Munka,

szórakozás,

gondok

Ä megbecsülésnek | ládi szeretet mellett — van egy alapvetően társadalmi formája is: a munka.

A munkában — önkéntes elhatározás alapján — 20—25 gondozott vesz részt rendszer résén. Az asszonyok a konyhán, a takarításban, a férfiak pedig az állatgondozásnál, a tüzelő előkészítésnél segédkeznek. Az így foglalkoztatott gondozottak nagyobb önbizalmat éreznek, mert .'jólesik valamennyiüknek az a tudat, hogy szükség van a munkájukra, amelyért elismerésben és anyagi juttatásban is részesülnek.

A társadalommal való szó-; nos érintkezés másik fő formája a szórakozás és a művelődés. Az intézetben 400 kötetes könyvtár, több rádió

és fcét televízió működik. Ezeken kívül számtalan napilap és folyóirat is jár az otthonba, s időnként mozilá- ítogatásokaf is szerveznek, sőt már színházban is voltak egy alkatommal Egerben az idős érdeklődők. A társasjátékok kedvelői sem unatkoznak: sakk, dominó, kártya és más társasjátékok közül válogathatnak.

Ami viszont a legnagyobb gondot okozza az otthon vezetőinek és lakóinak, az a „hagyományos” vízhiány és a szennyvízelvezetés megoldatlan állapota. Az előbbi gond megszüntetésére még a közeljövőben nincs elképzelés, de az előírásoknak megfelelő szennyvízelvezetést a tervek szerint rövidesen, az 50 személyes új pavilon építése közben megoldják. Ugyancsak — még ebben az évben — betegszállító tolókocsik és több kényelmes ülőbútor beszerzését is tervezik.

4 ' F. S.

A törekvés „faluja"

Szederkénypusztai változások

A „falu” Heves határán, lágyhajlatú, erdőko3zorúzta dombok között búvik meg. Utolsó házainak ablakai már Nógrád magaslatait fürkészik. Tulajdonképpen „ősidők” óta Istenmezeje községrésze ez a hajdani puszta. Így írja a nagy könyv, így mondja a szabály. De hát van lokálpatriotizmus is. Ottjártam- kor először erről győződtem meg. Egy idős tsz-járadékos bácsi korát meghazudtoló hévvel igyekezett meggyőzni:

— A faluhatárban ott a községnévtábla. No ez csak külsőség, de csak mond valamit. A lényeg az, hogy aki itt született, aki itt maradt, mindig büszke arra, hogy Szederkénypusztai.

Hogy sokáig ne legyenek kétségeim, az idős „patrióta” szimpatikus dicsekvéssel rukkolt ki:

— Szorgos, törekvő nép él itt. A szederkényiek erős akarattal termővé zabolázták a rideg talajt, a konok erdőket. Tudja, ez a palóc csak- azértis éltette a nagyapákat és sarkallja most is unokáikat.

Kezdett megnyerő lenni ez a látszatszeparatizmus...

★

Aratási idényben, az első napok hajrája idején jártam Szederkénypusztán. Tudtam, hogy az elnök ilyenkor a leg- elfoglaltabb ember, mégis öt kellett megkeresnem, mert mindenki hozzá irányított:

— Itt született, köztünk élt, s itt is maradt, ö aztán ismeri a „falut”. A múltat, a jelent egyaránt...

Murányi Gáborral beszélgetve még inkább megértettem, mit jelent szederkénypusztainak lenni. Az „őslakosok”, s ki ne lenne az Szederkénypusztán, jogos büszkeséggel idézik a 340 lakosú település múltját. Beszélnek s felelevenítik a törekvés évszázadait...

— Igyekvő palócok telepedtek itt meg 1670 és 1700 között. Akkor még urasági birtok volt a „falu”. Ám az ősök akartak. Területhez* csak úgy juthattak, ha megostromolták a domboldalak erdőit. Kemény munkával hódították el a holdakat. Az sem zavarta őket, hogy az irtásterület már a harmadik évben az erdőtulajdonos birtokosé lett. A két éven át megkuporgatott, kisajtolt pénzen négyszögöleket vásároltak a birtokosoktól.

Ez a törekvés nemzedékről nemzedékre öröklődött. 1932- re már kiszorultak a birtokosok a falu határából. A palóc szorgalom azonban újabb pengőket termett. Ugyanebben az évben már nógrádi birtokos tulajdonából vásároltak a szederkénypusztaiak. Így jöttek létre az öt-hat holdas kisgazdaságok.

Nem volt könnyű a nehezen szerzett földeket több hozamra kényszeríteni. Ma is büszkén emlegetik a faluban, hogy úgyszólván a semmiből sikerült a palóc szívósságnak életet varázsolnia. Kalauzoló öregemberem említette:

— Egy kataszteri hold aranykorna-értéke 1, 21. És ilyen lehetőségekből indulva mégis sikerült. Azt váltottuk, hogy többet ésszel mint erővel. Szakkönyveket olvastunk. Igyekeztünk már a fel- szabadulás előtt korszerűen gazdálkodni. Nemegyszer meg kellett húzni a nadrágszíjat. Az ebédek? Hát igen.' sima leves, jókora kenyérrel. Így sikerült.

★

Negyvenöt után itt nem kellett földet osztani. Mindenkinek megvolt a szorgalom nyomán termett földszalaga. A törekvő az okosan gazdálkodó emberek megértették az új idők szavát. Ök tudták, mit jelent a több, a közös erő.

Murányi Gábor a tsz-szer- vezés Idején is itt élt a faluban:

— Mintagazda hírében álltam. Mindenki véleményemre volt kíváncsi. Én döntöttem, aláírtam a belépési nyilatkozatot, s utánam egy óra alatt jelentkezett mindenki. Ez akkoriban járási rekord volt. Egyet kértek a domboldalra épült vertfalú. házak lakói: „Ügy vezess, úgy csináljuk, hogy jobb legyen...”

Így történt, mert Szederkénypuszta akart, mert felismerte az új életforma lehetőségeit. Ma is szívesen emlékeznek a falusiak az első kultúrház építésére. Mondják: maguk csinálták, vertfalú volt, s még az örömön-' nép előtt összeomlott. De mit tesz a palóc csakazértis. Önként dobták össze forintjaikat, s elkészült az új, a stabil épület. S nemcsak hivalkodásnak csinálták, megindult a tartalmas kulturális élet. így beszél erről Murányi László a tsz-építőbrigád műszaki vezetőhelyettese:

— A tsz jól gazdálkodik. Negyvenöt forint egységértékkel kezdtünk, s ma már 65-nél tartunk. Van anyagi biztonság, van kulturálódási kedv. A kultúrotthon színjátszó köre aktivan működik. Egyszer járási szemlén második díjat is szerzett. Ha már minden második családnál televízió van, legalább egy rádióval viszont minden család rendelkezik.

★

Anyagi stabilitásból fakadnak a nívós igények, a még jobban, a még többet törekvése. Jó érzés hallani, amint a tsz-irodán, a faluközpontban ötletes elképzeléseikről beszélnek. A gazdaságban faipari melléküzemág működik, a termelőszövetkezet újabb bérfuvarozást vállal. Varga Lajos főkönyvelő nagy szavak helyet beszédes számokkal igazolja az ésszerű törekvés életképességét. Egy teherkocsi egy műszakban 800 formt tiszta hasznot produkál a közös javára. Így lehet gazdálkodni. Így érthető a falusiak helyben maradása, a fiatalok vonzódása, a negyven év körüli átlagéletkor. Mennyi mindent lehetett volna még feljegyezni a palóc ötletességről. Írhattam volna számadatokat a megyeszerte elismert építőbrigád sikeres tevékenységéről. De minek? Egyszerűbb ennél végigsétálni a falun. Hol vannak már a vertfalú kisablakos házak? Helyettük nem ritkán kétszintes majd kacsalábon forgó -paloták. Ezgk igazi szintjelzői az eredményes szorgalomnak.

Visszaútban ismét kalauzommal találkoztam. Rám

kérdett:

— Na elhszi már, hogy mire képes a törekvés?

Kételkedés nélkül kellett igenelnem.

Pécsi István

legjobban azonban a család melege, a szeretet hiányzik ezekből a szobákból. Az intézek vezetői és dolgozói — amennyire tőlük telük — igyekeznek pótolná ezt a hiányt, s különösen dicséretes a környező falvak iskoláinak, üzemeinek szerető gondoskodása, amellyel egyre gyakrabban körülveszik az otthon lakóit. Az atkán, a vámasgyórki és a gyöngyösi 5. számú általános iskola úttörői például kis szórakoztató műsorokkal, ajándékokkal lepik meg időnként — főleg ünnepeken — az öregeket. Az adácsi mőtanács színjátszói, valamint a gyöngyösi fe- hémeműkészítö ktsz és a Váltó- és Kitérőgyár kultúr- csoportja szintén az otthon állandó patronálói közé tartozik, akik nemcsak műsoraikat, hanem szeretetüket is „elviszik” az idős emberekhez látogatásaik alkalmával.

A járási tanács végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy az ilyen alkalmakat tovább kell gyarapítani, mert ez az egyetlen mód arra, hogy a társadalom pótoljon valamit a természetes otthon melegéből. Ezért felkérte a járási társadalmi szervek (nőtanács, Vöröskereszj;,

KISZ), valamint a termelő- szövetkezetek és más vállalatok vezetőit, hogy küldöttségek szervezésével minél többször keressék fel a szociális otthon — többségében beteg — gondozottait.

Az általános iskolákban pedig az úttörők „fogadott nagyszülő-unoka” kapcsolatokat szerveznek, amely különösen közvetlen formája a

S. 5ieP£LNyAf<

Az egység szerencsésen el- itott az erdőig, s egyesült gy másik partizánalakulat- ü, amelynek rádióösszeköt- ttése volt a Nagy Földdel, zobko lett az egyesített par- izánegység törzstisztje.

Lzonnal összeköttetésbe lé- ett a 6. hadsereg parancsokságával, ahol azt a rejt- sles felvilágosítást kapta, ogy Hermann Kreiss főhad- agy valóban a hadsereg kö- elékébe tartozott, de 1941. zeptemberében eltűnt;

Szobkót ez sem nyugtatta neg véglegesen. Kreissnek összeadták a fegyverét, de ovább^a is figyelték...:

1943. szeptemberében a i szovjet-.csaljatok Kijev felé.

nyomultak előre. Nehéz feladat várt rájuk: az átkelés a Dnyeperen. A német parancsnokság lehetetlennek minősítette a vállalkozást. Éppen itt, a dnyeperi partoknál készültek a németek az ellentámadásra, amelyhez igen nagy várakozást fűztek. A magas jobb partot alaposan megerősítették, a hidakat aláaknázták. A lapos bal part minden centiméterét becélozták.

Szeptember elején a Vörös Hadsereg egyik nagy páncélosegysége áttörte az ellenség védelmi vonalát és az így keletkező résben gyors ütemben nyomult előre. Á szovjet parancsnokság. tisztán

látta, hogy a németek minden hidat felrobbantanak, s ezzel jó időre késleltetik az átkelést. Az egyetlen lehetőség: a visszavonuló ellenség csapatainak közvetlen •nyomában kell átérni a jobb partra;

A „Kotovszkij” partizánalakulat azt a parancsot kapta, hogy Kanyev körzetében derítse fel a híd megközelítésének lehetőségeit... A felderítők este indultak el. Reggel rejtjeles jelentést adtak a Nagy Földre: „A hidat aláaknázták. A feljárót ágyúk és légvédelmi ütegek tömege őrzi. A jobb partot rendkívüli mértékben megerősítették.”

A válasz rövid volt: „A híd felrobbantását meg kell akadályozni. Páncélosaink 14 óra 00 perckor érkeznek.” A híd felrobbantását megakadályozni ... Nem partizán- feladat. Felrobbantani köny- nyebb. Ezt már megszokták. Kis létszámú partizánalakulat azonban nem foglalhatja el tűzharcban a hidat, hogy biztosítsa a páncélosok áthaladását.

— Kétszáz emberünk van. A hídon pedig egy egész német hadsereg vonul vissza, tankokkal, ágyúkkal. Nem tudjuk tőlük elvenni a hidat — jelentette ki Szobko és szavaival mindenki egyetértett.

Ekkor Kreiss kért szót:

— Az egység gyenge ahhoz, hogy elfoglalja a hidat. Két század egy egész hadsereg ellen, — ez nevetséges. De két ember... Van egy tervem.

— Halljuk.

— Tegnap egy német vezérkari gépkocsit zsákmányoltunk, a benne ülő ezre- -deal foglyul ejtettük. Azt ál:

lítja, hogy a Führer főhadiszállásáról érkezett és Hitler ■Személyes megbízatását teljesíti. Sajnos, nem találtunk nála ilyen jellegű iratokat. Ez bonyolítja a dolgot. Abban bízhatunk csak, hogy a visszavonulás zűrzavarában elegendő lesz rangjelzésének puszta látványa is. Javaslom tehgt azt...

...A fényesre lakkozott Opel- Kapitän a bekötő útra fordult és Hamarosan utolérte a visszavonuló német egységet.

Szolidan és tartózkodóan dudálva az Opel megelőzte a katonákkal csúfolt, hosszú ágyú Ivat vontató teherautókat. A felfúvalkodott Oberst alig fordított figyelmet az őt köszöntő tisztekre, a volánnál ülő komor sofőr pedig ügyesen lavírozott a tankok és tehergépkocsik között.

A partizánok csak azért fogadták el Kreiss indítványát, mert más lehetőségük nem volt. De Szobko egy feltétellel egyezett bele az akcióba: ha őt küldik Kreiss- szel. A parancsnok teljes ékesszólását latbavetette, hogy lebeszélje elgondolásáról, de Szobko bizonygatta: senki sem ismeri nála jobban Kreisst, ő a lehető legjobb partner az akcióhoz, azonkívül pedig az sem árt, ha saját szemével látja a német visszavonulás „térképét” ■Magában pedig azt gondolta: senki sem ellenőrizhetné nála jobb Kreisst, . s nyilván ez az akció teszi fel a pontot az „i” betűre.

l^y tehát Szobko magára öltötte a Wachmeister egyenruháját. „Legrosszabb esetben végzek vele is, magammal is” — gondolta, miközben az- ülés alá rejtett gránátokat tapogatta. : „i

Az Opel-Kapitän meredeken a hídra fordult és élesen fékezett. Az Oberst kiszállt egy pillantásra sem méltatva az őrszemet, elkiáltotta magát:

— Hol a parancsnok? Idehívni !

A parancsnok futva érkezett, piszkosan, borotválaí- lanul. A zubbonyáról is leszakadt egy gomb.

— Ezredes úr,..'

— Elég! — sipította Kreiss. — Hogy néz ki? Hogy fest, Oberleutnant? ön a Führer dicső hadseregének tisztje, vagy egy koszos disznó?!

— Elnézést ezredes úr.! 1 Visszavonulunk ... Három napja nem aludtam.

— Ez nem magyarázat! Egy német tisztnek minden helyzetben mintaszerűen kell ki- inéznie! Nem azért adta önnek a Führer az egyenruhát, hogy szégyent hozzon rá!!

— Igenis, ezredes úr! De én...

— Hallgasson! Tegnap parancsot kaptam a Führertől, hogy. öntsek új lelket a visz- szavonuló csapatokba, s én ezt megteszem, ha törik, ha szakad! Megértette, Oberleutnant? Teljesítem a Führer parancsát! Mindenekelőtt megállítom ezt a szégyenletes menekülést! Ki engedte meg, hogy átengedjék a hídon a csapatokat?... Nem tudja, ugye? Sejtettem! Árulók! Körös-körül árulók!! — Az ezredes szemmel láthatóan magánkívül volt a dühtől. — Azonnal leállítani a forgalmat! Visszarendelni a jobb partról a hátráló egységeket! A Führer parancsára innen indítjuk meg a győzelmes ellen, támad ást!

iijätU bä.;, (Folytatjuk.) >