Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
Nyikolajsv szülőföldjén Heves megyei pártküldöttsóggel a Csuvas ASZSZK-ban i. Messze a Szovjetunióban, a Volga középső folyása mentén él egy velünk távoli rokon nép. a csuvas nemzetiség. Ide látogatott el — mint ahogy olvasóink értesültek róla — a. közelmúltban a Heves megyei párlküldötlség. A Csuvas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaságban. Andriján Grigor- jevics Nyikolájev csuvas származású űrhajós hazájában — amely az orosz föderáció kötelékébe tartozik — forró barátsággal köszöntötték küldöttségünket. Bármerre jártunk — városokban, üzemekben, kolhozokban, tudományos és kulturális intézőkben, — bármilyen formában találkoztunk a csuvas néppel — barátsági esteken, aktivükön, rögtönzött, alkalmi falugyűléseken — igazi, és egy kicsit szó szerint is testvérnek kijáró megtiszteltetéssel, szeretettel üdvözöltek bennünket, s rajtunk keresztül a magyar népet, Heves megye dolgozó népét. Ez a 18 300 négyzetkilométeren élő 1 200 000- ret számláló — zömben csuvas, kisebb számban orosz és tatár nemzetiségű — nép nagyon sokai tud a mi történelmünkről, jelenéről, sokkal többet, mint mi tudtunk eddig róluk. E néhány cikkből álló és a ma kezdődő sorozat írójának tollát az a szándék vezeti, hogy megismertesse olvasóinkkal ezt a jószívű, vendégszerető népet, amelynek történelme annyiban is hasonlít a mi népünkéhez, hogy az elmúlt évszázadokban nagyon sokat harcolt és nagyon sokat szenvedett, s az elmúlt évtizedekben pedig hatalmasat alkotott. Jelene és jövője biztató, nagy lehetőségek, még boldogabb élet előtt áll. Egy kis történelem A csuvas nép a Közép-Vol- a megkeresztelt tatár mur- ga vidék legrégibb lakosságé- zák és hercegek soraiból kiből ered. Ha régi történelmi került földbirtokosok elvetCsuvas lány népviseletben —, de ma már inkább csak színpadon fóllánsokat lapozgatunk, a csuvasokról először Achmed Ibm Fadlam világutazó útleírásában találunk említést, aki 992 körül utazta be a Volga vidékét. A mai csuvasok elődei a X. század közepétől a volgai bolgár államhoz tartoztak. A XIII. században tatárok és mongolok fennhatósága alá kerültek. A csuvas nemzetiség kialakulása a X. századtól a XV. századig tartott, a helybeli finn-ugor származású lakosság asszimilálódott a volgai . bolgárokkal. Az így kialakult csuvas nemzetiség a XV. század elején a kazanyi tatár kánság adófizető vazallusa lett. A helybeli és a tatár főurak kegyetlenül elnyomták és kizsákmányolták a csuvas lakosságot- A csuvasok a XVI. században Oroszország uralma alá kerültek, az addigi tatár igát a cárizmus elnyomása váltotta fel. A csuvasokat és az oroszokat tulajdonképpen a közös ellenség, a tatár kánság elleni harc hozta össze. A csuvasok 1552-ben — mi ekkor a törökkel viaskodtunk — az orosz államhoz csatlakoztak, amelyben szövetségest láttak a hódító mongolok és tatárok ellen. Az orosz kormány ekkor, hogy a csuvas nemzetiség kedvére járjon, utasítást adott több csuvas város építésére. Ebben az időben épült a mai főváros, Csebokszári is. Az orosz hatásra javult a földművelés, tökéletesedtek munkaeszközeik, építkezéseik, egyre jelentősebbé vált állattenyésztésük, kézműiparuk. A csuvasok — a többi kisebb nemzetiséggel együtt először adóztak a törzsfőnö- Jköknek, a tatár hűbérurakték a folyó menti legjobb földjeiket Hiába nyújtották be panaszaikat, kérvényeiket a kazányi kormányzóhoz, földjeik a gyarmatosító föld- birtokosok birtokát gazdagították. Később francia, svéd, német telepesek ültek a nyakukra, A XVIII. század utolsó és a XIX. század első negyedében a Volga vidék ösz- szes „puszta” földjeit, amelyek a kincstár kezelésében álltak, szétosztották a nemesek és a különböző állami szolgálatban álló emberek között, a csuvasokat pedig a sztyeppékre űzték. A Volga vidék népeinek gyarmati elnyomása és irgalmatlan kizsákmányolása parasztfelkeléseket idézett elő. Volt, amikor szétrombolták a földesúr kastélyát, megölték a jószágigazgatót, elvitték a földesúr termékeit, s a felkelés elfojtására küldött cári osztagokat a parasztok szétverték. Nehezen adta meg magát ez a bátor kis nép, bár sokat szenvedett, sokat vérzett, A XVIII. század második felétől kezdve — például — erőszakosan keresztelték meg a Volga vidéki népeket. Megtörtént, hogy a csuvasokat és mordvinokat községenként korbáccsal hajtották a folyóhoz és ott egyszerre mind megkeresztelték őket. Volt, amikor ajándékokkal csalogatták a „hinni nem akarókat", mindegyik megkereszteltnek keresztet, egy rubelt és egy fehér inget adtak a „hitéért”. ,,A századokig tartó szolgaság elzárkózottakká és bizalmatlanokká tette a csuvasokat, falvaikat az utaktói és hajózható folyóktól távol eső zugokban, sűrű fák közé, minden rendszer nélkül szétszórva építették” — irja a csuvas népről a Révai Nagy Lexikon 1912-i kiadása. Ez ma már korántsem így van. A csuvas nép ma nyíltszívű, bátor, alkotó nép. De hogy azzá vállhatott, ahhoz az kellett, hogy győzzön az októberi forradalom és a vérzivataros polgárháborúban — amelynek egyik legendás bátor hőse a csuvas származású Csapajev volt — megvédjék a szovjet hatalmat. Jövőre lesz 50 éve, hogy a csuvas nép csatlakozott az orosz föderációhoz. Ma is büszkék rá, hogy Lenin és Kalinyin írták alá az autonom terület alapító okmányát. A csuvas nép vérrel és munkával megszilárdította a szovjet hatalmat, 1925-ben létrejött a Csuvas Autonom Szovjet Szocialista Köztársaság, hogy a soknemzetiségű Szovjetunió nagy családján belül a szocializmus, a kommunizmus útján haladjon a csuvas nép is. Papp János Tsz-elnHkttk — szocialista menedzserek Á hevesi Rákóczi „utazó nagykövete'* — A régi mechanizmusban minden feladatom arra korlátozódott, hogy. a megadott kötelező terveket teljesítsem, — mondja Gulyás Sándor, a Rákóczi Termelő- szövetkezet elnöke. — Megkaptam az utasításokat, miből mennyit termeljek, és én végrehajtottam. Ez kettős gondot okozott. Egyrészt a tervek figyelmen kívül hagyták a helyi adottságokat, másrészt az értékesítés sem ment gördülékenyen. Sokszor a kötelezően előírt termékeket sem tudtuk elhelyezni, s íg;y kezdődött az ördögi kör: én elhárítottam magamról minden felelősséget, mondván, a tervet elleneztem, rám kényszerítették. Ekkor a tanács közbenjárására megvette valamelyik vállalat azt a terméket, amelyre enyhén szólva nem volt égető szüksége. — Mennyiben változott meg ez a helyzet? — Döntően. Egyedül búzát vagyunk kötelesek termelni, de ez különben is jó üzlet. A többi saját belátásunkra van bízva. Elkezdődött tehát a kereslet-kínálat egyenlet helyes megoldásának keresése, a piacok felkutatása. Megbolydult az eddigi álmos élet. Valóban gazdálkodnunk kell. Növekedtek a követelmények, nőtt a felelősség. Döntéseimet ezért nagyobb horderejű ügyekben és nagyobb megfontoltsággal kellett hoznom, de gyorsan. Röviden: üzletet kellett csinálnom, mégpedig minél jobb üzletet. Érdeklődésem a belső ügyek mellett mindinkább a külső kínálkozó lehetőségek felé fordult. A termelőszövetkezet ügyeit tehát mindinkább rá. kellett bíznom vezető szakembereimre. Vezetési módszer — Jelenleg kéthetenként tartok úgynevezett vezetői megbeszélést, amelyen a lő- agronómus, a párttitkár, a főkönyvelő vesz részt. Az értekezleten gazdaságunk életének súlyponti kérdéseit tár- gyaljúik meg. A részfeladatokat az Illetékesek önállóan, mondhatnám úgy is, tudtom nélkül valósítják meg, hiszen nekem nincs időm a végrehajtásról részletesen beszélni, vagy azt ellőrizni. Vulgárisán fogalmazva, ezért kapják fizetésüket a beosztott vezetők. A termelőszövetkezetben tehát lét és nem lét kérdése a beosztott vezetők helyes kiválasztása. — Milyen üzlethálózattal rendelkezik a termelőszövetkezet? — Harmincöt zöldségesboltunk van, többek között Ózd környékén, a salgótarjáni járásban, Budapesten. Hetenként háromszor telítjük friss áruval üzleteinket. Az igényekről telefonon informálnak bennünket és mi ehhez mérten szállítunk. Szövetkezetünkben jelentős a zöldségtermelés. Tehát nekünk döntő fontosságú a gyors információszerzés; hol mit, mennyiért tudunk eladni. Mi kapunk is írásban megfelelő tájékoztatást, csak nem tudjuk végignézni rendszeresen ezeket, mert 50—60 gépelt oldalt kellene átfutni, míg találunk egy számunkra lényeges hírt. Ezért foglalkozunk azzal a gondolattal, hogy fölveszünk egy olyan munkaerőt, aki gyűjti, áttekinti és kiválogatja a számunkra érdekes ajánlatokat. Ez az ember a vezetői megbeszéléseken részt venne és a legfrissebb lehetőségeket tálalná elénk, így jelentősen meggyorsulna az üzletkötés és áruszállítás. Diplomácia — Mennyi időt tölt értekezleteken, vagy máshol a Jfánmelőszövetkezeten kívül? — Nagyon sokat. Ez az idő azonban mindenképpen hasznos. Vagy maga az értekezlet jó, amelyen részt veszek, vagy ha nem, akkor olyan személyes kapcsolatokra teszek szert, amelyek föltétlenül a termelőszövetkezet előnyére válnak. Rendkívül fontosnak tartom a jó kapcsolatot a mezőgazdaság vezető emberei között. Ez szinte kisméretű diplomáciai tevékenységnek nevezném. Előnyös szerződéskötés, új módszerek átvétele, piaci megállapodások állhatnak, vagy bukhatnak ezen a tevékenységen. A közelmúltban elestünk egy nagyszerű lehetőségtől. Csehszlovákiába, a határhoz közel eső részekre akartunk zöldséget szállítani és értékesítem. Valahol elakadt a kezdeményezésünk. Ebből a példából is látszik, milyen nagy fontosságú a külső tevékenység. Lehet, hogy a távolabbi jövőben szövetkezetünk külső „diplomáciai” ügyeit külön munkatárs intézi, — A mai tsz-elnöknek elsősorban közgazdásznak, vagy mezőgazdasági szakembernek kell-e lennie? — Azt hiszem, egyformán fontos mind a kettő. — Magát mennyire tartja menedzser-típusú vezetőnek? — Amennyire a körülmények engedik, igyekszem azzá válni. De még egyrészről nagyvonalakban, átfogóan intézem a vezetési problémákat, hajnalban négy-öt órakor kelek és kijárok a határba. Ez hozzátartozik, része a napi munkámnak. Egyik legfontosabb feladatom a tagokkal, a jó kapcsolat, a bizalom megteremtése és tartása. Ez a termelőszövetkezeti munka sajátos körülményeiből fakad, jelenleg szükségszerű. — Véleménye szerint a jövőben is. fontos, hogy a tsz vezetője mezőgazdasági szakember legyen? — Igen, szerintem elengedhetetlenül szükséges. — Ha saját magának tenné fel a kérdést, hogy a kialakult vezetési módszere tudatos, mit válaszolna? — Azt, hogy a körülmények által megszabott lehetőségekre ösztönösen alakult ki az eddigi gyakorlati szisztéma. Szigethy András Rendelet a nemzetközi távközlési egyezmény kihirdetéséről Az Elnöki Tanács most megjelent törvényerejű rendeletével kihirdette a Mont- reuxben, 1965, novemberében kelt nemzetközi távközlési egyezményt. A Magyar Nép- köztársaság az egyezményt 1969. július 20-án megerősítette. s az erről szóló okiratot Genfben, a Nemzetközi Távközlési Egyesület főtitkáránál letétbe helyezte. A rendelet megjelenésével kapcsolatban a Posta-vezérigazgatóságon az MTI munkatársának elmondották, hogy a Nemzetközi Távközlési Egyesületben részt vevő országok Új fiúk a „csapatokban” Javában tart az „átigazolás”. Az új fiúk — az idén végzett mérnökök, közgazdászok, szakmunkások, technikusok jó része már alá is írta az „átigazolási lapot”, sőt többen már a „csapatokba” is bekerültek. Vajon milyen tervekkel, elképzelésekkel indultak útra? Mi volt a „tárgyaláson”, a megegyezésen: ki mit kért, s ki mit ígért? Értve ezt a munkaadóra, s a munkavállalóra is, hiszen a kölcsönös igények, s lehetőségek minden esetben találkoztak, az egyezség pedig már azt bizonyítja, hogy tisztáztatott is. A beszélgetés színhelye az egri Finomszerelvénygyár. Szereplője pedig egy lakatos, egy technikus és egy mérnök. Közös ismertetőjelük: mindhárman ez évben fejezték be tanulmányaikat, s egy helyen, egy időben, az egri Finomszerelvónygyárban próbálnak szerencsét. „A szakmát is itt tanultam” Erdélyi Alfréd tulajdonképpen nem is számít igazi új fiúnak, hiszen három esztendőn át mindennap megfordult a 26-os üzemben ... — Már márciusban „eldőlt” a sorsom: tanulmányaim alapján még az iskola bemunkatársnak. A szakmunkásvizsgát már mint „öt forintos” óirabéres tanuló tettem le. Ez életem legnagyobb megbecsülése, kitüntetése. Örülök is, hogy így történt: a szakmát is itt tanultam, a szomszédban, Felsőtár- kányban lakom, így aztán kétszeres öröm a visszatérés. — Volt-e valami kérése, kikötése, igénye, mielőtt aláírta a felvételi lapot? — Szeretnék majd technikumban tovább tanulni. Ez volt az egyetlen, a többit: a már megszokott üzemet, munkát, a 7,10 forintos órabért szó nélkül megkaptam. S hogy mit kértek tőlem? Azt mondta a főnök: dolgozz becsületesen, fiam, a sorsod a kezedben van. Szóval, a többi már rajtam is múlik. És ez így is van rendjén. Sok ismerősöm van itt a gyárban, látom, hogy aki akar, aki szeret és tud dolgozni, az érvényesülhet is. Hát majd meglátjuk, nekem hogyan sikerül. A kezdet mindenesetre a vártnál is szebb ... „Szeretnék végleg itt maradni" Nem ígértek semmit. Csak annyit mondtak: szükség van technikusra és ha akarom, vállaljam. — Semmit sem ígértek, de »nak. Az orosz-, földbritokosokd-' fejezése előtt átminősítettek-^- -a 7,50 forintos órabér mégiscsak mond, jelez valamit. — Ez az igazság. Nem a szavak, a tettek fontosak. Egercsehi — Vác. Két állomása van még Dencsik József technikus életének. A harmadiknak most kezdi lerakni alapjait... — Egercsehiben születtem, Vácott végeztem a technikumot. Én csak annyit kértem, amikor idejöttem: vegyenek fel, a többit bízzák rám. Szerencsésen sikerült az akkli- matizálás, és szeretnék végleg itt maradni. Még valóban új fiú vagyok, de azt máris látom: munkából, s a bizonyításhoz szükséges lehetőségből aligha lesz hiány. — Milyen volt a fogadtatás? — Sok kézfogás, s néhány szó: hát csak rajta, fiú! „Jól érzem magam" Cserháti György neve is ismeretlen- meg a gyárban. Nem is csoda: messzi útról, Leningrádból érkezett... — Műszermérnök vagyok. A Kohó- és Gépipari Minisztérium ösztöndíjával öt és fél évig tanultam a leningrádi egyetemen. — S miért, illetve mi döntött az egri Finomszerelvénygyár mellett? — Két dolog: megkaptam az 1600 forintos maximális gyakorlómérnöki fizetést, és hát egri vagyok. Így tulajdonképpen hazajöttem. Hívtak a KGM Híradástechnikai Kutató Intézetbe, és a Magyar Optikai Művekbe is, de úgy gondoltam: jobb lesz így. Nagy, komoly gyár, egészen biztos vagyok benne, hogy sok szép, izgalmas feladattal találkozom majd, illetve bíznak meg. — Milyen beosztást kapott? — Beosztásról még korai lenne beszélni, egyelőre csak ismerkedem. A munkahelyem egyébként a minőség- ellenőrzési főosztály. Az biztos, a képzettségemnek megfelelő munkakörben dolgozom. — Az eddigi tapasztalatok, benyomások? — Nem szeretem a nagy szavakat, a végleteket, az elhamarkodott véleménynyilvánítást, éppen ezért csak annyit mondok: jól érzem magam... Arcuk, nevük még ismeret len, de már beálltak a sor ba, helyet kértek, kaptak, a gyár „csapataiban”. S hogyan állnak helyt, hová kerülnek majd a tabellán, az csak ezután derül ki. Egy év múlva ismét találkozunk. Addig is jó munkát, fiúk? Koós József kormányküldöttei kötötték meg 1965 novemberében az egyezményt, amely 1967-ben lépett életbe. Hazánk több más országgal együtt az idén ratifikálta a nemzetközi távközlés jogi kérdéseit, valamint a Nemzetközi Távközlési Egyesület szervezeti felépítését, működését szabályozó egyezményt. Ez egyébként a negyedik egyezményt azóta, amióta a Nemzetközi Távközlési Egyesület jelenlegi formájában működik- Korábban ugyanis teljesen független szervezetként dolgozott az 1865-ben, Párizsban alakult Nemzetközi Táviró Egyesület, amelynek hazánk is alapító tagja volt. A mostani Nemzetközi Távközlési Egyesület az ENSZ szakosított szervezeteként 1947-ben Atlantic Cityben alakult. A tagországok megbízottai időnként felülvizsgálják az érvényben levő egyezményt. Az egyezmény korszerűsítése szükséges azért is, hogy a műszaki, tudományos, technikai fejlődés eredményeit az egyesület céljának megfelelően alkalmazhassák, s ennek jogi akadálya ne legyen. A Nemzetközi Távközlési Egyesületnek jelenleg 136 ország tagja, az egyezmény megkötése óta 8 ország csatlakozott hozzá. Heves megyei Vas- és Fémipari Vállalat Gyöngyös. Vasöntö u. 2. keres tnunkásszállá s kialakítására alkalmas helyiséget 20 fő részére. Ajánlatokat vállalatunk munkaügyi osztályára kérjük személyesen vagy írásban leadni. 1969. július 27., vásárnál*!
