Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-24 / 169. szám
Steril zamatos a vize Szervezettebb piacra lenne szükség Egy szövetkezeti elnök tapasztalatai a zöldség-gyümölcs forgalmazásról r Napjainkban' élénk vita ! dúl a zöldség-gyümölcs termelésről, felvásárlásról és értékesítésről. Legutóbb a i Népszabadság vasárnapi ankétjén esett erről szó. A háziasszonyok arra panaszkodnak, hogy drágán jutnak a zöldségfélékhez, a termelő azon kesereg, hogy alacsony a felvásárlási ár, a felvásárló vállalatok pedig azt igyekeznél? bizonyítani, hogy ők csupán a tisztességes haszonra törekszenek, s igyekeznek figyelembe venni a termelők és a vásárlók érdekeit is. Erről egyébként lapunk június 29-i számában „Minden harmadik forintunk elvész a piacon’’ címmel adtunk értékelő összefoglalót. Czifra Miklóssal, az andor- naktályai Búzakalász Termelőszövetkezet elnökével, az Eger—Gyöngyös vidéki Tsz Területi Szövetség elnökhelyettesével a zöldség-gyümölcs forgalmazás gondjairól, problémáiról beszélgettünk — újabb adalékként a kialakult véleménykülönbségekhez. — Tíz éve vagyok szövetkezeti elnök, de korábban nem volt alkalmam végigkísérni az áru útját a termelőtől a fogyasztóig. Az utóbbi időben azonban az élet kényszerítőén hatott minden szövetkezeti vezetőre, hogy betekintést nyerjen az értékesítési folyamatba is. Hiszen ma már nem elég csupán termelni hanem eladni is tudni kell. Megyénkben különösen érdekes a téma, hiszen a szövetkezetek mintegy tízezer holdon termelnek zöldségféléket. A hagyományok tisztelete mellett a gazdaságok fejlesztették, korszerűsítették ezt az üzemágat. Igen sok szövetkezeti tagot is foglalkoztat a kertészet. Éppen ezért szerintem nem lehet közömbös, hogy továbbra is megmarad-e az üzemek termelési kedve, s másrészt az is nagyon fontos, hogy a fogyasztó hozzájut-e a továbbiakban is a termékekhez és mennyiért. —■ Milyen tapasztalatai vannak az értékesítéssel kapcsolatban? — Először talán azt mondanám el, hogy a szövetkezetek biztos partnert keresnek, biztonságos értékesítésre és bevételre törekszenek. Kérdés, hogy van-e ilyen partner? Elmondhatom, hogy van, de a gazdaságok most is ugyanazokkal találják magukat szemben, mint régebben. Ez nem lenne probléma, csak a nagykereskedelmi vállalatok — például a Hunga- rofruct, Zöldért — szemléletükben nem sokban változtak, s szerintem továbbra is arra törekednek, hogy minél nagyobb haszonra tegyenek szert a termelővel és fogyasztóval szemben. A piac szabályai szerint ez érthető, azonban én nem a tisztességes, hanem a reálisnál nagyobb haszon ellen szólok. Betekintésem nincs a nagy vállalatok könyvelési adataiba, de látom, hogy milyen nagy a különbség a felvásárlási és a piaci ár között — Ez ellen nem lehet mit tenni? — Hiába van a többcsatornás értékesítési lehetőség, a biztonságért a szövetkezetek áruik nagy részét kénytelenek leszerződni. Az árkialakításokba azonban aligha tudnak beleszólni. Azt hiszem nem túlzók, ha azt állítom, hogy igen sok szövetkezet kiszolgáltatottja a mammutvállalatoknak, másrészt a szervezetlen piaci viszonyoknak. — Mit ért a szervezetlen piaci viszonyok alatt? — Elsősorban talán azt mondanám, hogy szerintem az árumennyiség nem nagyon növekedett az utóbbi időben. A felvásárlók száma azonban igen. Már ez is ár- differenciák kialakulásához vezet. Másrészt a nagyobb haszon reményében nagyon sok termelő Budapestre, a Bosnyák téri piacra igyekszik felvinni az áruját. Ott sok esetben látszólagosan árubőség alakul ki, s gyorsan lemennek az árak, máshol viszont kevés az áru. Ennek ellenére szinte mindenki a Bosnyák téri árakhoz igazodik. Meg merem kockáztatni azt a kijelentést is, hogy nagyon sokszor a magánkereskedők járnak a legjobban a piac szervezetlensége miatt. Még talán egy példát a szervezetlenségre: miképpen lehetséges az, hogy jó néhány esetben Borsod megyében alacsonyabbak voltak a fel- vásárlási árak, ugyanabban az időben, mint Heves megyében. Annak ellenére, hogy megyénk aktív termelő megye, Borsod pedig behozatalra szorul zöldségfélékből. — Mi a véleménye a MEK szerepéről? — Megyénkben a MÉK több mint hatvan termelő és több mint húsz fogyasztási szövetkezetét tömörít. De hiába területi szerv, véleményem szerint nem tudja komolyabban befolyásolni az árakat. Inkább azt mondhatnám, hogy a MÉK is sokszor szenvedő alanya a szervezetlenségnek és a nagyobb vállalatoknak. — Miben látná a megoldást? — Elsősorban valahogy szervezettebbé kellene tenni a piacot, másrészt szükséges lenne megtalálni végre a helyes kapcsolatot a termelők és a felvásárló vállalatok között. Olyan kapcsolatra gondolok, hogy mindenki megtalálja a hasznát, de ne a másik rovására. Csak így képzelhető el, hogy a vásárló is jól járjon. Megmondom őszintén, hogy egyes cikkekből jelenleg a termelő gazdaságok még az önköltségi árat sem kapják meg. Ez mindenkit gondolkodásra késztet. Megyénkben például egy év alatt ezer holddal csökkent a zöldségtermelő terület. Hallottam, hogy más megyékben is ez a gond. Talán az állami, szövetkezeti szerveknek is komolyabb ellenőrzést kellene gyakorolniuk, hiszen a népgazdaság számára sem lehet közömbös, hogy tovább csökken-e, vagy sem a zöldségtermelő terület, kevesebb és drágább áru lesz-e a piacon és a termelők rentábilisabb üzemág- , ra fordítják-e energiájukat, | vagy sem. Kaposl Levente, j Nem utópia... ;VA tartós béke ma nem Utópia, hanem teljesen elérhető cél” — állapította meg az a felhívás, amelyet a kommunista és munkáspártok moszkvai tanácskozása a béke védelmére a világ népeihez intézett. A testvérpártok azonban nem álltak meg ennél a kijelentésnél, hanem azt is tudatták a népekkel, hogy véleményük szerint milyen úton-módon lehet elérni ezt a cét. Elképzelésük' egy szóba tömöríthető: ösz- szefogni. összefogni, akcióegységet teremteni — ez világos állásfoglalás, amely azonban kiegészítésre szorul. Összefogni, de ki ellen? összehangolni az akciókat, de milyen alapon? Akcióegységre lépni, de kivel? A moszkvai tanácskozás e tekintetben sem hagyott kétségeket. A résztvevők hozzászólásaiból drámai erővel tört elő a múlt sok és fájdalmas tapasztalata. Felelevenedett századunk első fele, amelyben két világháború több mint 70 millió ember életét ragadta el, sok ezer virágzó várost és falut törölt el a föld színéről. Az emlékezetekben megjelent a Hirosima fölött magaslott atomfelhő, amely még ma is szedi áldozatait. S a múlt szomorú emlékei a jelen fenyegető veszélyének felismerésével párosultak. A küldöttek szavakba öntötték a felismerést; ,,A jelenlegi körülmények között, amikor az atombombák percek alatt elérhetnek bármely világrészt és óriási területeket változtathatnak pusztasággá, egy világháború •ok százmillió ember pusztulását vonná maga után, a vatúrájának kincseit döntené romba.” A Kreml György-terméöe sereglett kommunisták a múltat és a jelent — éppen a jövő érdekében — a marxizmus górcsöve alá vették. Felidézték — ha csak egy- egy mozzanat erejéig is — a két világháborút kiváltó okokat, majd azt vizsgálták, kiknek áll érdekükben napjainkban új világháború kirobbantása. S figyelemre méltó következtetésekre jutottak: a háborúnak, az agressziós és erőszakos cselekményeknek, a népek szabadsága elleni merényleteknek az imperializmus politikájában rejlett és rejlik a forrása. Ezen belül is különösen veszélyes az amerikai imperialisták politikája, amely — mint Moszkvában megfogalmazták — „a népek szabadságának esküdt ellensége.” összefogni, de ki ellen? Ezek után már világos a válasz: azok ellen, akik fokozzák a fegyverkezési hajszát, konfliktusokat és helyi háborúkat szítanak a föld különböző részein, igyekeznek elfojtani a nemzeti felszabadító mozgalmakat, népellenes rendszereket segítenek uralomra és tartanak hatalmon, — egyszóval az imperialisták ellen. Ez tehát a Moszkvában megmutatkozott egységtörek- vések egyik lényeges eleme. A közös cselekvés platformja szintén kikristályosodott a tanácskozáson. Az együttes erőfeszítések abból a tényből táplálkoztak eddig és táplálkoznak a jövőben is, ellensége mindenkinek, aki békében és biztonságban akar élni Európában, vagy távoli földrészeken. A közös ellenség ellen harcolni pedig — közös érdek. Érdeke a szocialista országok állampolgárának, hiszen az imperializmus fékezni próbálja hazája fejlődését, s mindent megtesz a szocialista rendszer megfojtása érdekében. Érdeke a tőkés világ minden becsületes emberének, mert a monopoltöke súlyos belső bajokat és háborús kalandokat idéz, fel. Érdeke a harmadik világ országaiban mindazoknak, akik független, szabad országban kívánnak élni, minthogy az imperializmus éppen ezen az úton állít akadályokat. S érdeke a békeszerető embereknek — éljenek bárhol is a fődön — hiszen a háború tü- zét a tőkés rendszer legreak- ciósabb körei szítják. Összehangolni az akciókat, de miyen alapon? A közös ellenség — azonos érdek — egyforma cél alapján. Marad tehát a kérdés: akcióegységre lépni, de kivel? A kommunista és munkáspártok Moszkvában is a legszélesebb egységet hirdették meg. Felszólították a dolgozókat, szülőket, fiatalokat, politikusokat, a pártokat, a szakszervezeteket, a mozgalmakat, a különböző vallású embereket, a békemozgalom és a háborúellenes kampányok résztvevőit, hogy a kom- minista pártokkal együtt tegyenek erőfeszítéseket egységes antiimperialista harci akciók végrehajtására. A kivel kérdésre tehát a civilizációjának: és fca*£ hogy az imperializmus közös „Tengerszem” a Mátrában m Kiss Barnabásné vegyésztechnikus naponta „vizsgáztatja” a tároló vizét. (Foto: Pilisy Elemér) Lehet, hogy csak ugratás, valaki kitalálta, de hogy több szájon is megfordult arra már élő tanúk vannak Párádon. A mezőről hazafelé ballagva az egyik idősebb férfi „vascsövet” fedezett fel Sasvár alatt az út szélén. Megnézte, majd „megtapogatta”, és egyszercsak víz csapott ki a csőből. Az öreg meggyorsította lépteit, s boldogan, büszkén híresztelte a faluban: víz tört fel egy vascsőben ... A történet valószínű csak vicc, szórakozás, de ami az útszóli kutat, vizet illeti az szent igazság. Amive] fukarkodott, amiről megfeledkezett a természet azt megadta, s elvégezte az ember: több válasz: mindenkivel, aki megőrizte magában a béke és a népek közötti barátság eszményeit. Ez a világ kommunistáinak békeprogramja, amely nem az „elrettentés egyensúlyára” építi terveit, hanem arra, hogy az erők tervezett összpontosításával visszaszoríthatok az agresszorok Vietnamban és a Közel-Keleten, megfékezhető az újgyarmatosítás és a neonácizmus, megvalósítható a békés egymás mellett élés, az európai biztonság, az általános és teljes leszerelés. Van-e realitása ennek a programnak? A kommunisták meggyőződése, hogy igen. Mert manapság hatalmas társadalmi és politikai erők állnak szemben a háború erőivel, s a béke oldalán sorakozik fel a Szovjetunió, az egész szocialista világ, a tőkésországok munkásosztálya, a nemzeti felszabadító mozgalom. a békeharcosok világméretű serege. S bár az imperializmus még erős veszélyes ellenség, már nem intézheti önkényesen a világ sorsát. Ha pedig arra már nem képes, akkor a világháború is elkerülhető. Ez a logikája a bevezetőben említett megállapításnak: a tartós béke valóban nem utópia. Az elvi platform, a program adott: most cselekedni kell. A kommunista pártok ezzel az elhatározással távoztak nemzetközi tanácskozásukról. S tudatában vannak felelősségüknek, amely különösen érzékennyé teszi őket, hogy meghallják „időnk parancsszavát: egységet minden haladó, békeszerető erő között!” Pálos Tamás mint kétéves munkával, s nem kevesebb mint 50 millió ráköltésével gátak közé fogták a Köszörű-patak vizét, s ezzel megszületett a Mátra értékes „tengerszeme”, amelynek sterii, zamatos vizét már jó étvággyal kóstolgatják, s fogyasztják a Mátra kedvelői. Párád és Parádfür- dő látogatói, vendégei lakói... — Naponta kétezer köbméter vizet „engedünk el” a hálózaton, — kalauzolt a festői díszletek között fekvő tároló mentén Kiss Barnabásné vegyésztechnikus, a víz tisztaságának egyik őre, biztosítója ... — Hogy mit is jelent valójában ez a tároló, azt ne is tőlem, inkább a parádi, a pa- rádfürdőiéktől, az üdülőktől, a gyógyulóktól kérdezze meg. Erre a gátak közé zárt kincsre évszázadok óta vártak, a Mátra alján .. 1 — Jelenleg mennyi víz van a tárolóban? — Körülbelül háromszázezer köbméter. Egyébként maximálisan 410 ezer köbméter víz fér el benne, de ebből csak 340 ezer köbméter a hasznos víz. Különben van néhány érdekes adata is a tárolónak. A gat korona * tenger szintjétől 330 méterre van. Az ország legmélyebb mesterséges tava, közep- mélysége 21 méter. Az egész 5.8 holdon „fekszik”, a -víz jelenlegi hőmérséklete 20 C". A patak vizének „befogása” pedig 1968. tavaszán kezdődött. Kristálytisztán csillog a tó vize. de ez legfeljebb csak kellemes esztétikai látvány: jelent, a vegyésztechnikusnak . .. — Rendszeresen és folyamatosan vizsgáljuk, ellenőrizzük a víz tisztaságát. Hetente több alkalommal is mintát veszünk a tó vizéből, és fizikai, kémiai vizsgálatokon részeire bontjuk. Korszerűen felszerelt laboratóriurri- mal végezzük az ellenőrző méréseket, vizsgálatokat, és maximálisan biztosítani tudjuk a víz tisztaságát, steril- ségét, jó zamatát. Ügy is mondhatom: garantált vizet adunk a fogyasztó mák. És nemcsak a szükséges víz- mennyiség biztosított hanem a szolgáltatás technikai feltételei is. Telefonon és UKH-s rádióval bármikor kapcsolatot teremthetünk a parádi irodánkkal, illetve a Kazincbarcikán levő központunkkal. Bármilyen műszaki probléma zavarná meg a vízszolgáltatást, könnyen és gyorsan kérhetjük a segítséget. Reméljük erre nagyon ritkán kerül majd sor. — Hány községbe jut el a tároló vize? — Jelenleg Párádra és Pa- rádfürdőre. Már a fürdői strandolt is rákapcsolták a hálózatra. A közeli tervekben szerepel Recsk, Mátraballa, Málraderecske vízhálózatá- ■nak biztosítása is. Búcsúzóul megkóstoltuk a Köszörű-patak vizét. Jó ízű, kellemes zamata van. Tetszett. S nem csák nekünk, hanem a Sasvár alatti erdő menti napozóknak is, akiknek már nem kell többé vizet „csomagolni” a hátizsákba. hiszen pár méterre a kút. s bármikor kicsordul belőle a gyöngyözve csillogó, egészséges, friss mátrai víz. A természeten ismét „bosz- szút állt” az ember... —koós— Nagyszabású tatarozás!, felújítási munkák a közoktatási intézményekben Országosan többszázmillió forintot költenek a tanácsok az iskolák, óvodák szépítésére Akárcsak az előző esztendőkben, az idén is tetemes összeget fordítanak a tanácsok a fővárosban és vidéken egyaránt az iskolák, óvodák nyári karbantartására, tatarozására, felújítására. Az erre előirányzott összeg országosan több százmillió forint. A Csongrád megyei általános és középiskolák nyári felújítására, tatarozására mintegy tízmilliói forintot fordítanak. Zsombó község általános iskoláját például szeptemberig 700 ezer forintos költséggel korszerűsítik. A mórahalmi iskolához tartozó diákétterem és konyha fejlesztésére csaknem 900 ezer forintot költenek. Sándorfal- ván, Szőregen és Apátfalván több százezer forintot irányoztak elő az ottani óvodák csinosítására, felúj ítására. Borsod megyében a nyári szünidő alatt 440 általános és 20 középiskola tantermeit festik újra. Ezenkívül az oktatási intézmények tatarozására és korszerűsítésére 28 millió forintot juttatnak a tanácsok, s e jelentős összeg felhasználásával a megye számos iskoláját szinte újjáépítik. A tornanádaskai gyógypedagógiai intézetben korszerűsítik a konyhát és az ebédlőt, a megyasszói nevelőotthonban kicserélik a fűtőberendezést és a vízvezetéket, a sátoraljaújhelyi szlovák nemzetiségi általános iskolában a földszinttől a padlásig csaknem mindent átépítenek. Heves megye székhelyén, Egerben az általános és a középiskolák karbantartására, felújítására 6 millió forint áll rendelkezésre. A gyöngyösi I. számú általános iskola korszerűsítésére 800 ezer, a város többi tanintézetének rendbehozására több mint negyedmillió forintot költenek. Ugyancsak 800 ezer forintot irányoztak elő a nagyrédei általános iskola, a napközi és az óvoda „megfiatalítására” — másfél millió forintot használnak fel a hatvani tanintézetek csinosítására, rendbehozatalára. Bács-Kiskun megye „fővárosában”, Kecskeméten mintegy 500 ezer forintot költenek a tanintézetek szélesítésére. •MTI) 1969. július 34., csütörtüir
