Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-18 / 164. szám
Á hevesi emberek állandó munkahelyet keresnek f Augusztus 20-ón már egy éve lesz, hogy a Népújság- . ban a hevesi járás lakossá- ' gának legnagyobb gondjáról, az ipari üzemek hiányáról írtunk. Egy-két sütőüzemet és szövetkezetét leszámítva, az , egész hevesi járásban nincs ipari termelés és a legköze- \ lebbi gyár Jászberényben, vagy Szolnokon található. Évenként nyolcszáz- fiatal kerül ki a járás iskoláiból és a legutóbbi hivatalos adatok szerint egyedül ebben a járásban több mint 11 ezer felesleges munkaerőt tartanak nyilván. Milyen megoldást találnak a helyi vezetők és a közeljövőben mire számíthatnak a hevesi járás Lakód? Habéra László, a járási tanács vb-elnöke közölte, hogy iparfejlesztési célra Heves községivek félmillió forintot bocsátottak rendelkezésre. Június 26-án Heves község tanácsa és az egyik budapesti szövetkezet vezetősége megállapodást írt alá kesz- tyügyártó szövetkezet létesítésére. A községi tanács a kesztyűszövetkezeti részleg rendelkezésére bocsátja a Vörös Hadsereg útja 20. alatti helyiséget és a községi tanács saját kivitelezői részlegével átalakíttatja az épületet, az erre szükséges 500 ezer forintot hozzájárulásként adja a szövetkezetnek. A BUDAGANT Kesztyűszövetkezet gondoskodik 40 különféle varrógépről, ennek mintegy 400 ezer forintos költsége a szövetkezetei terheli. A szövetkezeti részleg szervezését 1969. augusztusban megkezdik és a szövetkezet vezetősége kötelezettséget vállalt, hogy egy év múlva az üzemben 100 dolgozót, főleg kesztyűvarrónőket foglalkoztatnak. Az új részlegben két műszakban, de heti 44 órás, csökkentett munkaidőben fognak dolgozni. A betanítás idejére a varrónők havi 600 forintos munkadíjat kapnak, ezt követően teljesítményben dolgoznak. i A hevesi járás iparfejlesztésre 1,5 millió forintot kapott a megyei tanácstól. Július 18-ra összehívták a járási tanács ülését és a testület határoz, hogy a rendelkezésre álló összeget mire használják fel. A több mint 11'ezer felesleges munkaerőt figyelembe véve kevés az 1,5 millió forint. Ezt az összeget semmi esetre sem szabad szétforgácsolni, hanem a legsürgősebb problémák minél kedvezőbb megoldására kell fordítani. A tanácsülés elé olyan javaslatot terjeszt a végrehajtó bizottság, hogy a kesztyűipari szövetkezetnek szánt 500 ezer forinton felül 750 ezer forintot a Hevesi Háziipari Szövetkezet fejlesztésére, további 750 ezer forintot a Hevesi Gépjavító Állomás bővítésére adjanak. Milyen munkaalkalmat jelent az említett ipari üzemek fejlesztése? A háziipari szövetkezet szőnyeg- és kézimunka üzeme 120 r.őt és az asztalosüzeme mintgy 30 férfit tud felvenni. A végrehajtó bizottság azt javasolja, hogy a tanácsülés a másik 750 ezer fönn tot a Hevesi Gépjavító Állomás műhelyének bővítésére szavazza meg, mert minden hatezer forintos befektetéssel egy-egy embernek adnak állandó munkát és oiztos megélhetést. A gépjavítók saját pénzüket a csarnok építésére fordítják és a tanács pénzét a szennyvízhálózat bekötésére költik. A községnek a csatornázást előbb-utóbb mindenképpen meg kellene csináltatnia, mert társasházak épülnek itt. De a tanács és a gépjavítók, összefogásával hamarább megoldhatják a műhelyépítést és a csatornázást •ÍS. í A korábbi iparfejlesztési célkitűzések azon akadtak el, hogy a szövetkezetek és az ipari üzemek a tanácsi segítségre vártak. A tanács forintjai most már rendelkezésre állnak, az iparfejlesztéshez nyomban hozzá lehet, sőt azonnal hozzá is kell kezdeni. A háziipari szövetkezet megfelelő bővítése és korszerűsítése a tanács, a szövetkezet és felügyeleti szervének együttes áldozatvállalásával lehetséges. A műszaki és pénzügyi tárgyalások sikerrel biztatnak, de a piaci kereslet és az állandó munkahelyre vágyó lakosság bátrabb vállalkozást, gyorsabb tempót diktál. Bizonyára a kesztyűkészítő szövetkezetben, a gépjavítóban és a háziipari szövetkezet új részlegeiben is nemcsak hevesi, hanem környékbeli lakosok is kapnak munkát. De a Mátravidéki Fémművek új gyárát nem Hevesre, hanem Füzesabonyba telepítették. És nem vezetett sikerre az Egri Cipőipari Ktsz-szel folytatott tárgyalás sem. Mintegy kilencmillió forintos fejlesztésre lett volna szükség és akkor 350 ember talált volna megélhetést a tervezett cipőüzemben. Semmi esetre sem teljesíthető a termelőüzemek kérése, hogy üzleti vállaLkozásukhpz a tanács fele összeggel járuljon hozzá. Az utóbbi hónapokban a hevesi járás, Heves község vezetői ipartelepítési ügyben tárgyaltak az Egyesült Izzóval és a Kohó- és Gépipari Minisztérium több vállalatával. Eddig még nem sikerült megállapodni velük. Pedig a helybeli vezetők nemcsak kérnek, ötleteket és javaslatokat adnak, hanem anyagi erejükhöz mérten áldozatokat is vállalnak. A hevesi járás több mint 11 ezer munkaerő-feleslegének ipartelepítés nélkül a mezőgazdaság nem tud elegendő és megfelelő munkát adni. A kiskörei vízlépcső, illetve a fokozottabb öntözéses gazdálkodás valamelyest könnyíteni fog a helyzeten, de a hevesi járás mindenképpen' iparfejlesztést sürget. Dr. Fazekas László Lesz-e elegendő pótlás Négyszeres jégverés — Mi lesz a 10 vagon paradicsom sorsa? (Laczik János tudósítónktól): Szokatlan hallani, de sokan panaszkodtak ezen a napon, a nyári forróságra. Ám Csöng, rádi Béla, a gyöngyöspatai Béke Tsz. főagronómusa csak dicsérő szavakat mondott. — Helytelen lenne szidni, amikor annyira vártuk. Igaz, nekünk embereknek kissé kellemetlen, de a növényekre és az aratásra aranyat ér. Az esőből már elég volt egyrészt, mert késedelmet okozott a szőlőmunkáknál, másrészt, mert a felhők négy esetben is jeget hoztak. — Melyik határrész szenvedett. ..? — Nem hagyott ki egy dűlőt sem! Főleg az a szomorú, hogy éppen a szőlőben esett nagy kár, amely az árbevételünkben 50 százalékos aránnyal bír. — A biztosító.?,? Bontani, vagy nem bontani — ex ott a kérdés Csodának kellene minősíteni, ha az okát nem derítették volna ki a közelmúltban: Gyöngyösön visz- szafelé folyt a víz a Szövetkezet utca két épületében. Lent a pincékben ■— az esőzések idején. Aktahegyek nőttek'már az elmúlt évek alatt azokból a panaszokból, beadványokból, amelyeket az itt lakók — közel száz család — elküldözgettek a különböző fórumokhoz. Vizsgálat vizsgálatot ért, próbálkoztak sok mindennel, de a víz nem a csatornán keresztül távozott, hanem a pincékben gyűlt össze továbbra is. Vízben úszott minden — a szén, a fa. a kerékpár, a gyerekkocsi —, ami csak található volt itt. Bármilyen megoldást kerestek, egyik sem vált be. Az érdekelt ingatlankezelőt szidták a lakók, és még az előzőeknél is ingerültebb leveleket küldtek a szerkesztőségekbe, a rádióhoz, a tévéhez. Ügy látszott, soha sem lehet már a bajon segíteni, amikor kiderült, hogy a tetőről levezető esőcsatorna rosszul van bekötve az úttest alatt húzódó csapadékgyűjtő csatornába, A lefolyással szemközt csatlakozik be, tehát nem hogy elvezetné a csapadékot, hanem még hozza is — a fentebb levő házak csapadékját is. Ügy tűnik, most már végre rendezni lehet a sok éve tartó ügyet, csupán a csatlakozó csatornák irányát kell megfordítani. Cakugyan ezt kellene tenni, de...! Fel kellene bontani ehhez: 1. legalább négy helyen a járdát, 2. ugyanannyi helyen az utat is. No és? meddig tart az? Kérdezhetik. Valóban nem sokáig, csak a bökkenő az, hogy a Szövetkezet utca aszfaltozása hetekkel ezelőtt készült el. Ezt az új aszfaltozást kellene feltörni most. Vagy — hagyni a pincéket elönteni továbbra is. Bosszantani a négy ház lakóit ezután is. Melyiket választja a tanács építésügyi osztálya? Nem kétséges — a felbontást kell engedélyezni, bármennyire fáj is, bármennyire szemben áll az ésszerűséggel — látszatra. Mert mégiscsak az emberek a fontosabbak az útnál, a közel száz család nyugalma döntőbb. A tanulság kézenfekvő: az épületek műszaki átadását alaposabban kell végezni, mert az ilyen hiba, mint ami okozza az említett házakban a pincék vízzel való elárasztását is, rengeteg, máshol hasznosítható energiát vesz el — értelmetlenül. íme: a felületesség mindig megbosszulja magát, és utólag mindig nagyobb árat kell érte fizetni. (—ár) — Fizetett. A kár így „csupán” népgazdasági szinten jelentkezik. Az esős időjárás megsűrítette tehát a munkát, és a problémákat Gyöngyöspatán. Sürget a horoiás, mert gyom verte fel a szőlők sorait Sürget az aratás, mert pattognak a szemek. De akad betakarítani való is bőven. Ahogy Csongrádi Béla elmondja, az őszi árpa 21 mázsa körül, míg a búza 19 mázsa körül fizet. Pontos adat akkor lesz. ha már az utolsó kalász magvai is a magtárba kerülnek. Az bizonyos, hogy ilyen mennyiség szokatlan a hegyvidéki területeken általában, — de nem Gyöngyöspatán. Itt a tavalyi aszályos évben is 17 mázsát takarítottak be egy holdról. A kalászosok gazdag termése. a iól mutatkozó kukorica. a 150 hízómarha hivatottak arra. hogy a többszö- jégverés okozta szőlőkiesést pótolják. Csongrádi Béla szerint behozható a veszteség és minden remény megvan arra, hogy a tervezett munkaegység nem szenved csorbát. Híres gyümölcstermelő hely is volt mindig Gyöngyöspata. A tradíciókhoz ma sem lett hűtlen. Ebben az évben 100 vagon csemegeszőlő. 15 vagon őszibarack, emellett 20 vagon paradicsom, és 15 vagon paprika került vagy kerül innen külföldi piacra. — Előreláthatólag a paradicsommal azonban probléma lesz, — folytatja a főág- ronómus. Húsz vagonra szerződtünk. de a termés valószínűleg meghaladja a 30 vagont. Mi lesz a fennmaradó 10 vagon paradicsom sorsa? Ahogy a gyárral kötött szerződés is bizonyítja, kilónként 1 forintot számítanak. Ennyiért, vagy ha még a fuvardíjjal meg is toldják, a környékbeli gyárakkal, üzemekkel. illetőleg ezek dolgozóival üzleti kapcsolatba lehet lépni. A szakszervezeti bizottságok valószínűleg összeírják tagjaik paradicsomigényét. Így biztosítva lenne az olcsó és jó paradicsom. Az első pillanatban talán furcsán hangzik, de utánagondolva, már segítséget jelent. Gondolkozzanak ezen a gyöngyöspataiak! Olvasóink panaszolták: M Öntsünk tiszta vizet — a tiszanánai lakosok poharába — Nem szeretnék mégegy- szer egy olyan napot, mint amikor 1965 telén víz nélkül maradt a falu. A község ellátását biztosító kút egyszerűen’ leállt. A faluban csupán egy helyen folyik ivóvíz a túlfolyónál. Ott állt három— négyszáz ember kannákkal, vödrökkel és mindenki bennünket okolt a vízhiány miatt — mondja Pállal János, a tiszanánai községi tanács vb-elnöke. , — Mi történt a kúttal? — Eliszaposodott, eldugultak a szűrők. A két tárolóból; amely 72 köbméter ivóvizet képes befogadni, hamar elfogy a tartalék, s akkor a falu négyezer lakóját, 36 közkútj át, a termelőszövetkezet irodáját, műhelyét, a napközi otthont, a tanácsot, a bölcsődét egyetlen kút látja el ivóvízzel. Ez bizony nem valami megnyugtató érzés.' — Jelenleg van-e fennakadás a vízellátásban? — Előfordul, hogy a reggeli és az esti órákban nincs víz. Nem gyakori eset, de előfordul. Sokat bosszankodunk viszont, hogy az ivóvíz Másfél évtizede elszakadtunk egymástól. A tízéves érettségi találkozóra sem jött el, maga helyett mentegetőző levelet küldött. Bőr- fertőzést kapott egy birkától, s emiatt hosszabb időt kellett kórházban töltenie. Hivott, látogassam meg. Kes- kenyvágányú, félreeső mellékvonalon döcögtem jó óra hosszát. A kisvonat szerény búzatáblák között fújtatott. Bricskával várt rám az állomáson. Útközben hiába faggattam, csak félmondatokat mondott. „Mindjárt a bungalómhoz érünk. Kifújod orrodból a vasúti talpfák kát- rányszagát, lemosod magadról az utak porát. És beszélgethetünk, ..” A „bungaló” remek kis kertes ház, két szobával. S a szobákban mily remek rendezettség. A falakon festmények, metszetek, kézi csomózásé szőnyegek, vadtrófeák. A házat egyedül lakja. „Arra gondolták, mikor adták, hogy egyszer majd asszonyt is hozok bele. Volt is már egy-két menyasszonyom. A jegyesség mindahányszor felbomlott szakmai hűségem miatt. A gyógyító gyakorlatot én városi íróasztalokért itt nem hagyom .. — Mesélj az eltelt másfél évtizedről.. • Nem mesél. Egy barna bőrkötésű könyvet nyom. a kezembe. Egy falusi állatorvos aaplója. Gsapongva böngé- ®Sek a bejegyzések között 1961. Az ecetemről—egyenesen Táltoslovak, gyémántmezőn C-ra j ött«n, körzeti állatorvosnak. Egy „libakergetőt” kaptam és hozzá három falut, rossz állománnyal. A szövetkezetekben új állatállományt kell teremteni. Sok vesződséggel jár. Roppant nehéz a munka. A megfeszített munka egyik szubjektív eredménye: szív-izomgyulladás. Kímélő életmódot javasolnak az emberorvosok. Sok-sok pihenést. Igyekszem a javallatokat betartani, ahogyan lehet. A szakkönyvek mellett rávetem magam az irodalomra. Falom a szépirodalmat.- Énrám senki se mondja, hogy „szakbarbár”. Az írással is próbálkozom. Senki sem írt még eny- nvire csapnivaló verseket a világon. 1963. Külföldi utazás Romániába. Kolozsvár, Herkulesfür- dő, s a tengerpart. Mamaia. S egy roppant felkavaró élmény: Gy. Szabó Béla fametszetei. Egy kiállításon valamennyit lefotózom. Visszatérve egy rossz esernyő után kajtatok. Az eser- nyddrótokból vésőket készíttetek a szövetkezet kovácsával. Kerítek egy darab deszkalapot és én is megpróbálkozom. Az első próbálkozás: gyerekes, primitív •rigcsálásS. 1964. Szép az élettelen anyag. Ám a szép is szépségesebb, ha életet viszünk bele. Gy. Szabó Bélát változatlanul csodálom. Kevés eszközzel mennyi szépséget ad az élettelen fának. Mennyi csipke-finomság pl. a „Kicsi behajtó nyárfán.” Kicsi behajló nyárfa ujját a vízbe mártja, árnyat csipkéz a locska, lépésnyi-kis Szamosra. Ennyi a kép, és pár szál sáson szitakötő-pár. Ennyi a kép, csak ennyi s nem lehet elfeledni. Hagymás, öreg lábas-erdő és fiatalos. A völgy alján békanyálas apró tavacska. Mintha valaki gyöngyökkel, varrta volna ki. A gyönyörűséges vidék első őzem ravatala. .. (A szöveg alatt sikiccelt rajz. Moha-ágyon, fekvő őzzel. És egy újabb vers): Ö, te szép nyár, jó meleg Miért nem mentem el veled? Fények, lányok, illatok, Jó fű-termő hajlatok). Virágzó vadalmafa, Hószírmú galagonya. Szélben szálló szénaszál, Hűsámyékú napsugár ... Én sosem tudok hasonlót csinálni. Nincs is hozzá sem szerszámom, sem fám. Mi a fenét mentegetőzöm. Nem a szerszámon és az anyagon múlik. A szép lélek akármin megmutatja magát.— 1967. Száj- és körömfájás mindenfelé. Sok az elhullás. A munka igen megfeszített. Esténként érzem csak. hogy nekem is mennyire fáj a szám, a körmöm. Sokat leéli beszélni, mit és hogyan tegyenek a beteg állatokkal. Ég a talpam is a sok lótasban-futásban. — Egy dátum nélküli, bejegy<• bést Félrerakom a naplót. A rajzokat, festményeket, metszeteket nézegetem a falom. Almafákkai virágzó tavaszi kép, olajban. Pisztrángé« patak, fölötte egymásba hajló tölgyek lombkoronái. Minden rajznak, metszetnek, festménynek címet ad. „öreg gyertyán”; „Játszadozó borzcsalád”; „Fürdőzés a Bodrog vizében”; „Lányok a fűben”; „Csendélet gerlékkel.” S aztán már a címében is mesét idéző metszet: „Táltoslovak, gyémántmezőn Szavakkal ki nem fejezhető emlék, á gyermekkorból -idáig sugáúv aó érzelem. A faliszőnyegeket ugyanígy csodálom. Levegőben úszó nagy madarak, fák kusza ágszövevényei alatt táncos nőalakok. Valóság és mese, munka és játék és szenvedély kavarog előttem. Szinte el is érhetem, alig van hozzám karnyújtásnyira. Tányércsörgés ránt vissza a száraz matúrába. — Biztosan megéheztél — mondja. — Isteni csemegével szolgálok. Bort is kapsz mellé... A tányért is kitórlöm, kenyérrel. — Te, fiú — nézek xá bocsánatkérőm — olyat akarok kérdezni, amit még nem volt módomban eddig senkitől... Azt mondják, hogy az állatorvosok malacherélés- kor... Szóval... hogy ösz- szegyűjtik. És pörköltnek, vagy tojásosán ... Igaz ez? — Igaz. Ez amolyan állatorvosi szokás. — Te is szoktad? — Ühüm... — És tényleg ehető?? Rábök a tányéromra: — Te is abból a csemegéből pusztitottál, komám...! És röhög, röhög. Csapkodja az asztalt, hogy ugrálnak rajta az üres, kenyérrel tisztára törölt tányérok., Torkomban görcs. Mint a táltoslovak röpülök ki a kertig. Aztán semmi. Szégyenkezve kocogok vissza a szobába. Az asztalon hagyott szamorodni . • fPatafcy Dezső sárga, zavaros, homokos, vagy néha olyan vékony sugárban csorog, hogy alig lehet kivárni, mig megtelig egy-egy kupa. Ez azonban- a kisebb probléma. Mi lesz akkor, ha ismét bekövetkezik a 65-ben előfordult eset? — Történt-e valami intéz- kdés, hogy ezt elkerüljék ? — A szakemberek véleménye szerint mégegy kutat kellene fúrni, de addig is a meglevőt okvetlenül ki kell tisztítani, fel kell újítani, hogy feladatát el tudja látni. A Heves megyei Vízmű Vállalat márciusban írásban- közölte velünk, hogy még ebben az évben felújítja a kutat. Azóta sem történt semmi. Pedig mielőbb meg kel' lene oldani ezt a problémát, s nagyon fontos lenne az időpont rögzítése. A tisztítás ugyanis három-négy napot vesz igénybe, s erre az időre biztosítanunk kell a falu ivóvíz-szükségletét. Erre két lehetőség kínálkozik. Vagy rendbehozzuk a régi kerekes kutakat, vagy a szomszéd községből lajtkocsikkal hordunk ivóvizet, amíg be nem fejezik a felújítást. Szeretnénk, ha a Vízmű Vállalat minél előbb hozzáfogna ehhez a munkához. A községben ugyanis kénytelenek voltunk korlátozó intézkedést életbe léptetni: a vizet nem szabad locsolásra, permetlé készítésére használni, mivel éppen csak arra elég, hogy az ivóvíz-szükségletet fedezze. — Ha rendbe hozzák a meglevő kutat, az sem oldja meg tökéletesen a vízellátást. Milyen lehetőség van a prpb- lóma végleges megoldására? — Ha a kutat megtisztítják, a legnagyobb veszélyt — egy esetleges teljes vízhiányt — elhárítottunk, s a napi vízellátás is jelentősen javulni fog, megszűnnek az eddigi panaszok. Novemberre elkészül az új vízmű terve, melyet 1970-ben meg is valósítunk, s jövőre valóban elmondhatjuk, hogy tiszta vizet öntünk a pohárba. (sz. a.) Csak nőnek! Űj fazonú, divatos, külföldi fürdőruhákkal bővítettük az amúgy is nagy választékunkat. Tekintse meg és cserélje ki régi fürdőruháját. Jön a kánikulai meleg. Centrum Áruház, Eger. < 1969. július 18,, péntek
