Népújság, 1969. július (20. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-02 / 150. szám

Az egri Gárdonyi Géza Színház előcsarnokában áll Miháltz Pál festő és grafikus, Munkácsv-díjas érdemes mű­vész akvarell-kiállítása. Nem véletlenül, vagy a protokolláris kötelességnek itt is eleget téve sorolom fel az értékjelzőket, a művész neve mellett, ebben a rövid méltatásban is. Ez mind jel- jemző a hetvenéves mesterre. A festő és grafikus — így együtt — sokat alkotott éle­tének eddig eltelt hét évtize­dében. Minden művére ráüti nemes bélyegét az a grafiku­si, tehát „rajzi” fegyelem, amely leglíraibb mondaniva­lóját is feszessé, határozottá, sallangtalan harmóniává te­szi. Pedig itt most kizárólag akvarellekről van szó, ahol a használt anyag természeténél fogva a foltok határozatlan­ságra, szétfolyásra. fegyel­mezetlenségre, esetlegességre csábítanak. Itt ennek a belső elengedettségnek, lelki ra- koncátlanságnak nyoma sincs. A legtöbb akvarell az utób­bi három évből származik és ilyen témái vannak: öreg fa­lak, Vörös falak, Szentendrei házak, Szentendrei kálvária, Utcasarok Szentendrén, Ka­pu Szentendrén, Udvar, Ut­carészlet, Szentendrei emlék — 1940-bőil — Kapu, Kert, Szentendrei művésztelep, Őszi kert. Kis híd Szentend­rén, Alkonyat Szentendrén, Szentendre — s ezeket azért sorolom fel így, szoros egy­másutánban, hogy a tájjal, a környezettel meghitten együttélő művész dicséretére elmondhassam: a témát át- szellemitve, a hangulatot az ismerős formákhoz kötve mindig más élményt ad, mindig más színeket, formá­kat talál a pillanatnyi be­nyomások, az éppen megszü­lető érzelmi telítettség meg­örökítésére. Magunk is érez­zük, hogy ez a környezet mindennap elzengi a magáét a festő számára, aki kedves kötelességének tartja meg­állni a bokrok előtt, meg­szemlélni a melegszínű háza­kat, azt a játékot, amit a nap fénye űz a szentendrei utcák tövében. S ha eddig a formai fegyel­met, a pedánsan és majdnem azt mondjuk, jól fésülten megjelenő, derűs, kedves környezetet emlegettük, ak­kor hadd említsük most azt a sugárzó színtechnikát, amivel Miháltz Pál alaphan­got ad alkotásainak. Mintha minden képnek normál á-ja a sárga lenne. Ez a lobogó, néha ellobbanó szín kedves­kedik elénk vagy főmotí­vumként, vagy visszatérő hangsúlyozásként az alkotá­sokon. Bajlódik is a magya­rázattal. vajon nem túlságo­san is érvényesülő barokk környezet teszi-e ezt, de az­tán rájövünk, hogy a művész mindenütt használja a sárgát, csendéleteméi, szoba belsők­Egy befejezett történet A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága 1968 elején „Hevesi TBC Kórház átprofilírozása’- cimen meg­tárgyalta a Hevesi TBC Kór­ház helyzetét, perspektíváját és 12/1968. számú határozatá­val annak megiszüntebését el­fogadta 1969. december 31. határidővel. A határozat alapjául szol­gáló előterjesztésben indok­lásként ez áM: „Tekintettel arra, hogy a tbc-elleni küzde­lem területén elért eredmé­nyek a nyilvántartott betegek számának gyors csökkenésé­hez vezettek és ez lehetővé leszi, hogy a megye kórházi ellátást igénylő tbc-betegei csak a Mátraházi Állami Gyógyintézet Heves megye rendelkezésére álló 280 ágyán nyerjenek kórházi ellátást.” A kórház tehát lényegében betöltötte azt a hivatást, amiért létrehozták, hozzájá­rult annak a nagy problémá­nak a megoldásához, amit a tbc. mint „népbetegség” je­len tett­Most, amikor megszűnik a Hevesi TBC Kórház, érdemes a kórház történetének egy említésre méltó epizódjára emlékezni. A Magyar Kommunista Párt Hevesi Járási Bizottsá­ga 1947 II. negyedévi munka­tervének köaségpolitikai ré­szében célul tűzte ki a há­ború alatt megrongált mo­numentális épület újjáépíté­sét és abban tbc-intézet létre­hozását. A nemes célkitűzés tudo­mására jutott a Hevest pat­ronáló MKP Csepeli Szerve­zet faiujáró-csoportja vezető­ségének. Április 5-ón a falu- járó-csoport vezetősége és a Hevesi MKP vezetősége kö­zött megállapodás született, melyben: hAz MKP Csepeli Szerve­zete. kötelezi magát, hogy május 1-re a 14 helyiségből álló tüdőgondozót helyreállít­ja Heves község kórházi épületében A hevesi MKP-szervezet vezetősége: „vállalja, hogy a fenti munkáknál felmerülő fuvarozásokat elvégzi, illetve folyó hó 13-tól május 1-ig rendelkezésre bocsátja a szükséges fuvar- és munka­eszközöket, és mindent meg­tesz annak érdekében, hogy az áldozatkész közmunka százszázalékos sikerrel zárul jón be." A megállapod 1969. július 2., szerda aláírta Krám István csepeli falujáró felelős és dr. Csaba József, az MKP Heves köz­ségi elnöke. A fal ujáró-csoport április 5-től május 4-ig minden va­sárnap és ünnepnap dolgo­zott a 14 helyiség helyreálli- tásán. Akikori tudósítás sze­rint, melyet a Heves Népe új­ságnak írtak, a szemlélőt az áldozatkész munka nyomán egyre nagyobb meglepetések érik. Mintha a földből nőné­nek ki a fűtőtestek, mosdók, villamos kapcsolók, ajtók, ab­laküvegek stb., és ennek alapján újjá varázsolod ik a kórház épülete. Heves község öntudatos rétegei szintén kivették ré­szüket a munkából. Az első vasárnap, 12-én, a Hevesen lakó, de a Jászapáti Főgimná­ziumban tanuló diákok Ba­lázs Illés vezetésével húszán dolgoztak, 26 falujáró mellett reggel től-estig. 4 A krakkói cigánytelep la­kói a park rendibehozásán dolgoztak szorgalmasan, az öreg Balogh Ferenc pedig a maltert keverte és adagolta. Sokat dolgozott a falujárók mellett a Heves járási és köz­ségi MKP-szervezet vezető­sége Balázs Sándor és Má­tyás Ferenc elv társakkal az élen. Bejelentették a munkában való részvételre igényüket a sportegylet, a leányegylet, a MADISZ és még egyének is jelentkeztek száznál is töb­ben, akik részt akartak ven­ni az újjáépítésben. A vállalt munkát a falujáró elvtársak és hevesi segítőik május 4-re fejezték be. A helyreállított 14 helyiséget Súlyán György, az MKP me­gyei titkára, országgyűlési képviselő elvtárs jelenlété­ben, népünnepély keretében adták át Heves község elöl­járóságának. E munka elvégzésével a fa­lujáró elvtársak és segítőik „lehetőséget teremtettek ar­ra, hogy Heves községben régóta nélkülözött tüdőbeteg­gondozó intézel megkezdhette áldozatos működését dr. Csa­ba József járási tisztiorvos vezetése mellett'’ — mondja egy korabeli jelentés. Hozzájárultak tehát ahhoz, amit az indoklás mond: „A tbc-elleni küzdelem terü­letén elért eredmények a nyilvántartott betegek szá­mának gyors csökkenéséhez vezettek.” A fent nevezett vb 23/1969. sz. határozatában pedig ab­ban foglalt állást, hogy „az egészségügyi miniszter jóvá­hagyásától t§&gó«n elrendeli nél, vagy portréinál. A Fek­vőhely-nél a vörös paplan elterülő szenvedélyességét az ablak sárgájával ellenpon­tozza kitűnően, a Tárgyak száraz napraforgóval lobogó sárgája szinte szaval, s mint­ha ugyanezt ismételné meg a Napraforgó vázával című ak- varell is. De nem hagyhatjuk említés nélkül az 1946-ból származó Ostrom után-nak a sárga erezetét sem, amelyről tárlatnézés közben riporteri gyorsasággal és távirati stí­lusban csak annyit jegyeztem fel, hogyan ugrálnak ezek az ideges, csontvázszerű sárga vonalak! S hogy a művésznek el- higgyük. hogy számára is van Szentendrén kívül térkép és világ, élénk színekkel meg­örökíti a Római sírköveket és mi is előhúzzuk hozzá emlé­keinket a Via Appiáról: fel­rakja a paravánra a Kés­márki vázlatot, krokit közöl egy múzeumról, amely nem Szentendrén létezik. Kará­csonyi lírát áraszt néhány ké­pe és egy 1946-ból származó portréja anyjáról, arról győz meg bennünket, hogy nem­csak az utolsó évek kirobba­nása ez a remek akvarell- gyűjtenaény, hanem sajátos vallomástételi formája egy művésznek, aki a világgal harmóniában éL Vonzó, nagy élmény! (farkas) a Hevesi TBC Kórház 1970. január 1-ffyel történő szociá­lis betegotthoni átszervezé­sét.” Ügy gondoljuk, ahogyan a tbc-elleni küzdelem terén el­ért eredményekhez hozzájá­rult a faluján: csoport és he­vesi segítőinek áldozatkész tevékenysége, most hozzájá­rul a szociális betegotthon leendő lakóinak gyógyulásá­hoz, jobb, emiberibb életéhez. Ez jó érzéssel, nemes büsz­keséggel töltheti' ei azokat, akik ehhez munkájukkal se­gítséget nyújtottak és azokat, akik áldásos működésében részesültek, illetve részesül­nek. Kovács Gábomé Pályázat diákhimnuszra A Nehézipari Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Ka­rának Valéta Bizottsága — miskolci diákhagyományok­nak megfelelő, 16 soros, megzenésíthető és jól énekel­hető himnusz megírására hirdet pályázatot. Követel­mény, hogy a „Gépészek himnusza” a mérnökjelöltek életéről, hivatástudatáról és szakmaszeretetéről szóljon. Egy szerző, több művel is indulhat a nyilvános pályá­zaton, amelyre a kért verset jeligével ellátva s külön bo­rítékban a sZerző nevét, lak­címét, jeligéjét feltüntetve 1969. szeptember 1-ig kell el­juttatni a fenti címre. (Mis­kolc—Egyetemváros É/7.) A szakértőbizottság dönté­se alapján — a módosítás jo­gát fenntartva — a pálya- műveket az alábbi díjazás­ban részesítik. 1. díj: 1500 fo­rint, II. díj: 1000 forint, 111. díj 500 forint. Kedves uram, ön, aki felesleges locsogásá­val tíz percig tartott fel, mondván, hogy csak öt percig akar a terhemre lenni, szóval ön ked­ves uram egyszerűen nem tud számolni. Ha tudna számolni, akkor ugyanis azt is tudná, hogy nem tíz percet vett el az életemből, ha­nem hatszáz másodpercet, harminchatezer lizedmásodpercet, kétszáztizenhatezer század­másodpercet, — hogy tovább ne folytassam. Már ebből is kitűnik, hogyan és mit locsog­hatott össze hiszen az ön tíz percében még a századmásodperceket is számolom, míg akad­nak szép számmal oly emberek, akikkel együtt lenni, akiket hallgatni a tíz perc tűnik egy századmásodpercnek. Hogy nem tehet róla? Dehogynem. Tartsa szemét az óráján, s leg­alább ennyivel járuljon hozzá embertársai boldogitásdhoz. (—ó) la ANYAI DICSÉRET I — Nagyszerű fiam, ülj csak szorgalmasan a zongoránál! (A Weltwoche karikatúrája.) Új lap a Szovjetunióban Tegnap reggel többszázezer példányban új sajtóorgánum jelent meg a Szovjetunióban: a Szocialisztityicseszkaja In- dusztrija, az SZKP KB lapja. Az újonnan megjelent újság főszerkesztője ^yaszilij Go- lubjev. A szerkesztői gárda munkáját és az olvasók jobb tájékoztatását negyven vidé­ki és — távlatban — hat kül­földi tudósító fogja elősegí­teni. Az országos napilapnak máris százezer előfizetője van. Az új lap arculatáról már az első szám alapján is meg­állapítható: az ipar kérdései­vel kíván foglalkozni, nem annyira a szűkén értelmezett technikai, mint inkább gaz­dasági, gazdaság-politikai szempontból. A vezércikk külön hangsú­lyozza, hogy a lap figyelmé­nek középpontjában fognak állni a tudományos-műszaki haladás problémái, A Lap első száma „A Szövi jetumió ipara ma és holnap? címmel figyelemre méltó be­szélgetést közöl Alekszej Go- regljad-dal a Szovjetunió ál­lami tervbizottsága első el­nökhelyettesével. (MTI) (MOLNÁR KÁROLY*# R. Fogoly légiósok vallomásai Növelte a svájciak ellen­szenvét a légióval szemben egy-egy hazatérő katona val­lomása. A TAT című lap kö­zölte egy fiatalember elbeszé­lését, aki Algériából tért ha­za. A volt légiós elmondotta, hogy az algériai nép szabad­ságharcát a legnagyobb ke­gyetlenséggel fojtják el. — Egy razzia alkalmával — írja a fiatalember — be­kerítettek egy falut, amely­ben csak asszonyok és gyer­mekek tartózkodtak. Az ide­genlégió mégis bestiális vér­fürdőt rendezett. Az egyik házban egy öregasszonyt és egy tíz év körüli kislányt ta­láltak. .. Az akció sikertelen­sége miatt keletkezett hara­got valakin le kellett vezetni. A kapitány megparancsolta, hogy lőjem agyon a gyere­ket. Belelőttem, a kislány azonnal meghalt... Gyakran fordult elő, hogy a házakban csak nőket talál­tunk, de Bollmann német származású kapitányunk pa­rancsára felforgattuk a háza­kat, a nőket pedig agyonlőt­tük. A foglyul esett arabokat senki sem kérdezte: bűnös­nek érztk-e magukat, bármi­ben is, hanem rövid úton megöltük valamennyit... Mi sem jelzi pontosabban az algériai hadiheljrzet váltó zását, mint a parancsnokok gyors cserélgetése. Cherriere 1954 augusztusától 1955 jú­niusáig irányította a francia egységeket. Utána Lóri llot következett, aki 1956 novem­beréig élvezte a párizsi kor­mány bizalmát, majd Sálán tábornok következett. Vala­mennyien úgy vették át ezt a feladatot, hogy döntő győ­zelmet aratnak a „felkelők” ellen. Elmaradt azonban a fran­ciák várt győzelme. Növeke­dett a felszabadító mozgalom ereje. 1955 és 1959 közölt százharminc ezerre emelke­dett az ALN Armée de la Li- bération Nationale) vagyis a Nemzeti Felszabadító Hadse­reg létszáma. A franciák újabb és űjabb hadosztályokat vezényeltek Algériába. A légió alakula­tainak nemcsak az a szerep jutott, hogy a legnehezebb terepen kellett harcolniok, nemcsak helikopterekkel, páncélozott járművekkel és modern automata fegyverek­kel küzdött Algériában a lé­gió, hanem — mint történe­te folyamán annyiszor —, a megfélemlítés eszközeivel is. Az „El Moudjahid”, az al­gériai felszabadító mozgalom lapja állandóan közölte fog­ságba esett légiósok vallomá­sát. r —~ Saida közelében én áll­tam őrt, amikor tizenöt al­gériait kihallgatásra sorakoz­tattak fel — mondta Fritz Klausmeier. — Valamennyit levetkőztették és összekötöz­ték őket. Áramot vezettek a testükbe. Aki megnyikkant, azt ráadásul még rugdalták is. Ügy éreztem, nem bírom nézni a jelenetet, ezért kér­tem Graser őrmestert, aki eredetileg SS-tiszt volt, hogy váltsanak le. Az altiszt így válaszolt: „Jól nézd meg, mi történik itt. Háborúhoz kato­nákra van szükségünk, te i. sz...” — Három foglyot kihoz­tunk a börtönből. Azért ke­rültek oda, mert a felszabadí­tó hadseregben harcoltak — emlékezett vissza Dieter Neuroth légiós. — Sátorlap­ba burkoltuk őket, hogy sen­ki se tudja, mire készülünk. Bouk Doub mellett megáll­tunk. Egységünk parancsno­ka, Staiger, aki sohasem ta­gadta, hogy katonai tapaszta­latait korábban az SS-ben szerezte, parancsot adott a három fogolynak. „Ássák meg saját sírjukat” — mondta érzéketlen han­gon. Elkészültek a gödrök. Staiger ekkor géppisztolyával lelőtte az algériaiakat. Egyet­len hosszú sorozattal. Azután belökte őket a gödörbe. — Ott voltam, amikor tár­saim megkino?’ k egy algé­riai asszon yi — vallotta Günter Hiúim-. Megkölo*­ték. Az orrét vastag kendőbe. burkolták. Trágyalevet ön*. töttek a szájába. Némán tűr* te a szörnyű megpróbáltatás sokat. Ez felingerelte az egyik altisztet, aki nagy erővel rá­ugrott az asszony hasára.'[ Csak a halál szabadította meg a további kínzásoktól... Nem . sokkal később szökni akar­tam, azonban elfogtak. Bru­tálisan megvertek. Letépték • rólam az inget. Meztelen há- tamra fel kellett vennem egy - nehéz zsákot. Szikladarabok-, voltak benne. Vékony dróttal kötötték rám a zsákot. Azu­tán elhangzott a parancs. „Futás, körben a kaszár­nya udvarán”. Amíg bírtam, addig loholtam. Azután össze­estem. Korbáccsal ütöttek, hogy magamhoz térjek... ; Napokig egy zárkában tar- i tottak. Majd egy vízcsaphoz kötöttek. Elviselhetetlen , szomjúság gyötört. Egy arasz- .■ nyira a számtól folyt a víz,- de nem ihattam belőle, ör állt mellettem, akinek az al- ■ tiszt azt parancsolta: „Ha ez az állat inni mer, lődd le!” Nem sikerült a légiónak megfélemlítenie Algéria la­kosságát, de nem sikerült fenntartani az egykori fe­gyelmet, mert egyre többen szöktek ebben az időszakban. A légió nagy visszavonul-L sa 1954-ben Vietnamban kez­dődött, ott kapták meg a tör­ténelmi jelentőségű első „Hátra arc”! parancsot. Ez a hatvanas esztendőkben gyor­suló ritmusban folytatódott. 1956-ban Marokkó és Tunisz, 1962-ben Algéria vívta ki füg­getlenségét. Párizs > •-s dip­lomáciai sakkhoz' ; bi­zonyos katonai t utó­kat biztosítani ti: e már közeledett az id , mikor a légiónak az eg :s- <ak-Afri­kát el kell hn-r; Eqy befejezett történet története Egri Nyár 69 Miháltz Pá! akvarelljei Egerben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom