Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-14 / 135. szám

Majd a Leoniine! Francia film A mindennapi polgár el sem hiszi, hogy valaha is kö­zelébe férkőzhet azoknak az aranytéglákmak, amikből eb­ben a filmben, mint tétről beszélnek a milliomos gengszterek. Mert tévedés ne essék: ezek a bankrablók nem apró nyomorgók, akik a ka­pitalizmus farkastörvényei szerint kényszerülnek, igye­keznek minden módon és bármi áron megszerezni a vagyont, hanem a társada­lomban, annak a felsőbb ré­gióiban helyezkednek el, luxusban és feltűnő jólétben. Minden gondolatuk a gátlás­talan harácsol ás és annak ki- eszelése, hogyan lehet egy té­ten minél többet nyerni. Emberélet? Becsület? Be­tyárbecsület? Tekintély? A pisztoly lő, a csel mindenütt segít, s aki túléli a másikat, annak van igaza és pénze. S közben mintha a normális társadalom, a törvények kö­zé szorított emberek milliói csak a®ért lennének, hogy ezeket az alvilági, szemüve­gesen is szemtelen fickókat kiszolgálják és eltűrjék. Ha egyáltalán néha olvas róluk az átlagpolgár az újságban, ott is inkább a megdicsőitte. tés hangján emlegetik őket. Mindez eszünkbe jut eme film után is, amelyben ez a még mindig vonzóan nagy­vonalú, nagyon szépen meg­öregedett Francoíse Rosay eljátssza franciás szellemes­séggel és elevenséggel a fő- banditanőt, akitől még a ki­sebb benditakupacok vezérei is tartanak. Mindaz, ami körülötte tör­ténik, a luxusszálloda, a ha­talmas tengerparti palota és kertje által körülhatárolt vi­lágban, csinált környezet, csillogás azért, hogy a kri­mi silányságát ez a nagynevű francia színésznő egyéniségé­vel elfedje. És ez a csoma­golás — megtoldva még az­zal a filmbeli megjegyzéssel, hogy a bűnözés nem kifize­tődő mesterség — csábítás is ennek a romantikának a kö­vetésére. Pedig ez nem ro­mantika! A film írója és rendezője, Michel Audiard, nem bízha­tott valami nagyon a film meséjének eredetiségében és abban, hogy emiatt tódulnak majd a nézők a moziba, ezért egy kis szerelmet is csepeg­tetett hellyel-közzel a film- szalagra. Persze ágyc, hogy A városi kősivatagban elég­gé nehéz megfelelő kondíció­ban tartani a szemet-lelket gyönyörködtető fasorokat, li­geteket. Sokszor valóságos sebészeti beavatkozásra van szükség ahhoz, hogy a fák életét meghosszabbítsák. A fasebészet egyik legké­nyesebb művelete a plombá- lás. A tavaszi ellenőrzéseknél ugyanis gyakran találnak egyre jobban mélyülő üre­get a törzsben, és ilyenkor nem marad más hátra, mint valamilyen anyaggal kitöm­ni a mélyedést Erre a célra különleges összetételű, ce­menttel szilárdított habar­Ritát lehetőleg a legszüksé­gesebb ruhák nélkül lássa a közönség és Tiburce, a sze­relmes fiú, mert azt min­denkinek meg kell értenie, hogy a banditavezérek csak­is a lelkiekre nevelik magza­taikat, testi és lelki gyerme­keiket. A film legfőbb élménye a bevezető főcím' szellemes durrogtatása és az a néhány igazán jó felvétel, amely a tengerpartot és Francoise Rosay arcát térképezi fel ne­künk. Bernard Blier — any- nyi jé alakítás után — most elhízva és komikusi szerep­ben jelenik meg előttünk.. Mintha kicserélték volna. A szeplős Ritát talpraesetten, és Rita Pavonét idéző játék-' modorban Marlene Jobert esőt használnak feL Megfi­gyelték, hogy az ilyen plom- bálás akkor a legcélszerűbb, ha több rétegben, szakaszon­ként készítik el a tömítést, így sokkal rugalmasabb, a fa mozgásának jobban engedel­meskedő plombát képezhet­nek ki. A fasebészetben „végtag- pótlásra” nincs lehetőség, el­lenben sokat tehetnek egy- egy vastagabb gyümölcster­mő ág megmentéséért. A te­hertől roskadozó, már-már elrepedő ágat régebben ács­kapcsokkal erősítették a törzshöz. A kertészek azon­alakítja. (farkas) Fasebész A tadományos integráció és a kutatások hatékonysága Vállalati gazdálkodás a kutatóintézetben A közelmúltban tartották meg Bulgáriában a Tudomá­nyos Dolgozók Világszövet­sége rendezésében a szocia­lista országok képviselőinek tanácskozását. A nemzetközi eszmecserén dr. Majáik Fe­renc, a veszprémi Nehéz­iparvegyipari Kutató Intézet igazgatója képviselte a hazai vegyipart. A tanácskozáson olyan határozat született, amely elősegíti, illetve meg­gyorsítja a tudomány terme­lővé válásának folyamatát. Első helyen foglalkoztak pél­dául a tudományos integrá­ció szükségletével, valamint a kutatások hatékonyságá­nak mérésével és az azt be­folyásolható tényezőkkel. Az MTI munkatársa ezek alap­ján kért választ dr. Majdik Ferenctől arra a kérdésre, hogyan értékeli a hazai vegy­ipari kutatások hatékonysá­gát és mit tesznek a magyar tudományos intézmények az integráció megvalósításáért? A tudományos munka ha- f tékonyságát tekintve hazánk­ban nagyjából a többi szocia­lista országéhoz hasonló a helyzet. A vegyiparban álta­lában a ráfordítás kétszere­sét hozzák az új módszerek, eljárások. Kivételes helyzet­ben van a gyógyszeripar. Ott a tudományos befektetés há­romszoros hasznot is produ­kál. Intézetünk ;— a Nehéz­vegyipari Kutató Intézet — i az elsők között tért át a vál­lalati gazdálkodásra. Ez azt i jelenti, hogy szakemberein- * két, kutatásainkat az ipari ‘ üzemek finanszírozzák. Ez a . forma az új mechanizmus ' szülötte, és biztosítéka an- nak, hogy csak a hasznos és if valóban szükséges kutatá- ' sokra fordítsunk szellemi £ energiát. A hatékonyság fo- S kozásában jelentős szerepet ban kiderítették, hogy ez végzetes hiba, mert a vas környékén elapad az élet, súlyos heg keletkezik, ami gyorsan az elszáradáshoz ve­zet. A fasebészet újabb re- cesptje: átfúrják az ágat, a lyukba fából készített csa­vart helyeznek el és ennek kivezetett végét erősítik a törzsre. Ez „a végtagmegerő­sítés” sokkal eredményesebb. Üjabban van még egy kényszerű sebészeti műtét: sokszor azért kurtítják meg a fákat, mert az épülő vá­rosrészekben nem fémek el a daruk és az építőszerkeze­tek alatt. játszanak a szociális és a pszichológiai tényezők. A szocialista országok kö­zül a Szovjetunióban Novo- szibirszkban alakították ki azt a tudományos kombiná­tot, amelynek tevékenysége a tudományos integráció mo­delljének tekinthet. A veszprémi intézetek ennek a példáját követik. A du­nántúli város előnyös hely­zetben van, hiszen a vegy­ipari egyetem, a Nehézvegy­ipari Kutató Intézet, a Ma­gyar Ásványolaj- és Föld­gázkísérleti Intézet, valamint a Műszaki-kémiai Kutató Ini tézet együttesen hazánk egyik vegyipari centrumává tette. Ezt a sajátos helyzetet igyekszünk kihasználni. El­készítettük a négy intézmény közös kutatási programját, ennek alapján egy-egy közös témára koncentrálják erőin­ket. így olyan feladatok meg. oldására is vállalkozhatunk, amelyekkel az egyes intéze­tek önmagukban nem tudná­nak megbirkózni — fejezte be nyilatkozatát dr. Majdik Ferenc igazgató. (MTI) Zenei Figyelő (Kedd, 21.55) A tv zenei újságja. Ezúttal egy interjúval kezdődik az adás: az ősszel bemutatásra kerülő, a Bűn és bűnhődés című Dosztojevszkij-regény­ből készült új magyar opera zeneszerzőjével, Petro- vits Emillel beszélget Fábián Imre műsorvezető. Képil­lusztrációkkal ad hírt a Fi­gyelő a Ferencsik János ve­zényelte Zeneakadémiai Bar- tók-bangversenyről. A fel­hangzó mű: a Magyar képek egy részlete. Ugyancsak kép­riportban kapunk hírt az Er­kel színházi Hattyúk tava felújításáról, aminek táncait a híres szovjet koreográfus, Meszerer tanította be; és az ugyancsak az Erkel Színházi­ban sorra került Honegger- opena, a Jean d’ Arc új sze­reposztású előadásáról, amit Horváth Ádám rendezett. Érdekességként illik az adás­ba, az amerikai Nicolais Táncszínház budapesti ven­dégjátékáról készült riport­film, s végül — az új nem­zetről, a könyvhét zenei ki­adványairól és a zenei világ eseményeiről szóló tájékoz­tatás után — a világhírű an­gol zongoraművész, Clifford Grúzon magyarországi ven­dégfelléptéről készült tv-fel- vétel vetítésére kerül sor; a művész Beethoven Esz-dúr zongoraversenyét adja elő. Külpolitikai Fórum | (Szerda, 20.20) Változatlan az elv: „az adást a nézők szerkesztik”; huszonnégy telefon áll a kér­dezők rendelkezésére A mű­sorvezető Vitray Tamás. A stúdióban a következő külpo­litikai újságírók foglalnak helyet: Hajdú János a Nép- szabadságtól, Réti Ervin, az Esti Hírlaptól, Róbert Lász­ló a rádiótól és Korolovszky Lajos a televíziótól. Termé­szetesen bekapcsolódnak a televízió külföldi tudósítói is a válaszadásba. A szerkesztők meglepetéseket is terveznek a nézők számára — ám ez csak akkor maradhat megte­ltéi, ha mi sem említjük előzetesen meg. A földtörvény | (Szombat, 15.00) . . hogy ilyenek léteznek a nagy fontoságú törvény végrehajtásának munkálatai­ban, az tagadhatatlan. A tár­sadalmi és egyéni érdekek összehangolása korunkban még nem mindig és nem tel­jes értékűen harmonikus. A megoldásokat is közösen kell megkeresnünk, valameny- nyiünk érdekében, s azok figyelembevételével. Erről ta­núskodnak a levelek, ame­lyeket az érintettek küldtek a rádiónak és a televíziónak. Kérdések, gondok, észrevé­telek vannak ezekben a le­velekben, s a műsor résztve­vői ezekre igyekeznek majd világos, őszinte és egyértel­mű válaszokat adni. Csak ki­ragadva néhányat a kérdé­sek közül: mi lesz a pártoló tsz-tagok földhasználatával, ki és milyen feltételek mel­lett kaphat mentesítést, ki [MOLfÍÁS KÁROLY?:* R 4000 katona eladó Eleinte Bonéban és Orán- ban állomásozott a légió két zászlóalja A fehér falú, erőd­szerű laktanyából indultak el egyre délebbre, a Szahara fe­lé. A franciák előrenyomulá­sát azonban megakadályozta Abd el Kader emír, aki Mascarából irányította az el­lenállást. Az emír székhelye mindössze száz kilométerre volt a légiósok orani lakta­nyájától, kisebb összetűzések­re került sor itt. A franciák nem érezték elérkezettnek a pillanatot a döntő összecsa­pásra, mert az 1830-as esz­tendők elején még nem ren­delkeztek az általános táma­dáshoz kellő túlerővel. Tíz­ezer katona tartózkodott eb­ben az időben az észak-afri­kai partvidékeken, közülük 5538 volt a légiós. 1969. június 14., szombat 1835-ben váratlan fordu­lat történt Lajos Fülöp segít­séget ígért Izabella spanyol királynőnek, aki heves har­cot vívott a trónra pályázó Don Carlosszal. A francia uralkodó 500 000 aranyfran­kért felajánlotta az egész idegen légiót Spanyolország­nak. Lajos Fülöpöt a pénz- arisztokraták segítették a trónfa, tőlük kapott azután ilyen tanácsokat. Az üzletet Párizs és Madrid megkötötte, de a légió tisztjei tiltakoztak ellene. — Még sem kérdeztek ben­nünket — mondták, de a francia hadügyminisztérium semmibe vette a tisztek vé­leményét. Így válaszolt: — Majd az altisztek ellát­ják azokat a feladatokat, amelyeket néhány töprengő tiszt, bár ez lenne a hivatá­sa, nem óhajt ellátni. 1835. augusztus 18-án a lé­gió 125 tisztje, több mint 4000 altisztje és katonája szállt partra a spanyolországi Tar­ragonában.' Nehéz harcok vártak az alakulatra. Gyak­ran nagy túlerővel találták magukat szembe így történt ez nem messze a spanyol— francia határtól, Tirapegui- nál is, 1836. április 26-án. Don Carlos tízezer emberével kellett megküzdeniük a lé­giósoknak. Ügy harcoltak; mint akik nem sokra becsü­lik az életüket Cordova spa­nyol tábornok napiparancs­ba foglalta vakmerőségüket: — Katonáim, a francia ide­genlégió tagjai megmutatták nektek, spanyoloknak, ho­gyan kell győzni vagy meg­halni! Drága árat fizettek a lé­giósok ezért a dicséretért számuk alaposan megfogyat­kozott, ugyanúgy mint 1836. augusztus elsején a Zubiri mellett vívott csatában. Ahogy csökkent az alakulat létszáma, úgy sorakozott egy­re több kitüntetés Bemelle parancsnok mellén. Fontos szerepet játszott a spanyolországi harcokban a német Conrad ezredes, akit a katonák „öreg Fritz”-nek neveztek, ö fehér lován min­den csata előtt végigjárta az i alakulatot, ellenőrizte, hogy minden egység végrehajtót- t ta-e parancsát és lelkesítő beszédet intézett a katonák- 1 hoz. A harciszellem ugyanis állandóan romlott, a légióso­kat a spanyol tábornokok a Pireneusokba vezényelték, több mint kétezer méteres magasságba, ahol az egykorú leírások szerint a hideg és az éhség legalább olyan veszé­lyes ellenfele volt a légiónak, ’•»mint Dan Carlos hadserege. 1 Az alakulat kitartása a végé- ír hez közeledett ‘ 1837 nyarán a légiósok fel­szerelése már teljesen elhasz- * nálódott, egyenruhájuk szét- - rangyolódott, sokan pedig ‘ mezítláb meneteltek a rossz ( spanyol utakon. Június ele­jén Don Carlos csapatai tá­madásra lendültek Huesca környékén. Ekkor a légió mindössze csak két zászlóalj­ból állt. A katonák formáli­san éheztek. Az ellenfél első lovasrohamait még úgy-ahogy nagy áldozatok árán feltar­tóztatták. Azután lélekzetvé- telnyi szünet következett. Conrad ezredes kivont kard­dal száguldozott a légiósok megingó arcvanalának teljes hosszában. Ellentámadásra akarta vezetni katonáit. — Előre! — kiáltotta az ezredes. Arca azonban hirte­len eltorzult. Eltalálták az ellenség golyói. Az utolsó szavai ezek voltak: — Megsebesültem. Mond­ják meg a tábornoknak. Ve­gye át valaki a parancsnok­ságot. .. Kocsit hoztak. A sebesült ezredes ekkor már haldok- lott. A küzdelem folytatódott. A légió egyre fogyatkozott. Conrad halála jelképezte az alakulat végét is. Amikor Huesca környékén a csata be­fejeződött, a légió mindössze egyetlen zászlóaljból állt. öt- száztízennégyen maradtak a négyezerből. Ök is fáradtan, sebesülten, rongyosan, meg­gyötörve várták további sor­sukat. Cordova tábornok ak­koriban már így vélekedett róluk: — Szánalmasak. Nem hi­szem, hogy kibírnak még egy telet a Pireneusokban. En­gedjük haza őket, ha egyál­talán van még annyi erejük, hogy átkeljenek a nagy spa­nyol hegyvonulat hágóin. II. Izabella kegyes volt a légiósokhoz, — az egykorú leírások szerint — elbocsátó levelet és néhány kitüntetést kaptak a katonák. Megindul­tak a francia határ felé. Élel­mezésükről senki sem gon­doskodott. Kisebb csoportok­ra bomlott a légió maradvá­nya. A spanyol tábornoknak igaza lett. Néhány katona a kimerültségtől összeesett és meghalt a Pireneusok hágói­ban. A határon fegyvereiket elvették tőlük. A zászlóalj megmenekült töredéke 1838 decemberében érkezett meg a dél-franciaországi Pau vá­rosába. Mezítláb, éhesen, rongyo­sa n. fegyvertelenül. (Folytatjuk) kaphat községen kívüil ház­tájit, mi lesz a helyzet a zártkertekkel, mi a térítés rendje és ütemezése és így to­vább. A válaszokat fjedig a legilletékesebbektől: a tör­vény előkészítőitől, vala­mint a minisztérium és az érintett országos hatáskörű szervek vezető képviselőitől kaphatjuk meg. A. Gy. Ilössegédet ad a Heves megyei Tanács Kórháza, Eger L Pf.: 15. Jelentkezni lehet a kórház személyügyi csoportjánál (Eger, Széchenyi u. 27.). ______________

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom