Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-13 / 134. szám

A tanács döntsön! f örvendetes, hogy a felelős politikai, állami és társadal­mi szervekkel együtt közvé­leményünk tekintélyes része is behatóan foglalkozik ál­laméletünk és a szocialista demokrácia továbbfejleszté­sének feladatával. A párt- és a szakszervezetek, a taná­csok, a népfront aktivistái sokfelé keresik és vitázva igyekeznek tisztázni a szoci­alista demokrácia továbbfej­lesztésének közvetlen tenni­valóit a közélet különböző te­rületein. A párt erőteljesen ösztönzi ezt az útkereső akti­vitást. Kádár János elvtárs például a minap is, egyetemi felszólalásában rámutatott: az államélet és a szocialista demokrácia további fejlesz­tését a vezetés olyan kér­désnek tartja, amelynek megfelelő megoldása nagy, szocialista céljaink megvaló­sításának feltétele. Nem véletlen, hogy ebben a tekintetben különösen nagy figyelem irányul a he­lyi tanácsok munkájára, ál­lami és közigazgatási tevé­kenységük további demokra­tizálásának kérdéseire. A he­lyi tanács az államhatalom­nak és -igazgatásnak az a szerve, amely a legközelebb van az állampolgárokhoz, te­vékenysége pedig állandó és közvetlen befolyást gyakorol életviszonyaik alakulására. Például a választókat érzé­kenyen érinti, hogyan hasz­nálja fel a tanács a rendel­kezésre álló pénzeket, hogy miyen sorrendben tűzi napi­rendre a megye, a járás, vagy a község lakói életkömyeze- tének javítását szolgáló léte­sítmények megvalósítását, hogy milyen alapállással foglalkozik a tanácsappará­tus a lakosság problémáival és így tovább. A helyi tanácsok ország­szerte azért működhetnek ál­talában eredményesen, mert jó a kapcsolatuk a választók tömegeivel. Ismerik és szá­mon tartják a választók szűk. ségleteit. Tudják, mit várnak és mit sürgetnek az emberek, így a dolgozók véleménye, javaslata, sok kezdeíftéhyé- zése érvényesülhet az adott terület életét érintő, legfon­tosabb döntésekben. Mindez serkenti a választók közéleti felelősségérzetét, növeli az ér­deklődést a helyi közügyek iránt és előmozdítja demok­ratikus közéletünk fejleszté­sét. Nyilvánvalóan a szocialis­ta államélet és demokratizmus továbbfejlesztésnek útján találjuk meg annak lehető­ségét. hogy a tanácsok tevé­kenysége még szorosabb összhangban legyen a vá­lasztó tömegek tényleges szükségleteivel: Ezen a terü­leten annak módját kell megtalálnunk, hogy a válasz­tó tömegek befolyása mind hatékonyabban érvényesül­jön a lakosság egészét érintő kérdések eldöntésénél. Vagyis, hogy a lakosságnak, válasz­tott képviselői: a tanácstagok útján tényleges beleszólása legyen a határozatok meg­hozatalába. Ez azért is múlhatatlanul szükséges, mert várhatóan erőteljesen fejlődik a taná­csok önkormányzati jellege, azzal párhuzamosan tágul döntési, cselekvési lehetősé­geik köre, s persze, felelőssé­gük is. Felelősségük — nem­csak a felső államhatalmi szervek, hanem a választó tömegek előtt is. Mindezeket a meggondolásokat alapul véve megállapíthatjuk: a ta­nácsi munka demokratikus továbbfejlesztésének különö­sen fontos láncszeme a vá­lasztott tanácsi terület sze­repének növelése. A tanácsok tevékenységét szabályozó rendelkezések meg­jelölik: melyek azok a kér­dések, amelyek a választott tanácsi, testület, melyek azok, amelyek a végrehajtó bizott­ság, illetve apparátusának hatáskörébe tartoznak. A ta­nácsi munka demokratizmu­sának alapja az, hogy a ha­tásköröket feltétlenül tart­sák tiszteletben. Vagyis, a végrehajtó bizottság és az apparátus semmiféle jogcí­men se ragadja magához a választott testület törvény­ben megszabott hatáskörét, ne döntsön helyette. A terü­let lakosságát érintő, fontos és átfogó kérdésekben tény­legesen a tanácsi testület döntsön. Kívánatos, hogy a végrehajtó bizottság még bő­vítse is az ilyen kérdések kö­rét: minél több jelentékeny ügyet terjesszen érdemi meg­vitatás és döntés céljából a választott testület elé. Így valósul meg a választott tes­tület és a végrehajtó szerv helyes viszonya az alkotmá­nyos előírások a szocialista demokrácia követelményei szerint, s ez nyújtja a maxi­mális biztosítékot arra is, hogy helyes döntések szület­nek. Ma még nem kevés eset­ben fordul elő, hogy a vég­rehajtó bizottság átfogó, s a jogszabályok szerint is a tes­tület hatáskörébe tartozó kérdéseikben maga dönt. Sőt, már olyasmivel is találkoz­tunk, hogy egyes kérdések­ben, amelyben a döntés joga a járási tanács . választott testületét illette volna meg, a tanácsapparátus egyik elő­adója maga határozott. Ezek­ben a dolgokban szigorú ren­det kell teremteni. A következő kérdés ez: mit visznek a választott testület elé a végrehajtó bizottságok? Valóban lehetőséget nyújta- nak-e a testületnek arra, hogy egy élénk, sok néző­pontú, demokratikus vita alapján érdemben határoz­hasson a végrehajtó bizott­ság álláspontjától eltérően is? Ebben a tekintetben ugyancsak több tartalmi és eljárási kérdés rendezésre szorul. Először is: téved a végre­hajtó bizottság, ha azt köny­veli el sikernek, hogy a ta­nácsülés az elébe terjesztett határozati javaslatot minden észrevétel nélkül jóváhagy­ja. A terület gazdasági, tár­sadalmi életét érintő, jelen­tős ügyek a döntés előtt csaknem mindig alapos, kö­riiltpkn-n+o m4rl ^cfölócr^» fám Mi a stiglinc? Kanári — álruhában. * Ceo, az oroszlán, tekintettel dús sörényére, beat­zenekart szervezett. Az állatok egyöntetű vélemé­nye szerint, sörénye és hangja alapján — ha gitá­rozni is tudna — méltán foglalná el a beat-zene- karok között akár az első helyet is. Leoné, a fiatal oroszlány, azonban fitymálva jegyezte meg, hogy nem a sörény teszi az — oroszlánt. * — Nyugodj meg, kisfiam, — mondta a puma a feleségének, aki műszálas vacakokért nyaggatta — nyugodj meg, újra a valódi selyemmajom lesz a di­vat — horkantott és megnyalta a szája szélét. * — Én már csak maradok a régi módszernél — jegyezte meg rezignáltan az öreg mosómedve, mi­közben meghökklcenve nézte, hogyan használják unokái a mosógépet. á — Te kígyó! — sziszegte az anakonda a python- nak, akit rendkívül boldoggá tett ez a kedves és baráti megszólítás,- i, , .jiúii rulnak. A végrehajtó bizott­ságot saját hatáskörének ered­ményes betöltése szempont­jából nem az álmos egyetér­tés, hanem az eleven, tárgy­szerű vita, a tárgyalt kérdés­ben megbúvó ellentmondá­sok. érdekkülönbségek feltá­rása segíti. Másfelől megtörténik, hogy a végrehajtó bizottság előre eldöntött ügyeket tűz a tes­tület tanácskozásának napi­rendjére. Ott persze nem ér­demi vitát vár, hanem csu­pán egyetértő jóváhagyást. Az ilyen tanácskozás formá­lis, a választott testület tag­jait elidegenítő üresjárat. Van úgy, hogy az elnöklő ta­nácsi vezető, összefoglalván a felszólalásokat, egy-két észrevételt még helyesel is, de a lényeget illetően érvek híján is megvédi a végrehaj­tó bizottság álláspontját, mellőzve a testületi vita eredményeit. A tanácsi mun­ka demokratizmusának to­vábbfejlesztése során az ilyen gyakorlat nem tartható. Egy-egy tanácsi vezető az­zal veszi védelmébe az ilyes­mit, hogy a tanácsülés előtt az apparátus és a végrehaj­tó bizottság már úgyis min­dent alaposan mérlegelt, fel­mért, megvizsgált, ezért csakis az előterjesztésben foglaltak fogadhatók helyes­nek, ez az egyetlen alterna­tíva. De a választott testület­nek elvitathatatlan joga, hogy felülbírálja a végrehaj­tó szervet és megvizsgálja: javaslatai jelentik-e valóban a legjobb megoldást. A meg­hozandó javaslat csakugyan összhangban van-e a köve­telményekkel, a lakosság egé­szének, vagy egyes rétegei; nek érdekeivel? A múltkori­ban egy ankét során egy ta­nácsi vezető a nyilvánosság előtt jelentette ki: a végre­hajtó bizottság előterjeszté­sét a tanácsülés már azért sem mindig módosíthatja, mert mire az ügyet elébe ter­jesztik, gyakran már el is kezdődött a végrehajtás. Fur­csa és fonák magyarázat ez: éppen az a dologban a rossz, hogy a végrehajtó bizottság kisajátította a testület de­mokratikus jogait. Ennek nem szabad megtörténnie. A testületi demokrácia to­vábbfejlesztésével azt kí­vánjuk elérni, hogy az állam­polgároknak közvetlenül fe­lelős és azok bizalmát élvező testületek döntsenek a helyi államügyekben, s hogy erő­södjék a választott szervek ellenőrzése a végrehajtó szervek munkája felett. Ez tanácsaink számára a munka megjavításának új forrásait nyitja meg, ezzel jobban megfelelnek a fejlődésünkkel együtt növekvő követelmé­nyeknek. Horváth József Már az is elszomorító, ha felelőtlen turis­ták, kirándulók hazai földön méltatlanul vi­selkednek. Ha letördelik az aggteleki barlang cseppköveit, hangoskodásukkal, a rendetlen­ségükkel feldúlják az erdőt, tüzet okoznak, oktalanul letépik a virágzó fák ágait, hulla­dék-hegyeket hagynak maguk után. Még le­hangolóbb, ha arról hallunk, hogy magyar turisták valamelyik szomszédos, vagy távo­labbi ország fiait botránkoztatják meg magatartásukkal. Ha a sok látnivaló és szépség habzsolása helyett egyik üzletből a másikba való. feltűnő, szinte kétségbeesett loholással, különféle seftekkel töltik el a drága időt, vagy egyéb módon bizonyítják be, hogy még jócskán éretlenek a világjá­rásra. Emlékezetes megdöbbenést keltett né­hány esztendővel ezelőtt, egy olasz városka vasútállomásán az a magyar kirándulócso­port, melynek tagjai a teret díszítő babér­cserjék megpillantásakor mindenről megfe­ledkezve összegázolták az egész parkot, hogy a bablevesbe és krumplifőzelékbe való sokévi babérszükségletüket ingyen kielégíthessék. Nem vagyunk gazdag nép. Még nem tar­tunk ott, hogy tömött pénztárcával utazzuk be a világot. De azért olyan embereknek, akiknek a jövedelméből olaszországi utazás­ra is futja, nincs szükségük rá, hogy ilyen szégyenletes módon jussanak az itthon né­hány fillérért árusított babérlevélhez. Ta­lán nem is elsősorban a szerzés vágya itt a ludas, inkább a viselkedés tudománya, az önfegyelem hiányzik az ilyen tettek elköve­tőiből. Megpillantanak valamint, ami szá­mukra különlegesnek tűnik és mindenre ké­pesek érte, még ha krajcáros babérlevélről is van szó. Pedig nagy divat hazánkban a nemzeti önérzetről, sőt büszkeségről szép szavakat szólni. Annál furcsább, hogy né­melyek éppen akkor feledkeznek meg erről az önérzetről, amikor annak leginkább a he­lyén kellene lennie. Éppen, amikor más né­pek figyelő tekintete előtt egy kicsit haza- , jukat is képviselik. Nem titok, hogy a tőkés országokban nem mipdenki előtt rokonszenves a rend, amelyet ottjártunkban képviselünk. Akadnak jó néhányan, akik árgus szemekkel, kevés jóindulattal figyelik szinte minden mozdu­latunkat. Elképzelhető ezek diadala, ha lát­ják a párizsi Concorde téren vagy a római Colosseum előtt szalámival, pálinkával, ci­garettával csencselő magyar turistát, vagy a különféle piacokon fillérekért alkudozó magyart, aki magáról megfeledkezve rimán- kodik: „Hiszen tudják, hogy nekünk milyen kevés a pénzünk. Hozzák be inkább az ame­rikai turistákon”. Ez a magatartás nyilván nagy elégtétel azok számára, akik minden eszközzel sze­retnék rossz hírünket kelteni. Az ilyen ma­gáról megfeledkezett turista, lévén hazánk méltatlan képviselője, mindannyiunkat meg­aláz. Azokat is kényelmetlen helyzetbe hoz­za, akik magas nemzeti és személyes önér­zettel, rangunk szerint viselkednek a Föld különböző tájain. K. Gy. Á jól végzett munka utón, megérdemelt pihenés . . . Ha egy kicsit mostoha idő­vel is, de beköszöntött a nyá­ri üdülési főidény. A szabad­ságra utazók készülődés köz­ben nagy figyelmet szentel­nek a meteorológia jelenté­seinek és reménykednek a jó időben. A Mátravidéki Fémművek szakszervezeti bizottságánál Osztafin Béla, a szakszerve­zeti tanács titkára is az üdü­lési beutalókat rendezgeti. — Milyen az igény a nyári beutalókra? — Ugrásszerűen emelke­dik a igénylők száma, na­gyon sok dolgozónk készül üdülni menni... — Milyen lehetőségek kö­zött válogathatnak? — A SZOT-tól kapott 160 —170 felnőtt- és a tizennégy gyermekbeutaló kevés. Arról nem is beszélve, hogy sok a mátrai, bükki beutaló, ahová nem szívesen mennek a hegy­vidékre telepített gyár mun­kásai. Ebben az esetben meg­próbáljuk ezeket a beutaló­kat megfelelőre elcserélni, ami sajnos nem mindig si­kerül. Az érdeklődés inkább a balatoni, Duna-kanyari üdülésre irányul. — Tárgyalások folynak az NDK egyik gyárával a csere- üdültetés megszervezésére. Reméljük, fáradozásunkat si­te«* kér koronázza. Azért szüksé­ges ez a próbálkozás, mert a dolgozók között van ilyen igény és a SZOT-tól minimá­lis külföldre szóló üdülő je­gyet ■ kap a gyárunk, évente egy-kettő házaspárt beutalót. — Saját erőből hogyan tudnak ezen a helyzeten vál­toztatni ? — A füzesabonyi új gyár­egység kialakítása még sür­getőbbé tette, hogy a megnö­vekedett munkáslétszámnak és főleg az üdülési igénynek saját erőből is biztosítsunk lehetőséget. A munkásaink pihenését és gyógykezelését segíti a Mezőkövesd melletti Zsóri-fürdőn lévő négysze­mélyes kempingházunk. Már telt házzal üzemel a 36 sze­mélyes balatonszárszói üdü­lőnk, ahol kényelmes, mo­dern berendezés felszerelé­sek állnak dolgozóink ren­delkezésére. Üdülőnknek kü­lön strandja, motoros és vi­torlás csónakja, önellátó ét­kezdéje van. Aki a víkendet szereti, vagy a tanulmányi szabadságát nyugodt környe­zetben akarja tölteni, az a Sírok melletti turistaházunk­ba jelentkezik. Egyelőre csak ezekkel a lehetőségekkel ren­delkezünk, de a szakszerve­zeti tanács és bizottság, a vállalat párt- és gazdasági vezetőivel azon fáradozik, hogy a szorgalmas munka után mindenkinek biztosítsa a megérdemelt pihenést. (—ács) Munkavédelem a mezőgazdasági üzemekben A MEDOSZ széles korú vizsgálatsorozattal mérte fei, hogyan alakul a munkavéde­lem helyzete a mezőgazdasá­gi üzemekben. Megállapítot­ta, hogy miközben az utób­bi években többszörösére nőtt a gépek száma és a vegy­szerek mennyisége, sikerült csökkenteni a halálos és a tömeges balesetek, valamint a három napon túl gyógyuló sérülések számát. 1960—1968 között az ezer főre jutó bal­esetek száma 40.3-ról 30.6- ra, a százezer főre jutó halá­los baleseteik száma pedig 59-ről 18-ra esett vissza. Az adatok szerint az álla­mi gazdaságokban a legtöbb baleset — az esetek 20—20 százaléka — a növényter­mesztésben és az állatte­nyésztésben fordult elő. A gépjavító vállalatoknál a balesetéle 33 százaléka az anyagmozgatással függ össze. A balesetek számának csökkenése a korábbi intéz­kedések eredményességét igazolja. így például a ma­gasabb színvonalú szakem­ber-ellátás érdekében a me­zőgazdasági gépészmérnöki karon munkavédelmi szajc- mémökképzés indult, a mű­szaki problémák tudományt» kutatására pedig az egyete­men kutatási csoportot hoz­tak létre. Cseressnyessüret LmdZ%£etke™add6o holdas cseresznyésében megkezdődött a szüret. A minőség kiváló, csupán a mennyiséggel van baj, mert az elmúlt évi­hez képest mindössze fele termés várható. (Foto; Kiss Béla), jelentés — „holt szezonbólr Húszmilliós karbantartás a Hatvani Cukorgyárban „Holt szezonban” sem szü­netel a munka a Hatvani Cu­korgyárban, a szokásosnak mindössze felényi fizikai lét­számmal is nap nap után te­kintélyes feladatokat olda­nak meg az ipartelepen. Mint Vajda József főmér­nök elmondotta, az idei kar­bantartási időszakban 20 mil­lió forintos állóeszköz-fenn­tartási munkát végeznek s ennek során — egyebek mel­lett — felújítják az úgyneve­zett „nyersgyár” szeletprés- állomását. kicserélik az épü­let régen elavult tetőszerke­zetét. Ugyanekkor egy telje­sen új, HO-kazánt is beépí­tettek, különösen a konzerv­gyár egyre növekvő gőzigé­nyének jobb kielégítésére. Ami pedig a legújabb: jó­váhagyták a cukorrépa gyár­telepi lerakásának, tisztítá­sának és tárolásának 53 mil­lió forintos gépesítési prog­ramját, amelynek tervezésé­hez már hozzá is kezdtek. Jövőre már megvalósítják, az első 10 milliós ütemet, utána pedig 1972-ig teljesen befe­jezik a kivitelezést. 1972-ben már 4400 vagon répát fogad­hat a prizmatelep, úgyszól­ván az emberi kéz érintése nélkül. A jelenlegi nagykarbantar­tási munkák gyorsítására, jobb elvégzésére egyébként a közelmúltban országos első­séget szerzett „Mező Imre” szocialista brigád házi ver­senyt szervezett s ennek eredményeként azt várják most a gyárban, hogy a „holt szezon” feladataival előreláthatóan augusztus de­rekára végeznek. Augusztus utolsó hetére tervezik a pró­baüzemet s szeptember 2-án már megkezdik az idei cu­korrépa feldolgozását is. (0V-) 1969, június 13., péntek Rangunk szerint

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom