Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-05 / 127. szám
Legjobb „védekezés” a cselekvés Válasz — bírálatügyben EGYETLEN NAPON két levelet is kaptunk Micsonai Józseftől, az Eger és Vidéke Körzeti Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet igazgatási elnökétől. Kettő- százhuszonegy sorban válaszolt arra a két nyúlfarknyi észrevételünkre, amely la-^ punk április 22, illetve május 3-i számában jelent meg Felsőtárkány és Nosz- vaj vendégeinek, vásárlóinak, turistáinak jobb ellátása ügyében. E tisztes terjedelemből adódik, hogy bőséges lehetősége nyílott a levélíróinak többek között arra is, hogy az újságírókat kioktassa hány kilométerre esik Síkfőkúttól Noszvaj és milyen időközökben indulnak és érkeznek az autóbuszok Eger és Felsőtárkány között. Ami mégis komoly szót érdemel, az a két- százhuszonegysoros levélnek az a nagyobbik része, amelyben makacs igyekezettel próbálja a szövetkezet elnöke a legszolidabb megjegyzést, javaslatot és bírálatot is visz- szautasítani, megmagyarázni, egyszóval megvédeni a „mundér becsületét”. Nem szánnánk rá dekányi nyomdafestéket sem, ha e válaszokban legalább egy... egyetlen egy esefben olvashattuk volna ezt a szót: „intézkedünk!’’. Olvasóink is megkönnyebbülve fogadták volna ezt a válasz. Sőt! Ha nem is intézkednek, legalább megnézik a szövetkezetnél, hogy e két kirándulóhelyen miként lehet, az ellátást javítani. Tennivaló ugyanis értesüléseink szerint bőven akad, hiszen a szóvá tett problémák ma sem oldódtak még meg. Ezt jelezték a Népszabadságban megjelenő Nem éppen hízelgő sorok, amelyek szintén az átutazók és kirándulóik jobh ellátására hívták fel a figyelmet. ' Megjegyzéseink, javaslataink — úgy érezzük — egynéhány esetben elevenére tapintottak e két kiránduló- hely hiányos ellátásának. Ebből következik, hogy nem megalapozatlan, rosszindulatú rágalom és intrika volt — miként azt a hozzánk írt levélben feltételezték, — hanem a kedvező változás reményében íródtak ezek a sorok. EZT AZONBAN nem így értelmezték a szövetkezetnél. Arra törekedtek, hogy pontról pontra elutasítsanak minden panaszt, megmagyarázzanak, amit 6sak lehet — és azt is, amit nem lehet. Sőt! A terjedelmes levélóen az ellentámadásra is bőven jutott hely, amelynek rövid sum- mázása ez a néhány sor: „A cikk tartalma nem felel meg a valóságnak, éppen ezért annak helyesbítését és írójának felelősségre vonását kérjük.” Helyesbítést kérni minden általunk megbíráltnak joga van, akiről a lapban igaztalan hírek, rágalmak, rosszindulatú, valótlan megállapítások jelentek meg. Ám az előbb idézett esetben, amely a „Tárkányi üröm” címen jelent meg a Népújságban, szó sincs valótlanságról. Még inkább nincs szó rosszindulatról, amelyet Micsonai József elnök feltételez levélben. „Aki ezt a cikket írta, az május' elsején vagy nem volt Felsőtárkányban, vagy pedig a tényeket elferdítette. Nyilván azért nem írta á nevét sem alá, mert két oldallal arrébb ugyanabban a számban „Intrika és rágalom” címmel szintén cikket közölnek. Ami pedig a „Tárkányi üröm” cím alatt leírásra került, enyhén szólva összefüggésbe hozható az előbb említett cikkel.” Az érthetőség kedvéért. 1.'. lapunk munkatársa tehát névtelenül próbálta lejáratni az említet szövetkezet jó hírét, vezetőit. Az igazság? A glosszát kézjegyével látta el mind a két esetben a cikk írója. A névtelenség... a vezetők lejáratása... az intrika ... a rágalom... tehát nagyjából nem stimmel. Említésre méltó viszont e terjedelmes levélnek az a sora, amelyben 'ezt* olvashattuk: ,,A több tízezer olvasó azt hiheti, hogy igaz. amit az újságíró leírt”. Nos...! Erre csak azt válaszolhatjuk: nyugodtan elhi- hetik! Igaz! IGAZ EGYRÉSZT azért, mert az újságíró valóban kint járt és a kisvendéglő Felsőtárkányban valóban zárva volt a cikkben említett időpontban. Erre a tényre egyébként a szerkesztőség megnyugtató, sőt nyugtalanítóan sok tanút tud felsorakoztatni, akik a cikkben írt időt „étlen-szom- jan voltak kénytelenek eltölteni Felsőtárkányban”. Mindettől függetlenül lehet, hogy az említett két kis Klasszában akad némi pontatlanság.' A levél is említi, hogy Noszvajon nem 2500 ember várja a jobb ellátást, hanem „csak” 1969. Sántít- . hat más adat is, amelyet a most folyó népi ellenőrzési és más vizsgálatok alapján szívesen helyreigazítunk, hogy olvasóink tiszta képet kapjanak e két kirándulóhely ellátásáról. Ezek azonban úgy véljük, csak részletkérdések Az apró elírások, sajtóhibák nem adhatnak indokot és okot arra, hogy a szövetkezetnél minden érvünket, javaslatunkat, bírálatunkat mereven visszautasítsák, a „legjobb védekezés a támadás” elve alapján. Vitatkozhatunk a nyitvatartási időn, azon, hogy mi a funkciója egy útmenti csárdának, vagy miként lehetne még jobbá tenni Noszvaj, Síkfőkút ellátását. Azt is elismerjük, hogy ez ügyben sok millió forintot áldozott már a szövetkezet, de ezek... részletkérdések. A kétszázhuszonegy soros levél lényege ugyanis az, hogy semmilyen hibát nem hajlandók elfogadni e szövetkezetnél, sőt intrikával, a vezetők lejáratásával, rágalmazásával gyanúsítják lapunk munkatár. saít. SOKKAL JOBB „védeke- zés”-t ajánlanánk e kétszázhuszonegy soros magyarázkodás, bírálatvisszaverés, gyanúsí tgatás helyett: a tettet, a cselekvést, az ellátás javítását, amely egyébként is fő feladata a szövetkezetnek. Biztosak vagyunk benne, hogy sokkal hatásosabb „ellentámadás” lenne ez a „Bak- táig érő” levélnél. Becsületesebb is mert mi sem a magunk, hanem a lakosság, a fogyasztók érdekében emeltünk szót, s így a válasz nem csak bennünket sért, hanem elősorban azokat az embereket, akik érdekében e glosszákat megírtuk. A valóságkutatás műhelye íi. Látogatás az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetében C ikkünk első részében bemutattuk az MSZMP KB Társadalomtudományi intézetének sajátos arcú tudományos munkáját és ismertettük egyik nagy jelentőségű vizsgálódásuk, a tanácsok tevékenységével kapcsolatos széles körű kritikai elemzés néhány új gondolatát, következtetését. Igen érdekes és tanulságos megállapításokhoz vezetett az intézet másik nagy kutatási témájának, a mynkásosz- tály helyzetének — a tanácsi munka vizsgálatához hasonlóan sokoldalú — felmérése is. A Csepel Vas- és Fémművekben például nyolcezer munkás bevonásával indult részletes vizsgálat a pártbizottság felkérésére a Társadalomtudományi Intézet kutatóinak közreműködésével. A vizsgálat kiterjedt a dolgozók munka- és élet- körülményeinek legfontosabb kérdéseire, a munkásíközvéle- mény jellemzésére. A sokféle és sok helyen végzett vizsgálatok gazdag eredményét mutatják azok az értékes tudományos tanulmányok, amelyek egyebek között a munkásosztály fogalmát, a magyar munkásosztály tőkés korszakbeli fejlődésének fő vonásait, a mai mnn- kásifjúság helyzetét és társadalmi szerepét, a munkás- nők élet- és munkakörülményeit, vagy a dolgozók lakásviszonyait elemzik. Mint Illés János, a Társadalomtudományi Intézet egyik tudományos szakvezetője mondja, a Csepelen és másutt végzett felmérések, vizsgálódások egyik tanulsága, hogy bár sokat írtunk és beszéltünk a munkásosztályról, megbízható tudományos szinten mégis viszonylag keveset tudunk a munkásság összetételéről, mai jellegzetességeiről, demográfiai viselkedéséről, gyermekeinek pályafutásáról, jövedelmének és lakásviszonyainak alakulásáról, fogyasztási szokásainak új vonásairól. A vizsgálatok megmu- *"* 14 * * tatták, hogy a szocializmus jelentősen átformálta a munkások nagy rétegeit, s alaposan megváltoztatta magát a munkás fogalmát is. Az ipari és társadalmi fejlődés lényegesen átalakította a nagy munkásrétegek tevékenységének jellegét, új körülmények között, újszerűén dolgozó, újfajta munkáscsoportokat teremtett, egyes régi munkásrétegek számarányát pedig érezhetően csökkentette. így már kezd korszerűtlenné válni a munkások még ma is alkalmazott hagyományos kategorizálása, szakmunkásokra, segédmunkásokra és betanított munkásokra történő csoportosítása. A különböző automata gépek kezelőit például változatlanul szakmunkásnak tekintik, holott már csak részben hasonlítanak a régi szakmunkásokra. Munkájukban lényegesen nagyobb részaránnyal van jelen a szellemi tevékenység, minit a hagyományos értelembe vett szakmunkásokéban. A változás mutatja, hogy 1930-ban a magyar ipari dolgozók 40 százaléka nyolc, szinte teljesen kézműves jellegű — asztalos, cipész, szabó, fodrász, stb. — szakmában dolgozott, s csak 11 százalékukat foglalkoztatták , a modernebb technikával kapcsolatban lévő fémipari, gépipari és villamosipari szakmák, 1963-ban viszont az előbbi iparágakban már csak a munkások 20, az utóbbiakban pedig 38 százalékuk dolgozott. A tudományos és technikai haladás, s a különböző szakmák és iparágak struktúrájának, a fizikai munka jellegének változása új viszonyokat teremt a munkásosztály összetételében, s rétegeinek ' életkörülményeiben is. Fokozatosan a munkásak kategóriájába kerülnek például az új technikai követelmények ellátására specializálódott műszakilag magasabban kvalifikált rétegek is, s ez távlatilag közelebb hozza egymáshoz a dolgozó társadalom különböző csoportjait, fokozatosan elmossa az osztálv- jellegű különbségeket. Védőkosár a cső fektetéshez A közművezetéki csövek fektetésénél a munkát eddig hosszú, megtámasztott oldalú árkokban végezték Az Építéstudományi Intézetben kidolgoztak egy új építési módszert, melynek során a csöveket egy védő- kosárral együtt emelik be az árokba. Az árok hossza a kosár méretével megegyező, oldala nincs megtámasztva. A csőfektetési munkát a kosár védelmében végzik el. Az új módszerrel gyorsan és a közúti forgalom minimális zavarásával lehet vezetéket építeniMTI Foto — Bajkor József felvétele. (KS) Szót kérnek - tetteket ígérnek Üjsághír: „Heves és Nóg- rád megye fiatal mezőgazdasági szakmunkásai tanácskoztak Egerben, az SZMT- székházban”. „Fenntartás nélkül szeretni kell a földet, azt a földet, amely évezredek óta kenyerünket adja”. így bocsátotta, útjára annak idején hallgatóit az egyetem idős profesz- szora. Azok az emberek, akik túljutottak életük java részén és gondjaik nap mint nap összfonódtak az időjárás, a vetés, a termés alakulásával, szinte az ösztön parancsára mondják az igent arra a kérdésre, hogy szeret-e a mezőgazdaságban dolgozni. De vajon a fiatalok, akik az iskolákban tanulták a mezőgazdasági munkát, hogyan felelnek erre a kérdésre? — Miért választotta a mezőgazdaságot munkaterületének? — kérdezem Kemene- si Csillától, Nógdrád megye szakmunkásküldöttjétől. — Erre az lenne a legegyszerűbb válasz; azért, mert szeretem. Csakhogy nem ilyen egyszerű a dolog. Nem elég a szeretet. Rengeteg visszahúzó erővel kell megA munkásosztály helyzetének vizsgálata a szembetűnő fejlődés tényei mellett néhány változást igénylő jelenségre is felhívta a figyelmet. Bár jelentősen nőtt a munkásság általános és szakmai műveltsége, tény, hogy a mai munkások 60 százaléka nem végezte el a nyolc általánost. Ezek zömét ugyan az idősebbek teszik ki — a tizennyolchuszonöt év közöttieknek 32 százaléka végezte el az általános iskolát — mégis feltűnő, hogy az iskolaköteles munkásgyermekeknek évente 14 százaléka hagyja abba a tanulást, még a nyolc általános befejezése előtt. A munkásosztály helyze- “ tévéi kapcsolatos kutatások, felmérések azzal a tanulsággal szolgálnak, hogy alaposabban tanulmányozni kell a munkássá válás lépcsőit, szakaszait, mert a folyamatok, jelenségek jobb ismerete megkönnyítheti közeledésünket a megszokott életmód változása miatt önmagában is gondokkal, problémákkal, sokszor belső vívódásokkal küszködő emberekhez, jobban szót értünk velük, ha ismerjük életkörülményeik sajátosságait, a munkássá válás folyamatának ellentmondásait. Különösen a vidék, a falvak élő problémája ez. A mezőgazdasági lakosság több közbeeső, átmeneti fokon, köztük az ismert „kétlakiság” állomásán megy keresztül, míg véglegesen, szokásaiban, általános műveltségében, szabad idejének felhasználási módjában, a kultúra befogadásának formáiban, tápbírkózni ezen a pályán, ami az iparban nincs meg. Hogy csak egyet említsek: a velem egykorú lányok, akik gyárban dolgoznak, minden második héten szabad szombatosok. Mindenre több idejük jut. Akár színházról, akár moziról, vagy bármiről legyen szó- Nekem gyakran a vasárnapom is foglalt. A fiatalok, ha megkérdezi őket, mindig az első helyen említik a szabad idő problémáját. Nem véletlenül. — Szerintem az egyre növekvő szakmunkásgárdával el lehet érni, hogy iparszerűvé váljon a mezőgazdasági termelés. Én ezt tartom az egyik cékitűzésnek. Ügy gondolom, hogy ez helyes felfogás, mert szakmunkát az élethez kell igazítani, mivel — véleményem szerint — jelenleg le vagyunk maradva egy lépéssel a mai életformától. — A szakma szeretetének is van ésszerű határa — mondja Tóth József, a mát- raballai Űj Barázda Tsz növénytermesztő gépésze. — Gyakran fordul elő, hogy a hároméves szakmunkásképző iskolát végzett filálkozásának struktúrájában, társadalmi aktivitásában, egyszóval gondolkodásában is munkássá válik. Számbelileg sem jelentéktelen a „kétlakiak” rétege, hiszen hazánkban ma még a munkások 30 százaléka kötődik ilyen vagy olyan formában a földhöz. De nemcsak a munkásosztály összetételében, hanem a falu életében is észrevehető változásokat teremt a földművelőből munkássá válás folyamata, mert nemcsak a falu népe árad a város felé/ hanem a városi szokások és életmód, az ipari kultúra — és velük együtt ezek igénye — is ezer és ezer csatornán át áramlik a városból a falu, a föld népe felé. M indezeket, s a tudomá* * nyos analízis által feltárt egyéb problémákat figyelembe kell venni a társadalom, az állam életének irányításában, a jövő tennivalóinak kidolgozásában. Miután a Társadalomtudományi Intézet az MSZMP Központi Bizottságának intézete, s annak megbízásából foglalkozik az aktuális társadalmi kérdések vizsgálatával, kutatásainak eredményei szinte közvetlenül hasznosíthatók a társadalom javára. Az intézet tevékenységével való megismerkedés azzal a megnyugtató érzéssel tölti el az embert, hogy az MSZMP következetesen támaszkodik munkájában a tudománv szubjektív vonásoktól mer - tes. hiteles eredményeire, a tudományosság igénye hatja át a párt irányító, jövőt formáló tevékenységét. i Szathmári Gábor I ataLt egyszerű gépkezelőként dolgoztatják. Miért? Az állam igen sok pénzt fordított tanításukra. Hogyan térülnek meg a befektetett anyagiak. ha nem hagyják tudásának megfelelő helyen dolgozni a szakmunkást? A dolgozónak is rossz, az államnak sem hasznos az ilyen megoldás. — Nem ritka az sem, amikor a háromhónapos trak- torostanfolyamot végzett dolgozó többet keres, mint a hároméves szakmunkásképző iskolával rendelkező gépész. Ilyenkor aztán ki az, akiben nem vetődik fel a kérdés, érdemes volt-e ezért ennyit tanulni? Kifogásolom azt is, hogy nem biztosítanak munkahelyünkön megfelelő tisztálkodási lehetőségeket. Igényt tartunk tiszta, kultúrált munkahelyre. Bihari Béláné, az egersza- lóki Vörös Csillag Tsz szakmunkása- Energikusan, határozottan beszél! — Mindig az volt az elképzelésem, hogy mezőgazdaságban fogok dolgozni. Tervem sikerült: szakmunkás lettem. De sokszor keserű szájízzel térek haza a napi munkából. Nem a fizetésemmel van baj. Jól keresek. Az erkölcsi megbecsülés, amit kapok, az kevés. Sok értelmes ember kallódott már el. A velem végzettek 40 százaléka hagyta ott tanult szakmáját és többségében nem anyagiak miatt. — Lehet, hogy szűk helyi probléma amit mondok, de el kell hogy mondjam: vannak fölöttesek, akik kevésbé képzettek, mint mi. Hiányosak a szakmabeli ismeretek, idegenkednek az újtól. Számtalan esetben tiltották meg, hogy új növényvédő szert alkalmazzak. Nem ismerték hatását és biztos, ami biztos alapon nem engedélyezték használatát. Ez nincs rendjén. Az ésszerűség tiltakozik ellene- Vannak nálunk úgynevezett „befészkelt” emberek. Tudásuk és képzettségük nem indokolja jozició- jukat. Dolgozni akarok, szeretem a munkám. Lehetőséget, bizalmat és időt kérek, hogy bizonyítani tudjak, eredményt mutathassak fel. Bizalmat kérünk mindannyian, akik életpályául választottuk a mezőgazdaságot. Szenvedélyes, bátor hangon vallanak munkájukról, célkitűzéseikről, . gondjaikról a fiatal szakmunkások. És türelmetlenül. Türelmetlenségük azonban nem az egyéni érdekekből, a szakma szenvedélyes szeretetéből fakad. . Szigethy András 1969. júnios 5„ niitiírMt
