Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-04 / 126. szám

Egy egri gyerelangvcrayiil nára van az iskolában folyó oktatót-nevelő munkának, de hidat jelenthet a jövő számá­ra a felnőtt énekkarokhoz is, i hiszen a nagy hagyományú egri kórusélet felfrissítésre ! vár. Dienes Tiborné elképze- i lése bizonyára jó hatást vált ki és megteremti a maga gyümölcsét. A fiatal karvezetők, Bod­nár Zita és Vásárhelyi Már­ta egy-egy csoport vezénylé­sével rátermettségüket bizo­nyították. Az egyes számok­nál a zongorakíséretet Asz­talos Liórándné látta el. A szólisták zongora- és he­gedűjátékkal mutatkoztak be a közönségnek. Dr. Kádár László hegedűs tanítványai megérdemelt sikert arattak. Két tarka virágcsokor volt a hét tánc, amit a zeneisko­lások bemutattak, Borús Vio­la táncpedagógiája kedves játékokkal szórakoztatja és neveli a gyermekeket a mű­vészi moztfásra t fnvUn a 1 Hétfőn este, a Gárdonyi Géza Színházban tartotta év­záró hangversenyét az egri ének-zene tagozatú általános iskola. A nagyközönség még a vi­déki városokban sem „jegv- zi” az iskolák hangversenyét, mert s.em magasabb szintű művészi produkciót, sem kü­lönösebb szórakozást nem remél az ilyen gyerekhang­versenytől, amelyen 6—14 éves lányok és fiúk adnak számot zenei tudásukról, elő­rehaladásukról. Pedig érde­mes felfigyelni rájuk! A pöttöm lányok és legény-, kék Kodály pedagógiai dalla­maival kezdtek, de sor ke­rült bonyolultabb feladatok megoldására is, Beethoven, Kodály, Szőnyi, Balázs, Bár­dos és a játékos barokk ze­nei mesterek műveiből is. Nem kell nagy képzelőerő annak a pedagógiai munká­nak felméréséhez és elisme­réséhez, ami itt folyik a ki­csinyek között, amikor az eredményeket hallja az em­ber. Jólesik látni, hogy tucat­nyi tizenkét éves lány felso­rakozik a színpadon, gondo­san csomagolt kottákkal és több szólamra énekelnek kedves, kellemes dallamokat karmester nélkül, mert Die­nes Tiborné tanárnő betaní­totta őket a zenei megnyilat­kozás fegyelmére. Vagy’ nem figyelemre méltó eredménye-e az oktatásnak, hogy Mos- kovssky Vincéné karmesteri vezetésével egy jó félórás műsort szólaltattak meg a ti­zenévesek, a szólamok biz­tonságával és a művek han­gulatáról sem megfeledkez­ve. Feltűnt és pedagógiailag mindenképpen érdekes kez­deményezésnek tartjuk, hogy a szülők egy kórusmű elő­adásában részt vállaltak. A felnőttek és a gyermekek ilyen „összekapcsolása” hasz­Fogyasztó kenyér Ilyen kenyeret Angliában sütnek. Szójalisztet, búzacsí­rát és búzafehérjét tartalmaz. Ebben a kenyérben csupán 15 százalék szénhidrát van, míg a rendes kenyérben mintegy 50 százalék. Aki ezt a külön­leges kenyeret eszi, hosszabb ideig nem éhes, mert jólla­katja őt a kenyér nagy fe­hérjetartalma (proteinek). ítélet A római Trevi szökőkút yi*é- böl az érmek kiszedése nem büntetendő cselekmény. így ha­tározott a fiatalkorúak ügyeivel foglalkozó római bíróság egy fiú ellen indított perben, akit „súlyos lopásért” feljelentettek., MEG CSAK. A TERVEZÉ­SE folyik a háromszáz kö­zépiskolás diák befogadására alkalmas új kollégiumnak, de máris sok örömet szerzett Gyöngyösön, igaz, gondot is, nem is keveset. De ez a gond a kellemesebb fajtákhoz tar­tozik. Nevezetesen, arról, kell dönteni hová helyezzék el az új épülettömböt. Eddig két elképzelés adott választási lehetőséget. Az egyik szerint a József Attila utca és a Martinovics utca sarkán lévő napközi otthon udvara adhatna helyet a kollégiumnak. Ennek a meg­oldásnak az lehetne az elő­nye hogy az épület kialakí­tásához nincs szükség sza­nálásra. Igaz, a norma sze­rinti teljes terület a négy—< hatezer négyzetméteres telek így még nem lesz meg. Eb­hez a meglévő, elég gyenge állapotú földszintes épület- csoportot kellene lebontani. Magának az épületnek az értéke nem nagy Csak az bonyolítja az ügyet, hogy itt egy napközi otthon és a gyors- és gépíró iskola ka­pott elhelyezést. Ha ez a ré­gi épület eltűnik a föld szí­néről, a két intézménynek kell helyet biztosítani. De — hol? A másik lehetőség a Be- nei út két Oldalán elterülő terület volna. Igen ám, de itt előbb egy régi temető- részt kellene felszámolni. Csupán az exhumálás önma­gában mintegy százezer fo­rintot venne igénybe. Mégis ez lenne a kisebbik kiadás, mivel a közművesítés is megoldásra várna még itt. Nyolcszáz méter hosszan kellene a szennyvízcsatornát megépíteni, a mátrai út alatt alagútban kellene átvezetni a vízvezetéki csövet és az elektromos kábelt is. Erre pedig azért lenne szükség, mert a 24-es út most épül, azt felbontani a kollégium rryat nem volna szabad. MIND A KÉT VÁLTO­ZATNAK nemcsak az a hát­ránya hogy olyan kiadáso­kat is igényel, amik nem közvetlenül tartoznak a kol­légium megépítéséhez, ha­nem az is, hogy mind a két hely elég messzire esik a város központjától, maguk­tól a középiskoláktól is. Es ez utóbbi a lényegesebb kö­rülmény. . Ezért került szóba a har­madik lehetőség. Ennek ér­telmében az úgynevezett SZÖVOSZ-kertben lenne ér­demes a kollégiumot meg­építeni, az új, most készülő tizenhat-tantermes középis­kola közvetlen szomszédsá­gában. Mintegy összekap­csolva a Írét intézményt, amiknek együttműködése egyébként is természetes. Sajnos, ennek a változat­nak is van hátránya. Itt is a szanálás merül fel. Még­hozzá a mostani szabadtéri mozi léte válhatna kérdéses­sé. Hogy mennyire, milyen mértékben, ahhoz pontos mérést kellene végezni. Kér­dés, megéri e egy már meg­lévő, nem is nagyon régi, alig tíz éves kulturális in­tézmény lebontása az új kol­légium elhelyezését — ilyen áron. Mac Hyman: Én meg az őrmester (Zrínyi Kiadó) Újoncnak lenni sefhoí a víM lágon nem könnyű, Ameri­kában sem. De ha valaki egy isten háta mögötti farmról kefül a légierőkhöz — mint a történet főhőse, Will Stock- dale, akkor még az is meg­történhet, hogy nem ő, ha­nem kiképző őrmestere át­kozza el a napot, amelyen ka­tonai szolgálatra alkalmas­nak találták. A szerző rengeteg mulatsá­gos helyzetben ábrázolja a bivalyerejű, de jámbor és jó­lelkű falusi legény összeütkö­zését a „legmodernebb” pszi­chológiai alapon működő amerikai kiképző módszerek­kel, Will szeret! a katonaéle­tet, szíves-örömest vállal minden munkát — nem ő az oka, hogy minden igyekezete ellenére állandóan bünteté­sekkel sújtják miatta a lágy­szívű, gyengelelkű őrmestert, aki szemlátomást teljesen összeomlott ebben a szerep­ben, Willtől minden áron meg akar szabadulni, ez azonban nem sikerül neki. A kiképzés is a legmoder­nebb elvek szerint folyik: az újoncoknak különböző gya­korlati vizsgákon kell átes­niük és ha ez megtörtént, már repülőre is szállhatnak. Will és barátja egy bombá­zóra kerül, amelynek pa­rancsnoka Bridges hadnagy, állandóan tökrészeg. Az ivás- ban a repülőgép egész sze­mélyzete hűségesen követi. Csodálatos kalandokon esnek át Willék velük együtt, szá­razon és levegőben egyaránt. Mac Hyman könyve mél­tán aratott világsikert: ka­cagtató helyzeteit, életteli fi­guráit nem egykönnyen fe­lejti el az olvasó. A regény nemcsak Will Stockdale és mulatságos históriáját mesé­li el, hanem egyúttal csípős és találó szatírát is rajzol a mai amerikai katonaéletről. Sok minden szól mégis » harmadik változat mellett. Nemcsak a hely, hanem a közművesítettség ténye is. Azt is figyelembe kell venni, hogy valamilyen áldozat nélkül nem lehet sehol az új kollégiumot elhelyezni, mert szabad terület nincs. Legfel­jebb parkosított terület, vi­szont ennek csökkentése is könnyelmű cselekedet lenne. Ha viszont arra is gondo­lunk, hogy a kollégium és a középiskola együttese szerve­sen csatlakozhatna a mosta­ni felsőfokú mezőgazdasági technikumhoz, az ebben az épületben elhelyezett egyéb kulturális intézményekhez, nagyon vonzó elgondolásnak kell minősítenünk ezt az öt­letet. Mennyi minden vál­hatna lehetségessé — együtt­működésben, szívélyes kap­csolatban — ilyen módon. Igazi oktatási, nevelési, spor­tolási centrum körvonalai bontakoznak ki képzeletben, előttünk már a lehetőségre fi­gyelve is. És még az is erősíti képze­letünket, hogy az új művelő­dési „kombinát” is erre a környékre kerül a fejlesztési tervek szerint a közeli évek során. NYILVÁNVALÓ, HOGY a szakigazgatási szerv alapos megfontolás után dönt majd a kollégium helyének kijelö­lésében. Mi is csak azért em­lítettünk fel néhány gondo­latot, hogy a mérlegelést se­gítsük a határozat kimondá­sa előtt. Esetleg másokat is serkentsünk arra, hogy kö­zöljék ötleteiket. Hiszen nem csekély dologról van szó. Maga az építkezés leg­alább tízmillió forintot vesz igénybe, tehát jól meg kell gondolni, mire adjuk ki ezt a nagy összeget, nehogy utó­lag jöjjünk rá valami helyre­hozhatatlan tévedésünkre. Az elképzelések szerint az építkezést már jövőre él le­hetne kezdeni és egy évvel később, 1971-ben be is le­hetne fejezni. A megyei ta­nács segítségével így juthat majd háromszáz diák ké­nyelmes, barátságos otthon­hoz Gyöngyösön az új kollé­giumban. (g. molnár) 1969. június 4, szerda PINTÉR ISTVÁN í 21. Bántott a tegező hang, de nem akartam kikérni ma­gamnak, hiszen megvolt ne­kem anélkül is a magam ba­ja. Minek vesszek össze még Ternerrel is? Az exaltábor- nagy és jelenlegi bukméker meglehetősen figyelmesen hallgatott végig. Amikor be­fejeztem Banless látogatásá­nak történetét, felugrott a karosszékből, s járkálni kez­det a parányi üvegkalitká­ban: — Úgy, tehát jól sejtettem! A CIA-ban egyesek azt hi­szik, hogy Csánkó használha­tó ember. Most már értem, hogy miért nem én ... Elhallgatott- Négy-öt kört szó nélkül tett meg. Aztán hozzám fordult — Fiam, neked a magyar haza iránti szent kötelessé­ged segíteni annak a gyüle- vész társaságnak a leleplezé­sében. Még hogy Csánkó ve­zérezredes! Még hogy az emigráns magyar kormány feje! Nevetnem kell! Közön­séges szélhámos! És mpst a kezemben van! Majd adok én neki New York-i teát! — És Mr. Banless... — ve­tettem közbe. — Rá se ránts, fiam! Az a Banless egy közönséges kon­tár. Bízd csak rám! Majd szerzek én neked állást! És különben is, holnap reggelre olyan híred lesz, hogy nem lesz nehéz elhelyezkedned. Banless pedig alighanem be­adhatja a nyugdíjkérelmét. Éppen ideje, hogy kitegyék a szűrét. Amit velem is mű­velt . -. Eszembe jutott, amit az új­ságírótól hallottam Terner és a CIA megszakadt kapcsola­táról. Ügy sejtettem, Terner azért haragszik Banlessre, mert annak része volt benne, hogy neki kitették a szűrét. De ez most közömbös volt számomra. Kiutat kellett ta­lálnom. _ — Tehát mit tegyek? — kérdeztem. —. Mit tegyek, Terner úr? Kijavított: — Altábornagy úr! Fiam, mi, igaz magyarok, a régi megszólításokkal is ápoljuk a szent katonai hagyományo­kat ... — Mit tegyünk altábor­nagy úr? — tettem fél ismét a kérdést, beadva a dereka­mat. — Fiam. te itt maradsz. A menyasszonyod szépen haza­megy, legedig megvársz ee_­gem. Fél háromkor futtat­ják a Livingstone Derbyt, Chicagóban. Háronegyed há­romkor megkapom az ered; ményt és az osztalékokat- Négyig kifizetem a nyerőket, aztán pedig együtt elmegyünk a Rithmus Hallba. — A teára? — sikított fel Ruth. — Oda, oda. És ne féljen, kislány. Bennem és Kása úr­ban igazi, bátor magyar ka­tonaszív dobog. Megvívjuk a csatát, és estére egy győztest — Ma este végre a tied le; szék, darling! — suttogta. De még sok teendőm volt- Mindenekelőtt két órát kel­lett üldögélnem az exaltá- bornagy irodájában. Közben megjöttek Chicagóból az eredmények. Terner úrnak nem adott sok munkát a nyeremények kifizetése. Két esélytelen ló végzett az első és második helyen, a nagy favorit pedig csak harmadik lett. Ez jó kedvre hangolta Ternert, hi­ölelhet magához! A magyar­ság diadalmas harcosát! Jobb híján beleegyeztem. Terner úr tapintatosan ki­ment. Én elbúcsúztam Rudi­tól. Megállapodtunk, hogy es­te hétkor találkozunk az egyik vendéglőben, közel Rithmus Halihoz. Ott nagj jó whiskyt is mérnek. Ruth könnyezve csókol) szén ha a fogadók nyernek, ő veszít. Négy óra múlt, ami­kor bejött értem az irodába. — No, mára végeztünk. Gyere, fiam. Itt lakom há­rom házzal odább. Gyorsan átöltözöm, aztán mehetünk... Vele) tartottam. Bezárta a akméker-irodát, felmentünk a lakására- Betessékelt a szo­bájába, ahol majd haajwtt vágódtam, — Ügye, tetszik? — kér­dezte Terner, látva megrökö­nyödésemet. Jobb híján bólintottam. És csakugyan tetszett az egész falat betöltő kép, ha nem is úgy. ahogy a házigazda gon­dolta. Az előttem ismeretlen festő díszmagyarban, csapata élén, lóháton ábrázolta Ter­nert. Csakhogy a piktornak furcsa elképzelései lehettek a díszmagyarról. A megren­delő — hiszen mi más ihlet­hette volna ezt a képet, mint Terner készpénze — bő szá­rú gatyában, lobogó ingben és amerikai katonasapkához hasonló, de az idegenlégiósok tarkóvédőjével ellátott sap­kában üldögélt a paripán, amely viszont lila színben játszott. — Egy itteni festőnek ül­tem — mondta büszkén Ter­ner. — Igaz, nem tökéletes, de művészileg hiteles. Sajnos, az egyenruhát kissé pontatla­nul ábrázolta, de hát nem tudtam mintával szolgálni neki. Az enyémet ugyanis kénytelen voltom elásni, ami­kor fogságba estem, és a ha­za érdekében átöltöztem ba­karuhába. Szóval, Temer is azok kö­zé a horthysta tábornokok közé tartozott, akik a vere­ség után igyekeztek elvegyül­ni a közemberek között. így olcsóbban úszhatták meg a dolgot. Lám, Temer is meg­úszta- Láttam, hogy gyáva fráter; legszívesebben f el­mondtam volna a vele kötött egyezséget, de most már vé­gig kellett vinnem a játsz­mát. (Folytatjuk.) 70 éve született Federico Garcia Lorea A spanyol fasizmus világhírű áldozatára, a modern spanyol irodalom legnagyobb alakjára emlékezik a világ. Federico Garcia Lorca Granadában született,' jómódú gazda fiaként. Sokoldalú, tehetséges gyerek volt: zongorázott, zeneszerzést tanult, népdalokat dolgozott fel és verset írt. Amikor 19 éves korában Madridba ment, nem volt már egé­szen kezdő az irodalomban. Pályáját a gra- nadai táj élménye, a népköltészet hatása és a spanyol líra kibontakozó új iránya hatá­rozta meg. Első megjelent kötetei, az anda- lúz dalok és a cigányrománcok egy csapásra a spanyol irodalom kiemelkedő személyisé­gévé tették. Lorca példát mutatott a költői hagyomány megújítására, a zárt népi for­mák és a modern asszociációs, sőt látomásos technika egybeforrasztására. Versei a kép­alkotás gazdagságával, megragadó ritmu­sukkal, tragikus mélységükkel keltettek fel­tűnést a költőtársak és az olvasók körében. De Lorca verseiben nemcsak a nyelv és a forma minősége érdemel figyelmet. Az álta­la oly nagyra becsült és továbbfejlesztett granadai folklór világában súlyos társadal­mi problémák feszültek. Csendőrök által zaklatott cigányok, üldözött szegény emberek tűnnek fel a versciklusokban. Sorsuk és konfliktusaik az írót is mindinkább foglal­koztatják. A szegénységgel szolidáris Lorca a költészet mellett az esszét és a drámát is műveli. Különösen a színpadot érzi alkal­masnak művészi és társadalmi eszményei kifejezésére, hatásos szolgálatára. Ma a költő mellett elsősorban a dráma­író emlékét őrzi a világ. A színpadi szerző társadalmi elkötelezettsége, progresszivitása még nyilvánvalóbb, mint a lírikusé. Első da­rabja a Mariana Pineda című szabadságdrá­ma. Ezt követi A csodálatos vargáné, ez a ma is nagy sikerrel játszott költői vígjáték. Lorca a harmincas években a köztársaság népművelő munkáját támogatta. Színtársu­latot alakított, klasszikus müvekkel és saját darabjaival járta az országot. Dramaturg, rendező, író és koreográfus egy személyben. Színházi műhelyének tapasztalatai teszik nagy drámáit a modern világszínház izgal­mas műsordarabjaivá. Ekkor írja a Vérnászt, a Termát és a Bernarda házát. Drámáinak visszatérő motivuma az éle­tet jelképező nőalakok tragédiája. Ezek az asszonyhősök nem törődnek bele sorsuk re­ménytelenségébe. Lázadnak és ha nem ké­pesek magukat'felszabadítani, megváltani — inkább elpusztulnak. E művek a nyelvi anyag és jellemzés azonos forrásaiból me­rítenek, mint Lorca költészete, amelynek ki­emelkedő darabját, a Torreádor-siratót. a magyar olvasók Nagy László csodálatos for­dításában élvezhetik. Népköltészet és mo­dernség izgalmas egysége, tragikus és láto­másos atmoszféra, teszi oly jellegzettessé a Lorca-drám,ákat. Ezek a darabok a magyar színházak kedvelt műsordarabjai. Lorca ma­gyarországi kultuszát segíti összes műveinek kiadása, á Tolnai Gábor nemrég megjelent tanulmánya, amely a fasiszták által megölt író-költő tragédiájának körülményeit deríti fel, eredeti dokumentumok alapján —d— Háromszáz fős kollégium Gyöngyösön

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom