Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-29 / 148. szám

Ki intézze a közügyeket? f A tanácsok önkormányzati i jellegének fejlődésével, mum- i kajuk további demokratizá- ! lásévad előbbre kell lépnünk I a társadalmi ügyintézés út- I ján is. Mit is jelent ez? Tud- ! juk, hogy az igazgatási, az ál- f iami és közügyek intézése I valamikor kizárólag a kütön- [ böző hatóságok feladata és 1 jogköre volt. Az állaitvpolgá- ! rok természetesnek vették azt a gyakorlatot, hogy ha : bármilyen, a magánügyeik kereteit meghaladó igényük, ! panaszuk, jogsérelmük tá­madt, akkor abban állami, megyei, járási vagy községi tisztviselők döntöttek- Az ügyintézés tehát a hiva­talokban összpontosult, hiva­talos ügyet csak hivatalos személy intézhetett A tanácsok rendszerének kiépülésével, majd tevékeny­ségük fokozatos fejlődésével mind nagyobb szerephez ju­tott a társadalmi ügyintézés. Ez azon az alapelven nyug­szik, hogy minél több, a la­kosság bizalmát élvező állam­polgár vállaljon szerepet és kapcsolódjék be a közélet és az ügyintézés vérkeringésébe. Ezen a módon a társadalmi bizottságok és szervek minél több közügy érdemi intézé­sét vegyék át a hivatalos apparátustól. Az ügyintézés ilyen demok­ratizálásában már sok terü­leten előre jutottunk. Pél­dául a helyi tanácsok tag­jaiból alakult állandó bizott­ságok általában számottevő szerepet töltenek be a köz­érdekű ügyek elemző vizsgá­latában és eldöntésében. Az­tán: a tanácsok segítségére, az állandó bizottságokon kí­vül sok helyütt alkalmi bi­zottságok is működnek, egy- egy meghatározott megbíza­tással. Gyakran találkozunk ilyen bizottságokkal például a községfejlesztés területén: felmérik a lakosság igényeit, rendszerezik a javaslatokat, kidolgozzák a községfejlesztés programját a tanács számá­ra és így tovább. Mind gyakoribb, hogy a "»^tanács végrehajtó bizottságá­nak elnök hely etesi tisztségét egy-egy' tanácstag társadalmi munkában vállalja. A társa­dalmi elnökhelyettes, mond­hatni a jövő előfutára. Olyan alakja az állami, az igazga­tási és közéletnek, aki tiszt­ségét nem fizetésért tölti be, viszont szerepe, jogköre, ha­tósági tekintélye semmiben sem különbözik a többi veze­tő tisztségviselő pozíciójától. A társadalmi bíróságok is az ügyintézés, közelebbről az igazságszolgáltatás társadal­masításának tényezői. A tár­sadalmi bíróság tulajdonkép­pen az állam igazságszolgál­tatási funkcióját veszi át a társadalmi érdeket sértő vét­ségek elbírálásának megha­tározott körében. De itt em­líthetjük a népi ülnökök sze­repét is. Egy másik területen a népi ellenőrök képviselik a társadalmi ügyintézés igen fontos szerepkörét. A társadalmi ügyintézés ki­bővítésének rendkívül válto­zatos formái képzelhetők el, Július l-lffl: . Cipőár- változások Július 1-től életbe lép a ci­pők egyszerűsített forgalmi- adó-rendszere összhangban a fogyasztói árrendszer töké­letesítésével. A lábbelik fo­gyasztói árát július 1-től az eddig 251 helyett húszféle forgalmiadó-kulccsal képezik, így. az azonos jellegű cipők forgalmi adója egyforma lesz. • Az új adókulcsokkal képzett árak helyesebben tükrözik majd a ráfordítási arányokat. A forgalmi adó egyszerűsítése egyes lábbeliknél, választé­koknál különféle méretű ár­emelkedésekkel és árcsökke­nésekkel jár. Az árváltozá­sokban kifejezésre jut a kész- bőr termelési árának csök­kenése is. A vásárlók számá­ra általában kedvező ármoz­gás várható azoknál a cipők­nél, amelyeknek a felsőrésze bőrt helyettesítő anyagból készül. A gumilábbelik ára körülbelül 10—20 százalék­kal csökken. Az árak nem feonnal, hanem folyamato- fokozatosan változnak. s nem is szükséges, hogy or­szágosan egységes sémák sze­rint folytatódjék ez a fejlő­dés. A lényeg az, hogy a la­kosság minél szélesebb réte­geit vonják be az ügyintézés­be. Olyan állampolgárok so­kaságát, akik ezt a társadal­mi megbízást ugyanolyan közéleti felelősséggel teljesí­tik, mintha fizetett tisztség- viselők volnának. Mindazon­által Itt vigyázni kell a mér­cére: ne feledjük el, hogy az emberek a feladatokon nő nek fel, éppen a megbízások teljesítése közben szerzik meg azt a jártasságot és fej­lesztik ki magukban azt a közéleti felelősségtudatot, ami a társadalmi ügyinté­zéshez szükséges. A társadalmi ügyintézés további fejlesztésének döntő feltétele tehát a bizalom. Vi­szont akadálya lehet kicsi­nyesség, és a féltékenység. Van olyan hivatásos tisztség- viselő az apparátusokban, aki ugyan roskadozik a mun­ka terhe alatt, ideje sem jut elegendő arra, hogy min­den ügyet tüzetesen szem­ügyre vegyen, mielőtt a dön­tő szót kimondja, mégsem bízná társadalmi aktivistákra az elemző vizsgálatot, mert úgy van vele, hogy amit nem 6 maga csinál, az nem lehet jó. Jó néhány olyan közéleti munkaterület kínálkozik, ahol nagyon is célszerű a társadalmi ügyintézés kiter­jesztése. Ilyen például az esz­közökkel való gazdálkodás, az elosztás, a felhasználás társadalmi ellenőrzése, a pa­naszok és a jogsérelmes ese­tek kivizsgálása, legalább a tények pontos felderítéséig, mert ennek alapján a törvé­nyeket és a lehetőségeket szakszerűen ismerő tisztvi­selő már könnyen és igazsá­gosan mondhatja ki a végső szót. Ki intézze hát a közügye­ket? Erre a kérdésre azt válaszolhatjuk: minél előbb és minél kiterjedtebben — maga a közösség. Éppen ez a közéleti demokrácia to­vábbfejlesztésének alapvető célja. Ezen az úton kerül a társadalom mind szorosabb ellenőrzés alá az egész köz­élet, benne a hivatalos ügy­vitel is. A szocialista demok­rácia továbbfejlesztésének menetében ezeket a fő tö­rekvéseket kell szem előtt tartanunk és lépésről lépésre haladva, megvalósítanunk. Horváth József Minden harmadik forintunk „elvész a piacon" — A drágaság okai „ördögi körbe" zárulnak ? — Hová lett ezer hold zöldség ? Amint a beavatottak mond­ták; a statisztikusok keze egy pillanatra megállt mie­lőtt leírták volna a számot, hogy ez év első felében a piaci árszínvonal 128 száza­lékra növekedett országos szinten, megyénkben pedig még ennél is magasabbra szökött. Mit jelent ez a hétköznapi ember nyelvére lefordítva? Azt, hogy aki a „piacról él ’ ez évben 30 százalékkal drá­gábban vehette meg a zöld­ségét, gyümölcsöt, halat, ba­romfit, gombát, savanyúsá­got, mint a korábbi évben. S még inkább egyszerűsítve ezt a közgazdasági fogalmat, majdnem minden piacon el­költött harmadik forintunk „elveszett”. Ugyanannyi pénzért móst egyharmadával kevesebb árut vehettek a há­ziasszonyok, vásárlók, mint az elmúlt év hasonló idősza­kában. Ez elsősorban a városokat, pácokról élőkét sújtotta, hi­szen a termelőszövetkezetek általában tartanak üzletet a faluban, ahol majdnem ön­költségi áron vásárolhatják meg a helybeliek a zöldséget, gyümölcsöt, tojást, baromfit, Vagy más terméket. A kérdést elsősorban a városban, ipartelepeken, a bérből és fizetésből élő mun­kások, alkalmazottak tették fel az idei piaci árakat lát­va: Miért ez a drágaság? o o o o Kezdjük talán a termelők­nél. A kérdésre, hogy az idén miért szöktek olyan magas­ra a piaci árak Fekete Sán­dor á boconádi tsz kertészeti agronómusa azzal válaszolt, hogy közbeszólt az időjárás. — Két-három hetet kés­tünk. Tavaly ilyenkor már javában szállítottuk a para­dicsomot, paprikát és egyéb zöldséget. Most meg... — csak legyint és távoli időpon­tokról beszél, amikor már igazán nagy tömegben tud­nak szállítani ezekből a zöld­ségfélékből. Érdekes halla­ni... nemcsak tőlük, de a szomszédos közös gazdasá­goktól is, hogy szinte „leáll­tak a primőrről”. Sokba ke­rül! Szentes környékéről meg valósággal özönlik a korai zöldség. S sz nem éri meg, hogy piacra vigyék — saját autójukkal, — a korai, vagy későbbi zöldségféléket. Nekik is volt standjuk Egerben, de rossz üzletnek bizonyult. így főleg szerződésre termelnek. — Az árak? — A salátánk „már le­ment”. Átlagban egy húszért adtuk el... főleg exportra. Effelől nem panaszkodha­tunk. Az uborkaárak már kevésbé tetszettek — mond­ják a kertészek. Ügy saccol- ják, hogy az idén egyharma­dával kevesebbet kaptak árujukért, mint tavaly, pedig majdnem kétszáz holdról ad­ják az idén is — a vártnál jobb termést — paradicsom­ból, paprikából, borsóból, zöldbabból, karalábéból, uborkából. A másik termelő a hevesi Rákóczi Tsz kerté­szei is megerősítik azt a vé­leményt, miszerint zöldséget, gyümölcsöt elsősorban szer­ződésre érdemes termelni. Nem kifizetődő házalni, a termékekkel, hiszen szabad­piacon — haszonnal — legfel­jebb a húsz százalékét lehet eladni az évi termésnek. Töröcsik Gábor bizonyítja ezt, aki nagy szakértője a budapesti, iparvidéki piacok­nak, s akinek sokat kell al­kudni ezeken a helyeken ... lefelé, mert rendszerint a szerződés alapján át nem vett termékeket próbálja értéke­síteni. Perger László főkertész arra is magyarázatot adott, hogy a hevesi Rákóczi Tsz- ben, de máshol is, — miért csökkent évről évre a kerté­szet területe. — Lassan mi kertészek is „búzapártiak” leszünk, ha ez így megy tovább. Nemrégen százharmincán mentek nyug­díjba a tsz-tagok közül. Na­gyon meg kell gondolni, mennyi munkaigényes nö­vényt termesszünk ezután. A szőlő és gyümölcs területét nem lehet csökkenteni. így tehát nem marad más meg­m Nem nőknek való A piszkos olajfesték dara­bokban maliik le az italpult melletti falról. A délelőtti nap félszegen botorkál a kompolti kocsma olajos pad­lóján. A biliárd-asztalnál ko­pott vasutasruhás férfi dü­löngél. Az asztal szélére he­lyezi a féldecis poharat, a dákóval meglöki a golyókat. Elégedetten felnevet, kivil­lannak sárgái fogai. Egy ba­juszos férfi zsíros kalapban ücsörög a sarokban. Fiatal szóke nő lép be vi­lágoskék ruhában. Két üres szódásüveget cserél és már megy is. Mozdulok, hogy nyissam az ajtót. Szeren­csétlenül. Kiverem a szódát a kezéből. Nem ismerkedési trükknek szántam, de most már elkerülhetetlen. Viszem a szódát, beszélgetünk. Főis­kolát végzett. Agrármérnök. Kölcsönösen bemutatkozunk. Harangozó Károlyné. Lány­nevet vártam. Túl fiatalnak látszik. — Pedig már öt éve vé­geztem. — Azóta itt dolgozik Kom- polton? — Egy esztendő kivételé­vel. Négy éve vagyunk a férjemmel a kísérleti intézet­ben. A kutatási központ impo­záns épülete karcsún emel­kedik a fehérre meszelt há­zak fölé. A kocsma ajtaja fe­ketén ásít — Azt nem kérdezem, hogy szereti-e a munkáját. Bizto­san. De arra kíváncsi vagyok, hogy szereti-e a falut? — Ha azt mondom, hogy igen, nem mondok teljesen igazat. Négy éve élek itt. Falun ea sok idő. Megszoktak már az emberek. És mégis. Ha megyek az utcán és talál­kozom a brigádomban dolgo­zó férfiakkal, nem köszönnek. Mert én csak asszony va­gyok. Odaköszönök, nekik, vagy elfogadják, vagy nem. — Járnak valahová szóra­kozni ? — A kocsmába járjunk? — Mozi? — Az étteremben van ve­títés. Régi idők mozija. — Az ország egyik fontos kutatóintézete ez. Nem kel­lene gazdagabb szórakozási lehetőséget biztosítani ? — Es ha azt mondom, hogy kellene? És ha nem az or­szág egyik fontos kutatóinté­zete lenne, akikor nem kel­lene? — Eredetileg is az volt a terve, hogy kutatóintézet­ben dolgozik, vagy véletlenül került ide? — Nem véletlenül. Választ­hattam. Mehettem volna Tenkre az ottani termelő- szövetkezetbe. — Miért nem oda ment? Sokkal jobban lehet keresni. — Féltem. — Félt? Mitől? — Az egész termelőszövet- kezetbeni élettől. A strapá­tól. Nem bírnám elviselni a munkamódszereket, a körül­ményeket. — Ezek szerint nem is tart­ja magát alkalmasnak arra, hogy bármelyik tsz-ben ve­zető szerepet töltsön be? — Nem tartom. — Általában a nőket nem tartja megfelelőnek erre a szerepre? — Egyáltalán nem. Szerin tem a nők nem valók a me­zőgazdaságba, külünosen ter­melőszövetkezetben kulcspo­zíciók betöltésére. — Vannak női tsz-elnökök! — Extrém eset. A nők bio­lógiai. pszichológiai felépíté­sük alapján nem versenyké­pesek egy olyan területen, ahol a fizikai képességeknek néha meglehetősen erőszakos hatalmi elgondolásokkal kell párosulni. — Csak nem tagadja a női egyenjogúságot? — Bizonyos mértékig igen. El tud képzelni egy nehéz­bombázó parancsnokának nőt? — Nem. De kanyarodjunk vissza a realitáshoz. Véle­ménye szerint a nőknek hol a helye a mezőgazdaságban? — Semmiesetre sem a kapa mellett. — Nem dolgozhat minden­ki kutatóintézetben. — Nem. De ki lehetne vá­lasztani olyan munkaterüle­teket, amelyek megfelelnek a női nem fizikai és sajátos lelki adottságainak. Ez az igazi egyenjogúság. Külön­ben is, a falusi nők, asszo­nyok koránt sincsenek az egyenjogúság olyan szintjén, mint a városiak. Ne haragud­jon, hogy elbúcsúzom, de sietnem kell. Két gyerek vár otthon. Átadom a szódásüvegeket. Presszó híján visszaballagok a kocsmába, A biliárdasztal szélére három féldecis pohár sorakozik. A vasutasruhás iz­zadó homlokkal töpreng a megfakult biliárdgolyók fe­lelt. Vajon otthon hogy köszön majd az asszonynak... Ssisetb" Aüdrás oldás, mint a kertészet „csonkítása”. Ez pedig nemcsak hevesi gond, Máshol is hozzájárul a munkaerő hiánya a kertésze­ti területek csökkenéséhez, amely megyei szinten immár az ezer holdat is meghaladta, s nem lehetetlen, hogy a kö­vetkező években tovább tart a „kertészet válsága”. o o o o — Nagyon furcsa és sokat vitatott kérdés ez nálunk is — csatlakozott a „kertészet válságáról” szóló megállapí­táshoz Urbán Imre a Dél- Heves megyei Termelőszö­vetkezetek Területi Szövetsé­gének titkára. — Azt tapasz­taljuk, hogy a termelőszövet­kezetek általában tisztessé­gesen alacsony árön adják el termékeiket, a piac mégis drága. Említhetném a főző­tököt, amelyet 40 filléres áron vesznek és a piacon en­nek négyszereséért árulják. Az uborkának is igen ala­csony az átvéteti ára, a zöld­babé is, hiszen tavalyi ki­lenc forintos kezdő ár he­lyett most 3,40 forintot adnak érte. A káposzta is igen ala­csony áron kel el s több más zöldségféle, amelyet olcsón ...olcsóbban vásárolhatnának meg a piacokon, ha nem len­ne annyi közbeeső állomás, ahol ráteszik az újabb és újabb terheket, százalékokat a zöldségre, gyümölcsre. Ezért nem vásárolhatják tehát olcsón ezeket az áru­kat, még akkor sem —, ha mint néhány példa mutatja — a szövetkezetektől vi­szonylag alacsony áron ve­szik meg a vállalatok a ter­mést? o o o o Kövessük az áru útját, amely a jelek szerint igen hosszú és göröngyös a terme­lőtől a piacig. Az első állo­más a MÉK felvásárló tele­pe Kálban. Batki József, a szakma régi ismerője igyek­szik magyarázatot adni. — Miért drága a zöldség és a gyümölcs? Mert a szö­vetkezetek termelési költsé­gei még mindig magasak. Egyre jobban „fáznak” a kertészettől. Nem mindenből termelnek eleget, a szállítás sem szervezett... a piacról nem is beszélve. És az árak .. Tavaly alig tudtunk a bur­gonyáért két forinton felül fizetni, most 3,80-ig „men­tünk fel”. Almából az elmúlt évben 3—4 forintért áraszt­hattuk el a piacot, az idén 14 forintért is megvették. Ez is magyarázat.. — S mi várható a követ­kező hónapokban? — Javulás...! Bízom ben­ne, hogy az elmúlt évhez ké­pest olcsóbb és több árunk lesz. A felhozatal biztató, áraink szinte naponként csökkennek majd. A telepvezető felsorolta, hogy aznap mennyiért vá­sárolták az uborkát, borsót, zöldbabot, főzőtököt, szamó­cát. Kíváncsiságból megnéz­tük, hogy az egri piacon más­nap milyen árban kerültek ezek a vásárlókhoz. Nos... eléggé nagy volt a „szórás”. A 40 fillérért vásárolt főzőtö­köt 1,60-ért árusították, míg a hetvenfilléres hegyes pap­rika ára — mire a piacra ke­rül — tízfilléres veszteséget zárt magába. A MÉK stand­jain ugyanis hatvan fillérért volt kapható. A borsó, sza­móca, bab, uborka nagyjá­ból a tisztességes haszonnal tetézett áron került forga­lomba. De így is drágán, mert a ribizli, cseresznye, meggy és az eper ára jóval felette volt a tíz forintnak. o o o o — Igen, a vevőik drágáillják áruinkat, — ismeri el Patkó József, a Heves megyei Szö­vetkezetek Értékesítő Köz­pontjának elnöke. — De bennünket is szorítanak az árakkal s bármilyen furcsa eddig kétmillió forintot fi­zettünk rá a zöldség és gyü­mölcs vételért, eladasara. A kisköreiek például pana­szolták, hogy csak 3.40 forin­tért vesszük át tőlük a zöld­babot, holott tavaly a kezdő ár 9 forint volt. Mit tehe­tünk? A HUNGAROFRUCT maximálisan négy forintban állapította meg a zöldbab árát. Félő, hogy a paradi­csomnál is problémák lesz­nek, hiszen a külkereskede­lem szintén négy forintban állapította meg a kezdő árat. Mi most még 30 forintot is adunk a paradicsom kiló­jáért ... A napokban emel­tük fel az uborka átvéteti árát is, mert az egri piacra 80 mázsát kellett soron kí­vül szállítani. Sok esetben hiába igyekszünk elfogadható árakat kialakítani a két leg­nagyobb vevő Budapest és a HUNGAROFRUCT „dik­tál”. Es a piaci szervezetlen- lenség. Egy példa: jó az uborkatermés. Nagy szállít­mányok érkeznek a „Bos- nyákra”. A fővárosi vevők turkálnak az áruban és ala­csony árat kínálnak. Akik felvitték az árujukat most már a „fejsze r.velét mentve” olcsón eladják ... S néhány napig nem vállalkoznak szál­lításra. A fővárosban kevés lesz az uborka. Az ára újból fölmegy és újból elindulnak a szövetkezeti teherautók te­le uborkával... és aztán iá­mét „letörik” az árat. Tehát a szervezetlenség ... — Ez a mi piacunk legna­gyobb átka — mondja Patkó József. — Nem az a lényeg, hogy ki látja el a piacot a tsz-ek, a MÉK, vagy a fo­gyasztási szövetkezet, hanem az, hogy lehetőleg rendszeres koordinált, évekre összehan­golt legyen a termelés, szál­lítás, ellátás. Tőle is megkérdeztük miért volt eddig ilyen drága a piac? — Két okot említhetnék. A múlt évben eltett zöldség és gyümölcs közül sok megrom­lott. Különben is kevesebb volt a raktárakban, mint amennyire szükség lett vol­na az „árak tartásához”. így adódhatott, hogy az almát, az elmúlt év hasonló idősza­kához képest az idén kétsze­reséért vehették csak meg a vásárlók. A másik okból; a későbbi érésből adódott, hogy az újburgonya szintén dup­lájába került, hasonlóképpen a zöldpaprika is. de a hagy­ma, s más termékek ára is fölötte volt a tavalyinak. o o o o Ezért veszett hát minden harmadik forintunk a pia­con ... A piaci szakemberek most már optimisták. Azt mondják néhány hét... és minden jóra fordul. Több ol­csóbb termék kerül a piacra, mint az elmúlt évben, gon­dosabb lesz az ellenőrzés és bizonyos fokig kiegyenlítődik a vásárlók eddigi negatív mérlege. De így lesz-e? Egyelőre ugyanis az a hely­zet, hogy a termelőik panasz­kodnak az alacsony felvá­sárlási árak miatt! A MÉK kétmilliót fizetett rá a zöld­ség és gyümölcs idei adásvé­telére. A vásárló is elégedet­len, mert sok forintja veszik ott a piacon anélkül, hogy bármit is kapna érte. Ördögi kör ez? Olyan lakatja van, amelyet képtelenek vagyunk feltörni; szervezettebb, jobb ellátást s nem utolsósorban olcsóbbat biztosítaná a piaco­kon? Nehezen hihető ez el, bár nehéz leckének ígérkezik. Megoldása mégis sürgető, hi­szen itt az életszínvonal nö­vekedésére, vagy csökkené­sére megy a „játék”. Ez pedig nem játék... és nem egyszerű piaci ügy. Kovács Endre 1969. június 29., vasárnap

Next

/
Oldalképek
Tartalom