Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-18 / 138. szám
A TUSKE MEGMARADT A felsőin látszólagos nyugalma mögött, elég komoly feszültség húzódik meg Aba- sáron. A termelőszövetkezet vezetői között néhányan úgy gondolják, hogy a tavasszal sikerült rendezni a dolgot, mások viszont nem így tartják. Mint a hamu alatt az izzó parázs — lángja nincs, de egy erősebb szél elegendő, hogy íellobbantsa. Miről van szó? o o o o Háztáji viták másutt is voltak, vannak is. De ilyen mitekben, mint Abasáron, aligha található máshoL Mi a véleménye erről N. Jánosnak? — Az emberek egy része elégedetlenkedik. Olyan háztáji szőlőt jelöltek ki a részére, ami alig jó már valamire is- De meg kell nézni másokét, hányán vannak olyanok, akik a néhány évvel ezelőtt telepített táblából kaptak. Hol itt az igazság? Az egyiknek mindent, a rßäsiknak meg csak kiszúrni a szemét valami rossz földdel? Látja, ezért nincs egyetértés a községben. Ezért nem törik magukat az emberek közül jó csomóan a közösbeli munkáért. Azt mondják, menjenek azok, dolgozzanak azok, akiknek odaadták a jó háztájit. A rokonoknak és a komáknak. Nekik érdemes, nekik van mit meghálálni. De miért verejtékezzék az, akit kisemmiztek, akinek csak úgy odalöfctek valamit. Itt van, ne mondd, hogy te nem kaptál semmit. Terem rajta valami? Azt már senki sem nézi. Az indulatos szavak meglevő állásfoglalást tükröznek. Ha nem is a többség véleményét fejezik ki, mégsem lehet kézlegyintéssel elmenni mellette. o o o o Amikor a tsz megalakult Abasáron, a háztáji szőlőket szétszórtan adták ki. Ebből indult el a minőségi cserére való törekvés. A cserélgetés folyt egy darabig, egészen addig, amíg a vezetőség el nem határozta, hogy lezárja ezt a vége-hossza nincs folyamatot. Kiteszi a pontot a végére. De hát ez nem ment olyan egyszerűen. Az idén mintegy háromszáz tagot érintett a háztájicsere, illetve az újonnan belépőknél a háztáji területének a kijelölése. Rábízták az egésznek a lebonyolítását a bizottságra. Aztán elkezdtek suttogni az emberek. Hof az egyik, hol a másik bizottsági tagot gyanúsították meg részrehajlással. Hiszen mindenkinek ugyanolyan minőségű szőlőt adni. képtelenség volna. Persze, hogv az egyiknek valamivel jobb, a másiknak valamivel gyengébb jutott. Mindjárt kész volt az ellentét, a vita, a veszekedés, a perlekedés, a személyeskedés. Ahány fórum összejött, annyi helyen került szóba a háztáji ügye. Néhányan meglovagolták ezt helyzetet, és igyekeztek hangulatot kelteni a vezetőség ellen. Csak olaj volt a tűzre az a türelmetlenség is, amit tapasztalhattak itt-ott az emberek, ha a háztájit szóba hozták. És a vita még ma is tart, ma is foglalkoztatja a község lakosságát, ma is befolyásolja a közös gazdaság tevékenységét. Sajnos, nem a legjobb irányba. o o o o A járási szerveknek is az a véleményük, hogy az aba- sári háztáji-ügyben a végleges megoldásra kell törekedni. Ez nem lesz könnyű, de a község érdeke ezt így kívánja meg. Rudas Sándor, a termelő- szövetkezet párttitkára ezt mondotta: — Szerintem a háztáji-ügy nem szűkíthető le gazdasági, szervezési ügyre, sokkal inkább politikai töltése van, mintsem gondolnák mások. Ügy vélem, ki kell alakítanunk egy tagban a háztáji szőlők területét, hogy a minőségi különbséget eltüntethessük végre. Ehhez viszont idő kell és segítséget is kell adnunk a tagságnak a megvalósításhoz. Igen, ezt csinálták már a környező községekben is. Időben hozzáfogtak a háztáji szőlők egy tagban való kiadásához. Ahol szükség volt az újratelepítésre, ott a gépi munkát a tsz vállalta magára, de az oltványok beszerzéséhez is segítséget nyújtott. így lett modern, minden igényt kielégítő háztáji dűlő több helyen. Különösen a fiatalabbja vette örömmel ezt a megoldást. Csak Abasáron nem lehetne ezt az utat követni? Nem valószínű. Annál is inkább, mert más. végleges, megnyugtató megoldás nincs. Ezt kell megmagyarázni az embereknek, akik a türelmes szó nyomán meg is értik, hogy saját érdekük ennek a megoldásnak az elfogadása. Ha úgy tetszik, politikai fel- világosító munkát kell végezni. o o o o Akik valamiféle visszahúzódással akarják rákényszeríteni a vezetőségre a saját akaratukat, azok rosszul cselekszenek, ezt meg kell mondanunk. Akármennyire is az a helyzet Abasáron, hogy ma már a háztáji és a közös terület aránya a szőlőnél valósággal a visszájára fordult, a közös rovására alakult, az egész község jövője, sorsa mégiscsak a közöstől függ. Annak megművelését nem lehet félvállról venni. Igaz, általában jó módúak az aba- sáriak, nincsenek rászorulva a sajnálatra, de a közös gazdaság eredménye mindnyájuk eredménye, vagy eredménytelensége. Nem egy-két emberé. És ezt a háztáji-ügyet nem lehet elodázni, akárhogy alakuljon is a közeli jövő. Ezt meg kell oldani. Ügy, ahogy a többi község megoldotta. Addig pedig dolgozni kell, márcsak azért is, mert a háztáji szőlő területe függ a teljesített munkanapok számától is. Ma még a tüske, a sértődöttség nyugtalanságot kelt az emberek egy részében. Ezt kár lenne tagadni. Csak arra várni, hogy az idő majd rendbe hoz mindent, ez sem lenne okos dolog. Egyetlen helyes megoldás kínálkozik, amit a járási szervek is ajánlanak: szót érteni az emberekkel, megmagyarázni nekik, hogy a környező községek példáját kell figyelembe venniük a háztáji terület ügyében, és minél hamarabb hozzákezdeni a tagosított háztáji kialakításához. Csak így lehet azt a bizonyos tüskét kihúzni. G. Molnár Ferenc Próbaúton a legújabb típusú ZIL—114-es szovjet személygépkocsik. Eger esti fényei nevek, vagy reklámok Divatárubolt. Vasárubolt. Öra-Ékszer bolt. Nevek, nem is tulajdoníőnevek, hanem „általános nevek”. Zömében ezek hirdetik Egerben — de Gyöngyösön és Hatvanban is —, hogy a portál mögötti üzletben vásárolni lehet: vasárut, vagy divatárut, A betűk az elmúlt évek fejlődéséről tanúskodnak: már világító neontestek, amelyek esténkint, sőt. már alkonyat- tájt rendszerint világítanak — Ni, mit szól sz hozzá? — nézett rám büszkén, amikor megmutatta házilag barkácsolt, meglehetősen nagy gyógyszeres szekrényét. — Csodálatos! — hüledeztem, mert tényleg az volt. A gyógyszerek oly tömege állt sorban, glédá- ban, hogy egy falusi patika megirigyelné. Pirulák és tégelyek, csomagok és fiolák, altatók, serkentők, hajtatók, kenőcsök, folyadékok, kívülre, belülre, alulra, felülre, zöld, piros, kék, fehér, csikós, kockás csomagolások sorakoztak fegyelmezett rendben ebben a rémisztőén precíz és gazdag házi patikában ... — Ez mi? — nyúltam találomra egy dobozka után ... — Beri-beri elleni gyógyszer — vágta rá öntelten, de habozás nélkül. — Beri-beri elleni gyógyszer? Hiszen Magyar- országon ez teljesen ismeretlen betegség . ... — Na és aztán. Jó az, ha van. Ne mondhassa senki, hogy nekem még beri-beri elleni gyógyszerem sincs. Te — hajolt közelebb —, most kapok egy ismerősömtől lepra elleni pirulákat — húzta ki magát büszkén, aztán mint hitetlen előtt a szentély ajtaját, úgy vágta be orrom előtt házi gyógyszertára fedelét. / <-ó) LÁNGRÖZSÁK röpködnek hegesztőpisztolya körül. A tűz „eszi” a vasat, végig a krétavonalon, majd vissza, aztán kettényílik az érdes lemez. Megáll egy pillanatra, letörli az izzadságot arcáról, megigazítja a védőszemüvet, és kezdődik minden elölről... Azt mondják: amikor a szerénységet, az egyszerűséget, a tiszteletet, a szívósságot osztogatták, ő háromszor is sorba állt. Néhány nap óta mégis sok szó éri „háza táját”. Sok szép, okos, igaz szó. Vele örülnek a többiek is ... — Tudja hogy van az: ahol sok ember dolgozik, ott a vélemények is megoszlanak. De ez esetben másképpen történt. Legalábbis én úgy érzem, hogy senki sem sajnálja tőlem. Megmondták a szemembe is: megszolgáltál te azért, János. Szóval, ők is örülnek... Mesterember a javából. Precíz a szeme, ügyes a keze. Van egy oklevele a lakatos mesterségről, de szakmája a hegesztés, a gépszerelés is. Arról aztán nem is szólva, hogy a kotrószerelés, a kotrómesterség is a kisujjában van . .. — Nem árt, ha több szakmája van az embernek. Nem jön egykönnyen zavarba, aztán jobban is megbecsülik. Járx ^szeretem a vasat. Jó vele Miért örül Seres János ? dolgozni. Bár kemény, érdes, zord, de ha „rálehelek'’ a hegesztőpisztollyal, vagy odavágok a nagy kalapáccsal, bizony a vas is engedelmeskedik. Minden' szakmának megvan a maga szépsége. Engem a vas „csábított” el... NEM SZÜLETETT recski. Bevándoló, illetve benősülő. Tápiószelét, Budapestet és Ceglédet is megjárta, már. Szerencsét próbált, meg egy jó kis házat keresett, ahol a családja is nyugalommal élhet. Recsken mindenre rátalált ... — Megbecsülnek. 1961-ben hétforintos órabérrel vettek fel, most 11 forint 20 fillér, plusz a csoportvezetői pótlék. Az asszony is dolgozik. Megkaptuk az ígért házat, van már szép bútor, rádió,' televízió is benne. A gyerek is megkapta, amire szüksége van. Nem azt mondom: nem éppen üdülés ez a munka, de a látszatja is megvan. És ezt nemcsak a pénz mutatja. Ez a kitüntetés is mond, jelez valamit Az építőipar kiváló dolgozója lettem, miniszteri kitüntetésbn részesültem. Ne gondolja senki, hogy ezzel a kitüntetéssel most különb ember lettem, mint voltam. Nem, nem erről van szó. Inkább az esik jól az embernek, hogy szorgalmának munkájának híre eljut a miniszterhez is, sőt még messzebbre is. Pedig Recsk nincs olyan közel Budapesthez, és hát szerencsére még csak a 36. esztendőm telik. Ez igazán szép, nemes dolog. Ez többet ér a pénznél és a nagy szavaknál .... — Sokan kérdezték már tőle; hogyan „vették észre”, miért is kapta a kitüntetést? — Tulajdonképpen erre nem is nekem kellene választ adni. A munkatársak, a főnökeim szájából szebben har.gzanának a szavak. Nem csináltam én semmi különöset. Szeretem amit csin’álok, és ha munkáról van szó, nem tudok nemet mondani. Mindegy, hogy mikor hívnak: vasárnap ebéd közben, vagy a futballpálya széléről, vagy ha éjjel kettőkor kopogtatnak be az ablakon. Megyek. Ezek dönthettek a nevem mellett. Semmi más. Én azt tartom: a megbecsülést viszonozni kell. Pláne, ha az ember kenyeréről van szó. Mert hát ££ ttüdk. jjBÉiSfc cLZ. embernek, ha maga is barát ... — Nagy munka folyik most a recski kőbányában. Több millió forintos beruházással modern gépeket szerelnek fel a bányában. Ez is azt bizonyítja: jól választott Seres János, amikor benősült Recskre... — Hát igen. Kétszeres öröm. Végre sor került a bányánk gépesítésére. Régi vágyunk teljesült, nagyon régi. Ha elkészülünk, megváltozik a recski kőbányászok élete. A gépek elvégzik a munka nehezét... AZ UDVARRÓL behallatszik a fűrész, a kalapács zaja. Csak az egyik hegesztő néma. Ezért hát indulnia kell. Lesimitja szikramarta, olajos overállját, s búcsúra nyútja kezét... — Higgye el, érdemes kitartani. Mert érhetik az embert csalódások, igazságtalanságok, de azért előbb-utóbb úgyis kiderül, hogy kinek hol a helye, ki mennyit ér, ki mennyit tud és ki mennyit érdemel. Így került bele a ,kalapba” az én nevem is... A VÉDŐSZEMÜVEG menet közben kerül a helyére. Pár pillanat múlva a lángrózsák már ismét egymást kergetik hegesztőpisztolya körül... Mmqs József is, kéken, zölden vagy pirosán színt és pezsgést adva a megyeszékhely esti életének. A „neon-program" első lépcsőjét úgy-ahogy sikerült megvalósítani. Ügy-aihogy, — mert a neonok betűi néha makrancosak, néhány üzlet kitartó szorgalommal ragaszkodik az ósdi táblákhoz, mint például a Bajcsy Zs. utca és a Jókai utca sarkán levő női ruházati bolt, még több üzlet kirakatát elöntötte a jó ég se tudja, honnan elszabadult neoszecessziós betűk olvashatatlan áradata, — mégis történt és nem is lebecsülendő előrelépés. Csak most már tovább kellene haladni. Igaz, Eger kereskedelmi ellátottsága enyhén szólva is hagy maga után kívánnivalót. Ám ez sem adhat okot és jogot arra, hogy a kevés, a nem is mindig jól felszerelt és rendszerint sehol sem korszerű üzletek ne hirdessék önmagukat a fényreklám segítségével is. Mert a fényreklám úgyszólván ismeretlen fogalom a megyeszékhelyen. A Totózó kedves emblémája, a Vörös Rák étterem csalogatója, a pincegazdaság mintaüzletének egyszerű, de célszerűen ízléses világító reklámja. ■— aligha tévedek, ha máris zárhatom a sort. Üzletek egész sora nevének neon betűs feliratával tündököl, ha tündököl esténkint. De a reklám-neon úgy látszik felesleges valaminek tűnik a kereskedelem egri szakemberei száméra. Pedig volna rá lehetőség, ötlet és példa is bőven, hogy a ruházati bolttól az ékszerboltig, a vasárutól a rádióig megtalálják azokat a reklám-neon formákat, amelyek szembeszökően hirdetések is, s egyúttal hozzájárulnak a város külső képének elevenségéhez, mozgalmasságához. Budapesten de több más vidéki városban is jelentős anyagi erőfeszítésekkel, soksok ötlettel dolgoznak azért a kereskedelem a reklám és a városszépítés szakemberei, hogy közös erővel, esetleg bizonyos anyagi és szellemi erőforrások koncentrálásával „világ városibb" képet adjanak városuknak. Teljesen hamis elképzelés az, hogy Eger történeti és történelmi jellege összeegyeztethetetlen a sziporkázó esti reklámfények modern hatásával. Volt idő, nem is olyan régen, amikor Eger történelmi jellegét összeegyeztethetetlennek tartották egyesek a modern irodaházakkal, lakóépületekkel is. Az élet azonban beigazolta azt az egyébként nem Kolumbusz tojása tételt, hogy a történelmi múlt igazi értékeit csak a jelen embere alkotó, teremtő munkájának mai értékeivel együtt lehet igazán megőrizni és bemutatni. Nyilvánvalóan nem harsogó, több emeletet betöltő fényreklámok sorozatáról van szó. Ilyen valóban nem illene sem a város arculatához, sem a város méreteihez. De szerénység nem szegénység! Miért ne lehetne az esti Eger is olyan szép, mint a nappali? Esküdni mernék rá, hogy nem is kerülne olyan sokba... (gyurkó) Önt hogyan szolgálja Iá az önkiszolgáló ? A kiskörei építkezés új arcot varázsol a szélrótta Tisza menti tájra. Az új lakótelep mellett modem ön- kiszolgáló bolt áll. Az ajtón kis tábla jelzi a nyilvatartás idejét. A bolt reggel fél hétkor nyit. Elég korán. Csak az a baj, hogy a vízlépcső munkásai még korábban járnak dolgozni. Hatra. Így aztán a munkagödörből kénytelenek visz- szajámi harapnivalóért. Ódabent hiába keresek, nem találok felvágottat. — Peddig van — mondja Patkó Jánosné üzletvezető — csak éppen rossz a hűtőpult, így kénytelenek vagyunk a hűtőkamrában tartani az árut. De sajnos, a kamra is többet rossz, mint jó. — Mióta rossz a hűtőpult? — Két hete. Kértem, hogy javítsák meg, nem jöttek. — Reggelenként mit vásárolnak a dolgozók? *■— Leg többen meleg kakaót kérnek. Melegíteni viszont nem tudunk, mert a gáztűzhely bekötési engedélyét, amelyet több mint egy hónapja kértem, még mindig nem kaptuk meg. Kétlapos rezsón melegítjük a reggelit, de hát ez csak kínlódás. — Ügy látom, kevés a sajt, vaj. — Nem szállítottak ma egyetlen pohár tejfölt sem. Pedig azt is rendeltem. Körözöttet, júhtúrót vinnének szívesen reggelire, de hát nem tudok adni legtöbbször. Tovább nem kérdezősködtem. Illetve még egy kérdésem volna: a bolt van a vevőkért, vagy pedig a vevők a boltért? Sz. A. 1969. júoit» 18., szerda
