Népújság, 1969. június (20. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

Befejeződött a Vili. közgazdász vándorgyűlés (Folytatás az 1. oldalról) Havas Péter, a Beruházási Bank vezérigazgató-helyette­se a harmadik csoportban el­hangzott vita összegzéseként elmondta, hogy a vállalatok egyre jobban figyelembe ve­szik a piac törvényeit, a ke­reslet-kínálat várható alaku­lását. De a vita és az össze­foglaló során hangsúlyozták, hogy a szocialista piac feltárá­sának módszerei még na­gyon hiányosak, a legké­zenfekvőbb nemzetközi együttműködést sem használjuk ki kellő mér­tékben, Dr. Vilcsek Jenő kandidá­tus, egyetemi tanár, a há­romnapos tanácskozás záró­szavaként elmondta, hogy a VIII. közgazdász vándorgyű­lés eredményes munkáját nemcsak az élénk vita, a sok hasznos javaslat, hanem a szemlélet formálása jelenti, melyet a vezető beosztásban dolgozó közgazdászok és mér­nökök a mindennapi munká­ban fognak hasznosítani. A részvevők egyetértettek az­zal, hogy a gazdasági tevékenység egészének javításához műszaki fejlesztés, a piacképesség fokozása és a gazdaságirányítási re­form további kibonta­koztatása szükséges. Többen szóvá tették, hogy a gazdasági szabályozók ál­landóságának bizonytalan­sága, az esetleges módosí­tásokra vonatkozó informá­ciók hiánya akadályozza a vállalatok műszaki fejleszté­si céljainak meghatározását, fékezi a határozottabb vál­lalati stratégia kibontakoz­tatását, — bár elismerték, hogy a szabályozott szocia­lista piac nagyobb biztonsá­got ad, mint a kapitalista piac ösztönössége. j A Magyar Közgazdasági Társaság, a MTESZ és a TIT közgazdasági választmánya az elhangzott észrevételeket és javaslatokat az illetékes párt- és állami vezetőkhöz továbbítja. A korábbi ta­pasztalatok alapján a rende­zőség joggal reméli, hogy a gazdaságirányítási reform kibontakoztatásáért felelős vezetők a VIII. közgazdász vándorgyűlés tapasztalatait tanulmányozzák és hasznosí­tani fogják­r. £u Fock lenő visszaérkezett ausztriai látogatásáról Ausztriával erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, aki az osztrák kormány meghívására — fe­lesége társaságában — hiva­talos látogatást tett Ausztriá­ban, szombaton délután kí­séretével visszaérkezett Bu­dapestre. ★ Megérkezése után Fock Je­nő a pályaudvaron adott rö­vid nyilatkozatában egyebek között a következőket mon­dotta: — Nagy várakozással in­dultunk el Ausztriába, hogy Klaus kancellár két évvel ezelőtti magyarországi láto­gatását viszonozzuk. Most a látogatás befejeztével azt mondhatom — és szívesen mondom —, hogy az ötnapos látogatás kellemes is volt, s úgy érzem, hasznos is. Ter­mészetesen a konkrét ered­mények majd később mutat­koznak meg. Ez a látogatás — várakozásom szerint — mindenki előtt világossá te­szi azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíte­ni, bővíteni kívánjuk kap­csolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb té­ma — a tárgyalás időtarta­mát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk, így a viet­nami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai bizton­ság kérdésében a két kor­mánynak — úgy érzem — lé­nyegében azonos az állás­pontja. Mindkét kormány sze­retné ha minél előbb létre­jönne a kormányszintű talál­kozó. Az is világos: mindkét kormány véleménye szerint szükséges, hogy ezért minden érdekelt ország cselekedjék is. Sokoldalúan készítsük elő, hogy eredményes kormány­fői értekezlet jöhessen létre. ★ A látogatás befejeztével Fock Jenő és Púja Frigyes, a külügyminiszter első he­lyettese táviratban üdvözölte Klaus kancellárt és Waldhe­im külügyminisztert. (MTI) fgy hét q világpolitikában Fock Jenó Ausztriában — Pártplénnm Prágában (Jrnák előtt a franciák — A NATO és a Közel-Kelet Fordulat Szudánban Eseményekben gazdag volt a hét, s a felsoroltakon kí­vül okkal lehetne még tár­gyalni fontos problémákat, mindenekelőtt a hétről-hétre fő- és állandó válságnak számító vietnami háborút, amelyben sajnos a helyzet változatlan, s csupán az ér­demelt különös figyelmet: hogy „házi válság” kereke­dik: Washinbton és saigoni bábja nézetkülönbségeiből (persze a farok csak azért kísérelheti meg csóválni a kutyát, mert befolyásos ame­rikai körök állnak Saigon és a háború folytatása mögött.) A főbb események sorában mostanában mind gyakrab­ban szerepelnek kontinen­sünk ügyei; a két világrendszer hatá­rán egyre követelöbben, egyre sürgetőbben jelent­kezik az európai bizton­ság problémája. A magyar—osztrák kapcso­latokon túlmenően, nemzet­közi jelentőséget éppen az adott miniszterelnökünk ausztriai tárgyalásainak, hogy a fő téma az európai biztonság volt. Abban — Fock Jenőnek a pénteki sajtóérte­kezletén elmondott szavai szerint — alapvetően egyez­nek a két fél nézetei, hogy: meg kell rendezni az össz­európai értekezletet e tárgy­körben. Ekként a magyar- osztrák tárgyalás fontos ré­sze lett annak a folyamat­nak, amelyet a budapesti fel­hívás nyomán a finn kor­mány kezdeményezése indí­tott el. Fock Jenő bécsi út­jának e momentuma beleil­lik a szocialista és más európai országok erőfeszíté­seibe, s nyilvánvalóan jelzi, hogy valójában mit is kell értenünk a konferencia elő­készítési szakaszán, amely­nek tartalma és hosszúsága viszont már vita tárgyav nemcsak a NATO-országok, hanem például Ausztria és köztünk is. Aligha vitatható, hogy a csehszlovákiai antiszocialista erők sok kárt okozott tevé­kenysége következményeinek felszámolása és a velük kapcsolatos nyugati remé­nyek végleges lehűtése köz­vetve — és alapvetően — érinti az európai biztonság kérdését A csehszlovákiai szocialis­ta konszolidáció fontos állomása volt a héten a CSKP Központi Bizottsá­gának plénuma, amelyen, a párt első titkára, Gustáv Husák tartott beszá­molót, megjelölte a fő fel­adatokat és elemezte vala­mennyi ellentmondásában a kialakulit helyzetet. Husák alapvetőnek minősítette a párt marxista—leninista egy­ségének helyreállítását, mert csak ekként növelhető a CSKP cselekvőképessége, ami az ország feltomyosult gaz­dasági problémái megoldá­sának záloga. Az sem kétséges, hogy kon­tinensünk politikai légkörét, s a kelet—nyugati kapcsola­tokat is befolyásolja, ki lesz az Elysée-palota ' új lakója. Ez a kérdés aligha dől el az elnökválasztás első forduló­jában. Eképpen az utóbbi két év alatt tizenkettedszer kell urnához járulniuk az emiatt egyre jobban zúgoló­dó franciáknak. Nem új do­log, hogy Pompidou és Poher a nagytőke két variánsa. En­nek megfelelően programjuk is sokban hasonló. Az Huma- nité „Pom—Poher” szóvicce teljesen jogos. Ami Fompi- dout illeti, kétségtelen, hogy máris végrehajtotta azokat a változtatásokat De Gaulle vonalán, amelyek a gaulle- isák és a mögöttük álló tőkés körök szemszögéből elkerül­hetetlenek és a szükségesek voltak. Poher viszont az at­lairtisták törzsbérének „bos­szúját” képviseli. így mégis­csak tetemes a különbség Pompidou újsütetű atlantiz- musa és Poher-é között- Pom­pidou a gaulle-izmus revide­ált politikáját jelenti. Poher a korábbiak teljes elvetését A megosztott baloldalnak sok szavazata vész el — éppen a megosztottság folytán. Pedig, ha Duclos lehetne a második helyezett az első forduló után, számottevő szavazatmennyiség adhatna figyelmeztetést már a start­nál az új elnöknek- A francia helyzet alakulá­sa élénk izgalmat kelt nyu­gati körökben. E tekintetben a legharsányabban persze a nyugatnémetek — főleg az „erős ember”, Strauss — vi­selkednek. Éppen emiatt sem minősíthető csupán rutinta­lálkozónak a NATO-hadügy- miniszterek heti brüsszeli konferenciája, amelynek a fegyverkezési program sze­repelt napirendjén és mind több szó esett — és várha­tóan esik még — a nyugat­európaiak atomfegyverkezé- sérőL S ha Wilson elutasítot­ta is a napokban Strauss Londonban felvetett „nuk­leáris elképzeléseit”, nem szabad elfeledkezni arról, hogy nemcsak Párizsban változik a helyzet, de Wilson sarkában is ott vannak a konzervatívok. A NATO-értebezlet ráütöt­te a pecsétet a földközi-ten­geri közös flotta tervére. Ex is jelzi számunkra a közel-keleti válság igazi közelségét, ahol a tűz- párbaj szinte állandósult az arab és az izraeli erők között Hír érkezett viszont arról, hogy a New York-i négyha­talmi konferenciát elnapol­ják. Valójában eddig nem derült ki, hogy az általános elvek leszögezésén kívül ért-e el eredményeket a négyhatal- értekezlet. A közel-keleti térség fon­tos eseménye a szudáni poli­tikai fordulat. Bizonyítja ugyanis az imperialista erő­feszítések eredménytelensé­gét az arab világ haladó fo­lyamatainak megállapításá­ra, éppen a közel-keleti tart­hatatlan helyzetben. Igaz, Szudánban 1964. októberében már végbement némileg ha­sonló változás, amelyet aztán a reakció kitérített irányá­ból. Avar János Eredményes tárgyalások A magyar—osztrák kapcsolatok fejlődésének jelentős és örvendetesen eredményes állomása volt az az öt nap, amelyet Fock Jenő miniszterelnök és kísérete a héten Ausztriában töltött. Viszonyunk a nyugati szomszéddal immár sok év óta korrekt és zavartalan, elmondhatjuk azonban, hogy a fejlődés egy ideje nem tudta átlépni a már évekkel ezelőtt kialakult kereteket. Ugyanakkor a két ország sok tekintetben mégis közelebb került egymás-; hoz. Csak a közismert példát említjük: hazánkban min­denütt szívesen látott vendég az osztrák turista és Auszt­riában is nagy számban fordulnak meg a magyar utazók. Fock Jenő miniszterelnök látogatásától már előzete­sen is sokat várt a közvélemény és most, hogy tárgyalá­sainak eredményei közismertté váltak, teljes elégedettsé­günket fejezhetjük ki. A megbeszélések két témakörét kü­lön is kiemelhetjük: a magyar—osztrák gazdasági kap­csolatokban tett előrelépést, valamint az európai béke és biztonság érdekében kifejtett álláspontokat. Mindkét vo­natkozásban olyan sikereket mutat fel a találkozó, hogy nemcsak a hazai, de a nemzetközi figyelmet is felkeltette. A gazdasági együttműködésben szemmel láthatóan a kölcsönös előnyökre való törekvés vezette a feleket, ami­kor egy ötvenmillió dolláros magyar timföld-szállítási üzlettel szemben az osztrák fél ipari berendezések produ­kálására vállalkozott. A már eddig is összekapcsolt villa­mosén ergia-hálózat mintájára javasoltuk, hogy hasonló közvetlen összeköttetést létesítsünk kőolaj és földgáz ve­zeték-rendszereink között. Nem hivatalos osztrák értesü­lések szerint még ezeken felül is több konkrét megálla­podás terve merült fel. Most majd a pénzügyi és más gazdasági szakértők feladata következik: a részletek ki­dolgozása és a vállalkozások lebonyolítása. A gazdasági együttműködésben tett előrelépés több következtetés levonását engedi meg. A legfontosabb: ha kölcsönösen és rendszeresen keressük a kapcsolatok bő­vítésének lehetőségeit, akkor továbbra is folyamatosan biztosítani lehet a két ország gazdasági összmunkájának olyan formáit, amelyek nemcsak korrektek, de mindkét félnek biztosítják a legnagyobb előnyöket is. A másik: népgazdaságunk folyamatban levő reformja megfelelő ru­galmasságot biztosit vállalatainknak ahhoz, hogy bővít­sék nemzetközi kapcsolataikat és azon ország olyan cég­jeivel lépjenek egyezményre, amelyek a legelőnyösebb feltételeket tudják biztosítani. Fock elvtárs tárgyalásai során nagy nemzetközi fi­gyelem kísérte az európai béke és biztonság kérdéseiről szóló véleménycserét, nevezetesen az európai biztonsági értekezlet ügyében elfoglalt álláspontokat. Elégedettség­gel és megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy a magyar és az osztrák álláspont két lényeges alapkérdésben meg­egyezik, a konferencián való részvételt nem szabad fel­tételekhez kötni, továbbá aktwan kell tevékenykedni a tanácskozás előkészítése érdekében. Különböző társadalmi rendszerű országokról lévén szó, nem tekinthető meglepetésnek, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében vannak véleménykülönbségek is. E vonatkozásban említésre méltó, hogy a magyar kor­mányfő kifejtette álláspontját a német kérdésről. Mint mondotta, ha az NSZK teljes mértékben elismerné a Né­met Demokratikus Köztársaságnak, mint önálló államnak a létét, akkor az európai biztonsági konferencia előtt álló feladatok jelentős része mái- megoldottnak lenne tekint­hető. Miniszterelnökünk és a kíséretében volt személyisé­gek eredményes tárgyalásokat folytattak Ausztriában. Aligha túlzott az a feltételezés, hogy ennek nyomán a magyar—osztrák kapcsolatok megélénkülésére lehet szá­mítani nemcsak a gazdaságban, hanem a politikában és a kultúra területein is. Asr ausztriai látogatás sajtóvisszhangja A szombati bécsi lapok többsége részletesen tájé­koztat Fock Jenő miniszter­elnök pénteki sajtókonfe­renciájáról. — A lapok ki­emelik. hogy a magyar kor­mányfő különös részletesség­gel foglalkozott az európai biztonsági konferencia elő­készítésével, hangsúlyozva az osztrák és a magyar kor­mány alapvető egyetértését ebben a k '-lésben. Ugyan­csak részle' sem méltatja a Ajtó az osztrák-magyar gazdasági együttműködés eredményeiről és további le­hetőségeiről mondottakat. A Volksblatt, a kormányzó Nép­párt központi lapja idézi Fock Jenő kijelentéseit arról, hogy a kétoldalú tárgyalások sikerrel jártak, míg a félhi­vatalos Wiener Zeitung alá­húzza: a magyar kormányfő szerint különösen fontos a bizalom légkörének erősíté­se. Ugyancsak a kapcsolatók­nak a bizalmon alapuló erő­södését méltatja az Arbeiter Zeitung, a szocialista párt központi orgánuma. (MTI) Ki mennyit keres? személyi jövedelmek alakulásának tapasztalatai forintot, Senki zsebébe nem nyú­lunk. Sem a feleségnek, sem az adóhivatalnak nem árul­juk el, hogy kinek mennyi az alapbére, név szerint azt sem kutatjuk, hogy a prémium, a jutalom és a ré­szesedés elszámolásakor ki mennyit vett fel. Inkább azt kérdezzük, hogy akad-e olyan ember, akit csak a munka érdekel, és közömbös, hogy anyagilag hogyan be­csülik meg? Nem, ezt nem hisszük. Vajon magánügy-e a sze­mélyi jövedelmek alakulá­sa? Nem, ez fontos társa­dalmi, sőt politikai kérdés. Éppen ezért a megyei párt­bizottság a közelmúltban vizsgálta a személyi jövedel­mek alakulását, ezt a kér­dést ismételten napirendre tűzte a párt, és ennek nyo­mán a személyi jövedelmek alakulásával foglalkozunk most mi is. Ügy tűnik, az is bonyodal­mat okoz, ha sok a pénz. Mert ugye emlékszünk még rá, hogy mennyi vitát vál­tott ki a jövedelmek alaku­lása, különösen az I-es, il­letve a III-as kategória ará­nya. Valóban sok forint ju­tott az új mechanizmus első éve után? A* 1968. év után 6.8 milliárd forintot, me­gyénkben 160 millió forint részesedést fizettek ki, csak­nem minden vállalatnál töb­bet, országos átlagban pedig mintegy 50 százalékkal töb­bet, mint az elmúlt évben. A fejlődés üteme tehát dina­mikus. a n'5n"-zdas’g és a dolgozók számára u kedve­ző. Mégis, loob proDiéma zavarja közéletünket. A gyorsabb haladás motorja Az új mechanizmus első éve után leszűrhetjük azt a tapaszta latot, hogy gazdasá­gi fejlődésünknek nélkülöz­hetetlen hajtóereje az anya­gi érdekeltség. Természete­sen a részesedés csak egyik — bár lényeges eleme — ösz­tönzési rendszerünknek. De nem vitás, hogy nemcsak a részesedésért, hanem első­sorban az alapbérért dolgo­zunk és ha prémiumot, vagy jutalmat is kitűznek, akkor annál jobban iparkodunk. Másrészt az anyagi érdekelt­ség csak egyike azoknak a közgazdasági eszközöknek, amelyek segítségével gazda­ságpolitikai céljainkat meg­valósíthatjuk, Ki, mennyit keres? Ezzel kapcsolatosan különböző ta­lálgatások kaptak lábra. A vélt, vagy a hallott összegek­kel kapcsolatosan sok véle­ményt, különböző észrevé­telt, sőt ingerült kifakadáso- kat hallottunk. Ezek közül a legszélsőségesebbek egyi­két idézzük: „A munkásem- bemek odavetik a koncot, a főnökök meg maholnap szo­cialista bárók lesznek.” Az indulatos ember köny- nyen elveti a súlykot, akarat­lanul is elrugaszkodik az igazságtól. Találgatások he­lyett nézzük az adatokat, és idősorrendben sorakoztassuk fel a tényeket, hogy a vál­tozás irányát és ütemét tár­gyilagosan állapíthassuk meg. A háborút megelőző évek­ben, pontosabban 1939-ben, az iparban dolgozó műsza­kiak keresete háromszorosa volt a munkások kereseté­nek, 1949-ben 1.9-szerese, de 1967-re ez az arány már 1.6-szeresre csökkent. Hason­ló tendencia érvényesült a mezőgazdaságban és a köz­lekedésben is. A felszabadulást követő el­ső években helyes volt, hogy a legmagasabb és a legalacsonyabb jövedelmeket közelítették, mert akkor a létminimum biztosítása volt a fő cél, de a későbbi évek­ben az egyenlősdi akadályoz­ta a gyorsabb fejlődést. Mennyi volt nálunk a tő­kés-tulajdonos jövedelme, mennyit keres egy nyugati menedzser, és nálunk meny­nyi a jövedelme egy nagy vállalat igazgatójának? Erre vonatkozóan felesleges össze­hasonlítást termi. Inkább konkrét megyei adatokat közlünk arról, hogy miként változott az egyes rétegek jövedelme. Az ipari és a mezőgazdasági üzemekben a bértételek egyre inkább fi­gyelembe veszik az elvég­zett munka mennyiségét és minőségét, a korábbinál job­ban ösztönöznek a bonyolul­tabb, a nagyobb felelősséggel járó munka vállalására. A nehéz fizikai munkások ma­gasabb bér juttatásban része­sülnek, az egyes ágazatok közötti bérarány általában elősegíti a fontosabb ágaza­tok fejlődését. Egyenlősdi helyett differenciálást Megyénk ipari munkásai­nak átlagkeresete — 1968­ban 2054 forint volt, az elő­ző évhez képest 5.7 száza­lékkal növekedett. Az igaz­gatók jövedelme, az elmúlt évben valamelyest meghalad­ta a munkások átlagkeresetéi

Next

/
Oldalképek
Tartalom