Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-01 / 98. szám
A zászló — ...Csak azokat hívjuk, akik hisznek a győzelemben. Aki nem látja a célt, ne is tartson velünk, mert csak szenvedés vár rá. Sorakozzatok fel, elvtársak, éltessük a szabadok ünnepét. Éljen május elseje! A tömeg szorosabban ösz- szezárult körülöttük, Pável meglódította a zászlót, úgyhogy kibontakozott és úszott előre, vörösen, csillogva, mosolyogva a napon... Nem lesz a tőke úr mi rajtunk... — fújta Fégya Mázin és százan meg százan vele zúgták: Elvész, aki a múltnak él... Pelagéja mosolygó szájjal lépkedett Mázin mögött. A fejek fölött látta a fiát és a zászlót. Körülötte csupa lelkes arc és villogó, mindenféle színű szempár. Az élen Mázin, Pável és Andréj tele torokkal énekelték: A szabadság honába tartunk. Az igazság nékünk a cél... Szemközt, is jöttek. Lármás sokaság tódult, a zászló felé, elvegyült a menetelők között és velük együtt áramlott visz- sza. Lármájukat elnyelte az ének. Pelagéja ráismert a dalra. Ezt énekelték otthon olyan halkan. Most itt az utcán hatalmasan hömpölyög, hullámzik és keményen, férfiasán hívja az embereket a jövő széles útjára és nem titkolja az_ út nehézségét. Nyugodt, szép lángjában megolvad a múlt salakja, a megkopott érzések elosztanak és hamuvá ég az újtól való átkos félelem ... (Maxim Gorkij; Az anya) Együtt Kristályos ég Fény a jövőből S nem tegnap óta, de öröktől fogva ásnak nekünk a semmit ők — nekünk, kik újra élünk mindég jő csokra, minden megújuló tavaszra nekünk, kiknek a fény a jövőből lobog. (Paul Eluard: Május elsejéről május elsejére Somlyó György ford.) Vörös május A város, az ország májust énekel... Mit jelentett 1919-ben májust énekelni? A szocialista embervilág jöttének tenni vallomást és fogadni hűséget. Májust dalol a francia megszállás fegyvereinek tövében hősi és hű szívvel Juhász Gyula Szegeden; a szocialista világszabadságra eszmél Minden napodon Vörös májusra vígan zöldellő Szabad májust .hadd hozzon a jövő! Legyen majális minden napodon Ó Ember, hittel én ezt dalolom. Hittel, reménnyel május ünnepén, Ó, Ember, Testvér, be szeretlek én! (Juhász Gyula: Májusi óda — 1919, május) Matrózi álmok Ezer kilencszáz és tizenkilenc volt, Május és májusi hangulat, Mely tarka csendes bokrétába fonta A mély matrózi álmokat A mély matrózi álmok ott fakadtak A kő-kaszárnya gyér, sovány fűvén, Hol is Csihajda Pál szavát figyelte Húsz egynéhány vörös matróz-legény. (Madarász Emil: Csihajda) Forradalmas erő Május 1. Az élet föltarajosodott, mint valami vörös kakas. Kiáltás és mozgás. Szirénák. Valahol föleresztettek egy világító rakétát. Rikkancsok harsogó brosúrákkal. Az ég báldachint mosolyog. Autók. Gyárkürtőkön búgnak a kürtök. Elvtársak És minden éjszakán a Wheeling Railroad dongó vonatából' a krumpliskert vigyázó lécein át egy széntömböt dobtak a fékezők, s a rohanásból érdes hang röpült: Mikének küldjük ezt!.:. Mike McCoy fékező elvtársainak adassék csengő ajándékul ez a vers ma, gyönge tüdejét kiköpte Mike egyszer Ohio szeneskocsiján és meghalt a társaiért. (B. Brecht: Mikéről és a szénről — Radnóti Miklós fordítása). Fekszik aléltan Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga sárba fagyottan, áléit gyökerek közt fekszik aléltan, nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis löld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred. (Radnóti Miklós: Száll a tavasz) Költészet, együtt jártunk mi ketten a harcban és a sztrájkban, dokkban, fölvonuláson s a bányamélyben, és kacagtam, ahogy kijöttél a szénportól maszatos arccal vagy a fatelep friss jószagot ontó forgácsával hajadban. És az útfélen többé nem aludtunk, munkások hada vért ránk mindenütt tiszta, frissen vasalt ingben és vörös lobogókkal. (Pablo Neruda: A költészethez — Somlyó György fordítása) Proletár szónok Beszélni kezdett, akadozott; és újra mondta ugyanazt; megállt. „Ez volt”, mondta és az asztalra tette a kezét. A tiszta rajzolatú szilárd kéz olyan volt, mint egy jókora tapasztókanáL És mi bizalommal voltunk a ki nem mondott szavak, s a keze iránt. Kívül a termen zubogva dőlt a fény. (J. Ritszosz: Proletár szónok — Dudás Kálmán fordítása) Oláh Gábor a kálvinista Rómában, Debrecenben; májust énekel a nyugat-magyarországi kommün forró közepében, Sopronban, a forró hitű költő, a mártírrá lett fiatal Bors László. Kis vidéki városok, faluvárosok lapjainak költői egyetlen boldog májusi kórussá avatják a fegyverek közé zsugorított országot. (Barta Lajost Májusok emléke) A nap fölfelé röpül. Gyerekek nevetnek a szellőző iskolák előtt. Valaki a kövezetre terítette csodálatos köntösét. Ünnep! Ünnep! A forradalmas erő ünnepe. (Kassák Lajos: Máglyák énekelnek, 1920, Bécs) DAL, TÚZ, HARC, SZERELEM írók, költők májusról, tavaszról Dalra nyitotta Proletársorsom vigaszának kellett a vers, a költemény — Május nyitotta dalra számat, mert újszülöttjének: a század Októberi Nagy Viharának aranyát örököltem én. (Kis Ferenc: Fiatal munkásköltők emlékkönyvébe) 1945 május Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — A keservek, bajok, dühök föl-fölmordulnak tajték-túrva — Ülök a tenger múlt felett s énekelni szeretnék újra, mint a madarak, s gyerekek! (Illyés Gyula: Buda, 1945 május) Az ágyat és lustálkodást hagyjuk ma reggel: nézd a piros hajnalodást, mely most dereng feL Mivelhogy a kristályos ég május havában legüdébb, Szeressük egymást, égessük egymást csók-tűzön: itt lent azoknak nincs öröm, kik megtagadják. (Jean Passerat: Óda május első napjára — Jékely Zoltán fordítása) Illat és ének Vízszínű fa ím egy költeményből szivárgók Testekbe innen és szárnyakba és szívekbe. Emberek bennetek lakom majd visszatérek Hangomhoz. A virág egy méhet fúj a légbe Hogy útja zamatét és röptét visszaadja Agaimból fakad az illat és az ének S rázom lombozatom ég felé nyújtogatva Mint nagy sátrat ahol a cinkék vígan élnek. (Robert Sabatier: A fa diadaléneke — Kálnoky László fordítása) Cimborák A vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a korkülönbség most nem látszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított. A két cimbora földi volt. Óriási bányatelepen születtek mindketten. A Zurdukán apja bányamunkás volt, a Damkóé bányatiszt. A házuk tőszomszédságban állt, és a két fiú a porbanjátszástól fogva tartotta ■endületlen a puszipajtásságot. Az idősebb és rettentő erős Zurdukán megoltalmazta a kisebb Dam. kát minden gyermekkori ku- c ódásban. — Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? — kavargatta haboskávéját festő. — Két kilométeres út a bányáig, a tárnáig, csupa nyirfagally! Nyírfaszag volt az egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokba. Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy ünnep!... (Tersánszky Józsi Jenő: Közibük tartozol te is) Fiatalok a szabadban Fiatalok a szabadban... leselkedők nélkül — száj a szájra tapad, mell a mellre, a szív vadul dobog, a boldogságtól mámorosító édesség tölti el; a lélek kitárul, és oeéri a csókkal, de valami, ami lefojtódott, kitörni készül, ott tombol a vérben, a kezet vakmerővé teszi, a halántékot szorongatja, és végül olyan fáradtságban oldódik fel, amelynek mélyén tövis rejlik... (Arnold Zweig: Benarone — Kardoss Tilda fordítása Észvesztő bor Tavaszidoben a vágy kockázik az ésszel Édes románcokat álmodunk éjszaka Álmatlan nappalunk ezer tébollyal ér fel Mert észvesztő bor a szerelem itala S csak botlunk mint hunyó szemünkön a kölessel. (Louis Aragon: Tavaszi dal — Rónay György fordítása) Minden, mi él Minden, mi él, így változik ma a sok kicsi ér már — patak, a szántóföldön búza nyit, s a gyapotban, mely virág, fakad, érik már a robbanás titka. íme hát ilyen lett a fűzfa e bét szép tavaszi napon, amíg az áradást itta, mit a tuskó nem is sejt, fogadom! (L*onyid Martinov: Fűzfa — Illyés Gyula fordítása) Emlék A boldog ébredés pezsgő mámora ring. virágok közt vonulsz a tavaszi mezőben boldogan, boglyaszám aratva szinte bőven s két kézzel szórva a napba a kankalint. Ne félj, csak hajadat érintem; 6 hadd érzem selymét; majd ne legyen, csak emlék és titok; s érezzem újra, míg belé nem bódulok, s gőzölgő illata halálomig kísérjen .,. (Patrice De La Tour Du Pin: Tavaszi Laurence — Rónay György fordítása) Sólyommadár Röpítik rotációsok: ifjúság, sólyommadár, tiéd a világ és teérted van a világ, óriás betűk rólunk, akik itt feszülünk arccal a tengernek s lagzi a hátunk mögött s múlik a drága idő, gyorsabb mint a sólyommadár, de előttünk mindig a nappal, mögöttünk mindig az éj, mögöttünk mindig az éj, pedig pöröl a sötéttel a fehérvirágú almafaerdő, a fellángoló virágfa, tulipánfa, rengeteg tavaszi lámpa... (Nagy László: Menyegző) További Fény, ifjúság, s múlt, régi rettenet, Poklok, bajok, s hős, szüneteién menet. Bilincscsörgés, átok s víg harsonák: S győz május, mert nem áll meg a világ. Az élet, a szép. a nagy, szertelen, Ö, májusom, dal, tűz. harc, szerelem. Rendben izzón, míg bírja e láb — S ki majd utánam jön: tovább, tovább! (Fodor József: Májusi dal)
