Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

A

V ** ''''

MŰSOROK

f&ácftteí

KOSSUTH

8.20 Lányok, asszonyok ..,

8.40 Operacsillagok,

operaslágerek

9.20 Népi zene

10.09 A csehszlovák kultúra hete

11.19 Rádiószínliáz: Beadvány a

világ ellen

12.20 Melódiakoktél 13.45 Jegyzet

14.00 H. Schlusnus énekel 14.15 Kóruspódium

14.25 Üj Zenei tJjság

15.20 Tánczene

16.05 Három Csehov-jelenet \ 16.42 Szombat délután

18.01 Edwin Fischer zongorázik és vezényel

19.25 139-660. Automata közönségszolgálat

22.20 Táncoljunk!

0.10 Melódiakoktél

PETŐFI

8.05 Színes népi muzsika 9.10 Haydn-művek 11.20 Térzene

12.00 Népszerű szimfonikus

zene

12.45 Válaszolunk hallgatóinknak! N 13.05 Részlet a budapesti

kórusok május 1-i műsorából

13.42 Barbara őrnagy. Rádióváltozat

15.04 ötven év a pódium mögött, ni.

16.04 A hét műsorából 17.36 Fúvószene

17.45 Egy hír a mikroszkóp alatt

18.00 Közvetítés az MTK-FTC és a Komló—Salgótarján bajnoki mérkőzés IL félidejéről

19.00 Erkel: Bánk bán. Operaközvetítés

22.13 Verbunkosok

22.46 H. Schlusnus énekel 23.10 Ránki: Cirkusz.

Fantasztikus álomjelenetek. 23.51 Boldogok vagyunk?

Szatíra

MAGYAR

9.00 Nótaszó 9.20 Othello (Ism.)

12.05 Túl a holtponton 16.28 Diploma, vagy családi ház?

17.00 Szót kérünk. 1 ________

17.

55 A tv-jelenti

18.40 Monitor

19.25 Cicavízió

19.35 Kedves verseim

20.00 Tv-híradó

20.20 Gyilkosság a műteremben. (Bűnügyi játék). I. rész

21.15 Világszámok

Külföldi varieték műsorábói

22.15 Tv-hiradó

22.35 Jó éjszakát, felnőttek I

POZSONYI

14.00 Aut5verseny-közv.

16.25 A Slavia Praha—VSS Kosice labdarúgó NB mérkőzés közvetítése

19.50 Japán darvak

20.20 Ne beszéljen szerelemről

21.40 A fesztivál külföldi vendégei

—------------------ Ml

\

Fr//*t j

EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-33)

Vigyázat, hekust EGRI BRŰDY:

(Telefon: 14-07)

A magányos villa titka GYÖNGYÖSI PUSKIN:

A Pál utcai fiúk HATVANI VÖRÖS CSILLAG2 Kleopátra I—II. rész HATVANI KOSSUTH:

Átutazók paradicsoma

HEVES:

Elátkozott hegyek farkasa FÜZESABONY:

Mágnás Miska PÉTERVÁSÁRA:

A ház és gazdája

Egerben, délután 3 órakor: A térképen nem található (Petőfi-bérlet)

Este fél 8 órakor:

Urak és elvtársak (Madách-bérlet)

Christian Dior párizsi divattervező három kreációja

t (MTI Foto Külföldi Képszolgálat)

Kaimét Az egri Cifrakapu története

Kapu

A 'középkor folyamán — Eger fokozatosan kiépülő belvárosa körül kezdetben csak fapalánk kerítést létesítettek. Hogy ez így volt még 1552-ben, a nevezetes török ostrom, idején is —* ezt bizonyítja Tinódi Lantos Sebestyénnek, a hősi vár- védelemről írott költeményében foglalt mondata:

^... és vala az városnak tapasztott palánkja...“

A gyenge fakerítést kezdték azután, — a mind veszedelmesebbé váló háborús helyzetre tekintettel — a XVI. század utolsó évtizedeiben erősebb kőfallal kicserélni. így kerülhetett sor a mai megemlékezésünk tárgyát képező Cifrakapu első komolyabb kiépítésére 1 Stílben, az egri káptalan által (a környező városrész t. 1. a káptalan földesunasága alá tartozott!) —, ahogyan erről egy fennmaradt érdekes reneszánsz kő emléktábla értesít

A török hódoltság alatt az építmény, — amely ekkor a „Kaimét — Kapu” nevet viselte — úgy látszik komoly jelentőséggel bírt. Az 1664— 1666 között nálunk járt -.világutazó”, Evlia Cselebi legalábbis így emlékezik meg róla:

„...a Kaimét kapu úgyszintén nyugatra nyíló kettős kapu. A kapu előtt fel- vonóhidakon kell átmenni. E Kaimét kapu fölé Kara Mahmud aga csizmájának sarkantyúit -függesztették fel, melyeknek különös vas- karikái vannak ..

Az ozmán uralom, elmúltával, 1698-ból való az első rendelkezés, amely kapunkra vonatkozik. Ekkor intézkedik a város császári parancsnoka, hogy egy tizedes- nek kell őrködnie - auf

den flüschen their ...” vagyis a víz a patak melletti kapunál, amely nem lehetett más mint az egyidőben „Felmé- meti kapu” —, azután ,.Porta Germanica” néven is említett, későbbi Cifrakapu.

Hanem érdekes — és talán nem is egészen érthető, — hogy a 18. század kezdetén a kapun való átjárást először teljesen lezárták, majd az 1780-as évek elejéig a Cifrakapu állítólag csak mint gyalogkapu működött.

A Cifra-kaput utolsó far-' májában 1781. körül alakí- ' tották ki. Ekkor épült meg a sokat emlegetett ottani árvízvédő fal és ennek keleti ' végénél, körülbelül a mos- 1 tani Cifrakapu téri iskola előtt állott a Cifrakapu. Ez 1 a kapu az egykori szemtanúk állítása szerint ^hatalmas” boltíves építmény volt

Honnan kapta a városkapu a „Cifrakapu” nevet? A kapu közvetlen szomszédságában. ékeskedett a Mária utcai patakhíd, több szép szoborral, oszlopokkal, esténként kivilágított lámpákkal. És ha ez így volt, valószínű, hogy a közeli városkaput is díszítették szobrászati alkotások, továbbá a már említett feliratok, bizonyára szépen kidolgozott „cifra” kőtáblákra vésve: és így jöhetett létre azután a „Cifrakapu”, majd ezzel összefüggésben a szomszédos külvárosnál a „Cifra-hóstya” elnevezés.

Hevesy Sándor

wwuu>Jy<jLiMWWUWijnin^^—ni**“«"*““““11“11111*

Mikor kötelez© í

a segítségnyújtás ? j

M

ind gyakrabban tapasztaljuk, hogy egy-egy személyes tragédia hihetetlenül széles visszhangot tud kelteni közvéleményünkben, csodálatos akarat ébred mindazokban, akik anyagilag és erkölcsileg készek segíteni a bajba jutottakat. Órákon belül előteremtenek egy ritka gyógyszert, százak és ezrek jelentkeznek véradásra, ha segélyt kérő felhívás érkezik. Ma már nemcsak az állam, hanem a kisebb közösség is felkarolja a magára hagyott öregeket, olykor százak és ezrek mozdulnak meg egy-egy olyan sorsüldözött gyermek érdekében, akit cserbenhagytak a lelkiismeretlen szülők.

Segítséget nyújtani bajba jutott embertársainknak emberi kötelesség. Ha valaki ezt megszegi, a közösség által kialakított morális szabályok ellen vét. Az ilyen embereket meg is veti minden jóérzésű állampolgár. De a sebesültnek nem megadni a kellő segítséget, hogy mielőbb orvoshoz kerüljön, ez már tételes törvénybe ütközik: súlyos bűntett.“ S még súlyosabb az a magatartás, amikor valaki saját maga okozza embertársának a bajt, sérülést — s otthagyja, gondolván; „mit számít a másik élete, csak a saját felelősségre vonást kerülhessem el”.

Rövid hír a közúti baleseti krónikában: a 8-as műúton egy személyautó elgázolt egy idős embert aki késő este hazafelé tartott a munkából. A gázoló autó vezetője segítségnyújtás nélkül tovább hajtott. Az idős ember ott fetrengett az úttesten, ömlött belőle a vér. Merő véletlen, hogy tíz perc múlva feltűnt egy teherautó, s újabb tíz perc múlva már a kórházban műtőasztalon feküdt az áldozat. Vérátömlesztés mentette meg az életét... Bármelyik gépkocsivezetővel megeshet a karambol, a gázolás. De ha úgy vesszük — miután a bűncselekmények gondatlan változatáról van szó — emberi és jogi értékelés szerint is, ez a kisebbik bűn. Akkor válik egészen súlyossá, amikor párosul a szándékossággal, az elgázolt ember cserbenhagyásával, akinek az életét a 'gyors segítséggel esetleg meg lehetett volna menteni. Több eset arra figyelmeztet, hogy az ilyen ügyekben néha bűntárs is akad. Például a gázoló autó utasa, aki megnyugtatja, vagy rábeszéli a gépkocsivezetőt: menjen csak tovább, tőle nem kell tartam, ő hallgatni fog. Hallgat is, amíg a rendőrség le nem füleli. Így azután későn, csak a vádlottak padján érti meg, hogy olykor a hallgatás is bűn. Minden más elhalkul egy pillanatra, amikor az utcán felüvölt a tűzoltóautó szirénája. A járókelők önkéntelenül is a riasztó hang felé fordulnák, a lakásban, a hivatali' szobában az ablakhoz sietünk és szorongva nézünk a piros gépkocsi után: vajon hova hívatták, kiért megy? A tűzvész jelzése, a bajba jutottak mentése — ha mód van rá — ugyancsak kötelessége minden állampolgárnak.

Nemcsak a közvélemény, hanem a törvény is elítéli a tv-ben emlegetett szentesi telepvezetőt, aki — bár volt telefonja — fejére húzta a takarót, miközben ablaka alatt agyonvertek egy embert. A „nem az én dolgom”, az „azért van a rendőr” szemlélet néha odáig vezet — ezt is a tv tette szóvá, teljes joggal —, hogy egy síró-zokogó négyéves kisgyereket hagytak felnőttek a mezőn halálba szaladni, anélkül, hogy valaki is kézen fogta volna. Kár volna megvárni, hogy másutt és máskor is ilyen fájdalmas tapasztalatok tanítsák meg az embereiket írott és íratlan kötelességeikre.

Kőszegi Frigyes

C3M0]

ÜGYELET

EGEKBEN: Szombaton délután

2 órától hétfő reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsilinszky utcai rendelőben (telefon: 11-10).

Gyermekorvosi ügyelet: szombaton 16 órától 17.30 óráig, vasárnap délelőtt 9 órától 10.30 óráig, «élután 16 órátái tlM áráig az

Alkotmány utcai rerídelőben. (Rendelési Időn kívül az általános orvosi ügyeletén: Bajcsy-Zsi- linszky utca.) Hétfőn: 19 órától kedd reggel 7 óráig a Bajcsy-Zsi- linszky utcában.

GYÖNGYÖSÖN: Szombaton 14 órától hétfő reggel 7 óráig a lies számú kórházban (Jókai utca. Telefon: 16-36, 16-44).

Gyermekorvosi ügyelet: vasárnap délelőtt 10 órától 12 óráig a Il-es számú kórházban (Sas utca. Telefon: 16-36, 16-44).

HATVANBAN: Szombatón 12

órától hétfő reggel 7 óráig a rendelőintézetben (telefon: 10-04)

Rendelés gyermekek részére is,

Zsuzsánna állandóan a rádiót bújja, ha a rádió beat-mu- zsikát sugároz. Most éppen kikapcsolta a készüléket, csak addig, míg a vízállás- jelentés tart. Gondo. latai messze kalandoztak, miközben a nyugágyban hevert.

— Zsuzsannái — kiáltott az anyja. — Mintha mondtam volna neked valamit.

— Tessék? — rebbent fel Zsuzsánna.

Almodo sás

még

— Indíts törülhetni.

— Mindjárt — mondta Zsuzsánna és nem mozdult. Nehéz volt kikapcsolódnia a messzi gondolataiból. Onnan szólt ki az anyjának:

— Anyud, tudsz te valami isztánt?

— Miféle isztánt?

— Ha nem tudsz, akkor nem érdekes.

— Minek az neked?

— Semminek.

— Egy dinnyefajtát azt tudok. Tur- kisztán.

— Országot, várost tudsz-e?...

— Az is van olyan, hogy Turkisztán.

— Más isztán nincs?

— De van Arga- nisztán. Üzbegisz- tagjait.

tán...

— Mondd egyszer!

— Üzbegisztán.

— Az az... Messze lehet az?

— Csak nem oda akarsz menni? — kérdezte anyja.

— Á — mondta Zsuzsánna —, csak ott járt a Dobos Attila.

S kelletlen felnya- lábolta a nyugágyból hosszú, nyurga végÖltözködés

Manapság — talán visszahatásként elmúlt évtizedek uniformizáló törekvéseire — az egyéniség a divat. A váratlan és a meglepő. Sőt hajmeresztő —• ha mondjuk a frizurát tekintjük.

De nézhetjük az öltözködést is. Mindenkinek önmagát divat követnie, s ez szerfölött növeli a zűrzavart. Nincs jó, nincs helyes, nincs szép. Csak az van, amit ki-ki magának állít fel.

Láttam egy ruha-összeállítást a pomázi állomáson. Egy futurista költemény vcút. Rózsás kendő, gumicsizma, texasi kabát. A mocfell a Pomáz mögötti hegyekbe tartott egy madár se járta faluba. Parasztmenyecske volt. A kabát rengeteg zsebét, és számos villogó aranygombját úgy hordta, mint egy latin-amerikai tábornok.

Az emberek az egyéniség korában is emberek. Nem tudnak letenni az utánzásról.

De hogy az utánzásban is egyéniek legyünk, manapság a hölgyek nem egymást utánozzák, hanem a férfiakat, a férfiak viszont a hölgyeket. öregek a fiatalokat, fiatalok pedig az öregeket.

Gondoljunk a farmernadrágos lányokra! csaknem lekopaszított fő, zsebre vágott kéz, fitíyedt cigaretta, míg oldalukon, a veretes agfc

marhabőr szíjon, amely darázsderekukat ösz- szecsípi, karabinerek csilingelnek.

De a színpompás fiúkat is említhetnénk, a vállukra omló hajcsodával, míg lazán nyakukba kötött muszlinkendőjüket kapkodja a szél.

Lám, az egyéniség kora megteremti a tökéletes uniformizálást, nemek és korok összemosódnak.

Elnéztem azt az élteskés hölgyet, kinek bájtájai régen elvesztették ifjonti formájukat: lenge selyemnadrág féllábszárig, halovány ég színkék, a comboknál pukkadásig telve, lila boleró, akár a pirkadati égalj, s a nagy rózsaszín masni, mely csitrisen összefogja a gyérpi- ros hajat a búbon, kerekre nyíló gyermekszemek fedett látni ezt a régi fényképeken.

Ilyenek vannak, s mindezt azért írtam, nehogy elítéljék Zsuzsannát.

Zsuzsanna elhordta a térdharisnyáimat, az ingeimet, a pulóvereimet, a sapkámat.

Azt mondja, az a divat most a fiatalok között, hogy a szüleik avitt cuccaiban járnak, Minél ócskább, annál jobb.

Ügye, hogy itt már minden határ elmosódik. De mondhatom, ez az új divat a fiatalok közt igazán praktikus. Tartsa meg isten a szokásukat. Másképp gondban főnék, hogyan ruházzam növekvő lányaimat.

t»ze herényi Lehel)

A duda óriás

Neve: Megalodus. Nemzetisége: kagyló. Születésének helye: Du- dar, ideje 200 millió évvel ezelőtt. Különös ismertető jele: 60 centiméteres testméretével a világ legnagyobb ilyenfajta kagylója.

Megidéztette tanúként az Eötvös L óránd Tudományegyetem alkalmazott földtani tanszékére, dr. Végh Sándomé docens színe elé.

„Kihallgatása**- során elsősorban életének egykori színteréről, a felső triász-kori tengernek a viszonyairól tehet vallomást, amelynek habjai annak idején a mai Spanyolország és a Himalája között hullámzottak. Az őslénytan kutatói ugyanis azzal már tisztában vannak, hogy ez a kagylócsalád milyen körülmények között tudott élni és szaporodni.

Egyébként ez a kagylófaj az \egyik legmeggyőzőbb bizonyító• ka a biológiában jól ismer „óriás növekedés’« vészes követ kezményeinek. A család 25 mii lió éves történetében először t kicsi, másfél-két centimétere fajok jelentek meg, majd egyr nagyobb termetüek kerültek túl súlyra, de a dudari rekorder ■ amely a jelek szerint az órláso1 között is a legnagyobbak egyik lehetett — már közvetlenül a fei pusztulást megelőző állomái képviseli. Az óriásokban ugyani olyan tökéletesen, maradéktalc nul veszett ki az egész familU hogy ma élő hasonmásaik, szívkagylók — a Cardiumok • nemhogy leszármazottaiknak, d még csak közeli rokonaiknál sem minősíthetők.

1969. május 10., szombrf