Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

It* Ülést tartott Heves megye Tanácsa ma m ­Folytatás az oldalról.) zei bíróság nőké a me­zei bírósági épi ülnckök- ! tett javas- tót. Az ül- íköket mun- itársaik, a vállalatok, sernek, és llönböző in­tézmények )lgozói j elől­it, illetve ja- isolták erre fontos zsztra. Dr. Hop Andor őterjesztését melyben íviden érté- ;lte a népi nökök ed- gi munkáját a megyei ta­les ülése el- gadta, a ja­solt 39 ülnököt az elkövet­ed három esztendőre meg- ilasztotta. Ugyancsak elfogadta a ta- csülés a Heves megyei Né- Ellenőrzési Bizottság 1969 ásodik fél évi vizsgálati evét. ★ A Heves megyei Tanács ésénelt napirendjén szemé­li ügyek is szerepeltek. A A megyei tanácstagok egy csoportja mandátumvizsgáló bizottság elnöke bejelentette, hogy az április 20-án a 68. számú me­gyei tanácstagi választókerü­let megyei tanácstagnak vá­lasztotta Fekete Győr Endrét, a megyei tanács megbízott el­nökét. A szavazat eredmé­nyét a megyei tanács ülése hitelesítette, és törvényerőre emelte, majd beválasztotta Fe­kete Győr Endrét, a végrehaj­tó bizottságba. A szünetben összeült a vég­rehajtó bizottság, ahol Fekete Győr Endrét megválasztotta a végrehajtó bizottság elnö­kéül. A megyei tanács ülése elfo­gadta Hatvány Györgynek, a megyei tanács végrehajtó bizottsága tagságáról történt lemondását. (kátai) Ezer megawattos erőművet pótolunk villamosenergia-importunk növelésével K gazdasági bizottság hoz- Iárult a Duna-menti Hő- őmű bővítéséhez, a tervék- k megfelelően épül a Ga­rin Hőerőmű, és már el készült Munkács és Göd zött a 400 kilovoltos táv- zeték, így lehetővé vált nak a villamosenergia- mnyiségnek a meghatáro- sa, amit a továbbiakban is iföldről, elsősorban a ovjetunióból kell behoz- nk. Villamosenergia-im- rtunknak a következő esz- ídőkben várható alakulá- -ól Szili Géza nehézipari nászterhelyettes a követ- ző tájékoztatást adta az rí munkatársának: — A villamosemergia- :ny hazánkban átlag 10 énként megkétszereződik, írek számokat idézve vil- mosenergia-fogyasztásunk idén előreláthatólag 16.2 lliárd, 1970-ben 18 -mil- rd, 1975-ben pedig 25.5 lliárd kilowattóra lesz. izai villamosenergia-ter- :lésünk ebből az idén 13,2 lliárd, jövőre 15 milliárd, /ábbi 5 év múlva pedig ,5 milliárd kilowattórát d rendelkezésre bocsátani. Ezek a számok is mutatják, hogy mint eddig, ezután sem mondhatunk le a villamos- energia-importról. ViUamos- energia-behozatalunk a ne­gyedik ötéves tervidőszak végéig körülbelül harminc- három százalékkal növek­szik. A most következő évek­ben villamosén ergia-im por­tunkat előreláthatólag körül­belül 700—800 megawattra kell növelnünk, ami gyakor­latilag egy 1000 megawattos hazai erőmű létesítését he­lyettesíti. A többletet teljes egészében a Szovjetuniótól kívánjuk átvenni. — Ezt a célt tartottuk szem előtt már akkor is, amikor elhatároztuk Mun­kács és Göd között az új, négyszáz kilovoltos távveze­ték építését. — Az a tény, hogy a ma­gyar villamosenergia-háló- zatot nemcsak a Szovjetunió­val, hanem a többi szom­szédos országgal is össze­kapcsoltuk, nagymértékben fokozza villamosenergia-ellá- tásunk üzembiztonságát. Pél­dául a Duna-menti Hőerő­műben a két évvel ezelőtti tűz miatt fellépett nagy tel­jesítményű teljesítmény- hiányt is a Szovjetunió és Csehszlovákia vállamosener- gia-szállításával sikerült pó­tolnunk. De ezen túlmenően a baráti országok között e téren kialakult együttműkö­dés mintegy jelképévé válik a minden területen egyre szorosabbá váló együttmű­ködésnek. (MTI) Az új gazdaságirányítási rendszer kedvez a mezőgazdasági termelésnek Dr. Dimény Imre miniszter előadása az állami gazdaságok tanácskozásán Pénteken, Budapesten meg­kezdődött az állami gazdasá­gok igazgatóinak kétnapos országos tanácskozása. Dr. Dimény Imre mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter megnyitó előadá­sában rámutatott: a gazda­ságirányítás új rendszere a tapasztalatok szerint jó köz- gazdasági környezetet terem­tett a mezőgazdasági nagy­üzemek számára. Növekedett a gazdaságik önállósága, joga és ezzel együtt felelőssége is. Így a gazdasági döntések mindinkább ott születnek meg, ahol az adott kérdés­ben a legtöbb szakismerettel rendelkeznek. A vállalati gazdálkodás hatékonyabb ér­vényesülésének azonban ma még számos fékezője van. Bár a felvásárlási árak ren. dezése nyomán bekövetkezett 17 százalékos áremelkedés, s az üzemek számára új lehető­ségeket nyitott, a kedvezőbb árak és a tágabb piaci lehe­tőségek nem ’oldottak meg minden problémát. A gondo­kat elsősorban szubjektív té­nyezők okozzák. Így például a ragaszkodás a megszokott módszerekhez, félelem a kockázattól, vagy éppen a kellő közgazdasági tájékozott­ság hiánya. A miniszter kiemelte, hogy az állami gazdaságok meg­találták helyüket az új gaz­daságirányítási rendszerben. Ezt bizonyítja, hogy tavalyi 1 milliárd 453 millió forintos vállalati nyereségük mintegy 300 millió forinttal volt na­gyobb az előző évinél. A nyereség kedvező alakulása annak is köszönhető, hogy csökkent a veszteséges gaz­daságok száma. Amíg 1967­ban még 21, tavaly már csak 5 állami gazdaság zárta veszteséggel az esztendőt. Dr. Dimény Imre ezután az állami gazdaságok előtt álló feladatokkal foglalkozott. El­mondotta, hogy a gazdasá­gokban nagyobb figyelmet kell fordítani a termékek fel­dolgozására és értékesítésére. A fő feladat természetesen továbbra s a mezőgazdasági termelés bővítése, de közben nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy előnyös, ha a nagyüzemek akár saját vállalaton belül vagy társu­lás, illetve közös vállalkozás formájában nagyobb gondot fordítanak a félkész, vagy készáruk előállítására. Ezután Klenczner András. az Állami Gazdaságok Orszá­gos Központjának vezérigaz­gatója számolt be a nagyüze­mek munkájáról és feladatai­ról. Elmondotta, hogy jelen­leg 190 állami gazdaság mű­ködik az országban és hozzá­juk tartozik a mezőgazdasá­gilag művelhető terület kere­ken 15 százaléka. Ez a terü­let adja a mezőgazdasági bruttó termelési érték mint­egy 14 százalékát, de a gaz­daságoknak az árutermelés­ben betöltött szerepe ennél is nagyobb az összes mezőgaz­dasági árutermelés 20—22 százalékát adják. A munka eredményességét igazolja, hogy az egy főre jutó terme­lési érték egy év alatt 8000 forinttal nőtt meg és tavaly elérte a 96 000 forintot. A ter­melékenység emelése nyomán növekedett, s tavaly megha­ladta a 21 000 forintot a dol­gozók átlagkeresete. Az álla­mi gazdaságokban alapvető változás következet be az anyagi-technikai ellátásban, a növénytermelésben, vala­mint az állattartási ágazatok között a baromfitenyésztés­ben. Átalakulóban van már a sertéstartás is ugyanakkor azonban a szarvasmarhate­nyésztésben problémák adódnak. Sok gazdaságban a szarvasmarha-tenyésztés a kevésbé jövedelmező üzem­ágak közé tartozik. Az opti­mális egyegészkettőtized holddal szemben még min­dig 2,2 holdat kötnek le ta­karmánytermesztésre tehe­nenként, és a felszabadulás előtti 8-ról mindössze 9.4 da­rabra növekedett az egy gon­dozóra jutó állatszám. Nö­veli a gondot, hogy a gazda­sági feltételek sem ösztönöz­nek az állatállomány növelé­sére. Az igazgató ezután ele­mezte az új gazdaságirányí­tás rendszerei kapcsolatos ta­pasztalatokat. Elmondotta, hogy az eredmények egyelő­re nem párosulnak kellő gaz­dasági hatékonysággal, nem megfelelő a nyereségszint, az eszközök kihasználása és a szakosításban való előrehala­dás. Hiányos a piacismeret, és nincs minden rendben, a vállalkozód szemlélet terén sem. Néhány gazdaságban csak most kezdenek felfi­gyelni arra, hogy a nyeresé­ges gazdálkodás ellenére is ingatag a pénzügyi helyzet. A változások nyomán terjed az a felismerés, hogy nagy szük­ség van a vezetési szervezet kiegészítésére, a közgazdasá­gi egységek megszervezésére, és megfelelő képzettségű szakemberek munkába állí­tására. A beszámolót vita követte. (MTI) Felszabadulásunk 25. évfordulójának tiszteletére Sírokban 60 millió nyereséget terveznek A Mátravidékd Fémművek dolgozói az elmúlt évben ki­váló eredményeket értek el. Fellendült a szocialista bri­gádmozgalom és a munka ­verseny, a siroki gyár el­nyerte a megyei pártbizott­ság jubileumi oklevelét, a Kohó- és Gépipari Minisz­térium elismerő oklevelét Az 1968-as eredmények újabb lendületre biztatják a la táron entf trucsere­orgaiom A jugoszláviai Szabadkán itörtökön magyar*—jugo- .áv tárgyalások folytak a t ország közötti határmen- árucsereforgalom kérdései- l. A tanácskozáson a for- lomban elsősorban érdé­it határmenti területek zdasági és igazgatási szer- i vettek részt. uhaipari konfekciós mun- ára vés kortól. Betanításról loskodunk. íkről bejáróknak uta- költséget térítünk. ■es munkaviszony után ;akmunkás-vizsgáztatást :gítjük. ritkezés: Egri Ruhaipa- tsz személyzeti vezetó- 1, Eger, Dobó tér 6. sz. emelet. Ki érti ezt? Ha szavazni kellene, hogy melyik iparág csapta a leg­nagyobb fals lármát az utóbbi időben, gondolkodás nélkül a magyar cipőgyár­tókra adnám voksomat. „A mindent a vásárlókért” jel­szóval szervezett reklám- hadjáratuk középpontjában természetesen a magyar ci­pőcsalád áll, megfűszerez­vén a szakmabeliek szívhez szóló megjegyzéseivel: ezentúl olcsóbb és szebb ci­pőkben járhatnak majd a magyar lányok, asszonyok. A tucatjával elhangzott interjúk, nyilatkozatok is bizonyítják a téma rendkí­vül nagy aktualitását: nyi­latkozott már cipőgyári igazgató, betanított munkás, kereskedelmi vezérigazgató, divattervező. Közös nyilat­kozatukat úgy lehetne rö­viden summázni, hogy ismét véget ért egy cipőkorszak, divatját múlta az egyszerű vonalú, tűsarkú női cipő, a jövő, vagyis az idei divat a lapos sarkú, rózsás csatos, pipacsvörös, tintakék színű, bőrből, műanyagból és ki tudja még miből készült ci­pő. A kampány egyre terebé­lyesedik, és sajnos, ezúttal a sok nyilatkozatra a gya­korlat sem cáfolt rá. A szín­skála minden színében pompázó tompa, lapos sar­kú, gombos, csatos cipók el­árasztották az üzleteket, a kirakatokat. A választéknál most már csak a vásárlók dühe és elkeseredése na­gyobb. Ugyanis a nagy siet­ségben a kínálat elkerülte a keresletet, az új divat legalább olyan messze esett a vásárlók igényeitől mint Makó Jeruzsálemtől. Mint egyszerű vásárló, napok óta figyelem Eger összes cipőüzletének for­galmát. Statisztikai adataim ugyan nincsenek, de szemé­lyes tapasztalatom, hogy az üzletekbe bemenő hölgyek nagy többsége a tűsarkú ci­pő után érdeklődik. A ke­reskedelemben dolgozó is­merősök mondják, hogy ez korántsem csak egri specia­litás, Budapesten, Győrben, Debrecenben, Dunaújváros­ban is ugyanolyan keresett cikk a tűsarkú cipő, mint Egerben, és megjelenése már a fehér hollónál is na­gyobb szenzációnak számít, Valami tehát nem stim­mel. A mindent a vásárló- kért-jelszó valahol sántít. Mert a vásárlók százával, ezrével keresik a tűsarkú cipőt, az ipar pedig a csa- tosat, a gombosat, a szögle­tes sarkút gyártja. Mindent a vásárlókért, — a keresett cipők pedig el­tűntek. Ki érti ezt? Ekkora bakot azért nem kellett vol­na lőni! •—koós-7 | sirokiakat, de azt is tudják, hogy az idén még nagyobb összefogásra van szükség. A Mátravidékii Fémművek dol­gozói úgy döntöttek, hogy hazánk felszabadulásának 25. évfordulóját jó munká­val, az eddiginél is ered­ményesebb munikavarseny- nyel teszik emlékezetessé. Mit tettek az év első négy hónapjában, miik a főbb célkitűzések és hogyan akar­ják megvalósítani? , A legfontosabb feladatokra Az üzemi pártbizottság az év elején javaslatokat kért a termelési, a műszaki, a pénzügyi és egyéb osztályok­tól a vállalat legfontosabb célkitűzéseire. A pártbizott­ság és a gazdasági vezetők vitára bocsátották a javas­latokat, közösen határozták meg az 'alapvető célkitűzése­ket és ennek végrehajtására intézkedési tervet állítottak össze. A részleteket műsza­ki-gazdasági konferencián munkahelyenként is megvi­tatták. További javaslatokat tettek a szocialista brigá­dok és a szakszervezeti kül­döttek. — Azt az elvet követjük, hogy „több szem többet lát” és a gyakorlat azt iga­zolja, hogy amit a dolgozók­kal közösen határozunk el, azt könnyebb megvalósítani — mondta Gotyár Lajos, a pártbizottság titkára. A siroki gyár tubusaira, dobozaira és egyéb termé­keire szükség van, ezért a termelést a tavalyihoz ké­pest 27 százalékkal növelik és az idén 60 millió forin­tos nyereséget terveznek. Fontos feladatnak tekintik, hogy a selejtet legalább fél százalékkal csökkentsék, az exportot öt százalékkal, a tőkés deviza árbevételt tíz százalékkal növeljék. A vállalat idei célkitűzé­seivel a dolgozók többsége egyetért, hiszen közvetlenül vagy küldötteik útján a ja­vaslatok többségét ők tet­ték, részt vettek a döntések­ben. De hogyan lehet elérni, hogy a brigádok a legfonto­sabb célkitűzések megvaló­sítására törekedjenek és valóban verseny legyen a műszakok és a brigádok között? Zsűrizik a vállalásokat Üzemenként, termelőegy­ségenként bizottságot hoztak létre, hogy állandó felelőse és hívatott gazdája legyen a m-unikaversenynek. A pártszervezetek és az üzem­vezetők állandó kapcsolatban vannak a brigádokkal. A bizottság nemcsak tanácsokat ad a brigádoknak, hanem zsűrizik a vállalásokat. Ha formaságokat és lényegtelen pontokat tapasztalnak a vál­lalásokban, beszélnek a bri­gáddal és többnyire közös megegyezéssel sikerül az alapvető feladatokra irányí­tani a figyelmet. De az is előfordult már, hogy meg­vonták, vagy felfüggesztet­ték a szocialista brigád cím viselését. A gazdasági feladatok mellett a szocialista ember­típus formálására, politikai, szakmai képzésre, valamint kulturális nevelésre is tö­rekszenek. A brigádok össze­fogásával, irányításával és a munkahelyi versenyérté­kel és ellenőrzésével az üze­mi pártbizottság Czank Pé­tert, a személyzeti osztály vezetőjét bízta meg. A mennyiség és a minőség harca A hős Nguyen nevét vise­lő és az ifjúsági brigád éves vállalásában szerepel a termelés növelése és a se­lejt csökkentése. A tubus­üzemben Kun Cs. Borbála, Huszár Mária, de a többi szocialista brigádvezető többet tett a termelés foko­zására, mint a selejt csök­kentéséért. Pedig a siroki gyárban 900 ember ereje feszül a munkabrigádokban és az élenjárók kezdemé­nyezése, sikere a selejt csökkentésére ösztönözhetné a többieket, azokat is, akik eddig még nem tettek mun­kavállalást és a minőség javítására még náncsendk határozott célkitűzéseik. A vállalat részletes és helyes intézkedési tervet állított össze a selejt csök­kentésére. De az idén még csak a műszaki vezetők jö­vedelme függ a selejt alaku­lásától, a munkásoké csak a mennyiségtől függ. Vajon nincs itt az ideje, hogy a brigádvezetők, a lakatosok és a gépen dolgozó munkások keresete ne csak a termelés mennyiségében, hanem a minőséghez is igazodjék? Tavaly a tubusüzemben 6,6 millió forint veszett kárba a selejt miatt. Az idei első negyedévben javult a hely­zet, de a selejt még mindig több a megengedettnél. A gyár termékeinek minősége nemcsak a vállalati ered­ményt és a részesedést befo­lyásolja, hanem ettől függ a gyár hírneve, az újabb piacok megszerzése és dol­gozóinak jövedelme. Nem elegendő, ha csak az üzemvezető, esetleg a mű­vezető és a MEO vigyáz a selejtre. Minden munkás ügyeljen a minőségre. Ezt a célt szolgálja a muhkaver- seny, a bér- és a jutalom­rendszer. F. L. 1969. május 10., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom