Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-09 / 104. szám

KOSSUTH 8.10 Táiiczenc 8.56 Élni tudni kell IX. r. 0.25 Olasz versenyművek 10.05 Függés és függetlenség 10.30 Népi zene 11.00 Iskolarádió 11.40 Operajelenet 12.30 Tánezene 13.15 A Rajkózenekar játszik 13.39 Legkedvesebb verseim 13.55 Mai témák, mai dalok 14.05 Petri Endre zongorázik 14.31 Róka Móka bábszínháza 15.10 Brahms III. szimfónia 15.50 Kóruspódium 16.05 Így élünk Százhalombattán 17.20 Szimfonikus zene 17.51 Mikrofórum 18.09 Ifjúsági színpad: Két lány apát keres 19.35 A Csehszlovák SZK nemze­ti ünnepén 20.05 Kedves lemezeim 21.03 A Stúdió 11 játszik 21.19 Láttuk, hallottuk. . . 21.39 Beszélgessünk zenéről 22.20 Népi zene 23.00 Zenekari muzsika /0.10 Könnyűzene PETŐFI 8.05 Operarészletek 8.40 A titkos háborií ITI. r. 9.00 Ezeregy délelőtt 11.45 Színházi anekdoták 12.00 Kamarazene 13.05 Balettzene Kettőtől — hatig... Mindenki kedvére! 18.10 Szlovák operafelvételek 38.40 Filmzene 18.52 Hangverseny a stúdióban 19.27 Magyar nóták 20.28 Egy szegény vándorlegény Regényepizódok. 21.28 Híres prímások muzsikálnak 21.51 A nyugati diákmozgalmak­ról 22.06 A zenekar története — Puccini I. r. 22.46 Patachich: Színek 67. Szvit 23.10 Operettrészletek MAGYAR 8.25 Iskola-tv 17.58 Hírek 18.05 Barátság (lengyel rajzfilm) 18.15 Munkásfiatalok (riportfilm) 18.40 Esti mese 18.45 Csillagvárosban jártunk (kisfilm) 19.05 A Szovjet Hadsereg Ének­és Táncegyüttesének műso­ra 20.00 TV-híradó 20.20 Lélekben erősek (magyarul beszélő szovjet film) II. r. 21.50 Szülők, nevelők egymás közt 22.30 TV-híradó POZSONYI 16.30 Kaland az aratóünnepen (tv-játék) 17.40 Bizalmas levelek 19.50 Dokumentumfilm Közép- Szlovákiáról 20.15 A Jakobinus. Háromfelv. opera közv. Ijfffm | EGRI VÖRÖS CSILLAG: (Telefon: 22-3.7) Vigyázat, hekust EGRI BjRODY: (Telefon: 14-07) A magányos villa titka GYÖNGYÖSI PUSKIN: * A Pál utcai fiúk GYÖNGYÖSI SZABADSÁG: Autósok, reszkessetek! HATVANI VÖRÖS CSILLAG: Kleopátra I—II. rész HEVES: Elátkozott hegyek farkasa FÜZESABONY: Mágnás Miska PETERVASÁRA: A ház és gazdája Egerben, este 7 órakor: ÉJFÉLI RANDEVÚ (Bérletszünet.) ■BEK ÜGYELET EGERBEN: 19 órától 7 óráig n Bajcsy-Zsüiiv-Acy utcái r-'n- 'lelőben. (Telelőn: U-10). Ben- , leiéi:> gyermekek résiére is. : Chile fölött körözöl „repülő csészealjak” kiváncsi utasai Az AFP francia hírügy­nökség jelentése szerint a chilei Las Ultimas Noticias című lapban a legeredményv telenebb uborkaszezonhoz méltó történet jelent meg, az állítólag Chile fölött köröző „repülő csészealjakról” azaz ismeretlen tárgyakról. A lapban közölt interjúban egy Júlio Beale nevezetű chi­lei elmondotta, hogy április 15-én, négy barátja társasá­gában az égen látható három foltot szemlélték éppen, ami­kor hirtelen különös belső impulzust érzett. Leült egy asztalhoz, elaludt, ám ugyan­akkor tollat ragadott és tel­jes sebességgel írni kezdett egy ismeretlen nyelven. Ju­lio Beale, a tanúk szerint, a „transzok során” szinte tel­jesen megmerevedik, kivéve jobb kezét, amely* szédületes sebességgel ír. Beale kijelen­tette, hogy öntudatlan álla­potban „a repülő csészealja­kon” tett utazást. „Ezeknek utasai azt mondották nekem, hogy testemnek nyolcadik di­menzióba való szilárd kive­títése révén utazom velük” — mondotta. Beale szerint a földön kí­vüli lények elmondották neki, hogy pusztán kíváncsiságból köröznek a földgolyó körül. A chilei „űrutas” szerint a repülő csészealj kapitányát Tlablec-nak hívják — írja a Las Ultimas Noticias. Edzés a nyári vakációra (Kiss Béla felvétele.) mBeoBBummmmtmmi „Szarkalesen" Visontán Nyissa ki a táskáját! — Mi van a táskájában? — Semmi. Illetve a pufaj- kás nadrágom. — Nyissa ki a táskáját! — Hagyjanak békén! Mi­nek néznek maguk engem? Lemaradt és a táska is ki­nyílt. A pufajkanadrág he­lyett villanykapcsolók, szö­gek, reszelők, szerszámok nyomták ki gyanúsan a táska oldalát... — Hány éves ön? — Negyvenkilenc. Higgyék el, én nem. is akartam. Be­csületszavamra nem... — Melyik:, vállalatnál dol­gozik? — Az építőknél. Csak a ne­vemet ne írja fel (Krinitt P. István). Két fiam is itt dol­gozik. A faluban mindenki is­mer. írásba adom, hogy soha többé nem fordul elő. • — Miért lopott? — Kiég a szemem... — Mi van a táskájában? — Levegő. — Akkor engedje ki! — Kik maguk? £íincs jobb dolguk?... A táska „levegője”: villany- kapcsolók, rézhüzalok, vil­lanyégők, cement. — Hány éves? — Negyvennégy. De miért fontos ez? — Régóta lopkodja az épít­kezést? — Ezt kikérem magamnak. Én nem vagyok zsivánv... — Akkor hogyan kerültek ezek a tárgyak táskájába? — Ettől még felépül az erőmű... A lopott holmikra cédula kerül: Kovácsik Sándor se­gédmunkás. — Mi van a táskájában? — Semmi. — Nyissa ki! — Ez egy nyomáscsökken­tő műszer. — Igen. — Hogy hívják önt.7 — Kókai István. — Milyen beosztásban dol­gozik? — Raktáros vagyok... A razzia befejezése után Scber Józseffel, a rendészet vezetőjével1 szortíroztuk a szarkahad járat gyűjteményét: értékes szerszámok, műsze­rek, huzalok, neoncső, vil- lanyégők, szén, cement. Pedig már nem ez volt az első raz­zia Visontán... — Ami az egészben a leg- szomorúbb: a lefoglalt tár­gyakat már az összeszerelt gépekről, berendezésekről szedték le, s próbálták ellop­ni. Szinte érthetetlen: felnőtt emberek és mégis képesek a milliós értékű, több éves munkával összeszerelt gépek­ről levagdosni a vezetékeket, leszerelni a kapcsolókat. Na­gyon súlyos tettek ezek. — Mi lesz a zsákmánnyal és a tettesekkel? — A zsákmányt lefoglaljuk és visszaadjuk a vállalatok­nak. A tettesek pedig szigorú felelősségre vonást, büntetést kapnak. Senki sem ússza meg szárazon. Drága lesz a tandíj valamennyinek... A sok lelkiismeretes, becsü­letes ember mellett, mint a razzia eredménye is mutatja, szarkákból sincs hiány az építkezésen. De már egyre fogynak. Ezen a razzián is közel harmincnak vonták be a „repülési engedélyét”. Re­méljük a büntetés is méltó lesz az elkövetett cselekede­tekhez. Mert a társadalmi tu­lajdon fosztogatóira még ilyen nagy építkezésen sincs szük­ség... — k. j. — A pekingi zoológusok nem válaszoltak Elválnak a cicamackók Válásra készülnek a londo­ni állatkertben: Anan, a moszkvai pandalegény két hét múlva hazautazik és vég­leg faképnél hagyja Chichit, a londoni „cicamackót”, miu­tán kudarcba fulladt a máso­dik nászkísérlete is. Anan tavaly augusztusban érkezett Londonba, s kezdetben ka­cérkodott ugyan Chichivel, de a nem túlságosan vendég- szerető pandakisasszony csak kétlábú ápolója iránt muta­tott különösebb érdeklődést, míg Anant rendszeresen el­zavarta. A tudósok sokáig tanácstalanul álltak a rácsok előtt. Érdeklődni próbáltak a pekingi állatkertben, ugyanis a kínaiak őrzik a ti­beti eredetű óriás pandák párzási szokásainak titkait, de a pekingi zoológusok nem válaszoltak­A két cicamackó gazdái a tél végén abban maradtak, hogy Anant egy darabig Lon­donban hagyják, hátha a ta­vasz jótékony hatást tesz a két pandára- Nem tett... rSSSSSSSSSSSSSSS//SSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS'SSSSSSSSSSSSS/SSSSS/^SSSSSSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSS/S/SSSSS/ySSSSSSSSSSSSSSSSSS/SSSSSSSS/SSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSSS/Ss \ 14z elfoglalt ember Rég nem látott és egykori barátomat ke­restem fel minap a hi­vatalában, amelyet egy szerény, de Ízléses vö­rösbársony tapéta, mö­götte ó-görög kilincsü, platinaveretes ajtó vá­lasztott, el a titkárnője szobájától. Rég nem lá­tott és egykori baráto­mat hosszas telefonál­gatás, többszöri eluta­sítás és végül is egy mai napra engedélye­zett „öt perc” után ke­restem fel hivatalában, még mindig fülembe csengve a bájos titkár­nő még bajosabb hang­ja: — Kedves elvtárs... Csak öt perc,.. Az igaz­gató elvtárs nagyon el­foglalt ember, csak öt perce van a számára... — Köszönöm... ne­kem annyi is elég lesz — mondtam őszintén, mert valóban egy hosz- szabb idő óla húzódó egyszerű ügy még az ügynél is egyszerűbb aláírásáról volt szó, ami nem is az én ügyem, de az aláírás­nak az én barátom alá­írásának az én ügyem, de az aláírásnak az én 1 barátom aláírásának kell lennie. — Még egy perc! —■ emelte fel ujját a tit­kárnő intőén és az órá­ját nézte, mint időmérő a stadionban. — Most! — intett, s én, hogy egy pillanat­nyi időt se veszítsek, rohamléptekben törtet­tem át tapétás elöajtón, főajtón, kisajtón, be a százhúsz méter hosszú szobába. amelynek egyik sarka téli, másik sarka nyári kertnek volt berendezve, s amelynek a közepén, a hatalmas ablak előtt, nyolc telefonnal a há­tán egy Íróasztal tró­nolt. Mögötte az én volt barátom. — Tessék.„ szer­vusz... Ülj le... Öt per­cem van... Sajnos. Mondd... — intett egy székre, fel sem állva és elgyöriörten meg- nyomogatta aranygyü- nis ujjaival fáradtnak tűnő homlokát... — Szervusz, kér­lek... Egyszerű ügy... egyszerű kérés. Arról van szó, hogy... — Ne haragudj, hogy ismét figyelmeztetlek: csak röviden, öt per­cem van a számodra és hidd el, hogy ez a rági barátságunk köte­lezettsége számomra. Mert voltaképpen egy pillanatnyi időm sincs. Most is miattad, kér­lek, egy fontos nemzet­közi tárgyalást halasz­tottam el... Borzalmas, hogy mennyire agyon vagyok terhelve... Fo­galmad sincs róla, hogy... — Hát igen... a fele­lős beosztás, ugye — motyogtam közbe— Szóval, arról lenne szó, hogy... — Hogy a felelős be­osztás, azt mondtad? Igen. A felelősség. Az öregem, ami nyomja, egyre nyomja a válta­mat. Milliós kötések. Gyárunk megvásárolta az önmagától kiforduló fuszeklik nyugati li- cencét... Ezért devizát adtunk. Ezt a devizát be kell hoznunk... Ille­tőleg ki kell hoznunk... Újabb és még énnél is merészebb tervek, tár­gyalások... Mondd, mi­lyen az idő kint? — Kellemes... — Jó neked, irigyel­lek, öregem, hogy te legalább tudod, hogy milyen az idő kint. Ne­kem, akinek az ideje percre van beosztva, arról fogalma sincs, hogy milyen egy kelle­mes idő kellemesen el­töltve... A felelősség. Az állandó munka. Ne higgy ennek, amit itt látsz. Reprezentáció az csupán. Csalétek a nyu­gati ügyfeleknek... Te jó ég — nézett az órá­jára — letelt az öt perc. Szervusz... szer­vusz.., Hajaj... Szer­vusz! ...és újabb egy perc múlva, zsebemben az aláíratlan üggyel, ott botorkáltam a folyo­són, sajnálva szegény régi, volt barátomat, akinek oly jólesett öt perc alatt kipanaszkod­nia magát egy régi volt barátjának. Hogy az üggyel mi lesz? Majd. eljövök legkö­zelebb, tíz percet kér­ve a számomra. Hátha a tiz percbe egy aláírás is belefér. Egy volt ba­rátnak! íegri) Jó barátom: a fényképezőgép Olvasóink javaslatára ma új rovattal jelentkezünk. A fotosarok keretében első­sorban ,a kezdő amatőrök­nek igyekszünk hasznos, jó tanácsokat adni. Kísérjék figyelemmel hetenként meg­jelenő új rovatunkat, a Fo- tosarkot. Gyermekkorom legnagyobb eseménye volt, amikor 16. szü­letésnapomra édesapámtól egy lemezes fényképezőgépet kap­tam ajándékba. Jóformán min­dig magammal hordtam ezt a kedves ajándékot. Azt éreztem, állandóan, hogy egy jó barát van mellettem, akire minőig számíthatok, aki mindig örömet és szórakozást jelent nekem. Nem is olyan sok időbe ke­rült és máris tudtam nemcsak, a géppel bánni, de berendeztem magamnak egy kis sötét sar­kot a szobában és ott hama­rosan belejöttem a filmek elő­hívásába, sőt <a másolással ké­szült fényképek készítésébe is. Akkor még elérhetetlen volt egy diáknak a nagyitógép. De nem is volt reá szükség, mert a másolással készült 6x9 cm méretű emlékképek minden igényemet ki elégi tették. Ehhez pedig nem kellett más, mint két iái, egy másolókeret és egy színes papírral bevont 15 wat­tos izzólámpa, amelyek fillére­kért beszerezhetők voltáig. Így kezdtem el fényképezni és életem folyamán mindig a leg­kedvesebb szórakozásom maradt a fotó. Ma sem tudok ennél jobb időtöltést, kedvtelést el­képzelni Fényképeimből albu­mot készítettem', amelyek meg­örökítették mind magam, mind környezetem életét. Külön érdekességük ezeknek az albumoknak, hogy idősebb koromban minden külföldi ulamról külön-külön állítottam össze egy-egy útialbumot, ame­lyek térképekkel, fényképekkel, egyéb emlékekkel és feliratok­kal egész utazásomat megörökí­tik. Csak át kell lapozni ' egy ilyen úti dokumentumot és megelevenedik előttem az egész út: emberekkel, tájakkal, tör­ténelmi emlékekkel együtt, ami. igazi örömet jeleni mindig nekem. Barátaimnak, ismerő­seimnek is kedves szórakozása ezen albumok lapozgatása, né­zegetése. Sőt — nagyképűség nélkül mondhatom: olvasgatá­sa is. Ma egyre többet utazgatunk, egyre több a szabad időnk. Mind többen és többen, veszik a kezükbe a fényképezőgépet, hogy családi képekkel, vagy utazási emlékképekkel maradan­dó emléket készítsenek maguk­nak. Elősegíti a fényképezőgé­pek terjedését az a t.éhy is. hogy a mai szülök is szívesen ajándékozzák meg gyermekei­ket, sőt rokonaikat is fényké­pezőgéppel. Nem is lehet ennél hasznosabb ajándékot elképzel­ni. Mint idős, tapasztalt fotóama- tör. szeretnék lapunk hasáb­jain tanácsokat adni olvasóink­nak. hogy milyen fényképező­géppel érdemes és hogyan le­het szép emlékképeket készíte­ni. Legközelebb arról lesz szó, hogy milyen gépet érdemes vá­sárolni. Körmendi Károly 19G9. május 9., péntek

Next

/
Oldalképek
Tartalom