Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-27 / 119. szám

A bükkszentmártoni vendég Beszélgetés az Olasz Partizán Szövetség főtitkárával ( Válaszé i, AZ ILLETÉKES Az autósok türelmét kérjük „Benzines bosszúság” cím­mel jelent meg a cikk, amely’ kifogásolta, hogy Egerben ' mindkét üzemanyagtöltő ál­lomásnál csak 1:20 arányú benzin—olaj-keveréket árusí­tanak, így a Trabant- és Wartburg-tulajdonosoknafe a tankolásnál kétszer kell sorba állniuk. A probléma nemcsak a fogyasztók részéről égető, hanem a kétszeri kiszolgálás az ÁFOR-nak és a kútkeze­lőknek is felesleges munkát jelent, nem beszélve a zsú­foltságról. Nyolc évvel ez­előtt, amikor ezeket a kuta­kat terveztük, hazánkban még olyan járművek voltak túlsúlyban, melyek 1:20 ará­nyú keveréket igényeltek, a kutak megépítésénél elsősor­ban ezt kellett figyelembe venni. Azóta megsokszorozó­dott a gépkocsik száma, s mivel ezeknek kivétel nélkül 1:33 arányú keverék kell, korlátozott számban valutáért beszereztünk úgynevezett keverőfejes kútoszlopokat és ezeket felszereltük a legna­gyobb forgalmú töltöállomá sokon. A többi helyeken ke verő kannákat rendszeresí­tettünk. Beruházási és mű­szaki fejlesztési terveinkben természetesen szerepel több töltőállomás korszerűsítése Beszerzési lehetőségeink sze­rint így többek között Eger­ben is kicseréljük a jelenlegi kútoszlopokat, korszerű keve­rőfejes kimérőszérkezetekre. A kőolajipar foglalkozik az­zal a gondolattal is, hogy a nagyüzemileg elkészített ke­verék benzin—olaj arányát megváltoztatja, a gyors meg­oldásnak azonban gátat vet a mintegy félmillió motoros jogos igénye. így egyelőre az autósok szíves türelmét kér­jük. ÁFOR Budapest május 27. y kedd a háború borzalmait. Hamar bekapcsolódott az olasz par­tizán mozgalomba (a háború előtt repülőtiszt volt), s az olasz Alpokban az egyik legerősebb partizáncsoport parancsnoka lett. lyiegkértem, hogy meséljen valamit erről az időről. — A történet nem valami „látványos”, de a legemléke­zetesebb volt számomra, az biztos. Egyszer nagyon meleg helyzetbe kerültünk. A né­metek körülzárták az egyik csoportot, s mi a segítségük­re siettünk: hátba támadtuk a németeket. Sajnos a kapott információk — enyhén szól­va — nem fedték a valósá­got. Azt mondták ugyanis, hogy mehetünk bátran, mindössze tizenkét. Mauser­rel felfegyverkezett német­ről van szó. Mi húszán ro­hantuk meg őket. A táma­dás — árulás miatt — nem volt váratlan a számukra. Így aztán bennünket kerítet­tek be. Gyilkos tűzharc ke­rekedett Éjszaka volt, de a szakadatlan lövöldözés, meg alnémetek „bengáli tü­ze” szinte megvilágította az erdőt Mit tehettünk? Érez­tük a túlerőt, megkellett kez­deni a visszavonulást Szin­te a csodával határos mó­don sikerült A tűzharcban két német meghalt; öt meg­sebesült (ezeket magunkkal Vittük), de közülünk még csak a haja szála sem gör­bült meg senkinek. Később tudtuk meg, hogy ahol meg­támadtuk a németeket, az ál­taluk aláaknázott terület kö­zepe volt Iái Egyébként a csoportomban nemcsak olaszok, hanem szovjet, csehszlovák és lengyel par­tizánok is harcoltak. Nagy területeket szabadítottunk fel, amíg sikerült az ország­ból az utolsó német katonát is kiűzni. A múlt harcos érdemei emelték a főtitkári funkció­ba Giulio Mazzo professzort. Persze ez a feladata S,csak egy” a sok közül. Hajdaná­ban kemény munkával össze­gyűjtött pénzén végezte el az egyetemet. A matematika professzora lett, most egye­temen tanít. — £a verseket is ír — tette hozzá a tolmácsnál — Már kilenc kötete jelent meg eddig, és a napokban hagyja el a nyomdát a következő verses kötete is. Egy drámá­ját nemrégiben zenésítették meg, s a milánói tévé köz­vetítette. — Melyiket műveli a leg­szívesebben? — A matematikát — mondja Mázzon professzor. — Minden új érdekel, amit sikerül felfedezni ebben a szép tudományban. A költé­szet? Nincs ellentmondás, hi­szen egy matematikus szá­mára — a matematika is költészet. .2 A bükkszentmártoni ün­nepségen Giulio Mázzon az úttörők új zászlajára felkö­tötte az Olasz Partizán Szövetség emlékszalagát, s látszott nagyon jólesett ne­ki, amikor az egyik apró gyerek egy vörös nyakken­dőt kötőit ajándékképpen a nyakába. (kátai) A hétnek kétségtelenül leg­érdekesebb adása Kovács András filmje volt, az Extá- zis 7-től 10-ig. Első pillanat­ra meghökkenünk, hogy ez a rendező ilyen témához nyúl, de meglepetésünk azonnal elszáll, mert a művész a tőle megszokott lelkiismeretesség­gel és magas szinten keresi riportfilmjében az okokat, amelyek a fiatalokat ehhez a beatextázishoz kötik. Nagyon helyesen kikéri a tizenévesek véleményét, meghallgat tu­dósokat, mindenekelőtt azon­ban. a jelenséget, az extázist szemléli. Nem, nem ítéli el, csak bemutatja azt az idegi hatást, amit ez a modem, a fehér ember idegei számára készített tam-tam okoz ezek­nél a gyanútlan gyerekeknél. Addig nincs baj, amíg a las­sú számoknál a mozgás szer­tartásossága — mint a fekete hajú, csontos képű fiú és partnere, a vászonnadrágos lány esetében történik — igé­nyesebb lelki kiélést is takar, de aztán jön a céltudatos ze­nei manipuláció. Vad tempó, ■értelmetlen félmondatok, hö- -rögve és csapzott hajjal, érez­tetve a vitustánc különböző (fokozatait és akkor kimered- snek az addig is tág gyerek- szemek. Beat ez. kiélési for­ma. divat, az idegek ránga- .Ütózása alkohol-, morfin-, ma- rihuana-mámor nélkül, de imárnor, amiből visongás után kell és lehet ébredni. Kár, hogy nem a fő adási időben vetítették Kovács András riportfilmjét, mert még többen szembesíthették volna magukat, az idősebbek pedig nevelési problémáikat a mindennapi élettel. Né­hány hamis zeneszer­zési illúziót, a zenei nagyság néhány elképesztően torz tu­datát, a modem zenei igricek körül kialakult misztifikációt szállította le helyes magas­ságba ez a riport. Csak észre kell venni a művészi szándék őszinteségét. A Gyilkosság a műterem­ben második része némi csa­lódást okozott a nézőknek. Nemcsak azzal, hogy igen kurtán elintézte a folytatást, de azzal is, hogy megoldása kérdéseket hagyott nyitva. GalgócSi Erzsébet tévéjá­téka, a Régen volt a háború, meggyőzően bizonyít egy té­telt: a háború az élet min­iden síkján, a legegyszerűbb emberek között is rombol. Mintha igaza lenne a tétel­nek: a háborúban minden er­kölcsi érték nullára süllyed — a kétség és a bizonytalan­ság miatt. Ha az asszony hit­te volna férje hazajöttét, vagy nem tartotta volna végtelen­nek a visszaérkezés idejét, másképp cselekedett volna. A háború csak percekben gon­dolkodik, a mának él. Ez bűn. S ez a bűn tovább él az ide­Extázis 7-tol 10-ig Gyilkosság a műteremben Nyírségi riport Fáklya gekben, a sorsokban. Dayka Margit. Tör öcsik Mari, Sztan- kay István alakítása emelke­dik ki a Nemere László állal rendezett játékból. A Nyírség fájó sebeit és mindennapi életét mutatta fel Winkler György egyórás műsora. Az ország küszöbén valóban nehezebben megy a felemelkedés, mint másutt, de a jelek biztatóak. A televízió irodalmi folyó­iratából igazán csak Illyés Gyula két versét tudtuk “él­vezni Latinovits Zoltán elő­adásában. Kádár Erzsébet színműve a besúgó Casano­váról inkább finomabb szövé­sű novella, mint hatásos szín­padi darab. Ezen a novella­stíluson Major Tamás és Bárdi György játéka sem tu­dott sokat változtatni. (farkas) . 'X* A papucsféri: — Megkérdeztem a feleségemtől, hogy va­gyok... Képzeld, azt mondta, hogy egészen jól! ★ ...Kis emberekben is lehet nagy gondolat. De nagy ember is lehet bölcs. ★ — 2x2 néha 5, vagy 4, esetleg hat. Ahogyan az igazgató kartárs parancsolni méltóztatja. ★ A legtöbb nő fogyni akar! „.és enni. ★ A harag néha jó tanácsadó! ........................... ... . ★ N e félj akkor sem megmondani az igazat, ha az nem' igaz. ★ A feleségem szerelmesen megcsókolta az egyik ^szemem. A másikat azért ám nyitva tar­tottam! í—ó) .-jvxjin-mriWiWfjr ...........----­14. Ismét kénytelen voltam cso­dálattal adózni Ruthnak. Egy­részt azért, mert ilyen pon­tosan és szépen megjegyez­te Terner cseppet sem egy­szerű mondókáját, másrészt pedig azért, mert ezek után is hajlandó volt egy asz­talnál ülni egy magyarral. Az újságíró és az ügyvéd fej­csóválva hallgatta a torténe-' tét. Lewis közben buzgón jegyzetelt. As^ ügyvéd az órájára né­zett. ' — Épp ideje mennünk — mondta. Pedig, sajnos, nem tudtuk megtárgyalni Kása úrral a dolgainkat. Mondja fordult hozzám —, hol tölti az estét? Rutbra néztem, és a lány bólintott. — A menyasszonyommal szeretnék maradni — felel­tem. — Ma este mindketten ráérü nk. — Nagyszerű — mondta Forster. — Nekem most naza kell memiern, «tért egy, -Los Angelest telefonhívást vá­rok. Ha megengedik, meginvi­tálom. magukat hozzám. Meg­beszéljük a dolgokat, és ná­lam tölthetik az éjszakát. Elég nagy a házam. Az ön helyzetében, Mr. Kása, a leg­jobb, ha mindig kéznél van a jogvédelem... Eddig egy kicsit ellenszen­ves volt az ügyvéd, de most egyszerre megnyerte a tet­szésemet, Elbúcsúztunk Le- wistől, a kJ a lelkünkre kötöt­te, hogy holnap délelőtt ti­zenegy órakor ugyanitt talál­kozunk. Beültünk az ügy­véd kocsijába. Nagyon tapin­tatos ember volt, elnézést kért, hogy a vezetőülés mel­letti hely tele van csomagok­kal és mindkettőnknek hátra kell ülnünk. Ruth hozzám simult a kocsiban. Már egy órája autóztunk, és lassan kiértünk a város­ból. Az ügyvéd elmondta, hogy New York mellett la­kik egy kis kertvárosban, két kilométernyire a város hatá­rán kívül. Már nem lehettünk messze a lakhelyétől... de ekkor ismét váratlan dolog ért. Száz méterrel a város ha­tára előtt megelőzött ben­nünket egy őrülten száguldó kocsi, s aztán keresztbe állt az úton. Az ügyvéd alig tu­dott fékezni, hogy ne történ­jék baj. A provokáló kocsi­ból két tagbaszakadt fiatalem­ber ugrott elő. Hasonlítottak azokra, akije napokig követ­tek bennünket, de másvala­kik voltaic. — Mr. Kása, mi a szándé­ka? — kérdezték hozzánk lépve. — Szeretném kialudni ma­gam — válaszoltam a fickók­nak, akik közben bádogjelvé­nyeikkel igazolták, hogy rendőrtisztviselők. — És hol? — Mr. Forster volt olyan kedves, és meghívott magá­hoz. Az egvik FBI-os megcsó­válta a, lejét, — Mr. Forstemalr, mint vizsgázott és köztiszteletben álló ügyvédnek tudnia kell, hogy ön, aki ellen eljárás van folyamatban és aki csak óvadék ellenében van sza­badlábon, nem hagyhatja el New Yorkot. Este tíztől reg­gel hatig otthon kell tartóz­kodnia a lakásán, és látoga­tókat sem fogadhat. Ellenkező esetben kiteszi magát annak hogy ismét letartóztatják. Ez világos beszéd volt. Szóval megint. Kényszeredet­ten szálltam ki a kocsiból és búcsúztam el az ügyvédtől. az ügyvéd szándékosan ren­dezte így a dolgot.. Mrs. Brown majdnem ha­nyatt esett a csodálkozástól, amikor meglátott. Tudóit le­tartóztatásomról, mert az FBI derék emberei meglátogatták a2 ő házát is és alaposan át­kutatták a szobámat. Nőm ta­láltak semmi különöset, s nem is vittek el semmit ma­gukkal, hacsak nem számi- lom azt a... hogy is .rn >-,d- jam csak... folyóiratot, ame­lyet az éjjeliszekrényben tar­totta m. Ezt még akkoriban szereztem valahol Nyugat­— Bocsánat uram — mo­solygott zavartan Mr. Fors­ter —, el is felejtkeztem er­ről az előírásról. De egy eb­ként nem szokták szigorúan venni. Nem számítottam rá, hogy követik. Én viszont most már tud­tam, hogy állandóan számít­hatok rá. Nem éppen legé- nyes nangulatban autóbuszoz- fam vissza a városba. Ruth ■ az ügyvéddel tartott, neki nem kellett okvetlenül vál­lalnia a hosszú és fárasztó utazást, ő élhetett a meghí­vással. Abban az órában, amikor a buszon ültem, amely zabpehely szagú al­bérletem felé vitt, százat teltem volna egy ellen, hogy Európában, amikor még nem értet;o;n egyik nyugati nyel­vet sem, s így csak olyan sajtótermékre volt szüksé­gem, amelyben nincs süveg. Ez a folyóirat í yen volt. Csak ^képeket tartalmazott, mégpe­dig kizárólag különböző fia­tal hölgyekről készült felvéte­leket, akik elég jó alakúak voltak ahhoz, hegy ruha nél­kül fényképeztéthessék le ma­gukat. Háziasszonyom már régen elhullatta ifjúsága virágait, s emiatt meglehetősen felhábo­rodva adta tudtul, hogy a ház­kutat ás során mit találtak ná­lam. Elmagyaráztam neki, hogy kizárólag azért vásárol­tam a füzetót, mert festészet­tel szeretnék foglalkozni, mo­dellre viszont nincs pénzem. Bizonyítékul meg akartam neki mutatni, hogy „Műked­velő festőknek” felirat talál­ható a lapon. Az FBI-osok magukkal vitték, noha ennek a „bűnjelnek” semmi köze nem lehetett ahhoz, amivel engem gyanúsítottak. Talán köztük is voltak műkedvelő festők? Mrs. Brown kijelentette, hogy tovább egy percig sem maradhatok nála. Az ő házá­ban még soha nem tartott senki ilyen szemérmetlen dol­gokat, és az ő házában még soha nem töltötte az éjsza­kát a vörösök bérgyilkosa. Kérdésemre, hogy honnan veszi az utóbbi ostobaságot, elővette a New York News reggeli számát, amelyben egy rövid hírt közöltek letartóz­tatásomról. A hír szóról szó­ra így hangzott} „Letartóztatták a vörös ügy­nököt. Már közöltük, hogy Mr. Csánkó, aki a Német Szö­vetségi Köztársaságból né­hány nappal ezelőtt érkezeti; az Egyesült Államokba, és aki a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelmö- ke, a régi magyar hadsereg vezérezredese, sajtóértekezle. ten közölte, hogy a buda­pesti kommunista kormány merényletet készít elő elle­ne. A gyilkosságot a buda­pesti kommunisták egyik kü­lönlegesen kiképzett szuper­ügynökének kell végrehajta­nia, akit már egy esztendő­vel ezelőtt, menekültnek ál­cázva, sikerült’ becsempész­ni az Egyesült Államokba. Az FBI izgalmas nyomozás után elfogta a bérgyilkost, a huszonhét éves Kása Berta­lan személyében. A vörös bandita csak ideiglenes tar­tózkodási engedéllyel rendel­kezik, tehát az Idegeneket Ellenőrző rendőrség hatáskö­rébe tartozik. Ezért az FBI átadta őt az Emigration Ser* viee-nek.’j (Folytatjukj f Egy hete tartózkodik Ma­gyarországon a Magyar Par­tizán Szövetség meghívására az Olasz Partizán Szövetség delegációja Giulio Mázzon professzor, főtitkár vezetésé­vel. A professzor vasárnap Büickszentmartonba látoga­tott Gábor Istvánnak, a Ma­gyar Partizán Szövetség fő­titkárának kíséretében, hogy részt vegyen a helyi úttörő- csapat névadó ünnepségén. Az úttörőcsapat Szönyi Már­ton legendás hírű partizán nevét vette fel, aki a község közelében halt hősi halált. Az ünnepélyen a Magyar Partizánszövetség zászlót ajándékozott a Bükkszent- mártoni Általános Iskola úttörőcsapatának. Az ünnepséget követően beszélgettünk Giulio Mázzon professzorral. Mindenekelőtt magyarországi látogatásának céljáról tájékoztatta lapunk munkatársát. — A magyar szövetség meghívásának örömmel tet­tünk eleget, hiszen mód nyílik arra, hogy a közös feladatokat — az antifasiszta/ harc folytatását — megvitas­suk, kicseréljük tapasztala­tainkat, nézeteinket. A tár­gyalások eredményeiről közös nyilatkozatát is kiadtunk, — Szövetségünknek — ma­gyarázta — bárki tagja le­het, világnézetre, pártállásra tekintet nélkül. Az antifa-; siszta harcot a szövetség esz­közeivel minél szélesebb kör-; ben igyekszünk kiterjeszteni, megteremteni egy nagyobb tömegbázist. Az egyetértés az emberek bekevágyáiból táp­lálkozik. Aki ismeri, átélte a háborút, jól tudja, mit kí­ván azzal, hogy békét akar. Mázzon professzor szintén azok közé tartozik, akik na­gyon is közeliről ismerté meg

Next

/
Oldalképek
Tartalom