Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-23 / 116. szám

$ VERSENYFUTÁS Kuti/awásár ­pásztorok között Á start és a célegyenes he­lyét most ne a salakos pá­lyán keressük. Az indítás nem pisztolylövéssel történt, a szereplők sem sportembe­rek, hanem egy idő óta a vállalatok futnak versenyt a munkavállalókért. Hogyan, miért és milyen eredmény- nyel? Maratoni verseny tanúi, sőt nem is szurkolói, Iranern részvevői vagyunk. A start­engedélyt az elmúlt év ja­nuárjában adták, amikor a gazdaságirányítási reform bevezetésekor az új Munka­törvénykönyv módosítása kétoldaiúan szabaddá tette a felmondást, a dolgozók és a vállalatok részére megszün­tették a korábbi korlátozá­sok egy részét. A verseny meglepetéssel kezdődött. A start után a vál­lalatok nem diktáltak öldök­lő iramot és azóta sem fo­kozódott a munkahely-válto­zások száma, legalábbis nem vált olyan méretűvé, mint amitől a reform előtt tartot­tunk. Megyénk egyetlen munkahelyén sem mondtak fel több dolgozónak, mint ko­rábban és a munkavállalók sem mentek csoportosan egyik helyről a másikra. A sportversenyek eredmé­nyét pontokkal és tábláza­tokkal mérik, a vállalatok és a munkavállalók versenyfu­tását a Heves megyei Sta­tisztikai Igazgatóság hivata­los adataival összesítjük és megállapíthatjuk, hogy me­gyénkben valamelyest nőtt a munkaerőmozgás. Az ipar- han — az élelmiszeripar nél­kül — a munkások 20 száza­léka cserélődött, az előző évi 25 százalékkal szemben. Azonban a felmondás jogá­val 92 százalékban a dolgo­zók éltek. Ki nyeri ezt a ^versenyfu­tást”? A dolgozók, — akik most 92 „ponttal” vezetnek, Szarvas János, Eger: A kedves kirándulásról írott levelet közöltük lapunkban. Kér­jük, keressen fel bennünket máskor Is levelével. Idős nyugdíjas jeligére: Leveléből nem tűnik ki, hogy mennyi időt töltött el a szövet­kezetben, és azt megelőzően volt-e valahol munkaviszonyban. Csak ezek ismeretében tudunk választ adni arra, hogy jogo- sult-e az új nyugdíjtörvény ér­telmében maja a magasabb ösz- szegű nyugdíjra. Székács István, Abasár; A lapban közölt nyereséglis- talt közvetlenül a húzás után készülnek, s azokért felelősséget egyetlen lap sem vállal. Ha az ön száma a gyorslistán rajta volt, a hivatalos listán nem, ez ellen sajnos nem tehetünk sem­mit. A hibalehetőségekre olva­sóink figyelmét minden esetben külön is felhívjuk. Bolya Emma, Andornaktálya: Kérésének megfelelően foglal­kozni fogunk a dohánygyár szo­cialista brigádjának nagyszerű kezdeményezésével. Valóban di­cséretesre vizsgáznak emberség­ből, amikor tőrödnek a magukra hagyott öregekkel. Sz. I-né, Eger: Éppen úgy, mint a középisko­lai felvételeknél, az iparitanulú- intézeti felvételi kérelem eluta­sítása esetében is van fellebbe­zési lehetőség. A fellebbezést az intézet igazgatójához kell be­nyújtani. D. I. Gyöngyoshalász: A nyereségrészesedés felosz­tását minden vállalat és üzem kollektív szerződésének ezzel kapcsolatos melléklete szabályoz- . za. A kollektív szerződésnek és a mellékleteknek szövegét min­den dolgozóval ismertetni kell. Nyereségrészesedés ügyében a vállalati egyeztető bizottsághoz kell fordulni. Nagy Jáuosné, Eger: Személyesen is felkeresheti merkesz tőségünket a délelőtti — a vállalat, vagy a nép­gazdaság? Ezt ma még nem tudjuk, hiszen a versenyen csak az nyerhet, aki a távot végigfutja. De a részeredmé­nyek sokmindent elárulnák, azokra ügyelni kell, annál is inkább, mert az ország ver­senypályáján nagy a tét, nem közömbös szemlélő, hanem a verseny aktív részvevői va­gyunk. Az első negyedévben 3769 ipari munkás, azaz 9,6 száza­lékkal több cserélt munka­helyet, mint egy évvel ko­rábban. Hasznos ez, vagy ká­ros? Egy-egy új dolgozó be­tanítása és munkába állítá­sa óvatos becslések szerint átlagosan tízezer forintba ke­rül, de az Egyesült Izzó gyön­gyösi félvezető gyárában le­galább negyvenezer forintos költséget jelent. Mégis, az új mechanizmus első éveiben a munkaerőáramlást inkább annak megfelelően kell érté­kelnünk, hogy hová iparkod­nak az emberek. Vajon arra a munkahelyre, ahol több ér­téket tudnak termeim, ahol a gazdasági struktúra kor­szerűsítése leginkább meg­követeli a megfelelő mennyi­ségű és összetételű munka­erőt? A Finomszerelvénygyárba, Sírokba és a Vörös Csillag Traktorgyárba összesen 615 munkást vettek fel és 396-ot töröltek az állományból, ez év első negyedében. Az em­lített három gyárban növe­kedett, de nem kielégítő mértékben, az Egyesült Izzó­ban alig nőtt a létszám, az Apci Qualitáiból pedig jóval többen távoztak, mint ahá­nyat fel tudtak venni, a vi- sontai, valamint a kiskörei nagy beruházásokon nincs elegendő szakember. A me­gye munkaerő-gazdálkodá­sának csalt kis hányada esik az említett legfontosabb vál­lalatokra. Ezek az üzemek munkaerő-gondokkal küzde­órákban. Kérjük, hozza magával a jelzett iratokat, mert csak azok ismeretében tudunk taná­csot adni ahhoz, hová fordulhat ügyével jogorvoslásért. Soha annyi jókedvű, mosoly­gós vállalatvezető, gazdasági szakember nem volt még ebben az országban, mint napjainkban. Miből, honnan tudom? Hallom, látom, ol­vasom, sőt nem egy esetben már „statisztáltam” is a bol­dog mosolyokhoz... A közelmúltban jártam az égjük cipész ktsz-ben. A vendéglátó házigazda nem kis büszkeséggel mutogatta a szebbnél szebb cipőket, a nagy választékot. „Valóban szépek, csinosak — dicsér­tem, — az üzletekben mikor láthatjuk? — kérdeztem nem kis kíváncsisággal. A házigazda arcán elegáns mosoly futott végig: „Nem hazai ellátásra, exportra gyártjuk" — fogalmazta meg rövid mosolygós vála­szát ... Megyebeli eset a követke­ző is: idősebb, egészségében korán megrokkant asszony bedolgozóként, gombvarrás­sal, gombragasztással egé­szíti ki havi nyugdíját. Na­ponta több száz gombot varr, illetve ragaszt fel a színes papírkartonokra. Amikor fő­nökével nála jártunk, öröm­mel mutogatta a már fel­varrt gombkészleteket: „Ugye megjelel’’- — kérdez-. nak, pedig megyénkben főleg az említett üzemek jelentik a gazdaság szerkezetének korszerűsítését, tehát a me­gye jövője és a népgazdasági érdek azt diktálja, hogy ezek­ben az üzemekben legyen elegendő és megfelelően kép­zett munkaerő, társadalmi szempontból is gazdaságos a foglalkoztatás. Vajon a gyakorlat miért nem igazodik az elméletileg megalapozott követelmények­hez? Ismeretes, hogy a fog­lalkoztatottság biztonsága miatt továbbra is körtelező a bérszint-gazdálkodás és en­nek következtében a válla­latok nem takarékoskodnak a munkaerővel. Sokszor ala­csonyabb fizetésű munkavál­lalókat azért vesznek fel, il­letve azért nem bocsátanak el, hogy tartsák a bérszintet. De mi történik az átlagon felüli képességű és az átlag­nál nagyobb teljesítményt nyújtó dolgozókkal? Csak a futballistákat le­het csábítani egyik csapat­tól a másikhoz? Sok példát lehetne arra is idézni, hogy jó szakmunkásokat csal el a ktsz, vagy a tervelőszövet- kezet, mert azt az egy-két szakembert, akikre nekik éppen szükségük van, jobban meg tudják fizetni, mint a korszerű nagyüzem. Tehát versenyfutás alakult ki _ a munkaerőért. Erről tanús­kodnak az újsághirdetések, a hivatalos és félhivatalos rá- ígérések. A táv első szakaszában a munkavállalók egy része je­lentős előnyt szerzett, az új munkahelyen több fizetést, és talán nagyobb megbecsü­lést nj'ertek, több vállalat pedig leszakadt az élmezőny­től. De milyen lesz a pálya következő szakasza? Sima, vagy göröngyös út és sok akadály következik? Ez mindnyájunk küzdőszelle­métől, munkájától és a „ver­senyszabályok” betartásától is függ. Ismételten hangsúlyozzuk: a vállalatok és a munkaerő versenjrfutásában az a leg­általánosabb, mindenkire kö­telező — népgazdasági — szabály, hogy a rendelkezésre álló, korlátozott létszámú, jó munkaerőt ott ésszerű foglal­koztatni, ahol legtöbbet tud­nak termelni, ahol a munka­erő-áramlás a termelés szer­kezetének korszerűsítését szolgálja. Ha ilyen irányba tereljük a munkaerő-gazdál­kodást, akkor az társadalmi­lag hasznos lesz, akkor a „versenyfutásnak” mindnyá­jan nyertesei leszünk. Dr. Fazekas László te majdnem elérzékenyülve főnökétől, mire a főnök fe­lém fordult, széles mosolya már előre elárulta válaszát: „Ilyen gombok itthon mm kaphatók. Valamennyi exportra megy". ínycsiklandozó, karcsú uborkákkal teli üvegeket „fedeztem’' fel az egyik gyárunk raktárában. Nem bírtam szó nélkül: „Hány fo­rintba kerül egy üveggel? Kalauzom száján büszke ka­caj harsant: „Forintért nem kapható. Exportáru. Holnap­után már utazik is.” 1 De korántsem csak me­gyénkben láthatóak ilyen boldog főnöki mosolyok. Nemrég láttam a televízió egyik helj'színi közvetítését egy budapesti cipőkiállítás­ról. A műsort vezető ripor- temő morcosán tette fel a nagy kérdést a magyar cipő­ipar egyik vezérének: Mikor kaphatóak az üzletekben?” Az enyhén kopaszodó, kis­sé pocakos, elegáns úri­ember kedvesen elmosolyo­dott, majd jókedvűen és őszintén a választ is meg­adta: „Soha. Mi csak export­ra gyártunk”. Az idei Budapesti Nemzet­közi Vásáron bemutatták a nagy magyar közönségnek a Népújságot olvas a brigád A Máitravidéki Fémművak- ben jó híre van a Zrínyi Ilo­na nevét viselő brigádnak. Céljuk, hogy megszerzik a szocialista brigád címet. Ez ügyben nemcsak munkájukat igyekeznek a tervezettnél jobban elvégezni, de válla­lást tettek arra is, hogy a gépsorra kerülj új dolgozó­kat önzetlenül segítik. Segí­tik abban, hogy a munkafo­gásokat minél előbb tökéle­tesen elsajátíthassák, de hoz­zájárulnak ahhoz is, hogy a szakmai tudás mielőbbi meg­szerzése mellett a politikai életben is biztonságosabban tájékozódjanak. Szeretnek el­érni, hogy a világpolitikai eseményekben naponta tájé­kozottak legyenek s ezért úgy döntöttek, hogy a bri­gád valamennjd tagja meg­rendeli a Népújságot és rend­szeres olvasója lesz lapunk­nak. Szocialista brigádok vetélkedője A MEDOSZ elnöksége, a MÉM, az Országos Vízügyi Hivatal' és a KISZ kb felsza­badulásunk 25. évfordulójá­nak megünneplésére szellemi vetélkedőt hirdet az állami gazdaságok, gépjavító vállala­tok, erdőgazdaságok, vízügyi és egyéb szervek szocialista brigádjai részére. A szellemi vetélkedőt három témakör­ben hirdették meg: irodalom és történelem, gazdaságpoliti­ka, valamint a vállalati és üzemi termelési feladatokkal összefüggő szakmai kérdések, a vetélkedőre a kiadott neve­zési lapon lehet jelentkezni. A szellemi vetélkedő első „menetére” idén szeptember í-től december 31-ig kerül sor. Ekkor a vállalatok és az üzemek brigádjai mérik ösz- sze tudásukat, 1970. janüár 1-től február 1-ig tartják meg a megyei vetélkedőket, majd február 2-től március 1-ig a körzeti középdöntőket bonyolítják le. Az országos döntőre Budapesten kerül sor a jövő év áprilisában. A felszabadulási szellemi vetélkedő országos döntőjén legeredményesebben szereplő szocialista brigádok közötti jutalmakat és elismerő okle­veleket osztanak ki. Az el­ső helyezett 15 000, a második 10 000, a harmadik 7 000, a negyedik 5 000 és az ötödik helyezett pedig 3 000 forintot kap. csont nélküli, illetve a ki­csontozott csirkét, tyúkot. Az ügyeletes pavilondiszpé- cser naponta százszor, ezer­szer mondja el, természete­sén mosolyogva: „Itthonra még nem jut belőle. Talán két-három év múlva”. Pár héttel ezelőtt adta hí­rül a televízió: lehalászták az első angolna-„zsákmányt” a Balatonból. Egy gumicsiz­más, frissen borotvált férfi a kép szélén sarkig húzott szájjal mondta a képhez tar­tozó szöveget: „Ebből a hal­fajtából nem tudnánk annyit tenyészteni, amennyit a kül­földiek meg ne vennének. Kemény valutát érnek ezek az angolnák”. Végül egy kettő® mosoly: a híres bútorgyár igazgatója és az egyik kempingcikkeket gyártó szövetkezet képvise­lője szinte egyszerre moso­lyogtak bele a mikrofonba: „Exportfeladataink kapacitá­sunkat teljesen lekötik. Sze­retnénk a hazai vásárlóknak is kedveskedni de sajnos egyelőre nekik még nem jut.. Soha ennyi jókedvű igaz­gatóval kereskedelmi, üzleti szakemberrel nem találkoz­tam, soha ennyi derűs arcú vállalatvezetőt nem láttam A legelő füvén végignyar­gal a szél. A pásztor botjára támaszkodva áll, kalapja elő­recsapva, bal vállán karikás. Két kutyája, egy szürke meg egy fekete, mögötte hever az árnyékban. A gulya ott lege­lészik körülöttük. — Tudja, jó élét ez. na­gyon jő — mondja Kovács Sándor, az aldebrői tsz gu­lyása, miközben megsodor egy cigarettát és rágyújt. — w Hiszen itt nincs semmi bán- tódásom senkitől, nem vé- szekedek senkivel. Nem mon­dom, a kutyákkal mérgeske- d,ek eleget, mert hiába kül­döm az elejére, nem megyen. Mert tanulatlan még. Ha vol­na egy igazi jó kutyám, ak­kor nem volna semmi baj. Nem kéne ennyit szaladgál­ni. Csak drága ám egy beta­nult kutya nagyon. soha ennyi jókedélyű, nyilat­kozatra illetékes főnökről nem olvastam, mint nap­jainkban. Tulajdonképpen nagyon jó és valóban nagy­szerű dolog az, ami ilyen mo­sol jrra húzza az ember arcát: örömet, biztonságot, meg­nyugvást, derűt ad az em­bereknek. Éppen ezért a vi­lágért sem tartjuk soknak az említett mosolyokat. Sőt.. . Annál inkább nehezen vi­seljük el viszont a hazai üzletekben ingyen kapható mosolyszüneteket, amikor is a szóban forgó cikkekből, árukból vásárolni merészke­dünk. Ugye milyen jólesik hallani, hogy: nincs? Pedig tudjuk, hogy van, tudjuk, hogy gyártjuk, de: még sincs... Mindössze ez az egy szó miatt vagyunk néha morcosabbak, idegesebbek, türelmetlenek. Pedig milyen boldogan mosolyognánk mi is: egyszerű, halandó, forin­tos vásárlók, ha sok nincs helyett olykor — természete­sen úgy, hogy a főnöki mo­solyok is megmaradjanak — az igenek lennének a vála­szok. Mosoljumkból még export­ra is jutna. És ez sem len- eav rossz üzlet... A patak túlsó pariján;' a domboldalon valaki jön. Pásztoremberféle lehet, mert nála is ott a szíjból font ostor és két kutya ker- geiőzik körülötte, hempereg­ve, fel-feldöntve egymást. Hátrébb húzódom, úgy hallgatom a két pásztor be­szélgetését. — Adj isten. — Magának is. — Mi újság? — Nincs olyan különös. — Az öreg hol van? — Nem ő jött már az idén. Én vagyok helyette. Nem tudna szerezni egy jó ku­tyát? — Van nekem kettő is. Fickó, eriggy, keríts — int a koloncasnak. A kutya csaholva belefuva- kodik a nagytestű jószágok közé, egy-kettőre megfordít­ja az egész gulyát. Kovács a kalapja alól figyeli. — Hallja, mennyiért adná? — Száznál olcsóbban nem. — Ide figyeljen, hagyja itt egy hétig. Kipróbálom. Ha beválik, az asszony elviszi a pénzt. Hol keresse magát? — A nagyúti tsz üszőivel vagyok. Sulga Istvánt keres­se. Kezével mutatja, hogy merre kell eljutni hozzá. — De kösse meg legalább két napig, mert most választot­tam el a kölykeitől. aztán még vissza talál szökni. Kovács Sándor megverege­ti a kutya oldalát, enni ad ne­ki, nevén szólítja. Fickó fark­csóválva keveredik le a fűre. A két férfi tovább beszél­get. Az égboltra vakító fehér csíkot rajzol egy repülőgép. (szigethy) SE32 SZERKESZTŐ A mosoly marad — a cipő, az angolna, az uborka, a bútor utazik Nagydífas zöldborsó “g-STSÄ Konzervgyár több terméke is, köztük a zöldborsó, amely Budapest főváros nagydíját nyerte.

Next

/
Oldalképek
Tartalom