Népújság, 1969. május (20. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-16 / 110. szám
így lát a halszem- objektív A japán Camera Industry Association 13 cég részvételével kiállítást nyit a Technika Házában. Tizenhárom vállalat 39 különböző típusú fényképezőgéppel vonul fel. Ezenkívül bemutatnak 10 különleges filmfelvevő gépet és 8 filmvetítőt is. A gépek között az egyik legérdekesebb a 180 fok látószögig úgynevezett hal- szem-objektív. „így lát” a halszem-objektív* (MTI foto — Kácsor László felvétele) Diákélet: „Békekötés" a hatvani Zalka Máté Kollégiumban A Hatvani Bajza Gimnáziumban diákok újságolták: — A Zalka Máté Kollégiumban még formálisan sem működik a diákönkormányzat. A tanács ugyanis két hónapja lemondott. — Az indok? — Összetett ügy. A lényege: a diákok úgy érzik, hogy a nevelőtestület semmibe veszi az önkormányzati vezetők javaslatait. Mi szükség így ránk? Ezt már Gelencsér Tibor, a lemondott tanácstitkár panaszolja. Ö invitál. — Jöjjön el hozzánk! Beszélgessen el velünk! Mi keressük a megoldást, mi tudjuk, hogy tűrhetetlen ez a „csendes háború”. A tarthatatlan helyzet okait bogozgattam nevelőkkel, lemondott diáktanácstagokkal együtt. — Két hónapnál korábban kezdődött — összegez Gelencsér Tibor. — A diáktanács bizonyítani. Emiatt állandóan panaszkodtak nekünk. A lemondást nem vártuk, ám a passzív ellenállás ellen mit sem tehetünk. A megoldás útjait kutatom. A fiatalok a kibontakozás szükségességét hangoztatják. Ezt szeretné az igazgató, a nevelőtestület is. Mégsem történt meg eddig, mert a szakadék túl széles, őket kérdem, a „vezérkart”: vállalná-e újra, hiszen nem fiatalos vonás félreállni, megoldatlan hagyni a problémákat. Válaszaik: — Ha összeülnénk, s közösen megbeszélnénk a dolgokat. ahogy azt régen megszoktuk! ' — Ha nem becsülnék le a diáktanács tevékenységét, ha nem fordulna elő több incidens ! — Ha nagyobb lenne a jogkörünk, ha elmondhatnánk véleményünket jutalmazásról és büntetésről egyaránt! Döntsön a nevelőtestület, de hallgasson meg bennünket! — Ha mindez megvalósul, újra vállalnánk, együtt akarnánk dolgozni a közös célért. Hibáztunk, elismerjük. A jövőben azonban segítséget kérünk a további tévedések elkerülésére. Megannyi feltételes mondat. Hosszú konzultáció után azonban a nevelőtestület egyetért a fiatalokkal, s már oldott légkörben mond igent, vonja vissza lemondását a ^vezérkar”. Már jókedvvel invitálnak e két héttel későbbi megyei kollégiumi sportrendezvényekre: ,,Mi rendezzük, győzünk. elsők akarunk lenni” —- bizakodnak. Mig hallgatom őket, egyre gondolok: Miért késett meg ennyire ez a „békekötés ?” ... Pécsi István Harmadszor is.». Sajnos harmadszor is kénytelenek vagyunk foglalkozni az április 26-ára hirdetett Könnyűzenei hangversennyel. Nehéz- ményeztük, hogy az ŐRI dilemmát okozott a helyi rendezőknek, mert a könnyűzenei hangversenyre az ígéret ellenére sem biziositoilák valamennyi szereplőt, s erről a műsort megelőző napon értesítették csak a rendezőket. A köny- nyűzenei hangverseny elmaradt, mivel nem érkezett meg a Syrius együttes sem... Űjabb ígéret érkezett: az elmaradt hangversenyt május 19-én tartják mpg Egerben. Lapunk segítséget adott a műsor rendezőinek azzal, hogy közölte az újabb időpontot, az ígért szereplőket — s most ismét zavarba kerültek a rendezők, de mi is, mert egy újabb levél érkezett a fővárosból: sajnos a május 19-re ígért műsorra■ tv-■ felvételek miatt nem tudják biztosítani a szereplőket, s javasolják, hogy a hangversenyt 29-én, vagy június 2-án rendezzék meg. Éhhez csak annyit tennénk hozzá, hogy nyolc- százötven jegy kelt el a még februárban szervezett műsorra, közel 12 községből várták a fiatalok az élményt. De maguknak a helyi rendezőknek is igen sokba került már eddig ez a félresikerült program. Ami pedig a joggal csalóaolt közönséget illeti, a jegyeket sokkal könnyebb lesz visszaváltani, mint a — bizalmat... Ugyanis a közönség — vidéken is közönség! K. G. Kizáró ok Nem az a véletlen, ha az ittas vezető gázol; az a véletlen, ha nem gázol A hivatalos adatok szerint tavaly nálunk óránként négy közlekedési baleset történt, naponta ketten meghaltak a közutakon és minden hatodik balesetnél közrejátszott az ittasság. Arról persze nincs kimutatás: hány ezren úszták meg véletlenül a végzetes szerencsétlenséget, noha a közelükben ittas vezető markolta a volánt. Mert nem az a véletlen, ha az ittas vezető gázol; az a véletlen, ha nem gázol. A KRESZ szigorú, a rendőrség szondáz, az ittasság súlyosbító körülmény a bíróság előtt, a járművezetők pedig rendszeresen iddogál- nak. Az országúti csárdák előtt tucatnyi jármű. A sörben konyak, pálinka, rum. A minap az egyik csárda előtt egy Warszawa ittas vezetője még arra sem volt képes, hogy szabályosan visszahajtson az országúira: nekiment egy Trabantnak. A napokban bíróság elé állítottak egy hívatásos gépkocsivezetőt, aki már számtalanszor bizonyságát adta annak, hogy híján van a minimális erkölcsi érzéknek Gyakran lerészegedett, ilyenkor az élő fába is belekötött. Felaprította lakásuk berendezését, doronggal támadt a rendőrökre és így tovább. Most egy évre elítélték ugyan, de hogy az gátlástalan iszákosága kizáró ok volna a gépjárművezetésben, az nem vetődött fel. Magyarországon egymillió jogosítvány lapul a zsebekben. Egy-két pohár nem számít. Hányán vélekednek így az ivászat szabadságáról? Nem tudni. De akik így vélekednek, azoknak a zsebében felesleges a jogosítvány. Akiket nem riaszt vissza sem a katasztrófák __ képe, sem a büntetés, sem az értelmes érvelés, sürgősen adják át a volánt. Süket ember mehet éjjeliőrnek, vak idegenveezetőnek. felkarú légtornásznak, néma dalénekesnek, tériszonyban szenvedő toronyőrnek, vértől iszonyodó orvosnak. Teljesen normális és elfogadott, hogy sok ’foglalkozásnál van- eleve kizáró okok; egyszerűen azért, mert van, aki arra a bizonyos foglalkozásra nem alkalmas. A gépjárművezetői foglalkozásnál az iszákosság a kizáró ok; akár hivatásos, akár passziózó vezetőről van szó. Megérthetjük és elfogadhatjuk, hogy valaki ragaszkodik a mindennapi poharazggatás jogához. Semmi akadálya. De akkor adja visza a jogosítványát! Megértik ezt vagy nem értik meg az érintettek, a társadalomnak, jogos és indokolt önvédelem címén, ezt az elvet érvényre kellene végre juttatni. Akit télen csak az olkohol tud felfűteni, nyáron lehűteni, naponta kétszer-három- szor felüdíteni, az nézzen más mesterség után. A többiek nem kötelezhetők arra, hogy miattuk folyton far- kaszemet nézzenek az életveszéllyel. Van, akinél a be szeszelés csak alkalmi kisiklás. Hogy ez sem tűrhető el, ezt a büntetés mértékével kellene határozottabban kifejezni. Sok országban az ittas vezetés minimális birsága: egyhavi jövedelem. Ez igazságos és mindenkit meggondolásra késztet. Ismétlődő esetekben pedig sok helyütt kérlelhetetlenül bevonják a jogosítványt, mert az ivás: kizáró ok. Nincs más megoldás. (H. F.) rendez havonta ifjúsági napokat. Ilyenkor mi irányítjuk mint diáktanárok a kollégiumi életet. Ezeknek a napoknak Íratlan hagyománya, hogy klubestekkel zárulnak. Így volt ez már évek óta. Űj nevelő tanárnőnk — ugyanis koedukált kollégium vagyunk — azonban két alkalommal is semmibe vette az ifjúsági napok szuverenitását. Besztercei Edit, a lányok képviseletében is konkretizál. — Első alkalommal én voltam a diáktanár.. Igazgató , űr engedélyezte a két és fél órás összejövetelt. A nevélő tanárnő azonban idő előtt lefújta és kijelentette, hogy ő félredobja a hagyományokat. Azt mondta: a diáktanács csak papírforma, szükséges rossz, s ő ezzel nem törődik. Sánta László titkárhelyettes is elkeseredett: — Mi akkor kértük igazgató urat, hogy rendezze s dolgot, mert társaink előtt nyilvánosan elvesztettük a tekintélyünket. Segítséget kérünk, de semmi nem lett belőle. Sőt, az incidens ismétlődött egy nőnap múltán. A titkár tárgyilagos. — Lehet, sértődékenyek voltunk, de összegyűlt minden keserűség. Csak néhány dolgot említek: a kollégiumvezetés nem beszélte meg velünk a feladatokat, gondolat s tájékoztatásunk nélkül intézkedett. Társaink gúnyoltak. Éjszakákat meditáltunk azon, mit tegyünk. Először én mondtam le, majd utána ß teljes tanács. A nevelőtestület érzi a nehézségeket, Véleménye: — Szükségünk van a „vezérkarra”. Ók azonban gyerekes módon felmondtak. Sértődöttségük részben jogos, mert az első incidens tény. Nem kellett volná azonban félreállniuk! Tekintélyhi- á'iyra panaszkodtak. Igen, ez i| |r van. De ők korábban serr. ÍUdták vezetési képessegeiket PINTÉR ISTVÁN; a. Megint jóval előbb érkeztem. Szórakozásképpen — és persze bosszantásul — ismét megsétáltattam néhányszor kísérőimet a mellékhelyiség és az asztaluk között. De most már valahogy kevesebb kedvem telt a dologban, mint előző nap. Hívatlan vendégeim határozottan kezdtek az idegeimre menni. Még húsz percem volt Ruth érkezéséig. Ezalatt azon töprengtem, miként szabadulhatnék meg ezektől az ala- koktóL Annál is inkább szeretem volna lerázni őket, mert tudtam, hogy Ruth ezután sem lesz hajlandó ilyen díszkísérettel belépni velem egy szálloda kapuján. Szerencsére New Yorkban is akadnak átjáróházak. Gondoltam, hogy azok segítségével talán megszabadulhatok tőlük. Mindenesetre meg kellett várnom Ruthtot, hogy megbeszéljem vele a haditervet. Az volt az elképzelésem, hogy... De belépett Ruth, és minden dugába dőlt. — Neked volt igazad — mondta minden bevezető nélkül. — Cucke nem úriember. Előző nap, miután elváltunk, az egyik kopó felszállt ugyanarra az autóbuszra, amelyen ő utazott. Aztán reggel már ketten követték. De most szólni sem kellett, mert néhány másodperc múlva belépett a nyomában két férfi, akik közül az egyiket már ismertem. Nagyon jól értették a szakmájukat, mert leültek egy asztalhoz, és eszük ágában sem volt még csak oda sem biccenteni azoknak, affi- ket az én jelenlétem vonzott a vendéglőbe. Pedig hát Ruth egyik kísérője és az én egyik kísérőm tegnap együtt üldögélt itt, ugyanebben a vendéglőben. Mondanom sem kell, hogy a hangulat nagyon elromlott, mielőtt még kellemessé válhatott volna. A lány folyton a szomszéd asztalok felé figyelt, olyannyira, hogy idegességemben meggyanúsítottam: valamelyik kellemetlen fráterrel szemez. — Ugyan, szivem — mondta Ruth — Ha egyetlen férfi lenne egy ezred női segédszolgálatos között egy bárány- himlő miatt karanténnak nyilvánított laktanyában, ezek közül akkor sem kéne egyik sem. Egyszerűen idegesítenek, ennyi az egész. Elmondtam, hogy mit eszeltem ki, de a lány kinevetett. Es igaza is volt. Még akkor se rázhattam volna le kísérőimet, ha nem kellett volna Ruthnak is megbirkóznia ugyanezzel a feladattal. Hiszen a fickók nyilvánvalóan jobban ismerték a várost is, a szakmát is, mint én, a zöldfülű. Elkomorodva hallgattam, mert semmi - ötletem nem volt, mi módon teremthetnénk olyan körülményeket, hogy Ruth beválthassa az ígéretét. Ruth kitalálta, mire gondolok és így vígasztalt: — Ne félj, szivem, nem szaladok el. Néhány napig várunk... Szavai meg is nyugtattok ▼olna, de közömbös hangaordozása nyugtalanított. Az volt az érzésem, mintha imponálna neki az ügy. Alighanem megbánta, hogy annak idején nem fogadta el Cucke ajánlatát, s egyszerűen elmenekült előle egy másik állásba. A felhajtás, amelyet Cucke-nek tulajdonított, legalább kétszáz százalékkal emelte szemében a szállodaigazgató értékét. Ha az az alak most indul ostromra, alighanem közel jut a vár bevételéhez. Viszont én, aki már megkaptam a várkisasszonytól a vár kapujának kulcsát, csalódottan vehettem tudomásul, hogy furfangos vetélytársam időközben új zárat szereltetett fel. A hallgatásnak Ruth vetett véget. Azt indítványozta, hogy szombat délután menjünk el valami jó varietébe. Már kétszer el kellett vinnem ilyen helyre, mert nagyon szerette a légtomászokat. Nem volt túlságosan ínyemre ez az érdeklődés, de el kellett ismernem, hogy légtornásznak lenni sokkal fantáziadúsabb foglalkozás, mint naphosszat fel- húzókalíantyúkat csavarozni. Méghozzá ébresztőórákra. Könnyen lehet, hogy egy légtornásznak még vekkerje sincs, egyszerűen nincs szüksége rá. Közbevetőleg megjegyzem, hogy ebben az időszakban két részre osztottam a világot. Azokra, akik nem nélkülözhetik a vekkert, és azokra, akiknek nincs szükségük rá. Természetesen, az utóbbiakat irigyeltem. Sőt, reggel, amikor csengetett otthoni órám, és délután, amikor a végeláthatatlan szalagon utazó órák között sehogy se akart megszólalni a munkaidő végét jelző csengő — akkor szinte gyűlöltem őket. — Szívesen elmennék veled egy varietébe, de sajnos nem érek rá! A lány elvesztette türelmét, s végre éreztem, hogy még nem vagyok közömbös szár mára. — De hát, szivem, ezt nem érdemeltem meg! Nem rajtam múlik a dolog. Ezért még nem kell más lányok után futkosnod! Jóleső büszkeséggel nyugtattam meg, hogy szombat délután nem egy másik lány miatt vagyok kénytelen elhanyagolni őt, hanem azért, mert honfitársaimmal teazom. Megmutattam neki a tea jegyet, amelyen nemcsak magyarul, hanem angolul is lel volt tüntetve, hogy mire szolgál. „Belépő a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének New Yorkban, a Rhit- mus Hallban, vitéz Csánkő András vezérezredes, a Magyar Nemzetmentők Bajtársi Körének vezérelnöke látogatása alkalmával rendezendő teára.” Ruth, mintha valami égetné a kezét, úgy dobta el a belépőt. — Szivem, ha szeretsz, akkor velem jössz... Nem mehetsz el oda! A hirtelen feltörő féltékenység nem esett rosszul, de nem akartam engedni, hiszen legalább annyira vágytam néhány magyar szóra, és esetleges magyar barátokra, mint Ruth szerelmére. Kezdtem magyarázni, hogy nem lány van a dologban, hanem azért szeretnék elmenni a teára, mert már nagyon hiányoznak számomra a honfitársaim. — Ne menj el, agyonlőnék! — sírta el magát. Bnnivaló- an édes volt. És megfejthetetlen. — Miért lőnének agy©»? Tea ez, nem háború! Ruth elővett egy újságot, a New York News délutáni lei- adását. Fellapozta a harmadik oldalt, és az orrom alá tartotta. Hatalmas betűkkel ez állt az oldal élén: „Vörös gyikosok el akarták tenni láb alól a magyar emig- rációs kormány fejét! Csánkd András sajtóértekezleten leplezi le a budapesti terveket! Az FBI a vörös ügynökök nyomában. A hazájukat szerető magyarok hűségnyilatkozatai Csánkő iránt.” Kikaptam Ruth kezéből az újságot és olvasni kezdtem: „Egy merénylet felháborító és gyalázatos tervéről tájékoztatta ma délelőtt a sajtó képviselőit Mr. Csánkő, aki a Német Szövetségi Köztársaságból néhány nappal ezelőtt érkezett az Egyesült Államokba. Mr. Csánkónak a régi magyar hadseregben vezérezredesi rangfokozata volt, 1944-ben, az akkori Magyar- ország képviselőivel együtt a magyar felszabadító mozgalom élére állt. (Folytatjuk) r
