Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-19 / 88. szám

i

SfeÜrokronézia

Hz egri pódium-amatőrök sikeréről

\ Az Egri j Megyei Szín- ; pad a, Gárdo- fnyi Géza '! Színházban i mutatta be új i|:inűso'rát Bü- jl; rokronézia -jcímmel.

;l Amikor az utcákon az alig kimondható szóval jelölt képze- : letbeli ország ineve megjelent a plakátokon, kívántán kaptuk ’ jfel fejünket: wút tudnak az egri pó- iium amatőrjei kifejezni Mindabból a szatirikus témából, él- ményanyag- >ól, amit a jókedvű és né- 1a mérgesen igazat mondó,

'agy kiabáló nagyar és

LÜlföldi kortárs-irodalom rökít meg erről a tintaszí- (iű országról. Mert ez az or- sjzág, ez az ellenőrizhetetlen állam az államban, mint vakarni nemzetközi fertőzés, vagy összefogás, létezik. Sőt, egnagyobb bosszúságunkra meg is keseríti azok életét, akik csak egyszerű állampolgárok tudnak és akarnak maradni.

jí Az írók — akik az összeállításban szerepelnek — is- rríeriik témájukat és a mai Valóságot adják haragos és jókedvű kifakadásaikban. Váci Mihály, Gombó Pál, és Gergely Miklós bevezető írásai után Majakovszkij fogalmazza igazán pontosan; miből lesz a bürokrata?

Aztán, miután a bürokrata a pódium reflektorfényeiben megszületett, higgadt hangon ráolvassa erre a lélektani torzszülöttre a törvényt, Parkinson, ez a humorral is okos angol tudós. Ilf-Petxov életképe már ösz- szetettebb és hangos csodálkozás a téma körül, míg Moldova György mérges sorai mellett megint csak Majakovszkij gondolatai robbannak, hogy végül is bekövetkezzék a bürokratának hoszszú-hosszú percig nevettető temetése.

Két órán át kapjuk a bürokrata lélektanát, a hivatali atmoszférát és az ilyen irányú kollektívák természetrajzát. Az egri Megyei Színpad lelkes gárdája ismét kitűnően bizonyította, hogy a pódium műfajában mindig hajlandó eleven hatású alkotó és kísérletező munkára. Nemes Péter, dr. Ripka Kálmán és Szívós József szatíra-összeállítása használható keretet teremt a fiataloknak arra, hogy a görbe tükröt fürgén forgathassák. Talán a lélektani rész tűnik túlalapozott- nak, s mintha a verses betétek bizonyos mértékig ünnepélyessé tennék ezt a gúnyolódást. Mérgesen vitatkozni valamiről napjainkban inkább csak prózában hatásos. Több vers egymás után óhatatlanul magasabb régiókba visz, itt inkább a gyalogmúzsát kell igénybe venni. A forgatókönyv — kisebb húzással az első részben — alkalmas arra, hogy a megye városaiban és községeiben közönséget vonzzon és tanít- va-nevelve szórakoztasson.

A színpad együttese rászolgált a tapsban és a megyei tanács által adott nívódíjban kifejezett sikerre. Szívós József és Ráduly Margit tartották a keretet a játékhoz, míg a minden formában és minden helyen ugyanazt a főnököt dr. Ripka Kálmán játszotta el. Az együttes egyik legaktívabb tagja ő, akii egy-egy gesztussal, hangsúllyal színes elemeket visz a szövegbe, amelytől a játék természetesebb és gyorsabb iramú lesz. Színpadi készségével Ivády László tűnt ki, míg a versmondók közül Virág Tibort, Juhász Csabát kell említenünk.

A dramaturgiailag is sebesebb mozgású második részben Petrán Katalin, Hornyák István, Jónás Zoltán, Puskás László, Erdélyi Ildikó, Mészáros Jutka, Gyarmati Magda, Mezei Mária és Bolyhos Ildikó is felzárkóztak az együtteshez stílusban és játékban egyaránt.

Az egri színpad amatőrjei a közönségsikereken túl kitűnő szolgálatot tesznek a pódium-mozgalomnak is, mert a meghívott vendégek erről az estéről, a lelkes munka örömén túl, művészi élményt is vihettek magukkal.

Farkas András

Sírokban nincs könyvesbolt — de mégis van könyvvásár. Amint a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalattól megérkeznek a legújabb könyvek, Tóth József — aki egyébként gépésztechnikus, műszaki rajzoló — helyet kér a gyár bejáratánál, a portán, s egy asztalkára szépen kirakja a könyveket. Ilyenkon még az esti műszakváltáskor is megjelenik, s ajánlgatja minden nézelődőnek az olvasnivalót. Ezzel persze korántsem merül ki könyvterjesztő tevékenysége, mert gyakran veszi a hóna alá a könyvcsomagokat, s otthonukban is meglátogatja a rendszeres vásárlókat, akik — bár a tábor lassan növek. szik — már vagy háromszázan vannak... “

Tcith József több mint egy évtizede terjeszti a könyveket Sírokban. Amikor elkezdte, alig tízezer forint értékű /könyvet árult évenként, s az utóbbi évek átlaga már százezer forint körül mozog ...

A törzsvásárlók jelentős része értelmiségi dolgozó, akik főleg szépirodalmat — közöttük sok mai alkotást — vásárolnak. Az igaz — hallottam a könyvterjesztőtől —, hogy főleg Jókai és Rejtő, s a mai írók közül pedig “ Berkest és Szilvást vezet, de kezd kialakulni egy igényesebb olvasó-vásárló réteg is, akik a világirodalom remekei

HAJÓTÖRÖTT

Még szerencse, hogy nem pikulázni tanultam!

(A Weltwoche karikatúrája.}

sorozatot fizetik, s figyelemmel kísérik a lírai alkotásokat is. Érdekes — és feltétlenül hasznos — jelenség, hogy a fizikai dolgozók közül is egyre többen keresik a könyveket. Eleinte főleg gyermekeik számára vásároltak meséket, kötelező iskolai olvasmányokat, s közben többen olvasókká lettek közülük. Ma már igen figyelemre méltó arányokat ölt a siroki könyvpiacon a fizikai dolgozók által vásárolt szakmai, műszaki könyvek aránya is. Alig van jó szakmunkás, aki ne vásárolta volna meg az Esztergálás. Marás, Köszörülés című, s még egy sor más szakkönyvet.

Az utóbbi időben — a gyarapodó motorkerékpárok és személygépkocsik diktálta szükségszerűség miatt — egyre többen vásárolnak közlekedési (KRESZ) és autómotoros szakkönyveket is.

A siroki könyvpiac tehát nagy változásokon, fejlődésen ment keresztül az elmúlt tíz év alatt. Tóth Józsefről mégsem lehet azt mondani, hogy elégedett lenne a jelenlegi eredményekehkel. Azt mondja:

— A gyárban, a községben tízszer annyian dolgoznak, illetve laknak, mint a rendszeres könyvvásárlók létszáma. Jó lenne újabb százakat bekapcsolni az olvasó-vásárlók körébe...

(falud!)

Kibernetika a közlekedésben

Pénteken dr. Turányi István egyetemi tanár sajtótájékoztatón bejelentette, hogy a Közlekedéstudományi Egyesület a Magyar Tudományos Akadémia közlekedéstudományi bizottságának közreműködésével — április 22—24 között rendezi meg a „Kibernetika a közlekedésben” konferenciáját.

A tanácskozás iránt mind a hazai, mind a külföldi szakemberek körében rendkívül nagy érdeklődés nyilvánul meg. Bolgár, csehszlovák, lengyel, NDK-beli, szovjet, angol, francia, holland, NSZK-beli, osztrák kiberneci- kusok, összesen 60 külföldi tudós is bekapcsolódik a konferencia munkájába.

Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója tiszteletére

Pályázati

j

Hazánk felszabadulásának 25. éves évfordulója tiszteletére a visontai erőmű és beruházás életét, a nagy építkezés jelentőségét, jellegét, az ember és a munka kapcsolatát tükröző művészeti alkotásokra országos pályázatot hirdet a KISZ védnökségével épülő Gagarin Hőerőmű és a Thorez Külfej- téses Bánya beruházás védnökség operatív bizottsága.

A pályázatra három művészeti kategóriában lehet benevezni: irodalmi alkotásokkal, (novella, vers, irodalmi riport, szociográfia, I. díj: 3000, II. díj: 2000, a IIL díj: 1000 forint.) Képzőművészeti alkotásokkal (festmények, grafikák, metszetek, rézkarcok, I, díj: 3000, II. díj: 2000, III. díj: 1000 forint.)

Fotomunkákkal (pillanatfelfelhívás

Vétel, sorozat, portré, I. díj: 2000, II. díj: 1000, III. díj: 500 forint.)

A legjobb pályamunkákat a védnökségi operatív bizottság és az építkezésben résztvevő vállalatok megvásárolják, és az ifjúság életét, munkáját művészien bemutató legjobb pályamunka elnyeri az operatív bizottság nívó-díját is.

A pályázaton hivatásos művészek és amatőrök egyaránt részt vehetnek. A pályaműveket 1970. február 28-ig jeligével ellátva kell eljuttatni a Védnökségi Operatív Bizottság, Visonta Erőmű, postafiók 18. címre. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére hazánk fel- szabadulásának 25. évfordulóján kerül sor.

62.

Nem volt semmiféle összeköttetés. A város szélétől még jó két órát gyalogolhattak volna a munkások Rath telkéig. Rath nem hordozta őket autón, ők maguk pedig aligha engedhettek meg maguknak efféle fényűzést. Rath bizonyosan a közvetlen környékről, azokból a házacskákból és kunyhókból szedte össze őket, vagyis a parii ériáról. Ott a háború előtt sok ember lakott, aki pár koronáért hajlandó volt szódában és savakban áztatni a kezét, mert más munkát nem talált. Én azt gondolom, hogy egyikük-másikuk ma is ott él, pipával a szájában „üldögél - a ház előtt, és várja a levélhordót, aki elhozza neki a nyugdíjat. Egy ilyet meg lehetne kérdezni, hogy milyen is volt a helyzet Rath telkén akkor, amikor teljes gőzzel folyt a termelés.

Kariicek tehát a gyanús vegyész nyomára jutott, úgy l gondolkozva, hogy Rath üzeme nem nélkülözhette a ve- ■ gyészt. összevetve ezt azzal a ténnyel, hogy valaki évek múltán is úgy viselkedett ott, mint otthon, nem is rossz kombináció.

• — Nem fáradt, Kariicek? — kérdefn.

— Nem — feleli. — Kialudtam magam, amikor volt rá időm.

— öt perc múlva rendelkezésére áll egy kocsi, és

addig utazhat rajta, amíg egy hajdani alkalmazottra nem talál. _ - , — Öt perc múlva? — néz fel Kariicek. — Jó. Ha hamarabb nem megy, akkor egyetértek.

Telefonon gyorsan elintézem a dzsip megrendelését. Azután feketéért csengetek, isten tudja már hányadszor. Cigarettát is elszívtam eleget. Szerencsére vasegészségű vagyok — legalábbis azt hiszem.

Ezek nélkül a mérgek nélkül nem vághatnék neki a jegyzőkönyveknek.

I A kerekek serényen forognak, de hamarább, mint

holnap reggel, semmiféle eredmény nem várható. Mai feladataim közé tartozik még a Jitka Serék szüleivel való beszélgetés. Lassan itt is az ideje. Egyelőre semmi jele, hogy valaki is nyugtalankodnék az eltűnésén.

A jegyzőkönyvekkel hamar elkészülök. Gyalog vágok neki az útnak Winer tok lakása felé. Messze van, de a séta felfrissít.

A ház előtt a megbeszélés értelmében vár a körzetparancsnok. Winerték otthon vannak.

— Hát gyerünk — mondom.

Nem vagyok éppen a legragyogóbb kedvemben. Magamra vettem a halál követének feladatát.

Becsengetünk a lakásba. Egy körülbelül negyvenéves, tagbaszakadt férfi nyit ajtót. Csak ingben-nadrágban van. Tudom, hogy a vágóhídon dolgozik.

— Ejha! — kapja fel, majd ejti le ismét erős állát. Indulatszava nyilvánvalóan a rendőregyenruhát illeti. Mintha már régóta várt volna ilyesmit. Voltaképpen inkább ironikus képet vág.

— Maga Jitka Serek mostohaapja? — kérdezem olyan tónusban, hogy megértse: nem tréfálkozni jöttünk, ö azonban nem sokat törődik ezzel.

— Sajnos, engem ért ez a megtiszteltetés — biccent gúnyos fintort vágva. — Tessék beljebb!

Bemegyünk a bizonyos rendetlenséggel jeleskedő lakásba.

A konyhában a nyitott ablak előtt áll az asszony, aki legalább egykorú férjével, ha nem idősebb nála. Virágokat öntöz kiskannából. Persze,most abbahagyja, és ránk szegezi pillantását. Nem csúnya, de fő jellemzője alighanem a benne felhalmozódott életerő. Erre utal komoly és elszánt tekintete, valamint rugalmas, kemény testének mozdulatai.

— Szóval a leányka! mondja Winert kajánul. — Hát persze! Ilyen fiatal teremtés, és nem dolgozik! Hogy a csudában ne szúrt volna szemet maguknak. Az élelmiszerjegyekre fütyül, mégsem éhezik! Csakhogy hiába jöttek. Nincs itthon. Én meg kikérem magamnak, hogy bárki is molesztáljon miatta!

— Ide figyeljen — mondom. — Arról, hogy molesztáljuk vagy ne molesztáljuk, mi döntünk, nem maga. Mikor volt utoljára itthon Jitka Serék?

— Annak már több mint egy hete — dünnyögi Winert kelletlenül. — Mi nem vagyunk felelősek érte. Nagykorú.

Az asszony leteszi az öntözőkannát és közelebb lép.

— Elkövetett valamit?

Kérdése ahhoz képest, hogy a lányáról van szó, idegenül hangzik. Persze nem adok választ, hanem magam

kérdezek.

— Tudják hol tartózkodott ez alatt az egy hót alatt?

Winert gúnyosan felnevet. Az asszony azt feleli:

— Nem tilthatok meg neki semmit. Néha egy hónapig sem mutatkozik itthon. Szeretője van.

Felfigyeltek a szavakban megbújó dacra. Jitka Serék és e között az emberpár között valószínűleg nyoma sem volt a megértésnek.

— Kitartatja magát — ágál gyűlülködően Winert. — Itthon sohasem tetszett neki. Tizenöt éves taknyos volt, de már elcsavargott. A barátnőjénél aludt, ha az apja nem volt otthon. Már akkor kikezdett a barátnője bátyjávak Én...

— Várj! — szakítja félbe a felesége erélyesen, sót enyhén félre is taszítja.

Elszántan a szemembe néz. Nincs az a helyzet, amely elől meghátrálna.

— Mikor nincs itthon, annál az embernél van. S ha nála sincs, akkor nem tudom. A lakásból nem akar kijelentkezni.

— Ki meg nem dobhatjuk — teszi hozzá Winert.

Felesége szúró pillantására ismét behúzza a nyakát.

Az asszony pedig megkérdezi tőlem olyan komolysággal, amire csak az igazán erős jellemek képesek:

— Történt valami?

— Igen — mondom. — A lánya már nem él.

Tudtam, hogy Winertné nyugodtan viseli el a hírt.

Enyhe szemöldökránduláson kívül semmi változást nem látok az arcán. Uralkodik magán. Ujjaival lassan babrál a széktámlán, azután leül az asztalhoz. Súlyosan ereszkedik le a székre, mintha az életereje néhány másodpercre elhagyta volna, de már látni, hogy nem nem roppan össze.

Winert a mennyezet felé emeli karját és kiabál:

— Mit? Hogyan? Hogy meghalt?

Egyelőre ügyet sem vetek rá.

— Winertné asszony — mondom —, bűntény történt. Erősen gyanakszunk a szeretőjére. De még nem ismerjük. Nem tudjuk, ki az illető. Tudna valamit mondani róla?

Winertné hallgat. A férje izgatottan szaladgálni kezd a konyhában.

— Hát mondott ez nekünk csak egyszer valamit? Sejtelmünk sincs, ki az az ember! Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát! Én mindig mondtam, hogy valami csirkefogó.

— Hallgas!

Winert megáll és elnémul, mint aki a katonaságnál kapott parancsot. Felesége úgy uralkodik rajta, akár egy engedelmes kutyán.

— Azt hittem — fordítja felém a tekintetét —, hogy jól megy a sora.

— Kár — mondom —, hogy ennyivel megelégedett.

Winertné az asztalon nyugtatja kezét, s most lassan

ökölbe szorítja. De nyugodtan, sőt hűvösen beszél.

(Folytatjuk)

n.

!>)

A siroki könyvpiacon...