Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-01 / 75. szám

Az első Idegei? beli győzelem az NB I-ben

Salgótarján, 6000 né|f »6. V.: Bircsák (Loson- ' czi, Szlávik).

EGER:

i Láncú —

Kárpáti, Kiss,

Salcza,

Winkler —

, Berán, Ko- i vács Gy.,

Szűcs — Tóth M., Rajna,

1 Lakinger. Ed- , zó: Szusza

' Ferenc.

SBTC: Ma-.

1 gyár — Fe- :j rencz, Baxa- j nyai, Kmetty,

Horváth F.

— Szalai, Répás, Zöldi —

Kriskó, Sző- Iqsí, Básti.

I Edző: Marosvári Béla.

Csere: Rajna helyett Fali- szék (74. perc.)

Több mint száz személy- ij gépkocsi, négy hatalmas autóbusz, teherautók, motor- i kerékpárok szállították vasárnap Salgótarjánba az egri szurkolókat, de rengetegen : voltak, akik vonattal érkeztek a bányászvárosba. Mint- ,egy ezer főnyi egri szurko- : lógárda foglalt helyet a lelátókon, amikor Bircsák já- : tékvezető jelt adott a játék •megkezdésére. Heves hazaii (rohamokkal kezdődött a találkozó. Répás nagy erejű iö- jvése a bal felső sarok mellett süvített el, majd Zöldi elől Salcza az utolsó pillanatban mentett szögletre. A következő percben a hazaiak Kriskó révén lesgólt értek el, aztán Zöldi lövését "Landi szép vetődéssel nyomta szögletre. Szinte állandóan az egri kapu előtt pattogott a labda, a kapkodó lila-fehéEgri Dózsa—Salgótarjáni BTC 1:0 (0:0)

hiszen ebben a játékrészben szinte pillanatonként került gólveszélybe Landi kapuja. Persze azt sem hallgathatjuk el, hogy a hazai csatárok eléggé gyatrán lőttek, másrészt Landi biztos kezű őre volt kapujának. Húsz perc után — mint ahogyan lenni szokott — változott a helyzet, a magához tért egri csapat is egyre többször jutott el a hazaiak térfelére, s néhány gyors választámadással lélekzethez juttatta a hősiesen küzdő védelmet és a ‘ lelátókon

íme az egriek autóparkja a salgótarjáni stadion előtt

(Molnár I. felvételei.)

A bajnokság állása:

1. UJp. Dózsa

5

4

1

—

14: 4

9

2. Ferencváros

5

4

1

—

15: 5

9

3. Rába ETO ,

5

3

1

1

14: 3

7

4. Vasas

5

3

1

1

13: 5

7

5. Bp. Honvéd

5

2

2

1

8: 6

6

Egri Dózsa

5

2

2

1

4: 3

fi

MTK

5

2

2

1

4: 3

6

8. Diósgyőr

5

2

1

2

5: 6

5

9. Pécsi Dózsa

5

2

1

2

3: 4

5

10. Csepel

5

2

—

3

5: 6

4

n. Salgótarján

5

2

—•

3

3: 4

4

12. Komló

5

1

2

2

2: 4

4

13. Szombathely

5

1

2

2

4: 9

4

14. Dunaújváros

5

1

—

4

4:12

2

15. Tatabánya

5

—

1

4

2:13

1

1«. Egyetértés

5

X

*

1:14

1

rek egyelőre a fél pályán se tudtak átjutni. Szalai bomba-szabadrúgása foglalkoztatta az egriek kapusát, majd parázs jelenetek játszódtak le a vendégek kapuja előtt, de a labda nem találta meg az utat a hálóba.

Húsz perc eltelte után lassan magára talált a Dózsa és rögtön veszélyes akciót vezetett: Tóth beadását Lakinger a bal sarok felé fejelte, de Magyar gyors vetődéssel hárított. Esett az iram, egyre több hiba csúszott a játékba. Közvetlenül a félidő befejezése előtt Eger megszerezhette volna a vezetést: Tóth M. önzetlenül Kovács Gy. elé tálalta a labdát, az összekötő azonban óriási helyzetben, futtából a jobb sarok mellé lőtt.

Szünet után

Ismét beszorult a vendégcsapat, de a tarjáni rohamok már nem voltak olyan hevesek, mint az első félidőben. Kemény összecsapásokat S néhány durvaságot is láthattak a nézők. Egy ízben Baranyai akkor terüette le Lakingert, amikor a labda a közelében sem volt. A nézők sokat bosszankodtak a sok rossz labdatovábbítás, pontatlan lövés láttán, a játéknak voltak szakaszai, amikor

szinte egymás hibájából éltek a játékosok. Valamivel a hazaiak támadtak többet s fölényüket több szöglet is jelezte. Básti nagy erejű szabadrúgása szállt a kapu fölé, majd a 78. percben egy ártatlannak látszó ellenakció végén megszületett az egriek mérkőzést eldöntő gólja:

Egy messziről előreívelt labda túljutott a középen helyezkedő salgótarjáni védők fölött. Lakinger mintegy 12 méterről hirtelen kapura lőtt és a labda a vetődő Magyar kezét érintve a baloldali kapufára, onnan pedig a hálóba pattant. 1:0.

A hátralévő időben hallatlan izgalmak közepette folyt tovább a játék. A 84. perc- ber Horváth F. fejesénél már mindenki gólt kiáltott, Landi azonban nagy bravúrral hárított. Az utolsó esemény: Szőlősi léc alá tartó fejesébe Kriskó fölöslegesen beletette a fejét és a labda a felső léc fölé vágódott!

Az első 20 perc fergeteges hazai rohamai láttán alig akadt néző a szép fekvésű salgótarjáni stadionban, aki arra mert volna gondolni, hogy az egriek szárazon megússzák... Megúszták! Igaz, egy kis szerencse is közrejátszott,

Az egriek kispadja: Szusza Ferenc edző, Simon intéző, Sándor gyúró és Bulyovszky, a tartalék kapus.

szorongó egri nézőket is.

Szünet után tovább tartott a hazaiak mezönyfölénya, de a tarjáni szurkolók egyre többször hangoztatták: ez a csatársor sohasem fog gólt rúgni! És nekik lett igazuk. Az egriek is boldogan kiegyeztek volna a döntetlenben, Lakinger azonban pompás góljával ,, keresztülhúzta” számításaikat. így született meg az egri csapat első idegenbeli NB 1-es győzelme,

amelyet — reméljük — a többi követ!

Egyénileg Landi feladata magaslatán állt, sok veszélyes lövést hárított. Kiss tartja kitűnő formáját — a két széisőhátvéd játékába már több hiba csúszott. Salcza a kezdeti kapkodás után fokozatosan feljavult, veszélyes támadásokat

akasztott meg. Beránnak nem ment a játék. Tóth M. mozgékonyságával, nagy gyorsaságával gyakran okozott zavart a salgótarjáni védelemben.

Lakinger ügyes góljáért külön dicséretet érdemel, hiba volt viszont, hogy időnkint mindent egyedül akart megoldaná. Rajnának és Kovács Gy.-nek ezúttal csak felvillanásai voltak, Szűcs érdeme, hogy hátul is sokat segített. Fáliszek

csak keveset volt játékban, az egri gólnál azonban ő is közreműködött azáltal, hogy magára vonta a védőket.

Bircsákot alaposan próbára tette a játékvezetői szempontból nehéz mérkőzés, ítéleteivel a két fél nem is értett mindig egyet.

(somody)

Áz Egri Dózsa pénteken 16 órakor Egerben a Dunaújvárosi Kohászt látja vendégül. A találkozót SziLvási vezeti.

További eredmények: Bp. Honvéd—U. Dózsa 3:3 (3:1), Rába ETO—Vasas 3:0 (0:0), Komló—Egyetértés 0:0, Tatabánya—Diósgyőr 1:1 (1:0), FTC—Pécs 2:0 (2:0), Csepel Dunaújváros 3:0 (1:0), MTK —Szombathely 0:0.

Ma:

FERENCVÁROS— HATVANI KINIZSI barátságos labdarúgó-mérkőzés, Hatvan, Népkert 15 óra.

Meglepő eredmények a megyei labdarúgó» bajnokságban

Vasárnap a harmadik fordulóra került sor a labdarúgó megyei I. osztályban. Nyolc mérkőzést bonyolítottak le és szinte valamennyi találkozón váratlan eredmények születtek. Ezek közül is elsőnek kell említenünk az Egri Spartacus bélapátfalvi sikerét, valamint a Gy. Vasas Izzó Pető- fibányán elért l:0-ás győzelmét. Továbbra se -talál magára a Ber- vai Vasas, Füzesabonyban is csak döntetlenre futotta erejéből. A nagy érdeklődéssel várt GYESE— Apc összecsapáson a hazaiak bizonyultak jobbnak, mint ahogy a Lőrinci és a Recsk otthonában is győzött. A váratlan eredmények alaposan felforgatták a bajnoki táblázatot, amelynek élén a harmadik forduló után a Gy. Vasas Izzó áll 6 ponttal, megelőzve az ugyancsak eddig veretlen Selypi Kinizsit.

Eredmények: Recsk—Pétervá- sára 3:0, Petőfibánya—Gy. Vasas Izzó 0:1, Lőrinci—Heves 4:2, FVSC—Bervai Vasas 1:1, Bélapátfalva—Egri Spartacus 0:1. Rózsa- szentmárton—Selyp 2:3, GYESE— Apc 2:0, Gyöngyösoroszi—Korvin SE 1:1.

A bajnokság állása:

1.

Gy. V. Izzó

3

3

—

—

8:0

tí

2.

Selyp

3

3

—

—

8:3

fi

3.

GYESE

3

2

—

1

8:2

4

4.

Apc

3

2

—

1 5:2

4

5.

Lőrinci

3

2

—

1

8:7

4

6.

E. Sparc.

3

2

—

1

4:5

4

7.

Petőfibánya

3

1

1

1

8:2

3

8.

Bervai V.

3

1

1

1

2:3

3

9.

Recski B.

3

1

1

1

3:7

3

10.

R.-szentm.

*3

1

—

2

4:6

2

11.

FVSC

3

—

2

1

3:5

2

12.

Bélapátfalva

3

1

—

2

1:2

o

Korvin SE

3

—

2

1

1:2

2

14.

Heves

3

—

1

2

4:71

15.

Pétervására

3

—

1

2

3:8

1

16. Gy.-oroszl

3

—

1

2

1:8

1

1. U. Dózsa—Honvéd

X

3:3

2. Győr—Vasas

1

3:0

3. Komló—Egyetértés

X

0:0

4. Tatabánya—DVTK

X

1:1

5. SBTC—Eger

2

0:1

6. Várpalota—SZEOL

X

0:0

7. Békéscsaba—Előre

X

0:0

8. Pécsi B.—Szállítók

1

3:2

9. Oroszlány—Bp. Spart.

*■ X

2:2

10. EVTK—Nyíregyháza

X

0:0

11. Volán—Borsodi B.

1

1:0

12. Ikarus—S. Kohász

1

2:0

13. Jászberény—Sz. MÁV +1

X

1:1

14. Fűzfő—P. Ércbányász

1

2:0

e. f^ker: ,

4».

Leülünk az asztalom mellé — Karlicek két kulcsomót tesz az asztallapra.

— Trojanné asszony kulcsai rendben vannak — mutat rá a kisebbik csomóra. — Ez a lakásáé, ez a kapukulcs, ez a postaszekrény kulcsa. Ez itt pedig a pincerekeszének függőlakatjáról van. Minden rendben.

Josef Trojan kulcsaival sem volt hiba.

— Haliknak itt a lakáskulcsa — folytatta Karlicek kevésbé elevenen, mint ahogy szokása volt —, továbbá az otthoni asztalának kulcsa. Az asztal a robbanáskor darabokra törött és csaknem teljesen elégett. Ez benne van a jegyzőkönyvben. A fiókjában rengeteg papíros lehetett. j Eddig csupán valami fényforrásgyártó üzem árjegyzéké- í nek maradványait ismertük fel, azután feljegyzéseket az intézetből, ahol Halik dolgozott, általános okmányokat és néhány darab C—E sorozatú ezrest.

1 Karlicek néz rám és hallgat. *.. *.í !

— Csak folytassa! — biztatom;

— Ahogy óhajtja. Azt hiszem, a C—Vf sorozat gyanús. Továbbá azt hiszem, hogy Josef Trojan és Roman Halik nagyon jól ismerte egymást, és Trojan, aki csak az inzulin segítségével botorkált _ a világban, előszeretettel szorgalmazta felesége és Halik ismeretségét. Egyazon részvénytársaságba tartoztak mind a hárman. Trojan helyzete olyan volt, hogy okvetlenül keresnie kellett a pénzszerzés lehetőségeit. Voltaképpen csak tengődött, s ezt sérelemnek tarthatta, amely az új világ részéről érte. Az ezresek postára adásával ostobaságot követett él, ezért el kellett őt távolítani. Előtte Vojtirt és Srámeket tették el láb alól. Vrána altisztről és arról a lányról a 286. kilométernél nem is beszélek. Azután Lenk alhadnagynak kellett volna eltűnnie. Most Trojannéval es Halikkal végeztek. Egyszóval van itt valaki, aki egyik társától a másik után megszabadul. Amennyiben még nem ért végére a sornak, további gyilkosság következik, s ezért résen kell lennünk. Valaki nem akar osztozni a többiekkel. Minden vágyak

leggyilkosabbika a pénz vágya. Ha ez eluralkodik valakiben, bűntettre bűntettet követ el. Nem akarok erkölcsi prédikációba bocsátkozni. Csupán azt mondom, hova mutat ez a dolog. Egyetlen sötét individuum felé. Valami népesebb bandáról már ne is beszéljek. Azt kiirtotta már a pénz. Neki kell támadnunk annak a szörnyetegnek. Megvan a részleges személyleírása az autóbusz utasaitól, ott a talpnyoma a hamuládák mögött, látták a kórházban, ügyes vegyész az illető — mindez jól összevág. Keressünk tehát egy sötétebb bőrű és hajú vegyészt, aki nagy lábon él, s nem feltűnő, ha a szakállát kékesfeketére festi.

Karlicek tűzbe jött. Szaporán pislog. E pillanatban biztosan nem foglalja le a figyelmét Helena Dvorsky emléke.

— Igaza van, Karlicek — mondom helyben hagyón. — De fejezze be a kulcsok dolgát.

— Ahogy óhajtja — ismétli Karlicek. — Halik lakásában tehát semmi. A szakértők nem találtak több pokolgéprészecskét. Ami papíros, fa és szövet volt, azt megsemmisítette a tűz és a víz. Csali egy figyelemre méltót találtunk. Haliknak volt ott egy nagy kő hamutartója, amelyet a robbanás behajított az üveges bárszekrénybe. Ügy tetszik, teli volt cigarettacsikkel. Halik mérsékelten és más fajtájú cigarettát szívott. Van tehát egy további nyomunk. A fekete vegyész-turista erős dohányos, drága cigarettákat szív, és legalább három órát ott motoszkált a lakásban.

— Ezt mind elolvasom majd, Karlicek. Fejezze be a kulcsokat.

— Ahogy óhajtja — mondja Karlicek harmadszor, hanem most már igazán el is kezdi. — Ez a két kulcs az intézetbeli íróasztalától és rekeszes szekrényétől való. Volt itt még egy, azé a szekrényé, amelyik teli van az egészségre veszélyes anyagokkal, de azt leadtuk, mert az intézetben a hajukat tépték miatta. Nincs ellene kifogása?

— Egyelőre nincs.

— Ez a kapukulcs. Ez a kicsi, két oldalán fogazott, Bizonyosan valami lakathoz tartozik. Ilyen lakatot sehol sem találtam. Ez még nem volna baj. Néha elvész a lakat, s a kulcsa tíz esztendeig ott fityeg a karikán. Hanem van még egy kulcs, ez itt. Nyolc centiméter hosszú. S ez már ostobán fölösleges teher, ha semmire sem használják. A biztonsági kulcsok őse, tehát jó régi. Ehhez sincs még \ ajtónk.

Leveszem a két elavult kulcsot a karikáról.

— Talán csak megtudunk valamit ezekről is — mon- 0om.

Trepinskyt keresem. Bevetett húsz embert, s még mindig kérdezősködnek. Alois Touzil nem emlékezett pontosan a dátumra, amikor kiadta a bábukat. A taxi nem tartozott a városi vállalat kötelékébe. Az elülső ablaküvegén magántaxis cégjelzése volt. Persze nem kívánhatjuk Alois Touziltól, hogy emlékezzen rá.

— Ha van egy kis ideje, Karlicek — mondom — várjon velem. Egy órán belül meg kell találnunk azt a taxist.

Karlicek helyben hagyólag pislog.

— A főhadnagy elvtárs azt mondta, hogy szükség esetén rendelkezzék velem a kapitány elvtárs — mondja ismét egy kissé alárendelt hangsúllyal.

— Kitűnő! Akkor hát addig elmegyünk vacsorázni.

Karlicek azonban vonakodik.

— Talán vacsorázott már? — vetek rá szigorú pillantást.

— Nem. Még nem, de...

— Akkor egy szót sem. Megvacsorázik velem!

Karlicek rezignáltan néz rám, azután megadóan

mondja:

— Igenis.

Trepinsky parancsot kap, hogy tüstént keressen meg, mihelyt megállapít valami pozitívat. Azután felszedelőz- ködünk Karlicekkel.

Letelepszünk a tiszta vendéglő egyik asztala mellé. Nem beszélünk a C—L ügyről. Más dolgokról folyik a szó. Sikerül egy kissé felrázni Karliceket. Elmondja, hogyan él az anyjával, nincs testvére, eredetileg muzsikus akart lenni, de anyja a kezét tördelte; aztán erre a foglalkozásra adta a fejét, végre megnyugodott. Egyszóval jól szórakozunk. Karlicek ugyan még nem a régi, de már mintha lábadozna.

Indulásra készülünk, amikor telefonhoz hívnak.

— Megtaláltuk — jelenti Trepinsky kurtán.

— Azonnal beszélnem kell vele.

— Nincs akadálya. Otthon van. Kocsija a B csoportba tartozik, az pedig ma nincs a standon.

— Ha ott volna, kocsistul lefoglalnám — mondom. — Megyek az irodába. Vezesse oda. Figyelmeztesse, hogy egy, esetleg két óra hosszat is eltart a dolog'. Vigyen kocsit.

Elmegyünk. Trepinsky éppen akkor fékezi le az autót, amikor Karlicekkel belépek az épületbe. Trepinsky mellett egy békésen szemlélődő ötvenes férfi trónol, kedélyes krumpliorra alját családapai bajusz ékesíti.

— Istenuccse, nem utolsó dolog — hálálkodik lármásan —, hogy egyszer megkocsikáztatják az embert. Harminc éve ülök a tragacsomban, de így még nem urizál- tam. Bizisten nem tudtam, mit kezdjek a kezemmel meg a lábammal. Hanem a jobb talpam kutyául megfájdult. Csak megláttam messziről valakit, már nyomogattam a féket.

Az emberke kíváncsian nézeget vidám szemeivel.

— Az a babaegyüttes? — feleli készségesen a kérdésemre. — Hogy a csudába ne emlékeznék. Fuvaroztam már mindenféle koffert, bugyrot, csomagot, de ilyenfajta uraság még nem utazott a kocsimban.

— Hova vitte a bábukat? — kérdezem.

í : . (Folytatjuk)