Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-27 / 95. szám
PC BEK BOSZORKÁNYPER Heves vármegye törvényszékén 1726-ban Mottó: „Boszorkányok felöl pedig, akik nincsenek, ne folyjék vizsgálat.” Kálmán király I. törvényének 57. szakasza. 1726. szeptember 28át írtak, amikor a tekintetes, nemes Heves vármegye héttagú ítélőbírósága előtt három szerencsétlen megyebéli állott, nem kevesebbel, mint a boszorkányság szörnyű bűnével terhelten. A vádlottakat, Kató Istvánt, a feleségét Pethő Juditot és Nagy Erzsébetet keményen megbilincselve vezették biráik elé. Az elnöki székben Tarródy István alispán, tőle jobbra és balra a nagytekintélyű Rottenstein Antal táblabíró, és Laskovics Ferenc hites vármegyei jegyző foglaltak helfet, no meg négy nemes esküdt úr. A vádat Nagy Miklós, vármegyei tiszti ügyész terjesz- xétfe efoV '.jtnenlévő vádlottak minden isteni és emberi törvényeket niegvetve, lelkűket az ördögnek adni, boszorkányságot űzni, s ezzel számos embertársukat megrontani és károsítani nem átallották.” Kéri a vádlottakat kínzó vallatás alá venni és „a hazai törvények érteimében máglyára ítélni.” Először Nagy Erzsébetet vette a hóhér kezelésbe. Kezdetben tagadott, de ahogy mesteri módon fokozta az ügyes kezű pribék a csi- •gázást, Erzsébet beismerte, hogy „egy bizonyos éjjelen Kató Istvánnal és annak hitvesével Pethő Judittal, egy gyékényből font szekéren, emberekből boszorkányság által lovakká varázsolt kettős fogaton Borshalma nevű hegyre mentek, ö is a kocsin ült.” Még azzal is megtoldotta vallomását, hogy Katóné „az emberek és állatok megrontására alkalmatos kenőcsöt” is magával hozott. Még azzal is megvádolta Katonát, hogy a szörnyű kocsikázás után ő vette le a kantárt az egyik „emberló” fejéről. A szerencsétlen agyonkínzott azzal fejezte be vallomását, hogy többre nem emlékszik, mivel a boszorkányos utazás után mély álomba szenderült. A |/_il házaspár mere- ” ven tagadta a terhelő vallomást és teljes ártatlanságukat emlegették. Erre fel a bíróság szembesítette Nagy Erzsébetet Ka- tóékkal, de az akkor is „vallomásánál állhatatosan megmaradt.” Ott sorakoztak a bíróság asztalán a bűnjelként lefoglalt boszorkányszerek is, melyekre nézve a megtört Nagy Erzsébet ezeket adta elő: 1. „A dióhajban való kenőcs oly erejű, az mellyel megkenvén magát, az hova akar oda megyen, hip-hop hírive ott lesz az hol akarja.” 2. Egy „iákátulában” lévő kenőccsel pedig egy dagasa- tásnyi tészta „úgy megszaporodik, hogy az egész kemence teli lesz.” 3. Egy cserépedénykében oly hatalmas erejű kenőcsöt tudott Erzsébet asszony, hogy „akármely jólélkű (értsd: erkölcsös) embert megkennek, hoz^á kell magát adni és az ördögségben részesülni.” 4» Volt ott egy réz gyűszű- ben egy másik, de hasonló hatású kulimász is. 5. Egy kék keszkenőben olyan fül lapult az asztalon, mely a boszorkánytól megrontott embert meggyógyítja. 6. Volt ott néhány darab kékkő (rézgálic) és timsó is. Ezt arra használták, hogy a boszorkánnyá varázsolt embert vele kezelve, „ha béor- báncosodott is”, kigyógyítsa vele. 7. Végül volt ott egy kóc- madzag, melyet ha egy jó- ravaló ember nyakába is vetik, azon nyomban lóvá váa finom malacsültillatot. Egyszerre több faluból is megindultak, nehogy a másik banda megelőzze őket. Azt beszélik, hogy még Sátáról is jöttek, pedig az már jól el van Szűcstől. Így történt aztán, hogy talán hét banda cigány is ösz- szefutott a szűcsi torokban. A betyárok természetesen szívesen fogadták őket s ételt, italt adtak nekik... Mikor aztán rogyásig ettek a zenészek, (úgyis ritkán laktak jól szegények), hát bizony akkor már muzsikálni kellett ám. A hatalmas tűz körül duhaj táncokat jártak a betyárok, meg az ingyen bálba érkezett szegény népek. — Egy egész disznót kaptok — gavalléroskodott Vid- róczki. No, erre aztán csillogni kezdett a muzsikusok szeme. Jól tudták, hogy Vidróczki nem beszél világba..; Ügy húzták hát, hogy szinte majd beleszakadtak. Az éji erdő visszhangzott a mulatozók vidám zajától. A dalok, a nóták messzire elhallatszottak s még éjfél sem volt, mire az egész környék fiatalsága összesereglett a Szúcsi-torokban. Annyi szép fiatal palóc leány volt ott, hogy nincs tán annyi, s oly sok szép virág a réten. A tüzek pedig magos lángokkal lobogtak, fényt, világosságot adva a mulatozó népnek, akik az ingyen bálban sokszor megéljenezték vidékük híres betyárját, Vidróczki Marcit. Több napig tartott a vidám mulatozás, s úgy, hogy az egri papok disznói mind egy szálig elfogytak. •Am Vidróczki nem feledkezett meg ígéretéről, minden muzsikus cigánynak egy egész disznót adott. A derék füstösök alig bírták hazacipelni a „keresetet”. Mondta is az egyik sátai dádé a másiknak: — Álgya meg azsisten ezt a Vidróczki tekintetes betyár urát, ezs sokval gavallérabb, mint akármelyik geróf. Í gy aztán nemcsak a környékbeli fiatalok emlegették sokáig a szűcsi ingyen bált, hanem a muzsikusok egész életükben emlékeztek rá. mert a szegény cigánynak egy mulatságban se adtak egy egész disznót. lik. Egyébként ezzel a „corpus delicti”-vel hajtották a boszorkányszombatra Bor siralmára az emberlovakat. Az előadottakra a szeres; - esetlen Kató házaspár, — a jegyzőkönyv bejegyzése szerint, — méltán ni látszanak.” csodálkozEzután felvonult a tanúk népes tábora, hogy előadja a bíráknak vallomását. Az előállott tanúk mindegyike súlyosan vádolta a három, letartóztatásban levő embert. Bata Gergely eskü alatt azt adta elő, hogy 13 éves. ártatlan leányát bosszúból Kató István „egy éjjel elvitte és igen rútul bánt vele, az combját megszorítván, úgy annyira, hogy a keze miatt esett kékséget sok ideig kellett hordoznia.” Ugyanezt vallotta a leány is. Tóth Andrásné igen terhelő vallomást tett Katónéra: „Midőn volt volna betegségben, két boszorkányok rámentek s minekutána az világ előtt elaludt (elájult, eszméletét vesztette) az Ka- ióné képiben való boszorkány nékie azt mondotta: Kutya! Tagadd meg az istent, mert majd gonoszul lesz dolgod, megölöm a lányodat!” Imre Miklós azzal vádolta Katónét, hogy keresztelni vi endő kisgyermekét felvette, „mely időtől fogva az gyet mek nyomorék.” Körösi Anna meg azt adta elő, hogy Katóné úgy meg tudta boszorkányozní a falu. béli szárazmalom lovait, hogy vagy megdöglöttek a jószágok, vagy pedig, mint a paripák, úgy röpültek.” Borbély János eskü alatt vallotta, hogy mi vei nem adtak kölcsön kenyeret Nags Erzsébet asszony lányának, bosszúból „az boszorkány az hornyát megtörte, mely reggelig meg is döglött.” Murányi Katalin asszony sem maradt el tanútársaitól a szörnyű vádaskodásban Szerinte egy öregasszonyt azzal fenyegetett meg a boszorkány Katóné, hogy „egykor olyas gördítenek elibe, hogy még él sem gázol ki belőle — az minthogy azután meg is vakult”. Még azzal is megtoldotta, hogy fiatalasszony' leányára is kivetette a hálót Katóné. Már „gyermekágyában el akartak vinni gyermekestül”. Amikor pedig Katóménak dolgozott és kérte a fizetségét, az így vágott visz. sza: „Ne kérd, mert megsiratod. És annakutánna leányé nak csecsei megromlottak (azaz emlőgyulladást kapott) Tekintetes Nemes Heves Vármegye Törvényszéke ezzel be is fejezte a bizonyítási eljárást és kihirdette szörnyűséges ítéletét: „Minekutána a vádlottakról, a tanúknak a bíróság előtt hittel (azaz eskü alatt) is megerősített vallomásaiból kitetszik, hogy boszorkányos cselekedeteket űztek, gyékényből font bizonyos kocsi-, ban, emberekből lovakká varázsolt fogaton, miként az egyik vádlott eskü alatt meg is vallotta, a Borshalma nevű hegyre mentek, s mit Nagy Erzsébet vádlott kihallgatásakor nem is tagadott, sőt azt is hozzátette, hogy mikoron visszatértek, az egyik lónak, illetve embernek a fejéből ő vette le a kantárt: ennek okáért a vádlottak MIUTÁN A KtNZO VALLATÁST KIALLTOTTÁK, máglyára ítéltettek." Sugár István MbwM1 1969. április 27., vasárnap Ez a szó: litográfia, bizonyára nem sokat mond azok számára, akik nem gyűjtenek reprodukciókat, ex libriseket, s a könyvészkedés finoimiságaiban sem elég járatosak. Pedig a litográfia tál egy-egy színes foltot kap lakószobán;.; fala, vagy hódolhatunk. gyűjtőszenvedélyünknek. A litográfia kifejezés magyar megfelője a kőnyomás, illetve síknyomó eljárás, amelyet Senefelder talált 1797-ben. A kőnyomáshoz szemcsés litográfiái követ használnak. A kőre a rajzot, illetve a szöveg negatív képét zsírtartalmú anyaggal viszik rá, illetve nyomják át. Egy-egy művészi kőrajzot a (művész litográfiái krétával egyenesen a kőre rajzol. Miután ez megtörtént, a követ salétromsav és gumi keverékének vizes oldatával Itatják át. Az eljárás tulajdonképpen a zsír és a víz taszító hatásán alapulj ugyanis a kőre hengereit ’festék a nedves részékre. nem tapad. A zsíros nytífnő''félűiéiből“'“ viszont átkerül a lenyomatra. A színes litográfia különböző színeit más-más kőről nyomtatják, s ezek együtteséből alakul ki a többszínű litográfia. Képriportunk Pásztor Gábor grafikusművészt, a Képző- és Iparművészeti Gimnázium tanárát ábrázolja munka közben. A Művelődésügyi Minisztérium megbízásából szobrászok, festők, grafikusok feldolgozók a Tanácsköztársaság 133 dicsőséges napjának történetét, amelyeket az érdeklődők kiállításon láthatnak majd. Pásztor Gábor litografált grafikával készüli a kiállításra. Bölcs mondások A szolgalelkü ember akkor Is félreáll, hogy helyet csináljon, amikor nem megy arra senki. Mindaz, amit az életben építettem s minden, amit nem tudtam építeni, masok müve volt. Amióta mini szoknyát viselnek a nők, annak csak feléig léteznek. Nyolcvanéves korodban egész jövödet odaadnád a múlt egyetlen óráidért. Azzal a feltétellel, hogy azt magad választhatod ki. A kutya félelmetesebb, ha morog, mint amikor ugat. Ha az ajtót nyitva felejtettem. ez nem jelenti azt, hogy nem kell kopogtatnod. A babonás: Ha XIII. Lajos lettem volna, soha nem étkeztem volna egyedül, hogy ne legyünk tizenhármán az asztalnál. A szavaktól való megré- szegedés az eszmék lőréjéből származik. Egy ökör király akart lenni és végül főtt hús lett belőle. A fösvény mindenből gyújt, hogy végül ne legyen semmije. TUDOR MUSATESCU Felső kép: Egy kis savas kezelés. — A jó öreg Wörner közel jár a fél évszázadhoz. Középső kép Pontos, hogy egyenletesen vigye rá a festéket a bőrre. Alsó kép Elkészült a nyomat. (MTI-foto — Molnár Edit felvétele) Ó sszel történt, de hogy melyiken? Nem emlékszik már arra senki. Alkonyat volt éppen, a Cege fölött még sütött a nap. de a Legkó-patak két partja már árnyékba borult A Szácsi-torok erdejében röfögtek a disznók, a virgonc betyárok iszogattak körülöttük, őrizték a nyájat. Pelyhes állú legény érkezett a tisztásra s egyenesen Vidróczkit, a vezért kereste. — Marci bátya — kezdte a fiú. — Azt izenték a fe- jirnépek, hogy mingyá gyónnék. — Ajjp lesz — helyeselt a betyár és pipára gyújtott. Alig hangzott el a beszélgetés, már sárga lángú tüzek lobbantak a tisztás szélén. Valaki egy búsongó juhásznótát furulyázott. Hamarosan szekérzörgés zaja visszhangzott az erdőben. A betyárok gyorsan baltára kaptak, de Marci leintette őket. — Gyónnék a fejirnépek, porgolni, he, he, he, he.5. s nevetett. Valóban Szűcsről, a szomszédos faluból érkeztek meg az emberek, főként fehérnépek, lányok, fiatalasszonyok. — Héj, Marci!,— hangzott a kiáltás. — Erre, erre — válaszolták a szegénylegények. Ami aztán ezután történt, nyugodtan nevezhetjük szörnyű mészárlásnak, ötven, vagy hatvan erdei makkon hízott pompás malac váratlan hálája teljesedett be a Szúcsi-torokban. Húszigvaló betyár s tán ugyanannyi szűcsi férfiember egymás után szúrta le az egri papok disznóit. Lopott holmi volt biz ez, mi tűrés-tagadás, de az erdő legényeinek vendégségre kellett. Mire sötét este lett, már Bocsról is, Bátorról is, Szú- torról is, meg tán még Mikófalváról is megérkeztek a pász toremberek, Vidróczki cimborái. Ezek valahányan csobolyó borral, kulacs pálinkákkal érkeztek, mert ugye mégse illik az ingyen vendégségbe üres kézzel gyónni... Szó. ami szó, késő estére máé sült, fortyogott a finom malacpecsenye a kampósfákon csüngő kondérokban. A környékbeli cigányok vizslaorra hamar megérezte Hogyan készül a litográfia ?
