Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

Cím nélkül is — járási rangon Hi a becsület- sértés ? A ma embere útón-útfélen találkozhat " vitatkozó autósokkal és gyalogosokkal. — Nem tud vigyázni? Nem látja, hogy át akarok menni a túloldalra? Maga ökör — így az egyik gyalogos. — ökör a nénikéje, maga sem különb — tromfol az autós. Noha az ilyen utcai dialógusok bőven ki­merítik a becsületsértés forgalmát, senki sem szalad miatta a bíróságra, egyik fél sem érzi úgy, hogy belegázolt a másik becsületébe. Dr. Kálmán György „A becsület védelme” című könyvének előszavában azt írja: „A becsüle­tet sértő cselekmények büntetőjogi szabályai az úgyszólván legsűrűbben előforduló társa­dalmi viszonyokra, az emberek társadalmi érintkezésére vonatkoznak. A jogrend az em­berek érintkezésének módját és formáját nem szabályozza. Ezt átengedi az erkölcs, de kü­lönösképpen a társadalmi konvenció íratlan normáinak. Ezek megsértése a jog szempont­jából közömbös. A büntetőjog tiltó normái azonban megszabják azt az alsó határt, kü­szöböt, amelyen túl az erkölcsi s konvencio­nális szabályok jogi következmények nélkül nem hághatok át...’ Hogy az utcai dialógusnál maradjunk: az idézett jelzők használatával mind a gyalogos, mind az autós túllépte a jogszabályok vonta határát, tehát az ilyesmi — adott esetben — jogi következményekkel járhat. Persze, ennél durvább esetek is előfordulnak. Sokszor áll­nak bíróság előtt társbérlők, szomszédok, akik — felforrott dühükben — a becsmérlő kifeje­zések özönét zúdítják egymásra, néha az egész ház, vagy utca füle hallatára. Erre vonatko­zóan ugyancsak érdekes példákat találunk a bírói gyakorlatban. Az egyik vádlott azt a ki­fejezést használta a magánvádlóval szemben, hogy — idézzük — „ha a magánvádló a cse­resznyéjét leszedné, akkor ő is azt fogja mon­dani rá, amit a férje, hogy zsivány”. Az első­fokú bíróság a vádlottal a becsületsértés vádja alól felmentette azzal, az Indokkal, hogy a ’ádlott a sérelmezett kifejezést felté­telesen .idsználta. Mint a joggyakorlat egyik neves szakértője megállapítja: az iménti eset­ben törvényt sértett az elsőfokú bíróság, mert a vádlott lealacsonyító és megszégyenítő kife­jezést használt a magán vádlóval szemben, ■ ezen a tényen semmit sem változtatott, hogy a sértő megjegyzés feltételes alakban hang­zott el. Érdemes ismét belelapozni a „Becsület védelme” című könyvbe, amely pro és kontra sorakoztat fel eseteket. Mint a szerző írja: a 7 éves gyermekkel szemben használt „kis csibész” kifejezés nyilván nem becsületsértés, mert nála ez a társadalmi megbecsülést, s az emberi méltóságot még nem sérti. Ugyanez a kifejezés felnőtt emberrel szemben — nor­mális körülmények között — feltétlenül be­csületsértés. Ha valaki megy az utcán és meg­kérdezni az egyik járókelőt, hogy merre van ez vagy az, majd a válasz helyett vállvonoga- tással és legyintéssel fizetik ki, nem történt becsületsértés, csak puszta udvariatlansc”. Hivatali munkatárssal szemben — a körül­ményektől függően — már becsületet sért a vállvonogatás és a legyintés. Civakodó házas­társak között nem becsületsértésről van szó, ha egyikük válaszra sem méltatja a másik kérdését. Becsületsértés lehet viszont ugyan­ez, ha egy értekezlet két részvevőjének előze­tes vitája az előbbi jelenettel zárul. Egymás­sal szoros baráti viszonyban lévő emberek között nem lehet sértésnek tekinteni a „te milyen hólyag vagy” kifejezést. Ugyanez a nyilvános szórakozóhelyen, vagy a villamoson, ahol idegenek vágják egymás fejéhez, feltét­lenül nagy sértés. A köztudat rendszerint egyenlőségjelet tesz a becsületsértés és a rágalmazás fogalma közé. Joggyakorlatunk a rágalmazást súlyo­sabb kategógiába sorolja. „A rágalmazó — ol­vashatjuk — eseményt, történetet formál. Az eseménynek, a történethez a hallgató szemé­ben mindig nagyobb a hitele, mint a szubjek­tív értékítéletnek”. Azok, akik mást megrá­galmaznak, nemcsak a célba vett ember tár­sadalmi megbecsülését ássák alá, hanem sok­szor az egzisztenciáját, a családi helyzetét is. Ezért a rágalmazás társadalmi veszélyessége is nagyobb a becsületsértésnél. Kőszegi Frigyes Eger* 1708 A fekete halál aratott erre... a községi könyvtár vezetőjének jelentése szerint — amit a vb tájékoztatására készített — az utóbbi hóna­pokban növekedett az olva­sottság. Többen keresik fel a könyvtárat, mint három-négy évvel ezelőtt. Az átmeneti visszaesés után fellendülés következett. Amikor Pétervásárán „megszűntek” a járási szer­vek, s a község a járási szék­hely rangjáról „visszaminő­sült”, csupán egy lett az egri járás 50 községe között, az emberek úgy érezték, sokat vesztettek. S volt is ebben némi igazság. „Péterkén” ke­vésbé kellett zsebbe nyúlni* ha a községfejlesztési igé­nyekről volt szó, s ez hiány­zott az első hónapokban, hiányzik még ma is. A járási székhely lakói nem tanulták meg. hogy néha áldozatokat is kell hozni, — saját ma­gukért. Túl az első hónapok ne­hézségein, azért egyre inkább magukra találnak. Ami a legfontosabb, a községi ta­nács most már igazán gazdá­ja lett a községnek. Sokkal közvetlenebb a kapcsolata a választókkal. Az élet is ezt követeli. A községi tanács „csak” a falubeliekre számít­hat, akkor is, ha a hétközna­pok munkáiról van szó, ak­kor is, ha ünnepelnek. A JÁRÁSI SZERVEK be­költöznek Egerbe, de az em­berek többsége ott maradt, s ma is ott lakik. És fekvése miatt még ma is a környező kis községek központja, ide járnak vásárolni, néha még szórakozni is. Munkaalkal­mat is egyre többen találnak az idetelepített kis üzemek­ben. — és ha a fejlesztési tervek sikerrel járnak, még lálja meg ■ itt boldogulását. Az egyesített szövetkezetek központjának is ez felel meg a legjobban. Ezek a dolgok egy kicsit megszabják a fej­lődés útját is. A tanács legnehezebb dol­ga az elmúlt hónapokban az volt, hogy megbirkózzon a közömbösséggel. Azt ugyan a pétervásáriak is őszintén kí­vánják, hogy épüljön, fej­lődjön lakóhelyük, de hogy társadalmi munkával és sa­ját erővel is hozzá kell já­rulni, hogy egy kissé a saját zsebbe is be kell nyúlni, hogy az élet „járási szinten” ma­radjon, azt ma még nehéz mindenkivel megértetni. Ez­előtt évi 100 forintot fizettek községfejlesztési hozzájárulás címén. Nem volt könnyű el­érni, hogy az idei tanácsülés ezt az összeget 150 forintra emelje. És még ma is sok­szor elhangzik ilyen beszél­getés választó és választott között: ■ — Csak tudnám, mire sze­dik össze a sok pénzt? — 150 forintért — ennyit fizetnek egy ház után — egy négyzetméternyi járdát csi­nálnak. A maga háza előtt* bátyám. 20 négyzetméternyi járda kellene. És mennyi minden kell még a járdán kí­vül. Sürgősen... Valóban sok minden kell még ahhoz, hogy rangosab­ban éljenek. A legnagyobb probléma még ma is a víz. A meglévő törpe vízmű már nem győzi az embereket. Üj kutak kellenek. Víz kell az óvodának és a napközi ott­honnak is. A községi tanács a közelmúltban felmérte az igényeket, s megpróbálja ér­vényre juttatni a lehetősé­gekhez képest a helyi szük­ségletnek megfelelő kívánsá­gokat. 1971-RE SZEREPEL pél­dául a község terveiben egy bölcsödé építése. Közben azonban kiderült, hogy a gyermekgondozási segély be­vezetése óta erősen csökkent az igény a bölcsődére. Most fontosabb lenne az óvoda, a napközi... Mivel a község anyagi lehetőségei korláto­zottak, igyekeznek a terveket úgy alakítani, hogy sürgős­ségi sorrendben először a víz következzen... Elgondolkoztató az is, hogy a környék jóval keve­sebb lelket számláló közsé­geiben többet fizetnek az emberek községfejlesztési hozzájárulás címén, s ezt a többet meg is tetézik a tár­sadalmi munkával. Pétervá­sárán még nincsenek nagy hagyományai a társadalmi munkának. Csupán a vízve­zeték építésénél segítettek. Most talán már ebben is vál­tozás következik. A környe­ző üzemekben dolgozó szo­cialista brigádtagok közül so­kan jelentették már be, hogy a brigádvállalásban szerep­lő társadalmi munkát a köz­ségben kívánják ledolgozni* És az ő példájuk talán ma­gával ragadja az otthonma­radókat is. Az emberek életéhez hoz­zátartozik a szórakozás. Az olvasottsággal együtt nő az igény a kulturáltabb szóra­kozásra is. Adva is van a község kultúrháza. Ám ez nem töltötte be a feladatát. Igaz, volt egy „objektív” ne­hézség is. A nagyterem be- fűthetetlen. Most, az egé­szen közeli tervekben, szere­pel a kultúrház központi fű­tésének megoldása. S ezzel nagy akadály hárul el a kul­turális munka elöl. Az ott­honos, barátságos, meleg ter­meket szívesebben keresik majd fel a fiatalok és idő­sebbek, különösen akkor, ha tartalmas időtöltést ígér. Egv-egy sikeres előadás már eddig is bizonyította, hogy szívesen járnak el az embe­rek és keresik az igényesebb szórakozást. AZ OLVASÓK SZAMA nö­vekszik, a korszerűsített kul­túrotthon ajtaja is egyre gyakrabban nyílik, a szóra­kozni, tanulni vágyók előtt. És egyre többen lépnek be a községi tanács ajtaján segí­tő szándékkal, a közös tervek iránti megértéssel. A „visz- szaminősített” falu lassan megára talál, s cím nélkül is igényesebben próbál élni. Deák Rózsi Eger történetében sok hő­si, dicsőséges esemény fénye ragyog, de bizony nem rit­kán nehezedtek szomorú, sőt tragikus esztendők elődeink­re. Emlékezzünk meg rövi­den most a kétszázhatvan év előtti sötét időkről... A középkor folyamán az emberiségnek egyik legna- gyob veszedelme volt a pes­tis, vagy amint akkor hív­ták a ,,keleti vész". Magyar- országon a tatárjárás utáni évben jelenkezett először —, majd a XIV. században tá­volabb is olyan rettentő pusztítást okozott, hogyr el­vitte Európa lakosságának egyharmadát, 25 millió em­bert. Nálunk — a törökkel való kényszerű és állandó érintkezés folytán — később is minduntalan veszélyt je­lentett ez a szörnyű rém: minden században pusztított háromszor-négyszer. Az or­szágot, de megyénket és vá­rosunkat is legjobban sújtó járvány 1708-ban követke­zett be. Az egri „magiistrátus” — a település vezetősége — igye­kezett ekkor mindent elkö­vetni a veszedelem elhárítá­sára. Így például a járvány behurcolásának megakadá­lyozását célozta a következő rendelkezés: „...Feje vesz­tése alatt mind az itt Lakos Kereskedőknek, Ügy akár melly Utas embereknek ti­lálmul adatik tuttára, hogy az ollyan Helyekrül való embereket, fő képen a' hol már az pestis Uralkodnék, akár Szekerei, akár pedig gyalog képen is az Városban be ne mérészellyék hozni, és be vezettni..." De az ilyen és hasonló rendelkezésen túl orvosi tanácsokkal is szolgál­tak a lakosság részére, így többek között „gyógyszer­ként” ajánlották: „Jó Bakkot tartani az Ház táján, és né­ha Kézzel is hozzá nyúlni, mert annak is szaga űzi el az dögöt...” (Vagy: „Az ki éhgyomorra az maga Vizelle- tit ihattya, ne féllyen bár 24 óráig az dögletességtől...”) Az intézkedések és jó ta­nácsok nem mindjárt vezet­tek eredményre. Ezért tör­ténhetett, hogy 1709 nyarán — az Egerben talán legjob­ban dühöngő vész elől mene­külve — a megyei közgyűlés „a viszneki mezőn tartatott meg”, és „a kaali mezőn foly­tatott”, míg azután július 17-én és augusztus 3-án már Gyöngyösön tárgyalt a vár­megye vezetősége. Utóbbi al­kalommal „az itt időző Bottyán János tábornok iránt méltó elismerésül és hála kifejezésül, 5—6 akó bor, túró, kacsák, csirkék és más konyhára valók ajándé- koztattak a megye nevében.” Igen. az akkor még zajló Rákóczi-szabadságharc egyik hős vezére, „Vak Bottyán” a közelben táborozott Tárná-- örsön, ám később őt sem kí­mélte a pusztító járvány, —• pestis vitte el 1709. szep­tember 9-én, éppen a tarna- örsi táborban. Gyöngyösön temették el, az akkori fereiic- rendi templom sírboltjába. A szabadságharc hanyat­lásának is — nem kis rész­ben — okozója a pusztító járvány lehetett. Kitűnik ez Bercsényinek 1709. szeptem­ber 9-én kelt leveléből, ame­lyet a fejedelemhez intézett: „a küzdelemnek éltető erejet a nép lelkesedése és áldozat- készsége immár az irtóztató és folyton dúló ragály áldo­zatául esett. A ragályban elhaltak életben maradott rokonai, az állandó rette­gésben élő nép elvesztette tetterejét, és a szabadságért rajongó szeretete elpárolgott a fekete halál fagyos lehelle- te érintésére" ... így került Egervára is 1710. december 8-án az ost­romló császári csapatok birtokába. Az akkori történelemnek tárgyi emléke is van és ez az egri Rókus-temető öreg kápolnája. A városban dúló járvány idején kezdték épít­tetni Eger német polgárai, a pestisnek megszüntetéséért felajánlott fogadalomképpen. 1714-ben lett készen és az­óta emlékezteti a ma embe­rét is a magas dombtetőn ál­ló épület, a fekete halál ször­nyű aratására. Hevesy Sándor Májust, gOLDAL Nmtisw több környékbeli fiatal ta­VASGYUJTÖ HETEK április 21-től, június 10-ig. NYEREMÉNYSORSOLÁSSAL jutalmazási tendenciák Időszerűnek látszik 11. tudományos rendszerbe. Szájra, illetve hang­foglalni, mikor hogyan ra a hangosoknak és és miért történik jutái- a követelőzőknek, mazás. (Ne tessék köz- Ez gz óriási pofa­beszólni, hogy magától pénz. értetődően a legjobb, legáldozatkészebb Külcsínre' és bél­munka szerint. Általa- csinre kacsokra, rajon- ban igen, de előfordul, gó pillantásokra, hogy nem pontosan Ez a pofika-pénz. így. Még egy kevéske (Nohát, ugye előfordul, csiszolni való imitt- az otthon meg nem amott esetleg szüksé- értett férjek mély lel- gesnek mutatkozik.) fc; életét némileg re­Tehát jutalmat kompenzáló érzelmek adunk és kapunk. umbuldációjaként.) L TV. Arcra. _ Vonzó és Jutalmat adunk és megnyerő arcra. kapunk a jól megszól­sz a progresszív yo- gált konkrét munkáért fa-pénz. es azért érdemel jutalmat, mert nem dolgozik. Gyengébbek kedvéért: többet árt, mint hasz- V. nál, ha valamihez hoz­Ugyancsak adunk és záér.) kapunk az el nem vég_ Jutalmat lehet ezen­zett konkrét munkáért, kívül adni hűségért (a (Hiszen előfordul még főnök személyéhez; ez olyan eset is, — persze a ritkaság), valamint hűségért a vállalathoz (ez a gyakori: a min­dennapi.) Jó kis summához le­het jutni folyamatos, lelkiismeretes szorgal­mas munkáért (99,9 százalékban) és esetleg netán (talán le sem érdemes írni) a főnö­kök körüli sündörgés­sel, azok régi viccein való hahotázásért, va­lamint zsenialitásuk időnkénti emlegetésé- ritkaság, mint a fehér vei (0,1 százalék), holló, — hogy valaki Ordas Nándor A zebra ] előtt... I V .íratlan akadály 1 akadt a kelet-atri- j kai autóverseny j résztvevőinek út­jába: egy csapat j zebra megállásra ! kényszerítette Ewart Walker és I Anthony Levitan versenyzők kocsi­ját. (Telei oto: — AP —MTI—KS)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom