Népújság, 1969. április (20. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-26 / 94. szám

r Amikor mást munkaidő után a család, a pihenés várja otthon, akkor ők felnőttiként ülnek iskolapadban.

Amikor mást pihentet a meghitt családi légkör, akkor ők könyvet vesznek elő, s tamilnak munka után, villanyfénynél.

S mitndezt azért, hogy tudást, képzettséget, műveltséget szerezzenek.

Ök, több mint kétszázan, a dolgozók középiskolájának felnőtt tanulóid.

I

Hármas szerepkörben

Beszélgető csoportok a folyosókan, izgatott párbeszédek. Felvilágosítanak.

— Most zajlanak a háromnegyedévi beszámolók.

Az igazgatói irodában Ptapp Sándorné igazgató-he-; lyettest ■vizsgázók körében találom.

Harmincán ©Ur asszony fei íteh Tekintete, mozdulatai az órota stnBgadmkkot tükrözik.

De arrtft- mond, az pontos; «zabaitos, hibátian. Érdemelten kerül a ye-les.a tanulmányi lapra!

Nézem a tcKM eredmény Seles, jeles, jeles—;

—• Wem von« könnyíi, moraja már múló jzgionbi mai, — nekem ugyanis háp-t rom ponton keH jól *sze re^ peänexnPt

Vígh. £ászi&n8 a® Egrj#^ feleépítő Kitsz-néí műszaki szárnfcízö. Munka m án ottír lion a család várjál

— Két gyerek, áss égyátr 18^ r ti másik 5 éves. Főzni, mos-* ni, takarítani. S lm naiindea kész, televízió, pihenés helyett cMfcenätaefc a,.tankönyv vek.

önfignfeg íBpraifel5®y®én$ a húszéves Zenmiczki lőné ad további ízelítőt a te- velezős-sors hefcköznaparrők

— A gyöngyösi Egyesül® Izzóban dolgozom esztergályos szakmunkásként. Gyerek vár engem is otthon. S nem könnyű á második műszaki Férjem ugyanis „alter^-ás"'' az üzená étkezésre, s így ért 1 főzök) ebédet *s naponta! Csak ha smincíez kész, akkor jutok könyvhöz, de mindennap, mert csak folyamatosan • íantdea tetet §a vizsgázni

Tanulmányi, lapjának jelesei őt igazolják.

Szakképesítésért,

műveltségért

Kérdeznem kell tőlük:

— Honnan, miért ez. a „nappalis” diáknak is becsületére váló szorgalom, igyekezet?

Válaszaik őszintén fakadnak.

Bodó Erzsébet, aki „csillagos” jelesre vizsgázott földrajzból:

— Nyolcadik: osztály után végeztem kétéves gyors- és gépíró iskolát, Kaiban dolgozom, a tsz-irodában, adminisztrátorként. Munka közben jöttem rá, hogy kell a szakképzettség, a több tor dás.

Más szólamban, de ugyan-- így érvéi Vígh Lászlóné is:

— Rég elmúltam 18 éves! Ilyen korban már nem lehet azt mondani, hogy mindegy. Meg kell szereznem a köz- gazdasági érettségit, s utána egyéves kurzus eredményeként a kalfcuküori képzettséget,

— Neu» kívánok €b »*9» beosztást, közgazdasági érettségivel is maradok az eszter»* gapad mellett. De majd 40—- ■50 évesként nőnek már nehéz lesz ezen a pályán helytállni. Akkora jó lesz a szak- képzettség. És még egyt jő ha az ember képzi, magát, ha. bated~a korral.

<x munkahete

Kém könnyű feveíező síiért#1 felnőtt korban iskolapadban íHni. Iskolás előadások leve«.; lezősüknek heti egy, esti tar- gozatosoknak heti hárorrt délután. Minden alkaiammaH legalább hat óra. Órák, melyek jó része kiesés a műn- i kából. Ha a vállalat humé- nnsan segít, altkor körrnyebbt De ha nemi?

Bodó Erzsébet «SHk-ö?CS&^tad.

— Nem Tdhíifc, hogy leüt®*

gozzam a kiesett órákat Megkapom a 15 napos tanulmányi szabadságot is. Jól» (esik a megértést

Az egri Vígh SSszJönénak valamivel nehezebb.

— Utólag kell pótolnom & kiesett délutáni órákat

i Legnehezebb Zemniczk? ÍSászlónénak. Ö három mú- ezakfoap dodsozifc^

— Nagy probléma, hogy nekem nem jár a tanulmányi szabadság, mert nem a

szakmában képzem tovább magam. Rossz az is, hogy nincs mód eljárnom a kéthetenkénti gyakorlati órákra. Erre a vállalat nem ad lehetőséget.

Az iskola megérti tanulóinak problémáját. Igyekszik enyhíteni gondjaikat. A közelmúltban meghívó útján kérte megbeszélésre a megye 45 nagyobb üzemének vezetőit és tanulmányi ügyekkel foglalkozó illetékeseit.

S az eredmény?

Eljött négy üzem érdekeltje, a többiek távolmaradásukkal jelezték állásfoglalá sokat

Több megértés kellene az

üzemek részéről, hiszen tanuló dolgozóik képzettsége nekik is több forintot profi- ■ tói!

„Tanulókat várunk"!

Séra László igazgató, s ■Papp Sándorné a vizsgasze- zon ellenére is tud néhány percet biztosítani arra, hogy a dolgozók középiskolájának jövőjéről beszélgessünk.

Jól jön ez a vizsgázóknak fa, mert bővül a koncentráció ideje.

— Fiatalodik a hét tagozatú dskctekcanbimát, — informálnak —, mert szeptembertől kedvező lehetőségekkel várjuk a lő életévet be- tötóötfc fiatalokat. Eddig műnkaviszony igazolása keltet* ahhoz, hogy esti tagozaton tanulhassanak. Szeptembertől e®re nasa? nem tesz1

IsHütaág.

Öröm estazofcnak, dKRTefröhely hiányában nem nyelhettek felvételt a szakközépiskolák és gimnáziumok nappali tagozatára, mert Sgaz hogy egy év kivárással, de janegvalósíthatják reménpte- äennek hitt terveiket.

Üjabb jelöltek jönnék; Só“ '’kasodnak az ajtó előtt átlók ás. Hiába, vizsgaidőszak!

Gratafláloki az eminensen tvfesgázóknak, sikert kívánva a legközelebbi erőpróbához!

Kettős ez a gratuláció.

Méltatja nemcsak a jeles eredményt, hanem azt a törekvést, szorgalmat is, melynek eredményeként született B siker.

Munka után; vfflanyfény©ék

* Pécsi fstoát*

Nagy sikerű hangverseny Egerben

Az Egri Szimfonikus Zenekar bérleti hangverseny-sorozatának nagy sikerű, befejező előadására került sor csütörtökön este a Megyei Művelődési Központ nagytermében. A telt ház mellett megtartott hangversenyen Gluck Iphigenia Aulis- ban (nyitány),

Mozart A-dúr zongoraverseny (D. Mag Stefánia), Beethoven F-dúr románc (Radnóti Tibor) és Haydn Búcsúszimfóniája szerepelt a műsoron. Az együttest vendég karnagy,

Sulyok Tamás, az Állami Hangversenyzenekar világhírű igazgató karnagya vezényelte, aki már másodízben vállalta el az egri zenekar dirigálását.

(Fotos Radnóti Tiborné)

Elet

az

űrhajóban

Pénteké» a Kossuth-klub- tera ülést tartott a TIT országos (biológiai választmánya. Az ismeretterjesztő tár- £nfat biológiai szakosztályainak elmúlt évi munkáját értékelték, majd az 1969—70-es MDictatási esztendő program já- iftail tárgyaltak.

Érdemes megemlíteni, hogy a TlT-ben már nyomtatásban megjelentették a Hold Ineghódítása után időszerűvé pált űrbiológiai előadások tematikáját „Élet az űrhajóban’’ címmel dr. Echter Tibor állította össze a kozmo- bíológiaí előadások törzsanyagát

Kortársaink

(Szerda, 20.20)

Magyarul beszélő szovjet film. Az elmúlt év őszén mutatták be filmszínházaink Julij Rajzman filmjét, amely a szovjet filmművészet új alkotásainak kitűnő, iránymutató darabja. Kézenfekvő az összehasonlítás a Kortársaink és a magyar Falak című Kovács András-film között Rajzman filmje is a közéleti bátorságról és morálról szól.

Olyan szép, hogy nem is lehet igaz

(Szombat, 20.20)

A három felvomásos komédia közvetítése a Madách Színház Kamaraszínházának előadásában, felvételről. Egy éve újította fel a Madách Kamara Shaw művét, amelynek címe alá maga az író jegyezte fel, hogy: fantasztikus komédia a mai valószínűtlen emberről. S valóiban mindenről és mindenkiről kiderül, hogy éppen az ellenkezője Bnnak, aminek látszik, vagy aminek tartanánk. A baci- lusról, hogy meg akar gyógyulni, a rablóról, hogy lel-' kipásztor, a betegről, hogy

életerős, az orvosról, hogy nem tud gyógyítani, az őrmesterről, hogy bibliamagyarázó, a közlegényről, hogy hadvezér stb. S minden nézetről az ellenkezője is, minden elhatározásról, hogy nem is olyan értelmes, mint amilyennek látszott. A groteszk elemekkel tarkított dráma a Shaw-ra jellemző iróniával támadja az angol társadalmat. A téma maga csak any- nyi, hogy a milliomos kisasszony (Dómján Edit alakítja) megszökik társadalmi helyzetéből, s felcsap kalan- domőnek, majd rájön, hogy ezzel semmit sem ért el, s ezért inkább visszamegy milliomosnak.

Ördögi találmány

____J

(

Vasárnap, 10.55) Csehszlovák film. Karel Zeman filmjét 1958-ban mutatták be, s a brüsszeli nemzetközi filmversenyen nagydíjat nyert. Verne Gyula Francia zászló című regényének feldolgozása, s csakúgy, mint a regény, egy nagy hatású robbanóanyag körül zajló izgalmas kalandsorozat megjelenítése. Ám a rendező mélyebb szándéka is felismerhető a fordulatos cselekmény mögött,

A. Gy.

B. FIK ER

BÚI

2

iAum

So

í *■■ ' ' •

«8,

Hanem, niosá ez-fa-tísák a fSt&zólag hosszú idő kurtításának tetszik, miközben türelmetlenül várom a híreiket a munkatársaimtól. Akciónk ígéretesen bontakozik s bar- mj volt a terve a fekete Falfarnafc a fúra levelével, a kéz- demónyezés a mi kezünkben van. .

Mivel fenyegetheti magát? — kérdi Karlicek rity- málán, rám emelve ibolyaszínű szemét Falfar levelének első oldaláról. — Egyedül a pokolgépével, amelyet mondjuk, a széke alá akarna dugni. Persze én remélem, hogy mindig tudja, mire ül le. Nem az a mesebeli tyúkocska magja, amelyiket rá lehet szedni egy porcelán tojással!

A levél további tartalmából azonban nem tűnik M, hogy Hugo Falfar valamivel is fenyegetne. Érvei, amikkel hadakozni kezd, olyanok, mint valami éles, mérgezett kard. Szavai mögött tragikus vád csendül.

„1914-ben apám, az osztrák-magyar hadsereg tartalékosa” megtagadta, hogy fegyverrel kezében harcoljon az úgynevezett ellenség ellen, kijelentve, hegy sohasem öl embert. Magasrendű humánus erkölcsét úgy ítélték meg mint hazaárulást. Megölte őt tizenkét katona a hadbíróság parancsára, s ha ezek a gyilkosok még életben vannak, kérdezze meg fölük, vajon ez a szégyenteljes gonosztett kívül állt-e a lelkiismeretükön vagy sem. S hogy mit szólnak az én nézetemhez, hogy a ROSSZ nélkülözhetetlen alapanyag. Össze tudja Ön egyáltalában számolni, hány ártatlan embert öltele meg az őskortól a mai napig?

Én igen. Sót, én megértem a mai embernek a béke megőrzésére irányuló törekvését is. Hanem vannak olyanok. akiken a háború súlyos és visszavonhatatlan, sebet ütött, s ezeken mit. sem segít, ha akár életük végéig békében élnének.

Az apám azt mondta: „Nincs nagyobb gonosztett a háborúnál.” A reciprocitás örök érvényű törvényéből következik, hogy bármi, amit közvetlenül és a maga kezével az egyén követ el, billiószor kevesebbet nyom a latban. Ma már tudja, hány embert fosztottam meg az életétől —

vagy legalább hiszi, hogy tudja. Hegyen olyan szíves és

állítsa ezt arányba azzal az ötszáz gyilkossággal, amelyet 1945. február 14-én, Prága bombázásakor mindössze három perc alatt követtek el, és belátja, milyen balgaság Öntől, ha százfejű apparátusával hajtóvadászatot rendez ellenem néhány értéktelen és kapzsi élet pusztulása miatt.”

Itt van valószínűleg mindennek az alapja. A tizennégy éves Falfar gyermekien fogékony szellemét megszállta a tehetetlenség sokkos őrülete. Az, amit ő az idiotizmus tökéletes hiányának nevez, a valóságban nem más, mint a felejtés képességének pangása, tudatos akarat, hogy soha semmibe se törődjön bele. Hugo Falfar növekedik, és szüntelenül mesterségesen táplálja magában a gyűlöletet, amire végeredményben jogosult, de ami a jobb életbe vetett hit tökéletes elvesztését jelenti, kizárja őt az emberi társadalomból, és bensője alaptörvényévé válik. A rossz istenségében hisz. Ennek oka azonban nagy mértékben vele született hajlamaiban is keresendő.

Felemelem a csengő telefont. És hallom:

— Minden nehézség nélkül elintézve! A Kólóra nemzeti vállalat kutató laboratóriumának egyik vezető vegyésze Hugo Falfar névre hallgat. A vállalat igazgatója kezeskedik az információ helyességéért. Elmegyünk a gyárba, hogy megállapítsuk a lakáscímét. Felriasztjuk a személyzeti osztály vezetőjét és az üzemi tanács elnökét.

—• Azonnal hívjon fel, mihelyt megtud valamit — felelem.

Lehet, hogy az út hamarabb célhoz vezet, mint a kocsitulajdonos utáni nyomozás vagy a lapozgatás a lakásbejelentő cédulák között.

Karliceknek nyújtom a következő lapot. Magam ezt olvasom:

„Kémé-e ilyen körülmények közt az Istent, hogy segítse győzelemre az osztrák fegyvereket? Én kést rántottam a hitoktatóra, amikor nyomatékosan erre biztatott, és kis híján letépte a fülkagylómat.

Ezért az Osztrák—Magyar Monarchia valamennyi középiskolájából kizártai:.

Egzakt agyam sohasem engedte, hogy bármi miatt Is megbánást érezzék. A sajnálkozást tüstént és teljes joggal mindig konok haraggá változtatta.

Csupán egyetlen kivételes, rég elfelejtett esetet tudok kiásni az emlékezetemből.

Répát és krumplit loptam a földeken, hogy anyámmal éhen ne haljunk. A csősz ezért átlőtte a lábamat. Elestem, s mind az öt szem krumplim szétgurult az úton. Akkor a sajnálkozás kitartott bennem néhány percig. Anyámra gondoltam, beteg volt. Azután egy kő akadt a kezembe, a csősz arcába vágtam. Iszonyúan ellátta a bajomat a puskatussal.

Az anyám 1918-ban halt meg.

A temetéskor tűvé tették értem az egész temetőt. A

kiásott sírban bújtam el. Két felnőtt férfi utánam mászott, azokkal úgy verekedtem, mint valami állat. Bedugtak a javítóba.

Ott észrevették, hogy kivételesen tehetséges vagyok. Apám mártírhaláláért és minden egyébért azzal jutalmaztak, hogy tanulhattam. Lassanként megértettem, hogy nem célszerű a gyűlöletet ököllel kiélni, hogy többre megyek árulással, hamissággal, orvul leadott ütésekkel — úgy, ahogyan ellenem is harcoltak. Tizenkilenc éves koromban kitüntetéssel leérettségiztem. A vizsgáztató bizottság, ellenszenves jótét lelkek nyája, azt mondta, lehetővé tették, hogy belépjek az életbe és hogy biztos egzisztenciát alapítsak. És prédikációt vágtak ki az ifjú köztársaság tisztes polgárának kötelességeiről.

Azt feleltem, hogy nem óhajtom hivatalnokként tengetni az életemet, s megérdemlőm, hogy tovább tanulhassak. Erre azt mondták, hogy túlságosan sokat kívánnál:, meg hogy nem lehet visszaélni az állam jótékonyságával. Megjegyeztem, hogy az orosz fehér emigránsok ezrével szedik az államtól az ösztöndíjat havi hétszáz összegben, hogy tanulhassanak a főiskolákon, és nagyon furcsa lenne, ha nekem már nem jutna. Politikai indokolásokkal és a törvény szövegével érveltek. Kijelentettem, hogy a törvény lehet erkölcstelen, ha törvény, akkor is, s hogy az apámat, jóllehet semmit sem vétett, ^ törvény értelmében végezték ki.

Nem volt bennük bátorság, hogy megbüntessenek.

A részletek nem fontosai:. Szereztem hamis okmányokat és orosz emigránsként öt teljes éven át kifizettettem magamnak az ösztöndíjat.

Vegyészetet tanultam. A vegyészet nagy gyilkos <— annak találmánya a puskapor, az gyártja a gyilkos kés acélját, a mérges gázokat és folyadékokat. S ezt a gyilkost a markomban akartam tartani, uralkodni akartam rajta. Az, amivel az ember javát szolgálja a vegytan, nem érdekelt.

Amikor kezembe kaptam a mérnöki oklevelet, eljött a fekete péntek, a világ válságban fuldoklott.

Be kellett érnem Erwin Abraham Rath hirdetményes ajánlatával. Havi,hatszáz koldusbért, lakást és kosztot kaptam tőle. Tehetségem bútorolajban úszott. Rathot becsaptam az anyaggal, s a munkásainak kevesebbet fizettem, mint amennyi megillette volna őket. Féltek tőlem, mint az ördögtől.

Kitartottam Rathnál, mert hamarosan megtaláltam a számításomat. S még jobbra fordult a sorsom, amikor Hitler megkaparintotta a hatalmat. Rath kicsi lett, s én azt tettem vele, amit akartam.

A megszállás kezdetén feladtam őt a Gestapónak. Tudtam, hogy a pincében bújt meg, a tükör mögött.

(Folytatjuk)

Munka után, villanyfénynél

Látogatás az Egri Dolgozók Középiskolájában