Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

rVifÜJb J

~ sJ-i

a szép munkáéit

ünnepélyes zászlóátadás Kiskorén

Első dijat nyert a 4-es számú RKÖV kiskörei kirendeltségének kemplexbrigádja

A MÁV Debreceni Igazgatósága minden évben versenyre hívja a vasútállomásainak területén dolgozó MÁV— AKÖV komplexbrigádokat. Az elmúlt évben végzett munkája után az 1969-es verseny első díját a 4-es számú AKÖV kiskörei kirendeltségének MÁV—AKÖV komplexbrigádja nyerte.

A díj és a vándorzászló ünnepélyes átadására szombaton került sor Kiskörén. A nyertes brigád tagjai elhatározták: ebben az évben is úgy dolgoznak, hogy a jövő évben is a brigádnál maradjon a vándorzászló.

Öröm Liszkóban

A

mikor a Mátravidéki Fémművek egyik nyugateurópai üzletfele elköszönt Rózsa László igazgatótól, azt mondta:

— Nagyon jó magukkal együtt dolgozni! Ahogy tapasztaltam, jó kedélyű üzem a maguké. Biztos az emberek is szívesen dolgoznak ilyen gyárban...

Jó kedélyű üzem... Lehet ebben valami, ha a külföldi vendégeknek is feltűnik a jó üzemi közérzet, amely ezekben a napokban érthető okokból még inkább jellemző a liszkói völgyben épült gyár vezetőire, munkásaira. _

A napokban például levelet kaptak Kádár Jánostól, az MSZMP Központi Bizottságának első titkárától, akinek elmúlt évi látogatáséra még jól emlékeznek a Mátravidéki Fémművekben.

Külön örömet okozott a gyáriaknak, hogy Kádár elvtárs is figyelemmel kísérte, hogy miként sikerült teljesíteni azokat az ígéreteket, megvalósítani a terveket, amelyekről azt mondta néhány órás siroki tartózkodásakor, hogy szépek és lelkesítőek.

Nos, valóban azok voltak, sőt hozzá lehet tenni merészek is, hiszen egyetlen év alatt 40 százalékkal növelni a termelést nem kis vállalkozás. Ugyanúgy nem könnyű cél elérni több mint 40 millió forintos nyereséget, munkát adni újabb 400 embernek és olyan sikerrel betörni a nyugati piacokra, hogy 72 százalékkal növelni tudják a kivi; telt egyetlen év alatt.

Mindezek mellett Sikerült bevezetni a 44 órás munkahetet, négy nappal több nyereségrészesedést osztani, mint az előző évben, s a munkaverseny eredményeként hét és fél millió forintot megtakarítani.

Ezeket az eredményeket ismerve írta Kádár elvtárs a gyár vezetőinek, dolgozóinak: „A jelentős fejlődéshez, komoly eredményeikhez szívből gratulálok!”

Alighogy híre ment a levélnek, a tegnapi újság már újabb jó hírt vitt a liszkóiaknak: a megyei párt-végrehajtóbizottság a jubileumi évfordulóra hirdetett munkaverseny eredményeinek elismeréseként oklevéllel jutalmazta a Mátravidéki Fémművek kollektíváját.

Érthető és jogos tehát az öröm Liszkóban.

K. E.

Interpelláció

Mikor szüntetik meg a hatvani sártengert?

Válaszol: Tóth János, a városi tanács vb-elnökhelyettese

Virtus

F Ä KÖZMONDÁS AZT TARTJA: Ki minek nem mestere, hóhérja (kontárja) az annak.

A szakmai tudás színvonala — a régi mondás is erre utal — a termék minőségében pontosan mérhető. A férfias virtus fokmérője lehet az erő is, a szakmai tudásé csak az ügyesség. Ezen az általános szemléleten az ezerszázalékokat hajhászó, csak a mennyiséget honoráló időszak sem változtathatott. Akkor is, ma is a dolgozók saját soraikban azt tisztelik elsőnek, legjobbnak — függetlenül a teljesítményszázalékok és a bérek sorrendjétől —, aki a legbonyolultabb feladatot is kifogástalanul megoldja s nem gyárt selejtet, rossz minőséget. A kovács, aki a gőzpöröly alá helyezi Doxa zsebóráját és milliméterrel a kényes szerkezet fölött leállítja a nehéz súlykot, akkor is kitartott szakmai életelve, a pontos-gondos munka mellett, amikor a hamarmunkát dicsőítették és fizették.

A tudás egyébként csak feltétele, lehetősége a jó minőségnek, amihez ezen felül még szakmai, emberi lelkiismeret is szükséges. A költő szavaival élve: ^Dolgozni

csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen úgy érdemes”. Azt, hogy fiataljaink mesterei a szakmájuknak. általában nem vitatják, felkészültségüket a helyi és az országos szakmai vetélkedők színvonala is bizonyítja. De azt többen állítják, hogy a lelkiismeret, a meggyőződés olykor hiányzik napi munkájukból. Nem teljesen alaptalan ez a megállapítás, mégis igazságtalanságra hajló. Mert nem veszi figyelembe, hogy a szakmaiemberi lelkiismeretesség kellő élettapasztalatot, időt is igényel. S tegyük ehhez hozzá, hogy a2 élet és az idő

A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának fél évszázados jubileuma alkalmából közös tudományos ülésszakot rendezett Szűcs László főiskolai igazgató el- nékletével szombaton Egerben az MSZMP Heves megyei Bizottságának Oktatási Igazgatósága és az Egri Tanárképző Főiskola. Az ülésszakon Oláh György, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Heves megyei Pártbizottság első titkára mondott megnyitó beszédet.

Ezután került sor a tudományos ülésszak előadásaira, amelyek témakörét a Tanácsköztársaság eseményeiből merítették az előadók. Dr. Nagy József igazgató- helyettes, tanszékvezető főiskolai docens a Magyar októ- her — az ellentmondások forradalma címmel tartott előadást. Károlyi Mihály életével és Heves megyei tevékenységével Friedrichné. dr. Kovács Irén foglalkozott a tudományos ülésszakon. Ezután Bóta Albert, az MSZMP Heves megyei Bizottsága Oktatási Igazgatóságának vezetője tartott előadást. A szocialista forradalom elméleti kérdései a Tanácsköztársaság idején címmel. Dr. Lökös István, főiskolai adjunktus a Tanács- köztársaság néhány irodalmi kérdésével, dr. Mák Mihály adjunktus pedig a Magyar Tanácsköztársaság kultúrpolitikájával foglalkozott.

A tudományos ülésszak külföldi előadókat is köszöntött: az Egri Tanárképző Főiskola testvérimtézetónek, az Erfurti Tanárképző Főiskola tanszékvezetőjét, dr. Rudolf iHubot és főiskolai docensét, 1' •Dttamar Minkét. A testvérid tézetek képviselői az üléssem mindig gondosságra- pontosságra szoktatta a fiatalokat.

NEM ELÉG CSAK TANÍTANI, oktatni a szakmát, de meg is kell szerettetni a mesterségét. Mert nem dolgozhat pontosan és szépen az, aki alkotás közben s annak elkészültével nem talál örömet munkájában. Csak akkor okozhat örömet a munka másoknak, a felhasználóknak, ha elvégzése a dolgozónak, a termelőnek magának is örömére szolgált. A szép munkáért versengő virtus kialakulását segítheti a figyelmes, az elismeréssel sem fukarkodó vezető és az együttérző, megértő kollektíva. Az örömteli munkához az is szükséges, hogy végzője hasznát és szükségét érezze annak, amit csinál. És nem utolsósorban pedig, hogy lehetőleg azt és ott esi-/ nálja, amihez és ahol kedve van. Vagyis segíteni kell a dolgozókat — egyelőre azonban üzemi életünknek egyik legelhanyagoltabb területe — hogy megtalálják a vállalaton belül képességük és tehetségük kifejtéséhez, érvényesüléséhez legalkalmasabb munkaterületet. A Munkatörvénykönyv szerint ma a dolgozó szabadon választhatja meg a számára legmegfelelőbb vállalatot, de az adott vállalatnál már ritkán választhat szimpatikusabb műhelyt, vagy alkalmasabb munkaterületet.

MOST A REFORM NYOMÁN, hogy megvalósult a vállalatok nagyobb önállósága és kialakulóban van a kollektívák érdekeltsége és felelőssége is a minőség javításáért, adottak a feltételek a szakmai tudás és lelki- ismeret fejlesztésére, elmélyítésére. A vállalat például e célok érdekében saját hatáskörében alakíthatja az

szakon a Bajor Tanácsköztársaságról tartottak előadást a tudományos ülésszakon nagyszámban megjelent érdeklődőnek.

máit. Szakmai továbbképzésben, újabb rokonszakmák elsajátításában tehetik érdekeltté a dolgozókat. Szakmai vetélkedőkkel, közvélemény-kutatásokkal tudatosan is rangsorolhatják a szakmunkásokat. És mindany- nyiszor érdemes ezt a felállást összevetni az óra- és teljesítménybérek rangsorával, azt tudakolva, hogy melyik menyire torzít. S remélhetőleg elóbb-utóbb megteremtik a dolgozó vállalaton belüli mozgásszabadságát is.

Talán nincs a gazdálkodásnak még egy olyan fontos mutatója, mint a termékek minősége, amely ennyire igényelné az erkölcsi elismerést, a közvélemény figyelmét, megbecsülését. A legjobb bérezés sem buzdíthat szüntelen úgy a gondos, figyelmes munkára, mint a műhely lelkiismerete, közszelleme. Ha valóban nemes versengés alakul ki a dolgo- zplc között a szakmailag igényes, megbízható munkáért, a szakma és a gyári márka becsületéért, az méltán öregbíti a vállalat piaci hírnevét. Mindennek hatása pedig, bár nem azonnal, de több esztendő távlatában, feltétlenül a vállalati nyereség alakulásában is tükröződik.

VALAMENNYI SZAKMÁNAK megvannak a különböző mesterségbeli fogásai, ezek alapfokú ismeretét már

a szakmunkásvizsgáknál is számonkérik. Később a fogások szinte reflexszerű mozdulatokká egyszerűsödnek. Mégsem ettől a rutintól válik a dologzó igazi mesterré* hanem hogy ezeket a fogásokat minden variációban a dolgozó céltudatos tevékenységének megfelelően a kiváló minőség foglalja egységbe. Így lesz az alaktalan acélból az emberi munkát könnyítő kezes gép, s a föld ismeretlen gyomrából gáz és olaj tör fel, s a cipő sem csupán lábunkat takarja, hanem ízléses és tartós is, a kor igényeinek megfelelő. Az ember ezen az úton, a természet törvényeit saját szolgálatába állítva, a világ mind nagyobb térségeit hódítja meg immár az atomon belül is és a bolygónkon kívül is.

<K. J.)

Cserháti Mihály Hatvan, a Mező Imre úti P,3-as épület lakója panaszolja: esős időben alig lehet megközelíteni a lakótelepet. Az iskolás gyerekek és felnőttek vízben, sárban gázolnak. A régebbi épületeket nyolc-kilenc éve lakják, az utolsót most alapozzák. Legalább 1500— 16Ö0 ember él a hadvan lakótelepen, de nincs esőcsatorna, az emeletes épületekről a fal tövéhez zúdul az esővíz és a hóié. Egynapos eső után szinte lehetetlen a közlekedés, víz- és sártengerré válik a környék. Csak az épületek mellett épült járda, de sok helyen már 40 centit süllyedt és a gyalogjárót is ellepi a víz. Utat nem építettek, két épülettömb között csak egy lámpa ég, az is csak az egyik oldalon, arrébb sötétben tapogatnak a lakók.

Az elmúlt év végén, éppen a tervkészítés idején, a Népújság hasábjain felhívtuk a figyelmet a hatvani lakótelep súlyos helyzetére, sürgettük a csapadékvíz-elvezetést, az út- és a járdaépítést, valamint a tereprendezést. Cserháti .Mihály közérdekű panaszát Tóth Jánoshoz, Hatvan Város Tanácsa vb-el- nökhelyetteséhez továbbítottuk és az Interpellációs kérdésre választ kértünk.

— Cserháti Mihály és a Mező Imre úti lakótelepiek észrevétele, panasza jogos. A városi tanács vezetői ismerik az áldatlan helyzetet, a lakótelepen nem épült eső- vízcsatorna, nincs megfelelő út és járda. Minderre Hatvan Város Tanácsának eddig nem volt pénze. A lakásépítkezések költségeit a megyei tanács költségvetéséből fedezték. Többször sürgettük a járulékos beruházásokat, de a szükséges tízmillió forintot csak az idén

tudta rendelkezésünkre bocsátani a megyei tanács.

— Tehát végre megvan a szükséges pénz?

— Igen, az 1969. évi fejlesztési alapban Hatvan Város Tanácsának rendelkezésére áll. A Mező Imre úti lakótelep csapadékvíz-elvezetését a városi tanács útkarbantartó részlege végzi. Már meg is kezdték a betongyűrűk kiszállítását. Az idén befejeződik a hatvani lakótelep építkezése. A csapadékvíz elvezetése után megtörténik a tereprendezés és a parkosítás, lesz játszótér is.

— Mikor fejezik be a munkát?

— 1969. december végéig. Az épületek közötti csapadékvíz elvezetése és a terep-, rendezés, parkosítás nem okoz gondot, de a csapadékvíz-csatorna bekötése igen. Ugyan még nincs megoldva a Zagyva balparti részének csapadékvíz-elvezetése. Az észak-déli irányú csatornázást a Közmű- és Mélyépítő Vállalat fogja végezni. A tervszállítási határidő 1969. június. Ezt követően rögtön kivitelezői szerződést kötünk

I

és elkezdik a várost átszelő csatorna építését. Ez a Farkás Imre úti szakaszon halad át és itt kötik be a Mező Imre úti lakótelep csapadékvíz-elvezető csatornáit.

Cserháti Mihály, aki a lakóteleppel kapcsolatos panaszokat szóvá tette, építőipari munkás. Azon az épületen is dolgozott, amelyikben most lakik. Amikor még nem kapott lakást, akkor is tudta és hangoztatta, hogy csatornázás nélkül nem maradhat a lakótelep, mert a víz sok bosszúságot okoz a lakóknak es hamar tönkremennek az épületek- Cserháti Mihály az utóbbi években kétszeresen bosszankodik: egyrészt keze munkájának eredményét, másrészt saját lakását látja pusztulni. A károk mór tetemesek! Mi a garancia arra, hogy 1969. végéig befejezik a hatvani lakótelep csatornázását?

— A Mező Imre úti lakótelepen a tanács útkarbantartó részlege dolgozik. Úgy is mondhatnám, hogy a lakosság érdekében, magunknak építünk. A közérdeket fogjuk képviselni, amikor az észak-déli csatornázás ügyében a Közmű- és Mélyépítő Vállalattal tárgyalunk. Hatvan Város Tanácsának végrehajtó bizottsága min- dent elkövet, hogy a lakosság jogos kérése teljesüljön( az év végétől az emberek rendezett körülmények között élhessenek a lakótelepen.

A városi tanács vb-elnök- helyettese elmondta azt is, hogy már alapozzák az új ÁBC aruházat, az említett tízmillió forintból. 3.3 milliót költenek a korszerű üzletre és az idei fejlesztési alapból 245 ezer forintot szánnak a lakótelepi óvoda bővítésére. A szükséges pénz rendelkezésre áll. A következő hónapokban arra van szükség, hogy a Közmű- és Mélyépítő Vállalat, illetve a tanács útkarbantartó és mélyépítő részlegének munkáit teljes összhangban irányítsák, a városi tanács és a kivitelezők késedelem nélkül megvalósítsák a célkitűzéseket. így az év végére megszűnnek a lakótelepi panaszok és az idén jelentősen fejlődik Hatvan.

Mmmjk3

1969. március 30., vásáros*

T

izennégyen vannak. Itt foglalnak helyet az ünneplő közönség előtt. Egyikük

Képek

tavasz rosszul kezdődött az idén. A Sándorok is adósok maradtak a jó idővel és fagyot hoztak a langyos déli fuvallat helyett. A természetet azonban nem lehet becsapni. Március végén járunk és ha éjszakánként még vissza is kacsingat a tél, a déli órák már a tavasz vetéseit növelik.

Az erdő bokrai alatt porhanyós a föld és a rétek szélén ibolyák nyílnak. Az őzbakok tisz- titgatják agancsaikat és visszajött néhány költöző madár is.

Alkonyaikor a vágás szélén állok. Hallgatom a „Csöndet”, amely manapság szinte száműzött a világból. Csöndben és egyedül. Ez jelenti számomra az igazi pihenést. A magasban ölyv kering, a gerincen szarvasok vonulnak, a délutáni eső után kövér giliszták másznak elő a földből.

Egyszer valahol, messze, megcsörrent az avar, mozgolódás támadt. Űjra meghal a ciönd, egyre erősödik a mozgás. Ügy tűnik, mintha az erős zörgés mellett parányi lábak apró lépteit hallanám, aztán néhány másodpercre újra csönd támad. A sas egy emelettel lejjebb ereszkedik és esti párák gyűlnek a völgyben.

Néhány pilanat múlva megint kezdődik a zaj és zajtalanul egy fekete vaddisznófej bukkan elő a sűrűből. Fülel, hallgatózik, aztán kilép az útra. Mögötte négy csíkos hátú. ök- lömnyi malac. Ezek fittyet hányva a vaddisznó-fegyelemnek, nyafogva futnak a mama után. Ám az oldalúihoz érve ők is megállnak egy pillanatra. Éppen úgy, mint a mama, akit még az anyaság édes terhe meUett is kötelez az óvatosság.

Két perc mindössze és újra eltűnnek a sűrűben, Egy tisztáson még meglátom őket, aztán végképp elnyeli őket a sötét.

Március van és a hőmérőben oly nehezen akar fölfelé mászni a higany. A természetet szerető ember számára azonban már régen vége a télnek. Ezernyi jel van arra, hogy tanuszodák. Csak észre kell venni«,

sincs kevesebb hetven esztendősnél, de a szemek tüze, az arcok ragyogása, most az ünnepélyes pillanatban mintha megfiatalítaná őket.

Hallgatjuk a szónokot, aki a 19-es eseményekről, Kun Béláról, az első magyar proletárhatalomról beszél.

„. A veteránok tekintete éber, le sem veszik szemüket a szónokról. Nekünk, középkorúak- nak és fiataloknak, csak képekben visszaforgatott emlék e beszéd, de nekik minden hangja, minden mondata valóságos személyes élmény. Az őszirózsás forradalom, a dicsőséges felvidéki harcok, küzdelmek, mindezeknek osztályrészesei voltak.

Az egyik öreget kocsival hozták idáig, nehezen mozdul a széken, de látom az arcán, hogy szinte issza a szavakat. Bizonyos vagyok, hogy a fél évszázada történt eseményeket még soha sem hallotta így csokorba kötve, mint most e beszédben, s szónoklatban, az ötvenedik évfordulón.

Felcsendül a dal, a fiatal gimnazisták éneke. Az ablakokon át is kiszűrődnek a hangok a 19-es munkás-, meg bakadalok és felkapja, viszi, sodorja őket a márciusi szél. Az iródalmi színpad előadásában Kun Béla beszél, hittel, meggyőződéssel, szívből. Aztán elhangzik Lenin üzenete a fiatal Magyar Tanácsköztársaság vezetőihez, a néphez.

Az ünnepség fénypontja következik. Nem az öregek mennek az elnöki emelvényhez, hanem a járási tanács elnöke személyesen viszi hozzájuk és tűzi mellükre a kitüntetést.

Csillognak az érmek, a fekete ünneplőkabáton. Az egyik nyolcvanegynéhány éves bácsi szeme megtelik könnyel, végigfolyik napszítta, barázdás arcán. A másik, — lehet hetvenöt esztendős — megkísérli a vigyázzállást és kihúzza magát.

Vége az ünnepségnek. A kései utókor, a 19-esek unokái, tisztelettel és szeretettel hajtottak fejet a hajdani hős vöröskatonák előtt.

ösztönzés és a bérezés forTiidonntiiyos ülésszak

a Tanácsköztársaság 50* jubileumán