Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-12 / 59. szám
Átalakítás után új kiállítással nyit a Mátra Múzeum Xépies vad fogás — A Mátra erdeje .== Bronzkori bányászat NAGY CSALÓDÁS éri azokat az érdeklődőket, akik ji mostanában felkeresik a l| gyöngyösi Mátra Múzeumot, inert ennek bejáratánál egy tábla fogadja őket, amiről azt olvashatják, hogy a múzeum december 1-től (nyílván 1968-ról van szó) átalakítás miatt zárva. • Ezért voltunk kíváncsiak arra, milyen átalakítás folyik a múzeumban és mikor nyitja meg ismét a kapuit. A felvilágosításért Nagy Gyulához, a Mátra Múzeum igazgatójához fordultunk. 1 Megtudtuk, hogy egyelőre építőipari munkák folynak a kiállítási termekben. Par- kettázzák a helyiségeket, átszerelik a világítást az új kiállításnak megfelelően. Kaptak két új termet, amelyet szintén berendeznek, de azok Segítségével a körforgalmat is biztosítani tudják a jövőben. Májusban hozzáfognak t központi fűtés szereléséhez is amivel augusztus végére '; bészülnek el, ill Nyitnak tehát szeptemberiben? Még nem, mondja ' Lágy Gyula, majd csak a jö- Ivő év tavaszán, mert nem 'tudnak korábban készen lenni az új kiállítással, aminek .a szervezéséhez azonban már hozzáfogtak. Szeptemberben csupán a gyöngyösi szüreti napok idejére rendeznek egy ideiglenes, leszűkített bemutatót, a végleges anyag egy részévek Milyen lesz az új kiállítás? Annak a terve már kész, közli az igazgató. Az első helyiség mintegy hangulati előkészítője lesz a teljes anyagnak. Itt a Mátra jellegzetességeit láthatja az érdeklődő. Mindenből a legérdekesebbet. Következik majd a Mátra -geológiája: földtani, földtörténeti és élővilág fejlődése, amit az ősállatok és ősnövények, valamint a bronzkori bányászati emlékek bemutatása reprezentál. A MATRA ERDEJE címet viselő rész egységes képet rajzol majd meg. Növények, állatok, erdőgazdálkodás jelenik meg a látogató előtt olyan egymásmellettiségben, ahogy az a valóságban is létezik. Az 1971-es vadász világvilágkiállítás szellemében vadászattörténetet, népies vadfogást, illetve a korszerű vadgazdálkodást is a látogatók elé akarják állítani. Végül a kiállítás a ma Mátrájával foglalkozna, megmutatná, hogyan hat ki ez a természeti egység az itt élő emberek életére, hogyan formálja azt ásványi kincseivel, éghajlati viszonyaival és hogyan hat vissza az életviszonyok fejlődése a Mátra képének megváltozására. N. Nagyon örülnének annak, ha a lakosság segítségükre sietne a népies vadfogás tárgyi emlékeinek felkutatásával, de örömmel fogadnák a szájhagyományokat is: a népies vadfogás módjainak, az azzal kapcsolatos babonák leírását. Történelmi múltunk olyan népi kincseit sikerülne így megmenteni az utókor számára, aminek elvesztése nagy kár lenne. Mennyi pénz kell a felújításhoz, kérdeztük meg. Bizony, elég sok, válaszolta az igazgató. Ennek jelentős hányadát a Művelődésügyi Minisztérium biztosítja, de a megyei tanács is sokat segít. Számítanak arra, hogy támogatást kapnak a városi és a járási tanácstól, illetve a Széchenyi Könyvtártól is még, (mint ahogy korábban is kaptak már különböző feladatok ellátására), hogy a központi fűtést üzemképes állapotba tudják hozni. HA MINDEN JÓL megy, még egy év eltelik addig, mire a gyöngyösi Mátra Múzeum megújhódva, felfrissülve ismét az érdeklődők rendelkezésére állhat. (gmf) Barátság született a és a bodonyi fiatalok Nagy izgalommal készültek a bodonyi fiatalok a túr. kévéi vendégek fogadására. A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet KISZ-ve- zetőségének levelét hozta elsőként a posta az egyesült két tsz párttitkárhoz, Mali- csek Mihályhoz, aki eljutatta az újonnan alakult bodonyi KISZ-szervezet titkárának, Kovács Valériának. Ezután már gyorsan követték egymást az események. Az ismerkedő levélváltások után az elmúlt napokban megérkezett Bodonyba a túrkevei fiatalok hattagú küldöttsége, Nagy István KISZ- titkár vezetésével. A beszélgetést is vele kezdtük el. — Hogyan kezdődött ez a kapcsolat? — Még múlt év decemberében a KISZ-tagkönyv érvényesítéskor sok fiatalunk elmondta, hogy jó lenne egy „testvér ’ KISZ-szervezetet keresni a hegyvidéki részen. Az egri szimfonikusok hangversenyéről Az egri szimfonikusok hétfő esti hangversenyén jókedvű, jókedélyt árasztó tavaszi muzsika szerepelt. A telt ház közönsége kellemes másfél óra zenei élményével távozott az egri művelődési házból. Ügy tűnt ez alkalommal, hogy minden a helyén volt. Az együttes megtalálta a szorgalmas és bérletre is hajlamos zenekedvelőket, műsorát az együttes belső igényeinek megfelelően állította össze, és ráadásul Antal Imrében olyan népszerű szólistát látott vendégül, aki nemcsak népszerű, hanem elmélyülten játszó zongoraművész is. Így aztán nem csoda, ha a közismert számok valóban kellemes hangulatot hoztak az egri fiatal zenerajongóknak. Zúgott a taps az élmény hatására és Antal Imrének ismételnie kellett. A műsort Ravel Bolerojá- val nyitották. Ez a sokszor játszott, technikailag különösebb megoldásokat nem hozó mű — ma már úgy érezzük — inkább az idegeinket vonja uralmi körébe, semmint különösebb érzelmi, vagy egyéb hatások elérésére lenne alkalmas. Inkább műsor- záró szám ez, feloldani az emberekben meglevő feszültséget. S mintha a hangulati ellentétet akarta volna fokozni a műsor szerkesztője, Rosas Hullámok felett című művével! A szélesen kezelt melódia ringatta a hallgatóságot a víz morajlását — lebegését utánzó harmóniával. Az est zenei csúcsa kétségtelenül Addinsell Richard, angol zeneszerző Varsói koncertjének megszólaltatása volt, Antal Imre közreműködésével. Ez az eredetileg filmzene zongorára és zenekarra átírva megtartptta mindazokat a hatáselemeket, amelyek egy jó filmmuzsikához múlhatatlanul szükségesek. A zenén érezni Rachmaninov stílusjegyeit és kon- certon hallva csaknem kételkedünk az ismerős motívumok ellenére is abban, hogy ez az alkotás valamikor angol filmzene volt. A műsor második felében Fischer Az Alpoktól délre című muzsikája hangzott fék Ez a közkedvelt és bájos dal- lamfűzér hangszerelésének eleganciájával mindig megteszi a hatást. Az egri szimfonikusokat ezúttal is Farkas István vezényelte. Az izmosodó és repertoárjában is egyre gazdagodó együttes — végre! — jó közönség-támogatással, nagy lendülettel haladhat az öt éve megkezdett úton. Most már azon a sor, hogy a külső és belső elmélyülés korszaka következzék: felfedezni a művekben azt a nagyszerűséget és kibontani a hallgatóság előtt azt az izgalmas élményt, szenvedélyt, lírát, vagy akár bölcsességet is, amely a művészt az alkotásra kényszérítette. Mert most is, ebben az egyébként igen sikeres koncertben is, a könnyed dallamok között néhány lírai mozzanat bensőségesebb hangsúlyt kaphatott volna. A hangverseny javára szolgált, hogy Szívós József elmondta Karinthy Frigyes Pitypang és Tóth Árpád Áprilisi capriccio című versét. (farkas) A fiatalok ezen kérése kötelezte vezetőségünket, hogy kapcsolatokat keressünk a Mátra környékbeli KISZ- fiatalokkal. — Miért pont Párádra, vagy Bodonyra esett a választás? — Talán az is hozzájárult a vélemények ilyen értelmű alakításához, hogy a közeli községben, Recsken teljesítettem katonai szolgálatot, és amikor szabadságra hazautaztam, vagy amikor leszereltem, sokat meséltem barátaimnak a Mátra szépségéről, a hegyvidéki emberek barátságáról. A túrkevei városi KISZ-bizottságnák és úttörőelnökségnek már több éves Heves megyei tapasztalata is van, mert Parádfür- dőn épült meg az országban az elsők között a városi KISZ-bizottság és úttörőelnökség nyári üdülője, és vezetőképző tábora. A vendéglátó Heves megyeiekről meglévő jó tapasztalataink után bátrabban mertünk „ismeretlen ismerősöket” keresni. — Milyen tervekkel érkeztek? — Az elképzelések egyeztetésén már részben túl vagyunk, örömünkre szolgál, hogy sikerült egyeztetni a két alapszervezet éves akció- programját és e programon belül sok közös akciót szeretnénk lebonyolítani. A bodonyi fiatalok küldöttségét Túrkevére várjuk március 21-re, amikor a város szivében felavatjuk a „Hősök ligetét” és a Szolnok megyei fiatalok küldöttségeivel együtt elültetnénk a bodonyi fiatalok emlékfáját is. A következő találkozóra túrkevei között ••• ismét Bodonyban kerülne sár az új kultúrház avatása alkalmából, ahol a helyi kul- túrcsoport mellett fellépne a túrkevei fiatalok művészeti csoportja is. A kulturális és sportprogram mellett szeretnénk hasznos munkával pénzt keresni az alapszervezetnek — kapcsolódik a beszélgetésbe Kovács Valéria, a bodonyiak KISZ-titkára és Fejes Ferenc. — A túrkeveiek már elmondották, hogy a gyümölcsérés idején nagy szükség van a dolgos kézre, ezért azt gondoltuk, hogy a munkacsúcs idején segítünk, nekik a szilvaszedésben és á munkáért kapott pénzen berendezzük új KlSZ-helyiségün- ket. — A munka után szeretnénk a bodonyiaknak megmutatni a Hortobágyot, a pásztorélet romantikáját és ha sikerül, meg is vendégelni a pásztorkonyha fő étkével, a „slambuccal”. A tervek között az is elhangzott, hogy az ősszel rendezett közös ünnepségen a túrkevei Vörös Csillag Tsz gazdaság, párt-, és KISZ-ve- zetősége az újonnan alakult bodonyi Ságvári Endre KISZ-szervezetnek szépen hímzett zászlót ajándékozna. Jó és helyes kezdeményezés bontogatja szárnyait a bodonyi és a túrkevei fiatalok között, amelynek hasznosságát csak dicsérni lehet (—ács!) GYORSÍTOTT ÜGYINTÉZÉS (Zsoldos Sándor rajza) 33. A levél alatt egy apró doboz feküdt. Valahogy ismerősnek tetszett. Amikor kinyitottuk, az a szörnyű fülbevaló fénylett fel benne, amelyet annak idején Karlicek nyugta ellenében lefoglalt az ékszerboltban. Felemeltem egy fehér kartonlapot, amely kicsúszott a dobozból. A következő szöveg állt rajta: „Tisztelt Dvorsky kisasszony! Fogadja el, kérem, baráti szolgálati kapcsolatunk emlékére ezt a csekélységet. Szíves elnézését kérem, hogy sürgős kötelességeim miatt nem tehetek eleget kedves meghívásának. Karel Karlicek.” Ez a fickó megőrült, gondoltam megdöbbenve. Hanem Helena ekkorra már fülcimpájára kapcsolta a klipszet, s ahogy ránéztem, megdöbbenésem álmélkodás- ba csapott át. Hajviseletéhez, nyakláncához és kisestélyi toalettjéhez meglepően illett a szörnyű fityegő. — Van itt valami magának is — térített magamhoz Jaroslav t ipnlc A skatulya alján valóban volt egy nekem szóló levél. A következő /értesítést tartalmazta: „Tisztelt kapitány elvtárs! A papagájt hajszoló férfi, mint ön is tudja, egynémely vonásában hasonlóságot mutatott ahhoz az emberhez, aki 1951. június huszonnyolcadikén a vidéki fogadóban felejtette a bőröndjét. Viszont határozottan különbözött tőle abban, hogy eleven. élénk volt, míg a bőröndös férfi a bágyadtságával tűnt fel. A fogadóban úgy nyilatkozott, hogy nem tudják beszerezni neki azt, amire szüksége volt Bebizonyított- nak tekintem, hogy a bőröndös és a papagáios férfi egy és ugyanazon személy, mégpedg kokainista, a kokain élvezésének rabja. Amikor a papagáj keresés ürügyén a falut járta, bevette kokainadagját, tehát élénk volt, míg a 286. kilométernél töttcnt akció idején a kokainja, eddig meg nem állapított okok folytán, elfogyott vagy hiányzott, s ezért csökkent az energiája. Minthogy szüntelenül nyomozunk a 286. kilométernél elkövetett gyilkosság tettese után, megkíséreljük bekapcsolni az illetékes ügyosztályt, hogy szerezzen pontosabb értesüléseket a kokainpor árusítóiról és fogyasztóiról, és az eredményt bocsássa az Önök ügyosztálya rendelkezésére. Ezáltal a nyomozás köre leszűkülne, és nagyobb remény kínálkoznék a sikerre. Nem feledkezem meg arról, hogy tájékoztassam önt, ha figyelmet érdemlő nyomra bukkannánk. Karéi Karlicek.” A logika jellemző volt Karlicekre. De a forma, amelyet választott, valamint a rendetlen csomag egyéb tartalma arra utalt, hogy minden vonalon szándékosan meg akarja tartani a távolságot. Ez háttérbe szorította Helena Dvorsky meglepetésének jelentőségét is. Különben engem nem érintett a dolog. Helena Dvorsky ugyanis tizennégy napos szabadságot kért, hogy elkísérhesse Jaroslav Denket a fürdőbe, és legalább egy kis időt vele együtt ott töltsön. Másnap elutaztak. MÁSODIK RÉSZ L A C—L ügyben folytatott nyomozás tehát holtpontra jutott. Más munka után néztem. De tudtam, hogy nem egykönnyen heverem ki a kudarcot. Lenk elutazása mintha pontot tett volna az eset végére. A remény, hogy a közeljövőben a nyomozás folytatása szempontjából érdemleges nyomra bukkanunk, körülbelül akkora volt, mintha azt remélném, hogy egy sorsjátékon megütöm a főnyereményt. Éppen ezért roppant mód meglepett az a telefcmje- lentés, amelyet már az ötödik napon kaptam a postai csekkhivataltól. Ott ugyanis felfogtak huszonnégy darab C—L sorozatjelzésű ezres bankjegyet. — Honnan került magukhoz? — kérdeztem elképedve. — A postazsákból szórtuk ki — hallattam a suttogó választ. Tüstént nyomatékosan a lelkűkre kötöttem: — Ne közöljék senkivel a dolgot , aki eddig még nem tud róla! Tíz perc múlva ott vagyok. Derék barátaink, akik a 2316-os vonatot levegőbe repítették, végre megmozdultak. Vajon lehetséges-e. hogy ezek az ezresek a robbanás után maradtak meg? Ez óriási csalódás lenne, és nem nyom. » ^ Hanem most, hogy végre a kezemben tartom a bankjegyeket, egy szóval sem mondtam volna, hogy a robbanás okozta légnyomás szétvetette őket, s vadul kavarogtak a levegőben. Egyiket a másik után átvizsgált««. Semmi rongálódást nem észlelek rajtuk. Sőt: semmi jele a használatnak. Csak valami hajtogatás nyoma látszik, aminek célja az lehetett, hogy az elhasználtság hatását keltsék. Némelyik bankjegy széle kicsit piszkos, mintha valaki ceruzabél-reszelékes ujjal morzsolgatta volna. Vagy gyengén és természetellenesen gyűröttek. Naívság. Biztosan nem voltak forgalomban egy évig. Ellenkezőleg, úgy tetszik, még egyáltalán nem forogtak közkézen. Egy nagyobb helyiségben ülök. Néhány nagy asztal, megterhelve kartotékokkal, számoló- és kalkulálógépekkel. Két páncélszekrény. Ablak nincs. Fénycsövek világítanak a mennyezeten. Kopár, világos falak. A pénz rideg, barátságtalan környezete. Körülöttem hét ember, egyelőre csak ők tudnak a dologról. Négy férfi, beleértve a munkacsoport vezetőjét is — kevésbé feltűnő civileket el sem tudna képzelni az ember, de csupa figyelem és feszültség valamennyi. Rajtuk kívül három nő. Lerakom a bankjegyeket egy kisasztalra. — Ki vette észre a sorozatjelzést? — kérdezem. — En. A szótag büszkén hagyja el egy körülbelül harmincöt éves, fürge, ide-oda rebbenő szemű hivatalnok ajkát. Neve Oldrich Havel. — A postazsákból nem én szedtem ki a pénzt — mondja —, hanem az itt jelenlévő Kalina elvtárs. De ott voltam a pecsétek és szalagok leszedésénél. A sorozatjelzést a pénz átszámolása közben vettem észre. Jelentettem a dolgot a munkacsoport vezetőjének, ö úgy határozott, hogy először tájékoztatja önt, a továbbiakban pedig az ön utasításaihoz igazodunk. A vezetőhöz fordulok: — Ugyan nem az előírások szerint járt el, de okosan cselekedett. Köszönöm. A munkacsoport vezetője egészen eddig roppant nyugtalannak látszott. Most hálásan, s már csak egy kis maradék nyugtalansággal mosolyog. A Havel által megnevezett Kalina bosszankodva • vo- nogatja a vállát. Jó tíz évvel idősebb, mint Havel. — Elnézését kérem — mondja tehetetlenül. — Elsősorban nekem magamnak kellett volna észrevennem. A pénzt az utalványokkal és csekkekkel átadtam Havelnak. A körrendeletre nem emlékeztem. Itt az utóbbi években ■ naponta átlag két körrendeletét adnak ki. Ha akkora feje ■ volna is az embernek mint a földgolyó, akkor sem tartana észben mindent. A C—L sorozatról kiadott rendelet tíz- vagy tizenkét hónapos. Az ezres bankjegyek sorozatára itt voltaképpen már senki sem ügyel. — Semmi szemrehányást nem tesznek önnek -— mondom békésen. (folytatjuk)
