Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-30 / 74. szám

Mit tettél, Fifcs László...?! Tanúként — bűnügyben Ojsághir: Március 21-én, 0 óra 30 és 1 óra között, az egri Park Szálló előtt megbotránkozta­tó garázda cselekményre ke­rült sor. Az ostorosi Füge László és néhány társa, nem tudva mit kezdeni fölös ener­giájukkal, az utcai szemetes­edényeket borogatták. A ve­lük szemben fellépő és in­tézkedő rendőr századost megtámadták, elgáncsolva a földre tiporták és bántalmaz­ták. A rendőrtisztet életve­szélyes helyzetéből egy kö­zépiskolai tanár és egy új­ságíró szabadította ki. Füge Lászlót a rendőrség központi ügyeletére bekísérték. Azon az éjszakán egyik ci­garettáról a másikra gyújtot­tam, s teljesen kiürült a do­boz, amikor a hajnal első szürkeségében, a kapitányság épületéből az utcára kilép­tem. Pár órai alvás után el­múlt ugyan a tompán feszí­tő idegfáradtság, de nem múltak kétségeim. Újra és új­ra lepergettem az esemény képsorait. Az első kép: em­berkupac az úttest közepén. Legalul a megtámadott, akit gáncsot vetve legyűrtek. Puf­fanó ütések. A poros aszfal­ton vércseppek. A rendőr­tiszten már csak egy ember. Füge László. Fogát összeszo­rítva -üt, üt. Újabb képek; Füge a kapitányság fehér padján. Kicsire összehúzza magát. Alkalmi társai között vadul ökleit mutogatta, mint holmi rettenthetetlen bajnok. Nem félt kezet emelni tör­vényes rendünk hivatott őr­zőjére. S az előbbi harcias utcai vagány egyszerre olyan jellegtelenné zsugorodott. Az tíz érzésem, ha két itatóspa­pír közé raknák, felszívódna. Riadt és meghunyászkodó. És siránkozó. Reszket, remeg. Hangos csuklásokkal zokog. Megfogom keményen a fejét, karját, segítenem kell az orvosnak, aki vért vesz vénájából az alkohol-vizsgá­lathoz. Kínálom cigarettá­val, s alig tudom neki meg­gyújtani, a reszketés miatt. Újabb és újabb képek. A so­ros. ügyészt, őjsz^kai álmából Kavarták fel. Füge most neki zokog.* „Elismerem, hogy bű­nös vagyok ... Tessenek' ne­kem megbocsátani... So­ha... soha nem teszek ilyet... ‘Esküszöm ... Csak fessenek elengedni... Csalá­dom van, kislányom ... Es­küszöm ...!” A bőrzekés va­gány olyan elkeseredetten sír most, mint egy pár éves gyerek. Azon az éjszakán sokat be­szélgettem a síró vagánnyal. Huszonhárom esztendős. Szomolyán született. Négy esztendeje Ostorosra nősült. Tizenhét hónapos kislánya van. Hat osztályt végzett, az­tán az iskolából kimaradt. Dolgozott a Vécsey-völgyi téglagyárban, az egri fűtő­házban. Most a Bányászati Aknamélyítő Vállalat (köz­pontja Berente) segédmun­kása. Havi keresete 1700— 1800 forint. — Mondja el, mit csinált, mielőtt a rendőrre támadt? — ... Fél ötig dolgoztam, utána a Mecset Étterembe mentem. Ott 4—5 üveg sört ittam. Elkísértem öcsémet az autóbusz-pályaudvarra. On­nan a Tavernába mentem. Kilenc év kollégium Kétnapos ünnepi program­mal köszöntik kollégiummá avatásának kilencedik eszten­dejét az egri József Attila Kollégium diákjai. Tegnap ünnepi klubestet tartottak, ma délelőtt 11 órai kezdettel pedig irodalmi műsorral em­lékeznek meg József Attilá­ról. A műsorban Bátá Imre, a budapesti Gorkij Könyvtár tudományos munkatársa elő­adást tart József Attiláról, majd Dobos Ildikó, György- falvay Péter, Markaly Gábor az egri Gárdonyi Géza Szín­ház művészi megszólaltatják József Attila legszebb verseit tMwsSa, [ 1069. március 30., vasárnap Hat deci bort ittam, de le­het, hogy több is volt ennél. Zárórakor jöttem el. — Miért támadta meg a rendőrt? — (Hosszú, görcsös sí­rás.)... Nem tudom... Soha nem csináltam ilyet... (Újabb sírások.)... Tessék engem elengedni... — Felesége hány órára várta magát haza? — ... Hétre... — Mit keresett akkor éj­fél után a Park előtt? — ... Nem tudom... Tes­sék engem... haza... A fogdába kísérték. Egerhez pár kilométernyi­re húzódik a hajdani Istoros patak völgye, ahol a mai Os­toros települ. Mit tudnak Füge László­ról?... — Soha semmi baj nem volt vele. Udvarias, tisztelet­tudó embernek ismerjük. Nem hallottunk róla, hogy valaha is valami rosszat csi­nált. Nem tartozik azok kö­zé, akik gondot okoznak ne­künk. Kis falu ez, hamar szétmegy a hír, ki milyen ember, hogyan él a családjá­val, elissza-e, vagy hazaadja a pénzt. Az ő feleségét soha senki panaszkodni nem hal­lotta. — Ezeket jegyzem Fü­ge Lászlóról az ostorosi ta­nácsházán. Rendes ember, jó munkás. Munkahelyén fegyelmije sem volt. Évente kapott pénzjutalmat, dicséretet. És március 21-én, 0' óra 35 és 1 óra között rátámadt az intézkedő rendőrtisztre, az egri Park Szálló előtt. Sörrel és bor.al a gyomrában. A tanácsháza fölött, a domboldalba vágott Gárdo­nyi Géza utcában jó száz méteren dcérulgetém a sarat. Kérésem' Füge Lászlóéit la­kását. Tákolt, rozoga husángke­rítés. Zöldre mázolt, ala­csony léckapu. Pár méter­nyire hátrább a hegy lemet­szett, meredek kőfala. A kő­falban fehérre festett, üve­ges, függönyös ajtó. Előbb a konyhába lépek, az innét nyíló másik helyiség — a szoba. Bent barátságos me­leg és pupillát tágító félho­mály. A kőbe vágott, pará­nyi négyszögű nyílások — az ablakok — erősen megszűrik a beszivárgó nappali fényt. A tűzhely mellett apró ingecs- kék száradnak. Rácsos ágyacskájában , délutáni ebéd utáni álmát alussza a 17 hónapos leányka. A fiatalasszony megillető- dött. Székkel kínál, azt sem kérdezi, ki vagyok, honnét jöttem, s mit akarok. — Mikor jön haza a fér­je? Hallgat. Arca merő szomo­rúság, vonásaiban a megbán- tottság fájdalmával. Szemét törli. Hányszor elsírta már könnyeit. — Mikor jön ...? Füge László nem jöhet ha­za. Tartózkodási helye a me­gyei börtön. Előzetes letar­tóztatásba helyezték. Nem találkozhattam vele, mert tanú vagyok ellene, s ily esetben a találkozást nem engedi semmi szabály. Első kihallgatása jegyzőkönyvét olvashattam. Már nem sír. Gondolkozik. Játssza a bam­ba ártatlant. És tagad.. ö nem borogatta a szemetes­edényeket. Fel akarta állíta­ni. Semmi bűntudatot nem érez. Azt mondja, ő „csak visszaütött”. — Soha nem volt bajom ve­le. Jó fiú. Nem italoskodó. A pénzt hazaadta mindig. Ha már egy pohár sört ivott is, én azt megláttam a szemén. Nem tudom, hogy tehette meg, amit tett, mert nem olyan természetű. Laci nem olyan... Bűnözők százait ismerhe­tem tárgyalótermekből, rend­őrségi és ügyészségi vizsgá­latokból. Füge László nem hasonlít rájuk. Ez a fiú nem bűnöző, nem olyan. És mégis bűncselekményt követett el. A bűncselekmény elbírálása a bíróságra \tartov zik. Én ; egyéni tragédiájának gyökereit kutattam. Amit el­követett, tragédia ist Hiszen egy rendes, dolgos ember emelt kezet a rend őrére. Mert maga mögött érezte az alkalmi ivótársakat. Ám így vagy úgy, kinek- kinek meg kell tanulnia: tör­vényeinket büntetlenül meg­szegni nem lehet! Pataky Dezső Amikor Heyes varmegye Móricz Zsigmondot hazaárulónak és nemzetellenesnek bélyegezte Az 1930—31-es esztendők Magyarországát súlyos gaz­dasági, társadalmi és politi­kai fekélyek rútították. De bezzeg jaj volt annak, aki feltárta ország—világ előtt írásban, vagy szóban a ma­ga rideg valóságában e té­nyeket. Móricz Zsigmond az élén állott a bátor hangéi lá­zadóknak, aki szemnyitogató írásainak reflektorfényével ráirányította a figyelmet a nagy magyar parlag cgy-egy „kényes”, de éppen ezért fon­tos, és országos jelentőségű kérdésére. Ilyen körülmények között született az 1930-as, híres csehszlovákiai előadókörútja. Az év elején Kassa és Eper­jes, az esztendő utolján pe­dig Pozsony és Prága voltak fergeteges sikerű előadókör- útjának állomásai. 1931. tavaszán jelent meg híres cikke a szlovenszkói és prágai rpagyar fiatalok életé­ről : ..»A fiataloknak szük­ségszerűen új magyarságot kellett kitermelniük maguk­ból. Egy szociálisabb és kul­turáltabb Magyarországot. Európaibb magyarságot. Ök már semmit sem tudnak az extra Hungáriám jelszavából, ők már nem mondják, hogy Magyarországon kívül nin­csen élet, s ha van élet, az nem élet. Ok már látják, hogy a Magyarországon kívüli élet okosabb és emberségesebb élet... Magyarok ezek, ma- gyarabbak, mint itthon sze­gény, sötétségben és fel nem világosítottságában tartott gyermekeink. Izzóbb magyar­ság ... mint itthon, ahol ma is még régi, sűrű levegőjű, mesterséges sötétségben van­nak az ifjak...” Az uralkodó rendszer nagy lendülettel megindította erre Móricz ellen a koncentrált támadását. A nagydobot Né- gyessy László, a rendszer csalhatatlan esztéta-irodal­mára ütötte meg. Móricz bátran válaszolt: nem fogad­ta el a Corvin-érmet és lán­cot. bátor hangú cikket írt a Corvin Társaságról, a kül­földi Collegium Hungari- cumokról, a „Pro Christo” Egyesületről. A harc javában dühön­gött ... „ ... valahány bika az arénán, mind nekibőszül, — írta Móricz, — nekem ront és két hét óta taposnak a hátamon. Még a beleimet is kitaposnák, ha elnöki be­szédekkel és vezércikkekkel lehetne..." A támadásokra a koronát azonban Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága tette fel április 12-én hozott határozatával, melyet az or­szág valamennyi vármegyé­nek megküldeni rendelt a hírhedt zempléni döntés' Heves vármegye törvény- hatósága április 29-én tartott törvényhatósági közgyű­lésén Vette‘ tárgyalás áld a Móricz-ügyet. A megyei fő­jegyző ismertette Zemplén vármegye átiratát. így vall erről a törvényhatósági bi­zottság jegyzőkönyve: „... Móricz Zsigmond írót a Nyugat című folyóiratban megjelent cikkével kapcso­latban, melyben a magyar Különös kimenő Egynapi szabadságot kapott az egyik észak- karolínai fogház la­kója, Harry Toiley, bo­nyolult családi ügyei KRÓNIKA rendezésére. Toiley elő­ször is a bíróságra sie­tett, ahol elvált első fe­leségétől; ezután ér­vénytelenítette a má­sodik feleségével kö­tött házasságot, hogy másodszor is örök hű­séget esküdjön harma­dik feleségének, majd visszatért a fogházba, hogy folytassa a bi­gámiáért kiszabott két­évi büntetésének ki­töltését. Elektromos szerelem Szerelmi tanácsadó elektronikus agyat ál­lítottak föl Francia­országban. Közösen működteti az Europe l. rádióadó, egy női folyóirat szerkesztősé - •3 és egy közvélemény - futató intézet. Az elektromos agy egy terjedelmes kérdőívre adott válaszok alapján pontos leírást ad a leg­megfelelőbb férj, illet­ve feleség szellemi és testi adottságairól. A házasságközvetítő irodák ellentámadásba mentek át, mert sike­rült megtalálniuk az elektromos agy egyet­len gyenge pontját: csak azt nem közli, hogy hol és mikor ta­lálható meg az ille­tő Tyúkok királya Angliában, kisebb helységekben, még manapság is dívik az ősrégi brit játék: a tojástánc. Az utcán zenészek jelennek meg, nyomukban be­kötött szemű, népvise­letbe öltözött legények. Egy helyen megállnak, a zenészek játszanak, kezdetben lassít, majd mind gyorsabb dalla­mokat, a táncosok tánc­ra perdülnek. Igen ám, de az ut­cai „táncteremben” szeszélyesen helyeztek el előzőleg tyúktojáso­kat, és a táncosoknak mindegyiket ki kell kerülniük. Aki egy to­jást eltör tánc közben, azt diszkvalifikálják, — mindaddig, míg csak a győztes egyedül marad: őt kiáltják ki a tyúkok királyának. Hajdanában adót fi­zettek a tyúkok kirá­lyának mindazok, akik azt kívánták, hogy tyúkjaik egészsé­gesek és jó tojók le­gyenek... Gégehistória műtéti beavatkozással eltávolíttatta a liba hangszálai t... ha hátrafelé akarok parkolni. Most azon­ban már tökéletesen megértettem. Köszö­nöm... — zárta le a beszélgetést, és távo­zott. Aulóbonlá. * l‘S<™nyct>b Egy bristoli bíróság utasította Harry Smith helybeli lakost, hogy bármilyen módon, de hallgattassa el libáját, amely gágogásával za­varja a szomszédok nyugalmát. Smith úr hosszasan töprengett a megoldá­son: eladhata volna a szárnyast, esetleg bő­séges családi ebéden fogyaszthatták volna el az udvari gágogás mesternőjét. Végül egyszerűbb megoldást talált: vonatra ült és Londonba utazott4 ahol Lopási világcsúcsot állítottak fel ismeret­len San Franciscó-i tolvajok. A város egyik polgára csak fél órára hagyta ott gép­kocsiját az egyik for­galmas utcán, mégis, mire dolga végeztével visszakért, már csak a karosszériát találta ott. Az alváznak, motor­nak, a kerekeknek és az üléseknek hűlt he­lyük volt. A tolvajok fényes nappal, rekord­idő alatt tökéletesen szétszedték a drága gépkocsit... Epizód a játékboltban Egy hamburgi já­tékboltba idősebb nő lépett be. A pulton le­vő autókhoz sietett, s játszadozni kezdett ve­lük. Az eladó majd fél óráig várakozott, végül kifogyott türel­méből, s megkérdezte az idős hölgytől, mit parancsol. — ö, semmit — vá­laszolta az asszony. — Tudniillik holnap lesz az autóvezetési vizs­gám, és sehogy sem ér­tettem, merre kell fordítani a kormányt. Jósé Parola bilbaói férfi negyedszer nyer­te el a vidék legcsú­nyább emberének cí­mét. A bíráló bizott­ság véleménye szerint nála csúfabb teremt­ményt messze földön sem lehet. találni, úgy hogy most már, amíg él, őt illeti ez a nem éppen hízelgő ki­tüntető cím. Parolát azonban egy cseppet sem bántja csúnyasága, sőt éppen azon bánkódik, hogy gyermekei között egyet­len csúnya sincs, vala­mennyien anyjukra ha­sonlítanak... Krónikást Révétg Tibot nemzeti kultúrával, a zeti neveléssel és magával a Magyar Nemzettel szemben hazafiatlanul nyilatkozott, elítélni és eljárását a ma­gyarság megtagadásának mi­nősíteni — hasonló állásfog­lalás végett megküldeni”, Az Eger című helyi lap lakonikus rövidséggel így vázolta a helyzetet: „Móricz Zsigmond a ... Nyugatban a magyar kultúra és az iskolai nevelés ellen fordult, kedve­zőtlenebb színben tüntetvén fel a cseh kultúrával szem­ben. Zemplén Vármegye öt hazaárulónak minősítette, és a többi vármegyéket is ha­sonló állásfoglalásra kérte”. „Ezen határozat kapcsán — írja a vármegye törvény- hatósági bizottságának jegy­zőkönyve — dr. Kürthy Meny­hért törvényhatósági bizott­sági tag a következő határo­zati javaslatot terjesztette elő: Jelentse ki Heves vár­megye törvényhatósága, hogy azt a tervszerű aknamunkát, amellyel egyes magyarul író csoportok (megjegyzés: te­hát nem is magyar írók!) a nemzeti hagyományokhoz va­ló ragaszkodást gúnyolják, a magyar nemzeti kultúra ér­tékét igaztalanul ócsárolják, a tiszta erkölcsöt szemérmet­len érzékiséggel megfertőzik, s mindezzel a magyar nem­zeti államot alapjaiban lapít­ják és bontogatják, keserű és fájó érzéssel elítéli. Éppen ezért Zemplén vármegye ne­messzármazású átiratát tisz­telettel és teljes megértéssel fogadta...” Ezek után a szónok — az Eger című lap szerint — imi­gyen fejtegette álláspontját: „Szokatlan dolog, hogy író felett kell ítélkeznünk. Szo­katlan, mert eddig íróink a nemzeti eszme fejlesztését tartották legszebb hivatásuk­nak, bátorították a csüggedő- ket, felemelték az elesetteket és ostorozták a bűnösöket. A múltban nem akadt író, aki hivatásáról megfeledkezve, írói tollát a nemzet szívébe döfje és méregbe mártott nyelvével a nemzetet ócsá­rolja. A mai szomorú idők termelték ki és hagyják élni ezen a türelmes földön a nemzetietlen, sőt nemzetelle­nes írókat. Ezeknek munká­ja tendenciózus aknamunka, amely a nemzet életét alap­jaiban ingatja meg... A tár­sadalmat védelemre fogjuk felszólítani ezek ellen az írók ellen!” A tekintetes nemes vár­megye törvényhatósági bi­zottsága ezt a szégyenteljes beszédet, — mint a korabeli híradás róla beszámol, — „nagy tapssal” fogadta. Szomorú, nagyon szomo­rú, hogy Heves vármegye, — amely a XIX. században oly sokszor és derekasan kivette a részét a becsületes magyar helytállásból, — a nagy ma­gyar író förtelmes meggya- lázásában jeleskedett. De a törvényhatósági bizottságban helyet foglaló úri rend szel­lemi és erkölcsi törpéi felett fényes bírálatot maga Mó­ricz Zsigmond mondott, ami­kor továbbra is rendületle­nül vallva eredeti állás­pontját, így írt egy barátjá­hoz intézett levelében: „Jó társaságban vagyok, mint hazaáruló, Kossuth La­jos is az volt és ki kerülte el ezt a vádat, aki a ma­gyarnak valaha is jót akart!” Heves vármegye törvény- hatósági bizottsági tagjainak, mint a nagy magyar író fe­lett bíráskodó uraknak, még az emlékét is elfújta az idő, elfeledte őket mindenki, — személyükre már csak a le­véltárban gondosan megőr­zött és egyre sárguló iratok, okmányok, jegyzőkönyvek emlékeztetnek, — de Móricz Zsigmond neve fényesebben nagyog irodalmunk egén», mint valaha. !, Sugár Istoájb ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom