Népújság, 1969. március (20. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

Közérzet-javító beruházások r A Ul,FORM BEVEZETÉSE ELŐTT sokan — nem is alaptalanul — attól tartot­tak, hogy a vállalatok ez­után saját íejesztési eszkö­zeiket, a kölcsönvett bankhi­teleket, még inkább a ter­melést, a nyereséget növelő beruházásokra összpontosít­ják. A munkavédelmet, a szo­ciális- es munkakörülménye­ket javító befektetéseket a központi beruházási politika is gyakran mellőzte, s a ke- rettúllépés, a határidőcsúszás rendszerint ezeket sújtotta. Az új gazdasági mechaniz­mus kezdeti tapasztalatai vi­szont cáfolják az aggályos- kodókat és az eddigi gyakor­latot. Íme egy százszerű példa. Vizsgálatot tartottak 12 nagy vasipari vállalatnál, ahol Fizessenek a fiatalok? Több termelőszövetkezet­ben olyan határozatot hoz­tak, hogy a felvételüket most kérő személyek bizonyos ösz- szeget fizessenek be a közös kasszába, ha a jelentkezésü­ket a közgyűlés elfogadja. Ez a „belépési díj” szövetkeze­tenként változik. Van, ahol csak néhány ezer forint, van ahol a húszezer forintot is megkérik. Az biztos, nem állhatnak rosszul munkaerő dolgában azok a tsz-ek, ahol ilyen módszert alkalmaznak. Való­színű, a jövedelem is vonzó lehet ezekben a közös gaz­daságokban, különben nem érné meg a hozzájárulást ki­fizetni. Most már csak azon gon­dolkozhatunk el. hogy hiányzik-e munkáskéz a tsz-ekből, vagy éppen a mun­kaerőfölösleg adja a na­gyobb gondot. Mert: hol ar­ról panaszkodnak a vezetők, hogy nincs elegendő mun­káskéz, hol pedig arról, hogy nem tudnak minden te-tag- uak folyamatosan munkaal­kalmat adni. Az egyik is igaz és a má­sik is. A jól gazdálkodó, ked­vezőbb természeti adottsá­gokkal rendelkező tsz-ekben mindig van elegendő mun­kát kérő ember. A gyengéb­bek viszont nem tudják von­zani főként a fiatalabbakat. De a fiatalok kérdése — megint más dolog. Akármi­lyen jól jövedelmezzen is a szövetkezet, akármilyen jól álljon gépekkel, a fiatalok nélkül nincs jövője, A fiata­lokat meg kell nyernie, hi­szen a természetes Uiörcge- dés következtében különben holnap, holnapután nem tesz, aki — akár még a legjobban gépesített gazdaságban is — elvégezze a szükséges mun­kákat. Olyanná válhatnak ezekben a tsz-ekben a veze­tők, mint az a tábornok, aki­nek nincs hadserege. Nem vitatjuk, a tsz-eknek joguk van határozatban meg­szabni, hogy az újonnan be­lépők fizessenck-e „hozzájá­rulást” cs mennyit. De nem tartjuk ezt helyesnek a fia­talok esetében, mégha na­gyon kis összeget is szabnak ki rájuk. Ismerjük a határozat In­dokolását: az alapító tagok annak idején gazdasági fel­szerelésüket is bevitték a kö­zösbe. A mostaniak viszont csak a munkaerejüket kínál­ják. Hozzanak hát ők is „áldo­zatot”, tegyenek le ők is va­lamit a közös asztalra. Az indokolás nagyon tetszetős, sőt: igaznak tűnik. Csak éppen sántít. Mert ezen az alapon szinte mind­nyájunknak volna »törlesz­teni valója” ebben az ország­ban. Őseink is hoztak áldo­zatokat azért, hogy mi most a „készbe” bclecsücsüljünk. De ilyet senki sem kivan tőlünk. Mint ahogy az Egye­sült Izzóba sem úgy lehet csupán bekerülni, hogy elő­zőleg az esztergályos vagy a mérnök befizeti a tízezer fo­rintot. Pedig ez is jó mun­kahely. Végül Is: a tsz-ek maguk döntenek salát ügyeikben, ezt a jogukat stnki sem akarja elvitatni. De gondoljanak ar­ra, hogy a mai fiatalok nél­kül holnap nem lehet szö­vetkezeti gazdaság. 1987-ben összesen 138 millió forintot költöttek közvetle­nül vagy közvetve munkavé­delemre. Ugyanennél a 12 vállalatnál tavaly 150 milliót fordítottak hasonló célokra. Idei előirányzatuk pedig 166 millió forint. Gyarapodtak az öltözők, a mosdók, a mun­kásszállók építésére, fejlesz­tésére fordított összegek. Több vállalat vett fel máris kedvezményes bankhitelt ilyen, nyereséget közvetlenül nem hozó invesztícióra. Az idén pedig az új kormány- rendelet nyomán valóságos társadalmi mozgalommá szé­lesedett az előzetesen csupán szórványos vállalati lakás- építési akció. VÁLLALATAINK, SZÖ­VETKEZETEINK vezetőinek többsége tehát nem hajszol­ja mindenáron a nyereséget, hanem szocialista módra gondolkodik, felelősséget érez a munkások iránt. Ez a humánum és felelősségérzet persze nem mond ellent a gazdaságossági törekvések­nek, sőt végső soron — köz­vetve, számszerűleg (ponto­san ki nem mutatható mó­don — hozzájárul a nyere­ség növeléséhez. Az új Mun­katörvénykönyv, amely a re­form elveivel összhangban megszüntette a munkahely­változtatás dolgozóra hátrá­nyos következményeit, egy­ben gazdasági feladattá tette a messzemenő gondolkodást az emberekről. A bővített újratermelés zavartalan sze­mélyi feltételei csak úgy biz­tosíthatók, ha az adott vál­lalatnál mindent megtesznek a dolgozók anyagi helyzeté­nek munkahelyi és társadal­mi közérzetének javításáért. Az egyik nagyvállalatnál, amikor vizsgálni kezdték az ugrásszerűen ' megnövekedett munkaerővándorlás okait, arra a felismerésre jutottak, hogy sok a nehéz fizikai munka s viszonylag nagy ez egészégi ártalom, és a bal­eseti veszély. Az elemzések alapján megfelelő beruhá­zási intézkedési terv készült — több változatban. A MUNKAHELYI KÖZ­ÉRZETET javító beruházá­soknál. mivel az optimális megoldás többnyire nem vá­lasztható ki hatékonysági számításokkal, tanácsos a közvélemény kutatás módsze­reivel élni. A korlátozott be­ruházási lehetőségek miatt is célszerű tájékozódni, hogy vajon az üdültetés, avagy az üzemi étkezés, a munkás- szálló- vagy a lakásépítés ta­lálkozik-e nagyobb helyes­léssel. Bár kétségtelen, hogy népszavazással, mindenki szájaíze szerint nem lehet dönteni, de abból sem sza­bad kiindulni, hogy a veze­tők, vagy akár a szakszerve­zeti funkcionáriusok minden esetben csalhatatlanul isme­rik a dolgozók igényeit. AZ ÜZEMI DEMOKRÁ­CIA fejlesztése, a dolgozók beleszólási jogának érvénye­sítése az őket érintő ügyekbe ezúttal sem valamiféle ön­célú ceremónia. A közvéle­ménykutatás módszereinek közvetítésével a dolgozók többek között megismerhetik az önálló vállalati gazdálko­dás módszereit, lehetőségeit. Impulzusokat kaphatnak a munka- és életkörülményeket javító beruházások helyi for­rásainak feltárására, a belső tartalékok mozgósítására. Persze nem minden veze­tő ismerte még föl saját mód­szereinek, az elvtársias kö­zösségeknek és bizonyos be­ruházásoknak társadalmi- munkahelyi közérzetet javí­tó szerepét. Ezért például az új dolgozók felvételére he­lyezik a hangsúlyt és elha­nyagolják a régi törzsgárda- tagok megtartására irányuló erőfeszítéseket. A létszám­gondok enyhítését pedig ki­zárólag bérkérdésre egysze­rűsítik le. s ezzel gyakran csak növelik a belső bérfe­szültségeket, a régi és az új dolgozók ellentétét. Valójá­ban pedig nem lehet olyan magas bért fizetni sem az új, sem a régi dolgozóknak, amelyre a szakembercsábítás reális reményében más vál­lalatok rá ne licitálhatnának. De ha nem csak a pénz és nem is csak a megszokás kö­ti munkahelyükhöz a dolgo­zókat, hanem az anyagi-er­kölcsi előnyök, az emberi ér­tékek egész láncolatának tu­datos számbavétele, akkor többnyire hatástalan marad a csábítás. így a vállalatok között kibontakozó verseny a dolgozók megtartásáért, ha­tásos vonzásáért, nemcsak a béremelés eszközével folyik, hanem feltételezi a munka-, a szociális körülmények ja­vítását, az elvtársias kapcso­latok. fejlesztését is. Kovács József EzfistSt loptál Eladták, azután lebuktak — A nevemet ne írja ki. Családi okok miatt kérem... — Miért tette? — Azelőtt egy ősz hajszá­lam sem volt, és most nézzen rám. Sohase bocsátom meg magamnak... — A tettestársa már bú­csút is vett a gyártól. — Fegyelmivel küldték el. Együtt csináltuk a Gyuszi- val. — Kié volt az ötlet? — Nem vagyok spicli. Ez már mit sem könnyít a hely­zetemen. — Hogyan kezdődött? — Egy alkalommal fent jártunk Pesten. A Gyuszi ezüstöt is hozott magával. Ke­restünk egy ékszerüzletet, és eladtuk. — Ez is lopott ezüst volt? — Az még nem. Különböző készletek. Mind a Gyuszié volt Nem tudom hogyan s honnan került hozzá. — Rövidesen ismét Pestre utaztak. De most már a lo­pott’ ezüsttel... — Igen. Itt az üzemben elég gyakran dolgozunk ipari ezüsttel. Nem volt nehéz hoz­zájutni. Kiloptuk a félkész­raktárból. — Mennyit? — Két kilót és ötven gram­mot. — Bármikor bemehettek a raktárba? Játékok műanyagból Az Egeresek! Polimer Műanyag Ktsz-nek 150 dolgozója van, melynek »0 százaléka női munkaerő. Itt ké­szülnek a különféle játékok, csörgők s újabban üreges dobo­zok. élelmiszerek és növényolajok tárolására. A tizennyolcféle játékból, melyeket fröccsöntéssel készítenek — sok külföldre is kerül. tJjabb gyártmányuk a műanyag cső és a vimesdo- bozok. Képünkön a „játékos részleg” csomagolja a különféle műanyag játékokat. — Tulajdonképpen Ige Régi dolgozók vagyunk, tis; teltek, becsültek, megbízta bennünk. Könnyű volt visszt élni a bizalommal. — Hány éve dolgozik a egri Finomszerelvénygyái ban? — Tíz. Egy rossz szót sei kaptam eddig. Jót annál töt bet. — Hogyan vitték ki a ezüstöt a gyárból? — Beöntöttük különbőz darabokba, nyolc, vagy Idler darab volt. Aztán felutaztun Pestre. Megkerestük a már is mert ékszer boltot. — Hány forintot kaptak lopott ezüstért? — 3075 forintot. Megfelez tűk. — Az ellopott ezüst valót értéke ennél lényegesen töbf hiszen ipari, már megmun kált ezüstről van szó. Töb mint tízezer forint a gyá tényleges vesztesége. — így igaz. — Mennyi az ön havi jo vedelme? — 2200—2400 forint közötl — Hányán élnek belőle? — Ketten. — Anyagi gondjai voltak. — Nem. Nincs. — 1500 forintért beámyé kölni megbecsülését, egy év tizedes, elismert munkáját? — Nincs mivel védekez nem. — De hát miért tette? Köz megbecsülésben állt, anyag gondja nincs, 1500 forintér ekkora erkölcsi kárt okozot önmagának... — Magamnak se tudok vá laszt adni. Pedig már száz szór, ezerszer megpróbáltam — Hogyan buktak le? — A pesti ékszerüzlet érte­sítette a rendőrséget. — Társát, Gyuszit fegyel­mivel elbocsátották, ön mi lyen büntetést kapott? — 5530 forintos kártérítést kizártak egy fél évre a pré­miumból, 50 fillérrel csök­kentették az órabéremet, és elvonják az 1969-es nyereség húsz százalékát. — Drága tandíj, plusz i becsület, a bizalom, a tíz esz­tendő... — El kell feledtetnem. Ei fogom feledtetni. Itt, ebben az üzemben... — koós — Halálra ítéltek, s mégis itt vagyok... Beszélgetés Jackwert Edével, a Tanácsköztársaság Heves megyei kormánybiztosával V\^/^A/VVVV>>VNA/VNA/\AA/VVVVN^/VVVV/\A'VVV\AAA/\AAAAA/V^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/V^AA/V\AAAAA/VVV\A/\AAA/VVAAA/VV%AA/VV\AAA/VV^AAAAAAA^AA^AAAAAAí,V^AAA/\^AA/VVSAAA/V WVVVVVWY‘WW * men, sokszor, nagyon sok- ] szór számot vetettem önma- < gammal, de mindig arra a < következtetésre jutottam, < ha. még egyszer kezdeném, < újra és újra aat választanám. < Megnyugodva vártam a ha- < Iáit. < Aki időt nyer, életet nyer $ —- tartja a szólásmondás — i s Jackwert Ede esetében az < így érvényes. Az idő, a ha- < lálos ítélet többszöri elha- < lasztása, az életét adta visz- < sza. Kétévi raboskodás után, ; 1921-ben fogolycserével a ; Szovjetunióba került. Több; fontos beosztást kapott. Tag- ; ja volt az SZKP szaratovi ; pártbizottságának és 39 év: után, 1961-ben tért haza Ma­gyarországra. Hazatérése ; után Egerbe is ellátogatott, s 1 találkozása a régi várossal, ! fiatalságának harcos múltjá- '■ val megható volt. Ott tudta ! meg, hogy Eger város taná­csa a felszabadulás után — ; mert hollétéről semmit sem • tudtak — mint a Tanácsköz- ; társaság mártírjának — a vá- rosi tanács falán emlékplaket- tét áliitott. Saját emléktáb- ; Iáját koszorúzta meg. Az élet néha furcsa játé­kot művel. Abban a város­ban, ahol a boldogabb, szebb ; életért küzdött, halálra ítél­ték. ‘S a halottnak hitt em­ber több mint négy évtized után visszatér oda. Most boldog és elégedett, fiai, unokái a messzi szovjet földről évente jönnek meg­nézni a papát. 0 hazaérke­zett. Haza arra a földre, amelyen az első lépéseket tette, ahol megtanult küzde­ni, ahol oly sok szenvedés árán egy boldog,' nyugodt élet várta. Ezért a boldog, szebb éle­tért azonban Jackwert Ede sokat küzdött, nagyon sokat,; fáradt. Szerényt József Azok a ráncok, amelyeket arcára véstek az elsuhanó évek, éppoly soknak tűnnek, mint az a viszontagsággal, küzdelemmel teli esztendő, amelyet Jackwert Ede, Heves megye egykori kormánybiz­tosa erőben, egészségben megért. Sorsa az igaz embe­rek, az egy eszméért küzde­ni tudó emberek sorsa volt. Mint az Északi Főműhely munkása, fiatalon. 21 évesen már részt vett az 1904-es vasutassztrájkban, s azóta egy emberöltőn át szilárd hittel és meggyőződéssel har­colt a szabad életért, a mun­kásosztály igazáért. Ebben a hitében nem tudta őt meg­törni a fehérterror kegyet­lensége, az egri börtön nyir­kos cellája, s a halálos ítélet sem. Most Pesten él, a vá­ros zajától távol, susogó' lom­bú fák között a Szabadság- hegyen, az egykori Corin- villében. Itt él felesége, test­vére, Jackwert Ferenc és itt élnek — a Március 21 Ott­honban — azok a veteránok is, akik a Tanácsköztársasá­gért oly sokat, de sokat tet­tek. — Halálra ítéltek, s most mégis itt vagyok — mondja elcsukló hangon Jackwert Ede, májd dokumentumokat, megsárgult fényképeket tesz elénk, amelyek múltjáról, munkájáról tanúskodnak, 1919. május 7-én nevezték ki Heves megye kormányzó­tanácsi biztosának. Azt a fel­adatot kapta, hogy az Eger­ben kitört ellenforradalmat leverje és ott rendet teremt­sen. A városi tanács akkori vezetői megszöktek. Egy vá­ros, egy megye gondja ma­radt Jackwert Edére. Az első két napon szinte le sem hunyta a szemét. Csak akkor pihent meg, amikor úgy érez­te: sikerrel tett eleget meg; bizatásának. , — A cseh intervenciós csat patok előrenyomulásával azonban csakhamar veszé­lyessé vált a helyzet — emlé­kezik vissza a kormánybiz­tos, — s a reakció, az ellen­forradalmi erő ismét előre­tört. A városban fegyveres őrsöt szerveztünk. A csehek közben Egerhez közeledtek, már Szarvaskőt is elfoglal­ták, s Egert kezdték lőni. Május második felében a fi­atal Vörös Hadsereg azonban megkezdte az előrenyomu­lást A támadás eredményes volt, a csehek súlyos vere­séggel vonultak vissza. Má­jus végén Egerben és az egész megyében nyugalom, béke volt. Júniusban gyer­meknapot szerveztünk. Öröm volt látni a gyermekek arcán a mosolyt, az elégedettségei. Erről az ünnepről a „He­ves megye a Tanácsköztársa­ság idején” című könyv a kö­vetkezőket írja: ..Másnap, vasárnap délután, kétszáz gyermeket ruháztak fel a Halaspiaci iskolában. Minden gyermek megkapta a maga fehér ruháját, amelyen a komraiin ötágú csillaga ékes­kedett. Majd megérkeztek a tanítók, tanítónők és a né­pi zenekar. A nevelők sorba állították a gyerekeket. Elin­dult a gyermekek hosszú so­ra, húzták az Interoacjor.á- lét, énekeltek, a kis kezek vörös zászlócskákat lengettek. A felvonulás a Kaszinó, Le­nin és Korona utcákon végig, a Népkertbe vette útját. A Népkertben a játékok meg­kezdése előtt Jackwert Ede kormányzótanácsi biztos mondott üdvözlő szavakat: Ezen a napon üdvözöllek benneteket, kis gyermekeim. Jelen pillanatba» megadtuk nektek már azt a szórako­zást, nevelést, fürdőt, nyara­lást és játékokat, amit ti ed­dig nem élveztetek. A jövő­ben azonban még fokozottab­ban gondoskodunk rólatok, s akkor nagyon boldogok lesz­tek. A mai napon tehát ezek a célok vezettek bennünket. Ezennel átadom nektek a kertet (volt Érsek-kert), játsszatok és mulassatok”. — Még mindig előttem van a vidám gyermekhad önfeledt újjongása, boldog zsivaja — folytatja Jackwert Ede. — Kimondhatatlan öröm volt nézni, ahogy játszottak, szórakoztak. Az évtizedek so­rán, amikor sokszor úgy ereztem, nem bírom már to­vább, amikor a keserűségből és szenvedésből számomra is jócskán jutott, mindig ezek a kedves pillanatok, az Eger­ben eltöltött munkás hétköz­napok jutottak eszembe. Ilyenkor valahogy könnyebb volt elviselni az élet megpró­báltatásait. A nehézségből, a gyötre­lemből sok jutott Jackwert Edének. A Tanácsköztársa­ság leverése után — bár Pestre menekül — a fehér­terror letartóztatta, majd. augusztus 17-én Egerbe vit­ték és ott két nappal később, az augusztus 19-ére virradó éjjel az egri vésztörvényszék, 9 társával együtt halálra ítélte. A kivégzést még az­nap, tehát augusztus 19-én, délután 5 órára ki is tűztek. A halálra ítéltek, köztük Jackwert Ede is, a siralom- háznak kinevezett íogházi református imaházban bor­zalmasan megkínozva, bilincs­be verve vártak utolsó út­jukra. A kivégzés azonban elmaradt, mert a román pa­rancsnokság „még” nem já­rult hozzá a halálos ítélethez. — Akkor, amikor erről ér­tesültem — mondja csöndes, megtört hangon Ede bácsi —, még nem sejtettem, hogy a kivégzés elhalasztása az éle­tet jelenti számomra. Két évig éltem az egri börtön ri­deg falai között, s a nap minden percében a halált vártam. Az alatt a két év alatt halálos Ítélettel a feje­_ -i.y.vv^lvu-lt.rjut_n.ri.~i.r.nn.r.rr rn.r r n •L^in*irr*i*ri‘i‘irni*v**^A*i*->****A***-*A***-‘-**’****,>****,*********,*A*,**'**'*viLit*****,**‘i**A*A****iW‘rin‘iririririnnriirr *n *i in.i---n ~ * njtnjt ( gmf)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom