Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-12 / 35. szám

A vállalati .gyarapodás alapja; a korszerűség, a já minőség ' A TERMEK MINŐSEGE a munka hatékonyságának és az életszínvonal alakulásé* nak egyik fontos tényezője. Egy termék élettartamának 10 százalékos növelése — ha* tását tekintve — hasonló arányú termelékenység-eme­léssel, illetve árszínvonal- csökkentéssel azonos értékű. Gazdaságilag még az Is kifi­zetődő, ha mondjuk a bér­költségek 10 százalékos növe­kedésével érik el az említett 10 százalékos élettartam hosszabbodásait. Sőt, a vevő is hajlandó megfizetni az ilyen minőséget javító több­letráfordítást. Példánkban 10 százalékkal kap „többet”, miközben a termék önkölt­sége, s ára legfeljebb fél-egy százalékkal növekedhet. Ma még gyakran az ez­zel ellentétes mínőségrontás- nak lehetünk tanúi. Ha a munkás — tegyük fel — „rá­ver”, s az előírt műszaki­technológiai gondosság rová­sára például 10 százalékkal termel többet, hasonló arány­ban növekszik a keresete. Ha ezt teszik gyári méretekben, növekszik a forgalom, a nye­reség, a vezetők prémiuma. Rövid távon tehát jól jár az egész kollektíva, noha a „la­zítással” nemcsak saját mun­kájukat devalválják, tanem egyúttal a felhasznált anya­gokat, berendezéseket is, le­értékelik. Hosszabb távon azonban mindez visszaüthet, Vagy úgy, hogy a minőség­rontás társadalmi méretek­ben a nagyobb keresetek tényleges vásárlóértékét csökkenti, vagy úgy, hogy a minőségrontó lelepleződik és elszigetelődik a vásárlók körében s termékei eladha­tatlanná válnak, A REFORM, a piac, a verseny szerepének növelésé­vel tulajdonképpen reálissá teszi ezt az utóbbi társadal­mi kontrollt Az ehhez szük­séges feltételek azonban nem alakulnak ki egyszerre. A piád egyensúly hiánya, a kí­nálatot meghaladó... .kereslet . ■ átmenetileg táplálhatja a minoségrontást Mert megve­szik a rosszat is, ha nincs más. Ezért fordulhat elő, hogy több mint egy esztendővel a reform bevezetése után vál­tozatlanok a panaszok a ci­pők minőségére, sőt, új kele­tű jogos kifogások is érnek bizonyos bútorokat textilfé­léket. A fogyasztó abszolút védettségét minden minősé­gi panasz megszüntetését persze az új mechanizmustól később sem várhatjuk. Az viszont kétségtelen/ hogy a munka hatékonyságának, s ezen belül a minőség javí­tásának, a termék tartósságá­nak komplex értékelésére a rugalmas árrendszer, a tár­gyilagos fogyasztói elisme­rés, vagy bírálat alkalma­sabb, mint a szinte kizáró­lag mennyiségi feladatokra szorítkozó egyszeri tervutasí­tás, Bizonyos eredményekkel, a minőség érzékelhető javulá­sával elsősorban ott találkoz­hatunk, ahol már jóval a re­form bevezetése előtt felis­merték mindezek szerepét, fontosságát így például a hazai háztartási hűtőszekré­nyek a kivitelt, a műszaki megoldást, az üzembiztonsá­got tekintve egyaránt áll­ják a versenyt az importtal, A Lehel család nyolc tagja kapható, s így minden vásár­ló talál köztük igényének, anyagi helyzetének megfele­lőt Nem véletlen, hogy a hűtő­szekrények garanciális ide­jét az elsők között emelték fel két évre. De az sem vé­letlen, hogy tavaly óta ax olaj kályhákat, a televízió-, a rádiókészülékeket, a villa­mos háztartási berendezése­ket Is kétéves garanciával árusítják, A garanciális Idők soroza­tos emelése nem volt vállala­ti szempontból költséges és kockázatos vállalkozás, mivel hatásos intézkedések történ­tek a minőség javítására, az üzembiztonság, az élettartam fokozására. A vevők bizal­mát és a gyártók felelőssé­gét ez az intézkedés mégis nagymértékben növelte. A MINŐSÉG JAVÍTÁSA összetett műszaki fejlesztési, szervezési, anyagi ösztönzé­si és szemléletformálási fel­adat. Egy-egy termék előál­lításában a munkások és a műszakiak .. ezrei. vesznek részt (az anyagok, az alkatré­szek gyártóit is összeszám­lálva). S néha a legkisebb csoport, vagy esetleg egyet­len ember felelőtlensége, hi­bája lerontja az egész kol­lektíva munkájának hatásfo­kát A feladat bonyolultságának megfelelően helyes, ha min­den vállalat kialakítja a ma­ga bosszú távú, minőséggel kapcsolatos politikáját. Aho­gyan például a Csepel Autó­gyárban elhatározták, hogy a tehergépkocsikat — vala­mennyi fődarabjukat — al­kalmassá teszik kétszázezer kilométer lefutására. (Jelen­leg a tehergépkocsinak van olyan fődarabja, amely csu­pán 40—60 ezer kilométeres teljesítményre képes.) Ez a nagy vállalkozás több koo- perációs partnert is érint s új feladatokat ró az autó­gyár minden részlegére, dol­gozójára. A befektetés — bár­mennyi munkát, anyagi ál­dozatot is igényel — kama­tostól megtérül. Hiszen a 200 ezer kilométer lefutására al­kalmas Csepel tehergépko­csik már minden szempont­ból versenyképesek lesznek itthon és külföldön. HASONLÓ ÁTFOGÓ Jel­legű minőségfejlesztő prog­ram kidolgozására van szük­ség minden vállalatnál, de különösen azokban az ágaza­tokban, ahol ma még sok a jogos minőségi panasz és ki­fogás. A textil- és ruházati iparban ezt most már a pia­ci viszonyok is sürgetően megkövetelik. Sok könnyű­ipari üzem küzd az idén ér­tékesítési gondokkal, s ez ar­ra kényszeríti őket, hogy jobban figyeljenek a fogyasz­tói igényekre. A gondos, lel­kiismeretes munkától, a kor­szerűségtől függ mindinkább a vállalatok léte, megélheté­se. S ez a gazdasági kényszer az óhajnál is, a parancsnál is hatásosabb hajtóerő. Kovács József Helyet kérnek as Életben Egyetem vagy esztergapad? □ A szőlők csak statisztálnak □ tTfra valóra már van egy szakmájuk Hová? Merre? Milyen ter­vekkel, elképzelésekkel, vá­gyakkal készülnek búcsút venni az iskolától, s nekivág­ni a nagy útnak, helyet kérni az Életben? A kérdésekre négy érettségi előtt álló fia­talembertől kértünk választ Valamennyien az egri Dobó István Gimnázium és Szak- középiskola végzős tanulói. FARKAS LÁSZLÓ a tófa­lusi általános iskolából került a Dobóba, s az erdészeti ta­gozatot választotta... — Tervem ma is ugyanaz, «mi négy évvel ezelőtt volt: a soproni erdészeti egyetemen szeretném tanulmányaimat folytatni. — És ha nem sikerül az egyetemre bejutni? — Egy év múlva még egy­szer rajthoz állok. — És ha akkor sem? — Utravalóra már van egy szakmám. Elmegyek az erdé­szethez dolgozni. Aztán majd estin vagy levelezőn próbál­kozom. Szeretnék továbbta­nulni, de akkor sem történ5 k semmi különös, ha dolgoz­nom kell. — A szülők álláspontja? — Nem szólnak bele. Rám bízták. Én reálisan számolga­tom esélyeimet Félévkor 4,4 volt a bizonyítványom. Ha az érettségi jobban sikerül, sze­rintem lesz esélyem' Sopron­ban is. Ha mégsem, akkor másnap már jelentkezem is Megjelent a HemzetkSzi Szemle februári száma Közli egyebek közt a Novoje VremJa szovjet külpoliti­kai hetilapból D. Volszkij Peking Washington című írását. A kínai külügyminisztérium sajtóosztálya referensének no­vember 26-i nyilatkozatát kommentálja. Milyen okok játszot­tak közre a dokumentum kiadásában, s milyen hatása van a nemzetközi események alakulásában. Wolfgang Kubiczek ckke az Egyesült Államok laoszi „különleges háborújáról” szól. A különleges háborút a viet­nami nép elleni amerikai agresszióval, a kambodzsai király­ság területi integritása elleni provokációkkal, a Thaiföldén folyó nemzeti felszabadító mozgalom elleni harccal összefüg­gésben tárgyalja Egyéb cikkek! G. Szmimov: A szocialista humanizmus (Pravda), Bács­kai Tamás: A valutaválság és az NSZK, Jack Woddis: Ka tonai puccsok Afrikában, (Marxism Today), V. Repnvickii: A haditechnikai integráció az „atlanti eszme” szolgálatában I (Mezsdunarodnaja Zsizny), Kiürítjük Okinavát? (US News 1 és World Report). Apák napja volt. Ka­bátom felső zsebében tzivmelegUöen lapult a fizetési boríték. Éppen hazafelé indultam„ amikor hirtelen elém toppant Kemény, más néven Könyvkukác, ét rám kiáltott: — Na, megyünk az antikváriumba? I Könyvkukacról tud­ni kell, hogy megrög­zött könyvvásárló. Minden pénzét köny­vekre költi. Rongyos az inge, a kabátújja, a nadrágjának fényes és átlátszó az ülepe, de 6 mit sem törődik ezek­kel a dolgokkal. A sze­me karikás a sok ol­vasástól a bőre sárga, mint a régi könyvek lapjai. Már elvonókúrán is volt, ahol Beniczky- né Bajza Lenkét és Földi Mihályt olvas­tattak vele, de nem ér­tek el semmi ered­ményt.' Fél évig szoli­dan élt, csak rumot ivott, aztán ismét el­kapta a régi szenve­dély. — Nem megyek. Könyvkukac! — mond­tam büszkén és határo­zottan. — Hiába is csa­logatsz, nem megyek könyvet venni. Oda­haza vár a feleségem, és várnak a gyerme­keim. Nem megyek és punktum. Üj életet kezdtem • •• — Na, ne izéljl — lö­kött oldalra Könyvku­kac. — Csak «M Szenvedély sutát, az én egészsé­gemre. Ma van a szü­letésnapom. Fizetem. A vendégem vagy!, — A múlt héten is születésnapod volt. Mondom, hogy nem megyek, és ha én egy­szer azt mondom, hogy nem megyek... Aztán mégis elmen­tem vele, de mielőtt beléptünk volna a bolt­ba, felemeltem intő szavamat: — Csak egy brosú­rát! Barátom bólogatott, és esküre emelte a ke­zét Amikor átléptem a küszöböt, megfogadtam magamban, hogy utol­jára jövők ide, ez tu­lajdonképpen egy bú- csúlátogatás.' Ezentúl még a tájékára sem jö­vök az antikvárium­nak. Az üzlet, mint minden fizetésnapon, tele volt Züllött csend fogadott, csak a köny­vek lapjai zizegtek. A haverok, a törzsven­dégek felemelték a fe­jüket a könyvekből, és halkan köszöntöttek; de szép számmal akad­tak olyanok is, akik már annyira mámoro­sak voltak, hogy meg sem ismertek. Zava­ros tekintettel bámul­tak rám a szemüvegek mögül, és aztán gyor­san visszadugták fejü­ket a könyvekbe. Ba­rátom lázasan turkál­ni kezdett a könyvek­kel teli ládában, és teljesen elfeledkezett rólam. Én meg tétova léptekkel odamentem az egyik polchoz, és találomra kihúztam egy könyvet Szeren­csém volt, épp azt a könyvet kerestem már hetek óta. Szomjasan, mohón belelapoztam, aztán lehunyt szemmel megszagoltam. Kelle­mes doh szaga volt. Éreztem, hogy az agyam lassan elbódul, a szívem pedig könnyű lesz, mint a pille. — Ezt megveszem.„ — motyogtam, de az­tán megnéztem az árát, és rögtön kijózanod­tam. Szokatlanul visz- szatettem a könyvet a helyére, és magabiztos léptekkel, nyílegyene­sen megindultam az aj­tó felé. Könyvkukac utánam szaladt. — Hová mész? — suttogta. Mindkét keze tele volt könyvekkel, és a szeme keresztbe állt a gyönyörűségtől. Gúnyosan mosolygott, poros orrát közel dug­ta ni arcomhoz, és megvető hangon azt kérdezte: — Megyünk haza a mamához? rr Opera M Isi — Míg könyörögtem. — nem késő!.-. — Te csak ne félts engem! — mondta dur­va, rekedt hangon. — Te mehetsz, ahova akarsz. Én maradok. Én nem félek a felesé­gemtől. Én nem szá­molok el minden fillér­rel, mint te. Én nem sétálok cilinderben az ágy alatt, mint te. De ha akarsz, csak menj, senki sem tartóztat. Juszt se mentem. Majd én megmutatom a haveroknak, gondol­tam, hogy nem félek én senkitől és semmi­től. Visszamentem a könyvespolchoz.Könyv- kukac utánam jött, és most már barátságosan azt sugdosta a fülem­be: — Csak egy-két könyvecskét veszünk. Bizisten. Aztán, aló mars haza! Bizisten! Félóra múlva már nyolc könyv hevert előttem, és megbújva egy hűvös, pókhálós sa­rokban, a régi stép időket emlegettük Könyvkukaccal, ami­kor az egyik antikvá­riumból mentünk a másikba, amikor az egész fizetésünket el- lumpoltuk egy teljes sorozat Pallas lexikon­ra, vagy egy ritka, eL só kiadásé könyvre. Könyvkukac még azt is felelevenítette, meg­hatottságtól remegő hangon, amikor egy közös barátunktól el­loptuk a százköletes 'Jókait. Záróráig marad­tunk. A jó öreg antik­várius többször is fel­szólított minket, hogy távozzunk, be akarja zárni a boltot, de mi még mindig a könyvek között bóklásztunk, és válaszképpen elénekel­tük a „Nem, nem, nem, nem megyünk mi innen cl..." című dalt, természetesen piano, a helyhez illően. Az üzlet előtt csókkal búcsúztam el Könyv­kukactól, aki állan­dóan testvérkémnek nevezett, és könyvekkel megrakodva, jóked­vűen elindultam haza­felé. A feleségem már várt. — Szabad tudnom, hol voltál? Ez a néhány szó hi­deg zuhanyként hatott rám. Először csak he­begi em-ha bogtam. majd így mentegetőz­tem: ■— Az úgy volt anyu­kám, hogy az a marha, könyvbolond Kemény, tudod, a Könyvkukac, becsalt az antikvá­riumba egy brosúrát venni... Mikas György munkára. Diploma nélkül is el tudom képzelni életemet Elvégre egy ember értékét ma m£r nem az dönti el, hogy milyen az iskolai végzettsége. ANTAL ANDRÁS a IV. D-be jár, s az esztergályos ta­gozaton érettségizik. — A három lehetőség közül az egyiknek be kell jönnie. A miskolci műszaki egyetemre jelentkezem. Ha nem sikerül, három évre kimegyek az NDK-ba. De ha ez sem men­ne, akkor még mindig ott van az esztergapad. Én szere­tem a gépeket, egy jó gyárban, üzemben is megtalálom szá­mításomat. — A három közül a szülők melyiket szeretnék jobban? — Komolyan mondom, hogy nem szóltak bele. Én jobban ismerem képességei­met és a lehetőségeket. A fél­évet 4,2-vel zártam. Ha azt nézem, hogy én egy komlói általános iskolából kerültem ide, akkor ez nem rossz ered­mény. De az már egyáltalán nem biztos, hogy ilyen ered­ménnyel bejuthatok az egye­temre. Mindent elkövetek, hogy sikerüljön, de ha eluta­sítanak, ekkor sem esek két­ségbe. Olvasom az újságokat, az üzemek százával keresik az esztergályosokkat. Nem fé­lek, hogy munka nélkül ma­radok. 4 TÖZSÉR GYULA nagy v is - nyói. A kecskeméti Felsőfokú Gépipari Tchnikumba jelent­kezett... — Szerintem, aki ma tanui- ni akar, az tanulhat Is. Ha nem nappalin, akkor estül, vagy levelezőn. Az élet ma id eldönti. Ha nem vesznek fal, a nyáron már keresni fogok. Az érettségi mellé szakmái *s kapok, igy elölről már sem­miképp sem kell kezdeni. A jó szakembert mindenütt megbecsülik. — A szülők is így gondol­ják? — Természetesen. Elvégre egy csapatban focizunk... Nincs értelme a kártya­várak építésének. Nem éppen a legjobb tanulók közé tar­tozom, de azért úgy érzem, hogy egy felsőfokú techniku­mot el tudnék végezni... A hevesi MOLNÄR LÁSZ­LÓ jövőre is egri szeretne maradni. Aztán még három évig... — A főiskolára jelentkez­tem matematika-műszaki szakra. — Milyen volt a félévi bi­zonyítvány? — 3,7, sajnos, nem a leg­jobb. De a felvételi tárgyak­ból ötösöm van. — Nagyon sok esztergályos többet keres a pedagógusok­nál. — Elhiszem, de hivatás is van a világon. — És ha majd a felvételin, „nem” lesz a válasz? — Nem dől össze a világ. Irány az egri gépállomás. Egy esztergapad nekem is jut. HELYEZKEDÉS az Élet­ben. Nehéz ügy. De át kell es­ni rajta. Van, amikor több­ször is. Majd az évek Bizo­nyítják, kinek kinek hogyan sikerült... —koós— Csendes harc — tejjel Amolyan egészségügyi, táplálkozástani eszmefutta­tással, bizonyos összehasonlí­tásokkal indult a beszélgeté- . sunk a napokban Herczegh Gábor üzemvezetővel, Gyön­gyösön. Meglehetősen lehan- goltan említette, hogy a köz­ismerten kalória- és vitamin­dús tejből a fejlettebb álla­mokban egy-egy lakos 200—• 300 litert Is fogyaszt évente, addig idehaza, a salgótarjáni, hatvani, Mátra vidéki, hevesi, s részben az egri térséget ma­gába foglaló körzet kilencven helységében még mindig csak 84 liternél tartanak... S kissé furcsa az is, hogy pél­dául sajtból a szolnokinak nyolcvan, a kecskemétinek pedig csupán ötven százalé­ka kel el a tgyőn yösi borvidéken. Gondolhatnánk ezek után, hogy a Budapest és Vidéke Tejipari Vállalat üzemének száznál valamivel több dol­gozója meglehetősen ráérő­sen töltheti műszakjait. Erről azonban szó sincs, mivel el­foglaltság — az említettek mellett is bőven akad nap nap után a telepen. Elegendő ennél csupán Gyöngyös és a közvetlen üdülőkörzet napi 80 hektoliter, vagy akár a fa­lusi viszonylatban említésre méltó ecsédi 4,7, meg a kará- csondi 5,5 hektónyi tej fel­dolgozására, kiszállítására gondolni — nem is szólva a félszáznál több felvevőhely­ről, ahonnan évről évre ösz- sze is kell gyűjteni a mintegy 12 millió literes mennyiséget a palackos, kannás áruhoz, tejfölhöz, túróhoz, vajhoz. Röviden: a gyöngyösi tej­üzemben sincs idejük unat­kozni az embereknek. Ugyan­csak iparkodtak az elmúlt esztendőben is. amelynek di­cséretes eredményeiről — be- szédesv számadatok, figyelem­re méltó feljegyzések valla­nak most Herczegh Gábor irodájában. A tavalyi csaknem 69 mil­lió forintos értékesítés so­rán minőségi kötbér nélkül gondoskodtak a kereskedelmi partnerek összesen 460 áru­dájáról. Feladataikat szinte kivétel nélkül túlteljesítet­ték, új termékekkel — kö­zöttük a gyöngyösi speciali­tásnál! számító füstölt, Illet­ve tormás krémsajttal — lép­tek piacra, legújabban pedig a Túró Rudi elnevezésű csemegével ismer­tették meg a környékbeli fo­gyasztókat is. Tovább javították üzleti kapcsolataikat: hét és lél va- . gonnál nagyobb mennyiségű takarmány-tejporral segítet­ték a borjúnevelő gazdaságo­kat, egyes helyek állatveaztő­ségei miatt eltekintettek fl szállítási kötbérektől ■—* a kinn a kereskedelemben, a falusi boltoknál 1970-ig elő­legezett hűtőszekrényeket he­lyeztek el a jobb tartósí­tásért, a tejtermékek minősé­gének megőrzéséért Január elsejétől huszon­öt év után az első, Igazán nagy jelentőségű lépésként — új visszárurendet vezettek be a tejipar és a kereskede­lem között a lakosság még jobb ellátásáért Ezután ér­tékcsökkenés nélkül vissza­veszik az el nem adott, a sza­vatossági határidőn túl i* minőségileg még megfelelő termékeket, hogy az üzletek­ben még pár órára, napra sem keletkezzenek felesleges készletek, s a fogyasztók min­dig friss áruhoz jussanak. Csendes, alig észrevehető harc ez a biztos piacért 1— s nem utolsósorban a tej, a tej­termékek megkedveltetésé- ért, az emberek egészségéért Tudják az üzemben vala­mennyien, hogy a régi bor­vidéken nem könnyű az elő­rehaladás — de „hadi állásai­kat” véletlenül sem adják fel. Üj ötletekkel, friss erő­vel iparkodnak szüntelenül. Tikkasztó melegben és téli hófúvásban is úgy akarják, hogy a tejeskocsik célba ér­jenek. (Gy. Gy.) 7369. február lfc. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom