Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-11 / 34. szám
tn&r Utasítás, keret, kiutalás, kijelölés, átprofilozás, ju tatás stb. — jól ismert kifejezések; valamennyi a gazdaságirányítás direkt vagyis tervutasításokon alapuló rendszerének kifejezési fegyvertárából való. Nem is egyszerűen kifejezések, hanem objektív viszonyokat tükröző kategóriák, amelyek a gazdasági viszo- nyak meghatározott rendszerét tükrözik, közvetítik, fejezik ki. Ha az objektív viszonyok változnak — szükségszerűen megváltoznak az új viszonyokat kifejező kategóriák is. Szocialista piac, hitel, kamat, nyereség, kockázat, kereslet, kínálat, állami preferencia *tb. — * többi között ezek az új gazdaságirányítási rendszert kifejező kategóriák, amelyek a gazdaságirányítás indirekt módszereivel függnek össze. Az „új fegyverzet-’ e-redmé-' nyes forgatása érdekében mindenekelőtt meg kell ismerkedni az új kategóriáik tartalmával, azokkal az objektív viszonyokkal, melyeknek kifejezői. Egyre gyakrabban hallunk például arról, hogy a vezetők vonakodnak kockázatot viselni, hogy az ipar a kockázatot igyekszik a kereskedelemre hárítani és viszont. Egyesek a kockázatot elmarasztaló értelemben használják és úgy vélik, az a jó vezető, aki kockázatmentesen „csinál üzletet”. A kockázat a gazdasági döntésekben mindig jelen van, akár tudomásul vesszük, akár nem. Természetesen egy rutinszerűen hozott termelési döntés — amely már sok év tapasztalatán támaszkodhat — kevesebb bizonytalansági elemet, következésképpen kisebb kockázatot tartalmaz, mint egy új termék gyárátásának elhatározása. Utóbbi esetben a bizonytalanság — a kockázat — meglehetősen kézenfekvő, de még a rutinszerű döntés esetében is előfordulhat, hogy a piacon nem talál vevőre a gyártott mennyiség stb. A kockázat és a bizonytalanság összetartozó kategóriák, de mégsem azonosíthatók. A kockázat ugyanis mérhető, kalkulálható bizonytalanság és valamilyen cél vagy eredmény elérésének ismeretes valószínűségére, utal. Kockázatról tehát akkor beszélünk, amikor elegendő tapasztalat vagy tényanyag (pl. statisztikai adatok) áll rendelkezésre a döntéshez. Az a vezető, aki mindenáron „kockázatmentesen” kíván dolgozni, eleve konzerválja a meglévő gyártmány- szerkezetet és árukínálatot. Emiatt viszont ellentétes következménnyel — nagyfokú bizonytalansággal — kell majd szembenéznie. A kockázatok elöl kitérni igyekvő vezető ugyanis rendszerint olyan helyzetbe hozza vállalatát, hogy annak — éppen a termékválaszték stb. konzerválása következtében — piaci helyzete, hitelképessége megrendül. A vállalkozás lényege éppen a kockázatvállalás. * Ez magyarázza, hogy a nagyobb kockázatviselési képesség, vagyis a kezdeményező, dinamikus vezetői döntések nagyobb gazdasági eredménynyel párosulnak. A kockázatviselésben fontos szerepe van a tervezésnek. Erre annál is inkább fel kell hívni a figyelmet, mert gyakran hallható, hogy a tervezés a kockázat kizárásának eszköze. Ez tévedés. Tervezésre azért van szükség, mert a jövőt — annak részleteit — nem, vagy nem elég pontosan ismerjük. A tervezés tehát fontos eszköz a vezető kezében, hogy felkészülhessen az alternatív helyzetekben való döntésre, vagyis arra* hogy tudatosan viselhessen kisebb vagy nagyobb kockázatot. Az h vállalat, amely nem folytat következetes tervező munkát, előbb-utóbb nagyfokú bizonytalansággal néz szembe. Ezzel szemben a megalapozott tervezés nagyobb kockázatok tudatos vállalását is lehetővé teszi, vagyis a vállalat dinamikusan fejlődhet A tervezésnek abban is fontos szerepe van, hogy a vezető reális kockázatokat vállaljon: a tervezés révén megvonható a határ a még vállalható reális kockazát és a hazardírozó' között A tervezés és a kockázat- viselés közötti kapcsolat abban is kifejezésre jut, hogy a döntések kockázattartalma különböző. Ezért indokolt és szükségszerű, hogy a vállalatok terv-variánsokat készítsenek, amelyek a választható döntési lehetőségek kockázattartalma szempontjából is különböznek egymástól. A gazdasági reform — mint ismeretes — mindannak a kockázatnak egy részét, amelyet korábban a társadalom viselt, a szocialista vállalatokra és azok vezetőire hárítja. A reform első évének tapasztalatai hoztak is kezdeti eredményeket e téren. Egyes vállalatok, szövetkezetek új vállalkozási formákat alakítottak ki, bővítették árukínálataikat, mesz- szemenő fejlesztési elgondolásokat dolgoztak ki. Ám a kockázatviselés még nem vált a vezetői magatartás szerves részévé. Ennek részben az az oka, hogy a reform kedvező körülményeket teremtett: 1968-ban még különösebb erőfeszítések és kockázatvállalás nélkül is nagy nyereségekre lehetett szert tenni. Ezért ésszerű, hogy 1969-ben az állam — a reform szellemében — fokozza a vállalatokra nehezedő gazdasági nyomást; ezért csökken az állami visz- szatérítések összege, a készletnövekedést vállalati forrásból kell finanszírozni, emelni kell a beruházási „pénz” árát, stb. A nyereség- szerzés feltételei tehát mindenképpen nehezebbekké válnak. Feltehető, hogy ezek a keményebb feltételek serkentőleg hatnak a gyártmánystruktúra célszerű átalakítására, a keresletnek jobb m megfelelő kínálat kialakítására és a messze néző vállalati politika megalapozására. V. Gy. Mai kérdésünk Megvárják, míg lejár?... ' A verpeléti Dózsa Tsz szerelői hat közkifolyó kút építését, illetve szerelését vállalták, s végezték el Eger- bocson. Ezt a munkát még az elmúlt esztendő decemberében befejezték, s a kutak két hétig valóban nagyszerűen adták a vizet. De csak két hétig... S ezután újra vízhiánnyal küzd a község, baj van a kutakkal. A verpeléti brigád egyéves garanciát vállalt végzett munkájáért, így kötelessége lenne utánajárni, mi az oka a kutak rossz működésének, és sürgősen megjavítani azokat. Ám hiába a levelek, a telefonálások még a mai napig sem érkeztek meg a szerelők. Így aztán velünk együtt azt kérdezik íz eger- bocsiak, hogy vajon mit is jelent az egyéves garancia? Azt, hogy megvárják, amíg lejár, s csalt azután néznek el a községbe — jó pénzért... k. gr. Dollárra! kereskednek A Finomszerelvénygyár át!)a a versenyt Nem üzérkedésről van szó. Ellenkezőleg, a Külkereskedelmi Minisztérium nyilvános pályázattal hirdette meg a versenyt. Arra hívták fel a vállalatok figyelmét, hogy ha 1968-hoz képes a következő években növelni tudják exportokból származó dollár- bevételüket, akkor adóvisz- szatérítés címén jelentős ösz- szeghez juthatnak. A pályázat meghirdetése után a Finomszerelvénygyár vezetői részletes számításokat végeztek. Elemezték az 1968. évi eredményeket, felülvizsgálták a piackutatási jelentéseket és a gyár termelési lehetőségeit. Milyen termékekből tudnának még több és még jobb minőségű nyugati exportot lebonyolítani? A svéd MECMAN-céggel kötött hosszú távú szerződés eredményei már az első év után biztatóak. Az olaj-úszóház is korszerű, a minőség kifogástalan, tehát MEC- MAN-elemeket és olaj-úszóházakat az előző évinél na* gyobb mennyiségben tudnak dollárért értékesíteni. A Fi* nomszereivénygyár ajánlató* tett, hogy nyugati exportját már 1969-ben 530 ezer dollárral növeli és ezt 1975-ig tovább fokozza. Több nagy vállalat versenyajánlatot tett. A zsűri kedvezően fogadta a Finomszerelvénygyár ajánlatát. Értesülésünk szerint liamaro- san sor kerül a szerződés aláírására. Mire fórdítható a dollár ellenértékű exportnövelés után juttatott jelentős ösz- szeg? A fejlesztési alapba és a részesedési alap növelésére. Az anyagi ösztönzésnek ez az új fajtája mindenképpen kedvező, mert a fizetési mérleg javítása népgazdasági érdek, másrészt a vállalat sürgős műszaki fejlesztési feladatokat oldhat meg és a részesedési alap növelésével jól járnak a dolgozók, már 1969. évi részesedésüket alapozzák meg. Hi jutott közös asztalra , Gyöngyösön? MIND A NÉGY gyöngyösi termelőszövetkezet megtart tóttá már zárszámadó közgyűlését. A beszámolókból az is kiderült, milyen eredményesen dolgoztak tavaly a tsz-gazdák, hogyan sikerült az időjárás okozta károkat pótolni. A számok szerinti összkép kellemes. Az Űj Életben a garantált munkadíjazás megfelelt a korábbi év jövedelmének összegével. A tagok tehát nem panaszkodhatnak; Szövetkezeti kli'dillgvíílés Csányban, Lőrinciben és Domoszlén » A hét végén megkezdődtek a megye fogyasztási és takarékszövetkezeteiben az év végi küldöttgyűlések. Szombaton Csányban 75 küldött részvételével tartották meg a megye első fmsz-i küldöttgyűlését. v A megjelenteket Zőlei János igazgatósági elnök tájékoztatta az 1968. évi eredményekről. Elmondotta, hogy a szövetkezet kereskedelmi és vendéglátóipari forgalma megközelítette a 13 millió forintot. Felvásároltak és értékesítettek 43 vagon zöldségfélét, 230 ezer tojást, 34 mázsa baromfit és más vegyes cikkeket. A lakosság jobb ellátása érdekében 207 sertést hizlaltak és értékesítettek. Beruházásokra, felújításokra mintegy 140 ezer forintot fordítottak. A jó gazdálkodás eredményeként a megye egyik legkisebb szövetkezetében 689 ezer forint nyereséget értek el. Vasárnap Lőrinciben; a községi kultúrotthonban gyűltek össze Lőrinci, Nagy- kökényes és Heréd község fmsz-i küldöttei, hogy meghallgassák Nagy Gyula elnök beszámolóját a három községet érintő körzeti szövetkezet munkájáról. A szövetkezet l^en sokat fejlődött az elmúlt évben. A lakosság megelégedésére megkezdték Lőrinciben az új bisztró építését, Petőfibányán pedig tejboltot és zöldség-elárusító helyet létesítettek. Heréden átalakították a presszót, Nagykökényesen a klubhelyiségben büfét nyitottak, Lőrinci új zöldségboltot kapott A beruházások mellett jelentősen fejlődött a község áruellátása Is. A bolti és vendéglátóipari forgalmuk tavaly több mint 39 millió forint volt. Az év során felvásároltak 763 mázsa zöldséget, több mint 400 mázsa gyümölcsöt, 152 ezer tojást és más ruféleségeket. A szövetkezet 1968. évi munkája során elérte az-1 millió 771 ezer forint nyereséget, amelynek felosztását a küldöttgyűlésen végezték el. A nyereségből a szövetkezeti tagoknak mintegy 104 ezer forintot fizetnek ki a vásárlások arányában. Ugyancsak vasárnap került sor a küldöttgyűlésre Do- inoszlón, a takarékszövetkezetben. A gyűlésen mintegy 90 küldött vett részt. Likker István elnök számolt be a falusi bank múlt évi eredményeiről. A domoszlói takarékszövetkezet a megye egyik legnagyobb szövetkezete: betétállománya elérte a 20 millió forintot. Sz. L. — Jaj, szent Isten, elesett! — sikoltott fel nejem, s meg vagyok győződve, hogy sok más nej és férj is, amikor Almássy Zsuzsa először esett hasra a képernyőn. Illetőleg a jégen. Illetőleg a képernyő jegén. — Miután síkos a jég, miután azért jég a jég, hogy síkos legyen, ez könnyen elő- patduihaí — mondtam bölcsen, s a megjegyzésemmel osztatlan undort arattam szűk családi körömben. De néztük tovább a képernyőt, a jeget és Al- mássyt, aki a következő pillanatban ismét hasra esett. — Ez borzasztó! — állapította meg környezetem, mire én azonnal megjegyeztem: — Még egyet fog esni, úgy éljek én! — Meg vagy őrülve? Hogy lehetsz ilyen! — sikoltott már a feleségem és olyan megjegyzést tett a sikoly után, hogy egy undorító, a magyar nemzeti színeket nem becsülő, cinikusan gúnyos és lélektelen fráter vagyok. Be sem fejezte jellemem fogyatékosságainak ecsetelését, amikor Almássy, szegény, megint akkorát esett, hogy odább csúszott a televízióm, s a földszintről, ahol nincs tévé, felkopogtak. hogy ne dorbézoljak már annyit. — Ez nem igaz... Ez nem lehet igaz! — sápadt el a feleségem és családom többi tagja is, s azonnal, a képernyőn keresztül. vizsgálni kezdték a jeget, nincs-e valami szándékosság a magyar kislány háromszoros zuhanásában, — Honnan tudtad te, hogy háromszor esik majd? — kérdezte végül is a nejem, miután semmi olyan jelet nem fedezett fel a jégen, amely arra engedett volna következtetni, hogy egy darabot direkt felszedtek Almássy korcsolyája előtt. — Honnan tudtam... honnan? Az elsőnél még én is azt hittem, hogy a véletlen, a pech műve az egész — kezdtem fejtegetni álláspontomat. — Egyszer mindenkivel megesik, hogy elesik. A második esésnél azonban már gyanút fogtam és töpregeni kezdtem. Ez az Almássy Zsuzsa, bár angol edzővel és angol jégen készül, de magyar kislány ez a korcsolyája hegyéig. A magyar korcsolyája hegyéig. Magyar kislány, magyar korcsolyában és magyar ruhában elesik nekem kétszer a nyugatnémet jégen, ez nem lehet a véletlen müve. \ Ez benne lehet a programjában. Ez el fog esni még egyszer, mert magyar lány, magyar ruhában tudja, hogy három a magyar igazság. S látod. Szívem — fordultam ámuló feleségemhez —, mire ezt végiggondoltam és kimondtam, már zutty, zuhant is, mint a pinty, bár a hasonlat nem egészen jó, hiszen korcsolyázó pintyet, legalábbis én, még nem láttam. De azt se láttad, hogy még egyszer elesett volna. Pont háromszor esett csak. Mint a magyar igazság. — Es ráadás? — nézett rám a fiam kajánul, hogy most megfogott. — Semmi baj, az majd Colorado Springben lesz esedékes! válaszoltam fölényesen, bár legbelül, bevallom őszintén, abban bízom, hogy ott mégsem lesz ráadás. (egri) A Mátragyöngyében is tartani tudták a munkaegység értékét, ami 55 forintot és a 15 forintos prémiumot jelenti. Az természetes, hogy a prémium feltételhez kötött, tehát nem jár automatikusan mindenkinek. Csak azok kaphatták meg, akik az előírást teljesítették. Több mint négy forinttal jutott több a Dimitrovban egy munkaegységre most, mint egy évvel korábban. Ha az egy napi jövedelem összegét vesszük elő, ami azt mutatja meg, mit lehet elérni egyetlen munkában töltött napon, az is nagyon kedvező. Bár az egyes tsz-ek között elég nagy az eltérés, még- sincs miért szégyenkezniük a közösgazdaságoknak. Még a Dimitrov Tsz-ben sem, ahol ugyan a négy tsz közül a legalacsonyabb a kereset, de mégis mégnövekedelt az előző évhez viszonyítva. Ezt a növekedést pedig nem mindegyik tsz tudja felmutatni. Ehhez még azt is hozzátehetjük, hogy éppen ez a tsz bajlódott a legtöbb nehézséggel jó néhány éven keresztül. Mégis, évről évre erősödött, amióta az elnök-változások „kora” megszűnt náluk. Erre a tényre feltétlenül érdemes rámutatni. ALTALÄBAN fejlődés mutatkozik a termelőszövetkezetekben az egy dolgozó tagra jutó részesedés mértékében is. A legtöbb a Hazafias Népfront Tsz-ben, ahol több mint 22 500 forint, de mintegy ötszáz forinttal növekedett a Dimitrovnál is .a korábbihoz képest. A legnagyobb a növekedés az Üj Életnél, ahol nagyjából ötezer főrintnak felel meg, de a Hazafias Népfront Tsz Négyezer forintos többlete is figyelemre méltó. önmagukban ezek a számok nagyon mutatósak. Más kérdés az, hogy az aszályos év miatt mennyire csökkent a munkaegység felhasználása, milyen mértékben hatott ki ez az átlag emelkedésére, Erre is gondolnunk kell. Még egyetlen egy összehasonlítást végezzünk el a négy tsz-nél. Vizsgáljuk meg az egy : -ántóegységre eső bruttó jövedelmet. Érdekes, fogy mindenütt csökkent. Néhány forinttal csupán a Dimitrov Tsz-nél, száz forintokkal a többinél. Vajon mi lehet ennek az oka? Az általánosan hangoztatott érvelés szerint az új telepítésű szőlők termőre fordulása adja a kérdés magyarázatát. Mert korábban, amíg az új szőlők nem hoztak termést, egy szántóegységgel számolták ezeknek a holdjait. Miután az első szüretet megtartották az új szőlőkben, azonnal többszörösét kell venni a tényleges holdak számának. Ez így csakugyan igaz. Da az is igaz, hogy az első szüret előtt csupán statisztikai adat volt a szőlős terület, mert egyetlen forint bevételt sem hozott a gazdaságnak. Csak rontotta az átlagot. SAJNOS, NEM tudtunk utána járni, hogy a termőre forduló szőlőkből származó jövedelem mennyire befolyásolta a szántóegységre számított bruttó jövedelmet, mert ilyenféle elemzést at tsz-ek — a városi tanács szakigazgatási szerve szerint — nem végeztek, önkéntele* nül felvetődik a kérdés: nem volna érdemes tehát üzemgazdászt is foglalkoztatni a termelőszövetkezetekben? A* ötleten lehet vitatkozni. Mit mondhatunk összegzésül a gyöngyösi négy tss gazdálkodásáról? Először azt, tavaly sem vallottak szégyent. Eredményeik megfelelnek a korábbi szinteknek, azoknak a jó értelmű hagyományoknak, amelyek szerint a gyöngyösi szövetkezetek mindig nyugodtan oda- állhatták az ország nyilvánossá ga elé, nem kellett szégyenkezniük. De azt is világosan jelzik ezek az adatok, hogy a négy tsz között elég nagy az eltérés. Mások az adottságaik, különbözőek a földterületeik, ez igaz. De az eltérések miatt minden évben támadt még feszültség a különböző szövetkezethez tartozó gazdák között. Ha az együttműködés szorosabbá válna, ha létrejönne a gazdálkodási egység, nemcsak az indulatok csillapodnának le, hanem az adott lehetőségek jobb kihasználásával az eredmények is tovább fokozódhatnának. Ezért is merült fel aa utói bi hetekben a négy termelőszövetkezet egyesülésének gondolata Gyöngyösön. A JÖVÖ IRÁNTI felelősség — kétségtelenül — minden .felelős személyt a jobb megoldás keresésére ösztönöz, hiszen ma nem elég már a korábbi szintet tartani csupán, mert a fejlődés aa előbbre lépést követeli meg. Ha ennek az előbbre lépésnek egyik feltétele az erők összefogása, akkor erre kell törekedni. Nemcsak egyéni, hanem közös érdekeink is ezt kívánják. Ezt kívánja Gyöngyös tsz-gazdáinak a további jövője iránt érzett felelősség. G. Molnár V Hmmöi 1969. február 11., kedd A tervezés és kockázatvállalás
