Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-26 / 47. szám
Küldött less a kongresszuson Nemcsak szavazni megy... A közel jövőben Budapesten kerül megrendezésre a szocialista brigádvezetők II. országos kongresszusa. A tanácskozáson az Egri Finom- nomszerelvénygyár egyik követe Ádelsberger Adorján, a 26-os üzem hatszoros szocialista Komarov-brigád iának vezetője lesz. A „civilben" villanyszerelő csoportvezető nemcsak szavazni megy a kongresszusra, szót kér, véleményt mond majd a szocalis- ta brigádmozgalom jelenéről és jövőjéről is. A tanácskozásra tervezett felszólalás ugyan még nem került papírra, de körvonalaiban nár elkészült, összeállt kongresz- ezusi beszédje ... Bemutatjuk a Komarovot | — Mindenekelőtt számot j adok majd a gyárunkban fo- i lyó szocialista versenymoz- j galom tízéves történetéről, j fejlődéséről, eredményéről, j Aztán élve az alkalommal, j bemutatom az országos kül- j dőtteknek a Kömarov-bi igád i életét, munkáját is. ! — Előzetesnek néhány mondatot a Komarov-brigádról. — Szerénytelenség nélkül mondom: nagyon jó kollektíva. A hat szocialista brigád eím is a?t bizonyítja, hogy ígéreteinkről nem szoktunk megfeledkezni. Az elmúlt éves, több mint 50 ezer forint értékű vállalásunknak Is már december 1-re eleget tettünk. A szocalista módon élni jelszónak sem a vendéglői asztalok körül teszünk eleget Rendszeresen, kollekÖröm ürömmel | A recskiek községfeji esz- 1 tcsi tervében jelentős ösz- | szeggel szerepel a villamos- [ hálózat bővítése, felújítása, i hiszen a régi vezetékek már l nem képesek a fokozott igé- [ nyék kielégítéséhez elegen- i dő áramot szállítani, i. Az öröm azonban, amit a i lakosok a tervek ismeretéin ben éreznek, jókora keserűséggé változott a kivltele- | zés megkezdésekor. A köz- i ség két utcájában. — a * Vásártér és a Fürst Sándor utcákban — február 19-én | megszüntették az áram- ä szolgáltatást, és a hatodik napon még senki sem tu- I dott végleges választ adni ! az ott lakóknak, mikor lesz végre áramuk. Az eredeti terv szerint, az oszlopok cseréjét úgy hajtották volna végre, hogy felállítják az újakat, és csak akkor kapcsolják ki, legfeljebb egy napra az áramot, amikor az új vezetéket már kihúzták. Sajnos, nem ez történt. A két utca lakói napok óta villany nélkül vannak. A munkát meghosszabította az is, hogy pénteken délben a villanyszerelők abbahagyták a munkát, s mivel szabad szombatjuk következett, csak hétfőn láttak ismét hozzá- Így az említett két utcában hat nap óta nem tudják használni a háztartási gépeket, s este hat óra után már sötétben, vagy gyertyafénynél üldögélnek. Ha ilyen szervezéssel megy tovább a dolog, végül is az egész községben ürömmé változtatják az örömet... hiszen arra senki sem számított, bogy j egy-egy utcában a vezeték- í csere több napos kellemet- ? len áramszünettel jár majd. P A lakosok bosszankodáÍ sára az egyik villanyszerelő így válaszolt: Na és, ha [ egyáltalán nem volna ! áram?! Akkor a bosszúság is más lenne, hiszen az emberek végeredményben arra rendezkedtek be, hogy van áram. Még csak az első két utcánál tartanak. Jó lenne, ha a kivitelező vállalat dolgozói ezt az egyébként igen örvendetes munkát úgy végeznék, hogy kevesebb le- i gyen az embereknek oko- I mii bosszúság, t Z ' « tívan járni* színháziba, moziba, a gyárkapun kívül is jó barátságban vagyunk egymással. Erőnkhöz, lehetőségünkhöz mérten segítjük, patronáljuk az Egri Gyermekvárost. A legalacsonyabb iskolai végzettség a nyolc általános, brigádunkban hárman technikumba járnak. És talán még annyit: legutóbb is három *és fél liter vért adott brigádunk. Jól tudjuk, nem világrengető dolgok ezek, de magunktól, szívesen, örömmel csináljuk... Ne csak számokkal mérjék Tényként kell elfogadni: a tíz évvel ezelőtt életre hívott szocialista versenymozgalom ma már elválaszthatatlan részévé vált társadalmi életünknek. De tíz esztendő mégiscsak hosszú idő, ezért vajon nem szükséges-e bizonyos korrekció, tartalmi, formai változtatás a mozgalomban? — Én is aktuálisnak tartom a kérdést, mert ami tíz évvel ezelőtt jó, okos, hasznos volt, az nem biztos, hogy ma, holnap is az lesz. De magam is azoknak adok igazat, akik azt mondják: alapjaiban nincs szükség rekonstrukcióra. A verseny jelenlegi formája, tartalma jó, csak bizonyos minőségi változtatásokat, reformokat kell végrehajtani. — Konkrétan mire gondol? — Azt hiszem, általános érvényű, amit mondok. A versenyt ne csak számokkal mérjék. Mert az egyáltalán nem biztos például, ha egy brigád megtakarított egymillió forintot, ho^v ezzel a kollektíva szocialista közös; séggé vált, és eleget tett a szocialista verseny követelményeinek. Mert a tagok közül igazolatlanul is hiányozhattak, esetleg senki se tanul a brigádból, és arra is volt már példa, hogy egy-egy jó gazdasági eredményt elérő brigád éppen a társadalmi— pofiüfcal eseményekkel, rendezvényekkel szemben tanúsított közömbösséget. A versenynek nem az egyetlen célja a termelés segítése. A szocialista módon élni, dolgozni, ma már frázisként ható jelszavak követelményeinek megfelelni egyenrangú a termelés emelésére tett ígéretek, vállalások teljesítésével. Vagy talán fontosabb is. A szocalista brigádcímek odaítélésekor éppen ezen a téren kellene magasabbra emelni a mércét, mert az utóbbi időben a verseny kissé eltolódott a puszta termelőmunka segítésére. Tanulni, politizálni, nevelni a fiatalokat — Százan, ezren végeztek el már különböző iskolákat, tanultak szakmát, új ismereteket a versenyben. De ez a tanulási kedv, különösen a segédmunkásokra értve, az utóbbi időben visszaesett. — Ez is azt bizonyítja, hogy a jövőben lényegesen nagyobb gondot, figyelmet kell fordítani a nevelésre. Az érdeklődés, az igény felkeltésére. A tanulásnak, a politikai életnek, a nevelésnek, a versenynek alapjává kell válnia. Pontosan a szocialista brigádok tehetnek nagyon sokat a szakmunkásgárda kialakításáért, az utánpótlás biztosításáért. A versenyben számtalan alkalom kínálkozik a fiatalok megnyerésére, nevelésére. A verseny egyik legfontosabb feladata legyen, hogy a szocialista brigádok, a szocialista brigádtagok ne csak két kezükkel, erejükkel építsék, gazdagítsák szocia- lista_ társadalmunkat, hanem eszükkel, tudásukkal is. Ezt a felmérhetetlen erőt a jövőben sokkal jobban kell majd kamatoztatni. A mindennapi munkában, ünnepeinkben, hétköznapi életünkben egyaránt. — Mindezeket elmondja majd a tanácskozáson is? — Természetesen. Ezért is örülök, hogy rész vehetek rajta. K. J. A közös ügy szabályai Pelháborodra és reménykedve eont fél- * re a közelmúltban egy t»z-traktoros a műhely sarkába. Nézzem meg ezt a cédulát, hogy mit tettek vele. Tíz százalékot levontak a részesedéséből, az pedig ezer forint is lehet Mindezt azért, mert két napra elment kukoricát törni! Kiváncsi voltam magam Is, ezért később az irodában előhozakodtam a sérelemmel. A rejtély hamar megoldódott. Elém terítették ugyanis a belső szabályzatok egyikét. Ebben azt olvashattam, hogy a szövetkezetben két igazolatlan nap büntetése pontosan 10 százalék részesedés-csökkentés. Az én emberem pedig engedély nélkül, sőt tilalom ellenére indult kukoricát törni, méghozzá nem is a háztáji földre. Tehát... Tehát az ítélet, ha ránézve szigorú is, a helyi — és a tagság által hozott — törvényei; szerint jogos. Apelláta nincs. A szerkesztőségi gyakorlat napjainkban igen sok hasonló esetet produkál. Negatív és pozitív irányban egyaránt. Egy másik esetben például levélben követelte egy tsz-tag a szerkesztőségtől, hogy valami ügyet tárgyaljon meg nálunk a közgyűlés. Ilyesmit mi persze nem tudunk elintézni, de némi nyomozás után felvilágosítottuk a levelezőt. Az ő belső szabályzataik egészen egyszerű módon teszik lehetővé, hogy a tagság bármilyen témát a közgyűlés' napirendjére tűzessen. Napjainkban tehát az országos jogszabályok ismerete még nem elégséges ahhoz, hogy valaki egy termelőszövetkezeti közösség belső ügyeiben eligazodjék. A rendeletek inkább kereteket tartalmaznak, a pontos határokat, tennivalókat közösségenként határozzák meg. Ezek ellen fellebbezni pedig sokszor csupán a közgyűléshez vagy valami egyéb belső fórumhoz lehet Nem az a baj, hogy ez így van. Hiszen ez a folyamat éppen a tsz-demokrácia külső és belső kiteljesedését jelzi. Azt hogy az állam felnőtt, bölcs, határozóképes embereknek tekinti a szövetkezeti gazdákat akikre egyre nagyobb mértékben lehet rábízni közös ügyeik intézését. A baj az, hogy ezt a szövetkezeti gazdák gyakran nem tudják, a belső szabályzatokat kellően nem ismerik, ök alkották ugyan az alapszabályt az ügyrendet, a munkarendet — pontosabban ők fogadták el. De azon az egy év előtti közgyűlésen az esetleg gépies, hadaró felolvasásból talán meg se értették a szöveget, nemhógy megjegyezhették volna. Azóta pedig nem beszéltek ismét a dologról, a szövetkezeti gazda legfeljebb konkrét ügyek kapcsán ébred rá, mit is határozott Nem jó ez így sehogy. A belső szabályok így nem hatnak. Az a traktoros, ha előre tudja, hogy önfejűsége mibe kerül majd az év végén, bizonyára várt volna a kukoricatöréssel addig, amíg a közös munkában két napra nélkülözni tudják. A másik eset pedig még veszélyesebb. Ha ugyanis a tagság nincs tisztában jogaival, lehetőségeivel, akkor ez a körülmény módot nyújthat egyik-másik elnöknek az önkényeskedésre, a jogok csorbítására. Jobb későn, mint soha. Ha nem ismeri eléggé a tagság a belső szabályzatokat, még megismerheti. Ennek több módja van. Lehet például sokszorosítani és szétosztani a szövegeket. Terjedelmes okmányokról lévén szó, nem bizonyos, hogy ezt mindenütt meg tudják oldani. A vezetők azonban lassanként felszabadulnak a zárszámadási munka alól és hamarosan túl leszünk a tervkészítésen is. A nagyobb munkák megindulásáig még marad idő, hogy csoportonként megismertessük a tagságot a belső szabályzatokkal, egy kis előadás, egy kis kérdés-felelet beszélgetés keretében. így vagy úgy, de el kell tüntetni ezt a hiányosságot. Mert ha a tagság megismeri a szabályzatokat — jogait, kötelességeit — akkor újabb lépést teszünk, hogy a szövetkezeti demokrácia az elméleti lehetőségtől tovább haladjon a gyakorlati érvényesülés felé. (F. B.) Asszony lett a számadó Tamás Jánosné személyé ben asszony számadót választottak a balatonkenesei Egyetértés Tsz vilonyai ju- hászatának dolgozói. A választás titkos szavazással történt. A vezetőség véleménye szerint a juhászoktól asszony még sose kapott nagyobb elismerést. Az 53 éves asszony, akinek apja pásztor volt és a férje is juhász, nagy szakmai tekintélyének köszönheti megválasztását. Tamás Jánosné, akinek a havi átlagkeresete eléri a 4500 forintot, tavalyi jó munkájáért, férjével együtt 30 000 forintot kapott prémium és nyereségrészesedés rímén. GySngySsSn gyorsítóit eljárással Szakközépiskola épül bankhitellel A szakközépiskolába országszerte többszörös a jelentkezés. Az érettségi mellé szakmát adó iskola jelentőségét felismerték a szülők, a tanulók és a hatóságok is, de a szakközépiskolához nemcsak tanterem, hanem műhelyek, felszerelések; azaz pénz szükséges. Pénzük pedig a gyöngyösieknek sem volt elegendő. . Gyöngyösön a bajt tetézte, hogy a Vak Bottyán Gimnázium, valamint a VI-os számú Általános Iskola az országosnál és a megyei átlagnál is jóval zsúfoltabb. Nem Beruházások... Miután megmarket- tingoltam a külföldi piacokat és megállapítottam, hogy azokon a külföldi piacokon irtó nagy kereslete és emiatt még irtóbb nagy ára van az articsókaszeletelő kombájnoknak, elhatároztam, hogy beruházok. Építek egy articsókaszeletelő kombájnüzemet, amely nagy szériákban, zömében exportra, a lehető legkeményebb valutáért gyártja majd a legmodernebb, az atom- és űrkorszak igényeinek megfelelő, a holdon és a Vénuson egyaránt alkalmazható articsókaszeletelő kombájnegységet Mellékelem a beruházási naplómat: 1969. február 25.: Elhatároztam. 1969. december 20.: Döntöttem. / 1970. január 10.: Kiadtam az articsókasze- letelő kombájnüzem tervezetét, azzal, hogy nagyon sürgős. A tervezők megígérték, hogy ha nagyon sürgős, akkor nagyon sürgősen el is készítik a terveket. 1972. február IS.: A tervek elkészültek. Kitűnőek- A tervezők szerint. Felülvizsgáltattam a terveket. A felül vizsgálók szerint is kitűnő, csak 309 forintba «*» Met kihozni az üzemet. Legalább 5000 forint kell, ha Válóban korszerű üzemet akarok, nem beszélve arrót, hogy a ki- és befolyó- nyilások szerkezeti átmérője nem éri rí a hangsebességet így pedig lassú lesz az átfutási idő. 1972. május 79.: Igazat adok a felül vizsgálóknak. 1972. november 20.: Átadom a tervezőintézetnek áttervezni, hogyha már 5000-be kerül, akkor a ki- és befolyónyílások legalább közelítsék meg a hangsebességet A tervezetőintézet még ezen a napon megígéri, hogy áttervezi, sőt kereken 5000-ért hangsebesség feletti átfutási időt biztosít. 1972. december 24.: Megköszönöm ezt nekik. 1973. március 31.: A tervek véglegesen elkészültek. Nagyon jók. Olyan átfutási idők vannak, hogy a szökési sebességgel vetekednek. 1973. június 1—június 29.: Keresem a kivitelező vállalatot. 1973. július 1—31.: Még mindig.... 1974. február 25,: Megtaláltam! 1974. március 26.: Nem : vállalja ... 1974. november 2.: .KegteíáftamJ i 1974. december 31j Vállalja! 1975. március 35.: A vállalat megkezdi a felvonulást. Impozáns látvány. Vonulnak és vonulnak a gépek, az tóm, hogy vonuljanak. Meg kell várni, míg lefagy' a felszín, hogy a vonuló gépek vonulni tudjanak. Ezt nekem be kell látni. Belátom. 1976. február 25.: Leemberek, az dömperek, a rok, a személyautók, a motorkerékpárok, csak vonulnak és vonulnak ... 1975. június S.: ...még mindig vonulnak... 1975. november !!.• .. megálltak! A kivitelező vállalat szerint ilyen őszt viszonyok txaött se» Vuánfe»autók, a fagyott a felszín, vo- kerékpá- nuinak tovább. 1976. február 28.: A vonulást befejezték. 1976. május 2.: Hurrá! Hurrá] Hurrá! Megkezdődött az alapozás. Már az első nap oly jól alapoznak a fiúk, bogy bizakodva tekinthetek ama idő elé, amikor teljes ka- S verseny az üzem teljes felépítéséért... 1979. november 18.: A falak fenn vannak. Az alapok lenn. Az ablakok közepén. Idegállapotom még jó. A hátam kicsit meghajlott és kezdek ráncosodni. 1981. március 19.: Tető alatt minden. A reumán kiújult, és ha nem figyelek oda, reszket a bal kezem. Ha odafigyelek, akkor is. 1989. február 25.: Könnyezve a boldogságtól, úgy ülök a tolókocsiban. Nagy dolog ez, kérem. Ma avatjuk a gyárat. Itt van a kivitelező vállalat főmérnöke, unokája annak, aki elvállalta a kivitelezést, itt van a tervezőintézet vezetője, öreg szivar, fia annak, aki elvállalta a tervezést, csak én vagyok itt az, aki voltam, frissen, szellemi erőm teljében, s a fizikai erőmmel sincs különösebb baj. Ha jól megkapaszkodom a tolókocsi karfájában, nem esem ám le, ha köhögök, akkor sem! Most egy újságíró keres fel, hogy nyilatkozzam, mit és miért építettünk? — Hm ... hm... — mondtam jelentőségteljesen. Aztán elhallgattam. Uramisten, tényleg, mit és miért építettünk? Elfelejtettem. Bár szép ez az üzem Csak fogalmam sincs már, hogy minek itt épült. B» fetep&tt 4*0rft segített már az átcsoportosítás sem, mindenképpen arra kellett törekedni, hogy a 18 tantermes szakközépiskola, a hozzátartozó műhelyekkel együtt minél hamarább elkészüljön, és megkezdődjék az oktatás. Gyöngyös város saját fejlesztési alapjából egymillió forintot felajánlott, de ez még mindig kevés volt, mert a megyétől kapott 15 millió forinthoz 7,3 millió forint hiányzott. Fedezet hiányában az építőipari vállalat nem kezdhette el a munkát, de további négy—öt évig sem lehet várni, amig a szükséges pénz összegyűlik. Gyöngyös város vezetői már az elmúlt év végén a Magyar Beruházási Bank Heves megyei fiókjához fordultak. A gyöngyösiek nemcsak kérelmük igazát biztosították, hanem fedezetként fejlesztési alapjukat lekötötték, ezenkívül a megyei tanács is garanciát vállalt. Az előírt feltételek után a bank minden segítséget megadott, már alá is írták a 7,3 millió forintos hitelszerződést. Az építőipari vállalat a Puskin mozi mellé megkezdte az anyagszállítást. A bankhitel birtokában egyszerre, gyorsabban és gazdaságosan építik a 18 tantermes szak- középiskolát, a műhelyeket - és a típustervnél nagyobb tornatermet. Az építkezést 19T0. közepére kell befejezni, hogy a jövő év őszén az új szakközépiskolában megkezdhessék a tanítást. A több mint hétmillió forintos hitelt a városi tanács 1972-ben visszafizeti. A Magyar Beruházási Bank hitele lehetővé teszi, hogy a lehető leghama rabb jól képzett szakembereket kapjon az Egyesült Izzó, Visonta és a környék ipara. F. L. mi3 196®. febrnä* ISS., szadi
