Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-25 / 46. szám

4 SwíIikobi EEuröpcibaii MOSZKVA: Hétfőn szovjet szakértői delegáció utazott Washing­tonba a távközlésiműhold- szervezet az „Intelsat” érte­kezletére. A Szovjetunió nem tagja ennek a nemzetközi szervezetnek, s képviselői csak megfigyelői minőségben vesznek részt a konferencián. CAPE KENNEDY: Richard Nixon, az Egyesüli Államok elnöke megérkezett európai kőrútjának első ál­lomására, Brüsszelbe. A belga főváros repülőterén Baudouin belga király fogadta. A képen balról-,jobbra: Manlio Brosió, a NATO főtitkára, Paul Struve, a belga szenátus elnöke, Alfred Bertrand, tajékoztatásiigyi miniszter, Baudouin király és Nixon elnök. (Telefoto: —AP—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról) den’kor kérte ki partnereinek véleményét. Ezzel kapcsolat­ban megjegyezte, nem azt várja partnereitől, hogy min­denben értsenek vele egyet, hanem azt, hogy konzultál­janak az Egyesült Államok­kal. Az amerikai államfőt üd­vözölve Manlio Brosio NATO- főtitkár kijelentette, hogy az észak-atlanti szövetség, a benne tömörült partnerek véleménye szerint, az elmúlt húsz év alatt ,,nem örege­dett el, hanem érettebbé vált” továbbra is erős kato­nái tömörülés és összhang­ban áll a változó világ kö­vetelményeivel. Nixon amerikai elnök déli 12 óra 15 perckor elh-tyta a NATO-főhadiszállásának épületét és egy motorkerék­páros rendőrkaraván kísére­tében elindult, hogy megko­szorúzza az ismeretlen kato­na emlékművét. Az emlékmű körül erős biz­tonsági intézkedéseket foga­natosítottak, es csak iskolás­gyermekeket engedtek az ün­nepség közvetlen közelébe. Nixon elhelyezte koszorúját az emlékművön, majd kezet 24 éta a külpolitikában BÄR A KÖZEL- ÉS A TÄVOL-KELETEN sincs csend, a közvélemény figyelmének középpor.íjában ezek­ben az órákban mégis Európa áll. Ennek két oka van: 1. Nixon körútja kontinensünk nyugati részén. 2. A Nyugat-Berlin körül felröppent új hírek. Az Egyesült Államok 36. elnöke alig egy hónappal hi­vatalos beiktatása után elindult nyolcnapos európai útjá­ra. Bár hivatalosan ő másképpen indokolta, aligha vélet­len, hogy útja első állomásául azt a Belgiumot választot­ta, amely a francia kitessékelés utón otthont adott az At­lanti Szövetségnek. Nixon brüsszeli látogatásának máso­dik napját jórészt a NATO-főhadiszállásán töltötte Rogers külügyminiszter és más tanácsadói, valamint Manlio Brosio NATO-főtitkár és annak munkatársai körében. Az elnöki körút menetrendje tökéletesen beleillik a Nixon féle koncepcióról legalábbis pillanatnyilag alkot­ható képbe. Nem vitás, hogy az új elnök tisztában van azzal a külpolitikai csődtömeggel, amelyet elődje hagyott rá és minden jel szerint két fázisban próbál valamit tép­ni. Először is szeretné megerősíteni a meglehetősen zilált állapotban levő atlanti tábort és'ehhez nem habozik fel­használni a csehszlovák fejleményekkel kapcsolatos nyu­gati aggályokat sem. Másodszor — állítása szerint — sze­retne párbeszédet kezdeni a szovjet vezetőkkel. Ennek a koncepciónak a jegyében szinte természetes, hogy ezt a találkozási szándékát Nixon éppen a NATO-székházban tartott beszéde során hangoztatta. Csak a tettek dönthetik el, mennyi ebből a találkozási szándékból az enyhülésre irányuló őszinte óhaj, és mennyi pz elnöki tevékenység kezdősebességéhez szükséges pro- pagandisztikus elem. NIXON TÖBBEK KÖZÖTT az NSZK-t is megláto­gatja és ennek során Nyugat-Berlint is felkeresi. Ez min­denképpen negatív gesztus, de lehetséges, hogy mire sor kerül rá, a nyugat-berlini „kiállás” jellege is módosul kissé. rázott néhány ünneplő gye­rekkel. Ezután az elnöki kocsika­raván a királyi palota felé vette útját, hogy Nixon Bau­douin belga királlyal ebédel­jen. A királyi palotában pom­pázatos külsőségek között zaj­lott le az az ebéd, amelyet Baudouin király a Brüsz- szelben tartózkodó Nixon tiszteletére adott. Az ebéden 101 vendég vett részt — kö­zöttük mindössze egyetlen nő: Fabiola királyné. Kora délután az elnök visz- szatért szállodájába, ahol Nixon és Jean Rey, a Közös | Piac végrehajtó bizottságának elnöke a végrehajtó bizottság tagjai társaságában rövid megbeszélést folytatott. Richard Nixon, hétfőn 17.50 órakor (magyar idő) megér­kezett Londonba, ahol szerda reggelig tartózkodik hivata­los látogatáson. A repülőtéren II. Erzsébet angol királynő nevében Lord Cobbold, a kor­mány nevében pedig Harold Wilson miniszterelnök fogad­ta. Az ünnepélyes fogadtatás után Nixon gépkocsiba szállt, s Chequérsbe, a brit minisz­terelnök vidéki rezidenciájá­ba indult. Chequersben a két kormányfő nyomban hozzá­kezdett a tárgyalásokhoz, majd Nixon a londoni Cla- J ridge, szállóban töltötte az' éjszakát. James McDivitt. David Scott, és Russell Schweickart, az Appollo 9. űrhajósai hét­főn sokoldalú orvosi vizsgá­laton mentek keresztül. Az űrhajósok elkülönítve, állan­dó orvosi felügyelet alatt él­nek, nehogy valamiféle be­tegség zavarja meg az űrha­jó péntekre tervezett indítá­sát. KAIRÓ: A felső-egyiptomi Assiut közelében — mint az A1 Ah- ram jelenti — pénteken egy 62 utast szállító komphajó el­süllyedt a Nílusban. Negyven ember vízbefulladt. NEW ORLEANS: Clay Shaw volt üzletem­ber perének szombati tárgya­lásán sok tanú azt állította a Kennedy elnökre leadott lö­vések egymásutáni sorozatát hallotta, mégpedig olyan rö­vid időn belül, hogy azok nem származhattak egyetlen puskából. Ezzel szemben Robert Frazier, az FBI fegy­verszakértője ismét támogat­ta a Warren-bizottság állítá­sát, mely szerint a Kennedy elnök életét kioltó golyókat egy fegyverből lőtték ki. LECCO: Az olaszországi Lecco kö­zelében földcsuszamlás maga alá temetett egy lakóházat. A házban tartózkodó tíz sze­mély közül hatan meghaltak. NEW YORK:' Kielégítő állapotban van az a hat beteg ■ négy férfi és két nő — akibe egyetlen ember szerveit — szívét, ve­séjét, máját és szaruhártyá- ját ültették át a múlt héten egymást követő műtétek ke­retében. Francia tiltakozás Nagy-Británniánál PÁRIZS: Az AFP hírügynökség il­letékes körökre hivatkozva jelenti, hogy a francia kor­mány hétfőn tiltakozó jegy­zéket juttatott el Nagy-Bri- tannia kormányához. Az em­lített jegyzékben Franciaor­szág szót emel az ellen, hogy az angol diplomácia és a .sajtó felhasználta azt a je­lentést, amelyet Christopher Soames párizsi brit nagykö­vet készített február 4-én De Gaulle államfővel foly­tatott megbeszéléséről. Ezt a feljegyzést — han­goztatják illetékes francia körökben — „amely elferdíti a köztársasági elnök szavait” semmilyen formában sem hitelesítette az elnök titkár­sága vagy a külügyminiszté­rium. A kínai gin rí kongresszus előkészületei A bekölcci Éj Barázda Tsz gyakorlattal rendelkező mezőgazdasági gépszerelőt keres azonnali felvételre Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezés személyesen a tsz-irodán. 2 Hmisw 1969. február 25., kedd A kínai pártkongresszus előkészületei folytatódtak az elmúlt napokban. Az újságok tézisekre emlékeztető kérdé­sekről számolnak be, ami ar­ról tanúskodik, hogy a párt- kongresszus utáni kínai poli­tika irányát vagy esetleg a kongresszusi referátumokban foglalt kérdéseket az erre a célra alakított munkabizott­ságokban tárgyalják meg és döntik el, még mielőtt a kongresszus összehívását egy­általán bejelentenék. Egyes pekingi megfigyelők hajlamosak ugyan vélekedni, hogy a már kijelölt kongresz- szusi küldöttek központi mag­ja máris működik az ipari és a mezőgazdasági, a külpoli­tikai és a párt szervezeti sza­bályzat újjászervezését tanul­mányzó munkacsoportok­ban. Különösen egyes pekingi szállodák környékén tapasz­taltak az utóbbi időkben szo­katlan élénkséget, A szállo­dák lakói között sok a had­sereg tagja. Az elszállásolt embereket — akik talán már a pártkongresszus küldöttei külön autóbuszok szállították a programokra. A kongresz- szusi küldöttek kiválasztásá­ban mindenekelőtt az a szem­pont érvényesül, hogy a je­lölt milyen mértékben híve Mao elnök proletár irányvo­nalának. A hírek szerint Lin Piao honvédelmi miniszter személyében Mao utódját is előre kijelölte. Ugyanakkor valószínűnek tartják, hogy a kongresszus összetételében olyan struktú­rát akarnak tükrözni, amely­ben az úgynevezett munkás— paraszt jelöltek arányszám" meghaladná a hadsereg kép-! viselőinek részvételi arányát. I Tiltakozó jegyzéket Hervé Alphand. a francia külügy­minisztérium főtitkára nyúj­totta át Soames nagykövet­nek. Korábban a nagykövet kérte, hogy Michel Debre külügyminiszter soron kívül fogadja, de az utóbbi közöl­te, hogy ez nem áll módjá­ban. Couve de Murville francia miniszterelnök hétfőn rádió- nyilatkozatot adott, s ebben kifejtette: pontosan meg kell magyarázni a közvélemény­nek á francia-brit viszony­ban történteket. Ez azonban a napi hírközlő szervekre: a sajtóra, a rádióra és a tele­vízióra tartozik. Mint mon­dotta, a francia elnök és a brit nagykövet találkozójá­ról szóló angol jelentés köz­zététele semmiképpen sem befolyásolja Nixon elnök eu­rópai útját. Ennek az útnak ugyanis az a célja, hogy az elnök megvizsgálja az Egye­sült Államok és az európai országok kapcsolatait, s ami bennünket illet — fűzte hoz­zá — az Egyesült Államok és F'-’-riaország kapcsola­tait Pakisztáni pókerjátszma „Nem akarunk vérfürdőt, de nem félünk a vérfürdő­től sem” Jú mondta még a nagy pakisztáni tüntetéshullám kezdetén tavaly novemberben Bhutto, Ajub Khan volt külügyminisztere, aki az utódlást akarja megszerezni. A 41 éves politikus, aki már 30 éves korában tagja volt Ajub Khan első kormányának — lévén az ország egyik leg­gazdagabb családjának sarja — maga akarja learatni az általános elégedetlenség termését és bár csak egyike az ellenzéki vezéreknek, (ha a legnépszerűbb is) kettejük személyes harcára kívánja leegyszerűsíteni a politikai pó­kerjátszmát. Néha kísérteties a hasonlóság a tábornok-elnök és De Gaulle tavalyi válsága között. Kínálja a hasonlatot a ha­talomra jutás azonossága és úgynazon éve: 1958-ban ju­tott hatalomra Ajub Khan, miután az Iszkander Mirza akkori elnök által elrendelt statáriális állapotot, mint fő- parancsnok, három héten belül a maga hatalmának meg­teremtésére használta fel. Természetesen az említett ha­sonlóság főleg külpolitikai. Ajub Khan az elmúlt években lazította a nyugati hatalmakh&z fűződő szövetségi vi­szonyt; jele volt ennek a nyugati inspirációid katona' tömbökből való gyakorlati visszahúzódása. Ezen kívül Pakisztán javította viszonyát a Szovjetunióval. A fontos állomás — 1966 elején — Taskent volt, amikor Ajub Khan, Koszigin közvetítésével, rendezte az előző őszi há­borút Sasztri indiai miniszterelnökkel. Jóllehet Pakisztán továbbfa is komoly gazdasági kapcsolatokat tartott fenn Kínával, ez a viszony az utóbbi időben langyosabbá vált. Bhutto elsősorban ezt a külpolitikai pozíciót támad­ja. A Taskent miatt lemondott külügyminiszter „hajtha­tatlan” politikát követe! a Pakisztánt Indiával immár két évtizede szembeállító, és az 1965-ös háborúhoz vezető, kasmiri kérdésben. Nyilvánvalóan a szélsőségés naciona­lizmus meglovagolásának kísérlete ez, Pakisztánban a másik politikai lehetőség a szélsőséges muzulmánság ki­használása. Bhutto ugyanis néhezen köthet bele Ajub Khan gazdaság-politikájába lévén az feltűnően eredményes, Pakisztán elérkezett a gabona-önellátás küszöbére, arrii már önmagában is nagy jelentőségű és jellemző tény. Két­ségtelen, hogy Ajub Khan alatt Pakisztán, a harmadik vi­lág mércéjével mérve, dinamikusan fejlődött. Bhuto te­hát a külpolitikai nacionalizmus mellett csak az ellenzék egészét irritáló rendszerfelépítést használhatja még ki. Ajub Khan rendszerének alapja ugyanis az úgyneve­zett bázisdemokrácia, amelyet a Times úgy minősített: hogy: „hullámtörőt állít az igazi népi érzelmek megnyil­vánulásának”. Ez a hullámtörő — a 120 ezer elektor tes­tületé, amely választ és ezáltal különleges, privigélizált helyet tölt be. Ezt a rendszert, amely nemcsak a korrup­ció lehetőségének, hanem az ellenzék kiszorításának is biztosítéka, Ajub Khan ellenfelei évek óta hevesen tá­madják. Még 1964 végén, az akkori elnökválasztáson az ellenzék közös jelöltet állított Ajub ellenében: Fatima Dzsinah-ot, az államalapító hetvenegynehány éves nő­vérét. Ajub elektori testületé azonban biztosította az el­nök újraválasztását (bár a hangulatra jellemző volt, hogy Ajubnak a tervezettnél hetekkel előbb egybe kellett hív­nia az elektori testületet, oly gyorsan harapózott el, — még a bázisdemokraták körében is — az ellenzéki agitá­ció). Az a konzervatív politikusokból álló, nyolc pártot, tömörítő demokrata akcióbizottság, amely a múlt héten szóvivő útján felvette az érintkezést Ajubbal, elsősorban ennek a közvetett választási rendszernek a közvetlenné tételéért küzd, és akciói csupán párhuzamosak Bhutto el­gondolásaival. És éppen ebben van Ajub utolsó lehető­sége. Amikor pénteken béjelentétte, hogy nem indul a jövő évi elnökválasztáson, az elnök ügyesen megígérte, hogy tárgyalni kíván a választási mechanizmus megváltoztatá­sáról. Az ellenzék számára viszont feltételül szabta, hogy közösen kell elérniük á megegyezést, s ez tagadhatatlanul legalábbis azt a lehetőséget biztosítja Ajub Khannak, hogy döntő beleszólása legyen a rezsimmódosításba. Ép­pen ellenfeleinek megosztottságára építhet, hiszen volta­képpen belpolitikai irányítási módszerei hozták létre az ellenzék nagyon is labilis egységét. Nem véletlen, hogy a többi ellenzéki párttal szemben Bhutto és a kelet-pakisz­táni Awami Liga vezére, Sheik Mujibur Rahman (aki annak az országrésznek fokozott autonómiáját követeli,) egyaránt elutasította az Ajubbal való tárgyalást. Bhutto üdvözölte Ajub visszavonulási szándékát, kinyilvánítván saját ambícióját a hatalomra. Kérdés azonban, hogy a pó­kerjátszma miként alakul azok után, hogy Ajub Khan — kártyamyelven szólva — újra keverte a lapokat? Avar János léli vásárt Hol van az £ampinqezé$ — ez már a . UTÁNFUTÓ PILLE 1660,— Ft. KULI ‘ I960,— Ft. Campingezéshez nélkülözhetetlen! FORGALOMBA HOZZA: a „Csepel” Kerékpár és Motor­kerékpár Nagykereskedelmi I Vállalat. , Budapest, VI., Bajcsy Zs. u. 53. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom