Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
ALEKSZEJ VOROBJEV: A repülőgép ablakából Lenn, az erdőben, a gép alatt kanyargóit az ezüst folyócska. ..Jaj, milyen szép fényes szalag'”''.'4/^ Kiáltott egy csuvas anyóka. Ö. látnátok csak szegényt! Hisz vállát ólom-kézzel nyomták hóhér évek, s szenvedések szeme arany fényét rég elorozták. Ám én hiszem: * Az a fény ott, az erdőben, örök marad. Villám volt tán, az égből lebukott. S lett belőle szégyellős patak. Bán Ervin fordítása FARKAS ANDRAS: A léggömb, mint a néma nulla... A léggömb, mint a néma nulla, Mivel őt csak a levegő Hordozza, felfelé nyomulva, A semmiből repül elő, Neki nem számít az idő, Minden máshoz képest a nulla Szerepet játssza, nevető Pofával, mintha most tanulna. A nulla néz, s ha mások Azt mondják róla: ö, de vásott! Nincs benne semmi, semmisem! — A válasz kész: Meg tud jelenni! S mert fent, a láthatár szegélyén Lebeg, hiszik, hogy ő az élmény. APOR ELEIMÉR: Februári köd Egy ifjú halad át a ködön, a ködben szárnyai nőnek, velük int, mosolyogva köszön , a tűnő téli időnek Hova lépjen e híg vízmi át? A mélybe vessen-e horgot? Közelében nincs semmi szilárd, a térben úsznak a tornyok. Ház — sorokat a pára §mel a gőz fanyar szaga bódít köd lehel és lebbenti ma fel a zord tonnák millióit. Ám neki mindegy már ez a köd s hogy a tér bús tornyai dűlnek tovalép s a szemöldje fölött a táj kék álmai ülnek Hang izzott fel előtte elébb — opál búréban a fémszál----------m adár szólt, hogy a" télből elég, a köd fölött puha fény száll s már fut ki a városból, oda, túl, felhőkbe botlik a lába,, künn a mezőn nevetve borul az első szál ibolyára. > HARGIXTAY ATTILA: Hogy kitaláljam Akkor láttam először halottat. — Mozdulatlanságig meredve, mint szántóföld hányát feküdt. Arca: megsimult szemfedél, tömjénszaggal, csontfehérben. Elefántcsontfeketéber, csonttá-csontosult fa: gödörré sülyedt kapaföld felett; megölelt, —» hogy kitaláljam az apám. Szerencs, 1969. február 7. r. Deák Sándor n*igy öl ap- rított fával ment végig az udvaron. A sötétzöld külső ajtó előtt féloldalt fordult, bal könyökével lenyomta a kilincset, azután nagy óvatosan betolatott, hogy össze ne karcolja az ajtót vagy a falat a barna fahasábokkal. A folyosón jobbra fordult, és otthonosan tartott a konyha felé aminek ajtóját, épp amikor már hozzáért a könyökével, a pályamesterné kinyitotta. — Köszönöm, Sándor, dobja csak a fásládába. — És mire lehajolt volna, hogy a ládát kihúzza a tűzhely alól, Deák Sándor jobb bakancsával már ki is rántotta és nagy robajjal beledobta a jó száraz talpfadarabokat. — Híz aztán úgy ég, mint a zsír, egy-kettőre megfőzök rajta. A férfi gondosan megigazította a fásládát, aztán felegyenesedett, és állt a tűzhely előtt, mintha mondana még valamit — Nagyságos asszony.:: nagyságos asszony — kezdte bizonytalanul. — Én ezután nem leszek mán pályamunkás. — Hanem mi lesz, Sándor? — Pályamester. — No, csak nem?! — De bizony az! Mán a pályamester úr is megmondta. — Ugyan már, Sándor! Biztosan csak ugratják magát. Ne hallgasson rájuk! — Miért ne, nagyságos asszony!? Miért ne lehetnék én pályamester? Amikor a demokrácia, a mi demokráciánk ezt megcsinálja Hallottam én mán másoktól is ilyent — De hát — az asszony egészen elkomolyodott. — De hát ahhoz sokat kell tanulni... — Hát, tanulok, nagyságos asszony! Tanulok én! Más is tanult, én is tanulok. Majd elmegyek iskolára Ha a mi demokráciánk akar valamit, akkor az úgy is lesz! Nem igaz, nagyságos asszony? Deák egészen kihúzta magát, a szemei szokatlanul csillogtak. — Igaz... Csakhogy nem könnyű dolog az. Magának ott van a nagy család, őket el is kell közben tartani. Meg aztán... idősebb fejjel beülni az iskolapadba. írni, olvasni, számolni tanulni. Meg még a többi. Az uram tizennégy évig járt iskolába. Ugye, hát hosszú idő az... — Mér, nagyságos asszony? A demokrácia gondoskodik a családról, amíg én iskolán vagyok. Nem azért demokrácia, hogy ne lehessen egy pályamunkásból is valaki! O-hó! azok az idők már elmúltak! Nem igaz? — Deák Sándor még jobban kihúzta magát. — De igaz, Sándor. Hanem van itt egy kis szilvapálinka, megkínálnám — mondta szomorúan az asszony. Deák-szakasz — Hát mámmá elfogadom? Köszönöm szépen! Mámmá csakugyan elfogadom! II. Délben a pályamester ment át az udvaron. Be sem csukta az irodát; a hőségtől menekülő legyek körbe dongták az olajos padlójú kis helyiséget, aztán ismét ki-be cikáztak a nyitott ajtón. A nagy, barna íróasztalon szanaszét hevertek a munkaeszközök: a ceruzák, tollak, vonalzók, és a logarléc. A zubbony a szék karfájára téve. Á pályamester csak ingujjban ült a konyhaasztalhoz, az ebéd mellé. — Miért vagy olyan rosszkedvű? De a feleség először nem válaszolt, azután meg kérdéssel felelt. — Mért nem hagyjátok békén ezt a szerencsétlen Deák Sándort? Mire jó ez az ugratás? Ez a szerencsétlen még elhiszi, és teljesen beleéli magát! — Miféle ugratás? — kérdezte a férfi ártatlan képpel, de a szeme elárulta. — Ugyan, ne tökéletlen- kedj már! Honnan szedtétek ezt a pályamesterséget? — Ilyen címzéssel jött ki a papírja az osztálymérnökségről. „Deák Sándor pályamester”. — Te meg, ahelyett, hogy kijavítanád, még lovat is adsz alá! Bosszúsan csattant fel a férfi: — Hát csak nem veszi komolyan ez a Sándor!? Még a nevét sem tudja tisztességesen leírni. A dé-betűből csak a kis írottat ismeri, az e-ből meg csak a nyomtatott nagyot. — De látod, mégsem arra gondol, hogy véletlen elírás. Hanem, hogy most elküldik iskolára ! És úgy beszél, olyan lelkesen, hogy már nem volt szívem hitetlenkedni. De hát, hogyan magyarázod meg neki, hogy a amikor kanalat csúsztatunk az üres tányér szélén. A pályamunkások körben ültek a pályakocsin, lelógatva a lábukat. Középen a szerszámok; lapátok, kram- pácsok, gömbösvillák meg a háromlábú emelő, amit ame- rikánernek neveitek. Rajtuk - az ingek, ujjasok. Két munkás rbllerez- ’Ja a pályakocsit, egyik lábukkal a fűvel meg szösszel kibélelt kis vályúban térdepelve. Deák Sándor kiment a csapat elé, segített a többieknek kitenni a pályakocsit, bepakolni a szerszámokat. Mindig itthon marad valaki a csapatból, véletlen az, hogy máma lett ő a soros, így aztán itthon volt, amikor jött az a papír az osztálymér- nökségről „Deák Sándor pályamester”. Meg kell ezt tudni a többieknek is! Addig sündörgött közöttük, míg aztán kibuggyant belőle. — Bolond vagy te, Papó! mondták neki. nagyot nevettek, de azért csak bennük maradt valami. Á, mit lehet tudni. Annyi ilyet hallani most. Ezt is elküldik iskolára. azt is. Amikor a pályamester irodája elé gyűllek, s az elő- munkás jelentette, hogy a kitűzött munkát rendben elvégezték, és semmi különös dolog nem történt, — a jelentés után egyik pályamundemokrácián kívül egy csomó más dolog is kell ehhez? Hogyan magyarázod meg neki, hogy meg ne sértődjön? III. Hat-hét óra lehetett, amikor a lefelé tartó nap aranytányérjában megjelent a pályakocsi. A hangja is: mint G. SZÜGS LA’SZtd r A távirat késő este érkezett. A postás kétszer is elmondotta: mennyire fáradt és tulajdonképpen még előtte az egész éjszaka. Előfordult ugyanis, hogy egyes helyeken kávét kapott. A szomorú hír az ágyban érte a házaspárt. A televíziót nézték. Helyesebben, a készülék be volt kapcsolva: A férfi szundikált, az asszony pedig egy kémtörténetből olvasott. • Bodenmüllemé vacsora után ugyan kijelentette, hogy aludni szeretne, egész nap dolgozott, nagyon sokat dolgozott, ma este ne kapcsolják be azt a francos tévét. Úgy sincs jó műsor! Bodenmüller azonban megmakacsolta magát, bár a legszívesebben pihent volna ő maga is. A képernyőn a sötét-világos képek egymást űzték, Bodenmüllerék pedig egy szót sem szóltak egymáshoz felkavart ingerültségükben. Megcsörrent a csengő, majd hosszan szólt. — Na, jól nézünk ki, ha vendég érkezik — sóhajtott nagyot a férj, aztán kiugrott az ágyból. __Mihozzánk soha nem jönnek vendégek — csúszott k i az asszonyka száján a szemrehányás. Bodenmüller megmerevedett és döbbenten nézte feleségét, ki világoskék hálóingben állt előtte. Magasabb is -volt maidnem egy fejjel. _ Mit mondasz — kérdezte zavartan, fölszökkeaio n yugtalansággal. Az ajtót mégis az asszony, Bodenmüllerné nyitotta meg. Amikor elolvasta a táviratot a székre csuklott, kezéből kiesett a kemény papír. __ Anyát bevitték a kórházba — mondotta hanf tosan. * Kint, a folyosón ezt még a postás is hallotta. Bosz- íjnűsan szidta a fukarságot. . Bodanmüllsc a szoba ajtaja előtt vakarta a fejét £] BOlNMÜLIítóK 3 — Nagy beteg — folytatta, de inkább önmagának mondta az asszony. — Nincs sok remény. Nyári doktor úr ezt már tavasszal megmondta. A férj viszament a szobába és kikapcsolta a televíziót. Két hónapja ünnepelték házasságuk tizedik évfordulóját, akkor vásárolták a készüléket. Egyik munkatársa nagyképernyősre cserélte ki a régi készüléket. — Haza kell utaznom! Holnap szabadságot veszek ki. Este meg jövök vissza. Bodenmüller még mindig hallgatott. Arcán azonban jól látszott az idegesség. — Szegény anyám! Lehet, hogy már csak néhány napja van. — Ezt ki mondta neked? Biztos? — Nyári tanár úr! Ha még egyszer beviszik, így mondta — vége. Egy-két nap talán. — Haza akarsz utazni? — Igen. Látni szeretném még... Az asszony hangja megcsuklott. Leoltották a villanyt. Lefeküdtek a sötétben. Az asszony szinte megmerevedett. — A temetésre is haza kell utazni — szólalt meg Bodenmüller később. — Jaj, szegény anyám! — De minek íárasztanád magad kétszer! Holnap este kimerültén érkezel haza, és lehet, hogy másnap vagy harmadnap ismét vonatra kell ülni. Majd együtt lemegyünk. * Reccsent az ágy. Az asszony felült. — Neki már mindegy! Bodenmüllernének szaporán ömlött a könnyei •— Mit mondasz? Nem értem... nem értem,.; nem árterai Isjenem, milyen embes yw&y tg| ❖ f ♦ f <:• (Csont István illusztrációja) kas még megkérdezte: — Pályamester úr! Igaz, hogy Papó pályamester lesz? A pályamestert már délben is felbosszantotta ennek az ostoba tréfának a tovább- . gyűrűzése, annál is inkább, mert hát lifdas a dologban, — összeszontotta a szája szélét és nagyon határozottan és durván akarta meggátolni az ügy további dagadását. De aztán látva a várakozó arcokat, amelyeken itt-ott máris leplezetlen irigységet és méltatlankodást fedezett fel, így szólt, szemével alig észrevehetően csippentve: — S miért ne lehetne? — Osztán melyik lesz a szakasza? — Ott kint a roncskocsiknál. Egészen a határig. Ezt már tényleg úgy mondta, hogy akinek egy csepp esze van, az láthatja hogy bolondság az egész, ugratja Papót, ahogy egymás között is szokták. Csak ez már késő volt. Most már ilyen finom ravaszkodásokkal nem lehetett helyreütni a dolgot. De a pályameater nem akart több szót fecsérelni a Deák-ügyre, befordult az irodába, a csapat szétszéledt. Egyenest a kocsmába. A kételkedők is, akik észrevették valamit a gazda hunyorí- tásából, azok is szívesen mentek, jó tréfának ígérkezett, — a könnyen hívők pedig egyenesen követelték. El is várták a Papótól. Meg keil ezt ünnepelni. A második rwndó előtt derült ki, hogy nincs több Hitele Deák Sándornak. Pedig a pályamunkások csak most kezdtek belejönni. Márton Miklós mentette meg a becsületet. — Még egy rundót! — Még egyet! — Na még egyet! Aztán a Papóhoz fordult. — Úgyis ott van még nálam az a kis akácgally ni! Otthagyod a felit, osztán jól van. — Na, hát akkor még egy rundót! — bólintott Deák Papó. Lámpagyújtásig aztán megitták az egész évi tüzelőjét. Deák Sándorné, aki okos asszonv volt, kannaszám vitte a napraforgó-olajat Pestre, juhtúróval meg szalonnával üzletelt a Teleki téren, — másnap reggel kétségbeesve rohant az irodába. — Pályamester úr! Pálya- mester úr! Bolondot csináltak az emberek ebből a szerencsétlenből. Tessék mán segíteni rajtam! Hajnalban ’ ; ment a roncskocstkhoz, hogy megnézi a szakaszát. A románok zavarták vissza. IV. Jó tíz év után kerültem vissza a faluba. Alig volt már, aki megismert; beleíú- sultam a sok bemutatkozásba, kedvemet szegte a magyarázkodás. Az osztálytársaim, a velem egykorúak szétszéledtek, ha találkoztam is eggyel-eggyel, nemigen tudtunk miről beszélni. Csak bólogattunk. A környék képe is megváltozott egy kicsit; elvontatták a roncsokat. Az állomás utón pedig felszedték a síneket. Beszántották a töltést, napraforgó sárgállott a helyén. Kora délután leültem a Szatmári úton az árokpartra. A tiszta levegőn át, az üveges fényben odalátszott Óvári tornya. Hat-hét éves fiú jött az úton, mezítláb, szürke por csapódott fel a lábujjai között Vászonba kötött batyut vitt a határ felé. — Hova mersz, apám? — és örömmel töltött el, hogy a hanghordozást is majdnem eltaláltam. — Kezétcsókolom. — Hová meesz, apám? — — Vacsorát viszek. — Hova te? — Csak ide a Deák-szakaszba. — A Deák-szakaszba? Hol van az a Deák-szakasz? — Arra kint, a határ fele — és fejével intett a felszedett sínek irányába. — A határ fele? Hát van ott még vasút? — Nincsen. Csak forgó meg kender. — Akkor mért hívják Deák-szakasznak ? A fiú felhúzta a vállát. — Nem torn’, így hívják. Deák-szakasz. Tétován állt még egy darabig. — Na, én megyek. Ke- zéccsókolom! — Szerbusz. Néztem utána. Csapta a vöröses-szürke port. Sumonyi (Papp) Zoltán ❖ ❖ V * 1 SZERGEJ JESZENYIN: TÉLEIV ( Mezítelen szántó, liget vizek felett köd és nyirok, mint kerék; kék hegyek megetl • a nap csendesen lebukott. Elszundítottak az utak. Ma különös volt az álmuk; nagyon hamar sok-sok havat ígért az ősz, hullni rájuk. Ó, magara is láttam tegnap ködben, s nagy csilingelésben paripáit vörös holdnak, szánunkba fogva az éjen. Oroszból fordította: Anlalfy István
