Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-23 / 45. szám
Ha sok az „R" Hogyan gazdálkodjunk a nyereséggel? Ezekben a napokban aligha akad nagyobb varázsú jel az „R”-nél. Mennyi les2 az „R”? Hány százalékos részesedést fizetnek a Mátra- vidéki Fémmüvekbe n, az Egri Dohánygyárban, a tanácsi iparbar és a ktsz-ben? Ezt számolják a főkönyvelők, a műszakiak és több helyen még csak találgatják a munkások. f Végleges adatok és pontos összegek nem állnak rendelkezésünkre, mert a vállalatok többségénél még nem fogadták el az éves mérleget. De előzetes adatok és nyers szá- . mítások alapján már látjuk a tendenciát és az arányokat* Megyénk vállalatainak nyeresége 1968-ban 14 százalékkal, mintegy 98 millió forinttal több, mint egy évvel korábban és 18 százalékkal több a terzettnél. Vállalatonként nagy a szóródás, akad még veszteséges gazdálkodás és kevésbé eredményes, de az 1968. évi nyereség tömegét tekintve az összkép kedvező. A nyereséget legnagyobb mértékben a tanácsi iparban, a kisipari szövetkezeteknél és a kereskedelemben sikerült növelni, a minisztériumi iparban a fejlődés szerényebb mértékű, de összegszerűen jelentős és vállalatonként meglehetősen kiegyenlített. Két tanácsi vállalat és három szövetkezeti üzem akad, ahol átlagosan több mint 50 napi bérnek megfelelő részesedést fizethetnek. Az előző évhez képest százalékban vagy napokban számítva sokkal többet fizethetne a Heves megyei Gubonafelvásárló V., a Heves megyei Finommechanikai V., a Heves megyei Vas- és Fémipari V., a. mozi, a vízmű, a szeszipar, de jelentősen több az „R”-alap a , j* Mátravidéki Fémmű veknél és a Mátraalji Szénbányáknál is. Mielőtt kiosztanák a várva várt részesedést, az előrelátó, a „holnapért” is felelősséget érző vezetők megvizsgálják, hogy miből származott az 1968-as mérlegben kimutatott nyereség. Vajon mennyit tett ki az árkiegészítés, a különféle dotáció és az áremelés? Reális mérlegelés után mire lehet számítani az idén? Az biztos, hogy a piaci verseny élesedik. A hatósági intézkedések, az árkiegészítések és kedvezmények aligha lesznek elegendők arra, hogy a mostani részesedést biztosítsák. A minőséget, a termelékenységet és a munka szervezését sikerül az idén olyan mértékben javítani, hogy egy év múlva anrtyít fizethetnek mint most? Mi történik, ha az első ev Kiugró eredményeit nem sikerül megismételni? Akkor hogyan állnak a dolgozók elé, mit fognak mondani? Mi lesz, ha a második év balsikere után tömegesen a „stabil” céghez vándorolnak a munkások és a műszakiak? Most sokkal népszerűbb cselekedet lenne a reményeket és az eredményeket is Jóval meghaladó részesedést fizetni. De ami népszerű, vajon az ésszerű? Nem, mert a könnyelműség mór év közben megbosszulná magát, hiszen tartalék hiányában nem jutna anyagi ösztönzésre és kedvtelen hónapok után kiábrándult, csüggedt év vége következne. Ahol kiugróan jól sikerült az 1968-as év, ott gondoljanak a szűkebb esztendőre is, az idei részesedésből tartalékoljanak 1969-re is. Az első év kötelező tíz százalékos tartalékához most még nem lehet nyúlni, ezért .ahol indokolt és amelyik vállalat kiugró eredménye lehetővé teszi, az előrelátás azt diktálja, hogy a kötelező részen felül is tartalékoljanak. Időszerű azt is megvizsgálni, hogy a vállalatnál mennyi olyan becsületes, jó dolgozó akad, akik rossz lakásban élnek, de nincs any- nyi pénzük, hogy a lakásépítéshez, vagy vásárláshoz kezdjenek. A Tervgazdasági Értesítő február 8-i számában megjelent rendelkezés lehetővé .teszi, hogy a vállalatok lakásépítési, -vásárlási alapot képezzenek és dolgozóik legfontosabb törekvését segítsék. A nyereségből képzett fejlesztési alap 10 százaléka is felhasználható erre a célra — ha ezt egyéb kötelezettségek nem terhelik, — de ezen túlmenően a vállalat dönti el, hogy a részesedési alapból-mennyit helyez a lakásalapba, hogy dolgozói társas- és családiház-épitését, illetve . OTP-lakásvásárlását kölcsön nyújtásával segítse. A Mátravidéki Fémművek, a Finomszerelvénygyár és a hatvani MÁV vezetői már elhatározták, hogy a nyereségből a lakásépítkezésre is tartalékolnak. Jó, és hasznos lenne, ha a kezdeményezéseket másutt is követnék. Mindenképpen kívánatos, hogy a kezdeti sikerek, a több nyereség senkit se szédítsen meg. hanem váljék általánossá a megfontolt óvatosság, s a kiugró sikerek helyett inkább biztonságra törekedjünk. Dr. Fazekas László A nőtanács verseny- ( felhívása A Magyar Nők Országos Tanácsa ez évre is meghirdette a háztáji és kisegítő gazdaságok kisállat-tenyésztési versenyét. A korábbi években a vetélkedésbe falusi asz- szonyok ezrei kapcsolódtak be. Az új gazdasági mechanizmus keretei között — hangzik a felhívás — tovább kell szélesíteni a versenyt, tartalmában, formájában jobban a helyi körülményekhez, .a piac igényeihez kell igazítani. A hízott baromfi, mindenekelőtt a hízott liba, az úgynevezett májliba, a tojás, valamint a nyúl- és galambhústermelés fokozására meghirdetett verseny eredménye; 1910 márciusában hirdetik ki. Az eddigi hagyományokhoz híven — járásonként — három díjat adnak ki. Szerkesszen velünk! Olvasóink ötleteit, javaslatait kérjük Az utóbbi napokban több helyen találkoztunk álca- sóinkkal. Beszélgettünk a Népújságról, kértük olvasóink véleményét, javaslatait, hogy azokat megfogadva, olyan írásokat közölhessünk, amelyek még kedveltebbé, még olvasottabbá teszik lapunkat, a megyei pártbizottság és a megyei tanács lapját, a Népújságot. Ezeknek a beszélgetéseknek hasznossága bátorított bennünket arra, hogy kedves olvasóinkhoz forduljunk' — uszen bármennyire szeretnénk, személyesen nem tudunk eljutni mindenkihez, — szerkesszen velünk! Írják meg szerkesztőségünknek, miről szeretnének Olvasni lapunkban,miben kérik segítségünket. Lapunk népújság, és még inkább az olvasó újságja akar lenni. Közelebb igyekszünk kerülni megyénk lakóihoz, osztozni akarunk örömükben, segíteni szeretnénk gondjaik enyhítésében, tevékenységük hű tükörképévé akarjuk formálni, alakítani a Népújságot. Ezért kérjük javaslataikat, véleményüket, ötleteiket: miről szeretnének olvasni a Népújságban? Szándékunk az. hogy lapunk szerkesztésénél, öaszeál- : Hasánál lehetőségeinkhez mérten messzemenően fígys- ‘embe vesszük olvasóink kéréseit, javaslatait, ötleteit. Várjuk leveleiket! Szerkesszen velünk! Kérjük, juttassák el hozzánk véleményüket, ötleteiket, javaslataikat, hogy viszontláthassák azokat újságjukban, a Népújságban. ~ Segítségüket, fáradozásukat előre is köszöni: a Népújság szerkesztősége Csak az idői ár ás volt a hibás? egyszer az ecsédi paradicsom vitáról Szidhatom? Nem szidhatom... — Halló, hibabejelentő? tv.rr Igen, tessék! — a hang udvarias és megértő, úgyannyira, hogy még el sem mondom a panaszt, már a telefonszámomat kérik: — Megnézzük, megjavítjuk a telefonját, kérem ... — Köszönöm — rebegem és boldogan tárcsázom a számom: jő! , Másnap: — Halló, hibabejelentő? — Igen, tessék! — a hang udvarias cs megértő, úgyannyira, hogy még el sem mondhatom a panaszom, miszerint tegnap javították meg és már megint, — máris újfent a telefonszá- momat kérik: — Megnézzük, megjavítjuk a telefonját, kérem ... — Köszönöm rebegem és holdogan tárcsázom a számom: jó! Harmadnap.. Nyolcadn&p:.... A hang udvarias, a telefont azonnal megjavítják, kijönnek. Külön szólnak, hogy most már megjavították, elnézést kérnek, hogy egy nap múlva a telefon megint rossz legyen. Szidhatom a postát? Nem szidhatom a postát. Udvariasak, készségesek, gyorsak.. Udvariasan, készségesen és gyorsan — nem csinálják meg a telefonomat. Könyörgöm, tisztelt Posta, rsak egy rideg, elutasító szót kérek, csak egyet! Hadd szidhassam a postát... (gyurkó) Mé j AZ ECSÉDI EGYETÉRTÉS i Termelőszövetkezet a közel| múltban tartotta meg zárszámadó közgyűlését. A vezetőség beszámolója nem sok eredményről adhatott számot. A szövetkezet fő üzemágának, a növénytermesztésnek mintegy kilencmillió forinttal lett kevesebb a bevétele, mint amennyit terveztek. Más üzemágak valamelyest javítottak a helyzeten, de összességében is mintegy hatmillió forintos hiánnyal zárták az évet. A tagok jövedelme a tervezett 13 ezer forint helyett csupán 11 ezer forint lett. Hogy a kiesések ne legyenek még nagyobbak, a szövetkezet vezetői a múlt évre beütemezett építkezéseket leállították, nem kezdtek Hozzá a gépjavító műhely, a magtár, a sertéshizlalda építéséhez s nem valósították meg a tervezett harminc holdnyi szőlőtelepítést. A vezetőség beszámolója szerint a rendkivül nehéz helyzetet a múlt év aszályos időjárása idézte elő, az, hogy március végétől^ július végéig mindössze 8 milliméter csapadék hullott. NINCS OKUNK ÉS JOGUNK a vezetőség beszámolójának realitásában kételkedni, azonban néhány dolgot mégis érdemes megjegyezni. Olyan dolgokat, amelyekre a beszámoló is célzott, azonban nem bontott ki eléggé s nem elemezte eléggé önkritikusan. Ilyen például a paradicsomtermesztés. Az elmúlt évtől eltekintve a paradicsom az ecsédiek egyik fő „kincse" volt. Évente sok milliós bevételhez juttatta a közös gazdaságot, sokat segített abban, hogy az asszonyok számára rendszeres foglalkozást biztosítson. A múlt évben a paradicsom öt és fél millió forinttal hozott kevesebbet a tervezettnél.-*1-*''' — * Közrejátszott ebben az aszály is, de közrejátszottak egyéb tényezők is. Többek között az, hogy amíg régebben az ecsédiek a paradi- cpomtermesztés élvonalában jártak, addig a múlt évben „kiestek” az élmezőnyből. Már a primőr áru sem sikerült úgy, ahogy tervezték. Más közös gazdaságok a fóliás természetes megvalósításával jóval korábban jelentkeztek náluk a primőr paraA nyúl és as orosslánok A nyúl megrágta az erdő legszebbik táját, ezért az oroszlánok elfogták és kunyhóba zárták. Rá negyednapra a két oroszlán szájlátva várta, míg a harmadik felnyitotta a kunyhó ajtaját, és a kővetkező pillanatban a három száj egyszerre harapott bele a nyúl testébe ■.. A fotelben terpeszkedő, vi- gyorgós képű, fehérköpenyes- aől bűzlött a kölni. Ceruzájával monoton taktust kopogtatott pecsétgyűrűjén. A középen ülő szemüveges körmeit tisztogatta. Az overál- los az újság hirdetéseit böngészte. Az asztal másik oldalán még üres volt az alumínium vázas furnérszék. Az olajos arcú pufajkás a folyosón várakozott. Három perc múlva az overallos kiszólt az. ajtón: — Réc H. Gábor jöjjön be! A pufajkás halk köszönéssel lépett be az ajtón. Arcán idegesen táncoltak a ráncok, ujjai reszketve szorították összegyűrt sapkáját. Legszívesebben le sem ült volna, de a fehérköpenyes háromszor is rászólt, hogy a szék neki van odatéye. A szemüveges lecsatolta óráját, várt még néhány pillanatig, majd közelebb húzta a fotelt az asztalhoz... — A társadalmi bíróság megkezdi az ügy tárgyalását. Én, mint a bíróság elnöke — egy pillanatra levette szem- !í vegét, majd ismét visszatet- tte — megkérdezem Réc H Gábort, hogy van-e kifogása a bíróság összetétele ellen? A pufajkás nem válaszolt. Fejével intett, hogy nincs. — Akkor ismertetem a vádat. A személyi adatokat kérem jegyzőkönyvbe venni — folytatta tovább a szemüveges. Rác H. Gábor 12 éve dolgozik vállalatunknál. Segédmunkásként jött- ide, az üzemben tanulta ki az esztergályos mesterséget. Nős, négy gyermek apja. Igazolatlan hiányzása, fegyelmije eddig nem volt. Ügyes, jó szakember. Munkája mellett végzi a gimnáziumot is, jelenleg harmadéves levelező tanuló. Eddig már ötször kapott kiváló dolgozó kitüntetést és tizenkétszer részesült jutalomban. Az eset, amiért most a társadalmi bíróság elé került, az elmúlt hónap 14-én történt. A nevezett éjszakai műszakból hazatérve egy, már kiselejtezett ventillátormotort akart kilopni a gyárból. A kapunál elkapták és nyomozati iratokkal a gyár igazgatója a társadalmi bíróság elé utalta az ügyet. Mindezek után — köhögött bele a szemüveges — még csak azt akarom kihangsúlyozni, hogy a lopásra kiszemelt ventillátor értéke igaz, hogy csak háromszáz forint, de a nevezett - a társadalmi tulajdont akarta megkárosítani, lopni akart, ezért a felelősségre vonást nem kerülheti el. Megkérdezem Réc H. Gábort, van-e valami kiegészítenivalója az elmondottakkal kapcsolatban? A pufajkást ütésként értgk a szavak. Teste nem a félelemtől reszketett, m, 4üb» « keserűség ,győzte le erejét. Halk, zavart beszédje alig jutott el az asztal túlsó oldaláig ... — Ha már ilyen nagy ügy lett belőle, s a társadalmi bíróság is ennyire pontos, csak annyit, hogy nem tizenkét éve dolgozom a vállalatnál, hanem tizenhét. Nem négy, hanem öt gyermekem van. Nem ötször kaptam kitüntetést, hanem kilencszer, és nem a harmadik évet végzem az iskolában, hanem az Utolsót. És még csak annyit szeretnék elmondani, hogy azt a ventillátormotoTt a szeméttartóban találtam, s az üzemvezető tudomásával akartam kivinni. A fehérköpenyes előbb vigyorgott, majd gőgös pír' öntötte el arcát... — Ezek szerint magát meg kellene dicsérni, jutalmazni, esetleg kitüntetni. Elvégre megmentett egy szemétbe dobott veritillátormotort. Legközelebb majd egy eszterga- padot talál a szemétdombon. Azt is ellopja majd? Aztán majd a hátára veszi az egész gyárat... — És tudja maga, Réc, bizonyítani — dülledt ki az :verállos szeme is —. hogy az üzemvezető engedélyezte a motor kivitelét? Vagy csak te akarja járatni Lukácsi elvtársat is? Vigyázzon, itt nem lehet fecsegni... A pufajkás kezéből kiesett ■ sapka. Nem nyúlt utána, Uelemelte a fejét. de semmit sem látott szemei előtt. Csak ft Wbráió sötetséjftafc.. J — Nem érdemiek dicséretet, és semmit sem tudok bizonyítani. Megtévedtem. Bánom. Szégyellem. Büntessenek meg. — Ha azt állítja, hogy az üzemvezetője tudott róla, — folytatta a szemüveges —, akkor miért nem hívta tanúnak Lukácsi elvtársat? Ö felmenthetné magát Csak ám Lukácsinak egészen más a véleménye, Réc. — Ezt én is tudom. Ma már ő sem azt mondja, amit ak-. kor. Felment az igazgatóhoz is és tisztára mosta magát. Pedig ő biztatott fel. — Mint a bíróság elnöke, figyelmeztetem magát — vö- rösödött meg a szemüveges —, hogy ne hazudozzon. A Lukácsi elvtárs tudja, mit lehet és mit nem. Ha megígérte, miért nem intézte el azt az engedélyt? — Mert nem csináltam meg neki a műszaki rajzot, s a technikumban egyest kapott. Három éve, amióta technikumba jár, én csinálom neki a rajzokat Most is megcsináltam v^)lna, de a kisebbik gyerek beteg volt. Ezért van az egész. Ha megcsinálom a rajzot, most nincs ez a tárgyalás. A fehérköpenyes dühödten kérdezett vissza: — Mindezt tudja maga bizonyítani, vagy nem? — Nem. A Lukácsi mindent letagad. — Akkor, ha nem tudja bizonyítani, hogy mer ilyen arcátlanul megrágalmazni egy üzemvezetőt? Nem szé- gyelli magát? — csillogtatta meg sárgás fogait az overál- los. t= Merjen észhez anbec* ne hazudozzon. Ha magát a Lukácsi kirúgja a gyárból, az isten se fogja megmenteni. — Ha jól tudom, a perekét is ide akarja hozni, Réc. — vágott közbe az overállos. — Ez a lopás, meg a vádaskodás nem éppen jó ajánlólevél. — Mert tudja, Réc, a zsivá- nyokat irtani kell, nem' szaporítani — húzta össze a gúny a szemüveges homlokráncait. A pufajkás kirúgta maga alól a széket, öklét ütésre emelte, de a vér visszaszökött agyáról. Sápadt arcán gyöngyökben csillogott az izgalom. Remegett, ordítani szeretett volna, de mégis halkan, csendben beszélt... , — Mit akarnak még tőlem? A családomat is bemocskolják? Mi közük nekik ehhez? Nyugodjanak meg. nem zsi- ványnak nevelem a gyerekeimet. Megtévedtem. A tizenhét év alatt egyszer. Megér- demlem a büntetést. De most már engedjenek el innen ... Az ítéletet a szemüveges olvasta fel: ötszáz forintos pénzbüntetés és szigorú írásbeli megrovás. Egy óra múlva az üzem szégyentáblájára is kifüggesztették a papírt ... Az oroszlánok nem ették meg a nyulat, csak sebeket ejtettek rajta. Az erdő leg- szebbik fája észre sem vette a nyúl vacsoráját,- hetek múltán a nyúl sebei Is behegedtek, de már soha többé nem tudott olyan gyorsan, s szénen futni, ahogyan az oroszlánokkal való találkozása előtt rótta-futotta az erdő, mező útlalan útjait... (A nyúl és az oroszlánok •tanú svéd meséből) diósommal, s nyilván jóval nagyobb bevételre tettek szert. A másik tényező az, hogy az a paradicsomfajta, amit termeltek, ma már nem keresett cikk, értékesítése egyre nagyobb gondot okoz. Sem külföldön, sem belföldön nem felel meg a kívánalmaknak s nyilván nem szívesen vásárolják. A nyár folyamán éppen lapunk hasábjain hívták fel erre az ecsédiek figyelmét a Duna-Tisza közi Mezőgazda- sági Kísérleti Intézet vezetői, tudományos kutatói. Egyúttal azt is szóvá tették, hogy vannak jobb, magyar paradicsomfajták s a szükséges vetőmag is rendelkezésre ált. Azt is felvetették, hogy Keséden, az agrotechnikával is baj van. elavult az a szemlélet, hogy holdanként elegendő a 7—8 ezres tőszám. AZ IDŐJÁRÁSON KÍVÜL tehát ezek a tényezők is közrejátszottak abban, hogy holdanként csupán kilencven mázsa paradicsom termett az Egyetértés Termelőszövetkezetben, gondot okozott az értékesítés s amíg régebben az export mennyisége meghaladta a 200 vagont, addig a múlt évben csupán 45 vagon árut tudtak külföldön értékesíteni. A konzervatívizmus, az elmúlt módszerek megbosszulták magukat s különösen súlyos ez olyan hagyományos paradicsomtermesztő vidéken, mint Ecséd. A beszámoló másik vitára késztető megállapítása az, hogy bár az állattenyésztés fejlődött, nagyságrendjében és minőségében most sem kielégítő. Nyilvánvaló, hogy a fejlesztésnek lehetnek anyagi akadályai, vagy az is gátolja, hogy nincs kellő nagyságú takar- nincs kellő nagyságú takarmánytermelő terület. A szövetkezetek zömében még is megvan a törekvés, hogy minél gyorsabb ütemben növeljék állattenyésztésüket. Nem véletlen ez hiszen napjainkban a mezőgazdaság többnyire „ég alatti üzem” s nagy károkat okozhat az időjárás. Az állattenyésztés viszont nem függ teljes mértékben az időtől, s pótolhatja azokat a kieséseket, amelyek a növénytermesztésben, szőlőben bekövetkezhetnek. MÉG EGYSZER ÉRDEMES megemlíteni, hogy a termelőszövetkezet vezetőségének beszámolójában, annak realitásában nincs okunk kételkedni. Azonban érdemes különválasztani az időjárás kártevését s azt. miben tehettek volna többet a szövetkezeti vezetők. Érdemes ezt tisztázni — éppen a jövő érdekében. Kaposf Levente msm Koós József j iüűs. Mmif 2a,
