Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1969-02-02 / 27. szám
FORGÁCS KAROLY; , ^ché* idők Ha bezárkózik a fény a hang és csak a csend zümmög fülemb' személyes gondjaim pókjai beszövik a falak éieit és sarkait s elbújnak az ezüstös bálók mögé hogy helyet adjanak az Fanber gondjainak percenkint váltja hőfokát gerincem hol jeges vízbe márt a rémület '1 forróság perzseli rőtre bőröm i jársz erre s arra miért találsz temetőt a gyermek játszótér mellett miért díszíti mindkettőt virág azért mert így tükröződik teljesen a mindig csorbult gömbben látott világ az egyik az érctörőbe vonszol 1 s zúzalékká tör a kalapács függőlegesen magasba emel a másik s újra egészbe fogja részeim e folyton hűtött-fűtött test még meddig bírja vajon a kort a föld szinén mikor nyögi ki ezt a szót elég s fordul megnyugodva a mély felé de élni kell mig nem jön el a vég rúdként támasztja alá életünket — mint terhelt gallyat — az ösztővér reménység könyörgünk világ ne terheld meg águnk törésig engedd hogy mind-mind beérjen a gyümölcs és engedd hogy az ízét kóstolja nyelvünk s csettintsen reá ó mert a nyers és az éretlen rossz csak a természet az ész a kéz jót alkot KALASZDI ISTVÁN: Homályt eresst Homályt ereszt maga után a nap, lassan eltűnnek a színes házak: csak a hegyek csúcsán vibrál a szürke fény, s vetül az égre mázna! Mutatják szemüket a csillagok, a zord mlndenség örök őrei: csak az anyag él, sohasem alszik, gyémánt-kemények dicső körmei. BALOG LÁSZLÓ: eszembe, hogy gyalog jössz. IDE GYERE. Nem tudok betelni veled. Szép vagy ma, nagyon. Kipirultál, csillog a szemed. Es itt vagy. Végre eljöttél. Ülj már le. Főzzek egy kávét? Vagy innál valamit? Cseresznyét? Töltsék. NE APUKA NE. Figyelsz rám? IDE GYERE. Azt kérdeztem, töltsek-e? Za vártnak látszol. Légy már kedvesebb. Mosolyogj egy kicsit és érezd otthon magad. Nézz körül. Ugye, milyen rend van? Dél óta csak takarítottam. Megnézheted a szekrény tetejét la. Itt minden a te kedvedért ragyog. IDE GYERE. Azt mondtam, hogy itt minden a te kedvedért ragyog. Csak te vagy rosszkedvű. SÜKET VAGY Vigyázz, a körmödre ég a cigaretta! Dobd már el ENGEM NE Ml bajod? Ideges vagy? Történt valami? ENGEM NE ENGEM NE Talán azért, mert feljöttél? AZT MONDTAM IDE GYERE Vagy talán :. i JAJ APUKA JAJ Értem már. Megfeledkeztem róluk. A szomszédaim. Kicsit vékonyak a falak. HAGYD A GYEREKET Az is áthallat- szik, aminek nem kellene. Igyál egy kortyot és ne figyelj oda. JAJ JAJ Később megszokod. Jön egy pillanat, amikor már nem is hallod őket. ENGEDD EL MERT Ilyen a stílusuk, pedig amúgy aranyos emberek. Az egyik ember ilyen a másik olyan. MAJD ADOK ÉN .NÉKED A csörömpölő villamost sem hallod. Az autóbuszt meg a hajnali szemetest sem, ugye? Ez is csak zaj. Egy zaj a sok közül. Szomszédzaj. Én úgy hívom, hogy szomszédzaj. Jó név? Ennyi az egész, egy név és nem több. Egy jelenség a sok közül. Ebből tudhatod, hogy nem élsz egyedül, hanem egy közösség tagja vagy. Kicsit hangos a közösség egyik-másik tagja, dehát istenem, van Ilyen. A nagyváros mindig zajos. TE ÖRÜLT TE Végtére is lehetne a közelben kovácsmú- hely, futballpálya vagy sin- tértelep, vágóhíd. ÁLLAT Ha rájuk jön, nem tudják abbahagyni. Hagyd a fenébe őket, Ne is figyelj rájuk. Rám figyelj. Akarok neked mondani valamit, de csak ha Figyelsz rám. így még nem jó. Nézz rám, ne hunyd le a szemed. Azt akartam mondani... JAJ JAJJAJ Na jó, akkor várjuk meg, amíg végeznek, látom nem tudsz másra figyelni csak ezekre. Hamar vége lesz. Most például az apa rúgdalja a fiát, sO«HWt rmtt. *mkm f délután. Ezt meg akarom jegyezni. Csütörtök délután, süt a nap. mint tavasszal szokott, pedig november van. Friss fűtésszag. A hajdani levendula illatú. Az arcod jobbról süti a nap, balról árnyékban van. Janus arc. Ezt mind meg akarom jegyezni, mert úgy örülök neked. Már azt hittem, el sem jössz. Ültem az asztalnál és olvastam, amikor egyszerre belémnyi- lallt, hogy hátha nem is jössz el. Meggondolod magad vagy közbejön valami vagy mittudom én. Annyi minden történhet az emberrel. Már a gondolattól is megijedtem és az ablakhoz menekültem előle. Álltam az ablaknál, a türelmetlenségtől mozdulatlanul és magamban mindenféle babonákkal csalogattalak. CSIBÉSZ Látod azt a foltot az ablakon? Odanyomtam az orrom az üveghez, mint a gyerekek és azt mondogattam magamban: ha az a felhő elmegy a nap elől mire tízig számolok, akkor a következő busszal érkezel. A felhő maradt Erre azt mondtam, ha két busz érkezik egyszerre, akkor a másodikban ülsz. Mindig csak egy busz jött. Aztán már minden remény nélkül néztem azt a ronda utcát, amikor csöngettél. Örömömben azt sem tudtam, hogy merre ! az ajtó. MIT AKARSZ A GYEREKTŐL. Ilyen bolond az ember. Ijedtemben mindenre gondoltam, rémeket láttam, balesetet meg Ilyesmit, csak az nem jutott as A TENGER aki a földön fetreng. Az anya pedig topor7' és vonv.'f, mint a kutya, - holdat lat. A múlt héten jött ki a kórházból. Hangján is észreve- heted, hogy mi baja volt. Igen. Egyszercsak bedilizett. GAZEMBER Most jón a második rész, amikor az asszony tíz körömmel ugrik a férjének a fia védelmében. Mielőtt azonban hozzáérne, a férj úgy vágja szájon, hogy elvágódik. MOST POFÁZZ Ha minden a megszokott rend szerint történik, akkor az asszonyt rugdalja a férj. Addig a fiú a sarokban ül és szipog. Aranyos kölyök, ö a család szemelénye. Amikor kanyarója volt, ott virrasz- tottak az ágya mellett. Megható volt látni a karikás szemű szülőket. KIVEL FEKÜDTÉL LE Célhoz ért. TE SZEMÉT Ez a szemét a mostohalánya. Tizennyolc éves és egyre szebb, mint az anyja. VÉN KÉJENC Irodalmi szóhasználat. Ez a pédagógia diadala. Valakit mindjárt verni fognak és tud koncentrálni arra, hogy szépen fejezze ki magát. NESZE Mert ő is megkapja a magáét. KIVEL HENTEREGTÉL Ha hiszed, ha nem ezt a lányi minden héten megvizsgálja az orvos. SEGÍTSÉG Meg ne ’’■nzdulj. Mindjárt vége. JAJ SEGÍTSÉG Mondom, hogy maradj nyugton. Ebben a házban hetvenketten laknak és valamennyien hallják, -'mit te. Érted? Valameny- í vien ülnek a szobájukban és hallgatják. Esznek, isznak, olvasnak, imádkoznak és közben hallgatják. GYILKOS Most mit nézel Így? FOGD A SZÁD Mit akarsz? TE SZAJHA Hívjak rendőrt? És ha azt mondják, hogy csak vitatkoztak? KUSS Jelentsem fel őket? És ha én keveredek bajba? GYILKOS Pont én Jelentsem fel a hetvenkettő közül? KUSS Aztán engem utáljanak, hogy spicli vagyok? És hol vannak a tanúk? TAKARODJ Hát nem érted, az isten verje meg, nem érted? Most hová mész? Nem hallod? Miért mész el? den hajnalban mlnlstrál az alsóváros! templomban! — Legközelebb már itt is perselyezik! — vette a lapot Katona, hiszen esy kis aláfestés nem árt. Mindez ezerkilenc- százötvenkéttöben történt, s az osztályban csend lett. — Hülyék, lepra hülyék, kurvák... hogy a... — Kántor sziszegett, topogott, na most, na most történik valami, a hörcsög fölfut... Nem futott föl. Mást csinált. Odament a harmóniumhoz, felcsapta a tetejét, és játszani kezdett. A legnagyobb megdöbbenésre azt "játszotta: „Fel vörösök, proletárok...” Amikor odaért, hogy . .állnak -még a paloták!”, levágta a tetőt, s a harmóniumból felszálló porban, mintha díszmenetet vágna ki, csattogó léptekkel a helyére vonult. A fiúk zavartan néztek egymásra. Ettől kezdve nem beszélt Katonával és Klopffal. Az osztálytitkár egyszer félrevonta. — Leprák — mondta neki. — De honnan veszed? — Beletúrt hajába. — Tudom. <— Azzal elhallgatott. A tizenöt éves érettségi találkozóra jött el. Vadonatúj ruhájában ő volt a legkopottabb. A hosszú asztalnál Klopffal átellenben ült. Keveset beszélt, sokat ivott. A szabadban fogyasztották el az ebédet. A második fogásnál már levetették a zakót, ingujjban kiabálták: emlékszel? Hallottad? Te is? Én is! Amikor... Két nő ment el az asztaluk mellett. Csípőjük úgy mozgott, hogy hallani lehetett a ruha súrlódását. Kántor elfelejtette kiinni a poharat. — Ezt a kilengést! — csettin- tett Katona. — Tudjátok, a mi koroszályunk olyan, mint a műkorcsolya-bajnoknő, az Almásy Zsuzsi. A szabadon választott jobban megy már, mint a kötelező. Kántor nem nevetett, csak a szája mozgott, mintha magában káromkodnék. — Azért megvagyunk... Ha sikerül, Svájcba. Ott még nem voltunk... A prémium, barátom, a prémium... összejön azért... — Mindenki hangosan kiabált, csak Kántor volt- nyugtalanítóan hallgatag. Aztán beletúrt hajába, megigazította a szemüvegét, és az ittas emberek vagy az oktató pedagógusok módján mutatóujját a magasba emelte. — Hogy magyarázod meg te a hatezer forintos fizetéseddel az ezerháromszázasnak a társadalom, az élet lényegét? — Egyenesen Klopfnak szögezte a kérdést. Ujját mereven mozgatta. — És önmagad- r nak. Elvileg persze. Csakis elvileg! Klopf elnézően mosolygott — Három szóval. Tudás, minőség, munka. Aki többet ad a társadalomnak, többet is kap. , — És ha az ezerhármas vagy az ezerötszázas keresetű is tud, és minőségi munkát végez? — Azért ván különbség munka és munka közt. — Ügy érzem, még mindig túl nagy a különbség. Egyébben is... Amerikában... Klopf röhögött, de kényelmetlenül érezte magát. Mit akar ez a barom? Érezte, vérre megy, — Amerika! A mi viszonyaink között hol van az a különbség, ami a milliomosok meg a... > — Éppen a ml viszonyaink közt nagyobb a különbség. Nem érted? Nem forintban! — Kántor fölállt, áthajolt awtaloa, és Klopf arcában sziszegte} — Mert aga bat: ezerről van szó, hanem tízről, harmincról, ingyen bérletről az uszodába, a színházba, a buszra, az öreganyám va- lagába, kiküldetésről, alázatos pillantásokról... Nem a pénz nem a pénz elsősorban! — most már kiabált —, hanem a sokaknál kialakuló torz tudatról, amelyik normává teszi magát, és eszébe se jut, hogy ennek a terhét valakik... Elvileg, persze, csakis elvileg... Világos volt, hogy Kántor részeg. Három üres abasá- ris palack állt előtte. Ha józanul mondja mindezeket, Klopf megpróbálja érvekkel leszerelni, hogy nézd, bonyolult ügy, nem vagyunk angy alok, és a termelékenység..., így azonban személyes sértésnek vett minden szót, 6 is ordítani kezdett. — Én megdolgozom a pénzemért! Nem maszekotok. Az államnak hajtom a hasznot.. — önmagadban, azt szeretném tudni... — Ezzel a szaktudással nyugaton ötször, a fenét tízszer annyit keresnék, tárt karokkal várnak, de nem megyek, itthon maradok... — Mivel ott nem te állapítanád meg, mi a minőségi munka. — Te pitiáner! Hiába jár a szád, mint a kacsa segge, hiába mocskolódsz, nem fogom éppen tőled tanulni a szocializmust, te Kántor! Az én szám nem jár, nem vagyok demagóg, hanem dolgozom. Érted? — Klopf megállás nélkül ordított. Levegőt sem vett, csak hadart pukkadó hör- csögképpeL — Ha tudni akarod, most épült fel a balatoni villám. Én kerestem, nem lottón nyertem, nem sikkasztottam, hanem a munkámmal szereztem, mert megbecsülik a munkámat; a szaktudásomat Csak a kerítés ötvenezerbe került Sém flsa aiüttrtt majdnem b&é| Se«, • x*r«Ovt derű világította meg. — A szentségit! ötvenezer! — rikoltotta, és egy nagy frászt kevert le Klopfnak. Majd fogta az egyik abasáris üveget és a fejek közt nekihajította a vendéglő udvarán álló gesztenyefa törzsének. Mindjárt nyúlt a másik palackért. A mosdóba vezették. Kétfelöl karoltak bele, ő meg hahotázott, kiabált. —Kerítés! Kerítések! — Kiszabadította magát, karjával vagdalta a levegőt mintha ketté akarná magát szelni. A színész intett a fizetőnek, aki máris fehéren suhant asztalához. — Ne rágd magad egy hülye miatt, örülj, hogy Ilyen szép helyen nyaralhatsz. Klopf kedvetlenül bólintott. — Vannak értelmetlen emberek. Mit csináljunk? Felnőtt létére benne marad a gyerekkori görcs, az irigység. — Az hát, a gyerekkori görcs — helyeselt Katona, és elmosolyodott. Így mosolyogtak a többiek is a találkozón. O ott állt a pofonnal az arcán, az osztálytársak pedig vigasztalták: gyerekkori görcs, ne törődj vele, a szemükből pedig sütött a kaján röhögés. Irtó dühös lett. Mit bizonygat még most is, közben egyre bizonygatott. — Nézd, én tájékozott ember vagyok. Illyés Gyula, tudod, a költő, nem a pusztán rendezkedett be, hanem a tihanyi félszigeten. Veres Péter se ment haza hortobágyi prófétának, hanem hol vett villát? Na, mit gondolsz? Itt a Balatonnál. Még a többiek! Tudják, mitől döglik a légy! Emlékszel? A Puszták népe meg a Varga zúg, ahogy az iskolában tanultuk. Hogy oda ne rohanjak! Ha ők, a nagy kommunisták megtehetik, akkor mért baj, hogy én a kisember. . — Nem baj, értsd meg.., — Psz! Nézd csak! A kerítésen túl egy csoport fiú meg lány vonult. Fürdőruhában voltak, néhányan a melegítő felsőt a vállukra tekerték. Mindegyik lány szájában rózsa. Gúnárként ma- gaslott ki közülük Kántor. — Nem vett észre — súgta Klopf. A hangja ijedt és megkönnyebült volt egyszerre. — Jobb is. — Nem értem, hogy lehet ilyen részeges fráterre bízni az ifjúságot. — Manapság minden lehetséges. — Izgága alak. Nem tudták folytatni. Az történt ugyanis, hogy a színész felugrott, kiabálni, integetni kezdett. — Jancsi! Jancsikám! — Kisietett a vendéglőből, és megölelte Kántort. Egymás vállát átfogva indultak el a poros, barna gyerekek rajában. Katona tért először magához. — Nem értem. Ez pedig legalább megkeresi a havi húszezret. — Még a harmincat is. Filmezik. Mégis... — Talán osztálytársak voltak. Klopf értelmetlenül nézett a másikra. — De hiszen — Ügy gondolom, az elemiben. — Az elemiben? Persze, ott lehet — bólintott. .4* iiáa hosszú ideig csendben, good terhelted ültek.
