Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-22 / 44. szám

Uúszás stúdió Eger, Gyöngyös, Heves jelentkezik! * Petress Ist­ván vezető ri­porter és há­rom kollégája pénteken „megszállta” Heves me­gyét, hogy a rádió népsze­rű Húszas st udi ója leg­közelebbi adásán tükör­képet adjon Eger, Gyön­gyös és Heves fiataljainak helyzeteiéi, terveikről és természetesen a problémáik­ról. E célból kibérelték az egri Megyei Művelődési Ház termeit, ahol beren­dezkedett a „központ”, míg a szomszédos szobában az egri fiatalok képviselői, — diákok, sportolók, ifjú­munkások, szakmunkás ta­nulók — vártak arra, hogy szóhoz jussanak, bemutassák környezetüket, szóljanak ön­magukról, vetélkedjenek. Hat pár kábel találkozott a technikusok szobájában; s egy az épület előtt álló rá­dióskocsival kötötte össze a mikrofonokat, ahol magneto­fonszalagra rögzítették a mű­sort: Eger, Gyöngyös, Heves fiataljainak jelentkezését. Stílszerűen — hiszen Heves megye a turisztika fellegvá­ra — kiválasztott turistajel­zéseken „rajzoltak” a műsor szereplői. Az egriek nevében Szuhai Erzsébet riportemő jelentette be a választást: Egeré a kék. Gyöngyösről Radnóti László a zöldet, He­vesről Molnár Tamás a piros jelzést választotta. S hogy mit jelentett ez a kiválasztott - turistaút, egyes állomásain mi történt, „sportszerűtlen” lenne elárulni. Hiszen a mű­sort március 3-án, 18 és 19 óra között sugározza a Kos­suth Rádió. Az első témák között sze­repelt a pályaválasztás. Dr. Komán Endre „egye­nesből” szólt azokról az elhe­lyezkedési és továbbtanulási lehetőségekről, amelyek az általános és a középiskolát, illetve az ipari tanú ló-intéze­tet elvégző fiatalokat vár­ják ... A pályaválasztási ta­nács titkárának mindjárt kérdéseiket is tettek fel mind­három „alstúdióból” a rész­letekre is kíváncsi fiatalok. Például: melyik egri üzem­mel érdemes szerződést köt­ni? Vagy milyen lehetőségek vannak a szakmunkások to­vábbképzésére? Érdekes párbeszéd is el­hangzik az éterben két szo­cialista brigád között Nem lenne teljes a műsor, ha nem kapnának hangot az egri fő­iskolások. ök irodalmi sétára viszik majd a hallgatót Eger­ben, a múlttól a jelenig. „Síugrás” névvel látták éí az ezután következő játékot: a kívánság milyen messze rugaszkodott él a valóságtól, vagy hitelesíthető a távolság? Ilyen kívánságok voltak pél­dául: fedett sportcsarnok Egerben — épüljön fel hatá» időre a gyöngyösi felsőfokú mezőgazdasági technikum új épülete vágyj későbbi buszjárat a hevesi bejáró gimnazistáknak, hogy részt; venesseneK a szaKKoimon es más rendezvényeken. Az „ug­rásokat” Berecz István érté­kelte. Ugyancsak ő adott vá- j laszokat Sebestyén Jánossal j együtt az interpellációkra. I A műsorban szót kaptak a j sportszerető fiatalok és a hi­vatásos sportolók is, s az egész felvétel egy tanulsá­gos, a népművelést igen ér­deklő vitával zárult Ennyit előzetesen. A többi majd március 3-án „derül Tűzpatak a Garadnán A Kossuth rádió csütörtö­kön este sugározta Harmati. Judit ötvenperces rádiójáté­két Fazola Henrik életéra. A szerző megérezte: Fazola Henrik históriája minden hozzátétel nélkül is komoly feszültséggel teli történet Szi­gorúan ragaszkodott a levél­tári kutatás adataihoz s ép­pen ezért az a legkevésbé sem hatott gátlólag a darab gördülékenységére. Szinte maga előtt látta az ember a pergő eseményeket, a Fazola életéről, és tragikus bukásá­ról publikált tanulmány lap­jait, amelyből a szerző jó megérzéssel témáját merítet­te. Színesen elevenné tette a kis darabot a mesterrel Egerben ténylegesen kapcso­latban állott személyek mér­téktartó szerepeltetése, — mint Gerl Mátyás építészé, Markhót Ferenc megyei fő­orvosé, Schnattmann kőfa­ragóé, Barkóczy Ferenc egri püspöké. A darab legfrappánsabb, feszültséggel pattanásig telt jelenete, szinte a rádiójáték tragikus fő mondanivalója, Fazolának a bécsi bankárok, kai való tárgyalása, majd pedig a vasgyár zátonyra juttatása nyomán a kincstár képviselőjének embertelen támadása. A színészek, Ko­vács Károllyal az élen, reme­kül oldották meg feladatukat Kár, hogy Fazola Henrik alakítója, Tahi Tóth László nem tudta a sorscsapásoktól megtört s már idősödő Fazo- lát élethűen felidézni. (sugárj Nemzetközi katonai képzőművészeti kiállítás Pénteken a Műcsarnokban sajtótájékoztatót tartottak ar­ról a nagyszabású nemzetkö­zi katonai képzőművészeti kiállításról, amelyet szomba­ton nyitnak meg ünnepélyes külsőségek között A tárlatot a Magyar Ta^ Bácsköztársaság kikiáltásá­nak 50. évfordulója tiszteleté-; re rendezik. A gazdag, vál­tozatos anyag — bolgár csehszlovák, lengyel, NDK- beli, román, szovjet és ma* gyaj* alkotók, 430 műve —* sokszínűén mutatja be a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének interna­cionalista jellegét, az első magyar proletárhatalom vé­delmében részt vett interna­cionalisták hősi harcait, to­vábbá a Varsói Szerződés hadseregeinek fegyverbarát­ságát és a szerződésbe tömö­rült országok katonafiatal­jainak életét, tevékenységét. A nemzetközi katonai kép­zőművészeti kiállítás egy hó­napig tart;, . i Mindig gyanakodva hallom az oly történe­teket, amely szerint híres és neves matemati­kusok, ha kiléptek az egyenletek, képletek vi­lágából, még a nagyegyszeregyét sem tudták. Legutóbb is azt hallottam, hogy Einsteint pél­dául a felesége nem engedte soha bevásárolni, mert mindig becsapták, nem tudván rendesen összeadni. Nos, én ezt nem, hiszem, illetőleg nem így hiszem. Ez az Einstein is egy belevaló fickó volt, pont olyan, mint én. Engem sem ereszt már a feleségem bevásárolni, pedig tudok ösn- szeadni, mert engem is mindig becsapnak, — szerinte és szerintem is. Einstein is szerette a nagyfröccsöt, én is szeretem, Einsteinné se szerette, hogy a férje szereti a nagyfröccsöt, az én feleségem se szereti, hogy én szeretem a nagyfröccsöt. Mit tehet ilyenkor két zseni? Zseniálisan azt hazudja, hogy becsapták és a becsapás összegéből elugrik nagyfröccs ügy­ben. Mígnem Einsteinné rá nem jött a turpis­ságra... Csak így lehetett! Kérem ezt bevenni a készülő legújabb. Einstein-életrajzbaJ (—ói NÉGYEST J NÉGYSZEMKÖZT.. : I (Kedd, 19.37) Riportfilm. A televízió fa-’ lurovata rendszeresen foglal­kozik a vidékiek életével, munkájával, s azzal is, hogy egy-egy műsorában igyekez­zen feltérképezni a falusi társadalmi átalakulások ál­lomásait, rámutatni a jel­lemző sajátosságokra. Ebben a filmben egy Komárom me­gyében végrehajtott felmérés | alapján elindulva, a mező-; 1 gazdasági munka vezetőit — tsz-elaököket — kérdeztek meg munkájukról, életükről. ZENEI FIGYELŐ f (Péntek, 21,05) Ä tv zenei újsága. Ä zenei események bősége folytán a Figyelő is gazdag anyagot kínál: elsőként az utoljára Budapesten több mint két évtizede játszott Wágner Rajna kincse című operájá­nak operaházi felújításáról tudósít a műsor, majd két kamarazenekari hangver­senyből közvetít részleteket. Az egyik a nemrégiben ha­zánkban vendégszerepeit raj­nai kamarazenekar sikeres estjéről, a másik pedig a kö­zelmúltban alakult Pra Musica elnevezésű ma­gyar kamarazenekar hang­versenye. A következő riport a Bécsi Filharmonikus Ze­nekar és a pécsi Liszt Ferenc Kórus nagy sikerű zeneaka­démiai hangversenyéről ad számot. „FIGYELJETEK! I indul az adás:;:! I (Vasárnap, 10.00) A hat részből álló sorozat nyitó adására kerül sor. El­sősorban fiatalok számára készült, de miként a szer­kesztők elmondták, bíznak benne, hogy más korosztá­lyok figyelmét is le fogja kötni. A sorozat voltaképpen reflexió a tv-hez érkező számtalan levélre, amelyek­ből az az óhaj olvasható ki, hogy sok néző szeretné meg­ismerni a televíziót belülről: „hogyan működik?” A hat adás során végigjárhatjuk azt a technikai utat, amit a kép megtesz a képernyőig. 18. Kihúztam a karcsú lábakon állő, némileg megvet«- medett hálószobaasztal fiókját. A fiók zárva volt, de volt kulcsom, azonkívül láttam, hogy ha egy kissé megemel­ném az asztallapot, a pecek mindjárt kiugrana a résből, a fiókot tehát bezárva is könnyen ki lehetett volna húzni. A fiókban levő papírosokat szemlátomást sem női, sem másmilyen kéz nem tartotta rendben. Az egymásba rakott és gumival összefogott iskolai bizonyítványokon és a személyi iratokat tartalmazó mappán kívül Jaroslav Lenk a fiókba dugott minden papírost, amin betű volt, már ha nem hajította á papírkosárba. (Az Karlicek leg­nagyobb detektívbánatára teljesen üres volt.) Találtam például egy órajavításról szóló számlát, lakbérszabályza­tot, régi képeslapokat semmitmondó szöveggel, kezembe kerültek különféle nyugták, rég megszüntetett szervezetek igazolványai és egyebek. A fiók legmélyéről előkerült egy takarékbetétkönyv. Belenéztem, Jaroslav Lenk nevére szólt, nem volt zá­rolva. Az első szempillantásra látszott, hogy megtakarított pénzt raktak be rá. Az egyik betét feltűnően nagyobb volt a többinél. Abból az időből származott, amikor meghalt Lenk anyja. A betét nemrég érte el a maximumot, még­pedig ötvenkétezer-négyszázharmincöt korona hetvenkét fillér összegben. Június húszadikán, tehát hét nappal a postakocsi fel­robbantása előtt, a könyvecskében látható bejegyzés sze­rint a megtakarított pénzből kivettek 40 000 koromat Maradt: 12 435,72 korona. _Befektetés a gaztettbe! — mondta Karlicek gúnyos f intort vágva. Egyáltalában mindent tapintatlanul ki­mondott, ami eszébe jutott. A következő, egyelőre utolsó bejegyzés július elsejé­ről származik; betét 3000 korona. Marad: 15 435,72 korona Ezt az összeget nem tehette be Jaroslav Lenk, mert július elsején mély önkívületben a kórházban feküdt — Lám csak, aki keres, az talál Is — jegyezte meg Karlicek. — De háromezer mint részesedés az ellopott írűszmilfiőből egy kissé kevert— Nem is szólva a negyven­ezres befektetésről. Ha már a lakás rendben tartásával kapcsolatban He­lena Dvorskyra esett a gyanú, annál inkább gyanúsíthattuk f.r.Tai, hogy ő tette be a könyvre a háromezret — Beszéljünk vele — mondtam. — Havi fizetése bruttó négyezerötszáa —• közölte Karlicek a bennfentes modorában. Alig csukta be a száját élesen felharsant az előszó-: 1)3, csengője. Karlicek heves pislogásba fogott. Valóban^ magam is szinte megijedtem. Az ajtó fölé szerelt csengő jó három másodpercig csörömpölt erős, riasztó, igen kellemetlen hangon. Csendben, mozdulatlanul állítunk. Az, aki becsenge­tett, nyilván nem tudta, hogy Jaroslav Lenk kórházban fekszik. Alighanem semmivel sem fontosabb személyiség, mint a levélhordó, a házmester, a gázművek pénzbesze­dője vagy más semleges egyén. De hogy éppen most keli csengetnie.» Ismét csönd. Eltelt néhány másodperc. Azután fijra megszólalt a csengő. — Most már elmegy — súgta Karlicek. De nem ment el. A csengő harmadszor is felberregett, mintegy türelmetlenül, négyszer egymás után. Hosszan, röviden, hosszan, röviden. Aztán csaknem egy egész percet vártunk, habár ez az ntolsó csengetés dühös búcsűzásnak látszott. Ha utána közvetlenül dörömböltek volna az ajtón, vagy éppen meg­rugdosták volna, biztos vagyok benne, hogy a látogató eltávozott. Az egy perc letelte után azonban ismét berregett a csengő, és ismét négyszer ugyanabban a ritmusban, rövid szünet után még egy rövid, egy hosszú és két'rövid csöngetés következett. Ez már esztelen konokságra vallott Karlicek a fülemhez dugta a fejét. — Vigyázzunk!_— lehelte. — Ez tudja, hogy itt van v alaki. Ki akar fogni rajtunk! Máris újra csörömpölt a csengő. Hosszú, rövid, hosszú rövid, majd rövid, hosszú és két rövid. EÍgyszeriben a tudatomba hatolt, hogy voltaképpen távirati morzejelzést küld a kint álldogáló, még pedig a C és az L. az elveszett sorozat betűinek jeleit A szemfüles Karlicek most az egyszer nem kapcsolt De amikor a csengetés újra felhangzott, s megismétlődött a vonal pont vonal pont — pont vonal pont pont, az ő agyában is világosság gyűlt — Távirat! — súgta. Morse rajzocskáit nem tudta emlékezetből. Sebtiben kioktattam, mire ő rövid pislantások sorozatával válaszolt ami a morzeábécében csupa „hihihi”-t jelentett. A csengőjelek alkalmazása feltétlenül szándékosan történt Bizonyította ezt még egy további C—L-csengeté3. Minthogy a különös látogató ilyen módon jelentette be magát, feltétlenül tudnia kellett, hogy Jaroslav Lenk nincs otthon. Ha pedig megállapodott jelzése volna ez va­lakivel — mondjuk Helena Dvorskyval —, nem töreked­ne befelé ilyen ádázul. Ügy tetszett tehát, hogy az illető tud a jelenlétünkről. Minthogy senkivel sem közöltük, hogy ide szándékozunk jönni, alighanem titokban követtek bennünket. Vagy va­laki feltűnés nélkül szemmel tartatta Lenk lakását, s most félni kezdett, hogy éppen itt találunk olyan nyomra, amely veszedelmet hozhat rá. Kijött tehát a rejtekhelyéről és el­lentámadásba ment át. S így talán két vagy három férfi várakozott az ajtó előtt. Ahogy csendesen kilopakodtunk az előszobába, Kar­licek lehajolt és levette az elzáró kulcsot a gázóráról. Ügy szorította a markában, mint valami tőrt, amivel tanújelét adta, hogy a kint lesben álló három gengszter gondolata tőle sem idegen. Odaléptem az ajtóhoz. A tervem az volt, hogy hirte­len kinyitom, s esetleg egy ökölcsapással visszatántori o.r, azt, aki be akarna nyomakodni. Ha pedig teljes súlya i! az ajtóra nehezedne, hagyom, hadd zuhanjon be, s a töb­biek orra előtt becsapom az ajtót. A betolakodóval azután már valahogy elbánnánk. Efféle kalandos gondolatok kö zepette olyan hirtelen téptem fel az ajtót, hogy a folyosón álló ember, akin semmiféle támadó szándék nem látszott, ijedten visszahőkölt, s önkéntelen védekező mozdulattal Karlicek felé kapta a kezét. Karlicek ugyanabban a pil­lanatban melléje ugrott, nem is leplezve azt a szándékát, hogy a gázóra kulcsával nyomban lesújt a fejére. Megismertem Budinskyt, a Nemzeti Bank igazgatóját, egyben arra is rájöttem, hogy Karlicek tud bátran visel­kedni. S ez utóbbi volt talán a nagyobbik meglepetés. Hát így állunk! Az előbb villámgyorsan megalkotott helyzetképen egyelőre nem kellett változtatnom. Mert ha valaki, úgy Budinsky volt az az ember, aki előre tudta, hogyan és hová szállítják a húszmilliós ládiköt. — Lesz szíves beljebb jönni — mondtam. Budlnszky előbbi ijedelméből már magához tért. Más­fajta meglepetésének adott kifejezést. — Maga nem vette észre, hogy ilyesmit óhajtok? — Hogyne vettem volna észre, mikor úgy csengetett, mint akinek a háza ég! Szinte elszégyelltem magam. Inkább nem mondtam semmit. Budinsky bejött, de a felfegyverzett Karlicekhez még mindig nem volt bizalma. Karlicek egyébként visszavo­nult, helyére akasztotta a kulcsot, és követett bennünket a hátsó helyiségbe. így történt, hogy Jaroslav Lenk szobájában három olyan látogató került össze, akire álmában sem gondolt volna. (Folytatjuk) Mintegy bevezetőként a megyeszékhely érdekességeivel ismertetik meg a vallgaíók az eg-i Szilágyi gimnázium és közgazdasági technikum helytörté- íelj csoportjának tagjai, közöttük a „lencsevégre kapott” Szebeni Olga.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom