Népújság, 1969. február (20. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-02 / 27. szám

Gyártjuk a vicceket A kenyérről is. Amely soha sem lehet eléggé jó, eléggé friss, egyáltalán eléggé kenyér. Szidjuk a kenyeret, pontosabban a kenyér gyártóit, szállítóit, eladóit, hol jogosan, hol meg azért mert kihagyták a kakastejet a kilós vekniből. Háziasszonyok és „háziemberek” nézik, sőt sajnos, néha még fogdossák is a kenyeret, mérlegelik szerelmes és szakértő tekintettel: eléggé barna-e, eléggé ropogós-e, nem lapos-e, egyáltalán nem formátlan-e mindennapi kenyerünk? Nálunk a kenyér az „ügy”, a kenyér a mindennapi, amely nélkül talán még az élet is megállna.

Mondom gyártjuk a vicceket a kenyérre és a kenyérről. Tehetjük, mert van miről viccet gyártani. Mert természetes, hogy van kenyér. Amikor nem volt természetes, hogy legyen kenyér, akkor nem gyártottunk vicceket a kenyérről. Akkor ha kellő sorbanállás után egy kétkilós ragacsos veknihez jutottunk — s bizony sajnos ez nem közvetlen a háború után volt már — abban a biztos tudatban szorítottuk magunkhoz, hogy jó napunk van, meglett a mindennapi ragacsunk. Pardon: kenyerünk.

Kötelező beszolgáltatás volt, de nem volt elég kenyerünk. Leseperték a paraszt padlását, de még sem volt elég kenyerünk. A pompás és a háziasszonyok által olyannyira szeretett francia lisztet hozfuk be, s még mindig nem volt elég kenyerünk. Egy elhibázott és túlhajtott gazdaságpolitika, azon belül is még átgondolatlanabb agrárprogram és

j*. Tercsi

^«WWWWiVWVVWWWWWVVWWWW^WiViWWvvV.*

Egy szelet kenyér

látszólag semmitmondó kis mondatocskát, miszerint: .......ebben az

é

vben is megtermeltük az ország kenyerét..."

Abbán az évben, amikor aszály volt, hogy .. i Nos, az öregebbek tudják, hogy húsz, tragy negyven évvel ezelőtt, mit jelentett volna egy ilyen aszály ebben az országban.

Szeretem a kenyeret. A jó kenyeret. Én, magam is morgok, ha nem elég friss, ha nem elég ruganyos, ropogós, vagy nem eléggé formás a „mindennapi”. És is, te is, mind valamennyien ma már szinte elképzelhetetlennek tartjuk, hogy ne lehessen kapni kenyeret, s azt is. hogy ne vicceljünk, gúnyolódjunk a kenyér miatt. Egy szelet friss, ropogós kenyeret tartottam a kezemben, s önkéntelenül, mielőtt jóízűen beleharaptam volna, mondom teljesen önkéntelenül jutott eszembe az elmúlt nem is egész évtized, amely alatt megharcoltunk a vicc és a gúnyolódás, az ízes falat feletti megelégedettség kétségtelen jogát.

Egy szelet kenyér volt az egész.

Nem is kakastejjel készült.

Nem is kalács.

i Csak kenyér. Az ország megtermelt kenyeréből a nekem jutó szeletke. Finom, friss, ropogós. Mire mindezt végiggondoltam, már meg is ettem.

Ennyi az egész. Ennyi?

nem és nem volt elég kenyerünk. Sorban álltunk, vártunk és a várakozás közben nem gyártottunk vicceket a kenyérről, — mert nem volt

Ha jól tudom, nemcsak az országosan megművelhető földterület csökkent az elmúlt jó egy évtized alatt, de azon belül csökkent a kenyérgabona vetésterülete is. Most 1969-ben kevesebb holdon terem búza Magyarországon, mint mondjuk '952- ben. Kevesebb a holdak száma és több lett a kenyér! Kevesebb lett a holdak száma és több lett a mázsáké!

Tavalyelőtt, tavaly, az idén és most már bízvást kijelenthetjük, hogy jövőre és — ha csak egy különösen katasztrófális esztendő be nem következik — úgy tűnik véglegesen megoldottuk a gabonakérdést Magyarországon. Lehet viccelni nyugodtan a kenyérrel. Lehet szidni is a kenyeret! Mert van.

Nos, az nyilvánvaló, hogy az ötvenes évek elejének gazdaságpolitikája volt az egyik és alapvető okozója a kenyérhiánynak. A kötelező és a „szabad” gabona ára egyszerűen érdektelenné tette a mezőgazdaság dolgozóit a búzatermelésben, készletek és feleslegek nem, vagy alig maradtak, s az „acélos” magyar búza korszerűtlen termelési, agrotechnikai körülményei hovatovább már

nevetségessé tették az elért termésátlagokat. Ám az is igaz, hogy egy korszerűbb, ösztönzőbb agrárpolitika körülményei közepette sem lett volna képes sem elegendő, sem a világpiacon versenyképes búzát előállítani a magyar mezőgazdaság.

Négyszögölszámra csak háztájiban lehet termelni kukoricát, babot, de még ott is nevetséges lenne ma már mondjuk kenyérgabonát termelni. Ahhoz, hogy kenyérgondjaink megoldódjanak az ösztönző atmoszférát teremtő gazdaságpolitikai koncepciók mellett kézzelfogható tudományos, technikai segítségre, s ezek alkalmazására, nagyüzemi gazdaságokra volt és természetesen van szükség. Műtrágyára és nem is kevésre, kombájnra, vetőgépre, traktorokra és új, magas hozamú, földrajzi, talajtani viszonyainkhoz kiválóan alkalmazkodni tudó búzafajtákra is szükség volt.

Szovjet, olasz fajták, magyar keresztezések kerültek először száz, majd ezer, később tízezer holdakba. És mindezek együtt azt eredményezték, hogy helyenként megduplázódtak a terméshozamok, hogy az egykori jó termésnek számító 10 mázsás átlag — hovatovább már szégyenszámba menne, hogy az ország- gyűlésen, az egész ország és a világ előtt jelenthettük ki azt az egyszerű.

Vasút helyett közúton

Egy kisvonat elköszönt

Mészáros Sándorral, a fehér hajú masinisztával egy híján húsz esztendő ót» először történt péntek éjjel, hogy á kezdettől fogva gondjaira bízott, három kocsiból álló kis szerelvényt nem vezette haza Pélyre. A vonatot Tarnaszentmiklóson hagyta, mert azt üzenték, hogy nincs rá szükség többé: * kisvasút az utóbbi években egyre gazdaságtalanabbá vált, még a személyzetének m bérét sem kereste meg.

Pélyen, két Kiskörére tartó gyerek megkönnyezte, mert nagyon szerették^ a kedves, döcögő járművet, amelynek messze környéken nem találták párját. Sós Joachim állomásfőnök dicsérte: még tavaly is 107 ezer utast szállított A fehér- hajú masiniszta csak csendesen elköszönt s nekivágott Fegyverneknek, hogy ott egy másik kisvonaton folytassa szolgálatát

Tarnaszentmiklóson, a „nagy” állomás forgalmi irodájában azt mondták, hogy az egyik pélyi gépet Jánk- majtisba, a másikat meg a hortobágyi halastavak mellé küldik s tudomásuk szerint már a vaspályát is eladták a tiszaszentimrei tsz-nek. Olcsó áron: méterét 20 forintért ... Aztán természetesen új szolgálati helyre kerültek a vasutasok is.

gépjavítónál — vagy pár

méterrel arrébb már napok óta kinn függenek a 4. számú AKÖV új menetrendjei, amelyek általában a régi indulásokhoz igazodnak.

Mint Zentai Mihály osztályvezető elmondta, alapos felmérés, sokoldalú tájékozódás előzte meg a változtatást. Pélyről a tarnaszent- miklósi vasútállomáshoz két- két kocsit indítanak, szükség esetén pótjárattal fordulnak újra. Vasárnap estig közúti ellenőrt rendelnek a faluba, hogy a kezdeti tapasztalatok alapján még tökéletesebben végezhessék a szállítást.

A régi kisvonat három bérlettulajdonosa — három diák — változatlan áron utazhat ezután az autóbuszon is. A miklósiak olcsóbban kocsikázhatnak az állomásig, de a pélyiek számára sem lesz túlságosan megterhelő a legdrágább, a 3,60 forintos viteldíj sem.

Még egy darabig emlegetik a kis gazdasági vasutat, aztán lassan az utolsó utas is elfeledi.

A feledésben szombat reggel óta autóbuszok segítenek. A régi megállók helyén — a Hanyi hídnál, az iskolánál, az újtelepnél, .a

A gazdaságtalan „gazdasági” vasútról szombat reggel óta — az új közlekedési koncepciónak megfelelően — közútra terelték a forgalmat Ezzel azonban még korántsem végeztek el minden feladatot. Mindig megoldatlan a Kiskörei Állami Gazdasághoz tartozó hatrongyosi major 17 családjának a • kiszolgálása. A mintegy 70 ember — közötte 15 iskolás — ugyanis a kisvasút felszámolása szinte teljességgel elvágta a külvilágtól. A majorba nem vezet járható út, az őszi, téli sárban még az erősebb fizikumú felnőttek is megküszködnek a három kilométeres nehéz szakaszon

Megemlékezés Krupszkája születésének 100. évfordulójára

Száz évvel ezelőtt, 1869. február 26-án Petrográdban született Nagyezsda Konsz- tantyinovna Krupszkája. Hét évtizedes életútja, a nemzetközi munkásmozgalom, a szocialista forradalom kiemelkedő személyiségének, az új világért harcoló, tehetséges forradalmárnak nagyszerű példája.

A Hazafias Népfront Heves megyei Bizottságán szombaton délelőtt, az MSZBT megyei elnökségének, a megyei és városi tanács művelődésügyi osztályának, a TIT-nek, a Magyar Pedagógiai Társaság Heves—Nógrád megyei ■soportjának és más társadalmi és kulturális szervek képviselői megbeszélést tartottak. Megállapodtak abban, hogy megyénk területén méltóképpen megemlékeznek Krupszkájáról. Február 26-án emlékünnepséget rendeznek Egerben, ahol méltatják Krupszkája harcos életét és munkásságát. Többen javasolták, hogy az évfordulóról az úttörők ünnepélyes csapat- vagy rajösszejöveteleken emlékezzenek meg. Helyesnek tartják, ha a nőtanács üzemi és falusi bizottságai beszélgetéseket folytatnak a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő nőalakjának életéről, tevékenységéről.

— gyerek fejjel, szinte el sem lehet indulni! Ilyen körülmények között vajon hogyan képesek tanulni, bevásárolni, ügyes-bajos dolgaikat intézni?

Furcsa, hogy* a faluban állomásozó autóbusz számára nem egy garázst, hanem még egy egyszerű parkírozó- helyet sem képesek biztosítani Pélyen. Aztán a presszó előtti mély talajú téren forduló területet is kellene építeni — de ehhez egyelőre se anyag, se vállalkozó nincs.

S meglehetősen különös az is, hogy az emlegetett nyolc millió forintos költséggel nyárra elkészülő hat méter szélességű, portalanitott

pély—tarnaszentmiklósi út építésének ina még a tervei sincsennek meg. Jóllehet, használható egyelőre a régi út, de az eddiginél nagyobb forgalom minden bizonnyal hamarosan teljesen tönkreteszi. Jó lenne hát igyekezni az útépítéssel!

Az „új” útnak valóban újnak kell lennie ahhoz, hogy a megváltozott utazás kényelmét igazán élvezhessék, áldhassák a pélyiek, a tarna- szentmiklósiak is.

(gyóni)

A m’ f |x •• 1 A v S w* A n g\ »• * Német Szövetségi Köztár«it i 5aság cgylk nag4. viIlamos.

sági vállalatánál, a Siemens Müveknél, a közelmúltban egy olyan készülék tökéletesítését fejezték be, amellyel meg lehet könnyíteni a süketnéma gyerekek beszéd tanulását. A „vibráló-tréner” név alatt foglalómba hozott, hordozható készülék egy kis vibrátorból, két fülhallgatóból és egy mikrofonból áll. A nagyobb méretű vibrátorral (felvételünk) a pedagógus egyszerre négv gyermekkel is foglalkozhat. A vibráló készüléket többnyire a csuklón, a mellkason, a kulcscsonton vagy a felső nyakcsigolyán helyezik el. Segítségével a gyerekek felfogják, illetve megérzik a fülhallgatóból jövő hangokat, s néhány gyakorlat után képesek az egyes hangok és szavak megkülönböztetésére. 6

> 'zí&unk to

Ha?udik,

valótlant állít...('?!)

Nem véletlenül került egy-i más mellé a címben olvasható két nyelvi képlet. Egyik le-i vélírónk kérdezte tőlünk, egyenlőségi jelet tehetünk-e a két kifejezés közé, ha nem, melyik a nyersebb, a durvább, s melyiket lehet sértő-1 nek tekinteni.

A hazudik, a hazugság fo-< galmát nyelvünk is sok rokon értelmű szóval tudja megnevezni. Nyelvhasználatunkban leginkább a következő szavak, kifejezések gyakoriaki hazudik, valótlant mond, valótlant állít, füllent, tódiU nem mond igazat, — hazugság, valótlanság, füllentés, tá- dítás stb.

Hogy a rokon értelmű sza-i vakból melyikkel éljünk, mindig a szándék, a konkrét beszédhelyzet, s a megfelelő társadalmi, etikai kötöttség dönti el. Ha valaki szándékosan, tudatosan nem mond igazat, akkor a legmegfelelőbb kifejezés a hazudik szó. A szándékosan, a tudatosan valótlanságot állító és megtévesztő szándékkal a valóságot elferdítő ember valóban hazudik, illetőleg hazugságban leledzik. Ilyen esetben nincs arra szükség, hogy szépítsük, enyhítsük a szót, illetőleg a mögötte meghúzódó j elen téstartalm at.

Vannak azonban olyan helyzetek, amikor udvariasságból, tapintatból, kíméletből helyesebb, ha >a bántó, durva és sértő kifejezést megszépítjük, s közömbösebb nyelvi formát használunk helyette. A füllent szó pl. inkább tréfás színezetű, s a legritkábban élünk vele sértő szándékból. Aki szeret nagyokat mondani, túlozni, az valóban csak tódit.

A valótlant mond, valótlant állít nyelvi formákban szereplő valótlan szónak jelentésváltozatai (nem való, nem felel meg a valóságnak, nem igaz, hamis, ellenkezik a tényekkel) szolgáltattak alapot arra, hogy egyesék a ha- ■ zudik igéhez társítják'szinte - azonos értelemmel. Különben új keletű a kifejezés, mert a XVIII. század végén állt csak be a valótlanság szó a hazugság mellé rokon értelmű kifejezésnek. Eredetileg a valótlan jelentése: ami nincs,

ami nem létezik.

Különben a valótlant mond kifejezést sokan közömbo- sebbnek, köznyelvibbnek érzik, mint a valótlant állít, nyelvi formát. A szándékos, a tudatos megtévesztés fényére utalást olvasnak ki belőle. A hivatalos íz és szerep is hozzájárult ahhoz, hogy a valótlant állít nyelvi képletet ma már éppen olyan durva és sértő formának tekintik egyesek, mint a hazudik igét.

Dr .Bakos József

a nyelvtudományok kandidátusa

.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVCXXXXIXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV*>J.XXXXXXXXXXXXX XXXXXXX-XXXXVVXXXXXXXXXXxxxxxxx..

...........................................................................................f_.__

S

zeretnék-e play boy lenni ?

nyílt

vávább a világos, és egyértelmű laszt.

Kedves kérdezők,

Többen és már több ízben megkérdezték tőlem: szeretnék-e play boy lenni? Nem kevés ideig töprengtem a válaszon és azon legfőképpen, hogy egyáltalán nyilvánosan válaszoljak e kérdésre, ám végül mégis úgy döntöttem: ennyi kérdés és kérdező után nem halogathatom tokijelenthetem önöknek, hogy nem, én nem szeretnék play boy lenni. A play boy- ság, mint olyan, rendkívül messze esik felfogásomtól, erkölcsi értékítéletemtől, általános egyéni és emberi magatartásomtól. Nem, én nem akarok play boy lenni!

Nem mintha én nem

szeretném azt a női nemet, amely a mi társadalmunkban kivívta a teljes egyenjogúságot, s amelynek tagjaitól, kivétel nélkül mindegyiktől, már régen messze áll az

anyagiasságnak ama formája, amelyet a formával, na és mondjuk, még a forma tartalmával akarnának a kölcsönösség alapján kielégíteni.

— Mucuskám, négy darab százas — mondja társadalmunk egyik nőtagja, de én tudom, hogy itt nem egy play girl szólt egy play boyhoz, csupán egy megszorult ember fordult bizalommal egy másik és másban megszorult emberhez. A férfi és a nő ilyen viszonylatában mégha szeretnék se tudnék paly boy lenni. Nem beszélve arról, hogy nincs fürdőmedencém, csak egy fürdőkádam, amelyben csak akkor van víz, ha nincs vízkorlátozás. Play boy vízkorlátozással! Nevetséges.

Vagy: nem mintha nem szeretném azt, hogy sok pénzem legyen, kevés, vagy semmi munka, de sok összeköttetés árán.

— Barátom, a miniszter — mondanám, miközben egy köteg százassal törölném meg play bolyhomat a hajam tövében. Mondanám, s már jönnének is a lakásigénylők, a gépkocsi kiutalást óhajtók, az egyetemi felvételért esdeklők, s rövidesen mindenre lenne időm, csak éppen a play boy- ságra nem lenne már sem erőm, sem egy szabad percem. Nem beszélve arról, hogy hónapokig, vagy talán évekig nem lenne szabadon egy percem.

Könnyed elegancia és egy Mercedes. Bevallom, szívem szerint lenne mindkettő. Köny- nyedségem adva van, hisz már kora gyermekkoromban, engem látva sikoltott fel a szomszédasszony:

— Na, ahogy ez tt gyerek a pendelyt hordja...!

De play boy pen- delyben? Nyilvánosan? Trabbantban? Bárki beláthatja, hogy mindez nem csak nevetséges, de a play boy- ságnak egyenesen ellentmondó magatartás lenne. A play boynak nincsenek ideáljai, nekem van, az egyiket például Cunci Mókusnak hívják; a play boy kiégett, én nem csak nadrágom, amit ez a hülye Kemecsei csinált a pipájával; a play bőit örenedő férfi, míg én hol vagyok az öregedéstől; a play boy rendszerint nőtlen én meg rendszerint már lassan húsz éve nős vam/ok...

— Mondd, szívem — kérdeztem r feleségemtől — mi lenne, ha én play boy lennék?

Rám nézett őzike szemével, s csak ény- nyit mondott:

— Hülye!

Hát én ezért nem akarok play boy lenni.

Köszönöm szíves türelmüket. (egri)