Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-18 / 14. szám

BAR AZ ELSŐ SZÁ.MÜ SZENZÁCIÓ továbbra is a szo' jet asztronauták bravúros teljesítménye, természete­sen óriási érdeklődés előzte meg a Vietnammal foglalko­zó párizsi konferencia első kibővített ülését is. A legtöbb lap a józanság sikerének, a VDK—DNFF pozíciók erőbi­zonyítékának tekinti a végre megszületett döntést. Bár Washington — és elsősorban Saigon — még mindig sze­retné elhitetni az asztalról, hogy az „elméletben” nem ke­rek és legalábbis „képzeletbeli csík” húzódik rajta végig, azt már senki nem veszi komolyan. A nyugati visszhang érzékelésére érdemes egy pillantást vetni a francia saj­tóra. A Nation hangsúlyozza, hogy négy nappal Johnson távozása előtt végre megszületett az érdemben: tárgyalások megkezdését lehetővé tevő megállapodás. Noha az első, a szombati ülés jobbára protokolláris lesz, mégis forduló­pontnak tekinthető. A konfliktus kirobbanása óta ugyanis most először történik meg, hogy annak valamennyi résztvevője leül a tárgyálőasztalhoz és elindítja „a béke dinamikáját” — amelyet — a Nation szerint — most már visszafordíthatatlannak lehet tekinteni. Ez azért egyelőre alighanem túlzott derűlátás. A VDK és a DNFF szóvivői békegyűléseken jelentek meg a francia fővárosban és ott hangsúlyozták: bár a megállapodás megnyithatja az utat a további lépésekhez, a vietnami nép követelései változat­lanok, — hiszen jogosságuk is változatlan. „Ha az Egye­sült Államok továbbra is ragaszkodik agresszív terveihez — állapítja meg a vietnami dolgozók pártjának központi lapja, a Nhan Dán — az eddiginél is súlyosabb vereségek várnak rá”. SOK SZŐ ESETT ezekben a napokban Washington Európával kapcsolatos agresszív terveiről is: a megfigye­lőket élénken foglalkoztatja a NATO-hadügyrmniszterek brüsszeli ülése. Viktor Majevszkij a Pravdában rámutat: az ülésen a fegyverkezési hajsza fokozását, a katonai költségvetések további emelését határozták el, s mindezt a „csehszlovák válsággal” próbálják indokolni. Majevszkij külön kiemeli Bonn növekvő szerepét az Atlanti Szövet­ségben. A NATO — állapítja meg befejezésül a Pravda szemleírója — mindinkább olyan amerikai—nyugatnémet szövetséggé változik, amely valamennyi európai nép lét­érdekei ellen irányul. Mintha csak e megállapítás illusztrációja lenne, úgy hatott Diehl államtitkár, bonni kormányszóvivő pénteki nyilatkozata. A hivatalos Bonn Diehl személyében kitörő örömmel nyugtázta a NATO-hadügyminiszterek határo­zatait — mint ahogy minden döntést, amely a feszültség növelésére irányul. Ügy tűnik, Washingtonon kívül aligha van még egy főváros a földön, ahol osztják Diehl lelkesedését... Garrison ügyész iesmtartása í WASHINGTON: Az amerikai igazságügy­minisztérium nyilvánosságra hozta egy eddig titkos szak­értői csoport állásfoglalását, amely szerint a meggyilkolt Kennedy elnökről készített halottkémi jelentés teljesen helytálló. Az igazságügy-miniszté­rium közleménye időben egy­beesik Jim Garrison New Orteans-i kerületi ügyész fel­lépésével. Garrison ugyanis kérte, hogy bocsássák rendel­kezésére — a Clay Shaw per céljára — azokat a fényképe­ket és röntgenfelvételeket, amelyeket az elnök holttesté­ről készítettek közvetlenül a merénylet után. Mint ismeretes, a Warren- b’zottság — részben a halott­kémi jelentés alapján — azt állította, hogy 1963. novem­ber 22-én Kennedyt Oswald egymaga, hátulról lőtte le. j Garrison azt állítja, a ha- j lottkémi jelentés alapján be j tudja bizonyítani, hogy az ' elnökre legalább egyszer elöl­ről is rálőttek. James Alcock, Garrison helyettese csütörtökön este New Orleansban kijelentette, egyáltalán „nem kielégítő” az a szakértői jelentés, amelyet az igazságügy-minisztérium tett közzé. NEW YORK: Befejeződött a legnagyobb amerikai hírügynökség, az Associated Press riporterei­nek, fotóriportereinek és te- letype-kezelőinek nyolcnapos sztrájkja. A dolgozóknak si­került kivívniok a munka­bérek felemelését és néhány szociális követelésük teljesí­tését. SAN FRANCISCO: A rendőrség eltávolított egy időzített bombát a San Francisco-i állami egyetem hivatali épületéből. Az egye­tem diákjainak és egyes pro­fesszorainak sztrájkja válto­zatlanul tart. ROMA: Trudeau kanadai minisz­terelnök zsúfolt programú egynapos olaszországi látoga­tásának befejeztével pénte­ken reggel Rómából hazauta­zott Montrealba. A rövid idő alatt VI. Pál pápa fogadta a miniszterelnököt, s hir sze­rint arról is tárgyaltak, hogy esetleg diplomáciai kapcsola­tot létesítenek Kanada és a Vatikán között. MADRID: A madridi ügyvédi kamara rendkívüli ülésén elfogadta a kormányhoz intézendő pe­tíció szövegét, amely követe­li a politikai foglyok helyze­tének megjavítását. CANNES: Cannesban csütörtökön éj­jel őrizetbe vették Francois Marcantonit, egy párizsi ven­déglő tulajdonosát, akinek a vizsgálóbíró szerint valami­lyen szerepe volt a jugoszláv Stevan Markoviénak Alain Delon francia színész volt testőrének meggyilkolásá­ban. „Vietnami” nagygyűlés Párizsban Gerillaveszí’y Rhodesiában SALISBURY: Lardner-Burke rhodesiai igazságügyminiszter törvény- javaslatot terjesztett a par­lament elé, indítványozta, hogy további 12 hónappal hoszabbítsák meg az 1965. novembere óta érvényben lé­vő rendkívüli állapotot. Az igazságügyminiszter ar­ra hivatkozott, hogy Rhode­sia határain jelentős létszá­mú gerilla-egységek várják a megfelelő alkalmat a.„beszi­várgásra”. Hozzátette, hogy r gerillaveszély véleménye szerint még akkor sem csök­kenne, ha Rhodesia meg­egyezésre jutna Nagy Britan­niával. PÁRIZS: A párizsi Mutualité terem­ben tartották a párizsi és Párizs-környéki dolgozók nagygyűlését, amelyet a francia békemozgalom szer­vezett. Ezzel kezdődött meg a vietnami szolidaritási kam­pány, amely január 20-ig tart. A gyűlés elnökségében helyet foglalt Tran Buu Kiem, a párizsi tárgyaláso­kon résztvevő DNFF-küldött- ség vezetője, helyettese — Ha Van Lau, valamint az FKP politikai bizottságának több tagja. Tran Buu Kiem beszédé­ben kifejezésre juttatta a dél-vietnami nép mély hálá­ját a francia dolgozóknak állandó támogatásukért és szolidaritásukért. Rámuta­tott. hogy az amerikai ag- resszorok, miután sokszor vereséget szenvedtek, kény­telenek voltak beszüntetni a VDK bombázását, tárgyaló- asztalhoz ülni a DNFF és a VDK képviselőivel. A gyűlés résztvevői felhí­vást intéztek a hivatalába lépő Nixonhoz, amely han­goztatja, hogy '„semmiféle békés megoldás nem képzel­hető el, amíg az összes kül­földi csapatokat ki nem von­ják Vietnam területéről”. Ur. Xagjr József: Bnrzsoá vagy proletárhadsereg * a forradalom győzelme után a Károlyi-kor­mánynak legfőbb gondját a forradalmi katonák leszerelé­se képezte. A frontokról fegyveresen házaözönlő ka­tonák veszélyeztették a bur- zsoá rendet és közbiztonsá­got, sürgősen le kellett tehát szerelni őket és valami kis végkielégítést kezükbe nyom­va. útra bocsátani őket. A leszerelő katonák 90 koronát és három napra elegendő ke­nyeret kaptak jutalmul és el­ismerésül azért, hogy vérü­ket ontották a harctereken a burzsoák és földbirtokosok érdekében. A leszerelés azon­ban ennek ellenére igen jól sikerült. Bár a fegyvereket — ami pedig a fő cél volt — nem sikerült a katonáktól el­szedni, 1918. decemberéig 1 200 000 embert szerelt le, nagy részük oly módon, hogy fegyverét is magával vitte. Katonáskodni senki sem akart. Az első lefegyverzési hul­lám után pedig a kormány is rájött, hogy a forradalom után is szükség van hadse­regre. A belgrádi fegyverszü­neti egyezmény 8 hadosztály felállítását engedélyezte, azonban még ezt a szűk kere­tet sem sikerült felállítani. Az ellenforradalmi történé­szek szerint ebben Linder Béla, u Károlyi-kormány el­ső hadügyminisztere a bűnös, aki november 2-án kijelen­tette: „Nem akarok többé ka­tonát látni”. Kétségtelen, hogy nem Lindernek ez a kijelentése züllesztette szét a hadsereget, bár kissé furcsa kijelentés volt egy hadügymi­niszter részéről. Pár nap alatt Linder bele is bukott. N ovember 10-én a had­ügyminiszteri széket Bartha Albert foglalta el. Bartha kinevezése elé vára­kozással tekintett a forradal­mi munkásság is, mert Bar­tha október 30-án Temesvá­ron részt vett a forradalom­ban, és már ekkor kikiáltot­ták a köztársaságot. Bartha azonban már bemutatkozásá­nál megmutatta, hogy milyen hadsereget akar. Az ellenfor­radalom első megnyilvánulá­sa november 10-éri követke­zett be, amikor 2000 tiszt és altiszt gyűlést tartott a Par­lament kupolacsarnokában, ahol nyíltan a katonatanács ellen foglaltak állást. Ezen a gyűlésen a hadügyminiszter is jelen volt és kijelentette: „Semmiféle katonatanácsot nem tűrök”. Valóban a katonatanács volt az a forradalmi szerv eb­ben az időben, amely követ­kezetesen szembeszállt min­den ellenforradalmi mozga­lommal és síkraszállt a kato­nák érdekében. Ezért volt ter­hére a kormánynak már az első napokban, s csak akkor nyugodtak bele létébe, ami­kor látták, hogy nem tudják megsemmisíteni. Már novem­ber 3-án a központi katona- tanács alakuló gyűlésén 1200 tiszt és katona jelent meg különböző csapattestek kép­viseletében és megválasztot­ták a katonatanács elnökévé Pogány József szociáldemok­rata újságírót, A katonata­nács megalakulása után ugyancsak azon volt, hogy megszervezzék az új hadse­reget, a hadsereg jellegét te­kintve azonban alapvető el­lentét volt a katonatanács és a hadügyminiszter között. Megindult a küzdelem a had­sereg megnyeréséért, Az engedélyezett nyolc hadosztályt a kormány a leg­fiatalabb korosztályok tagjai közül igyekezett kiválogatni. Egyrészt ezek voltak még legrövidebb ideig katonák, másrészt úgy gondolták, ez a csoport van legkevésbé „meg­fertőzve'’ kommunista esz­mékkel. Megkezdődött a had­seregszervezés. 1918. novem­bere és 1919. februárja kö­zött négy ízben indítottak kampányt toborzásra anélkül, hogy jelentősebb eredményt értek volna el. Pedig igen ki­váló erőket is mozgósítottak a hadsereg szervezésére. A negyedik hadseregszervezési kísérletet Stromfeld irányí­tott, azonban maga a bur- zsoá állam nem tudott olyan célt a dolgozók elé állítani, amely érdekeltté tette volna azokat u haza védelmében. A polgári demokratikus forra­dalom egész korszaka alatt nem sikerült feltölteni a nyolc hadosztálynyi keretet. hadsereg szervezésére irányuló második kí­sérlet november lt-én indult meg. A kormányban megbú­vó ellenforradalmi erők azon­ban nem sok reményt fűztek az új forradalmi hadsereg­hez. Éppen attól féltek, hogy túlságosan forradalmi lesz. Ezért már ebben a rendelet­ben kilátásba helyezi Bartha, hogy a hadsereg mellett nemzetőrséget és polgárőrsé­get akar szervezni. Ezek ön­kéntesekből álltak volna és feladatukat a „rend fenntar­n Kommentár a Rudé Práróbnn A föderáció első nehézségén túl vannak Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat (volt Borsod megyei Mélyépítő) miskolci munkahelyre __ 44 órás heti munkaidővel, minden héten szabad s zombat tartásával — felvesz: — vasszerkezeti lakatosokat, — vasszerkezet szerelésében jártas szakmunkásokat, — lakatosokat, — vasbetonsze­relőket, — hegesztőket. — ácsokat, — és kubikosokat. Szállást ée étkezést íifetftée ellenében biztosítunk. Felvétel a vállalat központjában: Miskolc, L Zsír mond! u. Z, se. PRAGA: A Rudé Právóban Karel Doudera, a lap bratislavai szerkesztőségének vezetője ír kommentárt „Enyhülés” cím­mel. Megállapítja, hogy a fö­deráció első nehézségén túl vannak. Ami Szlovákiát illeti, ott megkönnyebbülés érezhe­tő. A kb elnökségének nyilat­kozata, Smrkovsky .és más vezetők beszédei hozzájárul­tak a megnyugváshoz és a fö­deráció sorsával kapcsolatos aggodalmak enyhüléséhez. A CSKP KB cseh irodájának állásfoglalását ez ügyben — mint cseh álláspontot — elis­meréssel fogadták. Szlovákiábhn az elmúlt hé­ten általános jelenség volt, hogy az emberek megkérdez­ték: mi szükség volt erre a krízisre, nem lehetett volna «lkerülni? Ezt kérdezték a szlovák fémmunkások szak- szervezetének ülésén ugyan­úgy7, mint az üzemi pártel­nökök máriatölgyesi tanács - kozásán is. Ez természetes — állapítja meg a kommentár —, hiszen a szlovákok több­sége azt várja a föderációtól., hogy az nem rontja, hanem javítja a cseh nemzettel fenn­álló kapcsolatokat. Szlovákiá­ban senki nem rója fel a cseh munkásoknak, hogy Smr­kovsky mellett álltak ki. A szlovákok Smrkovskyban szintén a januári politika egyik vezető képviselőjét lát­ják és senki sem kívánta, hogy eltávozzék a politikai éleiből. A szlovák kommunis­táknak azonban nem tetszett az — hangsúlyozza a kom­mentárjában Doudera —, hogy a szlovák legfelsőbb szerveknek azt a javaslatát, miszerint szlovák töltse be a szövetségi gyűlés elnöki tisz­tét, Husaknak tulajdonították és vele vitatkoztak. Ezért nem lehet azon csodálkozni, hogy a szlovák kommunisták a kialakult kampánnyal szemben kifogást emeltek. A kommentár megállapít­ja, hogy a szlovák dolgozók magatartása nem kis mérték­ben járult hozzá ahhoz, hogy ne kerüljön sor nacionalista szenvedélyek felszítására és az ügyet demokratikusan old­ják meg. Az üzemi pártfunk­cionáriusok megítélése sze­rint számos félreértést el le­hetett volna kerülni, ha job­ban és időben tájékoztatják a szlovák javaslatról a köz­véleményt. Márcsak azért is, mert ez a javaslat nem de­cemberben született meg, hanem arról már tárgyalt az SZLKP KB elnöksége novem­ber első felében, sőt, egyesek már javaslatot tettek októ­berben — a föderációs tör­vény előkészítésekor —, hogy az egyik legfelsőbb állami funkciót szlovák töltse be és ezt foglalják törvénybe is. Akkor az volt a vélemény, hogy ez nem paragrafusok kérdése, hanem a két nemzet közötti kölcsönös megállapo­dással kell megoldani. Ekkor senki sem gondolt arra, hogy már az első lépésnél félreér­tésre kerül sor. Befejezésül a kommentár azt a tanulságot vonja le, hogy a párt a válságos hely­zetek „lecsillapítása” helyett a fontos problémák megol­dására met. fordíthatná a figyel­tása” képezte. November 12­én kiadott rendelete már vi­lágosabban fogalmazza meg az önkéntes alakulatok cél­ját: „hogy ezeréves hazánkat, a sokat szenvedett népet és annak jólétét mindennemű rabló és csőcselék nép garáz­daságától megóvják”. A nyil­vánosan közzétett és csak ké­sőbb előkerült teiv szerint a szervezni próbált „különleges erők" a következők lettek volna: tiszti és egyetemi zászlóaljak, riadó-zászlóal­jak,székely és alföldi huszár­ezredek, jászkun-gárda, ezenfelül továbbszolgáló al­tisztekből álló különítmé­nyek, melyek a rendes csa- pattestekbe beolvadva, azok­nak mintegy 25 százalékát tették volna ki. N em csoda, ha ez iránt a hadügyminiszter iránt bizalmatlanul viseltetik a ka­tonatanács és a november 12-! népgyűlésen, amelyet a november 10-i ellenforradal­mi gyűlésre válaszul hívtak össze, újabb forradalmi köve­teléseket fogadnak el. Már november 13-án kénytelen a hadügyminiszter meghátralni és elismerni a katonataná­csok jogait, sőt, a hadseregen belüli fegyelmi ügyeket tel­jesen a katonatanács hatás­körébe utalja. Ugyanakkor elismeri ez a rendelet azt is, hogy a katonák szabadon, bármelyik politikai pártba beléphetnek. A hadügymi­niszter tehát kénytelen volt meghátrálni a szocialista szellemű, forradalmi katona­sággal szemben. A hadügyminisztériumban levő monarchista, svarcgelb tisztikar azonban nem adta fel a küzdelmet a katonata­náccsal szemben. Továbbra is fenntartották ellenforradalmi alakulatok szervezésére irá­nyuló terveiket. A hadügy­minisztériumból indult ki a Magyar Országos Véderő Egyesület megszervezésére irányuló törekvés is. A ka- tanatanács azonban beleszólt az ellenforradalmi tervezge- tésbe. December 12-én a buda­pesti helyőrségek nagy része, mintegy 8—9000 ember fel­vonult a várba a miniszterel­nökség elé és követelte Bar­tha Albertnek az eltávolítá­sát, a hadügyminisztérium megtisztítását a háborús uszítóktól és reakciós, mo­narchista elemektől, minden­féle tiszti különítmények fel­számolását. Követelték to­vábbá azt is, hogy a legény­ség maga választhassa meg tisztjeit, és a legénységi állo­mányú katonák is felemel­kedhessenek tisztekké. Káro­lyi kénytelen volt engedni a nyomásnak és menesztette Barthát. Ezután egy időre maga Károlyi vette kezébe a hadügyi tárcát is, azonban sem neki, sem később Bőhm- nek, nem sikerült a hadsereg szervezetét megszilárdítani. | z öntudatos vasfegye*- lemmel rendelkező szocialista hadsereget nem lehetett a polgári társadalom keretei között megvalósítani. Igaz ugyan, hogy a katonata­nács igen nagy befolyást gya­korolt a hadsereg irányításá­ra, és ezzel lehetetlenné tet­te az ellenforradalmi erők na­gyobb arányú megszervezé­sét, de nem volt egyedüli bir­tokosa a hatalomnak, s így na - gyobb eredményeket nem is érhetett el. A hadsereg és ve­zetés teljes egysége majd csak hónapokkal később, a Tanácsköztársaság idején va­lósult meg. B Egerben, belvárosban azonnal beköltözhető 3 szobás összkomfortos lakást veszünk. Ajánlatokat „Készpénz” jeligére Eger, Postafiók 23 címre kérjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom