Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-04 / 2. szám

Oilfobach: Hoffmann meséi (kedd, 19.15). A háfomfelvonásos opera : közvetítése a szegedi Néró­ig zeti Színházból. A francia | származású Jacques Offen- ■ bach a múlt század hatvanas - éveiben vált európai hírű operettkomponistává; művei íú friss, könnyed-gúnyos hang- ukkal, ragyogó' eleganciá- jukkal már megszületésük után közvetlenül nagy sikert arattak, s ma is repertoár- i darabjai az operettszínházak­nak. Az operettszínpadot ‘ egyetlen művével hódította meg — élete utolsó s halála miatt befejezetlenül maradt alkotásával —, a romantikus Hoffmann meséi daljátékkal, amelyet E. T. A. Hoffmann novellái nyomán írt, s az opera librettója is ezekből az r elbeszélésekből készült. A : Hoffmann meséi már Offen- ' bach halála után egy évvel — 1881-ben — színre került, s gyors sikerére jellemző, hogy több európai főváros­hoz hasonlóan, 1882-ben Bu­dapesten is bemutatta az Operaház. Ezúttal a szegedi .társulat előadásában láthat­juk. Oscar Wilde: I BUNB11RY I r, r (szombat, 20.20). Komédia három felvonás­ban, közvetítés az Ódry Szín­padról, a Fővárosi Operett- színház előadásában. Oscar Wilde hét évtizede írta meg darabját, a Bunburyt, vagy „hogy már szintén bemutat­ják a művet: a Hazudj igá­ját"! A korabeli angol úri tár­sadalom — a pervenü kö­zéposztály — szelíd-ironikus kritikájának készült, de hát azóta jócskán változott a vi­lág, még a konzervatív an­gol világ is, úgyhogy a darab ma is élvezhető vonásai el­sősorban azok a szarkaszti­kus megjegyzések, amelyek­kel Wilde — általánosítha- tóan, s ilyen módon időállóan — a hiúság, a parnevüség ellen szól. A darab remek szerepeket kínál a színészek számára, s mivel az eredeti mű már kissé poros volt, Petrovics Emil zenéjével fris­sítették fel erre a bemutató­ra, s versekkel, tánccal is kiegészítették a könnyed báj­jal komoly dolgokról szati­rikus ítéleteket alkotó ko­médiát. A. Gy. Fórra fin lm sírok, katonai* Ez a kis életrajzgyűjte­mény szerény keretek közt, nagy feladatra vállalkozik. Huszonöt olyan ember port­réját kívánja méltóan meg­örökíteni, akik sokat tettek népük, nemzetük boldogulá­sáért. Többnyire azokról szól, akiknek inkább csak a "nevét vagy talán még a nevét sein ismerjük, s legfeljebb egy- egy ünnepi megemlékezés idézi alakjukat. Sorsuk küzdelmes korban formálódott: szocialista for­radalom Oroszországban, majd Magyarországon, a fa­sizmus uralma Európában, kontinensek háborúja és az antifasiszta harc győzelme, népi demokratikus forradal­mak és ellenforradalmi lá­zadás MagyarországonSa sorsok mindegyike valahol, vagy éppen mindvégig, össze­kapcsolódott ezzel a küzde­lemmel. Egyikük sem született for­radalmárnak, de a környezet, a felismerés és az eszmék azzá formálták őket Sőt, voltak köztük olyanok, aki­ket a születés és a környezet sokáig távol tartott az ese­ményektől, s csak a történe­lem válságos pillanatában döbbentek rá a nép és a nem­zet érdekére. Mindannyiuk sorsában közös vonás, hogy életük legjelentősebb tettével az emberi haladást szolgál­ták, a humanizmus, a társa­dalmi igazság és a felemelke­dés védelmében a barbárság, a megaláztatás és az elnyo­más ellen ragadtak fegyvert, s életüket áldozták. Az élet legnehezebb perceiben meg­érezték, megértették a társa­dalom kívánságát, s aszerint cselekedtek. (A Kossuth és a Zrínyi Ki­adó közös kiadása.) Kolacskovszky Lajos emlékezete Tizenöt évvel ezelőtt, 1954. január 4-én nagy veszteség érte a I-Ieves megyei munkás- mozgalmat, történeti és turisztikai irodalmat, az újságírást és a haladó gondolkodást; életé­nek 63. évében meghalt Kolacskovszky Lajos elvtárs. Kolacskovszky Lajos neve és életműve nem ismeretlen Heves megye dolgozói előtt. De a kegyeletes megemlékezés mégis megkö­veteli tőlünk, hogy szóljunk róla. lS91-ben született Jászárokszc’láson. Egy­szerű néptanító fia volt. Iskoláit Egerben vé­gezte. Már fiatal korában, megismerkedett a marxizmus eszméivel, s azokra életét tette fel. A század eleji haladó mozgalmak őt is meg­érintették. 1913-ban a Magyar Köztársasági Párt egri tagozatának titkára lett. Az 1918-as polgári demokratikus forradalom idején mint Módly László kormánybiztos titkára fejtett ki forradalmi tevékenységet. 1919 március 21-én ő lett a megye hivatalfönöke, első „vörös alis­pánja”. 1919-ben jelentős érdemeket szerzett a proletárdiktatúra megyei szervezetének ki­építésében és a tömegek felvilágosításában. 1919 augusztus 3-án az ellenforradalmi bíró­ság másfél évi börtönre ítélte, majd Zalaeger­szegre internálták. Kiszabadulása után forra­dalmi múltja watt az egész ellenforradalmi rendszer idösz'a iában nem kapott állást. Alkal­mi munkákból tengette életét. A munkdsmoz- gallomhoz mégis hű maradt. Mint a természet­barát-mozgalom aktív tagja számtalan elő­adásban és cikkben népszerűsítette a szocializ­mus eszméit, az ország számos városában és falvában. A felszabadulás után Egerben élharcosa volt a demokratikus újjászületésnek. Rendbe­szedte a megyei levéltárat, gondoskodott a fa­siszta sajtótermékek összegyűjtéséről és meg­semmisítéséről, a régi reakciós emberek nevét viselő utcák nevének kicseréléséről. Ö volt a I Magyar—Szovjet Művelődési Társaság egyik alapítója. 1946-ban mint kommunista pártta­got és kultúrált embert, megbízták a párt me­gyei lapjának, a Heves Népének szerkesztésé­vel. 1947-ben betegsége miatt nyugdíjba ment. De akkor sem pihent. Idejét Hevet megye es Eger múltjának felderítésére áldozta. Kutatá­sai eredményeképpen számos nagyobb dolgo­zatot és cikket írt. Szorgalmas munkatársa volt a Népújságnak is. Az utókor nem feledkezett meg róla. A Hatvani temetőben a természetbarátok díszes síremléket emeltek neki. A Bükkben is em­lékmű hirdeti emlékét. Írásai ma is kedvelt olvasmányok. Őrizzük és ápoljuk példamuta­tó életművét! Szecskó Károly 28. — Van szerencsém, ügyve­zető-igazgató úr. Foglaljon helyet Az öt embere is eljött Marokkóba? — Igen. Lent várnak rám a vendéglőben. Csak az utolsó utasításokért jöttem, kedves elnök úr... —• Az utasításokat nagyjá­ban tudják. Délután a kirán­dulókat nem én fogom ve­zetni. Nem irányíthatom a rablótámadást sem, mert.. hogy is mondjam... Az oá­zisban jól ismernek és valaki még röhögne... A maga ba­rátai, remélem, elég komo­lyan fogiák csinálni... — Azt hiszem, e tekintet­ben nem lesz panasz... — Szerezzenek két-három megbízható hajóst és menje­nek Mogadorba. A Marianne nevű vitorlást béreltem ki. A hajón várjanak. Az igaz, hogy az egész dolog játék, de élethűen kell csinálni. ^ rNWÜS&iS 1969. január 3„ péntek — Efelől nyugodt lehet. Délután Mogadorba érkez­tek. Nyomban találtak négy megbízható matrózt, akik mindent vállaltak. .. .Higgins felsorakoztatta a legénységet és öt barátját. Mikor Leonidas megérkezett, feszes vigyázzban várták. — Ez az egyik pasas, akit megtréfálunk, — mondta Higgins a szerződtetett mat­rózoknak. A hajóslegények vigyorogva bólogattak. — Vigyázz! — kiáltotta Mr. Leonidas, holott erre semmi szükség sem volt, mert vala­mennyien feszes haptákban álltak. — Katonák! — kezdte, mint Napoleon, — minden’;! teljesítse híven a kötelességét és vegyen rólam példát! — Bocsánat, elnök úr, — mondta Higgins — szeret­nénk önnek valamit mutat­ni, kövessen egy percre a hajófenékbe. Mr. Leonidas gyanútlanul ment utána. Nemsokára a hajófenék egy burgonyarak­tárnak használt fülkéjébe ér­tele Leonidas várta, hogy mu­tassanak neki valamit, ehe­lyett egy léccel fejbe ütötték hátulról, hogy elájult. 2. Bradley azért késett, mert délelőtt bent járt Marokkó­ban. Üzent a húgának és a szőlődomboknál adott talál­kát. Itt nem kelthetett feltű­nést Edna sírása, amellyel ré­gen nem látott bátyját ölelte magához. — Velem kell jönnöd, Ed­na, — mondta Bradley, mi­után elmondtak egymásnak mindent. — Állásban vagyok, Ta­más. .. — Mégis velem kell jön­nöd. — Mikor? — Most. így kívánja a be­csületünk. Edna nem kérdezett többet. Délután elindult a fivérével Mogadörba, ahol már várt rájuk a Marianne. .. .Ugyanekkor Teddy kí­vánságára a Londonból érke­zett úri társaság útban volt az oázis felé egy autóbuszon. Érdekes, — mondta Burton őrnagy. — A Baede- ckerben nincs bent ez az oázis. — A fő, hogy a sivatagban benne van, — mondta Tho­mas, ápolt, karcsú ujjait né­zegetve. — Baedeckerben rit­kán járnak szomjas vándo­rok. Igaz, Miss Mary? Mary fáradt mosollyal né­zett rá. Nem szerette különö­sebben a vékony hangú, hir­telenszőke, ápolt bőrű hege­dűművészt. Különben is Mary kissé nyomott kedélyű volt az utolsó hetekben. Ma­ga sem tudta, miért — Lehetséges, Mr. Long, — felelte. A kirándulótársaság tagjai általában ritkán gondolták azt, amit mondtak és amit mondtak, az elvétve sem fedte gondolataikat Éppen ezen tűnődött Teddy. Milyen egyszerű lenne az élet, ha az emberek őszintén és becsüle­tesen közölnék egymással vé­leményeiket, érzéseiket, és gondolataikat. Ehelyett min­dig valami mást mondanak. Az ördög tudja, hogy miért De hát ha ez már egyszer így van, mit lehet tenni?... 3. Amint megérkeztek az oá­zisba, fáradt zarándokok ro­hanták meg őket, elkapkodva neszesszer jeiket Teddy t nyom­ban egy sovány, szerény mo­dorú úr vonta félre. — Bocsánat sir, Havranek vagyok az egyik rabló. Vala­mikor karmester és kompo­nista voltam. — Komolyan? — Igen. Csak most vagyok rabló. — Hm __ Szóval rokon­s zakmát választott? — Valamikor én is tanul­tam összhangzattant. — ön érdeklődik a zene iránt, sir? Akkor engedje meg, hogy alkalmilag eljátsz- szam önnek a H-moll szim­fóniámat Alapjában véve dzsesszíantázia, de szalonor- keszterre komponáltam. Ta­valy Stokowsky kis híján mű­sorába illesztette a Carnegie Hallban. — Gratulálok. Talán nem veszi rossznéven, ha pályafu­tásának további részleteit va­csora után hallgatom meg? — Csak úgy mellékesen be­széltem a szimfóniáról. Amint mondtam, én rab­ló vagyok. Kérem, kövessen a csendőrségre. — Itt az oázisban, a rablók kísérik az utast a csendőrség­re? — Természetesen, uram. En és banditáim kizárólag a törvényes kereteken belül martalóckodunk. Önnek iga­zolnia kell bennünket, hogy tisztességes rablók vagyunk. — Ja úgy... Earl of Teddy követte a szalonorkeszterj-e komponált H-moll szimfónia szerzőjét egy távolabb fekvő földszintes vályoglaktanyába, ahol az arab csendőrök, az úgyneve­zett „goummierek” laktak. A csendőr őrmesternek aggályai voltak, de Teddy a legerélye­sebben tiltakozott az ellen, hogy a francia hatóságok egy szabad polgárt megakadá­lyozzanak abban, hogy elra- boltassa magát A csendőr látta az Earl írásaiból, hogy fene nagy úrról van szó, te­hát beleegyezett a rablásba, előbb azonban jegyzőkönyvet vett fel, amelyben leszögezte, hogy a csendőrség a kirándu­lók nevében beszélő Earl of Cunn.ngham felkérésére tart­ja távol magát az ügytől és ezt aláíratta Teddyvel. Miután kijöttek, Havranek megköszönte Cunningham fá­radságát — Semmi az egész. Hány órakor támadnak? — Menetrend szerint: tíz óra negyvenötkor. — Csak azután élethű le­gyen. — Meg lesz elégedve* sir, — bíztatta Havranek és eltűnt egy közeli pálmacsoport sö­tétjében. A társaság a bár előtti neonfényekkel megvilágított kerthelyiségben ült, oleander- bokrok és kaktuszok között egy hatalmas ciprus árnyé­kában. Pezsgőt ittak, metszett kristálypoharakból és élvez­ték a kiszűrendő dztesat EMBERRABLOK NDK Stevenson regényei ismét divatba jöttek. Nemcsak ná­lunk jelennek meg nagy pél­dányszámban, hogy a fiatal­ságot szórakoztassák és ta­nulságokkal lássák el, hanem a szomszédos országokban is. És nem véletlen ez. A vitor­film zad szokásainak megfele­lően, bérgyilkosok akadnak, akik az önkényt a legmocs­kosabb formában kiszolgál­ják, még akkor is, ha a tör- vénvtiprás napnál világosabb előttük. De így, filmen látva, képsorokban az akasztásokat, a rekvirálásokat, a parasztok lás hajók XVIII. századában, szárazföldön és tengeren olyan kalandokat élhettek át az emberek a gonoszság és vakmerőség kényszerítő ha­tása alatt, amilyeneket ma már csak legfeljebb jól ki­agyalt krimikben, vagy vész­terhes háborús időkben, kör­nyezetben követhet az embe­ri képzelet Az Emberrablók egy ezek közül a hajmeresztő, de tör­ténelmi szálon függő történe­tek közül. Hogy a lord nagy­bácsi képes elveszejteni a vagyonára jogosan igényt for­máló unokaöccsét, azon a kort ismerve különösebben nem csodálkozunk. Azon sem, hogy ugyancsak a szá­hangjai mellett a hamisítat­lan szaharai hangulatot. Teddy a karórájára nézett. Tíz óra negyvennégy volt. Hm... Csak nem lesz késése a rablóbandának? Angol em­ber volt, szerette a pontossá­got. A kellemes, csendes, lan­gyos estén, jó hangulatban ül­ték körül a kerti asztalt. Va- lamenyien vidámak voltak, leszámítva talán Relling tőzs- dés leányát, Viktóriát. És bi­zonyára Thomasnak sem le­hetett kellemes ez a szituáció. — Milyen fenséges — lel­kendezett Daltonné, — vég­telen nyugodt síkság és a sok csillag. Nézzék, milyen hatal­mas itt fölöttünk az ég. — De milyen! — szólt még nagyobb elragadtatással Gor­don, az ég felé n'zve és lel­ki szemei előtt megszámlál­hatatlan parcellára oszlott a mennybolt. Szép, megbízás lenne! Csatornázással, házhe­lyekkel és mellesleg a Tejút burkolása.., — Ez a leghangulatosabb, legnyugatmasabb hely a vilá­gon, — jegyezte meg Burton- né, Gladys. — De csak Marokkó köze­lében. Erre felé délen, állító­lag még ma is sok a rabló, — szólt közbe Teddy. (Folytatjuk) megnyúzatását anyagiakban, erkölcsiekben és jogban egy­aránt, ez olyan farkastör­vényt idéz, amit Hobbes és Locke sem fogalmazhatott meg plasztikusáéban. Stevenson regényírói téte­lét, azt ugyanis, hogy az arra rendelt becsületes emberei; mindenképpen felveszik a küzdelmet a zsarnokság sok­sok kegyetlen formája ellen, bátran dokumentálja a film. Itt-ott némi didaktikai túl­zással a regényt filmre író és a filmet rendező Horst See­mann mindent kitűnően el­beszél képeivel, amit a re­gényíró jellemzőnek tart c korra. Még élnek és hatnak a hatalomra halálig éhes és az angol király ellen lázadó Stuartok, azok hívei, de ők is éppúgy sanyargatják a föld­höz ragadtakat, mint az an­gol király hívei. S mivel Cat- riona és David Balfour sze­relmi románca Skóciában történt meg, a skót nép, • zord skót táj és a tenger pár­harcába ágyazva ismerjük meg az emberi indulatok és aljasság mélységeit. Csaknem jókaiasan fekete-fehér vál­tozatban. A film — hasonlóan a re­gényhez — nem fogja elté­veszteni hatását a fiatalság­nál. A bemutató előadás Egerben is táblás házat von­zott. Ez az érdeklődés első­sorban a kalandoknak szól, de annak a meseszövésnek is, amely jól ismert Stevenson nál. Jürgen Brauer képei szí­nesek és néhány tengeri fel­vétele igen hatásos. A film színészei közül meg kell említenünk Werner Ka- nitz, Herwart Grosse, Thomas Wiesberger — a legjobb ala­kítás a filmben —, valamint Alena Prochazkova és Szé­kely Kati nevét. Wolfram Heicking és Klaus Hugo zenéje hangsúlyozza né­hány jelenet hatását. (farkas) Egri FJnomszerelvénygyár azonnali belépéssel felvesz esztergályos, köszörűs, szerszámkészítő lakatosokat, vala­mint gépmunkás munkakörbe férfi és női segédmunká­sokat. A vállalatunknál a páros szombatokon szabadnap van. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet a vállalat munkaerő-gazdálko­dásán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom