Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-12 / 9. szám

Hogyan éljünk Nem örül az ember, hu ilyenfajta pa­naszkodási., kesergést hall !9H9-ben, mint amilyent a minap hallottam. Egy régi, jó ismerősöm, több éve különböző funkcióban dolgozó elvtársam mondta: Nem tudom, ml van nálunk. Több-e a munka, vagy rósz- szabbul szervezzük azt, de van úgy, hogy estéről estére nem látom a fiamat, nem ta­lálkozom a feleségemmel. Nem panaszként mondom, hisz magamtól vállaltam ezt a beosztási, de hát! Meddig bírja ezt az ember és meddig a család? Ennyi elég is azt hiszem, hogy néhány dologban vitába szállhassak ismerősömmel. Mert miről van szó? Ismerősöm párttag, kommunista, felelős beosztásban dolgozik. Hozzátehetem: sokat és jól, önzetlenül. Ez eddig rendjén is van, hiszen a kommunista egyben feltétlenül különbözik a többi em­bertől, mégpedig abban, hogy tudatosan vál­lalt egy többletet, egy pluszt, a társadalo­mért, az eszméért, embertársaiért. Es ezért köszönet, elismerés jár. De mint mindenben a világon, ebben is van természetes és természetellenes is. A párt nem azt kívánja, hogy a kommunista mo­dern Krisztus legyen, aki csak áldoz, aki csak szenved! A párt azt kívánja, hogy a kommunista is olyan legyen, mint a többi ember, — csak azzal több, amit önként vál­lalt elveiért, a szocializmusért. S bár sajná­lom ismerősömet, a kisfiát, és a feleségét, mégis meg kell mondanom, elsősorban őt okolom. Aki estéről estére nem látja gyer­mekét, feleségét, az csak magát okolhatja! Aki úgy osztja be munkáját, hogy nem jut ideje a családjára, színházra, mozira, aki a vasár­napokat is pizsamában „készülődéssel" töl­ti — nem hiszem, hogy az hétköznapokon is jól gazdálkodik idejével. Volt idő, amikor arról folyt a vita, hogy a kommunista különleges ember. Hát nem az! Olyan ember a kommunista is, mint a többi! Olyan ember, akinek öröme, bánata, jó és rossz oldala van, olyan ember, akinek van megvalósult álma és be nem teljesült vágya. Olyan ember, akinek törődnie kell, a családjával, hogy a fia ne legyen huligán és a lánya „könnyű nőcske”, hanem olyan utódokat nevel, aki követi az 6 útját, fára­dozik az újért, a jóért, és felháborodik a rossz láttán: De hát, hogy ilyennek nevel­jük gyermekeinket, találkozni, beszélgetni kell velük és olyan példát mutatnunk, amely vonz és nem taszít. Ne „égbejáró dolgokat” követeljünk magunktól és kör­nyezetünktől, mert tudomásul kell ven­nünk, erre képtelenek vagyunk. Tudom, sokan tépelődnek, gyötrődnek, hogyan lehetne gyorsabban és eredménye­sebben előrehaladni. Ez helyes és követel­mény is minden kommunistától, sőt elvár­hatjuk ezt mindazoktól is, akik ugyan nem tagjai a pártnak, de hívei a haladásnak, a szocializmusnak. Olyan időben élünk, ami­kor a pártellenes tevékenység a restség, a tunyaság, a jobb nem keresése, kutatása, a semmittevés. De hát éljünk okosan és ne ostobán. Munkánk mellett a családi élet, a pihenés, a szórakozás is olyan legyen, hogy a magasztos célok megvalósítását szolgálja, hogy minél több erő, energia, mi­nél hosszabb idő és élet jusson az alko­tásra. Nem mártírokra van ma szüksége a pártnak, a társadalomnak, hanem alkotó, normális életet élő emberekre. Az életnek akkor van értelme, ha végig­harcoljuk. A legjobb cél is csak akkor ér valamit, ha megvalósul. Ezért kell az ener­giát, az időt okosan beosztani. Ezért szüksé­ges az, hogy az egyre szaporodó munka mellett is jusson idő a családnak, a pihe­nésnek és a szórakozásnak is. Mert az élet ezekből áll És ha bármi is hiányzik ebből, akkor az már — elnézést a kifejezésért — nem élet, nem olyan élet, amilyet a kommunisták hirdetnek, amiért fáradoznak és amiért ha kell, harcolnak is. Papp János A Mátra vidéki Fémművek Füzesabonyban gyárat ala­pit. A sdroki vállalat gyára hogyan kerül Füzesabonyba, mit jelent ez a járási székhely és a környező községek lakói* nak elhelyezkedése és a fel­növő ifjúság jövője szempont­jából? Mit gyártanak, mikor kezdik és mire lehet számí­tani a következő években? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ Sírokban és Füzes­abonyban. A Mátravidéki Fémművek vezetői az elmúlt évben alá­írták a MAT programot és ezzel kötelezettséget vállal­tak. egyben jogot szereztek arra, hogy a Magyar Alumí­nium Tröszt másfél milliár­dos célcsoportos beruházásá­ban részt vegyenek, az eddi­ginél nagyobb mértékben já­rulnak hozzá a magyar alu­míniumipar fejlesztéséhez. Ez a szerződés 1972-ig meghatá­rozza a Mátravidéki Fémmű­vek fejlődését. A hazai és a világpiaci igényeknek meg­felelően qz alumínium gazda­ságos feldolgozására törek­szenek. A Mátravidéki Fém­művek évi termelését 300 millió forint értékkel akarja növelni és a fejlesztési célki­tűzések megvalósítására 100 millió forintos hitelt vettek fel, engedélyt kaptak egymil­lió dollár értékű nyugati tu­busgyártó és különböző alu­Meredek hegyoldal szer­pentinjén ereszkedik lefelé gépkocsink egy ismerős bor­sodi völgybe, amely százöt esztendős gyárával, régi em­lékeivel, mai élete és a jövője iránti kíváncsiságunkkal csal bennünket a látogatásra. Ügy érkezünk, mint akik hazajönnek, hiszen ezek az üzemék itt egy kicsit a mi­eink is, a Heves megyeieké is. Már az alapítók listáján balatoni ősökről olvashatunk — s rokonaikkal, fiaikkal, unokáikkal találkozunk most itt, hogy a vidékünk húsznál több községéből bejáró d i- gozókat alaposabban szem- ügyre vesszük. Kalauzunk, Érsek Ferenc, személyzeti osztályvezető — miközben szinté szünet nél­kül, barátságos hangon, név szerint szólítgatja, köszöntge- ti régi szaktársait — fárad­hatatlanul mutogatja a he­vesi „ingázókat”, közöttük a fiatal Bóta János mérnököt, aki apja örökébe lépett, de még a nagyapjától, az öreg hengerésztől kapta a lemez- gyári munkához való kedvet S Kurtán Miklósról beszél, aki valamikor segédmunkás­ként jött ide, aztán pedig szolgálat közben megszerezte a technikusi oklevelet, a mérnöki diplomát úgy, hogy ’’Vnost már üzemvezető... Az egyébként, folytatja mosolyogva, hogy az embe­rek itt, a Borsodnádasdi Le­mezgyárban ilyenféle karri­ert futnak be, korántsem vé­letlen. Itt ugyanis a törzsgár­da — és ez adja a létszám nagyobb hányadát! — leg­jobbjainak nemcsak a tanu­lásra, hanem az előmenetel­re, az érvényesülésre is úgy­szólván korlátlan lehetősége van. Ezért fordulhat elő, hogy ezekben az üzemekben, eze­ken az osztályokon csaknem kivétel nélkül a saját állo­mányból válogatták a veze­tőket, „házi nevelésű,, a fő- technológus, a főkönyvelő, a főmérnök és az igazgató is! Nyu<>(alansá»bó! — bizakodás Pár év óta — az utóbbi idő­ben — nyugtalanul tekin­gettünk ide a „szomszédból”, bizonyos szorongással léptük át mindig a küszöböt, attól tartottunk, hogy „beteljese­dik” a gyár sorsa, valósággá válik a korábban félig már kimondott ítélet, miszerint végleg becsukját a kapukat, megszüntetik a gazdaságta­lan termelést. Mádasdon ugyanis nem sok madan változott a legutóbb Hevesi emberek borsodi gyára bi évszázad alatt, az öreg, kormos csarnokokban megle­hetősen lemaradtak rohanó korunktól. Talán különös, de itt még ma is minden le­mezt emberi kéz érint, nehéz fizikai munkával alakul, for­málódik a fém, s például a daraboláskor tetemes meny- nyiségű hulladék keletkezik, amit aztán külön költséggel, a szállítások valóságos soro­zatával olvasztanak újra alapanyaggá. Dunaújvárossal, a nagy ri­válissal korántsem tudnak versenyezni. A kitűnő adott­ságokkal rendelkező vasmű árleszállításokat kezdemé­nyezhet, amelyek aztán előbb, utóbb hatósági árcsökkenés­hez vezetnek. Ezek után — kérdezzük most újfent izgatottan — mi lesz hát valójában a lemez­gyárral ...? Molnár László főmérnök ugyan még mindig eléggé gondterhelten, de — megle­petésünkre — bizonyos opti­mizmusról árulkodó hangon válaszolja, hogy bár a „ké­sésük” még mindig óriási, tavaly is jócskán „behoztak” hátrányukból, A tervezettnél lényegesen több lemezt ké­szítettek, bővítették terméke­ik választékát, a korábbi gyakorlattól eltérően széri­ák gyártását is elvállalták. Munkaigényes megrendelé­sekre „vadásztak”, arra töre­kedtek, hogy a lemezgyártás költségei minnél jobban meg­térüljenek a különféle feldol­gozási műveletek során, a készáruknál. így a tervezett­nél lényegesen jobban sike­rült az elmúlt esztendő! Természetesen tovább akarják folytatni az ilyen irányú műszaki fejlesztést, feladatot igyekszenek bizto­sítani kétezer hétszáz embe­rüknek, megtartanak minden használható, szorgalmas, be­csületes dolgozót — szükség esetén is csak a nyugdíjas korúaktól vagy éppen a fe­gyelmezetlenektől válnak meg. íj ű/em — új tervek Váratlan létszámcsökken­tésről, tömeges kibocsátások­ról tehát szó sincs! Borsod- nádasdon inkább valamiféle rekonstrukció, gyárbővítés, amolyan „üzemi konszolidá­ció” kezdődött. December végére valóság­gá vált egy több esztendős álom; a völgyben, a gyárte­lep alsó részén felépüit a — külsőségeiben impozáns, be­lül már földgázzal ellátott automatizált gépsorokkal, görgős asztalokkal, konveio- rokkal felszerelt, szalagszerű termelést végző — járműke- rék-üzem, amely már az idén hozzávetőlegesen 1 millió dolláros tőkés import meg­takarításit eredményezi. S a ,,sárga ruhások” — öltözé­kük miatt tréfálkozva igv hívják az ittenieket — 95 millió forintos beruházással készült új „gyárában” o ké­sőbbiekben tovább bővítik a profilt, nemcsak az IKARUS- okhoz, hanem más gépko­csikhoz így készítenek • há­romszegletes abroncsokat. hogy a szocialista relációból származó importot is mind­inkább hazai munkával pó­tolhassuk. A hazai járműprogramhoz egyébként — mondja a fő­mérnök — más elképzelésük is kapcsolódik. Kísérleti munkával éppen a közelmúlt­ban gyártottak néhány lap­rugót a győri Rába-kamio- nokhoz s ugyanezekhez a gépkocsikhoz gombnyomásra működd, billenthető fülkék előállításával is próbálkoz­nak. Ha a mintadarabok megfelelnek a követelmé­nyeknek s egy kicsit a sze­rencse is a nádasdiakhoz társul, a Borsodnádasdi Le­mezgyárra esik a megrendelő választása, akkor újabb lehe­tőségek nyílnak a stabilizáció előtt. , Mindettől függetlenül per­sze a régebbi profilon belül is igyekszenek mind ötlete­sebben, ügyesebben keres­kedni. Lemezből csibekelte- ; tő, állatetető berendezéseket, I takarmánysilókat, különféle j éppületelemeket — tetőfedőt, j kibúvó ablakokat, csatorná-! kát, „hattyúnyakat” — trafó- j kát. gyártanak, új partnere­ket keresve, tovább növelik a tavalyi 800 millió forintos termelést... Rendkívül jólesik hallani, látni ezt az iparkodást, bizo- kodást, öröm szót váltani a megnyugodott emberekkel, mindazokkal, akik nemcsak a fizetésükért, hanem hűség­ből is annyira ragaszkodnak ehhez a százöt éves borsodi gyárhoz. Amikor búcsút intünk a nagy kapunál, kocsikürtünk­kel üdvözöljük a Heves me­gyébe, hazafelé induló autó­buszokat — szinte teljesen el­párolog belőlük korábbi ag­godalmunk. GyónJ Gyula miniumfeldolgozó gépek be­szerzésére, és feladatot a gyártmányok korszerűsíté­sére, » termelékenység fokozására. Sírokban tehát a termelés bővítéséhez minden ' anyagi és pénzügyi feltétel megvan, de nincs több mun­kás. Most is 52 községből szállítják az embereket, de a nagyszabású fejlesztéshez szükséges munkásokat sem Sírokból, sem környékére’ nem tudják felvenni. Javaslat három variátiában Két megoldás között vá­laszthattak a Mátravidéki Fémművek vezetői. Vagy le­mondanak a tervezett fej­lesztésről, vagy oda telepíte­nek gyárat, ahol van mun­kaerő. Ez utóbbit választot­ták. Javaslatukat három va­riációban dolgozták ki. Gyá­rat létesítenek Mezőköves­den, Füzesabonyban, vagy Hevesen. Döntöttek: Füzes­abonyban lesz az új gyár. Nyomós érv volt, hogy Fű- zesabonyban halad keresztül a vasúti és közúti főútvonal, Füzesabonyban és környékén van munkaerő. De az is ki­tűnt, hogy a Füzesabonyi Gépjavító Állomásnak 1909- től már nem volt elegendő munkája. Amire a szomszé­dos gépjavító állomásoknak szükségük volt, azt áttették, a többi gépet, az épületeket és az összes dolgozót átvette Sírok. Kicserélték a cégtáb­lát, a gépjavító állomás he­lyett ezt olvashatjuk: Mát- ravidéki Fémművek füzes­abonyi gyára. Korántsem csak cégtábla­cseréről van szó. Bár trak­torokat, kombájnokat többíj nem javítanak, ebből már tavaly sem éltek volna meg, de az emberekkel együtt az 1969-re kötött szállítási köte­lezettséget is átvette a siroki vállalat, tehát különféle zár,., rakat tővábbra is gyártanak. Az új feladatok szempont­jából kedvező, hogy a füzes­abonyi üzem mintegy évi 30 millió forint értékű profillal rendelkezik és a munkások többsége a vasas szakmában megfelelő gyakorlatot szer­zett. ('J gyű rimán tok már »z elafi negyedévben Igény és megrendelés van 70 millió darab pilver likő- röskupakra. ezért a füzes­abonyiak és a sirokiak min­dent elkövetnek, hogy az új gyárban a likőrös-kupakok gyártását már az első ne- ayedévben elkezdjék. A má­sodik negyedévben korona­dugót (sörösüvegek kupak­ja) és a harmadik negyedév­től különböző húzott dobo­Hegyek ölelik körűi a és jövőt. íjar.r amely oly sok Heves megyeinek biztosit kenyeret zokat gyártanak. Az elmúlt évben a füzesabonyiak 35 millió forintos termelést tel­jesítettek, 1969-re az új gyár­ban mintegy 100 millió forin­tot terveznek. A következő években Fü­zesabonyban honosítják meg a húzott és falcolt alumí­nium-dobozok gyártását, ez újabb 160 millió forint ter­melési értéket jelent Majd célgépgyártó üzemet létesí­tenek, ahová jól képzett szakemberekre lesz szükség. Ezen a héten öt műszaki és tíz munkás már Sírokban ta­nulmányozta a gépek beállí­tását, a szerszámok és készü­lékek javítását, felújftását. A siroki üzemszervezők arra törekszenek, hogy a techno­lógiának és a helyi adottsá­goknak megfelelően a lehető legjobban megoldják a fü­zesabonyi gyár termelésszer­vezését Az új gépek árát az említett 100 milliós hitelből, az épületek árát, felújítását és korszerűsítését a siroki vállalat, saját forrásaiból fe­dezi. \t. idén 200 munkást tesznek tel Háztűznézöbe érkeztünk Füzesabonyba a Mátravidéki Fémművek vezetőivel, Rózsa László igazgatóval, Gotyár Lajossal, az üzemi pártbi­zottság titkárával és Czank Péter személyzeti osztályve­zetővel. Ötvös Aladár, a fü­zesabonyi gyár igazgatója ki­mutatást vett elő. amelyből kitűnt, hogy a jelenlegi mint­egy 400 dolgozó közül 33 la­katos' szakmunkás, 254 em­berük füzesabonyi lakos, 16 mezőtárkányi, 11 besenyőtel­ki, ugyanennyi nagyúti, de többen járnak be Szihalom- rcil. Dormándról, Kompok­ról, Kerecsendről és a kör­nyező községekből. Eddig kevesen dolgoztak három műszakban, de ftz úi Vada­tok megkövetelik a három műszakot. Figyelembe veszik a közlekedést, vizsgálják, "iwgyIfiová ‘fceir aü&BttSsÓára- tot adni. Az mindenkinek kedvező lesz, hogy ezután minden páros szombat sza­badnap lesz. A több mint 400 közül az „új házasságot” csak egv em­ber nem vállalta. A többiek azt mondják, hogy ezután csak jobb lehet, tehát ma­radnak. Sokan hallották, ami­kor a siroki vezetők a forgá­csolóban azt mondták, hogy ez a csarnok ezután is meg­felel, de ide jobb gépeket hoznak. A présműhely ócska excenterprését is kicserélik, a szerszám-,és a tmk-műhely- re nagyobb ablakokat tesz­nek, a volt traktorszínbe ke­rül a pilvergyártás, az új műhelybe, aminek ajtaját most festik, telepítik a doboz­gyártást, a záraié gyártását pedig a technológiai sorrend­nek megfelelően egy helyre telepítik. A füzesabonyi ipartelepí­tés nagy előnye, hogy nem kell területet kisajátítani, nem szükséges új gyárat épí­teni. A meglévő épületeket gyorsan átalakítják, a ko­rábban megrendelt gépeket Sírok helyett Füzesabonyba szállíttatják, mindezzel időt és sok pénzt nyernek. Az alumíniumtermékeket kere. sik és most jól fizetik a vi­lágpiacon. Ezt a lehetőséget ki kell használni. Még az idén 200 munkást vesznek fel Füzesabonyba. Eddig több mint 280-an je­lentkeztek. Mindenkit elője­gyeztek, mert ha jól sikerül Sirok és Füzesabony házas­sága, akkor folyamatosan to­vábbi 500—600 munkásra lesz szükség. Dr. Fazekas László ßfmmii 3 IMS. jutaár 1&, vasárnap Sírok! gyfir Füzesabonyban

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom