Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-11 / 8. szám

Július közepére tervezik az első Holdra szálló űrhajó fellövését trhajÓ8ok aajtókonferenciája WASHINGTON: Frank Borman, James Lo­vell és William Anders csütörtök esti washingtoni sajtókonferenciáján azt mon­dotta, hogy az űrhajó mind­végig kiválóan működött, s csupán kisebb jelentőségű problémák voltak az Apollo— 8 Hold-kerülő utazása során. A rajtnál a vártnál nagyobb zaj lépett fel, amely átmene­tileg lehetetlenné tette a rádiókapcsolatot. A későb­biek során egy ízben kisebb vibrációt tapasztaltak és a Hold felé indultukban a ra- kétamfl fokozata a vártnál néhány másodperccel később kapcsolódott szét az űrhajó­tól. Ezek azonban nem befo­lyásolták az űrutazást, a kri­tikus szakaszokban pedig minden berendezés kiválóan működött Az űrhajó vízre szállása is vártnál nagyobb erővel történt és átmeneti­leg jelentéktelen vízszivár­gás lépett fel. A három űrhajós valóságos vetítettképes Hold-sétára vitte el a sajtókonferencián részt vevő több száz újságírót, ugyanis számos olyan eddig nem közölt fényképfelvételt mutattak be. amelyek a Hold felszínéjiek egyes rész­leteit ábrázolták a legkü­lönbözőbb szögekből, más- megvilágítás mellett. Mint el­mondották, az amerikai űr­hajók tervezett leszállóhelye, a Nyugalom-tengere térségé­ben a közvetlen megfigyelés alánján is megfelelőnek lát­szik. Loved és Anders a fényképfelvételek alapján azt mondotta, bizonyos, hogy a Holdon vulkánikus tevékeny­ség ment végbe és ez a krá­A NAP EGYIK LEGINKÁBB figyelemreméltó híre Stockholmból származott: Svédország elismerte a VDK-t. A közlemény hangoztatja, hogy a svéd kormány döntése megfelel a Svédország és Észak-Vietnam közötti kapcso­latok fejlődésének. Az UPI párizsi szerkesztősége kom­mentálta először a hírt, rámutatva, hogy a svéd döntés nagymértékben erősítette a VDK helyzetét. Párizsban tudni vélik, hogy Svédország előbb konzultált a többi Skandináv állammal és elképzelhető, hogy rövidesen azok is követik a stockholmi kezdeményezést. STOCKHOLMBAN EGYÉBKÉNT nemrég megnyi­tották a DNFF tájékoztató központját. Vezetője, Le Phuong, a hírt így kommentálta: „Nagyszerű, most már csak a mi elismerésünk van hátra”. Nyilatkozott egyéb­ként a DNFF egy másik vezető személyisége a párizsi tárgyalásokra kijelölt delegáció vezetője, Tran Buu Kiér is. A Figarónak adott interjújában rámutatott, hogy az amerikaiak jelenleg igen rossz politikai és katonai hely­zetben vannak Dél-Vietnamban, ahol a jelenlegi háborús kormányzatot a lakosság erőfeszítései nyomán békekor­mány fogja felváltani. Utalt arra, bármilyen kormány van is hatalmon Washingtonban, az USA-nak szembe kell néz­nie ezzel a ténnyel, hogy vagy visszavonul Vietnam föld­jéről, vagy még súlyosabb vereséget szenved. A THIEU KLIKK ELLENHUZÄSOKKAL próbálja behozni azt az előnyt, amelyet Hanoi és a DNFF szerzett, Thieu most Ismét két ízben tárgyalt az USA saigoni nagy­követével, Bunkerrel — akit hírek szerint a Nixon-kor- mány ts meg akar tartani a helyén, — hogy megpróbálja egyeztetni vele a párizsi tárgyalásokon előterjesztendő ügyrendi javaslatot. Nem közömbös, hogy Bunker ugyan­erről a témáról Kyved már napokkal korábban tárgyalt. Ismeretes, hogy Thieu elnök és Ky alelnök között hatal­mi harc folyik, s meglehet, végső soron az USA állásfog­lalása dönti el majd, ki nyeri meg ezt a csatát. Minden­esetre Cabot Lodge kinevezésétől január 20 után Harri- man helyett ő vezeti majd az amerikai delegációt a pá­rizsi tárgyalásokon. A Thieu rezsim megpróbál új erőt és reménységet meríteni, minthogy Cabot Lodge, — leg­alábbis a múltban, — a kemény vonalat képviselte. BONNBAN CARAPKIN SZOVJET NAGYKÖVET — saját kérésére — másfél órás megbeszélést folytatott Willy1 Brandttal, az NSZK külügyminiszterével. A kiadott közleményből mindössze annyi derült ki, hogy a közeljö­vőben folytatják majd a párbeszédet az erőszakról való lemondás kérdéséről. A bonni külügyminisztériumból származó információk szerint Carapkin kifejezte kormá­nyának kívánságát a Szovjetunió és az NSZK viszonyá­nak megjavítására. Ennek persze feltételei vannak. Talán éppen ebben az irányban próbált valamiféle tétova lépést tenni Bonn most, hogy a külügyminisztérium hosszas magyarázko­dást hozott nyilvánosságra az amerikai haderők január 20-án kezdődő nyugat-németországi hadgyakorlatáról, azt próbálva hangsúlyozni, hogy ez csak afféle évente egyszer sorra kerülő rutin-hadgyakorlat. Bécsi nyugatnémet kémügy BECS: Mint ismeretes. Ableitin- ger, volt osztrák detektívfel- ügyelót, utóbb magándetek­tívet, tavaly két és fél évi börtönre ítéltek, mert bizal­mas aktákat juttatott el a nyugatnémet hírszerzésnek. Az Ableittngernél talált okmányok alapján most le­folytatott vizsgálat — amint s Die Presse pénteken meg­írja — igazolta, hogy az oszt­rák államrendőrség 20 tagja, akik részben ma is a helyü­kön vannak, szintén bizal­mas adatokat továbbított Ableitingernek. Mások — a vizsgálat összesen 47 rendőr- tisztviselő ellen folyt — ba­ráti szívességként — ..segí­tették volt kollégájukat”. (MTI) terek egy részének eredete. Különösen érdekesek voltak azok a felvételek, amelyek a Hold emberi szem számára eddig nem látható oldaláról készültek. Az amerikai űrkutatási program jövőjéről szólva a három űrhajós azt mondot­ta. hogy még behatóbban kell tanulmányozni a Földet közvetlenül körülvevő térsé­get, Föld-kerülő űrhajókkal, ugyanakkor meg lehet kez­deni a Hold feltárását is. Borman egyébként abba­hagyja az aktjv űrutazást és az űrkutatási programban tölt be a jövőben felelős be­osztást, a repülési program helyettes vezetőjeként. Két társa a sajtókonferencián el­mondotta, hogy még részt kí­vánnak venni űrrepüléseken. Az amerikai űrhajózási hi­vatal bejelentette, hogy jú­lius közepére terv.ezi az első Holdra szálló űrhajó fellö­vését. A pontos időpontot egyelőre Qem állapították meg. Az űrhajó parancsnoka a 38 éves Neil Armstrong, a Gemini-program egyik részt­vevője lesz. Armstrong egyik társával hajtja végre a tény­leges leszállást a Holdra szál­ló egységgel és több órát tölt majd a Hold felszínén, különböző vizsgálatokat vé­gezve. A tervek szerint mintegy 25 kilogramm talaj­mintát is összegyűjtenek. Harmadik társuk eközben Hold-kerülő úton lesz, az űrhajó Földre visszatérő részéyel. Csehszlovák szélhámos pályafutása BECS: Egy tavaly augusztusban Ausztriába szökött csehszlo­vák erdész miniszterhelyet­tesnek adta ki magát, s hi­vatalos ajánlólevelekkel utaztatták tovább a nyugat­németországi amerikai szer­vekhez — jelenti a bécsi Kronen Zeitung. Az 55 éves Stefan Niklos magatervezte egyenruhájá­ban, menekült miniszterhe­lyettesként jelentkezett hi­vatalos szerveknél, akik „rangjának” megfelelően ke­zelték, s a rendőrségtől 30 ajánlólevelet kapott. Az ame­rikaiak végül éberebbek vol­tak, és visszaküldték a szél­hámost. akit a napokban visszatanácsoltak Ausztria- j bői Csehszlovákiába. (MTI) 1 Dr. Nagy Mnelt Válságban a koalíció 1 Amint az eddigiekből lát­hattuk, a polgári demokrati­kus forradalom győzelme után hatalomra került koa­líciós kormányzat nem volt képes megoldani sem a bel­politikai, sem a külpolitikai problémákat. Legtöbb terüle­ten rendeletek előkészítésén nem jutott túl a kormány, ennek ellenére a meghozott intézkedések is elegendőek voltak ahhoz, hogy a koalí­ció válságba kerüljön. A ko­alíció válságát elsősorban a függetlenségi párt jobbszár­nyán helyet foglaló politiku­sok és miniszterek idézték elő. A már korábbiakban is említett Batthyányi Tivadar, Lovászi Márton és Bartha Albert a koalíciós kormány intézkedéseit túlságosan ra­dikálisnak tartották és a szo­ciáldemokrata párttal kiala­kított kapcsolat lazítását kö­vetelték. A válság első jelei már no­vember végén megmutatkoz­tak, amikor Batthyányi bel­ügyminiszter a szocialisták túlzott követelései miatt le akart mondani a belügymi- niszterségről. December 6-án a függetlenségi párti állam­titkárok szinte ultimátum­ban szólították fel Károlyit, hogy konzervatívabb politi­kát folytasson. December 12- én már részleges kormány- válság következett be, mi­vel Batthyányi és Bartha le­mondtak tisztségükről. Batt­hyányi szemben állt a föld­reform-gondolattal, Bartha lemondását pedig a hadsereg és a katonatanács követelte. Lényegében a konzervatív szárnyhoz tartozott Lovászi Márton kultuszminiszter is, aki azonban ekkor még meg­tartotta állását, december vé­gén viszont úgy nyilatkozott, hogy túlságosan radikális­nak tartja a kormány politi­káját és ugyancsak benyúj­totta lemondását. A kormá­nyon belüli változások lénye­ges erőeltolódást eredményez­tek, amely azonban a tényle­ges belső helyzetnek megfe­lelt. Ügy látszott, hogy a koa­líciós kormányzást nem lehet tovább fenntartani. 1919. január elején a kö­vetkező volt a helyzet: a füg­getlenségi pártban kialakult a konzervatív szárny, amely a szocialisták ellen foglalt ál­lást. Mindez a párt kettésza­kadását is eredményezte, mert Károlyi és az őt követő párttagság egyetértett a szo­ciáldemokratákkal való együttműködésben. A füg­getlenségi párt jobbszárnyá­nak létrejötte megerősítette a szociáldemokrata baloldalt A szociáldemokrata baloldal ugyancsak szakítani kívánt a polgári pártokkal, és önálló szocialista kormányt akart. Január első napjaiban úgy nézett ki a kérdés, hogy vagy tiszta polgári, vagy tiszta szociáldemokrata kormány­nak kell létrejönnie. Károlyi először Lovászinak ajánlotta fel a kormányala­kítást. Lovászi kezdetben hajlandónak is mutatkozott A SZOVJETUNIÓ KEZ­DEM E N Y E Z ÉS E pezsgésbe hozta a diplomáciai tevé­kenységet a közel-keleti kér­dés körül. A kezdeményezés legfőbb célja, hogy megkez­dődjék az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967 november 22 -i határozatának végrehajtása. A végső cél: a közel-keleti válság békés rendezése, igaz­ságos alapon. A javaslat ke­resi a nagyhatalmak közös akcióihoz szükséges alapo­kat, mert a nagyhatalmak, mint a Biztonsági Tanács ál­landó tagjai, különös felelős­séggel tartoznak a béke fenn­tartásáért, és az ENSZ e szer­ve által hozott megfelelő ha­tározatok végrehajtásáért. A Szovjetunió ellenségei nem tudnak lemondani ar­ról a rossz szokásukról, hogy minden szovjet külpolitikai akcióban önző érdekeket és indokokat keressenek, Így most is sietnek a nyugati ál­lamférfiak, közte a washing­toni új vezetőség fülébe is súgni, hogy a szovjet diplo­mácia tettei mögött, úgy­mond, „Moszkvának az a tö­rekvése rejlik, hogy megtart­sa a Földközi-tengeren és a Közel-Keleten szerzett pozí­cióit”. A szovjetellenes ba­nalitások kitaposott útján járni természetesen köny- nyebb, mint eredeti gondola­tok és határozatok keresésé­re bírni az értelmet. Ha figyelmesen követjük az eseményeket, rá kell jön­nünk arra, hogy éppen a be­láthatatlan következmények­től terhes új robbanás ve­szélyes érlelődése készteti a Szovjetuniót gyors és hatá­rozott cselekvésre. Az izraeli légihaderőnek a bejrúti pol­gári repülőtér ellen intézett támadása ennek a fenyegető veszélynek csak egyik vész­jósló szimptómája. Igaz, ez­úttal a Biztonsági Tanács sokkal kategórikusabban és egyöntetűbben ítélte el Izrael tetteit, mint az előbbieket. A nyugati nagyhatalmak azon­ban Franciaország kivételével egyetlen olyan gesztust sem tettek, amely kifjezésre jut­tatta volna azt a szándéku­kat, hogy nem fogják táplál­ni a bűn* "enség érzését az izraeli szoldateszkábaa. AZ USA VÄLASZTAS- ELOCTT helyzete bizonyos mértékig indokolhatja, — de nem igazolhatja — az ameri­kai közel-keleti politika egy­oldalúságát — 1969 novem­beréig. A Tel Aviv-i „villám­háború” által el nem vakított emberek előtt azonban már akkor is világos volt, hogy előbb vagy utóbb felmerül az Egyesült Államok hosz- szabbtávú érdekeinek kérdé­se. A szovjet fél sohasem mu­lasztotta el megragadni a le­hetőségeket arra, hogy őszin­te, érdemleges tárgyalásokat folytasson Washingtonnal a közel-keleti kérdés szaka­szos rendezésének módjairól. Johnson kormánya azonban furcsa közömbösséget tanú­sított. Olykor úgy látszott, hogy végső fokon Izrael vég­ső sorsa sem aggasztja Wa­shingtont, amikor azelőtt a kísértés előtt áll, hogy meg­gátolja az arab Kelet hala­dó rendszereinek konszolidá­cióját. Az új vezetőségnek lehető­sége nyílik arra, hogy saját szemével lássa e politika kö­vetkezményeit. Amint Wa­shington „áldását adta” az 50 .Phantom” repülőgép Izraelbe szállítására, a Tel Aviv-i tábornokok már a kö­vetkező nap parancsot adtait a Libanoni főváros békés re­pülőtere elleni kalóztáma­dásra. Ezután az esemény után magában az USA-ban is sok olyan vélemény hangzott el, amely az amerikai engedé­kenység megváltoztatását kö­vetelte. Lehetséges, ebben az is közrejátszott, hogy az ame­rikaiak elsőízben döbbentek rá arra, hogy itt nemcsak az USA erkölcsi tekintélyének e térségben bekövetkezett ve­szélyes hanyatlásáról van szó. hanem érzékeny anyagi » kockázatról is. Hiszen azt a kárt. amelyet a „Middle East Airlains” társaság az izraeli támadás következtében el­szenvedett, javarészt az ame­rikai biztosító társaságoknak kell megtéríteniük. MINDEZ CSEKÉLYSÉG­NEK tűnik a legfontosabb­hoz képest: Tel Aviv teljesen elvesztette felelősségérzetét Az izraeli szélsőségesek nyíl­tan értésre adják, hogy leg­szívesebben a „harmadik ör­vendező” helyzetében szeret­nének lenni a nagyhatalmak közötti nyilt összetűzés ese­tén. Ennek kiprovokálását feladatuknak tekintik. Ezért húzódoznak úgy, mint ördög a szentelt víztől, a Biztonsági Tanácstól, ezért nevezik ezt „veszélyes tanácsnak”, mert látják, hogy az említett 1967 november 22-iki 242-es szá­mú határozatban megvan az alap a béke fenntartásában érdekelt összes államok közös akcióihoz. Ezért fejezte ki Tel Aviv leplezetlen elége­detlenségét Scranton külde­tésével. akit az USA új elnö­ke küldött ki ebbe a térség­be. A Szovjetunió semmilyen új eszközt sem fedzett fel, amikor arra mozgósította a Biztonsági Tanács állandó tagjait, hogy aktívabban tá­mogassák ezt a határozatot. Ez a határozat magában fog­lalja mindazt, ami a kérdés megoldásának elkezdéséhez szükséges. Az újabb erőfeszítések egyáltalán nem csökkentenék Jarring küldetésének szere­pét, mint ahogy azt egyesek állítják. Ellenkezőleg: az egy­behangolt akcióknak a Biz­tonsági Tanács állandó tag­jai által elfogadott bármi­lyen terve, bármilyen egyet­értés a 242-es határozattal, csak erősítené Jarring man­dátumát, és biztosítaná misz- sziójának sikerét. WASHINGTON EDDIG azt állította, hogy a 242-es határozat alapján elsősorban masniknak a konfliktusban álló országoknak kellene ke­resniük a békés megoldást. Ez a módszer azonban akkor amikor Izrael olyan provoká­ciós akciókhoz folyamodik, amelyek egyre nagyobb mér­tékben tépázzák meg az ENSZ-tekintélyét, és amikor egyre fokozódik az arabok felháborodása, az egész ügyet csak zsákutcába juttatná. Most lehetőség nyílik arra, hogy felszámolják a bűvös kört. Természetesen sok függ attól, hogy közeledik a jövő­ben Washington az egész ügyhöz. & B. azt elfogadni, és úgy nézett ki, hogy a szociáldemokrata jobbszány is támogatja ezt a tervet A szociáldemokrata párt baloldala azonban felhá­borodottan tiltakozott a tisz­ta polgári kormányzat ellen. Károlyi ezután elhatározta, hogy fenntartja a koalíciós kormányzatot, illetve a kor­mányzás további sorsát a munkásosztályra bízza. Janu­ár 7-én személyesen megje­lent a szociáldemokrata párt választmányi ülésén, ahol a forradalmi pártok együttma- radása mellett foglalt állást. A pártválasztmány azonban nem döntött a kérdésben, ha­nem a Budapesti Munkásta­nács elé terjesztette javas­latát. Január 8-án délután kezdődött a Munkástanács döntő ülése, amely másnap reggel 7 órakor ' t véget. A kormányválság ügyében több javaslat hangzott el. Garami, a párt jobbszárnyának vezér­alakja azt javasolta, hogy a szociáldemokrata párt váljon ki a kormányból, és jöjjön tiszta polgári kormány, ame­lyet a szociáldemokrata párt támogat Kunfi a koalíciós kormányzás mellett foglalt állást, de oly módon, hogy a kormányban a szociáldemok­rata párt több miniszterséget kapjon. Garbai Sándor tisz­ta szociáldemokrata kor­mányt követelt. A munkásta­nács ülésén megjelent Vágó Béla is, aki a kommunista párt j követelését előterjesz­tette, és követelte a proletár- diktatúra azonnali kikiáltá­sát. Javaslatát azonban elve­tették. A döntés meghozatalánál először Garbai indítványa kapta a legtöbb szavazatot, a munkástanács tehát a tiszta szociáldemokrata kormány mellett foglalt állást. Ettől azonban maguk a szociálde­mokrata vezetők is megijed­tek, és így Garbai visszavon­ta javaslatát, mire úgy dön­töttek, hogy megmaradnak a koalíciós kormányzat mel­lett, de a szociáldemokrata párt pozícióit meg kell erősí­teni. Kétségtelen tény, hogy ez a döntés a pillanatnyi helyzet­nek megfelel. A szociálde­mokrata párt túlsúlya érez­hető volt az országban, ugyanakkor még a polgárság is jelentős erőkkel rendelke­zett. Átmenetileg tehát a kor­mányválság megoldódott. A döntés hatására a Károlyi­kormány benyújtotta lemon­dását és Károlyi lemondásé­ban arra hivatkozott, hogy az eltelt két hónap alatt nem tudták megoldani az ország előtt álló problémákat A munkástanács döntése két­ségtelenül kedvezőbb helyze­tet teremtett ‘a munkásság számára a további harc foly­tatásához, ugyanakkor a pol­gárság és a függetlenségi párt általában elégedetlen volt a probléma ilyen meg­oldásával. Világos volt, hogy ez a helyzet nem jelentheti a válság végleges megoldását, csupán egy elodázó félmegol­dás volt A kormányválság felszínre hozta az államfő hiányának a problémáját 1918. novem­berében a köztársaság kiki­áltásakor az államfői tisztsé­get nem töltötték be. Most, a Károlyi-kormány lemondá­sakor minden párt egyetér­tett abban, hogy a köztársa­ság ideiglenes elnökéül Káro­lyi Mihályt válasszák meg 1919. január 11-én a Nemzeti Tanács ünnepélyes keretek között Károlyit köztársaság elnökké választotta meg. Ká­rolyi most már mint köztár sasági elnök bízta meg Be- rinkey Dénest az új kormánj megalakításával. Az új kor mány kimondottan átmene ti jellegű hivatalnok-kor mány volt, amelynek az vol a feladata, hogy irányítsa a ország életét a nemzetgyűlés választásokig, ahol el kellet volna dőlnie annak, hog melyik párt épült be legjob ban a dolgozó népbe, és me lyik szerzi meg önmagán a a hatalmat. Erre azonba 1919. tavaszán már nem ki rült sor. a külpolitikában A 242-ea határozat BCosceR-keleti reménységek és aggodalmak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom