Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-30 / 24. szám
Á gyári „vakságról” Ügyífegy üzemben, egy-egy munkahelyen | *k emberek éppúgy megszoknak, természe- j tesnék, környezetükbe, életükbe illőnek éreznek mindent, mint, mondjuk, az ottho- i nukban. A fent említett „vakság” tulajdon- í k ép pen ebből a megszokásból, a sok-sok be- 1 idegződésből adódik. Az „így van” megállapításhoz azután könnyen kapcsolódik mé:’ valami: „így van jól”. Múlnak a hetek, hónapok, esztendők; az idő valahogy megköve- siti a dolgokat, igen, így van jól, nem is lehelne, nem Is lenne Jő másként. Pszichológiai tény; például az emberek, vezetők olykor nem veszik észre egy műhelyben a közvetlen baleseti veszélyt, napról- napra elsikllk fölötte a tekintetük. Csodálkoznak, mikor a jövevény rámutat: oda védőrács kellene, sürgősen, amíg baj nem történik. Persze, nemcsak a munkásvédelemben találkozhatunk ilyenféle „vaksággal”. Ott Insert mindenütt a hétköznapok során, a meg- szokottság, s párban jár véle a ..nem látja a fától az erdőt"-íéle mentalitás. Sok összetevője van az effajta látásgyöngülésnek, a nagyfokú dekoncentráltság, a specializálódás éppúgy, mint a kényelmesség, a pillanatnyi praktikusság keresése, a járt úthoz való ragaszkodás. Ami a legdöntőbb az egészben: a változtatás, a jobbítás igényének hiánya. Ez pedig a meglévő állapot gondolkodás nélkiili elfogadásban, tudomásulvételben, az állandóság túlzott tiszteletében gyökerezik. Gyakran a friss szemekre, a változtató szándékokra, a fiatal — vagy fiatalos gondolkodású — kezdeményezőkre is rá akarják tukmálni a „helyi látásmódot”. Így van ez jól, mit akartok? — mondják. A legbosszantóbb az, amikor sokra képes, tudás és rátermettség alapján nagyra hivatott jó kritikai érzékkel megáldott szakemberek is salabak- ter módjára viselkednek. Természetesen gyára, közössége, embere válogatja, hol, milyen a reagálás a gyári, munkahelyi vakság előfordulásaira. A beszűkülés, a szemellenzősség, a „nem lát tovább az orránáP’-féle rövidlátás kétségtelenül még mindig elég gyakori. Nem véletlenül szólunk mostanában sokat s egyre többet az üzemi demokráciáról. Ez ugyanis a meglátás és észrevétetés igényét is jelenti, a maga helyén — éppen a „több szem többet lát” igazságánál fogva — kitűnő fegyver a gyári vakság ellen. Kitűnő, de mégsem eléggé hasznosított. A töprengés láncreakciója messzire visz ebben a témában. Sokféle megnyilvánulását tapasztalhatjuk még. Van, aki a forintnál nem lát tovább, vannak vezetők, akik túzokot áldoznának fel egy soványka verébért. Mások azon vitatkoznak, hasznosnak mondható-e az az újítás, amelyik a dolgozók egészségvédelmét, balesetvédelmét szolgálja, s nem fiadzik közvetlenül nyereséget. Némelyek az anyagi ösztönzésben nem diferenciál- nak kellőképp. Egyesek a gyárkapun túlra, a piacra nem figyelnek eléggé, görcsösen erőltetik már nein rentábilis termékek előállítását. Mások a tanulástól, tapasztalatgyűjtésből sajnálják az időt, fáradságot, aztán szívják a fogúkat, ha túl sok lesz a „tanulópénz”. Sok esetben a munkás, alig vagy igen keveset tud ai-ról, hogy az általa végzett műveletek előtt s azt követően, mi is történik. Nem érzékeli a termelési folyamatot, saját munkájának helyét az egészben, ami szintén gátja lehet ötletnek, kezdeményezésnek. Egy-egy dologba beleszokni, az ismeretlentől idegertkedni emberi dolog. Emberi gyengeségekből táplálkozik a gyári, hivatali, munkahelyi vakság is, de ezek a gyöngesé- gek nem legyőzhetetlenek. A recept: a demokratizmus, a kritikai szellem élesztőse és szüntelen táplálása. Mert több szem többet lát, több koponyában több neuron munkálkodhat a közös célért; együtt kell megnézni, megvilágítani és jobbítani a dolgokat. S. M. Pillantás a volán möge Am SZIUT Elnökttégm tárgyalta Megyénkben az idén már harmincnégyezren dolgoznak csökkentett munkaidőben r Mint Ismeretes, három bá- , ftyaüzemünket tavaly január elsején a Heves megyei Vases Fémipari Vállalat, időközben pedig még több más termelőegység követte a rövidített munkaidő bevezetésében s így az év végén 24 vállaldT- ndl már mintegy tizennyolcezren dolgoztak az új rend szerint. A változás jelentős, érthető az iránta megnyilvánuló érdeklődés s korántsem véletlen, hogy az összegyűjtött tapasztalatokat — egyéb fontos kérdések mellett — szerdán, a Szakszervezeteit Heves megyei Tanácsának elnökségi ülésén tárgyalták. Az elhangzottakból kitűnt, hogy a vizsgált egységekben önerőből valósították meg az elképzeléseket miközben a foglalkoztatottak száma 2,3 a ( termelési érték pedig 3,5 szá- í Zalákkal növekedett s a túl• j órák száma, az összes ledől- > gozott munkaórák hozzávető■» [ legesen 1,4 százalékát adja. I Ez utóbbi megközelítőleg azo- | nos a tavalyelőtti mennyiség- 1 gél. f Megnyugtató, hogy a dől- ' gozók bére a korábbi észtén- i dóhoz képest nem csökkent. i A havidíjasok keresete részben változatlan, részben emelkedett, az időbéreteknél az időkiesés arányában növekedtek az alapbérek vagy kiegészítő fizetést biztosított ík, míg. a teljesítményben dolgozóknál ugyancsak az alapbéreket korrigálták, illetve a normát rendezték. A párt és a kormány célkitűzéseinek helyes végrehajtása az érintett vállalatoknál kedvező visszhangot váltott ki — s örvendetes, hogy az új munkarendre való áttérés sem a megye lakosságának ellátásában, sem pedig szolgáltatási igényeinek kielégítésében nem okozott zökkenő két. Mindezek mellett természetesen -akadtak kisebb, nagyobb hibák te év közben — amelyek figyelmeztetőül, remek tanulságként szolgáltak azok számára, akik az úgynevezett szabad szombatos heteket csak később szándékoztak bevezetni. Ez utóbbiak így már körültekintőbben, alaposabban készítették elő a változtatásokat. Intézkedési terveik általában komplex jellegűek, a különféle szervezésekkel, műszaki fejlesztéssel nemcsak a kiesett munkaidő pótlására, a helyi sajátosságoknak legmegfelelőbb bérezésre, premizálásra, a termelés növelésére, a termelékenység javítására töreked- ■ tek, hanem tekintettel voltak I még számos más körülmény-1 re, például a közlekedési,. az | egészségügyi, az oktatási, a! kereskedelmi és a kommunális ellátási lehetőségekre is. Az eddigi tapasztalatokkal meglehetősen elégedettek lehetünk — ám ez véletlenül s? tévesszen meg senkit. Ezután sem kell megfeledkezni az ellenőrzésről, keressük továbbra is a jobb módszereket, a tökéletesebb formákat, megoldásokat. Annál is inkább, í mivel ebben az évben már j harmincnégyezernél is fob- í ben dolgoznak rövidített munkaidőben, megyénk la-1 kósságának hozzávetőlegesen egytizedéről van szó. Az, hogy ezek az emberek ezután is jól élnek, jókedvvel iparkodnak — vagy sem, egyikünk számára sem lehet közömbös. (Gy. Gy.) A 4. számú Autóközlekedési Vállalat tavalyi statisztikáját böngészve örvendetes javulást taasztalhatunk: szinte valamennyi kategóriában csökkent a közúti balesetek száma s ennélfogva természetesen kisebb az okozott kár értéke is. Vajon mi történt a volánok mögött... ? Bóía II. László kár- és baleseti előadó szerint egyszegépkocsivezető a pótvizsgán sem remekel — visszahívják az autójáról, s a volán mellől más beosztásba helyezik, rendszerint csökkentett fizetéssel. Tanulságos szúrópróba ez, sokszor „gyanún felül álló” emberekről Is meglepő képet ad. Elegendő ehhez talán a tavalyi tapasztalatokra hivatkozni: közel négy ve nett mentek pótvizsgára a megye üzemegységeiből... Jelképes figyelmeztető-berendezés Gyöngyösön. rűen csak annyi, hogy ki-ki komolyabban vette a feladatát Beszélgetésünk során aztán nyilván többről is szó esik, • mindennapi munka apróbb részleteire te fény derül. Mindenekelőtt arra, hogy a vállalatnál nagy gondot fordítanak a megél őwsre s ennek során rendszeres oktatáson, továbbképzésen foglalkoznak a dolgozókkal, különösen a gépkocsivezetőkkel. A mátraalji városban a gyöngyösieket, hatvaniakat, Kál- ban a „vidéki” autósokat, Egerben pedig a helybelieket nevelik szemléltető eszközök — kisfilmek, diafilmek, KRESZ-dominók és mágneses „terepasztal’’ — segítségével, a szigorú tanmenetet olykor könnyebb, játékosabb formákkal feloldva. Időről időre nagy sikerük van a KRESZ-totóknak, vetélke. dőknek, hatékonyaknak bizonyulnak a karambolokról készített s az üzemi hirdetőtáblákon bemutatott friss fény- képfelvételek, az esetekkel kapcsolatos röpgyűlések, szakmai konzultációk. Jó ötlet volt egy korábbi gyakorlat felelevenítése, miszerint az év végén ismételten KRESZ-vizsgára köteleznek minden „pilótát", akik számára bukás esetén csak egyetlen alkalommal adnak lehetőséget a javításra. Ha a A szúrópróbát azonban nemcsak a tantermekben, hanem azokon kívül is alkalmazzák országúti razziáit során. S ilyen alkalmakkor előkerül az alkoholszonda is. Tavaly tizenhatezer-ötszáz vizsgálatot végeztek a vállalatnál s ebből ötven esetben ittasság miatt marasztalták el a pilótákat Szívderítő, hogy a gyöngyösi borvidéken például a legutóbbi ellenőrzésen — valamennyi sofőrt józannak találtak... Különösen szigorúan bírálják el az ittasságot a két tavalyi baleset óta, amikor az egyik gépkocsivezető 25, a másik pedig 10 ezer forintos anyagi kárt okozott a vállalatnak. Általában elbocsátják a felelőtlen embereket, kivétel — csökkentett fizetéssel segédmunkási állományba sorolást — csak a legritkább esetben tesznek. Olykor, ha a vétkes például régi törzsgárdista, kitüntetett dolgozó s korábban nem volt még nagyobb baj vele. Nem marad büntetlenül egyetlen nagyobb vétség, kihágás sem. Tavaly így ösz- szesen több mint nyolcvanöt- ezer forintos kártérítéssel s számos kisebb, nagyobb más büntetéssel sújtották a haMcgjegyzés egy megjegyzésre r Megértem azokat az embereket, magamat Is beleértve, akik több éves gyűjtögetés, sok sog forint befektetésével kialakított kis könyvtárukból nem szívesen kölcsönöznek. Nem általánosítok. Vannak becsületes, könyvet Visszaadó kölcsönzők is, de bizony akad jó néhány rongáló, vagy „elfelejtettem visszaadni” típusú kölcsönkérő is. Persze mis a helyzet az állami könyvtárakban, ahol hivatalból behajtják az elfelejtett könyvet, de bizony — S ezt egy könyvtárkezelőtől hallottam — sok esetben C fen erősen megrongálódott linyvet kapnak vissza. A napokban Móricz Zsig* kaond egyik novellas kötete került a kezembe, s az utolsó lapon a következő bejegyzést találtam: „Rossz könyv, csak félig olvastam, nincs benne semmi izgalom. Bejegyezte: K. Mihály.” Ennyi a bejegyzés. Az írás nem valami magas irodalomértésről vall, de többet elárul a bejegyző brutalitásáról. Hogy nem tetszett neki az rendben van, de miért kellett ezt ország világ tudtára adni. Mi történne, ha minden olvasó odaírná véleményét a könyvről. Persze K. Mihály nem az egyetlen jegyezgető, rajta kívül még sokan vannak hasonló, könyvet rongáló emberek, akik az ilyen bejegyzésükkel nem a véleményüket, hanem szellemi tompultságukat árulják el...--------— ..._____ (Wsbé) í ; ttte tn egy kávé már nem számit! Míg a kávét szürcsöltem, elszívtam egy cigarettát is. Mind a kettő nagyon jólesett... A következő években eszembe se jutót, hogy mit mondott az orvos. Aztán egyszer meghűltem é$ a feleségem elhívta öt. Megkopogtatolt, lehallgatott. — Nincs semmi komoly, — mondta —, eyy kis meghűlés. Néhány aszpirin és néhány napi fekvés. — Kis szünet után így • szólt: — No és a szí- ve hogy viseli magát? — Nincs semmi komoly, — mondtam én is. Miden óvintézkedésem ellenére, környezetem tudomást szerzett róla, hogy túlléptem az ötödik ik- szén. Ez még csak hagyján, de röpke néhány nap alatt rájöttem, hogy összebeszéltek ellenem. Feleségem kétség- beesetten szólt:„Fiam, nézesd meg a szivedet, nagyon lihegsz, mikor feljössz a lépcsőn”. Barátom aggódva szólt: „Cigaretta cigaretta után és az a rengeteg fekete nem tesz jót a szivednek. Mikor látott orvos?" Fodrászom diszkréten suttogta: „Nagyon sápadtnak tetszik lenni. Csak nincs valami baj a szívével?” Kollégám gyanús jóakarattal kérdezte: „Sok hiányzik a nyugdíjidődhöz? Rosszul nézel ki. Né zesd meg a szivedet, öregem, ebben a korban nem árt...” Elmentem az orvoshoz. Hallgatta a szívemet, aztán összeráncolta a homlokát, úgy mondta; — Egy kis zörej .. Sokat cigarettázik? — Napi harminc körül. — As sok. És menynyi feketét iszik? — Napi négy-öl duplát. — Hát az rengeteg! Az ön korában már vigyázni kell egy kicsit a motorra. Azt tanácsolom, hogy mérsékelje a cigaret. tát és a feketét. Mind a kettő méreg a szívnek, ezt jegyezze meg . . — Köszönöm. — mondtam megrendülve és kitámolyogtam a rendelőből. A friss levegőn egy kicsit magamhoz tértem, de a zörej tudata meg rám nehezedett, mikor egy presszó elé értem és eszembe jutott, hogy dél óta nem ittam feketét. Eh, ez az — Na látja. Kevesebb méreg, hosszabb élet. Hát csak így tovább! Azóta nyugodtan szívom a napi harminc cigarettát és iszom a négy-öt duplát. Nyugodt vagyok, mert orvosi biztatásra teszem, ö mondta: Csak így tovább! iváradt) nyag, figyelmetlen emberi* két. Természetesen nem annyira a megrovásokra, büntetésekre, mint a hibák, a bajok elkerülésére törekszenek a vállalatnál. Ezért az eddigi összefogás s a további iparkodás is. A megelőzésnek egyik legújabb módja, legötletesebb formája a forgalmi telepek kijáratánál elhelyezett, éjszaka kivilágított figyelmeztető tábla, különösen pedig a gyöngyösi berendezés, amely mindig az időjárás sajátosságaiból adódható veszélyekre emlékezteti az útra készülő pilótákal. Hatásos a családot szimbolizáló kisgyerek, aki nap-nap után hazav'árja ,az- apját, a családfőt. Jólesik látni, hallani, tapasztalni mindezeket —, de még megnyugtatóbb lenne, ha mindenütt, mindenki törekedne a balesetek elkerülésére. Az autókl-b, a KPJf Autóközlekedési Tanintézetének megyei kirendeltsége is rendezhetne időnként hasonló szakmai, közlekedési továbbképzéseket s alapos ellenőrzéseket, hogy ne csak a vállalati sofőrötöké!, hanem az úrvezetőkkel, a rp->gán- gépkocsik tulajdonosaival, a motorosokkal is kevesebb baj legyen... (Gy. Gy.) Milíiós beruházás - forintos gondok Épül a Tisza □. Bár — az ott dolgozok szériát szinte az eleién tartanak még mindennek, a változás óriási. Kisköre község határában parányi városrész épült a munkásszállókból, városi igényeknek megfe- lelő az étterem és a presszó, az önkiszolgáló bolt is. Sokát hozott a nagy beruházás a községnek, munkaalkalmát nők. nrk és férfiaknak egyaránt. T*c hozott egy sor, egyen lére még megoldatlan gondot is. A kereskedelmi, vendéglátóipar! ellátást megoldják a beruházás költségkeretein belül épülő létesítmények, a munkások elszállásolását az új házak. De nem oldódott meg a gyermekek elhelyezése. A községben működött idény bölcsőde, egy állandó óvoda, és kisebb létszámmal Iskolai napközi. Férőhelyekben eddig sem bővelkedtek, de az. építkezés nagyobb szabású megindulásával megsokszorozódtak a gondok. Kicsi a bölcsőde, és nem elég csak hat hónapon keresztül üzemeltetni. Kicsi az óvoda is és évente 40—50 gyermeket utasítanák el hely hiányában az iskolai napköziből. Próbáltak ugyan segíteni. — erről az építkezésen Is, a községi tanácsnál Is meggyőződhettünk. A járási tanács egy másik községben megszüntette az idenybi.levődét, s Így, az ott nyert hat hónappal együtt egész esztendőn át lehet üzemeltetni a kisköreit. Az egész évi üzemeltetés már bizonyt s felie telekhez van kötve, — s mivel a gond nemcsak » tanácsé, a beruházóknál tirsa- dr’mi munkával elkészült a b«'-óde átalakításának, feőví- té ek terve, a Vízügyi Építő '1 Halat sódert, cementet ad, mi. ' Merőt és anyagot a villái'. a víz bevezetéséhez. így korszerűbb lesz a bölcsőde, alkalmas egész éven át 50—35 gyermek elhelyezésére. Am az iRény érméi jóval nagyobb. De ahhoz, hogy legalább 45 gyermekei felvehessenek, több gondozóra lenne szükség. A* pedig nines, és előrelátható, hogs a községi tanára saját erejéből meg s»m tudja oldani. Es ez még csak a bölcsőde. Az óvdi\ az általános iskolai nankőzf bővítéséről mé* szó sem esett. A sok miniős beruházás meli-tt eltörpülnek ezek a szinte „forintos" gondok. De mögis sokról van szó. Az Ht dolgozók nyugodt inunkájábov a gyermekek jó elhelyezése is hozzátartozik. És ez nem elha- nyagolandó körülmény.- í fimism s 1969. január 3ö„ csütörtök
