Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-28 / 22. szám

Ady Endre Latabárék Hannibál Hz „Egri Férfiúm 68“ sarozatáfcaii Sándor György szerzői estjéről Koszorúzást ünnepség Ady Endre sírj ön ái Vasárnap este — miután az egész magyar sajtó napok óta megemlékezik Ady Endre halálának ötvenedik évfor­dulójáról — csaknem egyórás láncolatban hangzottak el Ady-yersek. Csaknem a tel­jes-mai színészi élvonal ka­pott egy-egy hálás feladatot ebben a műsorban. A sor­jázó versek ciklusra bontva is, összességükben is; a ma­gyar költészet, a XX. száza­di magyarság egyik óriásáról vallanak. Ma, hallva a klasz- sziküs szövegeket, nemcsak az .lepi meg a hallgatót, meny­nyire pontosan és tudatosan rögzítette le Ady .Endre ko­rának minden fájdalmát, en­nek keserűségét, hanem az is, ahogyan igazságai az idő fölé nőttek. És — úgy tűnik — nőnek is, tovább! A Góg és Magógtól a Mag Síó alattig egyetlen hatalmas ívelés ez az életpálya, ez a sors és ez a költészet. Ady személyes tragédiája, hang­ja, vallomásai, egybeesnek egy nemzetet hullni hagyó úri Magyarország felbomlá­sának valóban siratni való idejével. S az az idő, amit Ady gyakran nagy i-vel ír, érlelte és érleli a lángész Igazságait. S mint az igazi vetések, sarjadnak ezek a hó alatti magok újra meg újra. ; A versmondás egyáltalán nem tűnik tévé-műfajnak, mégis élményszerűen hatott a nagy erejű Ady-versek tol­mácsolása. Egy-egy színész­arc a teljes átélésről tanús­kodott. Ki kell emelnünk Sinkovics Imre, Latinovics Zoltán, Gábor Miklós, Nagy Attila, Ráday Imre és Keres Emil nevét. A kitűnő opera­énekes, Dene József ez alka­lommal harsogó fiatalságá­val és dinamikus előadáshoz szokottságával távol állt a megszólaltatott Ady-szövegek világától. Reméljük, hogy a Magyar Televízió nemcsak egy —, hogy képszerű hasonlatot ve­gyünk kölcsön —* ilyen és egyszeri seövegtárlattal hó­dol Ady Endre emlékének, de megtalálja a módját eme Ezért néztünk olyan értet­lenül egymásra, amikor meg­hallottuk a parancsot: „Tá­madni !” Az offenzíva előkészületei jóval az X nap előtt, még szeptember közepe táján megkezdődtek. Valahol a Volga alsó folyásvidékén az éjszaka leple alatt és a leg­szigorúbb konspiráció kere­tei között friss hadosztályo­kat, tüzérségi és páncélos hadtesteket irányítottak át a másik partra. A bal parton egyre gyűltek az új típusú harci repülőgépek gondosan álcázott kötelékei. A mega­dott időpontra a délnyugati, a doni és a sztálingrádi fron­tok csapatai elfoglalták kiin­duló állásaikat az ellentáma­dás megkezdésére. Az offen­zíva lényege az volt, hogy a Sztálingrádtól délre fekvő ta­vak vonaláról és északnyu­gatról mért nagy erejű csapá­sokkal meg kell semmisíteni az ellenfél erőinek zömét Olyan gondos alapossággal, annyira kifogástalanul végez­ték el a hatalmas előkészítő munkákat, hogy az ellenof- fenzíváról csupán néhány órával a hadművelet kezdete előtt értesültünk. Nem is szólva persze az ellenségről, amelyet váratlanul ért az el­lentámadás... Magától értetődik, hogy azon az éjszakán, amikor a 64. hadsereg a másnap kez­dődő ellenoffenzívára ké­szült, senki sem húnyta le a szemét. Senki sem titkolta iz­galmát és szüntelenül óráink­ra nézve tartottuk számon: mennyi van még hátra az X óráig. És egyszeriben a szür­ke, hajnali félhomályt óriási tűzfolyam világította meg, sok ezer különböző kaliberű ágyú szólalt meg. Egyidejűleg a Volga felől motorok nehéz zúgása hallatszott: egymást követő hullámokban megje­lentek a bombázók. Kezdetét vette a történelmi jelentősé­gű támadás. (Folytatása következik) r . Egy szürke hétköznapon Prágából Bratislava felé ro­bog egy tizenhárom kocsiból álló szerelvény. A 2316-os számú gyorsított vonat. A szerelvény postakocsijában — különleges biztonsági őri­zet mellett — egy gondosan lezárt, acél­szalagokkal átfűzött, le- plompált, két lakattal ellátott kis ládikót szállítanak. A különleges biztonsági őrizet a ládikó tartalmának szói: a rekeszei­ben kétszáz köteg ezerkoronás lapul. Frissen nyomott bank­jegyekről van szó, amelyek­kel az elhasználódott és a forgalomból fokozatosan ki­vont régi pénzt akarják pó­tolni. A bankjegyek sorozat- jelzése: C—L. Bűntény 20 Eduárd Fiker regénye a legigényesebb krimirajongók igényeit is kielégíti. A re­gény irodalmi színvonalú, s a krimi műfajában kevés Bűntény 20 című regény egy különleges bűntett-soro­zat A húszmilliós szállít­mány nem érkezik meg Bratisla- vába. A 297,3 kilométernél a postakocsi felrobban. A szörnyű robbanás szilán­kokra tépi. Mi okozta a rob­banást? Ki vagy kik helyez­ték el a kocsiban a robbanó­anyagot? Megsemmisült-e a ládikóba zárt valamennyi bankjegy? Ezekre a kérdé­sekre keres választ a bűn­ügyi rendőrség és az állam- védelmi szervek együttes nyomozása. A nyomozás roppant bo­nyolult, egész sor meglepő, sőt gro­teszk mozzanatot tár fel, amelyekről olvasóink is meg­győződhetnek Eduard Fiker érdekfeszítő, dús cselekmé- nyű regényéből. millióért olyan művet találhatunk, amely vetekedhetik vele. A regényt átszövi az író mate­matikai érzékű logikája, s cselekménybonyolítása is rendkívüli mesterre vall. A millióért felgöngyölítésének izgalmas, a szó szoros értelmében lebi­lincselő története. Olvasna el ön is, a rendkívül érdekes é> bravúros nyomosán történetét, t e b r u ái 2-től, vasárnaptól, folytatásokban közöljük Arthur Rubinstein 80 éves *'en9v?} sfr~s“’Ame­, , nkaban elő világhírű zongora­művész, Arthur Rubinstein ma ünnepli 80. születésnapját. I (Telefoto: — AP—MTI—KS) Bűntény 20 millióért Egry katonai tolmács visszaemlékezései irtás V. Sstyevanov tartalékos százados, a Sztálingrádnál harcolt 7. gárdahadsereg törzskarának tolmácsa I. Egy tapodtat sem! »..A hadparancs, amelyet Andrej Jerjomenko tábornok, frontparancsnok írt alá, ez alkalommal nem hasonlított a megszokott, végtelenül la- konikus, szinte száraz szöve­gekre. A haditerminológia számára szokatlan, egyszerű, meleg és szívbemarkoló sza­vakból állt. Nehéz lenne pon­tosan idéznem. Arra viszont jól emlékszem, hogy édes­anyánkról, nővéreinkről, fele­ségünkről és menyasszo­nyunkról, azokról volt benne szó, akik fasiszta rabságban sínylődnek, és szólt a bosszú­állás órájáról, amely rövide­sen eljön, a hőstettről, ame­lyet mindannak a nevében kell végrehajtanunk, ami tisz­ta és szent, a hőstettről, ame­lyet a Volga-parti erőd védel­mezőitől vár a Haza... Ma is magam előtt látom a földbe vájt erődítmény üszkös falait, a Katyusa villogó tor- kolattüzeh. harcostársaink iz­gatott, borotválatlar arcát, a könnyes csillogást a szemük­ben. A hadparancs váratlanul fejeződött be: Megparancso­lom, hogy november 20-áh 0 órakor erőteljes ellentáma­dásba kell átmenni Sztálin­' InME 1969. január 28, kedd grád környékén a német­fasiszta csapatok ellen, és meg kell semmisíteni őket. (A délkeleti és doni frontszakasz csapatai már ennek a napnak az előestéjén megkezdték oí- fenzívájukat.) Értetlenül néz­tünk egymásra. Támadni'? Mivel, milyen erőkkel? Képzeletünkben felmerült a legapróbb részletekig ismert kép. Az égen állandóan ott cikáztak a JU—87 mintájú zuhanóbombázók és a Mes- serschmidtek, a negyedik Richthofen légi hadsereg gé­pei. Alattuk ott kavargóit a Volga, amely teljes négy kilo­méteres szélességében a felső folyásvidákről lezúduló, mo­rajló, zajló jéggel volt bont­va. Az itt-ott előbukkanó víz­felszínen előtűntek a német csatalovak sodródó hullái, a legkülönfélébb törmelékek, és holttestek a gyűlöletes zöld egyenruhákban. Bal oldali szomszédunk, Csujkov tábor­nok 62. hadseregének „pro­dukciója” volt ez. Dühösen zajlott a Volga, mintha meg­tagadta volna az „ajándék” befogadását, mintha megve­téssel sodorta volna tovább a terhet a Kaspi-tenger felé. A Volga az orosz emberek ré­gi barátja és táplálója ez al­kalommal is segítségükre si­etett. A folyó partján védel­münk mint valamiféle óriási rúgó a végletekig összeprése­lődött, hogy annál nagyobb erővel kiterjedve verje vissza a fasiszta hordák támadását Itt ezen a helyen, ahol a dön­tő órában a haza sorsa for­gott kockán, a katonák szív­ből jövő esküt tettek: „A Vol­gán túl számunkra nincs föld!” Egyszeriben mégis mintha cserbenhagyott volna ben­nünket a folyam. A fasiszta kalózgépek már régen szét­romboltak minden hidat, pontont, kompot. A jégpán­céllal borított vízrengeteg kö­nyörtelenül szétzúzta az in­gatag ideiglenes hidakat, amelyeket utászaink egyetlen éjszaka alatt építettek, hogy a folyó bal partjára szállítsák át a súlyos sebesülteket, és biztosítsák az élelmiszer- és lőszer-utánpótlást a harcolók­nak. Az ügyes volgai halá­szok éjszakánként merészen útnak indultak, hogy eljuttas­sák értékes szállítmányaikat, de korántsem jutott el mind­egyik a célhoz. A hadtáp- szolgálatnál szinte egyenként számon tartották a lövedéke­ket és az aknákat, úgyszintén a meglehetősen sivár és egy­hangú élelmiszer-tartalékot. Mi is nagyon jól tudtuk, milyen állapotok uralkodnak a folyó partjain. Hadsere­günk, a 64. hadsereg (amelyet a sztálingrádi csata után 7. gárdahadseregnek keresztel­tek át) papíron egész sereg hadosztályból állt. Egy-egy hadosztályban azonban nem szolgált több ember, mint egy hadilétszámú zászlóaljban, a ténylegesen harcképes kato­nák száma pedig még ennél is kevesebb volt. Február 2-től, vasárnaptól — folytatásokban közöljük; A műsorra invitáló röpla­pon egy keménykalap feke­téink és humort igér. Rend- hagyóan. Azzal is rendhagyó a humorista Sándor György. hogy a teljes analfabétaságot vállalja — tudatosan. Kijön a színre, a két fekete ke­ménykalap közé — ott lóg­nak a ruhafogason — és ki­fejezéstelen arccal, mintha pantomimművészethez, vagy valami szellemi bénultság­hoz készülődne, ránk mereszti a szemét. Aztán beszélni kezd. Mondatokat rak egybe reménytelenül távol eső asszo­ciációkkal, képzetekkel hök­kentve meg a hallgatót. S ezektől a látszólag rokonta­lan képzettársításoktól, ami­ket a hangzás és a hangzók, vagy csak a hang fognak egy­ségbe, lesz a légkör világo­sabb a teremben. Lehet így is szemlélni a világot Min­den részlet és minden össze­függés lehet humoros, sőt ko­mikus, sőt kétségbeejtően igaz is. S ettől az igazságtól meg is lehet rémülni, olykor­olykor két nevetés szüneté­ben. A sok-sok mondat Kö­zött ilyenek is elhangzanak: „A semmit valamivel jobban csi­nálom, mint a többiek." Vagy: „Az ember minden ál­dozatot megérdemel, kivéve az emberáldozatot”. Sándor György témái mai aktualitások — Építőipar, A lakás, Nem emlékszem a nagyanyámra, Én egy analfa­béta vagyok, Gyufásdoboz — és ezeket az aktualitásokat az időből kiemelve, csakhogy azt mondanánk, filozófiai távol­ságból, mintegy kívülről szemléli. Pedig éppen az az izgalmas az egészben, hogy a humorista is benne él, benne van nyakig ezekben az aktua­litásokban. Sándor György egyéniség, sajátos humora sa­ját szövegében inkább hat, mint a stílusparódiákban. Kár, hogy az egri közönség későn ébredt fel ennek a mű­sornak a megnézésére. (1- a-> A költő halálának 50. év­fordulóján, hétfőn délelőtt a Kerepesi-temetőben koszorú­zás! ünnepséget rendezett Ady Endre sírjánál a Haza­fias Népfront Országos Taná­csa és az évforduló megün­neplésére alakult emlékbi­zottság. A Himnusz hangjai után — az írószövetség kép­viseletében — Czine Mihály egyetemi docens méltatta Ady Endre életművét. Ez­után a külföldi íródelegáeiők sorában a jugoszláviai írók nevében Fehér Ferenc, majd a csehszlovákiai írószövetség részéről Emil Boleszlav Lu­kacs idézte vissza személyes emlékei alapján Ady Endre alakját. A síremlék talapzatán az MSZMP Központi Bizottsá­gának koszorúját Óvári Mik­lós osztályvezető és Garai Gábor, a központi bizottság tagja he'vezte el. A műve­lődésiig minisztérium kép­viseleté Molnár János miniszter».elyettes és Vendégh Sándor főosztályvezető ko­szorúzott. A szovjet, a cseh és a szlovák, a jugoszláv és a román írók delegátusai ugyancsak koszorúval rót­ták le kegyeletüket az 50 év­vel ezelőtt elhunyt Ady sír­emlékénél. tanár úr nagy egyéniség gyakori visz- szaidézésére. Hacsak percek­re is. Ady Endre alkalom szellemben megújulni és megújítani. Nem az operett iránti olt- hatatlan rajongásunk ültetett le bennünket szombaton este a tévé-készülék elé, hogy megnézzünk egy nagyon is ismert operetett, Hervé Lili­jét. A Fővárosi Operettszín­ház együttese megbízhatóan kelt életre szunnyadó sikere­ket, de most az egyszer a két Latabár — az öreg meg fia — miatt voltunk kíváncsiak. Apa és fia elánnal, a móká- zás családi hagyományaival feszítették szét a színpad ke­reteit és hoztak vissza egy évekig mellőzött stílust: a rögtönzésnek ható banalitá­sok tudatos vállalását. A színház a színpadra lépő szí­nészek személyes varázsától lesz vonzóvá. Hannibál tanár úr tizenkét évvel a bemutató után most ismét csetlik-botlik a színen. Ez a film is tipikusan arra példa, hogy a történelem fénytörése hogyan segít a ked­ves hangú Móra-írásból a film rendezőjének, Fábry Zoltánnak ilyen tragédiát ír­ni. Egy mondattal kívánjuk a figyelmet felhívni a tévé sok­sok sorozata közül Róbert László és Szolnok Péter dél­amerikai riportjára. Érdemes odafigyelni. (farkas)

Next

/
Oldalképek
Tartalom