Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1969-01-26 / 21. szám
33 névtelen levél ősbemutató az egri Gárdonyi Géza Színházban Nem tudom, eme színpadi tantestületnek van-e pontos földi mása, azt sem tudhatom teljes bizonysággal, hogy X elvtársnak van-e ilyen tizenéves lánya, aki kígyónak rajzolja csinos osztályfőnöknőjét, igazgatóját pedig — akibe mellesleg fülig szerelmes — királytigrisnek. Mondom, mindezt nem tudom, de azt igen, hogy az egri Gárdonyi Géza Színház Ősbemutatójának, Méhes György szellemes vígjátékának nagyon is életszaga, va- lóságlze van. Nem rontja le ezt az életszerűséget az sem, hogy az előadás végén egymást nyugtatva állapítjuk meg: tulajdonképpen nem rólunk szólt ez a vígjáték, messziről jött a téma és a történet. Legalábbis a szomszéd iskolából, mert ha okulni nem is, de derülni mégiscsak tudunk a más hibáján. Meg lehet-e buktatni egy tekintélyes embernek, X elvtársnak a lányát? — ezt a 'Réfd'éSrteSW fél az' "író, s ahogy mondani szokás, ez a kérdés adja a vígjáték konfliktusát. A válasz természetesen kétféle: az osztályfőnök szerint meg kell buktatni, hiszen X Zsuzsika nem tudja a fizikát, de az igazgató másként vélekedik: nem kell elhamarkodni, hiszen mit szól majd a papa, nem szabad magukra haragítani a tekintélyes embert, aki nagyon sokat segíthet az iskolának. Ügy gondolom, e két mondatnyi tartalmi részlet is bizonyítja, hogy az író milyen érdekes témát ragadott meg. Persze, senki ne gondolja, hogy pedagógusokról és pedagógusoknak szól Méhes György vígjátéka. Egy jó vígjáték mindig túlmutat a történeten és általános érvényű igazsággal szolgál. Márpedig Méhes György darabja jó vígjáték. A szerző a tantestület berkeiben játszódó történetet csupán keretnek tekinti. Fő igyekezete, hogy a színpadi helyzetek és jellemek segítségével etikai kérdésekben mondjon véleményt, a humor' és a gúny eszközeivel szembeállítsa az elvtelenséget, a talpnyalást, a karrierizmust a bátorsággal, a következetes emberi magatartással. A 33 névtelen levél írója nemcsak a témában, de a színpadon is otthonosan mozog. Jó színpadi szerző, aki elsősorban nem a helyzetekre, hanem a jellemekre építi a vígjáték humorát, jól játszható hősöket formál; poéndús, ízes és szellemes dialógusokat ír. „...Mérgemben és jókedvemben írtam ezt a darabot...” nyilatkozott az író. Nos. ami a jókedvet illeti, ebben nem is volt hiány, de a méregből nem ártott volna nagyobb adag. Valahogy az az érzése az embernek, hogy az író kissé megrémülve a kényes térnától. inkább a humornak kedvezett s ezzel lazává ol4 Mmmm [ Január 2b.. vasárnap dotta a vígjáték fő konfliktusát. Mintha az etikai kérdést nem tartotta volna elegendőnek, s ezért a vígjáték bonyolításához újabb morális, erkölcsi és érzelmi összeütközéseket teremtett. Konkrétan arról van szó, hogy a hét szeretővel körülpletykált és meggyanúsított osztályfőnöknő, aki ténylegesen az igazgató szeretője volt, nem elsősorban igazsága miatt kerül ki győztesként ebből a vígjátékból, inkább azért, mert ellenfelei, az intrikus vénkisasszonyok nem képviselnek megjelelő erőt, nem beszélve arról, hogy a darab végén megjelenő X elvtárs valóban nagyszerű ember, áld az igazság győzelméért még lánya bukását is természetesnek tartja. Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, — s jól tudja ezt a sorok írója is —, hogy szerelem nélkül még egy ilyen mora- lizálci, mai vígjáték sem élhet meg. S mit csináljon az a szegény, igazságot szerető osztályfőnöknő, akit az író ilyen fiatal igazgatóval áldott meg? Gyenge pontjaival együtt nagyon tetszett ez az eleven, friss, mai szemléletű vígjáték s örülünk, hogy a kolozsvári író, Méhes György személyében tehetséges színpadi szerzőt ismert meg az egri közönség. Jurka László rendezése jó ütemben, világosan és tisztán tolmácsolta az írói mondanivalót. Fentebb már említettem, hogy az író hálás szerepeket írt, csakhogy ezeket a szerepeket mégsem könnyű maradéktalanul jól eljátszani. Bizonyára ennek tudható be, hogy az előadás nem mondható minden tekintetben egységesnek. A szereplők — ön itt? — kérdeztem csodálkozva, mert csakugyan itt volt. — Itt — felelte tömören, ahogy annak idején megszoktuk tőle. Gyakorlott mozdulattal hengergette a helyére a szemetesedényt, majd egy újabbat emelt a kuka billenőjére. — Miért kérdi? — tette még hozzá, mikor végzett a szemét kiürítésével. — Hát... Furcsa így találkozni... Hiszen nagy lelkesedéssel hallgattam annak idején előadásait, amit a fol- klórhidroxid hatásairól mondott az aminősavak koncentrálásában... És... — Régen volt — legyintett. Aztán rágyújtott egy cigarettára. és mesélni kezdett. — Csodagyereknek indultam, mert négyéves koromban papír nélkül elmondtam visszafelé a periódusos rendszert. Tízesztendős sem voltam még, amikor egy tanulmányomban a tudományos világ elé tártam az atommaghasadás és a papírgyártásról szóló kísérleteim eredményeit. Számos konferenciára meghívtak, de életkorom miatt nem engedtek el. Ez természetesen nem törte meg lelkesedésemet. Megfelelő papír híján a géoíró- tanfolyamot végeztem el. De titokban, éjszakánként m,ár kidolgoztam papíron a világegy része nagyszerűen értette és érezte az író komédiázó kedvét, hangulatát s ezek voltak a kimagasló alakítások, míg a többiek más stílust játszottak. Az előadás egyik meglepetése Egerváry Klára bemutatkozása Irén szerepében. Szerelmet elmulasztó, pletykás vénkisasszonya karikíro- zott beszédével, groteszk mozdulataival jól jellemzett alakítás. Koós Olga sértett Teréziája már nem volt meglepetés, hiszen korábbi alakításai után joggal vártuk tőle ezt az újabb, sikeres szereplést. Máthé Éva kedves, derűs, csupaszív Borikája telitalálat, vérbő komédia három felvonáson keresztül. Jól érzékkel szolgálta az író humorát Sal- lós Gábor is, aki a szívrabló biológiatanár szerepében a vagánykodó jellemtelenség portréját formálta meg sikeresen. Jánoska szerepében Kiss Jenő villantotta fel tehetségét. Az oly sok bonyodalmat okozó kislányt, Zsuzsikát, Páva Ibolya játszotta, ezúttal is igazolva egyre jobban kibontakozó, többoldalú tehetségét Különösen tetszett játékában, hogy érzékeltetni tudta a diáklány makacs igazságait is. A bátor osztályfőnöknö, Zsóka szerepét Kopctty Lia alakította. Bár nagy igyekezettel játszotta szűkre mért szerepét, stílusban nem tudott igazodni a vígjáték komédiázó alaphanguíatához ós játékos hangneméhez. A rendező hibája is a többször ismétlődő betétnek ható drámai részlet. Túlzottan ki- mértre, mondhatnám vonalasra sikerült Markály Gábor igazgatója is. Lajos bácsit Csapó János alakította, jól érzékeltetve az idős pedagógus megalkuvásának és igazság- érzetének emberi küzdelmeit. X M'hály szerepében Csiszár András kissé merev, színpadi funkcionáriust formált meg. fölényes biztonsággal. Bár az énektanáron jól szórakoztunk, utólag elmondhatjuk, Csiszár Nándor bohózati elemeket hordozó játéka túl harsányra formálta Kornél figuráját. A díszlettervező Ütő Endre és a jelmeztervező Kalmár Katalin jól oldotta meg feladatát. Az ősbemutató közönsége nagy figyelemmel, jóízű, felszabadult nevetéssel és lelkes tapssal fogadta az előadást. Lehet, hogy lesznek, akik megsértődnek e színpadi játék miatt? Az se baj. Egy okkal több, amiért érdemes volt bemutatni ezt a vígjátékot. Márkusz László A papív űr oxigénmegtöltésének elméletét. Aztán tudósok jártak hozzám tanácsokért, s egy véletlen folytán engedélyezett , szabadiskoláról nagyon sok tanítványom került ki, akik ma már Nobel- díjat őriznek otthon... Mit szépítsem a dolgot: nemrégiben néhány embert alkalmatlannak találtak repülőgép vezetésére, s közülük kettőt az általam vezetett szabadiskolába neveztek ki, egyet vezetőnek, egyet helyettesnek. Még nem lett volna baj, de sajnos a fizikát összetévesztették a kötöttfogású szakácsverseny propagandahivatalával. viszont megvolt a papírjuk a gyufamérgezés oktatásáról. Én meg a sok tudományos, és sajnos eredményes kutatásaim és a tanítás mellett a gépírótanfolyamon kapott papíromon kívül mást nem tudtam felmutatni. ,.Ez baj — mondta egyik tanítványom, akinek az akadémián docensi papírja van —, mert a gyufamérgezésre rá lehet fogni a kémiát, és talán a fizikát is, de a gépírásra...” És azt is mondta, hogy tegyek le valami esti vizsgát egy általános iskolában. Ez már elég Máthé Éva és Sallós Gábor, a vígjáték egyik jelenetében. fiatalok érdeklődésére: Játszik a zenekar, vérpezsdítő a beat-zene. Ha ellenállunk a zene varázsának, és „józanul” megfigyeljük a zenekart, azt tapasztaljuk, hogy a hangszerekből villanyvezetékek futnak ki, a zenészeket elektromos erősítőberendezések és egyéb „műszerek” sokasága veszi körül, mintha egy fizikai laboratórium készülékei között játszanának. Különös maga a zene is. Gyakran hallunk ma a rádióban is, zenekaroktól is olyan hangokat, amelyek eltérnek az eddig megszokott hangoktól, a klasszikus zene minden kötöttségétől: füttyök, zöre-• jek, sipoló hangok mint művészi kifejező hangok szerepelnek benne. A modern, elektronikus hangszerek ugyanis a zenei hangokon (a hangszerek hangjain) kívül, mindenféle hanghatás előállítására alkalmasak. Az újfajta hangzásokat kétféle szerkezet hozhatja létre: álelektromos hangszerek és a valódi elektromos hangszerek. A kettő között lényeges különbség van. Ha az énekes beleénekel a mikrofonba, vagy játszik hangszerén, a hangot felerősítve halljuk vissza a hangszóróból. Az elektromos áramnak itt csak az a szerepe, hogy a hangerősítő berendezés zsinórjának a csatlakozóját bedugjuk a konnektorba. Érdekes hangkombinációkat érhetünk el több hangszóró megfelelő elhelyézesé- vel, több mikrofon használatával, szándékos torzításokkal, hangkeveréssel, vissz- hangoztatással. E módszerekkel eddig ismeretlen összhatásokat lehet elérni, a hangok boszorkánytáncát. Fokozza a hatást, hogy gyakran dobhártyarepesztő erősségű a hangözön. Az álelektromos módszerrel dolgozó zenészek, együttesek sok új ötlettel, hanghatással tették változatosabbá a zenét — a könnyűzene területén. De századunk igazi meglepetését a valódi elektromos hangszerek megjelenése okozta. A valódi elektromos hangszerekre az jellemző, hogy a hangokat nem a hagyományos hangszerek húrjai, sípjai gerjesztik, hanem az elektromosság hozza őket létre. Itt nincs mikrofon és erősítő; az elektromos rezgések az elektromos rendszerben bonyolult módon keletkeznek. Ugyanolyan műhangok ezek, mint amikor felemeljük a telefonkagylót és halljuk a jellegzetes búgó hangot, vagy foglalt-jelzést. A legelső elektromos hangszert — orgonát — egy amerikai hangszerkészítő állította elő, amely 200 tonna súlyú volt. Így természetesen gyakorlati célra nem lehetett használni. A rádiótechnika fejlődésének eredményeként azonban már nem okoz különösebb technikai feladatot az akár hordozható kivitelben készült dzsessz-orgo- na előállítása sem. Az elektromos hangszerek legfontosabb tulajdonsága tehát az, hogy olyan új hangok és hangszínek hozhatók létre velük, amilyeneket a hagyományos hangszerekkel nem kaphatunk meg. Hangterjedelmük is messze felülmúlja a jelenlegi hangszerekét, — mélységben és magasságban egyaránt. A legtöbb elektromos hangszer ma billentyűs kivitelben — orgona vagy zongora mintájára — készül. Az elektronikus és a hagyományos zongora közötti különbséget jól mutatja az, hogy míg a haBűntény 20 millióért gyományos zongorán 93 különböző billentyűvel megszólaltatott hangmagasság áll a zeneszerző, vagy az előadó rendelkezésére, addig az elektronikus hangszeren ennek több mint hatszorosa. Ez az oka, hogy az elektromos hangszerből olyan csodálatos hangkombinációk csalhatok elő, amelyek bámulatba ejtik a hallgatót. Bármennyire is fejlődnek, és terjednek azonban az elektromos hangszerek, ez nem jelenti azt, hogy a hagyományos hangszerek a múzeumba kerülnek. A modern technika e vívmányai nem a jelenlegi hangszerek helyett, hanem azok mellett fogják szórakoztatni a fiatalokat és öregeket egyaránt. M. L. lenne, hogy a szerzett papírral félállásban dolgozzam, mint segédoktató az általam eddig vezetett szabadiskolában, félállásban meg ugyanitt gépelhetnék jelentéseket is — papírra. ' — És...? Gondoltam, jó vicc lesz, elmentem vizsgázni azokhoz, akik annak . idején látott szájjal csodálták tudásomat. Mindjárt az első kérdésnél — pedig komolyan, és feszesen tették fel — otthagytam őket. Azt kérdezték: „mennyi egy, meg egy?” Mondtam: „Nekem nyolc”, és köszönés nélkül távoztam. Persze tudományos munkámat, és az oktatást sem folytathattam, mert nem volt papírom. Hívtak Oxfórába, meg sokfelé, de nem mentem. „Rajtam nem fogtok ki” — gondoltam. Így aztán megszereztem a köztisztasági doktorátusi papírt, s most igen fontos egészségügyi segédmunkát végzek. — Beledobta a csikket az üres kuka-edénybe, és elbúcsúzott. Egy ideig tűnődve néztem a még füstölgő cigarettavéget a kiürített szemetesedény fenekén, s hirtelen eszembe jutott a tanulság: Cigarettát sem lehet szívni papír nélkül... M MB Egy szürke hétköznapon Prágából Bratislava felé robog egy tizenhárom kocsiból álló szerelvény. A 2316-os számú gyorsított vonat. A szerelvény postakocsijában — különleges biztonsági őrizet mellett — egy gondosan lezárt, acélszalagokkal átfűzött, leplombált, két lakattal ellátott kis ládikót szállítanak. A különleges biztonsági őrizet a ládikó tartalmának szól: a rekeszeiben kétszáz köteg ezerkoronás lapul. Frissen nyomott bankjegyekről van szó. amelyekkel az elhasználódott és a forgalomból fokozatosan kivont régi pénzt akarják pótolni. A bankjegyek sorozat- jelzése: C—L. A húszmilliós szállítmány nem érkezik meg Bratisla- vába. A 297,3 kilométernél a postakocsi felrobban. A szörnyű robbanás szilánkokra tépi. Mi okozta a robbanást? Ki vagy kik helyezték el a kocsiban a robbanóanyagot? Megsemmisült-e a iádikóba zárt valamennyi bankjegy? Ezekre a kérdésekre keres választ a bűnügyi rendőrség és az állam- védelmi szervek együttes nyomozása. A nyomozás roppant bonyolult, egész sor meglepő, sőt groteszk mozzanatot tár fel, amelyről olvasóink is meggyőződhetnek Eduard Fiker érdekfeszítő, dús cselekmé- nyű regényéből, Bűntény 20 Eduárd Fiker regénye a legigényesebb krimirajongók igényeit is kielégíti. A regény irodalmi színvonalú, s a krimi műfajában kevés Bűnlény 20 című regény egy különleges bűntett-sorosat miliőért olyan művet találhatunk, amely vetekedk etilt vele. A regényt átszövi az író matematikai érzékű logikája, s cselekménybonyol/tása is rendkívüli mesterre vall miniéért felgöngyölítésének izgalmas, a szó szoros érteimében lebilincselő története.
