Népújság, 1969. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1969-01-25 / 20. szám

SIR® K — viliai* utáni napsütésben Délután a gyárban 19671 'AEg két éve jelent meg la­punkban a „Siroki vihar” cí­mű cikk, amely a . Váralja Tsz szomorú pénzügyi—gaz­dasági helyzetét tárta fel, miután a munkaegység érté­ke 30 forintról 20 forint 70 fillérre esett vissza. Bírálta a cikk azt a tsz-demokráciát semmibe vevő módszereket Is, amelyek a közös gazdaság vezetésére voltak jellemzőek. Akkor is zárszámadásra készült a tagság, szomorú számadásra, viharos szám­adásra. Azóta két év telt el s a mostani évzáró nagyon vi­dámra sikerült. A szövetke­zeti gazdák nagy részét csak a felkelő nap csalogatta ha­za, de volt, akit a delelő nap is a vigasság színhelyén ért Felidézve a cikk akkori megállapításait, összevetve a mostani zárszámadáson és az elmúlt évben tapasztaltakkal, ennek a kedvnek szeretnénk megadni a magyarázatát „Elgépelünk, bekapá­lunk, de másik veze­tőséggel”, 1969. — Igen, így mondták azon a közgyűlésen és a tag­ság akarata beteljesedett Rövidesen új vezetés vette kézbe a munkát Engem vá­lasztottak meg elnöknek —, emlékezik a közelmúlt ese­ményére Lakatos Sándor, aki korábban a tanács vb-elnöki tisztségét töltötte be Sírok­ban. — Szerencsére olyan mun­katársaim akadtak, mint Lan­tos Imre főmezőgazdász, Kreáesik László főkönyvelő, akik szintén osztották a tag­ság véleményét abban, hogy változtatás kell: a módsze­rekben, fegyelemben, a gaz­dálkodásban. Rendet akar­tunk teremteni... de más­képpen, mint a régi veze­tés. „Minket, néhány ve­zető úgy tartott, mint a kutyát”. 1969. A zárszámadás előtt benyitottam a szövetkezet |irodájába. Épp azon tanakod- ■ tak a vezetők; mit tegyenek, mert néhány asszonynál csalt egy nap teljesítmény hiányzik ahhoz, hogy meg­kaphassák az egész évi pré­miumot. Ha mereven ragasz­kodnak az előírásokhoz, — ezek az egyébként szorgal­mas asszonyok — elesnek több ezer forinttól. Mérlegel­ték tehát a munkát, igyekeze­tei, szociális és egészségügyi állapotot a prémium határát .centiző” szövetkezeti tagok­nál, és aki érdemes volt rá, megkapta a pénzt, bár egy­két napja hiányzott a fehé­rei teljesítéséhez. Ez ez em­berséges döntés nagyon jól- ísett a szövetkezeti tagoknak. 3e nemcsak ez. „Kevesebb lett a hangos zó, a felesleges parancsolga- ás, utasítás, — nagyobb a negértés”. így summázták a lelyzet változását a közgyű- ésen. S most először a zár- zámadások történetében az sszonyok is éjfélig „kitar- ottak”. Nótáztak, tréfálkoz- ak és most a közgyűlés után áncoltatták meg a vezetőket, em úgy, mint két évvel ez- lőtt, amikor kemény szavak ríséretében ott, a közgyűlé- en. „A felbolydult tag­ság két hétig a kö­zös tájékára se né­zett”. 1969. Az „áttörést” itt kel- itt elkezdeni. Megértetni, áogy a vezetőség hibáiért em bűnhődhet a föld, a jó­ság, és hogy a „sztrájk” a igság kárára van, mint a rakori fegyelmezetlenség, gyanis hozzá kell tenni az iazság kedvéért, hogy annak 'éjén nemcsak a vezetőség­ék kellett levonnia a tanul, igot, de a szövetkezet tag­igának is. — Miként sikerült erről eggyőzni őket? — Nehezen — sóhajt fel : elnök. — S ez érthető, ért tényleg sokszor becsap- k ezeket az embereket, ond még most is van, elő- rdult egy-két lopás, szer- izetlenségből adódó „lógás”, ; már sokat javult a hely­it. Sikerült megmagyaráz- * feogjr ä aezetök, «egyedüi 9S71 képtelenek jó gazdaságot lét­rehozni, tisztességes jövedel­met biztosítani, a tagság munkája, segítsége, s főleg fegyelmezettsége nélkül. — A változás? — Most már nem azt tart­ják, hogy „csak elteljen a nap”, hanem teljesítmény is van az elszámolt órák mö­gött. Ök ellenőrzik ezt el­sősorban, hiszen a brigádve­zető nem lehet mindenkinek a sarkában. Most már a leg­nehezebb munkát is szíve­ven elvégzik, a traktorosok olyan területet is felszánta­nak, amire korábban ara­nyért se mentek volna rá az ekével. Az asszonyok zokszó nélkül vágták a kemény er­dei földet, hordták a maltert az istállóépítéshez. A férfiak vasárnap is kirakták a vago­nokat, nehogy a tsz-nek köt­bért kelljen fizetnie. 19671 „Megfogytak rintok”. fo­1969. — Láttuk, hogy jól alakul a termés, de azért vi­gyáztunk minden fillérre. Ná­lunk a törvény: minden hó­nap 10-én fizetni kell! Ugyanis bevezettük a havon­kénti készpénzfizetést, ami­kor a teljesítmény után járó bér 80 százalékát kaphatják meg a gazdák. A hiányzó 20 százalékot most, az év utolsó hónapjaiban számoltuk el. Sőt... 20 százalékos pré­miummal is sikerült megte- tjízni a tagok és alkalma­zottak bérét, — sorolja a szö­vetkezet pénzének legfőbb ore, Kreáesik László főköny­velő, az elmúlt évi gazdál­kodás örvendetes adatait. — Valóban így történt — hagyja jóvá e tényeket a* elnök s hozzáteszi: — meg­egyeztünk, hogy a könyvelés „azonnal csenget”, amint fogy a pénz, vagy valamelyik termény, jószág túl sokba ke­rül, vagyis veszteséges. Sze­rencsére nem sokszor került sor „csengetésre”. Amellett, hogy a szövetkezet tagjai­nak jövedelme havi négy­ötszáz forinttal nőtt, tartalé­kolni Is tudtunk félmilliónál nagyobb összeget, s emellett 3 700 000 forint értékű gép^ pel, épülettel gyarapodtunk, illetve építettünk utat, tele­pítettünk erdőt és levezettük a vizet földjeinkről. A két év előtti zárszáma­dáskor szép számmal akad­tak, akik egyetlen fillért sem kaptak a közösből, sőt nekik kellett visszafizetniük öt­hatezer forintot „túlelőlege- zés” miatt. Ezt még nem fe­lejtették el, ezért akadtak még most is, akik egy héttel a prémium, a földjáradék ki­fizetése előtt is hitetlenked­tek. Azt is nehezen hitték a régi, 20 forintos munkaegység után, hogy két év múlva 76 forintra jön ki az átlagos na­pi kereset. De például Fehér József 113 forintot kapott a közösben végzett napi 10 órá­ja után, Bujáki Mihály 118 forintot. Az asszonyok közül Magdus Józsefné 83 forintos keresetet ért el, Török And- rásné 153 napjára átlagban 63 forintot kapott. Az idő­sebb emberek között sem volt ritka a 60—70 forintos napi kereset. 19671 "Vihar kerekedett, ■ J amely építhet, vagy rombolhat”. 1969. Az a két évvel élőtti siroki vihar valóban rom­bolt is... amit rombolnia kellett De épített is... jó kollektívát összetartó közös­séget, amelynek célja: még előbbre jutni, gazdálkodás­ban, jólétben és emberség­ben. A vihar után így láttuk a siroki Váralja Termelőszö­vetkezetet ... napfényben. Ám a napfény nemcsak fel­vidítja az embert, de köny- nyen elbágyaszthatja, izmait elernyesztheti. — Szövetkezetünk tagsága, Öe mi sem akarunk az 1967. évihez hasonló vihart meg­érni — felelte erre az elnök. —- Ezt nem feledjük most sem, mikor ránk sütött a nap. Mi nem sütkérezni aka­runk; dolgozni, rendesen élni. Kovács Endre NÉGY ÓRA ELMÜLT, az irodák kiürültek, csak a ta­karítóasszonyok gyújtják meg sorban a helyiségekben a villanyokat, ahogy hozzákez­denek a takarításhoz. Konganak a folyosók a lé­pések nyomán. Az egyik lép­csőfordulóban hatalmas táb­la. Rajta a felírás: Munka­verseny Híradó, 1968. I. fél­év. A szöveg mosolyra kész­tet. Ha erre a táblára hall­gatnék, ugyancsak elcsodál­kozhatnék azon a versenyen, ami innen leolvasható. Az első emeleten szintén tábla tábla mellett. Az egyi­ken egy fénykép. Feltűnő he­lyen, középre kitéve. Alatta a szöveg azt mondja el, hogy Kiss Ferenc szakaszve­zető elnyerte a Magyar Nép­hadsereg kiváló katonája cí­met az alakulatánál szerve­zett szocialista munkaver­senyben. Kiss Ferenc itt dolgozott az Egyesült Izzó gyöngyösi félvezető- és gépgyárában. Azért került ide a fényképe a táblára. Hadd lássák volt munkatársai, milyen nagy­szerűen megállta a helyét a hadseregben is. Legyenek rá büszkék és — kövessék őt. Itt, a gyárban, a termelő- munkában. No, igen, ezt a célt szol­gálja a fénykép. Az alakulat­tól küldött levél dátuma; 1968. szeptember 20, Igaz, az érdemek nem évülhetnek el. De ha egy ne­gyedéven át mindennap ta­lálkozik az ember ugyanazzal a dologgal, lassan megszok­ja, érdektelenné válik. Ilyen előzmények után nyitottam be a nagy csarnok­ba. Kellemes meleg, jő világí­tás mindenütt. A gépek züm­mögve dolgoznak, mellettük, előttük nők és férfiak, fiata­labbak főként. Érdekes, ebben a második műszakban mennyi a fiatal ember. Tudják, hogy a „nagyfő­nökség” már nincs bent a gyárban. Vajon megmutatko­zik ez a körülmény a mun­kájukon is? SEHOL NEM LÁTTÁM álldogáló, beszélgető embert. Kivéve a szerszámkiadónál, de itt is csak addig maradt valamelyikük, amíg meg nem kapta, amit kért. Összeha­sonlítottam ezt a képet azok­kal az emlékeimmel, amik a délelőttös műszakhoz fűződ­nek. Meg kellett állapítanom, hogy régebbi tapasztalataim kedvezőtlenebbek, mint a mostani valóság. Most nincs jövés-menés, csoportosulás, trécselés, mindenki dolgo­zik. A művezetők is kint van­nak a munkások között. Az irodájában senkit sem talál­tam. A gépek között kellett megkeresnem Fülöp Istvánt, aki a finommechanika I. és Abonyi Kálmánt, aki a fi­nommechanika II. irányítója. ök most a részlegük „igaz­gatói”. Minden tőlük függ és rajtuk múlik. Nekik kell gondoskodniuk arról, hogy zavartalan legyen a munka, ne hiányozzék szerszám, műszaki rajz, oda legyen ké­szítve a gép mellé a munka­darab, ők segítenek a meó- soknak, ők szólnak a tak­sáknak, ha szükség van rá­juk és így tovább, ök most az igazgató után az elsők. Nincs is megállásuk, ahogy mondják. És a dolgozók? Becsülettel végzik, amit kell. Ha keres­ni akarnak, nem is csinál­hatják másként. Persze, most kevesebben vannak, mint amennyien az első műszak­hoz tartoznak. De egyébként is legalább ötven forgácsoló szakmunkás hiányzik a gyár­ban. Mi ennek a következ­ménye? Túlórázni kell. A dolgozók ezt tudják, nem is méltatlankodnak. Nincs már vita, nézeteltérés, mindenki „megtartja a szabályokat”* De január az év eleje. Nem jár ezzel együtt bizonyos mértékű munkahiány? MAR NEM ISMERIK sem az év végi hajrát sem a hó végi nekirugaszkodásokat. A térmelés egyenletes folyama­tos, torlódás csak ritkán for­dul elő. Annak J$_ főként jiz. anyaghiány az oka. De ez irány: flz integráció V, A modern kor szintjén IZ^ ét évtized alatt a Kölcsönös Gazdasági Segít- ség Tanácsa — amint azt sorozatunk négy ré­szében igyekeztünk dokumentálni — beváltotta az 1949 januárjában hozzáfűzött reményeket. Olyan tekintélyes és hatékony nemzetközi szervezet lett, amely előrelendí­tette a tagállamok gazdasági fejlődését, s ezen keresztül a szocializmus érdekében befolyásolta a két világrendszer versenyét. A KGST a szocialista országok összefogását a gazdál­kodás mind szélesebb területére terjesztette ki, a közös munka egyszerű formáit fokozatosan fejlettebb formák­kal gazdagította, elősegítette a két- és több oldalú együtt­működés kibontakozását, a máról a holnapra, a távlati lehetőségekre, a tervek, a kutatások összehangolására emelte a szoros kapcsolatokra törekvő baráti országok te­kintetét. S mindezt úgy végezte el, hogy nem vált kormá­nyok feletti szervezetté, maradéktalanul megőrizte szo­cialista jellegét. Utján sok nehézséggel, objektív és szub­jektív forrásokból táplálkozó akadályokkal találkozott, előnyei sokszor nem domborodtak ki úgy, ahogy azt a szakemberek gárdája és a közvélemény várta, de a prob­lémák végső %oron nem állták és nem állják útját az ösz- szefogásnak. Így fogalmazhatnánk meg a KGST húszéves tevé­kenységének bizonyítványát, hozzátéve: magasabb osz­tályba léphet. Ezt indokolják az igények, a szükségletek, a lehetőségek is. Űj igényeket támaszt a szocialista fejlődés. Mind több termelőberendezésre és közszükségleti cikkre van szük­ség, több nyersanyagot igényelnek a gyárak. Ma már nem kielégítők azok az együttműködési for­mák, amelyek tegnap még talán friss erővel hatottak. \ technikai forradalom, amelynek üteme évről- évre gyorsul szükségessé teszi az erőfeszíté­sek koncentrálását és összefogását a tudományos és kuta­tómunkák maximális hatékonysága érdekében. A KGST országokban az utóbbi években kibontako­zott gazdasági reformok jelentős hatást gyakoroltak és gyakorolnak a nemzetközi együttműködés formáira, mód­szereire, a tervek koordinálására. Ez is megköveteli a KGST-n belüli kapcsolatok korszerűsítését. Ma, a 20. évfordulón a tagállamok — értékelve a múltat, formálva a jelent — a KGST jövőjén gondolkod­nak. Az említett indokok ösztönzik őket erre. S minthogy a követelmények azzal a szakasszal függnek össze, amely­be a KGST-tagállamok gazdasága napjainkban elér­kezett, a további megoldásokat is a modem kor szintjén kell keresni és megvalósítani. Az ilyen irányú törekvések közös célja pedig a KGST-országok integrációjának lét­rehozása. Az integrációs tendenciák jelenleg, ilyen vagy olyan formában az egész világon megnyilvánulnak. Keresik az integrálás lehetőségeit — rendszerint fejlett tőkés ország­gal — a gazdaságilag gyengén fejlett tőkésállamok, pél­da rá a közép-amerikai országok kapcsolata az Egyesiül Államokkal. Találkozhatunk a fejlett országok integrá­ciójával (Európai Gazdasági Közösség) a fejlődő országok Épülő KGST-palota Moszkvában integrációjával (a kelet-afrikai országok közös piaca). Mindezektől gyökerében különbözne a szocialista országok új típusú integrációja, elsősorban abban, hogy a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök és segítségnyújtás, a tervszerűség és a stabilitás elveire épül. A tagállamok gazdaságának közeledését segíti elő. Az integráció nem jelent lemondást az ország szuverénításáról. Problémái a KGST keretében oldódnak majd meg, nem zárva ki an­nak lehetőségét, hogy bizonyos kérdések e szervezeten kívül, de annak elveivel összhangban rendeződnek. Az integráció nem vezet majd elkülönüléshez a világ nem szocialista részétől. A szocialista integráció felé vezető úton fontos tennivaló a népgazdasági tervek koordinálása, megfelelő gazdaságpolitikai egyeztetés alapján. A figyel­met a legfontosabb, közös érdekű kérdésekre kell fordí­tani, ezek sorában is a nyersanyagellátására. Elengedhe­tetlen az ipari termelés széles körű szakosítása és koope­rációja. Nagyobb erőfeszítések szükségesek a műszaki­tudományos együttműködés fejlesztésére. Mindez fokoza­tosan együtt jár majd a pénzügyi együttműködés kiszé­lesítésével. Erről szólva, a legtöbbször a valuta átváltha­tósága kerül előtérbe. Ez valóban reményteljes eszköz, amely elősegítheti a kereskedelmi. forgalom növelését, a műszaki fejlődést, s jobban ösztönzi az ipart a piac uj szükségletének figyelembevételére. Erre ösztönözne a vi­lágpiachoz igazodó árak kialakítása is. A szakemberek elképzeléseiből így áll össze a terve­zett integráció mozaikképe. Nagy, de elkerülhetetlen ma­gaslatok előtt áll a KGST, úgy hívják: a modern kor szintje. Ahhoz, hogy 1970 után túllássunk rajta, már most kell kezdeni az előkészületeket. A tagállamok többsége készen áll az integráció magaslatainak meghódítására, egyetért az „expedíció” célkitűzéseivel. Így válik a KGST 20. évfordulója újabb fejlődési szakasz kiindulópontjává. Bár a problémák minden bizonnyal hallatnak még ma­gukról, bizakodva nézhetünk a következő évtizedek elé. Pálos Tamás VEGE sem ' egyszerű kérdés: bizo­nyos anyagokból országosan nehézkes az ellátás ehhez még hozzájárul az is, hogy az anyagot a „Nagy-Izzón” ke­resztül kapják. Két munkást kérdeztünk meg a sok közül. Az egyik Pelyhe Magdolna, III. éves szakmunkás-tanuló. Mit csi­nál? Dolgozik, mint a többi.- Igaz, teljesítményét nem számítják, ha selejtet csinál, amiatt sem kap levonást. Miután tavaly 3-as volt az átlaga, most — akár esik, akár fúj — 280 forint ösz­töndíjat kap. Mi ösztönzi ar­ra, hogy lelkiismeretesen dolgozzék? Csak az önérzete. És — ha jobb lesz most fél­évkor a tanulmányi átlaga, emelkedhet az ösztöndíja is, Czene László ott ült a félautomata másoló marógép előtt. Ennyi a dolga? De­hogy. Kell ide figyelem, nem is kévésemért a gép csak a minta1 formáját tud­ja önállóan követni. A mé­retbe állítás már a szak­munkás feladata. Selejtre pe­dig szinte gondolni sem sza­bad. Hogy miért? Az am- pulázó géphez olyan alkat­részt kell itt megmunkálni, aminek a termelési értéke 12 ezer forint. Megbecsülik őket, ők is megbecsülik a munkahelyü­ket. Czene László 17 éve már, hogy itt van, itt kezdte, nincs is szándékába máshová menni. ★ A DÉLUTÁNI MŰSZAKO­SAK. lassan már az . estébe értek, amikor elbúcsúztam tőlük. Megállás nélkül, szor­galmasan végezték a felada­tukat, pedig „csak” a műve­zető volt velük. így is van ez rendjén. G. Molnár Ferenc izenet a kismamáknak A Hatvani Cukor- és Kon­zervgyár asszonyainak címez­ném a levelet, ha postán kül- deném. Azért gondolok elsősor­ban rájuk, mert szerdán dél­után a pártnapon találkoztam velük. Többek között arról esett szó, hogy a kormány az idén kiterjeszti a gyermekgondozási segélyt. Az arcokról kimondat­lanul is leolvastam a kérdést, hogy mikor. Szerdán még nem adhattam pontos választ, mert akkor még nem tudtam, hogy a Miniszter- tanács már másnap tárgyalja az előterjesztést és máris tel­jesíti a kisgyermekes anyák és a leendő mamák kérését. De nemcsak a Hatvani Cukor- és Konzervgyárban, hanem az Egri Dohánygyárban, a Mátra- vidéki Fémművekben, az Egye­sült Izzó gyöngyösi gyárában es másutt is, az üzemekben és hivatalokban is sok nő dolgo­zik, tehát nagy érdeklődéssel hallgatják és olvassák a híreket, hogy a kormány újabb rende­leté szerint az eddigi két és fél év helyett most már három évig fizetik a gyermekgondozá­si segélyt. Tehát az édesanyák három évig otthon maradhat­nak, maguk nevelhetik gyerme­küket. Nincs mindenütt bölcsőde és nem is mindegyik gyerek bír­ja, de hároméves korára meg­erősödik a baba és akkor be lehet adni a napközis óvodák­ba. A dolgozó nőknek ezért je­lent rendkívül sokat a kor­mány intézkedése. Az elmúlt évben az Egri Do­hánygyárban 70, a Finemszerel- .vénygyárban 152 nő vette igénybe a gyermekgondozási se­gélyt, az országban összesen több mint 125 ezer. Ezentúl még többen élnek a lehetőség­gel, mert az új rendelkezés szerint azoknak is jár a havi 000 forint, akik nem teljes munkaidőben, hanem legalább napi hat órát dolgoztak. Es gyermekgondozási segélyben részesülnek azok is, — “függet­lenül attól, hogy mennyi ide­je dolgoznak — akik bármely iskola nappali tagozatán vé­geztek és ezt követően 90 na­pon belül munkát vállalnak, il­letve kisipari szövetkezetnek, vagy tsz-nek tagja lesznek. Csak a kisgyermekes csalá­doknak kedvező a kormány gondoskodása? Nemcsak ne­kik. Az elmúlt évben a 125 ezer kismama helyét főleg fia­talok, lányok és asszonyok fog­lalták el, vagyis éppen azok jutottak írni okához, akiknek egyébként r-nnd lett volna az elhelyezkedés. Igaz, a 600 forint az esetek többségében jóval kevesebb, mint a havi fizetés. De a leg­jobb bölcsőde sem pótolhatja azt a gondoskodást, amelyet átlagos törődéssel ag édesanya gyermekének nyújthat. Ichet-e forintokkal mérni az anvai ölö­met és szeretetet? * F. L. Mmmm3 1969> január 25., szombat

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom